Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-02 / 28. szám, szombat

2 U J szo tň magjgfag* g$g u a h á$ vegén gj 1951-hegt 1952 február 2 Ha vizsgáljuk, hogy a mult észtté; j .X en megjjslent magyar regényei: milyen tárgykörrel foglalkoztak a legbehatóbban, megállapíthatjuk, hogy jelentősen emelkedett azoknak a sikeres írásoknak száma, amelyek a szocialista építést és a kommunizmus új tipusú embereinek ábrázolását tűzték ki főcéljukul Mindjobban előtérbe kerülnek azok a regények, amelyek egy szocialista üa:m belső életével foglalkoznak, központjában az emberrel, akinek szi.mi.ra a munka már több az örömnél, egyenesen a becsület és dicsőség dolga. A kapitalista szabad versenyről a szocialista tervgazdálkodásra való átmenet alakítja ki és formálja ezt az új embert, nagy építkezéseink tervezőit, irányítóit és végrehajtóit, a munka hősét, aki egyfelől a természeti elemeinek megfékezöjévé válik, másfelől a maga tökéletesítésén dolgozik, Ebben a forrón aktuális tárgykörbe a legmüvésziebben a legnagyobb sikerrel is — Örkény István nyúlt „Házastársak" című regényével. Az új ember átalakulásának folyamata szinte tapintható értékelhetőséggel folyik le a szemünk előtt. Egy korosodó, gyermekét vesztett munkáé házaspár áll a regény központjában: a hadifogságból hazatért Lugosi Sándor vasesztergályos és felesége, Eszter, Lugosi ügyeskezü, tehetséges szakember, egész gondolkodásmódja minden maradisága ellenére is becsületes és mégis élete csaknem félresiklik. Van ugyanis egy újítása, a negatív kés, de ezt az újítást a gyárban elterpeszkedő ellenség elszabotálja. Lugosi ahelyett, hogy keményen küzdene az igazáért, sértődötten félrevonul, pártmunkájával nem törődik, elvtársaitól elszakad és feleségével sem találja meg a bensőséges élettársi viszonyt. Féltékeny feleségének eredményeire és amikor Esztert pártiskolába küldik és Eszter a férj helyett a haladás lehetőségét, a pártiskolát választja a törés a házastársak között csaknem véglegessé válik. Lugocsi válsága, házasságának krízise szinte egy vágányon fut az üzem belső életében lefolyó válsággal. Dallos, a pártbizottság új titkára belenyúl a gyár életébe, hogy rendet termtsen. A műhely élére egy öntudatos és ércesakaratú munkás kerül, Lugosi pedig termelési felelős lesz, teret kap, hogy képességeit kifejthesse. Az egész üzemben úrrá lesz a felismerés, hogy a békéért a legjobban jó munkával, a termelés fokozásával lehet küzdeni A gyár eleven áramában a nagyszerű emberek egész sora fárad a jobb életért. Nem papirosfigurák, hanem valóban a munka hősei, akikben már kialakult a munkához való új viszony, akik törődnek egymással és akiknek közösségében Lugosi kezdi megtaláni önmagát. A sztálini műszak alatt rájön mesterségének igazi társadalmi funkcióira is és a szemünk előtt hitelesen sztahanovistává válik. 1949 decemberében Rákosi elvtárs a sztálini műszak jelentőségét így foglalta össze: „Hosszú hónapok óta törtük magunkat, hogy a szocialista munkaverseny nálunk is gyökeret verjen és nem tudtunk átütő sikert elérni. De mikor azzal a kéréssel fordultunk a dolgozókhoz, hogy a szeretett Sztálin 70. születésnapját munkafelajánlással ünnepljék, egyszerre megtört a jég. Mint a viz a gátszakadásnál, úgy áradt a teremtő munka hulláma és mintegy varázsütésre megjelentek a magyar Sztahánovok, a Pozsonyiak, Muszkák és a többiek. Csak most, a sztálini felajánlással vált nálunk a „becsület és dicsőség" ügyévé a munka. S most vált valóra nálunk a kantáta szava: „Sztálin nevével épül a világ!" A sztálini műszak bejelentésénél az ellenség is rohamra indul, felismerve a veszélyt, amely a munkásosztály alkotótevékenységének kibontakozásában rejlik. Bittera tanácsos, Rajk embere, elhelyezte a gyárban a maga embereit, akik most még alaposabban nekilátnak a felforgató munlcának. Szabotálnak, a hangulatot rontják, ám minden mesterkedésük megtörik végül az elvtársak éberségén. A sztálini műszak sikerül, a felajánlott mozdonyok az ellenség kétségbeesett szabotázsakciója ellenére is elkészülnek, amiben nem kis érdeme van Bikov elvtársnak, a híres szovjet gyorsvágónak, akit a Szovjetunió küldött, hogy tapasztalatainak átadásával megsegítse a magyar elvtársakat. Bikov kitűnőnek találja Lugosi újítását és Lugosi a Bikov tanácsai alapján kijavított negatív késsel négyezer százaléknál magasabb teljesítményt ér el a sztálini műszak napján és két lelkes fiatal munkatársával megcsinálja azokat a szelepeket amelyek a szabotázsakció áldozatává lett mozdonyok elinidítsához szükségesek. Ezzel egy régi hibáját teszi jóvá, közben pedig új felismeréshez is eljut: munkája azzal válik értékesebbé, ha nem öncélú. Az eddig zárkózott, másokkal keveset törődő és derűt nem ismerő ember lelkesen átadja másoknak tudását, átadja tapasztalatait a fiataloknak és nevelőjükké válik. A gondolatvilágát betöltő új cél érzelmi életét is napfényessé teszi: újra visszatalál Eszterhez, utóiérj gyorsabban fejlődő, öntudatos és politikailag érettebb feleségét. Örkény István nagy érdeme, hogy ezt a munka területén lejátszódó és széles távlatokat nyitó regényt mindvégig lebilincselően, Igen életszerűen, hitelesen és meggyőzően írta meg. Főhőseinek rajza gazdag árnyalatú: az emberséges magatartás, a kommunista ember figyelmes és gyöngéd magatartása dolgozó társaihoz jellemzi őket. Dallos párttitkár fáradhatatlanul ott van mindenütt, ahol segíteni kell. Jóna elvtárs különös gyöngédséggel közeledik Lugosihoz, hogy megmagyarázza neki, hogyan kell élnie és dolgoznia. Vagy itt van Corrodini mérnök, az üzem vezetője, aki úgyszólván szerelmese a munkának, de akinek' a munkához való viszonya még zavaros. Örkény egy rövid jelenet során mesterien vázolja fel ennek a temparameRtumos lokomobil embernek fejlődési lehetőségeit hogy a marxi-lenini gondolat megértése munkájának magasabb értelmet adhat. Az ŕró epizódfigurái csaknem kivétel nélkül mind mélyen az emlékezetünkbe vésődnek, mert sok szeretettel, apró egyéni vonásokkal, olykor kedves humorral vannak megrajzolva. Ezzel válik a terjedelmes regény színessé és hitelessé, fis szerencsés kézzel vázolja fel Örkény a magánélet és a közélet sokszálú összefüggéseit. így válik az író mondanivalója politikailag hasznossá, irányt adóvá. A „Házastársak" az újarcú magyar 'munkásosztály ábrázolásában tagadhatatlanul a legjelentősebb alkotás. * Szeberényi Lehel, az új magyar széppróza egyik legnagyobb ígérete. Tavaly gyors egymásutánban két regénye jelent meg. Az első regény, a „Napkelte", a mai magyar falu életéről, a paraszt osztályharcáról szól. A fiatal író figyelmet keltő epikai készséggel próbált jelentést adni a szocializmus izgalmas forrongásában átalakuló magyar faluról. A kritika elismerte tehetségét, kitűnő érzékét az emberi szenvedélyek összeütközésének ábrázolásához. azt a tudását, hogy érti a politikai mondanivalót nem plakátszerűen, hanem cselekményben közölni, de kifogásolta, hogy felszínesen nyúl a problémához: a szocializmusért viaskodó szegényparasztok, a középparasztok kérdéseihez és a kulákság rajzában sem elég mély és meggyőző. Uj regénye, a „Hegyek elmozdulnak" már jelentős lépés előre nemcsak a fiatal író pályáján, hanem jelentős lépés a magyar szocialista realista munkásábrázolás felé vezető úton is, — jelzi a kritika. Egy vasgyárban játszódik le Szeberényi regénye, akár Örkény nagyszabású „Házastársak"-ja. Rokonságot mutat fel abban is, hogy itt is egy újításról van szó, melynek kivitelezését a vállalatvezető és egyes mérnökök mesterkedései sok fondorlattal megakadályozzák. És itt is az osztályellenség leleplezése lendít az ügyön, Csorba Mátyás öntőeljárása kipróbálható és a sztálini műszak Izgalmas versenyében megszüljük Csorba Mátyás győzelme, amelyet megkoronáz az üzem vezetőjévé való kinevezése. A regény elindulásakor Csorba Mátyás elégedetlen, brigádja még egyéni érdekekért küzd, idővel aztán öntudatosan harcoló munkacsoporttá fejlődik. Külön érdeme Szeberényi könyvének, hogy az újítás műszaki leírását laikus is könnyen megérti. Szerkezetileg is jobban sikerült ez a könyv a „Napkelté"nél, alakjai is jobban vannak egyénítve és néhány jelenete, például a darúégés, a sztálini műszak izgalmasan drámai rajza, igényes, művészi munka. A fiatal író nem feledkezik meg Csorba Mátyás családi élete bonyodalmainak feltárásáról sem. A magánéletnek ez a széles kibontakoztatása teszi teljesebbé a főhős emberi vonalait. Ha Szeberényi nem is éri el az emberábrázolásban Örkény színvonalát, alakjai élők, hitelesek, fejlődésük meggyőző és legtöbbször mentesek a sémaszerüségtől. Az ellenség ábrázolása is sikerültebb ebben a regényben, pártonbelüli ellenségről van szó, akinek eltávolítása megadja a regény pozitív alakjainak a lehetőséget, hogy képességeiket a közösség szolgálatában erőteljesebben kifejthessék. Szeberényi eleven, színes és érdekes stílusát itt-ott még hevenyészett sorok bontják meg. Első parasztregényének hibája ez, amit részben az okozhatott, hogy a regénynek legtöbb alakja faluról bejáró. kis földecskével bíró kétlaki munkás, akik jellemükben még magukkal hozzák a falut, annak hangját és stílusát. De ez a hiba eltörpül a regény pozitívumaival szemben, főleg azzal, hogy Szeberényinek sikerült regényében a szocializmus építésének egy-egy kérdésére konkrét feleletet adnia. Említenünk kell még a munkásregények sorában Enczi Endre „Földalatti aratás" cimü munkáját, amely a magyar bányászok életéről és küzdelméről ad számot. A kritika sok súlyos kifogást emelt Enczi könyve ellen, azonban kiemelte azt a nagy érdemét, hogy olyan témát választott. amelynek szükségességéhez és időszerűségéhez nem férhet kétség. A regény a hibák ellenére is segíti a magyar bányászok harcát, nagyobb eredmények elérésére sarkalja őket. Bár Palotai Borisnak,, a nálunk is jól ismert magyar írónőnek legújabb könyve, a „Kakasszó" nem regény, hanem Sztálinvárosról (Dunapenteléröl) írott novelláinak gyűjteménye, itt ismertetjük azok között a könyvek között, amelyek a nagy magyar szocialista építkezésekről és az építkezéseket végrehajtó újarcú emberektől adnak számot. Az új szocialista ember megszületéséről ír Palotai Boris ízes és színes kis történetek formájában. Kedves és hangulatos, szinte idillikus rajzokban vonulnak fel előttünk Sztálinváros dolgozói, akiket a közös célért, a békés boldog jövőért folyó munka formál igaz emberekké, napjaink új hőseivé. Nem egy van köztük, akiben a munkásöntudat pislákoló lángocskával ég, ám a munka közösségformáló ereje ezt a lángocskát nagy tűzzé éleszti és ebben a tűzben kiég a salak és fénylőn előbukkan, ami nemes és az újnak meghirdetője. A kis írások közt talán a legkedvesebb a „Lánykérés" című novella. Török Gyula kőműves a vele dolgozó árva kislány kezét megkéri szaktársaitól félszeg pironkodással. Megható, kedves jelenet ez és Vince bácsi, az öreg szaki felel a többiek helyett a kérőnek: — Ki kell ám azt érdemelni, hogy hozzád adjuk a Marit. Makarenkóra, ,,Az új ember kovácsára" emlékeztet ez a kis jelenet. A szerelmes fiú természetesen nem marad adós a felelettel: háromszoros rekordot ér el a gyorsfalazásban és ezzel valóban kiérdemli a kis M'ari kezét. Ez a kötet is említésreméltó gyára podása volt a magyar szocialistarealista szépprózának az elmúlt esztendőben. Egri Viktor, A RETTEGETT SZÍNDARAB Hónapok óta szakadatlan a diadalútja Franciaországban egy jobbára fiatalokból álló színtársulatnak, a „Pavés de Paris"-nak. Az együttes mindenütt ugyanazt a darabot mutatja be: két színész-szerző, Claude Martin és Henri Delmas „Dráma Toulonban" cimü háromfelvonásos színművét; ez viszont-— legalább ls a jelek arra vallanak — még jó sokáig biztosítja részükre a sikert. A darab tárgya az immár legendáshírű Henri Martin hősi élete. Politikai jelentősége és erkölosi hatása óriási. Máris vitathatatlanul nagy része van a békeharcos tengerész kiszabadításáért folyó küzdelem országos fellendülésében. Claude Martin, a társulat irányítója s a mű egyik szerzője így ír erről a Nouvelle Critique szeptemberi számában: „Június 20-a óta hetvenszer játszottuk ezt a darabot; vagy alkalmi színpadokon mutattuk be, vagy szabadtéri előadásokat rendeztünk. És még korántsem értünk végére szerepléseinknek, hiszen a meghívások mind Párizs környékéről, mind pedig az egész országból csak úgy özönlenek hozzánk ..." „Tizenhárom éve űzöm hivatásomat. de még sohasem találkoztam annyi technikai nehézséggel mint ennél a vállalkozásunknál; de nem is volt ennyire határozott érzésünk sem, hogy hivatásunknak teljes szívvel, tökéletesen teszünk eleget... Az előadások végén sokszor nagyon tanulságos és érdekes eszmecserét folytatunk a közönséggel. Egy munkásasszony, aki egy Marseille-környéki szappangyárban dolgozik, elmondta, hogy az üzem dolgozóinak legalább fele eljött az előadásra, ami annyira meghatotta őket, hogy elhatározták: tevőlegesen veszik ki részüket a küzdelemből. Három héttel később megtudtuk, hogy ez a szappangyár félóráig tartó tüntető sztrájkot rendezett Henri Martin szabadowbocsátása érdekében ... Egy ötven óv körüli gyászruhás asszony állított meg egy reggel Marseille-ben. „Ott voltam a tegnap esti előadáson — mondta. — Meggyőződéses katolikus vagyok. Azt hittem, hogy Henri Martin vétkes, mivel ötévi fegyházra ítélték, de most már kezdem érteni, mi történt és nem szabad azt} hinnie, hogy mivel én hithű katolikus vagyok, hát nem vehetem ki részemet Henri Martin védelméből ..." Csak a minap tudtam meg, hogy Chutes-Lavie-ben — odavalósi volt ez az asszony — egy negyven anya által aláírt levelet küldtek Henri Martin érdekében a tengerészeti minisztériumba, egyet meg a pápának..." Nem meglepő tehát, hogy a fő- és alispánok, meg más „avatott" hatósági közegek valósággal rettegésben élnek e békeharcos színdarab miatt. Nyakra-főre gyártják a betiltó és kiutasító végzéseket ám mindhiába! A leleményes rendezők és rokonszenvezők találnak újra meg újra módot kijátszásukra. A l'Humanité híradásai szerint a társulat győzelmi útvonala — minden akadály ellenére — át- meg átszeli a déli tengerpartot épúgy, mint az északi bányavidéket... A darab cselekménye meglehetősen sovány. A „Dráma Toulonban" nem igazi dráma. Mind a három felvonása több (2—7) képre tagolt s ezek inkább életképszerűen, semmint drámai megszerkesztettségükkel érzékeltetik a történést: a bátor és hazafias tengerész hősi sorsfordulatait. Maga a társszerző fentebb idézett cikkében nyíltan fel is veti a kérdést: Vájjon ez a magyarázata lelkes fogadtatásának a nép körében ? ... És tüstént határozott választ is ad rá: „Igen. Mivej mi olyan tárgyú darabot mutatunk be, amely a népet közvetlenül érinti. A vietnami békéről szól és Henri Martin tengerészaltiszt sorsáról, akit azért zártak fegyházba, mert a szennyes háború befejezését követelte. A dolgozókból álló közönség igenis tódul előadásainkra De azért e nézők lebecsülése lenne, ha azt tételeznők fel, hogy csupán a cím, vagy orruk után előlegezik nekünk a bizalmat. Az első előadásokra kevesen jöttek, S noha semmiféle kereskedelmi reklámmal nem dolgoztunk, később mégis egyre többen látogatták a bemutatókat. Élihez tehát az is kellett, hogy olyanok, akikben a népnek bizalma volt, mondják, vagy írják: jó a darab. S főképen pedig az kellett hozzá, hogy szájról-szájra terjedjen: nem a darabnak szolgált eszközül Henri Martin, hogy azt mindenáron megalkossák, hanem azért született meg, hogy Henri Martint szolgálhassa, színrehozva az igazságot és az életet az egyszerű és megformált drámai kifejezés eszközeivel..." Melyek hát e hősi élet legfőbb, legmegrázóbb mozzanatai ? 1944 augusztusa. A francia nép, ha nem is egy csapásra s ha nem is külső segítség nélkül, de ellenállhatatlan lendülettel felszabadítja az ország nagyobb felét a hitleristák igájátjl. Henri alig tizenhat éves, amikor már a fasiszta megszállók elleni harcra hívó röpiratokat osztogat a falujában; majd később felcsap „maquiisard"-nak, partizánnak is Cher-megyében. Ekkoriban hazatérhetne övéihez Roziere-be, ez a vidék már felszabadult — és a környéken föllelhetné Simonét, akit félig-meddig már menyasszonyának tekint. Am Henri inkább a további helytállást választja. A felszabadulásig a royanvidéki partizánok sorsúban folytatja a fegyveres harcot. 1945 január. Csaknem egész Franciaország felszabadult. A háború sorsa azonban még Távol-Keleten bizonytalan s a japánok még megszállva tartják Indokínát. így hát Henri, 1945. február elsején önként jelentkezik a haditengerészetbe, hogy a japán megszállókkal szemben Vietnam népének oldalán továbbküzdjön a szabadságért. Október 5-én már a „Chevreuil" hadihajón teljesít szolgálatot, amely október 16-án indul útnak Indokínába. Vietnam földjén aztán hamarosan felismeri, hogy rútul becsapták, sok más társával együtt. A francia tengerészeket nem a japánok elleni harcra, hanem a benszülött szabadságharcosok letörésére akarják felhasználni. Ekkor Henri Martin haladéktalanul szerződésének felbontását követeli leletteseitől. Ám osak jóval később sikerül visszakerülnie Toulonba, ahol aztán annál hevesebben lát hozzá ismét hazafias kötelességének teljesítéséhez: az igazság bátor kimondásához és megírásához a „szennyes háború" kérdésében. A hatóságok végül is gálád provokációt eszelnek ki „ártalmatlanná tétele", bilincsbeveretése végett. Szabotázs gyanújába keverik, hogy elitélhessék ... legalább öt esztendőre. Ez a darab még igazában befejezetlen. Maga az imperialista rabtartók által megcsúfolt élet újabb zord képpel „gazdagította". Henri Martin a börtöncellájában kötött a közelmúlt ban házasságot a hűséges Simone-val, mivel a hatóság egyetlen napnyi ideiglenes szabadságot sem engedélyezett „ebből az alkalomból". Ám a „happyend" mégsem lehet kétséges. Ezt a francia nép lankadatlan küzdelme és a világ népeinek együttérzése biztosítja. Gereblyés László.