Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-11 / 137. szám, szerda

1952 június 12 UJSZ5 3 Csallóközaranyos dolgozó parasztsága a jólét és a boldogság útján „A kollektivizálás módszere —tanítja Sztálin elvtárs — nemcsak azért bizonyult renditívül haladó módszernek,' mert nem követelte a parasztok koldusbotra juttatását, hanem különösen azért, mert lehetővé tette, hogy az egéfez országot néhány év leforgása alatt nagy kollektív gazdaságok hálózata borítsa, amelyek alkalmazhatják az űj technikát, fel tudják használni a mezőgazdasági tudomány valamennyi vívmányát és az országnak több áruterményt adhatnak." Évzáró vizsgák a II. fokú iskolákon Hétfőn, június 9-én mindéin másodfokú iskolában megkezdődtek a szóbeli évzáró vizsgák. A sikerült írásbeli vizsgák után e héten a pozsonyi lü. 9 éves iskolának 39, 9. osztályos láúnynövendéke is a vizsgáztatóbizottság elé került. „Az évzáróvizsgák — örömteljes belépés az új életbe" jelszó alatt a tanulók hétfőn reggel összejöttek az ünnepélyesen feldíszített osztályban,, amelyben utolsó iskolai évüket töltötték, hogy a tanítók és a népi igazgatás képviselőinek jeleoilétében alaposan felülvizsgálják iskolai ismereteiket és így felkészüljenek jövő hivatásukra. A szóbeli évzáró vizsgák első napján a lánynövendékek egyharmada szlovák nyelvből, számtanból és orosz nyelvből vizsgázott. A délutáni órákban a növendékek folytatták szóbeli vizsgálataikat a választott tantárgyakból. Az évzáró vizsga befejezése után a növendékek kétharmad része a Ilifokú iskolákon fogja folytatni tanulmányait és a többlek a dolgozó ifjúság szakiskoláiba iratkoznak be. A gyakorlati hivatásra a növendékek érdeklődésük és képességeik szeriint a szülőkkel és a tanítókkal folytatott megbeszélés után határozzák el magukat. Két tanulólány jövö élethivatásul a bányászatot választotta, Egyikük Marta Weberová már most örül munkájának és a bányászotthonban töltendő kollektív életnek. Emilía Safárová munkásszármazású, állandóan kitüntetéssel tanult és most szintén az iparba jelentkezett, azonban a vizsgáztató bizottság tagjaival való beszélgetés után elhatározta, hogy tovább fog tanulni a geológiai főiskolán. Gabriela Gáborová, a kilencedik osztály pionírcsoportjának elnöke, gyermekéveit a kapitalizmus alatt árvaházban töltötte. Visszaemlékezik az örömtelen, ínségben, mellőzésben és lenézésben teli életre. Ezért a pedagógiai gimnáziumba jelentkezett, hogy tanullmáinyai befejezése után a szocialista káderek sorait bővítse, amelyekre nagy szükség van a gyermekeik és az ifjúság nevelésében. Tíz szakiskola áll a munkaerőtartalékok rendelkezésére a szlovákiai bányakőzpontokban Vasárnap, június 8-án a szlovákiai bányamedencékben megnyitották a munkaerötartalékoik további három szakiskoláját, amelyekben összpontosult a bányásizifjúság új alapokon álló neveľ.ése. Üj iskolákat, létesítettek Korompán, amelyek az egyedüli bányász leányiskolák, továbbá Rudnyaniban és Szomolnokon. A nemrégen átvett mllynky-i ifjúsági központtal együtt az újonnan létesített szakiskolák száma Szlovákiában tízre emelkedett. A legközelebbi időben a rozsnyói, vashegyi, alsósajói és jolsvai bányaközpontokban újabb iskolákat létesítenek. A dolgozó ifjúság eddigi központjainak az állami igazgatás kezébe való átvétele mindenütt ünnepélyes módon az SzKP Központi Bizottsága, a munkaeröügyi megbízotti hivatal. mu^kaerőtarta'.éki főigazgatósága képviselőinek, az üzemek, tömegszervezetek kiküldötteinek és az új iskolák tanulói szüleinek jelenlétében folyt le. A bányásztanoncok lelkesen fogadták az állami tanuló központok létesítését és ez alkalomból értékes kötelezettségvállalásokat tűztek ki maguk e'é. Igy a rudnyanl bányásztan neok munkájuk megjavítására és a munkamulasztás 2 százalékkal való csökkentésére vállaltak kötelezettséget. A tanulók 80 százaléka megszerzi a Fucsík-jelvényt, 50 százaléka pedig a Tyrs képességi-jelvényt. A munkaerők szakiskolái a szovjet minta szerint biztosítják az el' méleti és gyakorlati nevelés egységét és lehetővé teszik, hogy az iskolai tanítás megfeleljen a legújabb ismeretek alapján álló bányatechnika jelem'egi színvonalának. A bányásztanoncoknak a legjobb műszakiak és élmunkások fognak segíteni, akik az új munkamódszerek elsajátításában utat mutatnak nekik. Kegyetlen volt a sors (ahogy ezt a faluban mondani szokták) a csallóközaranyosi parasztokkal szemben is hosszú évtizedeken át. Hiába gürcöltek korántól későig és dolgozhattak akár szakadásig, éppen, hogy csak megkeresték a szűkös, mindennapi betevő falatot... A kisparasztság és a falusi munkáscsaládok az élettel való eszeveszett küzdelemben sínylődtek, az előbbiek a maguk tehetetlenségében mert (hát ki törődött azzal, ha a kisparasztnak a vagyonát dobraverték), az utóbbiak pedig ki voltak szolgáltatva a kulák kényekedvének. Rozzant, kis nádfedeles házak földes szobáiban sínylődő emberpalánták már fejlődő korukban megpróbálták az akkori élet legmegrázóbb kegyetlenségeit. Angolkór, tüdövész és egyéb betegségek pusztítottak, de senki sem törődött velük. És az akkori „régi jó világ" nagybecsű urai még a kutyáikra ls nagyobb gondot fordítottak, mint azokra, akiknek a bőrén behúzott nyereségből fényűzően élték haszontalan életüket s annyit nem juttattak a termelt javakból a dolgozók részére, hogy legalább egyszer kedvükre jóllakhattak volna. De ennek a káros rendszernek már örökre vége és a szabad hazában Csallóközaranyoson is a felszabadult földön a felszabadult parasztság a község valamennyi becsületes dolgozójával kéz a kézben dolgoznak a szövetkezet kifejlesztéséért, a közös vagyon gyarapításáért. Végeláthatatlan óriási tábla földek, ringó búzatáblák, zöldelő cukorrépaföldek, tarka, ezüstös színben játszó dús kertészeti növények, az újonnan épült dohányszárítók, a 4000 méter hosszúságú csillogó melegágyak, mind-mind a békés, boldog, örömteli élet hirdetői. Nincs is olyan család a községben, amelynek életébe ne hoztak volna nagy és örvendetes változást a felszabadulás utáni évek és az ötéves terv. Különösen az elmúlt esztendő végeztével, amikor a szövetkezet tagjai elkészítették egész évi becsületes munkájuk mérlegét, határtalan volt az öröm és lelkesedés a faluban. Bizony, nem is kicsiség az, ha egy dolgozó paraszt egyszerre 20—30.000 korona jutalmat kap a szövetkezettől, a népi demokráciától. Egy 62 éves bácsi, amikor látta az örömtől sugárzó elégedett, boldog parasztarcokat, könnybelábadt szemekkel mondotta: „Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt az időt, hogy falunk elindult a szocializmus útján". Ezer egynéhány hektár földje van a csallóközaranyosi szövetkezetnek. A gabonák, mind az ősziek, mind a tavasziak, szépen fejlődnek, a kapásnövények közül a cukorrépa és a dohány olyan szép, hogy ahhoz hasonlót alig találni egész Csallóközben. Tizenöt hektár kertészetében különböző fajtájú konyhakertészeti növényeket termelnek. A szövetkezet aszszonyainak szorgos kezenyomán a mai napig már nagymennyiségű uborkát, kalarábét, kelkáposztát, salátát és egyéb ilyen növényeket adtak a nép államának. Noha még csak a kezdet kezdetén vannak, de a mai napig már több mint félmillió korona jövedelmet hozott a kertészet A kertészet vezetője, Tóth Béla büszkén beszél arról, hogy a tervezett 2.5 millió korona jövedelmet az év végéig játszva kihozzák a kertészetből. Nem sokan vannak a 2000 lelket számláló községben olyanok sem, aläk ne volnának a szövetkezet tagjai. Azonkívül sokan járnak a községből dolgozni Pozsonyba, Komáromba a hajógyárba és más helyekre. A község valamennyi dolgozója kiveszi részét a szocializmus építéséből. Az üzemekben dolgozók munkájuk hozzájárulásával, a dolgozó parasztság pedig az állam iránti kötelezettségei teljesítésével és túlteljesítésével fejezik ki hűségüket és hazaszeretetüket a nép állama iránt. Olyan gazda nincs is a községben, aki adósa maradna a nép államának, de legtöbbnyire már félévi beadásuknak is eleget tettek. Nem sokan vannak ugyan az egyéni gazdálkodók, mert a köszég parasztjainak túlnyomó része már a szövetkezetben dolgozik. Az egyéniek közül a legnagyobbak a 6—7 hektárosok, de többnyire 1-—2 hektárosok, akik a földjük mellett üzembe járnak dolgozni. Igaz, hogy káros jelenség, mert két1 akiság következtében vagy az egyik munkahelyen, vagy a másikon csorba e3ik, no, de a csallóközaranyosiak mégis eleget tettek a beadásnak. Füsi Nagy Mihály 1.5 hektáros kisparaszt 102 százalékban elegett tett a félévi beadásnak. Narancsik András 5 hektáros félévi sertéshúsbeadásának 135 százalékban eleget tett, a marhahúst pedig már az egész évre beadta. Győri Julianna 7 hektáros középparaszt a félévre előírt 394 kg sertéshús helyett már 411 kg-ot adott be, marhahúsból 300 kg hélyett 314 kg-ot, tejből 820 liter helyett beadott 960 litert. Igy sorolhatnánk fel még továbbiakat is, mert Csallóközaranyoson minden gazdálkodó becsületesen eleget tett állampolgári kötelességének Hogy az egyéniek ilyen szépen teljesítik a beadást, az elsősorban a szövetkezet jó példamutatásának tudható be. A tagság még az évi közgyűlésen ígéretet tett, hogy jó példamutatással és felvilágosító munkával meggyőzi az egyénileg dolgozó parasztokat is, hogy ők is határidő előtt teljesítsék kötelezettségeiket. Persze ezt gyakorlati példával is megmutatták, mert annak ellenére, hogy a szövetkezet közös sertés- és marhaállománya legalább 12 istállóban van elhelyezve és így nagyon sok nehézségbe ütközik az állatok gondozása, mégis az első félévi húsbeadásnak 132 százalékban eleget tettek. „A gyakorlati példa mindenben segítségünkre van — mondja a helyi pártszervezet titkára, Novák Imre. — No, meg a pártszervezet is állandó felvilágosító munkával megértette a földművesekkel, hogy ha mindenben eleget teszünk a beadásnak, azzal nemcsak, hogy a szocializmus építését segítjük elő, hanem ez saját magunk jólétének az emelésére is szolgál." Vegyünk csak egy egyszerű kis példát. Mindenki tudja a községben, hogy a beadott marhák húsának a javarésze vissza is kerül a községbe, de mé|r a bőre is, mert hát mi másból készítik a cipőt, mint bőrből. És bizony Csallóközaranyoson elég sok cipőt vásárolnak. Áprilisban a helyi cipőüzletben 282.240 korona értékű cipőt szandált és egyéb dolgokat vásároltak. Az üzletvezető kimutatása szerint 185 százalékkal nagyobb a forgalom az előirányzott tervnél. Ugyanígy van ez a gabonánál és a cukorrépánál is. Csallóközaranyoson a szövetkezet 32 hektáron termel cukorrépát. Ha a cukorrépa hektárhozamát számítjuk, a község 16.000 mázsa répát tud leszállítani. Ebből, mondjuk, 2500 mázsa cukrot lehet előállítani. Na már most a község két üzletében a kötöttpiacon havonta 40 mázsa cukor fogy el, ami évente 480 mázsát tesz ki. Tehát láthatjuk, hogy népi demokráciánk a termelt javak jórészét vissza is juttatja a termelöknek. A községben leírhatatlan az a gazdasági és kulturális fejlődés, amely a felszabadulás után megváltoztatta a falu képét. Soha olyan vásárlóképessége nem volt az aranyosi parasztnak, mint népi demokráciánkban. Az élet tele örömmel é3 boldogsággal. Két üzlet van a községben, ahol két-három kiszolgálónak egész nap szakadatlan munkája van. „Hogyne volna — mondotta Töltési Mihály, a Jednota üzletvezetője — hisz van olyan nap, különösen a szombat, hogy déli 12 óráig 24.000 korona értékű árut adok el." A két üzletben havonta S00.000 korona értékű vegyesáru fogyott el Mi sem bizonyítja jobban a szövetkezet tagjainak vásárlóerejét, mint az ls, hogy annak ellenére, hogy a községben 2 ruhaüzlet van, mégis mikor az Odeva vándorüzlete az utóbbi időben meglátogatta az aranyosiakat, 140.000 korona értéken felül vásároltak kész- és 50.000 korona értéken felül méterárut. Azt is beszélik a faluban, hogy kevés a sör és néha kifogy a vendéglőben. A múltban csak 10—15 hektolitert hozatott a vendéglős és az is a pincébén bugyvadt, mert nem tudta eladni. Ma 120 —150 hektoliter sör 1—2 nap alatt elfogy, mert ebéd után vagy este, a jól végzett munka után jó, habos sörrel oltják szomjukat Csallóközaranyos dolgozó parasztjai. Valamikor az uraságoknál még vizet sem ihattak eleget, mert ha a lajtból kifogyott, sokszor órákig kellett várni a tikkasztó melegben, míg újra megjött a víz. — Azt sem kell már az asszonynak lesni, — mondotta egy idősebb, régi kommunista — hogy mikor tojnak meg a tyúkok és a tojást a kereskedőhöz vinni, azért, hogy holnapra legalább egy kis kenyeret tudjon vásárolni. Mert így volt a múltban, munka nem volt, de élni kellett. A kuláknál ugyan néha kaptunk egy szakajtó krumplit, vagy egy csupor tejet, de mit jelentett ez egy olyan családnál, hal 6 éhes gyermek várta a betevő falatot ? Ma mind a hat dolgozik, de van is pénz a háznál elég. Tele az éléskamra és ruha és lábbeli is van elég. A rozzant, kis nádfedeles házakat is már sokan megjavították, sőt tizenöten új házat is építettek. A munkáscsaládok valamennyien vásároltak rádiót. Felszabadulásig csak a „módosabbak" tudtak rádiót venni. Felszabadulás után 200 rádiót vásároltak a községben A biciklit már semmibe sem veszik (ahogy a községben mondják), sok helyen a család minden tagjának van biciklije. Motorbicikli csak 4 volt a faluban a felszabadulásig, most 70 motorbicikli van. Felsorolhatnánk még tovább is azt a sok jót, amit a község megérdemelten kapott a népi demokráciától, de mindenki tudja azt is, hogy mindezt a parasztok a maguk erejéből nem tudták volna létrehozni. Az ipari munkások segítsége kellett ehhez. Éppen ezért a csallóközaranyosi dolgozó parasztok a legnagyobb tisztelettel gondolnak az iparban dolgozókra és legelső és legfontosabb dolognak, hazafias kötelességüknek tartják a beadás teljesítését. Azonban hibát követnénk el, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy egy ilyen nagy községben, ahol már megalapozták a nagyüzemi gazdálkodást és a tagok alkotóereje megváltoztatta a múltban elmaradt falut, a járási szervek nem sokat törődnek a község további fejlődésével. Bizonyosan elfelejtették Sztálin elvtárs azon szavait, melyekben arra figyelmezteti a falusi pártmunkásokat, hogy ha a kollektív gazdálkodás uralkodó forma is lett a mezőgazdaságban, ez nemhogy csökkentené a kommunisták feladatait, hanem ellenkezőleg, növeli a kommunisták vezetőszerepét a mezőgazdaságban és növeli feladataikat a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdításában, a szövetkezet vezetésében. „Sokan azt gondolják, — figyelmeztet Sztálin elvtárs — hogy ha már ebben, vagy abban a kerületben, ezen vagy azon a területen a kollektivizálást mondjuk 70 vagy 80 százalékra megvalósitottuk, akkor ezzel már mindent megtettünk és a továbbiakat rábízhatjuk a dolgok természetes folyására, az ösztönös fejlődésre, abban a hiszemben, hogy a kollektivizálás majd megteszi a magáét, majd magától fellendíti a mezőgazdaságot." Tehát a járási szerveknek sem szabad azt gondolni, hogy a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével elvégzettnek lássák feladataikat és befejezettnek tekintsék munkájukat. A nagyüzemi gazdálkodás nemhogy „csökkentené

1* a feladatokat, hanem ellenkezőleg, „növeli" őket. A járásnak nagyobb gondot kell fordítania a fejlődő községre, hisz Csallóközaranyos dolgozó parasztsága olyan szép eredményeket mutatott fel, hogy minden támogatást megérdemelnek érte. Most építenek és még az aratás megkezdése előtt befejeznek egy szép gyermekjátszóteret. őszre saját erejükből egy szép kultúrházat építenek, egyszóval lelkesen és odaadóan dolgoznak a szocialista falu kiépítésén. De mint már az előbbiekben is mondottuk, teljesen magukra varrnak hagyatva. Példa erre az is, hogy már hónapokkal ezelőtt „elkészült" a közös tehénistálló. De csak a falak állnak ott árván, mert még a mai napig sem tudtak beszerezni cementet és vasat, hogy köröskörül elkészíthetnék azt a peremet, amelyre a tetőzet jön. Jelentették ezt már a járáson is, a kerületen is, de idáig még semmi intézkedés nem történt. Pedig sokkal gazdaságosabb lenne, ha minden szarvasmarhát és sertést közös istállóban összehoznának. Könnyebb lenne a gondozás, kevesebb munkaerőre lenne szükség, jó csomó takarmányt megtakaríthatnának és nagyban emelnék az állatok hasznosságát is, ami annyit jelent, hogy nem 135 százalékban tehetnének eleget a húsbeadásnak, hanem 150 vagy 200 százalékban. Még mindig dobos járja a községet, ha valamit hirdetni kell. Pedig sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb lenne az is, ha beszerelnék a helyi hangszórót, aminek nincs is nagy akadálya, mert a hozzávaló készülékek már kát éve ott rozsdásodnak a szövetkezet raktárában és félős, hogy a vezetékdrótok szigetelései tönkremennek. Csupán csak oszlopokra volna szükség és egy-két nap alatt felszerelhetnék a helyi hangszórót. De hát ebben az ügyben nem segit senki. Pedig a szövetkezet tagjai még brigádmunkát is ajánlottak és szívesen segítenének mindenben, hogy a községben bekapcsolják a hangszórót. Ha a járási és a kerületi szervek nagyobb gondot fordítanak a fejlődő községre és segítenek azon, hogy a jövőben épülő kultúrház és nem utolsó sorban a közös istálló minél előbb elkészüljenek, minden előfeltétel megvan arra, hogy Csallóközaranyos rövidesen a komáromi járás első, boldog szocialista faluja legyen. Méry Ferenc.