Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-22 / 45. szám, péntek

1952 február 14 OJSZ0 Az eredmények láttán Szutori földműveseinek nagy többsége belépett az EFSz-be Az első év tapasztalataiból tanulva a szutori szövetkezeti tagok látták, hogy a II. tipusú munkamódszer még nem a legelőnyösebb. Ilyen irányban a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjai is meggyőző tevékenységet folytattak, aminek eredménye az lett, hogy a szutori EFSz a II. típusról áttért a III. tipusú munkamódszerre. A még jobb eredmények elérésének érdekében 1952 február 1-én a szövetkezet közgyűlésére meghívták az egyénileg gazdálkodó földműveseket is. A közgyűlés főpontja az 1952. évi terv megbeszélése volt. Ezenkívül ismertették a szövetkezet eddigi eredményeit iis. A tagság örömmel egyezett bele abba, hogy az idén felépítenek egy új 100 férőhelyes szarvasmarha istállót, azonkívül több épületet megjavítanak a juhok, baromfiak és a sertések szá- I mára. Ezután vitát rendeztek, A sok értékes hozzászólás eredménye az lett, hogy több egyénileg gazdálkodó azonnal beléjett a III. típusú EFSzbe, 6 földműves pedig másnap, amikor már családjával is megbeszélte, írta alá a belépési ívet. Ezekután Szutoron az 55 mezőgazdasági üzemből 48 már közösen gazdálkodik. Beszámolóm kiegészitéseképpen meg kell jegyeznem még azt, hogy a szutori EFSz-nek téglaégetöje is van, amely kitermeli az új istálló felépítéséhez és a javitásokhoz szükséges téglamennyiséget. A sikeres téglagyártás érdekében azonban nagyon kívánatos lenne, ha a községben mennél előbb kiépítenék a köútat, mert Szutor az országúttól teljesen el van vágva. KASAR SÁMUEL a rimaszombati járás nemzeti bizottság dolgozója A dunaszerdahelyi EFSz-ben alaposan megvitatták a normákat A dunaszerdahelyi Egységes Földműves Szövetkezetben a következő kóppen állapítottuk meg a normákat: Először is taggyűlést hívtunk össze, amelyen a legjobb tagok sorából kijelöltük a tervező bizottságot. A tervező bizottság két nap alatt elkészítette a normák javaslatát. Ezután január 19-én a javaslatot a taggyűlés elé terjesztettük, amelyen az egyes normákat egészen részletesen megvitattuk. A megvitatás után a tervezetet 6 napig közszemlére állítottuk ki, hogy azt mindenki megtekinthesse s esetleg ész revételt tehessen utólag. Ezalatt az idő alatt a tervezetet megtekintette a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági és szövetkezeti előadója is. Kisebb eltéréseket még ekkor is kijavítottunk. Csak ezekután vezettük be a most már helyesnek tartott normákat a tervnyomtatványokba. Balogh István az EFSz agronómusa Az Uj Szó kritikája nyomán Miért nem kapták meg a nánai állami birtok munkásai a ruha- és szappanjegyeket? Az üj Szó február 9-i számában a nánai állami birtok egyik munkásának levelét közöltük, amelyben bíráltuk, hogy a birtok munkásainak a nánai helyi nemzeti bizottság még mindig nem adta ki a ruha és a szappanjegyeket. A nánai helyi nemzeti bizottság kritikánkra küldött válaszában arról értesít bennünket, hogy a ruha és szappanjegyeket azért nem oszthatták ki, mert azokat még a helyi nemzeti bizottság sem kapta meg. Ugyanis az a helyzet, hogy a párkányi járás községeinek helyi nemzeti bizottságai jegyigényléseiket nem adták le idejében a járáshoz s ennélfogva a i járási nemzeti bizottság sem igényelheti ki a jegyeket a megfelelő, időben. A nánai helyi nemzeti bizottság újonnan választott elnöke és titkára ígéretet tettek, hogy amint megkapják a jegyeket, elsőrendű f feladatuknak tekintik, hogy azokat az arra igényjogosultak között azonnal szétosszák és hogy a jövőben az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítanak a dolgozók jogos igényeinek kielégítésére, valamint arra, hogy a helyi nemzeti bizottság tisztviselői a dolgozókkal szemben figyelmes és előzékeny magatartást tanúsítsanak. Rendet a jegykiosztásban basáskodók kőzött! Szencen a ruhajegyeket .január végén osztották ki, de bizonyos nagyságos asszonyok már a hónap elején vásároltak ruhaneműt pontokra, — ez ugyebár kis hibának látszik, de mégis nagy hiba. Szencen még ma is protekció van, ami nagyon sok dolgozónak a szemébe tűnik. A panasszal a helyi nemzeti bizottság elnökéhez mentek, aki viszont kijelentette, hogy; mehetnek akárhová, a bélyegző a zsebemben van. Ez alatt azt értette, hogy az említett eset nem történhetett meg, mert ő a jegyeket nem bélyegezte le, pedig ezeken a jegyeken rajta volt a bélyegző. Voltam a járási nemzeti bizottságon is, ott azt a választ kaptam, hogy az eset megtörtént, de a felelősség a helyi nemzeti bizottságot terheli. Az élemiszerjegyek kiosztásánál szintén történnek hibák. Előfordult az Is, hogy ha valaki megkérdezi, hogy: én miért nem kapok jegyet, miből fogok élni, rövid a felelet; Men'en legelni. Ahelyett, hogy valamit megmagyaráznának az embernek, ilyen feleletet adnak, aztán nagyot nevetnek a dolgon. A dolgozó ember viszont nem nevet, hanem elgondolkozik az ilyesmin. Ugy gondoljuk, ha a jegykiosztóknsk van idejük a cigányasszonnyal külön teremben egy aranygyűrűre alkudni, feketézni, akkor legyen idejük az egyes Intézkedéseket is a dolgozóknak rrntles emberi hangon megmagyarázni. FEHftR JÓZSEF, Szene Még január közepén Janikovies Lajos nagylégi lako

s azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy világosítsuk fel: jogosult-e az élelmiszerjegyekre, vagy pedig nem, mert a nagylégi helyi nemzeti bizottság nem adj

a ki az ő és családja számára az élelmiszerjegyeket. Az ügyben kérdést intéztünk a kereskedelmi megbízotti hivatalhoz, ahol azt a választ kaptuk, hogy Janikovies Lajos egész családjával együtt jogosult az összes éleliniszerjegyekre. Ezt részletesen közöltük is az Uj Szó 1952 január 26-i számában és megmagyaráztuk, hogy a család miért jogosult a jegyekre. A nagylégi helyi nemzeti bizottság ennek dacára sem adta ki Janikovicséknak a jegyeket. A helyi nemzeti bizottság közellátási referense, Kis Dezső, pimasz, pökhendi hangon, becsmérlőiig nyilatkozott az Uj Szóról. Van ott valami nő Is, Hérics Manci, aki hetyke hangon kijelentette: „Ml nem mehetünk az Uj Szó után." Ezt a hangot és ezt a magatartást semmiesetre se

m tűrjük és nem engedjük meg azt sem, hogy basáskodó Kis-diktátorok, a kulákok talpnyalói szabotálják a dolgozók élelmiszerellátását, hogy ezáltal zavart és elégedetlenséget Idézzenek elő a lakosság között. A somorjai járási jiemzeti bizottság azonnal intézkedjék, hogy Janikovies Lajos családjával együtt azonnal megkapja az öt megillető élelmiszer jegy eket, — Kis Dezsőt és bandáját pedig söpörje ki oda, ahová való: a szemétdombra. . A közös gazdálkodás győzelme Leleszen A leleszi EFSz fennállása alatt két évzáró közgyűlést tartottak. Az első évzáró gyűlése 1951 márciusában volt. Ez az évzáró gyűlés tulajdonképpen a szövetkezet alapkövének lerakása, ekkor ismertették a tagsággal az 1951-es évi munka és pénzügyi terveket. Meg kell említenünk azt, hogy a szövetkezet tagjai még ezekben az Időkben nem tartották fontosnak a tervszerű gazdálkodást. Sokan voltak, akik csak mosolyogtak az egészen, de egynéhányan az öntudatossa.bbak közül már megértették a tervszerű munka jelentőségét és iparkodtak minden körülmények között ahhoz alkalmazkodni, amit a vezetőséggel közösen papírra fektettek. A szövetkezet az egyéni gazdálkodáshoz képest az 1951-es évre elég magas feladatokat tűzött ki, ha figyelembe vesszük azt, hogy amíg a szövetkezeti tagok egyénileg gazdálkodtak, a jó termő évben is alig tudtak 14 q átlagos hozamot elérni a búzából. A szövetkezet az 1951-es évre ezt a mennyiséget hektáronként 4 mázsával magasabbra tervezte. Az aratás után be is bizonyosodott, hogy tervük reális volt. Nemcsak a tervezett átlagos 18 métermázsás terméshozamot érték el, hanem a terven felül még 2 q-val fizetett többet a föld a jó megmunkálásért. Ezenfelül az is bebizonyosodott a szövetkezeti tagok előtt, hogy jobb és szakszerűbb munkával ezt az eredményt jóval túl lehet lépni. Erre egy konkrét példa, mely a szövetkezet tagjai előtt játszódott le, nagyon világosan rámutat. Volt a szövetkezetnek 197 hektár búzája, amellyel az átlagos terméshozam 20 mázsa volt. Egy 73 hektáros parcellán, az előírás szerint lett elvégezve a műtrágyázás és ezen a Kerületen az átlagos terméshozam 24—25 mázsa volt. Viszont, egy 27 hektáros táblán, melyre csak féladag műtrágya lett elszórva, már csak 22 q volt az átlagos terméshozam. Azokon a táblákon pedig, melyekre egyáltalán nem lett műtrágya szórva, a terméshozam alig ütötte meg a 18 mázsát. Ez a példa tisztán bizonyítja azt, hogy a szövetkezeti tagok előtt milyen lehetőségek vannak a terméshozam emelésének terén. A szövetkezet elnöke meg is jegyezte: „Az arany itt van a lábunk alatt, csak ki kell aknázni" Ezt úgy kell érteni, hogy az agrotechnika helyes alkalmazásával olyan magas terméshozamot lehet elérni, amilyenről az egyéni gazdálkodás ideje alatt álmodni sem mertek volna. Fontos az is, hogy a füves vetésforgókat is helyesen tudják alkalmazni. Meg kell emlékeznünk a krumplitermelésben elért sikerekről is, mert a krumpli volt az a növény, mely a szövetkezetnek óriási jövedelmet hozott. A szövetkezet 68 hektár területen termelt' krumplit. Itt megint vissza kell térnünk a múltra, hogy kellően tudjuk értékelni az eredményeket. Míg Lelesz község földművesei egyénileg művelték földjeiket, a község átlagos terméshozama krumpliból alig haladta meg a 100 mázsát. A szövetkezeti tagok az év elején 110 mázsát terveztek. Itt szintén bebizonyult a közös gazdálkodás óriási előnye. A tervezett 110 q helyett 210 mázsa termett, amiből a szövetkezetnek több, mint 1.5 millió korona haszna lett. Ezenfelül megmaradt az állatok takarmányozásáho&r szükséges mennyiség is. A krumpli termelésénél a szövetkezeti tagok újabb értékes tapasztalatokat szereztek. Újból bebizonyosodott, hogy milyen fontos szerepet játszik a mezőgazdaságban a műtrágya és annak helyes alkalmazása. Ezt az állitást világosan bizonyítja az, hogy a szövetkezetnek egy táblában volt 68 hektár krumplija és bár a föld minősége a tábla minden részén egyezett, mégis a termés egyes helyeken silányabb volt, mint másutt. A szövetkeze"; vezetősége megállapította, hogy azokon a részeken, ahol a föld megfelelő műtrágyázásban részesült, jóval magasabb terméshozamot adott, mint ahol kevésbbé lett megtrágyázva. Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a szövetkezet kertészete csupán dinnyéből 1,300.000 koronát vett be, Ha már itt tartunk, egy pár szóval emlékezzünk meg a rizstermelésről is. A szövetkezet megpróbálta ennek a melegebb égövi növénynek meghonosítását nálunk is, Rizsért a múltban nehéz pénzeket kellett idegen országoknak kifizetni. > szovjet tapasztalatok átvételének segítségével megpróbálkoztak a rizstermeléssel és a kísérlet nem lett eredménytelen, sőt szép jövedelmet hozott a szövetkezetnek. A mult évben 10 hektáron termeltek a leleszi EFSz tagjai rizst. Annak ellenére, hogy eddig soha nem foglalkoztak ennek a növénynek a termesztésével, mégis meglepő eredményeket értek el. Voltak egyes részek, ahol a 80 mázsás hektáronkénti hozamot is elérték, az átlagos terméshozam azonban 55 mázsa volt. Ezek a különbségek az egyes parcellák között azért voltak, mert a szövetkezeti tagok előtt még nem volt ismeretes a rizstermelés technikája. A 10 hektáron termett rizs azonban így is szép összeget hozott a szövetkezet pénztárába. Kereken 1 millió koronát kaptak az államtól a beszál'itott rizsért, ezenfelül maradt a szövetkezet raktárában még 135 mázsa, 90 mázsa vetőmag és 45 mázsa a szövetkezeti tagok részére, mivel minden ledolgozott munkaegység után 75 dkg rizst kaptak a tagok. Minden kezdeti nehézség dacára az állattenyésztésben is szép eredményeket értek el. Nézzük csak mik is azok az eredméhyek, melyekkel ma a szövetkezeti tagok dicsekedhetnek. Elsősorban az, hogy ma a tehenek átlagos tejhozsuna évente 2200 litert tesz. ki,, míg a múltban a községben lévő tehenek átlagos tejhozama alig haladta meg a 6—700 litert. A második szép eredményt hogy míg a királyhelVneci járásban az egyénileg gazdálkodók alig nevelték fel 4Q—50o/

0-ban a borjúkat, a szövetkezetben a borjúnevelés 900 /n-ban lett végrehajtva. Ha már a szövetkezet elért eredményeiről beszélünk, kell, hogy megemlékezzünk arról is, hogy a szövetkezet milyen százalékban tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének. Az 1951-es évben a szövetkezet 827 q búza helyett beszolgáltatott 1365 mázsát. Rozsot az előirt 257 q helyett 273 mázsát, árpát 629 q helyett 660 mázsát, zabot 78 q helyett 80 mázsát. Ezeken felül még 269 mázsa borsót adtak be az előirt 80 mázsa mennyiség helyett. Az állati termékek beszolgáltatási kötelezettségének is magas százalékban tettek eleget. Például a szövetkezet 54.600 liter tej helyett beszolgáltatott 106.900 liter tejet. Ezenfelül 12.655 liter tejet szétosztottak a tagok között. Tojást is 16.700 darabot szolgáltattak be. A marhahús beszolgáltatásuknak 100 százalékban tettek eleget, nem tettek azonban eleget a sertéshúsbeszolgáltatási kötelezettségüknek. Az előirt 25.000 kg sertéshúsból csak 16.000 kg-ot szolgáltattak be. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a szövetkezet nem tartotta b^ a tervet az ŕllattenyésztésben és a dögvész is 1 agy pusztítást vitt végbe az állat/".ományban. Beadtak még 1.770 kg gyapjút, ezért a szövetkezet kapott 736 ruhajegyet, ezenfelül még 2.066 kg juhtúrót. Hiba volna azonban, ha csak a jó eredményeket sorolnánk fel és a brbákat tudatosan takargatnánk, mert ha a hibákat nem merjük nyíltan feltárni, ezzel a szövetkezet fejlődését akadályozzuk. Voltak a szövetkezetben olyan hibák, melyet a közös gazdálkodásban, mint kezdeti nehézségek mutatkoztak. A reakció munkája is erös volt. A jóhiszemű szövetkezeti tagokat a ha7"" nr^Tsssranda ingadozókká tette. F;k szövetkezeti tag volt, aki nem hitt abban, hogy a szövetkezetben mindenki elvégzett munkája után kapja a jutalmazást. A reakció hangja állandóan azt zengte a fülükbe, hogy mindegy, ki hogyan dolgozik a hasznot úgyis az állam viszi el. Arról pedig, hogy az év végén jutalmat fognak kapni, előre lemondhatnak, mert amit az állam meghagy, azt majd a szövetkezet vezetősége zsebeli be. Az lesz csak a szövetkezeti tagoké, amit minden hónap elején kapnak. Az is hiba volt, hogy a szövetkezetben a tagok a 8 órai munkaidőt akarták beveretni. Ilyen téves nézetek miatt a szövetkezet egy pár milliót könynyen kidobott a zsebéből. Ha kukoricájukat idejében vetették volna el, mennyivel magasabb lett volna a terméshozam, mennyivel magasabb lett volna a szövetkezeti tagok jövedelme. Vagy pedig ha idejében kigyomlálták volna a lent. akkor géppel is lehetett volna tépni és kevesebb munkaegységet kellett volna e munkálatokért kifizetni. Ezeket a hibákat a szövetkezeti tagok saját maguk is észrevették az évvégi elszámolásnál. Most látják csak hogy az osztályellenség a hazug propagandával milyen rengeteg pénzt húzott ki a szövetkezeti tagok zsebéből. Ha a szövetkezeti tagok nem lettek volna ingadozók, és minden egyes tag becsü'etesen végezte volna el a rábízott munkát, az évvégi elszámoláskor nem 3 millió korona került volna szétosztásra a tagok között, hanem legkevesebb 5 millió. Azonban a szövetkezeti tagok még így is szép jutalomban részesültek, ki-ki a ledolgozott munkaegységei után. Nézzük meg például Palágyi Jánost, milyen jövedelme volt a szövetkezeti munkából. Ez az ember, azt lehet mondani, a szövetkezetnek az alapítója. Mint öntudatos párttag, tisztában volt azzal, hogy becsületes munkáját a szövetkezet bőségesen fogja jutalmazni. Palágyi János fiával együtt, aki ebben az évben katona is volt, ledolgozott 888 munkaegységet. Az évvégi elszámoláskor 39.178 korona osztalékot kapott, évközben pedig előleg címén és a természetbeni jutalmazás pénzértékét is hozzáadva, felvett 99.350 koronát. Egész évi jövedelme tehát összesen 138 528 Kčs-ra rúgott Ruházata is biztosítva van. mert munkaegységei után 444 ,.V" pontot kapott. A félhektár házkörüli gazdálkodásra kapott föld is szép jövedelmet hozott, ezen a területen annyi kukoricát és krumplit termelt, hogy egy 170 kg-os sertést is tudott belőle hizlalni. Mikor Palágyi elvtárs megkapta a 39.178 Kčs osztalékot, örömében nem is tudta, mit kezdjen a pénzzel. A végén aztán rábízta az aszszonyra. Palágyiné nem sokat törte a fejét, mit csináljon a pénzzel, hanem elmenti az asztaloshoz és egy szép szobabútort rendelt. Skalka János harmadmagával ledolgozott a szövetkezetben 1060 munkaegységet. Az elszámolásnál 47.000 korona ütötte a markát, egészévi jövedelme pedig 165.360 Kčs és 530 „V" pont volt. Dobos Mátyás középgazda is meg van elégedve, mert szorgalmas munkája után ö is olyan becsületes jutalomban részesült, amelyről a szövetkezeti gazdálkodás megkezdésekor álmodni sem mert volna. Az évvégi elszámoláskor mutatkozó eredmények a szövetkezeti tagokat újabb munkakedvre serkentették. Az 1952-es évre a tervet jóval magasabbra emelték. Tervüket az 1952-es évben az 1951-es évhez viszonyítva 30o/

0-kal fogják emelni. Hogy ezt a nehéz feladatot teljesíthessék, már megkezdték az előkészületeket a tavaszi munkákra. A szövetkezet tulajdonában levő gépek kijavitva várják azt a pillanatot, amikor megkezdhetik a munkát. SZARKA ISTVÁN.