Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-06 / 31. szám, szerda

m s

20 1952 február 6. A nagymegyeri járási íanítókcnferencíáról ,,Oktatni és nevelni nagy öröm és tisztesség. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a tiszteletreméltó feladatot Pártunk ránk, néptanítókra bízta. Embereket nevelni a szocialista élet számára nagy boldogság a tanítónak, hazánk polgárának ..." Vájjon mi mennyire tekintjük mun kánkat megtisztelő feladatnak ? Nyugodt szívvel és lélekkel oda merünk-e állni kérgeskezü bányászaink, üzemi munkásaink és traktorosaink mellé? Mennyire hatott ránk élmunkásaink és újítóink példája? Az a hatalmas munkalendület, amely országunkban folyik magával ragadott-e bennünket is? Teljes erővel kivesszük-e részünket a szocializmus építéséből, a „Messzevilágító szocialista élet kialakításából"? Ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy nem teljesítettük a normát. Messze lemaradtunk fizikai dolgozóink mögött. A nagymegyeri járás tanítóinak üzemi tanácsa világosan rámutatott a járás tanítóinak hibáira s egyben világosai megmutatta, hogyan kü szöbölhetjük ki a hibákat, hogyan végezhetünk eredményesebb munkát. A járási tnítói értekezlet Teleki elvtárs nyitotta meg. Beszédében a szakszervezet jelentőségével és feladataival foglalkozott. Ismertette a szakszervezetek történetét. A véres harcok és sztrájkok egész sorát, amelyeket a múltban a szakszervezet szervezett és irányított. Feltehetnénk a kérdést: Mi a tanítók szakszervezetének feladata napjainkban? Elsősorban harcolni az eredményes és lelkiismeretes tanításért, szovjet módszerek elsajátításáért és gyakorlati alkalmazásáért, a fegyelem és pontosság megszilárdításáért, forradalmi újítások bevezetéséért. Nagyon sokan csak azért igyekeznek pontos munkát végezni, mert félnek felettes hatóságaik büntetésétől. Vannak esetek, hogy amikor az iskolalátogatás már megtörtént, vagy az igazgató elutazik. nem folyik pontos és lelkiismeretes tanítás. Egyes elvtársak azt mondják: Most ráérek később is órára menni, mert nincs semmi veszély. Ez nem fegyelem! Csak látszatfegyelem, lelkiismeretlen és felszínes munka. Élnünk kell a tanulási lehetőségekkel. Állandóan legyen szemünk előtt ez a mondás: „Tanulj, hogy taníthass!" A tanító fontos szerepét az oktató-nevelő munkában mindenekelőtt az bizonyítja, hogy éppen az ő képzettségétől, az ő egyéni tulajdonságaitól függ az iskola munkájának eredménye, azaz a tanulók ismereteinek színvonala, világnézete és viselkedése. Nem elég, ha tanításunkat csak annyiban szocializáljuk, hogy úr helyett elvtársakat, vagy egy gazda helyett EFSz1 helyezünk be példáinkba. Továbbiakban szó volt a piomrnevelés kérdéséről. A pionírnevelés járásunk területén azzal az intézkedéssel, hogy minden tanító a maga osztályában felelős a pionírok munkájáért, zsákutcába jutott. Sajnos sok helyen ezt a feladatukat az osztálytanítók nem teljesítik. így a pionirmozgalom egyes iskolákban teljesen megbénult. Sok helyen a tanítók a pionírmozgalom jelentőségével és megszervezésével nincsenek tisztában és nem viselik szivükön ezt az ügyet. A szakszervezetek további feladata a tanító támogatása, érdekeinek megvédése, a sérelmek orvoslása, lakás, fizetés, nyugdíjazás, segélyezés, kosztolás és egyéb nehézségek megoldása. Lásson a tanító támaszt a szakszervezetben. Értékelje ki a szakszervezet igazságosan a tanító munkáját és jutalmazzák a munkájához mérten. Hozza a szakszervezet az élenjáró tanítók munkáját felszínre hogy ezeknek példáját a többiek is követhessék. Segítse és támogassa a gyengébb elvtársakat. Állítsa pellengérre azokat, akik fizetésüket érdemtelenül veszik fel. Az első mindig az iskola legyen. Hagyjuk már el a feszes magázási viszonyt. Szokjuk meg az „elvtárs" me^szóllítást. Kérjük ki magunknak a „nagyságos-asszony" megszólítást Alakuljon ki közöttünk az elvtársi barátság. Kerüljük a súrlódásokat. Alkossunk egy nagy családot. Egy közös érdek, a szocializmus építésének érdeke fűzzön bennünket egybe. A gyűlés folyamán élénk vita alakult ki. Szó volt a kritika és önkritika gyakoribb alkalmazásáról. A dolgozók felsőiskoláinak hallgatói felhozzák, hogy az előadáson sokszor azért nem tudnak megjelenni, mert nagyon sok iskolán kívüli munkájuk van. Nekik elsőrendű feladatuk a tanulás és csak azután következik a mozgalmi munka. Egyesek nagyon sok funkciót vállalnak magukra. Nem győzik a munkát. Ennek az a következménye, hogy végső fokon sehol sem fejtenek ki eredményes munkát. A vita után a járás tanítói a következő határozatokat fogadták el: Határozat: 1952 január 23-án a nagymegyeri járás tanítóinak járási munkakonferenciáján. Iskoláink elsőrangú feladata a szocialista embertípus kiformálása. Ez a hatalmas és felelősségteljes feladat ránk tanítókra hárul. Hogy ezt a feladatot sikerrel oldjuk meg, tanítóink kötelessége politikai és szaktudásuk állandó fejlesztése. Azért, hogy a jövőben eredményesebb munkát végezzünk és megjavítsuk munkateljesítményünket, az alábbi kötelezettséget vállaljuk: 1. A szakszervezet vezetősége által kijelölt tanítók munkáját tanulmányozni fogjuk. Minden tanító jelentkezik a helyi Párszervezetnél alapfokú politikai iskolázásra. Mindent elkövetünk, hogy ideológiai színvonalunkat emeljük. 2. Emeljük a tanítás és nevelés színvonalát. Megismerjük Kairov és Goncsarov pedagógiai munkáit. Tanulmányozni fogjuk Makarenko életét és nevelési módszerét. Rendszeresen készülünk a tanítási órákra. 3. Politikai tízpercekben, valamint a tanítás keretében állandóan felszínen tartjuk a békemozgalom jelentőségét. 4. Fokozott erővel igyekszünk bekapcsolódni az iskolai pionír- és CsISz-szervezet munkájába. Felveszszük a szorosabb érintkezést a CslSz járási vezetőségével. 5. Az Egységes Földműves Szövetl-ezeteknek segédkezet -yujtunk és támogatjuk őket munkájukban. 6. A tankönyvek ellenőrzését 1952 február l-ig végrehajtjuk a járási pedagógiai szervezeten keresztül. A bírálatot megküldjük az IskolaügyiMegbizotti hivatalnak. 7. Az elért eredményekről és munkákról a Tanítók Lapjának magyar mellékletében fogunk beszámolni. 8. A CslSz szlovák központi bizottságának hetilapját az „Uj Ifjúság"-ot a magyar ifjúság széles tömegeivel megismertetjük és e lap számára minél több előfizetőt szerzünk. A határozatok végrehajtásáért és teljesítéséért az iskolák igazgatói és a körzeti bizalmiak felelősek. A gyűlés Nagy Károly elvtárs, kerületi kiküldött zárószavával ért véget. Jelentsen ez a gyűlés fordulópontot iskoláink életében. A jövőben igyekezzünk eredményesebb és színvonalasabb munkát végezni. Jó munkával és a tanulmányi színvonal emelésével járuljunk hozzá az ötéves terv negyedik tervévének telje, sítéséhez. A tanítóság szerepét Sztálin elvtárs a következőképen fogalmazta meg: „A néptanítók falanxa egyik legszükségesebb részét alkotja országunk dolgozói nagy hadseregének, amely a szocializmus alapján új életet épít". Építsük mi is teljes erőnkkel ezt az új életet. Dolgozzunk teljes odaadással a szocializmusért, a dolgozók boldogabb jövőjéért. így nem leszünk méltatlanok Pártunk és dolgozó népünk bizalmára. így járulunk leginkább hozzá az emberiség leghőbb vágyának, a világbékének megvédéséhez és megszilárdításához. Ha a tanítás frontján csak az eszmék vezetnek bennünket, a kívánt siker nem maradhat el. Határozatainkat és célkitűzéseinket tettekkel váltsuk valóra. SZŐKE ISTVÁN, Apácaszakállas A ROH és az ifjúság üzemi csoport jai segédkeznek a honvédelmi nevelés kifejlesztésénél A honvédelmi nevelés alapköreinek dolgozóink közötti kiterjesztése napról napra nagyobb jelentőséggel bír. Nagyobb figyelmet szentelnek neki a tömegszervozetek funkcionáriusai is, akik állandó személyes agitáció val és meggyőzéssel az öntudatos dolgozókat a körök tagjaivá szervezik. A tömegszervezetek közül a dolgozóknak a honvédelmi nevelés alapköreibe való beszervezésében a mai napig legjobban kitűntek a ROH és az ifjúság üzemi csoportjai. Például abban az üzemben,' amelyben I.ukácsik Márton tagja az alapkörnek, a CslSz tagok vették át a toborzó kampány kezdeményezését. Elsősorban is bizottsági gyűlést hívtak össze, amelyen megtárgyalták a honvédelmi nevelés legsikeresebb kifejlesztésének lehetőségét és azután szétosztották a legfontosabb feladatokat az egyes funkcionáriusok között. Mrázik János kultúrpropagációs előadó kötelezettséget vállalt faliújság elkészítésére és a honvédelmi nevelésnek az üzemi híradón keresztül történő propagálására Szojka Béla testnevelési előadó kapcsolatba lépett a hadsereggel való együttműködési szervezet járási bizottságával és a kampányt állandóan serkentette az üzemi tanácsok és a Szokolgyűlések gyakori látogatásával. Más CsISz-tagok, bizottsági tagok, azt a feladatot kapták, hogy személyes agitációval ismertessék meg a dolgozókat a honvédelmi nevelés alapköreinek fontosságával és magyarázzák meg nekik a honvédelmi nevelés küldetését. A jó agitációs munka eredménye különösképpen a dolgozóknak a körbe való tömeges belépésében mutatkozott meg. Abban az üzemben, ahol Visnovszky József a kör agitátora, a ROH üzemi csoportja beszélgetést rendezett a dolgozókkal a honvédelmi nevelés jelentőségéről hazánk védelmi képességének megerősítésében és a szovjet fizkultúra eleven példáival rámutatott arra, hogy a tagok, miképpen járulhatnak hozzá a honvédelmi nevelés, az állampolgári és munkafegyelem megerősítéséhez. Ezenkívül összüzemi gyűlést hívott össze, amelyen a honvédelmi nevelés alapköreinek jelentőségét a hadsereggel való együttműködési szövetség járási bizottságának elnöke ismertette. Az üzem dolgozói nagy érdeklődéssel vitatkoztak a honvédelmi nevelésről. A kör megalakításánál azok a nők is jelentkeztek, akik kitűntek a gyakorlatokon. Több üzemben agitációs eszközképpen a szovjet fizkultúráról és a szovjet dolgozók védelmi képességerői szóló keskenyfilmet is felhasználtak. Jól bevált a dolgozó ifjúság központjaiban, a honvédelmi előadók segítsége is, akik több esetben a honvédelmi alapkörök vezetőivé váltak. 4 mnnhaeratohorsáa januári eredményei A gazdasági életünk legfontosabb szakaszai számára indított munkaerőtoborzásban január hónapban jó eredményt értek el, Szlovákia számos járása kirótt szervezési feladatát magasán túlteljesítette. , Az új munkások szervezésében januárban a legjobb eredményt a nyitrai kerület mutatta fel, ahol a munkaerőtoborzást nemcsak a kerületi nemzeti bizottság V. ügyosztályának dolgozói karolták fel, hanem az egész népi közigazgatás, amely a tömegszervezetekkel való együttműködésben széleskörű tömegpolitikai kampányt indított új munkaerők szervezésére. A nyitrai kerület mintajárásai közé tartozik a verebélyi járás, amely saját toborzási feladatát ez év január 15ig 114 százalékban valósította meg, habár 1951 harmadik negyedévében ugyanennek a feladatnak csupán 15 százalékban felelt meg. A mult évi sikertelenség oka elsősorban abban rejlett, hogy a toborzást adminisztratív úton hajtották végre. Az V. ügyosztály dolgozói a toborzást sem politikailag, sem szervezésileg nem biztosították és nem támaszkodtak a Nemzeti Front tagozatainak a segítségére. Az ezévi szervezett toborzásnál az V. ügyosztály dolgozói Verebélyen személyes agitációval, meggyőzéssel és az egész népi kormányzattal és a tömegszervezetekkel való szoros együttműködés segítségével «zerezték az új állandó munkásokat. A besztercebányai kerület is, amely szlovákiai viszonylatban a második helyet foglalja el, az új munkaerők szerzésében jelentős eredményt ért el januárban. Igen jól fogtak hozzá a körmöcbányai járási Nemzeti Bizottság V. ügyosztályának dolgozói is, akik filmbemutatókkal és Szlovákia iparosításáról szóló előadásaikkal megismertették és meggyőzték a körmöci járás falvainak íakósait az új állandó munkaerők szerzésének fontosságáról termelésünk számára. A szervezett munkaerőtoborzás akciójába az eperjesi kerületben sikeresen kapcsolódott toe a bártfai járás, amely rövid idö — 18 nap — alatt 21 munkást szerzett a vitkovicei Klement Gottwald vasmüvek számára. Az összes újonann szerzett. dolgozó egész évi munkaszerződést írt alá. A pozsonyi kerületben sikeresen járt el a szeredi járás, amely a tömegszervezetekkel és a népi kormányzattal való együttműködés segítségével 173.3 százalékkal túllépte januári toborzási feladatát. A szeredi járási Nemzeti Bizottság V. ügyosztályának dolgozói a dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottság munkaerő referátusának dolgozóit versenyre hívták ki új munkások toborzásában. Példás járások közé tartozik a myjavai, somorjai és a trencséni járás is, amelyek 100 százalékon felül teljesítették a dolgozók szervezett toborzását. , A munkaerőtoborzásban ily szép eredményeket elért kerületek példaképpen állhatnak a kassai és az eperjesi kerületek előtt, amelyek a szervező feladatok teljesítésében igen hátramaradnak. Amíg a pozsonyi kerület bányaépítkezésekre és a kuncsicei Kietlent Gottwald új kohók építkezéseire a munkaerők toborzási feladatát 100 százalékon túlteljesítette, addig az osztrava-karvini szénbányák, gazdaságunk legfontosabb részeire szóló toborzási feladatok teljesítésében lemaradt. Ezért fontos, hogy februárban a munkaerőügyi referátusok még szorosabban együtt működjenek a tömegszervezetekkel és a népi kormányzattal és jó politikai előkészítés után személyes meggyőzéssel szerezzék meg azokat a dolgozókat, akiket a toborzás keretében az üzemekből termelésünk legfontosabb szakaszaira kell átengedni. ôqip eUuupjatMt piľôi h fekete tákidml Én, mint a Kohászati Kombinát egyik ifjúmunkása Nagyidán dolgozom. A buzinkai bairakktáborból járok mindennap a munkahelyemre. Egyik alkalommal, amikor hazafelé mentem, nem is tudom, miért, de tekintetem a piros és fekete táblára tévedt, mely a bejárat mellett van elhelyezve. Figyelmes lettem arra, hogy a piros táblán csak hébe-hóba látni valamit, pedig ezen, szorgalmas munkásainknak munkában elért eredményeit kellene népszerűsíteni. Fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a fekete tábla sorsáról beszéljünk. Már ötödik hónapja, hogy itt dolgozom és nagyon könnyen meg lehet számlálni, hányszor voltak a táblák új rajzokkal, röphírekkei feldíszítve. A fekete tábla most is ott áll árván, elhagyottan a piros tábla társaságában, A í>iros táblát néhanapján még csak meglátogajtják a munkások, de a fekete, illetve a szégyentáblának ritkán akad S7.emlélfíje, aki megállna előtte, akinek felhívná valami a figyelmét. No de mire legyen figyelmes? Amikor hetek, hónapok eltelnek és semmi érdekesség nincs rajta felragasztva. A szégyentábla érje be azzal a régi, esőtől, széltől megtépázott, rongyos papírlappal, mely inkább a táblának van szégyenére, mint annak, akinek neve rá van írva. Hetek, sőt hónapok eltelnek és a szégyentáblával úgy bánnak, mint a mostohagyerekkel. Nagyon sajnálatos, hogy szégyenkeznie kell szé-, gyentábla létére. Feltesszük a kérdést: Lehet ezen segíteni? Határozottan azt válaszoljuk, — igen. Lehetne segíteni, csak ne nézzük behunyt szemmel. Én azt hiszem, sőt határozottan tudom, hogy minden héten, minden nap volna alkalmas anyag a szégyentábla részére. Ezelőtt egy hónappal azt gondoltam, hogy az én nevem is a fekete táblán fog díszelegni. Az történt, amit itt leírok, nem személyeskedés, ne

m is rágalom, hanem igaz történet, melynek több szemtanúja volt. Egy alkalommal elintézni való dolgom volt az irodán és bementem. Mint mindig, most is a karomon volt az órám. Elintéztem a dolgomat és éppen már távozni akartam, amikor Szenohrábek, a buzinkai barakktábor vezetője megfogja karóim és az órám után érdeklődik. Fogalmam s

e volt szándékáról, de nyomban felébred bennem a gyanú, hogy az ő szemében nem valami tisztességes vagyok. Egy szóval mire felocsúdtam, azt vettem észre, hogy ami velem történik, annak fele se tréfa. Az órám elhagyta megszokott helyét, a karomat, és átvándorolt az új, illetve ö szerinte régi gazdájához Senohrábekhoz. Pillanatok alatt játszódott le az egész dolog. Először egy óriási tévedésre gondoltam, de rájöttem, hogy ez annál több. Csak álltam ott bambán, mint akit fejöekólintanak egy váratlan pillanatban. Gyere az őrszobára, mondotta. A hivó hang után megkönnyebbültein követtem, Senohrádek, a barakktábor vezetője, emelt hangon tolmács útján tudomásomra adta, hogy ez az ő órája. E kijelentésére a hideg végigszaladt a hátamon és megbotránkoztam. De őszintén szólva féltem is, mert nem voltam benne biztos, hogy meg van-e még a vételi jegyem. Szerencsével határos módon mégis megtaláltam a vételi jegyet, és beigazolódott, hogy az órának én vagyok a becsületes tulajdonosa, nem pedig Senohrádek. De mi lett volna, ha véletlenül nem találom meg a vételi jegyet? Természetesen akkor az órámtól véglegesen ej kellett volna búcsúznom. Én ezért a magatartásáért Senohrádet elítélem és elítélik mindazok, akik erről az esetről tudnak. Aki, ma dolgozik és megbecsüli a keresetét, annak jut órára is. De a tanulság ebből az, hogy ha a közel jövőben másokkal is elkövet ilyesmit s a terv csődöt mond, mint az én esetemben, akkor ez végzetessé válhat rája. Tehát nem is olyan helytelen ez a fekete tábla, mert ez a tábla arra van hivatva, hogy feltüntessék azoknak a neveit rajta, akik bűnös könynyelmüséggel rontják a munkások munkaerkölcsét az építkezés gyorsabb ütemét. Most pedig felhívom az érdekelteket, hogy ne csukják be fülüket a szégyentábla segélykiáltására, díszítgék fel gyakran új anyaggal, mert csak így lehet rendet teremteni. Helmeci László lakatos, HUKO