Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-01 / 52. szám, szombat

yiUkásleoel // • uHKasieoeiezoiMR írja UJS70 k íriák 1952 március 1 <Diéta

r cfőupa-est (fiozsieuybzut Épül a virágzó ipar Szlovákiája Bármilyen irányban is utazik az ember Szlovákiában, a vonat ablakából kinézve már messziről szemünkbe tűnnek a hatalmas építkezések körvonalai. Nyugat-Szlovákiában vízierőművek épülnek. KözépSzlovákiában a podbrezovai és breznói vasmüvek épületei emelkednek az égnek. Kelet-Szlovákiában Szlovákia iparosításának bástyáját, a HUKO-t, ennek a kohászati remekműnek nálunk eddig még ismeretlen méreteit látjuk kibontakozni. Ezek az építkezések Szlovákia dolgozó népe számára az elkövetkezendő kommunizmus alapjait jelentik. Hogy kellőképen tudjuk értékelni Szlovákia mai virágzását, ahhoz szükséges, hogy legalább gondolatban viszszavigyük az embereket a régi rendszer Szlovákiájába. A München előtti szociáldemokrata vezetők azt hangoztatták, hogy Szlovákia földművelő állam, hogy nincs szüksége iparra, hiszen mezőgazdasági terményeiért megkapja azt a kevés Ipari cikket, ami a mindennapi életszükséglethez kell. Nem voltak ezek a gazemberek az egyedüliek, akik ezt a hamis elméletet terjesztették. Mellettük állt az egész burzsoá kormány a kapitalista kizsákmányolók, a földbirtokosok és a bankárok, sőt maguk a gyárosok is, akiknek érdeke ugyanaz volt Ezt a politikát láthatjuk már a fiatal Szovjetunió szocialista iparosítása idején a Trockijék köpenye alatt megbujt szovjetellenes elemeknél is. Aljas szándékuk magyarázata egyszerű. Féltették a hasznukat és a jól jövedelmező magánkereskedelmet. A tapasztalatlan gondolkozó valószínűleg ezt mondaná: de hiszen a kereskedelem nem büntetendő cselekmény, hanem szükséges tényező, Ez valóban így van addig, arníg a kereskedelem árucserére szorítkozik. Ezeknek a sáfároknak azonban az árucsere nem üzlet. A nagypénzü kapitalistáknak az üzletet a zöld asztal melletti börze jelenti, amikor egy tollvonással milliókat tudnak keresni. Az országot mesterségesen ipar nélkül hagyták, hogy a rászorult lakosságot kényük-kedvük szerint kényszer!thessék az ipari és mezőgazdasági termékek magas áron való megvásárlására. Akik figyelemmel kísérték Szlovákia München előtti gazdasági életét azok emlékezhetnek rá, hogy azt a cukrot amelyet az itteni dolgozó 5—6 Kés-ért fizetett kg-ént, Hollandiába, Belgiumba stb 2.20 Kés-ért szállították csak azért, hogy magas áron iparcikkeket tudjanak beszerezni. Aljas munkájuk akkor érte el tetőfokát amikor ahelyett hogy meghagyták volna Szlovákia szegényes iparát, leépítették Korompán Kelet-Szlovákia egyetlen egy kohászati üzemét. Akad még ma is olyan ember, aki a kapitalista kufárok asztaláról kapott egy-egy konc ellenében még ma sem szűnt meg visszasírni a „régi jó időket'". Azt mindenki elismeri, hogy egyesek jól éltek a mult rendszerben, sőt házakat ia építettek. De ezek a kiváltságos emberek elfelejtik vagy nem akarnak tudni róla, hogy hogyan éltek azok a szerencsétlenek, akiket a korompai üzemből vagy máshonnan bocsájtottak el és kénytelenek voltak koldulással tengetni életüket. Ezt csak az tudja igazán megértem, aki már kóstolta a munkanélküliség keserű ke. nyerét Egyre növekszik azoknak a száma, akik megértik a szocialista iparosítás jelentőségét, Nem kell már félnünk a munkanélküliségtől, attól, hogy holnap elbocsájtanak és az utcára kerül az egész család, mint az ma is megtörténik gyakran Angliában vagy más kapitalista országokban. Nálunk egyre több dolgozó kézre van szükség. Fizetésként nemcsak a mindennap javuló pénzfizetséget kapjuk, hanem egyre szaporodnak a munkáslaká90k, az egészségügyi és kulturális intézmények, amelyek hozzáférhetők ma már minden dolgozó számára. Ez a szülőanyja annak a lelkesedésnek, amelyet Kelet-Szlovákia tanúsít a szocialista iparosítás terén. A dobslnai vízierőmű, a hencovcei fakombdnát a sninai fémáru gyár, mind-mind arról tanúskodnak, hogy Szlovákia dolgozói egységesen felzárkóznak a szovjet nép által már kitaposott úton. Űjra felépült Korompa is, a szocialista rendszer jelképeként. A Szövetségi Vasútvonal egyre szorosabbá köti gazdasági kapcsolatainkat a keleti országokkal, főleg pedig a Szovjetunióval. Mindezeknek az építkezésieknek a megvalósításához erőre és öntudatra van szükségünk, hogy minden áldozatot meghozva mindenkor szilárdan visszaverjük az ellenség támadását. Ha nehéz feladat elé állít minket az élet, gondoljunk a szocializmus előharcosaira, a szovjet népre, amely magára utalva győzelmesen megvívta harcát az egész kapitalista világ bojkottjával szemben. Mi azonban nem vagyunk egyedül. Velünk vannak a Szovjetunión kívül a hatalmas Kína és a többi népi demokratikus államok is. Ezért bátran mondhatjuk, hogy felépítjük a szebb és boldogabb Szlovákiát magunk és a jövő nemzedékek számára. KOZÁR ISTVÁN, Kassa. Egyszerre ünnepeltük a februári győzelem és a szovjet hadsereg szfitetésének évfordulóját A magyarbéli helyi szervezetek a nemzeti iskolákkal karöltve rendezték meg a februári győzelem és a Szovjet Hadsereg emlékünnepét. A himnuszok elhangzása után az iskolai tanulók szlovák és magyar verseket szavaltak, és egyéb műsorszámok mellett orosz nemzeti táncokat ls előadtak. Az ünneplő közönség örömmel tapsolta meg a kis Érsek Valéria és Aleksza Gizella táncmutatványát. A kultúrműsorhoz tevékenyen hozzájárult a Csemadok magyarbéli helyi csoportja is, amely bemutatta a „Fösvény" és „Fehér tyúk" című egyfelvonásos szín játékokat. Magyarbél lakosaága örömünnepet tartott, mert a dolgozók nagyon jól tudják, hogy mind a szovjethadsereg létezése, mind a februári győzelem hozzásegítették őket ahhoz, hogy ma szabad hazájukban boldog jövőjüket építsék. SZIGETI JÓZSEF, munkáslevelező, Magyarbél. Komárom népe a munkásosztály győzelmét ünnepelte Február 25-én Komárom város dolgozói egy emberként ünnepelték a munkásosztálynak a reakció felett 1948 februárjában aratott győzelmét A járási Nemzeti Bizottság nagytermét megtöltötték a város üzemeinek, hivatalainak és iskoláinak küldöttei. Az ünnepséget az egybegyűltek a Munka dalának eléneklésével kezdték meg. Ezután Kvietok elvtárs beszélt a teljes terv teljesítésének biztosításáról, majd Hronyec elvtárs a járási szaktanáé.; vezető titkára és Melis elvtárs emlékeztek meg a februári napok jelentőségéről, a reakció támadási kísérletéről 1948-ban, amelyet dolgozó népünk ébersége meghiúsított. Azóta indult meg olyan nagy ütemben országunk valódi átépítése és iparosítása, azóta szilárdult meg a munkásosztály helyzete, úgyhogy már többé nem kell a reakció és a mult rendszer kizsákmányoló uralnék feléledésétől félni. A helyi Nemzeti Bizottság nevében Beck Pál elnök, magyarul tartott beszédet és ismételten rámutatott arra, hogy 1948 februárja üj korszakot nyitott Csehszlovákia történelmében. Az egyes beszédek között iskoláslányok és fiúk ének- és szávalókórusa szerepelt kultúrbetétként. Komárom dolgozói lelkesen ünnepelték február 25-ét mert mint arra Beck elvtárs is rámutatott, minden becsületes dolgozó tisztában van azzal, hogy a munkásosztály győzelmét elsősorban a nagy Sztálin vezette Szovjetuniónak és nem kevésbbé hazánk bölcs vezetőjének, Gottwald elvtársnak köszönhetjük. Tudják azt is Komárom dolgozói, hogy a világ két tábora áll ma egymással szemben. Az egyik a Szovjetunió oldalán, Pekingtől Berlinig, ez a béke, as alkotás ée & korlátlan fejlődée tábora, amelyben mindenki boldogan dolgozik és boldogan él. A másik tábor fegyvereket gyárt, kardot csörtet, mészárolja az általuk elnyomott, szabadságuktól és emberi jogaiktól megfosztott, kizsákmányolt gyarmati és félgyarmati népeket. Ez a tábor dühös, gyilkos szemekkel figyeli a népi demokráciák feltartóztathatatlan győzelmes fejlődését a szocializmus felé. Ezt a fejlődést igyekszik aljas eszközökkel, kémek, diverzánsok, Slingek, Svermánék, Slánskyk, Husákok, Novomeskyk és hozzájuk hasonló jómadarak, lefizetett szolgáik útján fékezni. Amint látjuk, eredmény nélkül, mert a munkásosztály ökle mindig idejében csap le a gonosztevőkre. Ezért énekelték Komárom dolgozói olyan lel kesen az ünnepély végén az egész világ kommunistáinak közös dalát, — az Internacionálét HOLCZER LÁSZLÓ, munkáslevelező, Komárom. Miért kedves nekünk a mi Gottwald elvtársunk A győzelmes február negyedik év fordulóján emlékezzünk meg Gottwald elvtársról, a mi győzelmes vezériinkről. Gottwald elvtárs vezetett el bennünket a szocializmus útján február nagy napjaihoz és ő az, aki mint Pártunk és Köztársaságiunk elnöke példaképe minden becsületes csehszlovák polgárnak. Benne egyesülnek azok a tulajdon ságok, amelyek mindenkit meggyőznek arról, hogy milyen nemes célért harcolnak a kommunisták. Az ő példáját követve egyre nagyobb tömegeket nyerhetünk meg a szocializmus számára. Gottwald elvtársat az egész nemzet tiszteli és szereti. Azért van ez, mert Gottwald elvtárs megfontolt és bölcs vezető, gondos gazda, egész népünk jóságos atyja. Azért szeretjük Gottwald elvtársat, mert minden szava és minden tette biztonságot áraszt, erősíti bennünk a szocialista öntudatot, és örömteli, derülátó távlatot tár fel. Eltökélt szándékunk, hogy Csehszlovákia munkásságával, egész dolgozó népével, Gottwald elvtárssal az élen állandóan erősíteni fogjuk az összetartozás tudatát magunkban és a többd szocialista országok dolgozóiban, akikkel együtt akarjuk építeni a boldog jövőt. A győzelmes február évfordulóján fogadjuk, hogy még odaadóbban fogjuk védeni a békét, még több súlyt fektétünk munkánk jó elvégzésére, hogy a szocializmust minél hamaráJbb felépítsük hazánkban. Ifj REMÉNYI JÓZSFF, munkáslevelező, Ivanice. A francia nép nagy költője és írója, a nemzetek közötti béke fáradhatatlan harcosa, Vietor Hugó születése napjának 150. évfordulója alkalmából, a Béke Hívei Szlovákiai Bizottsága és a Csehszlovákiai írók Szövetsége, Pozsonyban február 27-én ünnepi estet rendezett Az ünnepi est nagy jelentőségű kultúrpili tikal manifesztáció volt. Az esten résztvettek František Kubacs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, és a Nemzeti Arcvonal Központi Akciós Bizottságának főtitkára, dr, hc. Alexander Horák megbízott, a Béke Hívei Szlovákiai Bizottságának elnöke, Kurt Barthel haladó német költő, a német Államdíj nyertese, a Csehszlovákiai írószövetség szlovákiai tagozatának képviselői, valamint a tömegszervezetek képviselői, az államdíjnyerteeek és nagyszámú közönség. Az ünnepi estnek különös fényt adott, hogy résztvett rajta a Szlovákia fővárosába látogatóba érkezett kiváló békaharcos, francia író, Jean Laffitte feleségével. Andrej Zsiak, a Béke Hívei szlovákiai bizottsága elnökségi tagjának és a nemzetgyűlés alelnökének megnyitó beszéde után viharos lelkesedés közepette Jean Laffitte, a Béke Világtanács főtitkára emel kedett szólásra. Rendkívül mélyenszántó beszédében rámutatott Vietor Hugó harcára, a nemzeteknek jobb jövő utáni vágyára, aminek a francia nép nagy fia oly szárnyaló hangot adott — A rossznak és a háborúnak erői, — mondotta többek között, — amelyek ellen Victor Hugó harcolt nem homályos és rejtett erők többé. Világosan magukra öltötték a halálos görcsökben vonagló imperializmus arculatát és ezek mellett a kihalóban lévő erők mellett teljes fénybe lépnek a Szovjetunió é3 Sztálin lángesze által vezetett, haladó és békés erők. Jean Laffitte beszéde után, amelyet a jelenlévők gyakran szakítottak félbe viharos tapsokkal, Ján Boor, a Matica Slovenská tagja, Vietor Hugó életét és munkásságát méltatta. Az ünnepi est további részében ezután kultúrműsor következett a Nemzeti Színház tagjainak részvé telével, majd pedig a Szlovák Filharmónikus zenekar előadta Beethoven VH. szimfóniáját. Kultúrterem az „Urakcsűrje" helyén A tornai magyarnyelvű középisko la kultúrbrigádja a környék fiataljaiból verődött össze. Három fiatal tanító a vezetőjük. Szívvel lélekkel dolgoznak, mindenüvé elmennek, és mindenütt szívesen fogadják őket Dalaik és táncaik a nézők nagy tetszésével találkoznak. Február 15-én Szádudvarnokon szerepeltek. Műsorukat magyar és szlovák nyelvű szavalatok, kis vígjátékôk, párbeszédek előadása képezte, népdalokat énekeltek és népi táncokat mutattak be. Udvarnokon és környékén hasonló színvonalas kultúrműsorral még nem szórakoztatták a közönséget A szereplők a való életet hozták el játékukban a nézők elé, akik az egyes alakokban magukra ismerhettek. A népdalok és népi táncok fellelkesítették a közönséget, amely hálás tapsokkal kö szönte meg a kultúrbrigád szereplését. D

a beszélnem kell magáról a kultúrházról is. Két hónappal ezelőtt négy magas kőfal, az egykori nemesi birtok csűrének utolsó maradványai álltak ezen a helyen. Ha a dédapáinkat sírjukból életre lehetne kelteni, bizony nagyon ámulnának, hogy az Urakcsűrje — ahogy ezt a helyet régen hívták — most milyen célt szolgál, hogy hajdúk korbácsa helyett terített asztal várná őket a kultúrterem melletti ebédlőben. Nekem is sok emlékem fűződik a csűrhöz. Gyermekkoromban a nyári vakációkban, amikor a tornai gróf lóversenyeket rendezett családjával és vendégeivel a mezőkön, társaimmal az Urakcsürjében játszottunk bújósdit. Addig játszottunk, míg csak valamelyiküknek a mezőről hazatartó szülője vagy testvére meg nem látott és aztán szaporán estek a szemrehányások; — így őrzöd a libákat. Megetetted a borjút? Inalni kellett aztán sebten haza felé, hívott a kötelesség. A csalánbozót, bodzafák henyén most sporttelep van. Az Urakcsürje négy fala ma már nem beszél a kikönyörgött kommencióról, részes kazalról, korbácsról, deresről, hiszen ez a világ régen elmúlt és nem jön vissza soha. De beszél új kultúráról, mely örömmel tölti el a szíveket és friss, lendületes munkára buzdít. CSURILLA JÓZSEF tanító. Megindult a kultúrmunka a matuskovói CsISz-csoportban A mult év végén csaknem széthulló ifjúsági csoportunk a Kommunista Párt helyi szervezetének közbenjárására 201 könyvet kapott, köztük az „Igaz ember", a ,.Távol Moszkvától", a „Sziréna", és „Az acélt megedzik" című regényeketőszintén meg kell írnom, hogy tagjaink nem nagy meglepetéssel fogadták a könyveket. Megtörtént, hogy a könyvtáros figyelmeztette az egyik tagot: — Jó könyveket kaptunk, nem akarsz olvasni? A megszólított vállat vont és mialatt tovább rakta a lemezeket a grammofonra, csak úgy odavetette: — Tudóik róla. Nem értékelték a könyveket és nem tudták, milyen jellemformáló hatással vannak az emberre. Végül azonban mégis akadtak néhányan, akiket érdekelt mit la mondanak ezek a könyvek és kezdték hazavinni őket. Az egyik olvasó aztán felszólalt a gyűlésen. — Itt vannak a hosszú téli esték, tenni kéne valamit, elvtársak! Senkinek sem fog ártani, ha kezébe vesz egy könyvet és elolvassa. Hát így kezdődött! A matuskovói ifjúság e naptól kezdve sűrűbben kezdte forgftni a könyveket. S lassan megmutatkozott a hatás is. Aki egyszer belekóstolt egy könyvbe, örömmel nyúlt a másik után és amikor a következő gyűlésen elhatároztuk, hogy műsoros estet rendezünk, a tagok már lelkesen fogadták azt a gondolatot, hogy a hosszú téli estéken ne csak mi fejlődjünk, hanem lépést tartson velünk a falu népe is. Elhatározásunkat tett követte. Februárban három egyfelvonásost adtunk elő igen nagy sikerrel Csoportunkban megerősödött a munka lendülete és ez már az elolvasott könyvek hatásának köszönhető. Nagyobb a megértés tagjaink között és szórakozásink egyre színvonalasabbá válik. Vannak már türelmetlen könyvolvasóink is. — Amíg az Ifjú gárdát el nem olvasom, addig ne beszélj velem, — mondotta az egyik tag a barátjának és a másik megfogadta, hogy nem dohányzik többé, hiszen „Az acélt megedzik" hőse, Pavel Korcsagin ia leszokott a dohányzásról. E hónapban olvasóköröket szervezünk. A járás olvasókörvezető tanfolyamot rendez, amelyre a mi csoportunkból is küldünk hallgatót Megfogadtuk, hogy ezután még nagyobb lendülettel dolgozunk, hogy minél szélesebb körben terjeszthessük falunkban a szocialista kultúrát. Büszkén akarjuk elmondani aztán az egyik egyfelvonásos stzínda, rabunk hősének szavaival: — Ezt a tükröt igazán visszaviheted, nincs szükségünk rá, hogy lássuk ós érezzük, mily őröm és boldogság ma fiatalnak lenni! CHEMEZ