Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-11 / 137. szám, szerda

4 U J SZO 1952 június U Sztálin klasszikus munkája „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" Tíz évvel ezelőtt, 1942 június 10én jelent - meg Sztálin „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" című könyve. Ez a mű egybefoglalta Sztálinnak azokat a beszédeit és beszámolóit, amelyek a szovjet népnek a német fasiszta hódítók ellen viselt háborúja első esztendejében hangzottak el. Később a könyv Sztálin elvtársnak a Nagy Honvédő Háború egész időszaka alatt mondott beszédeivel, beszámolóival és hadparancsaival bővül ki. Felbecsülhetetlen értékű eszmei gazdaság rejlik bennük. Ez a munka zseniális müve a marxista-leninista tudomány kimagasló egyéniségének, a szovjetállam és a szovjet hadsereg vezetőjének, zseniális műve annak a nagy hadvezérnek, aki szétzúzta a német fasiszta hordákat. Ez a munka a legmélyrehatóbban taglalja a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújának mindegyik szakaszát. Sztálin „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" című munkája az elmélet és gyakorlat egységének, a tudományos előrelátásnak 'nagyszerű mintaképe, a marxistaleninista eszmék mozgósító, szervező és lelkesítő szerepének dicső példája. Sztálin továbbfejlesztette és elmélyítette a háborúról szóló marxista-leninista tanítást, müvében miden oldalról megvilágította a második világháború okait, jellegét és törvényszerűségeit, megmutatta a Szovjetunió Honvédő Háborújánajk céljait és feladatait. Mélyreható elemzést adott a fasizmus osztálylényegéről és végleg leleplezte a hitleristák embergyűlölő fajelméletét. Sztálin továbbfejlesztette a szovjet társadalmi rend és a szovjet állami rend kérdéseire, e társadalmi és állami rendszernek a burzsoá rendszerrel szemben való fölényére vonatkozó marxista-leninista elméletet; minden oldalról megvilágította a bolsevik pártnak, mint a szovjet társadalom szervezőjének és lelkesítőjének szerepét, feltárta azokat ae erőforrásokat, amelyek biztosították a szovjetállam győzelmét a fasizmuson. Az ebben a munkában összegyűjtött anyag jellegzetes vonásai: a sztálini logika megdönthetetlen ereje, a gondolatok kristálytiszta világossága és mélysége, a néptömegek erejébe és józan értelmébe vetett határtalan hit, a bonyolult helyzet tudományos elemzése, az események higgadt és bölcs, józan és valósághoz hü mérlegelése, végül pedig az, hogy pontosan rámutat, milyen úton oldható meg a feladat: az ellenség szétzúzása. „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" című munka ennélfogva nagy értékekkel gyarapítja a marxista-leninista elmélet kincsestárát. I. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország imperialistáinak közvetlen uszítására a német fasiszták 1941 izmusában váratlanul és hitszegöen a Szovjetunióra zúdították irdatlan hadig 'pezetüket, amely egész Európa ipari potenciáljára támaszkodott. A Szovjetuniót komoly veszély fenyegette: a szovjetállam életéről vagy haláláról volt Í^Ó, a szocializmus összes vívmányai forogtak kockán. Arról volt szó, szabad legyen-e a szovjetnép. vagy rabságba kerüljön. A Szovjetunió élet-halál harcra kelt a németfasiszta hordákkal. „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" című munka Sztálin 1941 július 3-i lelkes, megrázó, feledhetetlen rádióbeszédével kezdődik. Ez a rádióbeszéd lángoló felhívásként hanrrzott el a Szovjetunió népeihez, feszítsék meg minden erejüket, hogy megvédjék szabadságukat és függetlenségüket, szocialista hazájukat. Döntő szerepet játszott a szovjetnép összes erőinek mozgósításában az országba betört fasiszta hordák szétverésére. Rádióbeszédében Sztálin meghatározta e háború jellegét, kifejtette, hogy a német fasizmus részéről ez a háború fosztogató, rabló háború, a szovjetnép részéről pedig igazságos honvédő háború. Ugyanakkor Sztálin elvtárs rámutatott arra is, hogy milyen szerep vár a Szovjetunióra,a német fasizmus elleni harcban. „A hazánk szabadságáért folyó háború — mondotta Sztálin — egybe fog olvadni Európa és Amerika népeinek saját függetlenségükért, demokratikus szabadságjogaikért folytatott harcával. Ez a Hitler fasiszta hadserege általi leigázás és leigázás veszélye ellen a szabadságért síkraszálló népek egységfrontja lesz." A további események teljesen megerősítették, mennyire előrelátók voltak a szovjetállam vezetőjének, a világ dolgzói vezérének e szavai. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más országok néptömegei határozottan a Szovjetunió oldalán állottak, nagy lelkesedéssel figyelték a Vörös Hadsereg hősi szembeszállását a bestiális fasiszta hordákkal. A szovjetnép Nagy Honvédő Háborúja később valóban egybeolvadt Európa népeinek harsával a fasiszta elnyomás ellen. Az Egyesült Államok és Anglia reakciós körei — mint ismeretes — a fasiszta Németország elleni háborúban saját céljaikat követték. Az angol-amerikai imperialisták terveivel korántsem vágott egybe az a feladat, hogy az általuk felhízialt és felbátorított német fasizmust teljesen szétzúzzák. Csupán veszedelmes versenytársukat szerették volna félretolni és arról ábrándoztak, hogy ugyanakkor a Szovjetunió is nagyon meggyöngül majd. A háború alatt az angol-amerikai imperialisták aljas, képmutató politikát folytattak, ünnepélyes ígéreteik ellenére mindenképpen húztákhalogatták a második arcvonal megnyitását. Sőt, mint később kiderült, a Szovjetunió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak a hitleristákkal külön béke megkötéséről. A Szovjet Hadseregnek a fasiszta hadseregre mért hatalmas csapásai, a népek ébersége, a világ közvéleményének nyomása, az Egyesült Államok ég Anglia egyszerű embersinék éles fasisztaellenes álláspontja akadályozta meg az angol-amerikái imperialisták vezetőit gőtét áruló terveik nyílt keresztülvitelében. Az angol-amerikai tábor történelemhamisítői most úton-útfélen azt kelepelik, micsoda nagy szerepet játszott az amerikai és angol hadsereg a hitleri Németország ellen viselt háborúban. Ezzel szemben hiteltérdemlően bebizonyosodott, hogy a második front, amelyet a szövetségesek 1944 júniusában nyitottak meg, valójában már nem játszott komoly 'szerepet a háború menetében. A hitlerista parancsnokság a második front megnyitása után fő erőit továbbra is a szovjetnémet arcvonalon tartotta. Az angol-amerikai imperialisták akkor nyitották meg a második frontot, amikor már látható volt a fasiszta Németország kikerülhetetlen veresége. Az 1944 közepén kialakult hadiHelyzet azt jelentette, hogy „a Szovjetunió képes Németországot a szövetségesek segítsége nélkül, saját erőivel megszállni és Franciaországot felszabadítani". (J. V. Sztálin. Rövid életrajz.) A győzelmes Szovjet Hadsereg nemcsak megvédte hazája szabadságát és függetlenségét, hanem felszabadította a fasiszta elnyomás elól a német népet, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és több más ország népeit. A közép- és délkeleteurópai országokban a dolgozók jutottak hatalomra, megszilárdult a népi demokratikus rendszer. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása — Sztálin elvtárs értékelése szerint — fordulópontot 'jelentett Európa történetében. A kínai nép nagy győzelme a belső reakción és az imperialista agreszszorokon a Kinai' Népköztársaság megalakulására vezetett és teljesen új helyzetet teremtett /> ában. A szovjet szocialista állam telszabadító szerepe, a Szovjet Hadsereg nagy felszabadító küldetése, amelyről Sztálin a német fasizmus elleni háború legelején beszélt, teljes történelmi jelentőségében megmutatkozott. A Szovjetunió nemcsak felszabadította a népeket az imperialista elnyomás alól, hanem a világkultúra vívmányait is megmentette. „Ma már mindenki elismeri, — írta M. Mityin Sztálin —, hogy a szovjetnép önfeláldozó harcával megmentette az európai civilizációt a fasiszta pogromlovagoktól. Ez a szovjetnép nagy világtörténelmi érdeme." II. A Honvédő Háború alatt különös erővel mutatkoztak meg a szocialista termelési mód és a tervgazdálkodás nagy előnyei az anarchikus, kizsákmányoló kapitalista rendszer, rel szemben. Csak a szocialista termelési mód feltételei között lehetett megoldani e rendkívül nehéz háború alatt például olyan kérdéseket, mint az ipar példátlan arányú áttelepítése az ország keleti területeire, a haditermelés hatalmas növekedésének biztosítására, az óriási front akadálytalan ellátása a legtökéletesebb haditechnikával, élelmiszer- és nyersanyagtermelés a front és a hátország szükségleteinek kielégítésére. „Az Októberi Forradalomban született szocialista rend — hangsúlyozta Sztálin — nagy és legyőzhetetlen erőt adott népünknek és hadseregünknek." A Nagy Honvédő Háború alatt Sztálin rendkívüli mélységgel fejtette ki a szovjet hazafiság kérdését. A Honvédő Háború megmutatta, hogy a szovjet emberek csodára képesek és győzelmesen kerülnek ki a legsúlyosabb megpróbáltatásokból is. Az emberiség történelme során még sohasem érte el a hazafias kötelességérzet oly magas fokát, az egész nép érdekeinek olyan megértését, a vívmányaink védelmében tanúsított határtalan áldozatkészséget, mint aminőt a Szovjetunió népei tanúsítottak. A soknemzetiségű szovjetállam kiállta a háború minden megpróbáltatását és bebizonyította életképességét. A szovjetállam népeinek barátsága a fasiszta hódítók elleni harcban még jobban megedződött. A Nagy Honvédő Háború megmutatta a szocialista társadalom embereinek, Lenin-Sztálin pártja *) neveltjeinek szellemi nagyságát. A szovjetnép tömegeinek hősiessége, példátlan kitartása és önfeláldozása, mindent legyőző szeretete szocialista hazája iránt megmutatta az egész világnak, mire képes az a nép, amely felszabadult a kizsákmányolás alól s felépítette a szocialista társadalmat. A szovjet szocialista hazafiság új típusú, tartalmában új hazafiság, amelyet az emberiség történelme eddig nem ismert. „A szovjet hazafiság ereje abban áll — mondotta Sztálin elvtárs —, hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre, hanem a népeknek a Szovjet Haza iránti lelkes odaadására és hűségére, az országunkban élő valamennyi nemzet dolgozóinak baráti szövetségére támaszkodik. A szovjet hazafiságban harmonikusan olvadnak egybe a népek nemzeti hagyományai és a Szovjetunió minden dolgozójának közös érdekei... A Szovjetunió népei ugyanakkor tiszteletben tartják a külföldi országok népeinek jogait és függetlenségét s mindig készek voltak békében és barátságban élni a szomszédos államokkal. Ebben kell látnunk államunk és a szabadságszerető népek növekvő és erősbödő kapcsolatainak alapját." Sztálin kimerítő jellemzést adott a bolsevik párt döntő szerepéről a német fasiszta hódítókon aratott győzelem megszervezésében. „A Honvédő Háború napjaiban — mondotta Sztálin — a párt állt előttünk, mint a fasiszta hóditók ellen folyó népi harc lelke és szervezője. A párt szervező munkája egyesítette és irányította a közös cél felé a szovjet emberek, minden erőfeszítésiét, az ellenség megsemmisítésének szolgálatába állítva minden erőnket és eszközünket. A háború alatt a párt még jobban egybeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatot épített ki a dolgozók széles tömegeivel. Ez a forrása államunk erejének". A bolsevik párt tagjainak száz. ezreit küldte a legfelelősebb és legveszélyesebb szakaszokra. A kommunisták mindenütt — a fronton és a hatországban egyaránt •— a néptömegek élén haladtak, példátlan hőstetteket vittek véghez, sohasem látott rettenhetetlenségröl, a győzelembe vetett szilárd hitről^ a nép érdekel iránti nagy odaadásról, Lenin és Sztálin ügye iránti rendíthetetlen hűségről tettek tanúságot. A Vörös Hadsereg csapatparancsnokainak tiszteletére 1945 május 21-én a Kremlben rendezett fogadás alkalmából lelkesítöen beszélt Sztálin a szovjet nép érdemeiről a Honvédő Háborúban, elsősorban az orosz nép, mint a Szovjetunió kebelébe tartozó nemzetek között a legkiválóbb nemzet érdemeiről. Ay orosz nép — mondotta Sztálin elvtárs — „ebben a háborúban általános elismerést érdemelt ki, mint a Szovjet Szövetség vezető ereje országunk valamennyi népe közt". A hitleristákat nemcsak katonai és gazdasági vereség érte a háborúban. Mint Sztálin elvtárs rámutatott, erkölcsi és politikai vereséget is szenvedtek. A valamennyi faj és nemzet egyenjogúságának marxista-leninista ideológiája, a népek barátságának ideológiája a Honvédő Háború idején megmutatta egész lelkesítő és vonzóerejét. Teljes győzelmet aratott a hitleristák állatias nacionalizmusának és fajgyűlöletének ocsmány, barbár ideológiáján. / A Nagy. Honvédő Háború alatt Sztálin kidolgozta a szovjet hadtudomány legfontosabb kérdéseit. A szovjet hadtudományt joggal nevezzük sztálini hadtudománynak. Sztálin tudományos következetességgel a dialektikus materializmus módszerét a háború és a hadvezetés művészetének kérdéseire alkalmazva, a hadtudományt több vonatkozásban is gazdagította. Kifejtette a háború sorsát eldöntő állandóan ható tényezők tételét, megvilágította az aktív védelem és az ellentámadás kérdéseit, megalapozta a hatalmas méretű támadó hadmüveletek törvényeit, megoldotta a különböző fegyvernemek és a haditechnika kölcsönös együttműködésének kérdéseit a modern háborúban, feltárta az ellenség nagy hadseregcsoportjainak bekerítésére és megsemmisítésére irányuló taktikai hadmozdulatok művészetét, kidolgozta az ellenséges frontnak több irányban történő egyidejű és különböző idejű áttörése taktikáját a konkrét körülményekhez alkalmazva, kidolgozta a partizánháiború taktikáját. A Honvédő Háborúban a Szovjet Hadsereg hadműveleteit, amelyeket mindenkor Sztálin közvetlen személyes irányításával hajtottak végre, az alkotó szellem sajátszerűsége, a haditerv bölcsesége és eredetisége, az ellenség terveinek és szándékainak felismerése jellemezte. Ezek a hadműveletek magukon viselik Sztálin nagy hadvezéri lángelméjének jegyét. A Szovjet Hadsereg hadműveletei minden alkalommal zsákutcába vitték a német fasiszta tábornokokat, akik hozzászoktak a sablonszerű taktikához és elavult „katonai elméletek" hívei voltak. A Szovjet Hadsereg hadműveletei az ellenség csapatainak szétzúzását eredményezték. Hyen volt 1941 végén a Moszkva alatti nagy csata, amely szertefoszlatta a hitlerista hadsereg „legyözhetetl'enségé"-röl költött dajkamesét, ilyen volt a sztálingrádi nagy győzelem, a kurszki csata, a Szovjet Hadsereg 1944-ben végrehajtott tíz megsemmisítő csapása. Ezek a hadmüveletek Sztálin irányításával végeredményben odavezettek, hogy a diadalmas Szovjet Hadsereg kitűzte a győzelem zászlaját a berlinŕ Reichstag épületére. IH. A háború után a szovjet nép energikusan hozzálátott a háború okozta sebek gyógyításához, a népgazdaság újjáépítésééhez és további fejlesztéséhez. Nincis az emberség történelmében egyetlen olyan állam sem, amely ilyen súlyos, véres és pusztító háború utána Szovjetunióhoz hasonlóan, oly rövid idő alatt sikeresen le tudta volna győzni a háborúutáni nehézségeket s a népgazdaság meg a kulúra minden ágában ilyen hatalmas felemelkedést tudott volna elérni. A Szovjetunió Sztálin vezetésével a világ békéjének mindvégig következetes harcosa, az egész antiimperialista tábor támasza és fellegvára. Sztálin elvtárs már a Honvédő Háború idején élesen felvetette a népek tartós békéje és nyugalma biztosításának kérdéseit. „A háború megnyerése — mondotta —• még nem jelenti a népek tartós békéjének és hathatós biztonságának biztosítását a jövőben. Feladatunk nemcsak az, hogy megnyerjük a háborút, hanem az is, hogy lehetetlenné tegyük egy új támadás és egy új háború létrejöttét, ha nem is örökre, de legalább is hosszú időre". A szemléltető leckéből, amelyben a szovjet nép a Honvédő Háború alatt ellenségeit részesítette, látszik, nem tanultak a vfttáguaj lom új igénylői. A raíbló aimerií imperializmus, éppúgy, mint azelőtt a német fasizmuk, féktelenül más népek leigázására törekszik, szörnyű gaztetteket követ el, pusztító hábo. rút visel a koreai nép ellen, baktérium- és vegyi-fegyvert használ, Kocsedóhoz hasonló „halál szigeteket" létesít, amelyek mellett Maidenek és Au'sehwitz elhomályosul. Az Egyesült Államok és Anglia reakciós körei elutasítják a Szovjetunió többszörös javaslatait, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással bé'kegyezményt. Nem hajlandók elfogadni a Szovjetuniónak azt a javadatát, hogy tiltsák el az atomés a baktériumfegyvert és vezessenek be hathatós ellenőrzést e tilalom megtartása fölött. Elutasítják a Szovjetunió javaslatát a német kérdés rendezésére, a végtelenségig húzzák a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat. Az Egyesült Államok imperialista főkoiömposai törvénytelen militarista szerződést kötöttek Japánnal, különszerződést a bonni revansvágyóikkal, feltámasztják a hitleri „Wekrmiaohtot", gyorsított ütemibeií újra rölfegyverzik Japánt, Esztelen kalandorpolitikát űznek és nem hajlandók figyelembe' venni a közelmúlt eleven történelmi tanulságait. Ámde arra, aki nem szívleli meg a történelem tanulságait, aki képtelen a társadalmi fejlődés törvényeinek megértésére, aM nem tudja felfogni a helyzetet és világosan látni az erőviszonyokat a inemzetközi küzdőtéren, arra biztos vereség vár. Legyőzhetetlen az a nép, amely meghódította a hatalmat, eltávolította az élősködő osztályokat és jövőjében bízva épít új életet. Nincs olyan erő a földön, amely vissza tudná fordítani a történelem haladását, meg tudná akadályoznia kommunizmus nagyszerű építését a Szovjetunióban, a népi demokratikus országok rohamos fejlődését a szocializmus útján, a nagy kínai nép haladását az új élet felé. A béke, demokrácia és szocializmus tábora gigászi, legyőzhetetlen erővé izmosodott. Egészen bizonyos, hogyha az imperialista barbárok kirobbantanak egy új világhátorút, ez nemcsak az ö vereségükkel, hanem az egész kapitalista rendszer pusztulásával végződik. A világ dolgozói Sztálin nevével kapcsolják össze harcukat a tartós békéért, a népek biztonságáért. Sztálinnak, a béke nagy zászló, vivőjének neve lelkesíti és tömöríti minden ország dolgozóit a harcra a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. (A Tartós békéért, népi demokráciáért június 8-i számából.}.