Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-08 / 108. szám, csütörtök

yl/tiAvikásleoelezőivik írják IIJ SZO 1952 május 8 Kolhozfalvak emberei Hiába acsarkodnak az imperialisták ütemben építünk * mi fokozott Ledőltek a korlátok és megnyíltak. a kapuk a széles néptömegek előtt a I tanulás, kultúra és az érvényesülés felé, melyet a múltban gondosan el­zártak előttünk a jólétben dúskáló, magukat felsőbbrendüeknek tartó gazdagok. Azt akarták velünk elhi­tetni, hogy ők mindennek a mozgató erői" és, hogy nélkülük megáll a fej­lődés menete. Nyaltig bent ültek a jó­létben, elfoglalták a jól jövedelmező állásokat, mi meg dolgoztunk rájuk, fillérekért, hogy nyomorúságos éle­tünket fenn tudjuk tartani. Amerikát a korlátlan lehetőségek hazájának hirdették, de mi ma tud­juk, milyen az a korlátlan lehetőség. A csalók, a gangszterek, a hóbortos diplomaták és milliomosok eldorádó­ja, kik a humanizmus álarcát öltöt­ték magukra, de közben a pénzszer­zés őrületében készek feláldozni nem csak saját népüket, hanem az egész emberiséget. Most végső vergődésükben olyan gyalázatos dolgokat követnek el, ami még a legvéresebb hitleri terror ide­jén sem fordult elő- Ök demokraták­nak nevezik magukat, de az emberi aljasság legmélyebb fokára süllyed­tek le. Koreában nem ismernek kegyelmet, se gyenge asszonyok, sem apró gyer­mekek iránt. Baktériumháborút foly­tatnak, medy a legbarbára'ob hadi­eszköz, ami eddig a történelem fo­lyamán előfordult. Ezt sohasem fe­lejti el az emberiség. És nem felejti el a görög hazafiak kivégzését sem. Az idő malmai lassan, de biztosan őrölnek. Eljön még a nagy leszámo­lás ideje, amikor nem lesz irgalom számukra és elveszik méltó, megér­demelt büntetésüket ezek a békétlen­séget szító háborús hóhérok. A mi népi demokráciánkban meg vannak a korlátlan lehetőségek. Ezt bizonyítja mostani életünk is. Iskolá­ink, egyetemeink vannak, ahonnan egyszerű, de kiváló tudású emberek kerülnek ki az életbe, a népből, amely azelőtt kizsákmányolásra és nélkülö­zésre volt ítélve egész életén át. Gyárainkban munkásigazgatók, ifji­tök, sztahanovisták nőttek máról hol­napra, bebizonyítva azt, hogy nem az számít, hogy ki minek született, úr­nak vagy szegénynek, hanem az, hogy kinek milyen rátermettsége van ahhoz, hogy a munkahelyén meg­állja a helyét. Ez a mi valódi de­mokráciánk egyik konkrét esete, mely kiemeli a néptömegekből a tehetsé­geket. Ilyen embereket ismerek én is. Ki­tűnő vezetők, mesterek, élni un k ások. Szükség van rájuk, különösen most, a hatalmá.3 iramban termelő iparunk­ban. Népidemokráciánkban nincs kü­lönbség köztünk, akár munkapadnál dolgozó munkások, álcár bányá mé­lyén dolgozó bányászok, akár trak­tort vezető traktorosok, akár író­asztalnál dolgozók vagyunk. Együt­tesen, egyesült erővel építjük ha­zánkban a szebb jövőt, a szocializ­must. Lebeda József, Podbrezová. rÄ nagyabonyi CsISz-tagok felhívása A nagyabonyi CsISz-tagok még április 15-i taggyűlésükön elhatá­rozták, hogy a májusi kötelezettsé­gek keretében az EFSz-ben ezer da­rab szöllöoltványt elültetnek. Egy vasárnapi brigád során eb­ben a munkában harminchármán vettünk részt csoportunkból és egymással versenyezve, egy fél­nap alatt 1620 szöllöoltványt ül­tettünk el. Ezért dicséretet is » kaptunk az EFSz vezetőségétől ós a helyi Nemzeti Bizottságtól. Kivettük részünket a május előt­ti agitációból is és szép eredménye­ket értünk el. Csoportunk azonban nem marad le kulturális téren sem, az ifjúsági sajtó előfizetésében is jő példát mutat. Felszólítjuk azokat a CsISz­csoportokat, amelyek még nem vállaltak kötelezettségeket, hogy a győzelem ünnepére tegyenek felajánlásokat abban a tudatban, hogy ezzel a békét erősítik. Az ilyen munka hozzá fog járulni ah­hoz is, hogy újabb tagokat nyer­jünk meg a CsISz-nek. Mi nagyabonyi CsISz-tagok igye­kezni fogunk, hogy csoportunk a dunaszerdahelyi járásban mindig első helyen járjon. Bátran akarunk haladni azon az úton, amelyet szülő pártunk és kormányunk tűzött ki elénk, mert tudatában vagyunk, hogy csak így érhetjük el a szocia­lizmust. Majiáth Erzsébet. Az Uj Szó elintézte Nemrégiben levelet kaptunk az ipolybalogí helyi Nemzeti Bizottság funkcionáriusaitól, amelyben kriti­zálták azt, hogy a felsőbb közigaz­gatási szervek nem gondoskodtak a község tüzelőanyaggal való ellátá­sáról. Az ügyet a járási Nemzeti Bizottságon keresztül kivizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a kritika jogos volt. A hibát a szénlerakatok követték el, mivel a megrendelések­re nem fordítottak semilyen figyel­met. A szénlerakatok egyik alkal­mazottját különféle machinációk miatt letartóztatták. A járási Nem­zeti Bizottság biztosítja, hogy ez év folyamán hasonló hiba nem törté­nik meg. • Ivanics János kálnai kovács kri­tizálta azt, hogy a helyi Nemzeti Bizottság nem utalt ki műhelyének szenet, úgyhogy nem tudta elvál­lalni a mezőgazdasági szerszámok javítását. Az ügy kivizsgálása so­rán megállapítást nyert, hogy Iva­nics nem kérvényezte a szenet az előírt határidőben. Mivel azonban a tavaszi munkálatok megkövetelték, hogy a műhely munkája ne álljon le, a kálnai helyi Nemzeti Bizottság közbenjárására a hármas számú szénlerakat megfelelő mennyiségű szenet bocsátott a műhely rendel­kezésére. Több madari dolgozó panaszleve­let írt nekünk, hogy a helyi Nemzeti Bizottság az arra jogosultaknak már több hónap óta nem adja ki a ruhajegyeket. A levéllel kapcsolatban magya­rázatot kértünk a Nemzeti Bizottság titkárától, aki válaszlevelében rámutatott arra, hogy a kritika jo­gos és a hibát a helyi Nemzeti Bi­zottság egyik alkalmazottja követte el. Tudniillik a járási Nemzeti Bi­zottságnak hiányos listát nyújtott be. A hibát okozó alkalmazottat el­bocsátották. Azok a dolgozók pe­dig, akiknek jár a ruhajegy, ar.t megkapták. • A nagygéresi Rozvágy-utca több lakosa kérelemmel fordult hozzánk, hogy vezessék be utcájukba a vil­lanyt. •Kérdést Intéztünk a királyhelmeci járási Nemzeti Bizottsághoz, váj­jon ezt 5. kérelmet teljesíteni le­het-e. A járási Nemzeti Bizottság a Keletszlovákiai Villanymüvekhez for­dult és onnan azt a választ kaptuk, hogy a villanyosítás . tervszerűen folyik és természetesen elsősorban az ipar, az új építkezések, az EFSz-ek és állami gépállomások szükségleteiről kell gondoskodni. Ami a nagygéresi lakosok kérelmét illeti, a kérés gazdasági szempont­ból indokolt és ezért mihelyt a pénzügyi és anyagi lehetőségek megengedik, a rozvágyi utcának villanyosítását is befoglalják ter­vükbe. A Szocialista Munka Hőse Ivan Paraszocska kombáinos A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ha­tározatának értelmében ívan Para­szocska kombájnosnak a krasznogvar­deji gépállomás dolgozójának nem­régiben a Szocialista Munka Hőse cí­met adományozták. A kombájnra a 14-ik csillag keriilt, ami azt jelenti, hogy Ivan Paraszocs­ka agregátja az aratás megkezdése óta 14.000 mázsa gabonát csépelt ki. A kolhoztagok őszinte jókívánságaik­kal árasztották el a kombájnost, amit Paraszocska kombajnos nagy megin­dulással fogadott. — Hogy is lehetne ilyen gépen más­képpen dolgozni — mondja a kombaj­nos és kezével a Sztalinyec 6-os trak­torára mutat — csah nézzétek, milyen gyönyör,egy gép ez. Ivan Jevsztafjevics szereti a techni­kát és tökéletes mestere hivatásának. 1937 óta dolgozik a Krymen mint kombájnos és a krasztiogvardeji kol­hoz földjeit már fejből ismeri. Es mé­gis minden aratás előtt valami izga­lom vesz rajta erőt. Igy volt ez a mult év nyarán is. A kombajn már jóval az aratás megkezdése előtt teljesen elkészítve állt a sztyeppén- Az agre­gát munkacsoportja már részletesen ki volt oktatva és minden emberének feladata pontosan kijelölve. A kombaj­nos újból és újból átnézte gépét, felül­vizsgálta az egyes alkatrészeket és amikor a gabonaérés ideje elkövetke­zett, Ivan Jevsztafjevicset csak a sztyeppén lehetett látni. Áttekintette az egyes termények elhelyezését a föl­deken és a terepet, ahol majd dolgoz­ni fog. A várvavárt pillanat elkövetke­zett, és az agregát parancsnoka ki­adta a jelszót: „Megyünk!" A kombájntól kezdtek autók és ko­csik aranysárga gabonával megrakva távozni. Már az első napon teljesítet­te az gregát az előírt normát. A tem­pó emelkedett. Az aratás harmadik napján 35 hek­tárt aratott le a kombajn. A rendszeres vitákon az agitátor. Konachov elvtárs a következőket mondotta: — Ma meg akarlak benneteket is­mertetni az aratás első napjainak eredményeivel a krasznogvardejevi gépállomáson. Agregátunh jól dolgo­zott, de csak a harmadik helyet érliik el. Liszenko és Parchomenko kombaj­nosok megelőztek bennünket... Az agitátor szavai elevenbe találtak. A jelenlevők szemei az agregát vezetőjé­re fordultak. — Tehát a szomszédjaink megelőz­ték — kezdett Paraszocska nyugodtan beszélni — ezen semmi különös nincs. Liszenko és Parchomenko tapasztalt hombajnosok és készséges embereik vannak. Ezért érthető, hogy a velük való versengés nem könnyű dolog. De nekünk is jó kollektívánk van és azt hiszem, hogy megmérkőzhetünk velük­Paraszocska kombajnos szavai fel­lelkesítették agregátjának tagjait. Ezek tudták, hogy Jván Jevsztafjevics nem az az ember, aki hiába beszél. A hombajnosok jelszava a munka­idő minden percének kihasználása lett. Az aratásnál óragrafikont vezettek be, amely lehetővé tette az agregát mun­kája feletti állandó felügyeletet, kikü­szöbölte a felesleges időveszteségeket és emelte a munka termelékenységét­Ennek segítségével a kombajnos a kö­vetkező napokon már naponta több mint 45 hektár learatását érte cl. A kombájnnál végzett aratást éjjel is folytatták. Paraszocska kombajnos villamos világítást vezetett be a ko'm­bajnra. Éjjelente az. agregát vezetője állandóan a földeken tartózkodott. Gondosan figyelte a gabona nedvtar­talmát és ehhez mérten állította be gépét. A gép karbantartására rendszeresen ügyeltek. A kombajnos erre a dologra nem sajnált időt áldozni és ezért gépe állandóan hibátlanul dolgozott. Az agregáton a kollektív tagjai köl­csönös váltást vezettek be. Hogy a gépet ne kelljen leállítani, az emberek kölcsönösen a munkaközi szünetekben váltották egymást. Az. aratás üteme rohamosan emelkedett. Nemsokára Ivan Paraszocska kombájnos agregát­ja maga mögött hagyta a többi krasz­tiogvardeji gépállomás kombájnosait. A kombájnon büszkén lengett a gép­állomás vörös vándorzászlaja, amelyet ez a kollektív az aratás végéig meg­tartott­ív an Paraszocska kombajnos egyik kezdeményezője lett a kombajnos ag­regátok kollektív Sztahanov-munkájá­nak. Szabadidejében Anion Tabuns­csik agregátján lehetett őt látni. Kész­ségesen adta át tapasztalatait és adott értékes tanácsokat az ifjú kombajnos­nak és amikor szükség volt, segített neki a gép technikai hibáinak eltávotí­tásj/jan. Az aratás befejezéséig Ta­bunscsik kombajnos a legjobbak közé került — 25 munkanap alatt sikerült neki 3858 mázsa gabonát kicsépelni. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének határozata értelmében nemrégiben a munka vörös zászló rendjével tüntettek ki. Az aratás után Paraszocska kom­bajnos jó állapotban vezette vissza gépét a gépállomásra. Ilyen géppel — mondotta az állomás igazgatója — akár újból is ki lehetne menni aratás­ra, mert a kombajn megjavítására alig volt szükség. Paraszocska kom­bajnos átnézte a gép valamennyi al­katrészét »és megőrzésre adta le őket. Ivan Jevsztafjevics Paraszocskának a Szocialista Munka Hőse magas cí­mével való kitüntetésének hírét a gép­állomás valamennyi alkalmazottja nagy örömmel fogadta. A kormány ki­tüntette még Nyikolaj Vaszilijevics Lefcsevics és Petr Paraszocska agre­gátvezetőket is. A kiváló kombajnos és munkatársai megfogadták, hogy még jobban fognak dolgozni az 19^2­es esztendő aratása alatt és új nagy sikereket fognak elérni a magas ter­melékenységért folytatott harcban. L. Cserkaaszkij A DIÓSGYŐRI NAGYKOHÓ Az elmúlt tél elején nagy munká­ba fogtak a Magyar Népköztársa­ság egyik legfontosabb nehézipari központjában: az északmagyarorszá­gi Diósgyőrött. A felemelt ötéves terv egyik nagy alkotásának létreho­zásáért indítottak harcot a magyar dolgozók, a szovjetrendszerü kohó­kolosszusért, a hétszáz köbméteres óriáskohóért, amely egymagában több acélt ad majd a magyar nehéz­iparnak, mint az összes eddig műkö­dő diósgyőri kohók együttvéve. Az óriáskohó méreteiről, a felépítéséért végzett munka nagyságáról az alábbi néhány adat szemléltető képet ad: A kolió magassága eléri az 56 mé­tert. A kohóépítéssel kapcsolatos földmunkák során 15.000 köbméter földet mozgattak meg. 60.000 köb­méter vasbetont dolgoztak )>e, 15 kilométer hosszú vasúthálózatot ké­szítettek ég 100 km elektromos ve­zetéket szereltek fel. Míg a kohó­test körüli állványokon a kőműve­sek, a hegesztíik 10—50 ni maga­san végezték munkájukat, lenn 30 méternyire a föld alatt vájárok dol­goztak a kohóhoz . vezető alagút építésén, leküzdve a feltörő vizet, a beomló földet. Soha még a magyar kohóépitők ilyen hatalmas feladat előtt nem áll­tak. S hogy most nemcsak a vállalt időre, de határidő előtt ontani kezdi az acélt az új óriáskohó, az elsősor­ban annak köszönhető, hogy a Szov­jetunió a magyar kohóépitők rendel­kezésére bocsátotta a kommunizmust építő ország e téren gyűjtött felbe­csülhetetlen tapasztalatait. A ma­gyar mérnökök a tervezésnél bizto­san támaszkodhattak ezekre a ta­pasztalatokra, a kohó építéséhez szükséges speciális gépek is a Szov­jetunióból érkeztek és a dolgozóknak szüntelen segítséget jelentettek a szovjet sztahanovisták munkamód­szerei, tanításai. Szükség is volt a segítségre, szük­ség volt arra a nagy lelkesedésre, amely az óriáskohó építőit eltöltötte, hiszen az építkezés során rengeteg nehézséget, akadályt kellett legyöz­niök. Már a kohó szerelését megelő­ző feladat megoldása sem volt egy­szerű. Hiszen ahol az óriásl;ohó épült, már. teljesen beépített terület volt, s a régi kohók, gáztartályok, csőveze­tékek, raktárak egész hálózatát kel­lett átrendezni ahhoz, hogy az óriás­kohó megfelelő helyre kerülhessen. S a magyar dolgozók tudták, hogy ezt az átrendezést úgy kell végrehaj­taniok, hogy a termelésben a legki­sebb fennakadás se pálljon be, hiszen a gépgyárak türelmetlenül várják az acélt a diósgyőri kohókból. Nagymértékben segítette az óriás­kohó építőit, hogy éppen azokban a napokban bontakozott ki az a lelkes­hangú verseny, amellyel a magyar dolgozók szeretett vezérük, Rákosi Mátyás elvtárs, hatvanadik születés­napjának, március 9-étiek ünnepére készültek. Ebben a versenyben Diós­győrött is, mint mindenütt az or­szágban, nagyszerű munkahőstettek születtek. Ezek közül is egyik leg­szebb Modla Géza 24-esztendös fő­szerelő nevéhez fűződik. Modla elvtárs, aki két évvel ezelőtt még segédmunkás volt, a Rákosi elvtárs születésnapjára kibontako­zott. verseny lendületében olyan problémákat, 0ldott nieg, amelyek­kel szemben tehetetlenül álltak a gyakorlott kohómérnökök is. Arról volt szó, hogy egy liataiinas gáz­tartályt, amely az építkezés terme­tének közepén terpeszkedett, száz­ötven méterrel arrébb kellett he­lyezni. A tervek szerint a gá/.tar­tályt széjjel kellett, volna szerelni, résielet'enkint új helyére szállítani. Ez természetesen nemcsak hosszú Időt rabolt volna el a kohóépítés­,tfíl, de a gáztartály erre a hosszú időre teljesen ki esett volna a ter­melésből. Modla Géza új tervet dolgozott ki, amely szerint az egész tartályt szétszerelés nélkül, az eredetileg tervezett ideinek egy­harmada alatt átfuvarozták új he­lyére. A magyar dolgozók lelkesedésének, kezdeményezőkészségének számog ha­sonló nagyszerű bizonyítékát szolgál­tatta az óriáskohó épitésének eddigi négy hónapja. Csak ezzel a lelkese­déssel magyarázható, hogy a napról­napra felmerülő újabb és újabb ne­hézségeket, problémákat sorra meg­oldották s a kohóépítők be tudták tartani fogadalmukat s április 4-én, az ország felszabadulásának hetedik évfordulóján, begyújthatták az óriás­kohót, hogy abból a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének, május elsejének tiszteletére megindulhasson az első csapoJás. Természetesen, egy ilyen hatalmas alkotás csak úgy jöhet létre, ha nemosak a helyszínen dolgozó mun­kások, hanem valamennyi érdekelt üzem dolgozói is felmérik az új tel­jesítmény jelentőségét s minden erő­feszítésük arra irányul, hogy segítsé­get nyújtsanak a kohóépítőknek. Nos, a diósgyőri óriáskohó egész sor üzemben lelkesítette jobb munkára a magyar dolgozókat. S nem véletlen az sem, hogy a di­ósgyőri óriáskohó határidő előtti elkészítéséért vívott harc nagymér­tékben még a munkafegyelem meg­szilárdításához, a dolgozók szocia­lista öntudatának neveléséhez is hozzájárult. így például éppen a Szellőzőműveknél a légvezetékek gyártásának ideje alatt 75 száza­lékkal csökkent az igazolatlanul mulasztott órák száma. De más üzemekben is hősies harc folyik a kohó működéséhez szüksé­ges berendezések elkészítéséért. A nagykohó csapolása például 50 ton­na űrtartalmú üstökbe történik, a 30 mm-es lemezből készült üstök sú­lya egyenként 6 és fél tonna. A le­mezeket azonban az ózdi kohászati üzemek nem tudták határidőre elké­szíteni. A Darúgyár dolgozói erre vál­lalták, hogy a maguk részéről hely­rehozzák a késést s a négy hetet igénylő munkát — az üstök kovácso­lását — tizenkét naip alatt elvégzik s így lehetővé teszik, hogy a kohó­építők betarthassák fogadalmukat és április 22-én valóban megkezdődhes­sék a csapolás. A diósgyőri óriáskohó az egész dol­gozó magyar nép közös ügye lett, az egész dolgozó magyar nép segítette és feszült figyelemmel kisérte azt a hő'Si küzdelmet, amit a kohóépitők vívtak. S a mérnökök, kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, hegesztők, a brigádok és egyének nagyszerű helyt­állása, példamutatása, a szocialista építés iránti lelkesedése meghozta gyümölcsét. A diósgyőri óriáskohó, az ötéves terv egyik büszkesége, áp­rilis 4-ke óta szárad, s április 27-től kezdve acéljával gazda­gítja, erősíti a dolgozók hazáját, a békefront e büszke bástyáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom