Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-06 / 31. szám, szerda

3 A Béke-Viiégtanács Párizsban tájékoztató értekezletet tartott 1952 február 6 II J SZO A moszkvai Pravda kommentárjából Hoover beszédéhez Hoover, az USA volt elnöke, rádióbeszédet mondott, amelyben felliívta az USA-t, hog3' vonja vissza Európából összes szárazföldi csapatait, kivéve azokat, amelyek az amerikai repülötámaszpontok védelmére „szükségesek". Hoover azt követelte, hogy a nyugateurópai országokra a háborús előkészületek programmjával kapcsolatban még nehezebb súlyokat hárítsanak és kijelentette, hogy a nyugateurópai országoknak meg kell érteniök, hogy a szárazföldi hadsereg felállításának problémája kizárólag magának Európának problémája. A moszkvai Pravda február másodiki számában Hoover, rádióbeszédével kapcsolatban a következő hírmagyarázatot közölte: „Hoover már régen ismert, mint az Amerikai Egyesült Államok agresszív politikájának egyik legdühödtebb képviselője. Hoover, aki szoros szövetségben állt a legnagyobb fináncmonopóliumokkal, egyike azoknak, akik az USA uralkodó körei legreakciósabb és legagreszszívebb törekvéseit juttatják kifejezésre. Amint beszédéből látható, Hoover Truman külpolitikájának kritikájával lépett fel. Es ez nem történt véletlenül. Ismeretes, hogy az agresszív amerikai politika válságának és a '.akosság széles rétegei e politika miatt érzett elégedetlenségének állandó növekedésével mindjobban kiélesedik a harc az USA uralkodó köreiben. Az elnökválasztások, amelyek 1952. végén folynak le, megoldják a nyelveket a választások előtti harcban, és a vetélkedő csoportok képviselőit őszinteségre késztetik. Hoover beszéde két részből áll. Beszédének első részében bírálja Truman kormányának külpolitikáját és igyekszik bebizonyítani, hogy ez a politika nem reális, és hogy vereséghez és csődhöz vezet. Beszédének másik részében Hoover saját programmját fejti ki, és igyekszik bizonyitani. hogy ez a programm reális és hogy megválthatja az USA-t. Hoover beszédének az a része, amelyben az USA mostani kormányának politikáját bírálja, nincs minden meggyőző erő nélkül, mert Hoover ebben az esetben tényekre támaszkodik. Milyen tények ezek r Hoover emlékeztet az „európai hadsereg" agresszív terve szerzőinek reklámígéreteire, a francia, angol, német és más hadosztályokkal való kalkulációjára. Azonban ugyanezen Hoover szavai szerint „ha nem számítjuk az amerikai és angol hadosztályokat, akkor nehezen találunk tíz harcképes hadosztályt a mostani nyugateurópai hadseregben". Hogyan lehet megmagyarázni ezt a nyilvánvaló ellentétet? „Mi is történt?" — kérdezi Hoover. Hoover erre néhány tényre és számadatra való hivatkozással felel és kimutatja, hogy a számításokban a botrányos hibák egész sora leledzik. A terveket nem teljesitik sem mennyiségben, sem minőségben. Az USA európai szövetségesei nem tudnak lépést tartani ezekkel a tervekkel, és állandóan új nehézségekbe ütköznek, amely nehézségek egyre növekednek. Hoover továbbá kijelenti: „A mai Európában a lakosság körében nem figyelhető meg oly nyugtalanság, mint az Egyesült Államokban. Ezen országok egyikében sem hirdettek ki rendkívüli állapotot, és nem tettek olyan intézkedéseket, mint mi. Ezekben az országokban nem terjed a háborús félelem, nem szítják a háborús légkört, mint ahogy azt Washingtonból teszik. Egy európai ország sem rendez olyan légvédelmi gyakorlatokat, mint amilyeneket New Yorkban tartanak." Hoover tehát kénytelen bevallani azt a vitathatatlan tényt, hogy az amerikai politikusoknak az kísérlete, hogy Nyugat-Európában a háborús hisztéria, és az atompszichozis légkörét alakítsák ki úgy, mint az USA-ban, — vereséget szenvedett. Miért nem sikerült ez Nyugat-Európában? Ennek oka Hoover szavai szerint az, hogy Nyugat-Európa nemzetei nem hiszneK a Szovjetunióra ráfogott agresszív szándékokban. Hoover amellett „európai körök képviselőire" hivatkozik, akik azt mondják, hogy „az utóbbi öt óv alatt az orosz szárazföldi hadseregek bármely pillanatban meghódít, hatták volna Európát két hónapon belül és kétségtelenül megtehetik ezt a legközelebbi néhány évben is". Ismeretes azonban, hogy ezt nem tették meg és Nyugat-Európa nemzetei nem félnek, hogy ezt az „orosz szárazföldi hadseregek" megteszik. Nyugat-Európa nemzetei, amint azt a tapasztalat mutatja, a Szovjetuniót és annak politikáját nem a háborús gyujtogatók táborából származó rágalmazók szavai szerint ítélik meg, hanem a tények és a Szovjetunió tettei alapján, amely előtt agresszív szándékok idegenek és amely következetesen harcol a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Hoover nemcsak az európai helyzettel foglalkozik; újra meg újra visszatér Ázsiához és a KözépKelethez. Kijelenti, hogy „DélÁzsiában és a Közép-Keleten a politikai erők Jelentős átcsoportosulását figyelhetjük meg, hogy a nacionalista erők Ázsiában, „lángragyujtották a forradalom tüzét a Nyugat ellen" és emellett a „Nyugat" alatt a gyarmati hatalmakat értik. Hoover természetesen Hoover marad, amikor ezeket az eseményeket „a Kreml intrikáinak" tulajdonítja, amely „arccal Kelet felé" fordult, amint ö maga mondja, jóllehet Hoover saját maga sem hisz a maga szavaiban és kénytelen elismerni az amerikai politika számításainak nagy hibáit Ázsiában. Hoover, mint az USA kormányának kritikusa lép fel a koreai kérdésben. Mac Arthur tábornokot védelmezi, aki Koreában csődött mondott és aki mind a koreai, mind a kínai nép elleni háború lángragyujtása mellett volt. Hoover / szavai szerint ez úgy fest, hogy az USA azáltal, hogy nem fogadta el Mac Arthurnak Kína megtámadásáról szóló rabló tervét, „megfosztotta magát a győzelem lehetőségétől", jóllehet magának Hoovernek beszé. déből látható, hogy a valóságban semilyen ,;gyözelmi terv" Koreában nem létezett és nem létezik. A tény tény marad: az USA katonai és diplomáciai vereséget, szenvedett a koreai népre kényszerített háborúban, amelyért az USA kormánya és Mac Arthur védelmezői viselik a felelősséget. Végezetül Hoover elismerve azt a vitathatatlan tényt is, hogy az USA mostani agresszív politikája az országban már „pusztító inflációt" idézett elő, veszélyes helyzetet teremtett a gazdaságban, a népet óriási adókkal terhelte, a drágaság növekedését és a dolgozók életszínvonalának csökkentését idézte elő, azt mondja: „az Egyesült Államokban jelentős tény az, hogy gazdaságunk az óriási kiadások következtében veszélyesen feszült helyzetben van. Az amerikai nép eddig nem érezte a kormány kiadásainak és az adó óriási emelésének minden terhét. Erezzük azonban már a pusztító infláció és az adók terhét, amelyek valósággal elkobzást jelentenek. A valóságban hadigazdálkodásunk van, jóllehet az egész világon nincsenek harcok. A polgári termelésnek mind nagyobb részét állítjuk át háborús termelésre. Emberi munkaerőinknek egyre nagyobb részét állítjuk fegyverbe." Hoover ezután arról beszélt, mit várhatnak az amerikaiad a jövőben és kijelenti: „Az embermilliók életszínvonala az Egyesült Államokban állandóan csökken. A családok milliói elvesztik megtakarított pénzüket. Az emelkedő árak a hátsó bejáraton törnek ránk. míg az adók a főbejáraton hatolnak be otthonainkba. Ezek az óriási adók elviselhetetlen teherként súlyosodnak gazdaságunkra." Együgyü dolog volna Hoovertöl az összes szenvedések részletes leírását várnunk, amelyekbe az őrült fegyverkezés sodorta az amerikai népet. Nyilvánvaló azonban, hogy elégedetlenség tölti el az amerikaiak széles rétegeit, amit legjobban bizonyít az, hogy az USA politikájának válságáról olyan emberek is beszélni kezdtek, mint amilyen Herbert Hoover. Azzal az állítással, hogy az USA mostani politikája nem reális és hogy ezt a politikát állandóan újabb és újabb verségek érik, Hoover nem mond semmi újat, csupán azt, amit már régen hangoztatnak az amerikai élet megfigyelői az USA politikájának válságáról. Hoover nem szorítkozott csupán a kritikára: Igényt tartott saját programmjának kihirdetésére is. Jóllehet Hoover szándékai agreszszívek, jóllehet Hoover nagyon törekszik az USA legagresszívabb katonai köreinek támogatására, ame lyek Mac Arthur tábornok mellett állnak, kénytelen rámutatni az USA mostani politikájának veszélyes voltára és más utakat keresni az amerikai imperializmus agresszív terveinek megvalósítására. Hoover nagy szavakat használ és beszédében oly messzire megy, hogy a mostani Nyugat-Európát „a szabadság végső Gibraltárjának" jelenti ki. De mindjárt megmagyarázta azt is, hogyan értelmezi „a szabadság e végső Gibraltárjának" kötelességeit. Kijelentette, hogy a „szárazföldi hadsereg megalakitása egyedül Európa problémája", hogy Nyugat-Európa országainak szárazföldi hadseregeket kell építenie, mivel az Amerikai Egyesült Államok a repülő és tengerészeti erők építésének feladatát veszik át. Hoover terve szerint, tehát a jövő világháborúban a nyugateurópai országoknak jutna az a szerep, hogy az „ágyútölteléket" szállítsák és az USA kormánya, hogy csökkentse kiadásait, légihaderöket és tengerészeti erőket fog szállítani és nem küld szárazföldi hadseregeket Európába. Ilyen háborús tervekről és a katonai "kötelességek hasonló felosztásáról az emberek már hallottak azelőtt is. De amint ismeretes, az ilyen tervek és az ilyen kölcsönös viszony a gyarmati hatalmakat és a tőlük függő gyarmatokat jellemezte. Az USA uralkodó körei most azonban nem szégyenlenek ehhez hasonló számításokról és szándékokról beszélni azokkal az országokkal kapcsolatban, amelyek az amerikai imperializmushoz való függő viszonyba kerültek Európában. Nem akarjuk előre jósolni, hogy milyen tanulságot vonnak le ebből a nyugateurópai országokban. Hoover programm-értékezéséből egyben kiérezhető a nyugtalanság alaphangja is. Kénytelen beszélni arról, hogy „Európa pusztulás elől való megvédésének egyedüli útja"— a harmadik világháború elkerülése. Kijelenti azt is, hogy „az ENSz alapokmányához való kapcsolatunkat felül kell vizsgálni", és ezzel az USA uralkodó köreit óvja azoktól a háborús kalandoktól, amelyeket az utóbbi időben az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt indítottak. Ezek a figyelmeztetések nem történtek véletlenül. Hoover nem kevésbbé imperialista, mint azok, akik ma az USA kormányában vannak. Továbbra is nyíltan támogatja az USA legagresszívebb katonai köreit. Hoover beszédében kifejti az új világháború tervét is, jóllehet a tervnek vannak sajátosságai, amelyekben eltér az USA kormányának ismert háborús terveitől. Mindemellett azonban Hoover kénytelen intő figyelmeztetéseket hallatni, kénytelen óvni az USA uralkodó köreit a harmadik világháború előkészítésének túlságosan gyors folytatásától, és kénytelen figyelmeztetni az amerikai népet az USA mostani politikájának veszélyes következményeire. Ha még ilyen politikai tényezők, mint Hoover is kénytelenek újra meg újra ilyen figyelmeztetéseket hallatni, akkor világos, hogy az amerikai népben mély elégedetlen, ség érik az USA mostani agresszív politikájával szemben, amely az imperialisták féktelen világuralmi törekvését képviseli. A Béke-Világtanács február 2-án Párizsban tájékoztató értekezletet tartott. Az értekezleten résztvett Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke, Pietro Nenni, Isabelle Blume, Pierre Cot és a Béke-Világtanács több más tagja, továbbá a demokratikus közvélemény számos képviselője. Yves Farge, a francia országos béketanács elnöke nyitotta meg az értekezletet. Sajnálatát fejezte ki afölött, hogy Bernal tanár, (NagyBritannia) és Jara tábornok (Mexikó) nem vehetett részt az értekezleten. Bernal tanárt Franciaországba érkezése alkalmából a Párizs közelében lévő le-bourgeti repülőtéren a francia rendőrség feltartóztatta és visszairányította Angliába. Jara tábornoktól a mexikói francia konzulátus megtagadta a franciaországi beutazási vízumot. Pietro Nenni, a. Béke-Világtanács alelnöke a Béke-Világtanács 1951. novemberében hozott határozatainak jelentőségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az öt nagyhatalom fegyverzetének csökkentéséért folyó harc most világszerte a békemozgalom legfontosabb feladatainak egyike. Február harmadikán, vasárnap fejeződött be a magyar munkás- és földmüveslevelezők kétnapos konferenciája, amelyet a magyar sajtónap alkalmából tartottak. A konferencián mintegy 450 munkás- és földművestudósító vett részt, szerkesztőségi munkások, a magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagjai, Horváth Márton, Révai József, Rónai Sándor és mások. Megjelent M. Charlamov, a moszkvai „Pravda" képviseletében, valamint a népi demokratikus államok kommunista és munkássajtójának képviselői, a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Olaszország és Ausztria sajtójának képviselői is. Szombaton délután Betlen Oszkár elvtárs, a Szabad nép szerkesztőbizottságának vezetője tartott beszámolót a levelező-mozgalom helyzetéről, a magyar levelezők munkájáról, feladatairól és a szerkesztőségekre váró feladatokról a levelezők nevelése terén. Mint a londoni rádió jelentette, Tuniszban szombaton is folytatódott a pénteken megkezdett és 24 órára hirdetett általános sztrájk. Az AFP jelentése szerint a tuniszi arab negyed üzletei vasárnap ls zárva maradtak, sőt az európai városrész arab tulajdonban lévő áru• Január közepén Közép- és KeletEurópa politikai emigráns árulói konferenciát tartottak Londonban. A ,, No voje Vremja" cimü moszkvai újság azt irja, hogy „a konferenciára azok a főúri nagybirtokosok, burzsoá miniszterek és képviselők jöttek össze, akiket népeik a történelem szemétdombjára hajítottak". Az imperialista háborús gyujtogatók azért gyűjtötték össze lakájaikat, hogy még egyszer eszükbe juttassák azt a százmillió dolláros összeget, amelyet az amerikai kogresszus a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni diverzáns és kémtevékenységre irányzott elő. Ezeknek az árulóknak a terveiről végeredményben a londoni City hivatalos lapja, „a Times" is igen szomorú hangon ír. Az újságok mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy az emigrációs klikkek elidegenedtek és minden nappal jobban elidegenednek volt hazájuktól, amelynek népe aligha fog beleegyezni a kapitalista rendszer felújításába, ahogy azt az emigránsok képzelik. Azt, hogy a brit kormány annak ellenére, hogy diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal, mégis elküldEzután Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke beszélt. Elmondta, mily nagy veszedelmet rejt magában az emberiség szempontjából az emberek tömeges irtására szánt fegyverek alkalmazása. A béke híveinek legfontosabb feladata — mondta Frederic Joliot-Curie —, hogy kivívják az atomfegyver és minden más, tömeges irtásra alkalmas fegyver eltiltását kimondó egyezmény megkötését. Isabelle Blume, a Béke-Világtanács tagja az Európa népeit fenyegető újabb veszedelemről beszélt — arról, hogy a nyugati hatalmak felfegyverzik a revansista Nyugat-Németországot. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése halálos veszedelmet jelent Franciaország és Belgium népe számara. Befejezésül Bonnard tanár (Svájc) a Béke-Világtanács tagja kiemelte, hogy az angol-amerikai tömb fegyverkezési versenyének pusztító következményei vannak a svájci nép szempontjából is. — Ennek bizonyítékául szolgál — mondta — a svájci katonai költségvetés növelése, amivel újabb terheket róttak a dol| gozók vállára. Bethlen Oszkár beszámolója után megindult a másfél napig tartó vita. Sokszázan jelentkeztek felszólalásra és 67 levelező számolt be tapasztalatairól. A konferencián Horváth Márton, a politikai bizottság tagja rámutatott arra, hogy a munkás- és parasztlevelezők kétnapos konferenciája olyan képet ad a magyar sajtóról és főleg a magyar nép fejlődéséről, és olyan képet ad a levelező-mozgalom fejlődéséről, amely minden várakozást felülmúl. — A magyar népuralom Előőrsei a levelezők — mondotta Horváth Márton elvtárs. Azok, akik először veszik észre a hibákat és nehézségeket a maguk területén, a saját területük igazi úttöröi. Ilyen úttörővé kell válnia minden levelezőnknek, aki először mutat rá a maga munkaterületén a hibákra és igy hozzásegíti pártunkat és kormányunkat ahhoz, hogy ezeket a hibákat az útból eltakarítsuk. házai is. A londoni rádió jelenti, hogy a francia hatóságok kétszáz tuniszi hazafit letartóztattak. Az AFP jelentése szerint, a Tunisztól száz kilométerre fekvő Bejában letartóztatták a Desztur-párt helyi bizottságának ö tagját. te erre a konferenciára külön képviselőjét, — Mac Millan minisztert — újra azt bizonyltja, hogy a Churchillkormány nyíltan támogatja azokat a személyeket, akiknek végső célja a népi demokratikus berendezkedések megsemmisítése és a kapitalizmus újrabevezetése ezekben az országokban amerikai protektorátus alatt. A levitézlett politikai emigránsok és védelmezőik az angol és nyugateurópai reakciós körökben azonban elszámították magukat. A szovjet hadsereg által felszabadított országok népei .lem felejtették el áruló embertelen politikájukat, ezek az országok végleg az új boldog élet útjára léptek a béketábor oldalán, melynek élén a Szovjetunió áll. Az U^A újabb japán háborús bűnösöket bocsát szabadon Tokiói jelentés szerint az amerikai megszálló csapatok főhadiszállása február 4-én a szugamói börtönből újabb húsz japán háborús bűnöst bocsát szabadon. Ezzel a büntetésük kitöltése előtt szabadon bocsátott háborús bűnösök száma eléri a 617 főt. Politikai hullák konferenciája Londonban Gazdag tapasztalatok, értékes felszólalások a magyar munkás- és parasztlevelezők budapesti konferenciáján Tuniszban szombaton is folytatódott a sztrájk