Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-16 / 13. szám, szerda

1952 január 16 KÜLPOLITIKAI SZEMLE A Pieuen-kcrmány bukása a háborús és nyomorpolitika ellen a kommunistáit vezetésével harcoló népi mozgalom egyre növekvő ere­jéről tanúskodik. Ez a népi moz­galom olyan erővel nyilvánul meg egész Franciaországban, hogy a reakciós parlamenti többség jelentős része sem merte vállalni a felelős­séget a költségvetési vita során a kormány által követelt újabb hatal­mas fegyverkezési összegekért. A Pleven-kormány bukása komoly csapás a háborús gyujtogatók „atlan­ti politikájára". A francia kormány­válság ugyanis — amely a reakciós lapok beismerése szerint is egyike a legsúlyosabb francia politikai válsá­goknak — érzékenyen érinti az ame­rikai imperialisták háborús előkészü­leteinek előre meghatározott menet­rendjét. „Míg az új francia kormány meg nem alakul, a nyugati védelmi (értsd: agressziós) terveket a bizony­talanság árnyékolja be" — aggodal­maskodott Raymond Swing, Ame­rika Hangja hirmagyarázója január 10-én. Az angol konzervatív párt szócsöve, a londoni Daily Telegraph pedig a. jövő esélyeit latolgatva, egyenesen kimondja: „Igen nehéz elképzelni, hogy az újonnan megala­kuló kormány miként szerez a meg­bukott Pleven-kormánynál szilárdabb többséget." A Daily Telegraph fején találta a szeget. Enyhén szólva „nehéz elkép­zelni", hogy a reakciós pártok bármi­féle kombinációja szilárd kormányt tá kolhatna össze az egyre erősödő nép hangulattal szemben. Egészen egy­szerűen arról van szó, hogy az ame­rikai imperializmus háborús diktá­tumpolitikája elleni tömegmozgalom erejével szemben mind tehetetlenebbé válnak Washington párizsi — és nemcsak párizsi — lakájai. Ezért kesereg a francia félhivatalos ' Le Monde.ban André Fontaine arról, hogy „minden többségi párton belül erősödik az az irányzat, amely arányba kívánja hozni Franciaország kötelezettségeit az ország lehetősé­geivel", — ami magyarul annyit je­lent: a tömegek nyomásának súlya alatt a reakciós pártokon belül is je­lentős válságtünetek mutatkoznak. „A franciák nagy többsége ellenzi a Wermacht feltámasztását, mert jo­gosan azt véli, hogy ez a békét fenye­geti" írja a továbbiakban André Fontaine. És mi hozzátehetjük: a franciák nagy többsége tevékenyen harcol az amerikai imperializmust kiszolgáló, a Franciaország függet­lenségét árubabocsátó hazaáruló, há­borús politika ellen. A Francia Kom­munista Pártnak a kormányválság­gal kapcsolatos nyilatkozata rá­mutat: a Pleven-kormány bukása a dolgozók egységakciójának és a nem­zeti tiltakozó mozgalomnak a sike­rét jelenti. A Francia Kommunista Párt demokratikus békekormányt követel, olyan kormányt, amely „csak franciáktól kapja az utasításokat." 0 A sorozatos munkabeszüntetések és a tiltakozó tüntetések a fran­cia nép rendíthetetlen akaratát juttatják kifejezésre, hogy fokozott erővel harcol eitnek a célnak a megvalósításáért, a háborús gyújto­gatok franciaországi terveinek meg­hiúsításáért. A franciaországi „amerikai pártok" most is — mint a múltban — külön­böző parlamenti mesterkedésekkel igyekeznek „megoldani" a válságot. „A külföld már megszokta, hogy a kormányválságok során a kormányok mennek, d e a miniszterek maradnak" — írja ezzel kapcsolatban a Le Monde. A francia nép azonban más vélemé­nyen van. A francia nép a kommu­nista párt vezetésével fokozza harcát, hogy végül ne csak a Washington utasítását követő kormányok, hanem az amerikai zsoldban álló miniszterek is távozzanak. A franciaországi ese­mények arról tanúskodnak, hogy a francia nép nem hajlandó az ameri­kai imperialisták ágyútöltelékévé vál­ni. Az amerikaiak által követelt fékte­len fegyverkezési hajsza végzetes ki­hatásai szembetűnően mutatkoznak meg Angliában. Butler pénzügy­miniszter jamuár 7-én bejelentette: „A sterlingövezet arany és dollár­veszteségeinek méretei 1951 negyedik évnegyedében a gazdasági válság ko molyságát mutatják." A Daily Wor­ker rámutat: „A fizetésképtelenné vált Anglia, továbbá gyarmatai és do­miniumai a csőd felé rohannak... Azt, ami Angliában történik, Nyu­gat-Európa bármelyik kapitalista or­szágában megtalálhatjuk, amely részt vesz a fegyverkezési versenyben." 1IJSZ® Aki nem ismeri a losonci nehézségeket — nem is tudja kellően értékelni a csapat őszi szereplését — mondja Csukás Dezső, a losonci csapat edzője A Churchšll-Truman találkozó kudarca A hét elején került sor Washington­ban Churchill és Truman nagy reklámmal beharangozott találkozó­jára. Mikor Churchill mintegy két hó­nappal ezelőtt bejelemtette, hogy az USA-ba készül, az angol lapok azt írták, hogy személyében „Európa nagykövete" látogat Amerikába és hogy ez a látogatás a nyugata világ együttműködésének komoly megjavu­lásához fog vezetni. Ahogy azonban az utazás időpontja közeledett, úgy vált egyre szerényebbé az angol saj­tó hangja és az az általános véle­mény alakult ki, hogy semmiféle „szenzációs megegyezésre" nem lehet számítani. Ezt a hangváltozást nagy­részt az a fagyos, sőt gyakran el­lenséges magatartás váltotta ki, amellyel Churchill útját Amerikában fogadták. „Churchill — írta például a Wall Street JournU. — nagyobb an­gol beleszólást fog kiírni a hideghá­ború politikájába, hlsszú kívánság­listával kel útra — ŽUT atomra vonat­kozó ismeretektől egy új kölcsön­bérletszerződésig. Feltételezhetfileg ez a veterán üzlethajhászó Churchill azt hiszi, hogy nagyobb és több enged­ményt érhet el, ha az USA nem képes megállni javaslataival szem­ben". Az amerikai közvéleménynek legalább is egy része úgy várta Churchillt, mint az állig begombol­kozott nagybáosi „pumpoló" unoka­öccsét. Ilyen előzmények után kezdődött meg a Churchill-Truman találkozó, amelyen — mint a francia Ce Soir írta — „négy napon át az ellentétek listáját állították össze". Az ameri­kai sajtó szerint az USA kormánya azt a főcélt tűzte a megbeszélések elé, hogy kidolgozzák az USA és Anglia „általános cselekvési irá­nyát", „felszámolják a kölcsönös bi­zalmatlanságot" és „kölcsönös meg­értést érjenek el az európai hadsereg kérdésében", elérjék Anglia politiká­jának megváltoztatását a Kínai Nép­köztársasággal kapcsolatban egészen a diplomáciai viszony megszakításáig. Losonc futballsportja az elmúlt évben újra komoly válságon ment át. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a sport az építő-ipari dol­gozók nemzeti vállalatánál még mindig nem talált a kellő megértésre. Az építő-ipari dolgozók losonci vállalatában még mindig nem ismerték fel a vezetők azt, hogy testedzésünk nemcsupán szórakoztató időtöl­tés, hanem magasabb célokat szolgáló szükséglet, amely nagyban elő­segíti — életszínvonalunk javulását jelentő — termelőmunkánk meny­nyiségi fokozását, az egészség megóvását. De a válság előidézésében nagyban közrejátszott az is, hogy a futballsport szakirányítását az év elején, olyan edzőre bízták, aki sem sport-, sem pedig erkölcsi téren nem tudott a város ifjúságával komolyan foglalkozni. így az ifjúság, az utánpótlás nevelése, éppen úgy mint előző években teljesen elhány a­golódottt. S a játékosok nagyrészének — megfelelő nevelő híján — lezüllése, már-már újra katasztrófához vezetett. Az egészen gyenge tavaszi szereplése után — szinte az utolsó órában — végre sikerült a város futballsportját megfelelő kezekbe helyezni. Ennek volt köszönhe­tő, aztán, hogy az új edző által teremtett új sportszellem gyökeresen megváltoztatta Losonc futball-sportjának arculatát és virágzó életet te­remtett az elhanyagolt futballpályán, s az egészen gyenge játékos­anyagból is össze tudott hozni egy csapatot, amely nemcsak elkerülte a kiesést, de felverekedte magát a negyedik helyre, A megbeszélés feladata lett volna az USA és Anglia között lévő ellen­tétek megoldása, az iráni, egyiptomi és más közép- és közelkeleti kérdé­sek rendezése. Churchül a maga ré­széről a következő kívánságokat tar­togatta tarsolyában: újabb nagyobb dollárkölcsön és 800 ezer tonnás acél­szállítmány Anglia számára, kötelező ígéretet az USA-tól arra, hogy az an­gol kormány beleegyezése nélkül nem használja fel az Angliában lévő atomtámaszpontokat, adják át az atombombára vonatkozó kutatások eredményét Angliának, végül, de nem utolsó sorban: az USA ejtse el azt a követelését, hogy amerikai tenger­nagyot állítsanak az úgynevezett at­lanti flotta élére. Mint a Fehér Ház által a tanácskozásról kiadott nyilat­kozatból kiderül, a két tárgyaló fél nem jutott tovább annál, hogy „job­ban megértették egymás gondolatait és oéljait". A nyugati lapok és hír­ügynökségek kénytelenek beismerni, hogy a tárgyalások lényegében ku­darccal végződtek és egyetlen fontos kérdésben sem vezettek az amerikai és angol kormány által kívánt ered­ményekre. A New York Times tudó­sítója, Reston, washingtoni hivatalos körök nyilatkozataira hivatkozva megállapította, hogy „a két vezető nem távolította el azokat a nehézsé­geket és ellentéteket, amelyek az utóbbi két évben támadtak az ame­rikai-angol viszonyban". Az angol Times vezércikkében a tanácskozások „legfőbb eredményeként" csak any­nyit tudott felmutatni, hogy azok valamennyire gátat vetettek a két kormány közötti bizalom „teljes megsemmisülésének" A Scotsman cí­mű konzervatív lap, miután f t .sorol ja, hogy mely kérdésekben „állnak fenn változatlanul az ellentétek", ke­serűen ezeket írja: „Pénzügyi kérdé­sekről — tekintet nélkül Anglia leg­újabb nagyméretű arany, és dollár­veszteségeire — nem volt SZÓ. EZ azt jelenti, hogy éppen a legfontosabb kérdést (tették félre". Csukás Dezső agusztus közepén vette át a már szinte teljesen szét­züllött losonci futballcsapat edzései­nek és szakirányításának a veze­tését, tehát közvetlenül az őszi sze­zón rajtja előtt. S mégis öntudato­san jelentette ki: — Vállalom, hogy megmentem a csapatot a kieséstől! S" Csukás Dezső edző, komoly és igazán önfeláldozó munkával, új sportszellemet teremtve a játékosok között elérte azt, hogy a csapat az ószi szezónban már várakozáson fe­lül szerepelt, s nem csak hogy nem esett ki, de feltört a negyedik hely­re — sőt a Satek-ügy miatt jogta­lanul elvett két besztercebányai pont­tal a csapatnak ma a harmadik he­lyen kellene állnia, A ČSSZ Losonc játékosállománya nem csak csekély, de nagyon gyen­ge is volt. S hogy ezzel a csapattal Csukás Dezső edző mégis sikereket tudott elérni, annak egyik főoka az a kollektivitás, a szoros együttmű­ködés volt, melyet a csapat tagjai között megteremtett. — A losonci csapat együttműkö­dése példamutató! A játékosok egy­mást kölcsönösen kisegítik. — Becsülettel küzdötték végig a játéknak mind a 90 percét! — le­hetett gyakorta hallani az őszi évad alatt. Igen, az egész 90 percen át bará­ti szellemben harcolni a győzelemért — ez az, amit Csukás Dezső min­den egyes játékosától el tudott ér­ni. S ez nagy szó Csukás Dezső edző egészen kivételes erényeit di­cséri. Csukás Dezső, komoly, régi, sport­ember, aki lelkiismeretesen végzi fel­adatát, nem csak tanit, de nevel is. S most mikor visszaemlékezünk az őszi meccsekre Csukás Dezső szeré­nyen mondja: — Aki nem ismeri a losonci nehéz­ségeket — nem is tudja kellően ér­tékelni a csapat őszi szereplését. Nem is beszélve arról, hogy mennyi­re lezüllesztették a losonci futball­sportot. Három éve, hogy itt nem csak nem törődtek az utánpótlás ne­velésével, de senki sem foglalkozott az ifjúsággal. — Mikor augusztus közepén Lo­soncra kerültem még csapatom sem volt. Nyolc kész játékost vittek el. Utánpótlás pedig semmi sem volt. Korcsmatöltelékeket találtam itt, akik közül három játékost züllött életmódjuk miatt teljesen mellőznöm kellett. Ugy, hogy ekkor még 11 já­tékosom sem volt.., S mégis...? Erősítésről szó sem lehetett s Így elővettem az itteni játékoso­kat, akik nem ütötték meg a várt nívót. De választék nem volt. Ha valaki lesérült volna, úgy nem tud­tam volna helyére mást beállítani. Az ifjúság nevelése annyira elvolt hanyagolva, hogy aki számításba jö­hetett volna, az még nem volt 19 éves. Hogy kezdted a munkát ? kér­dezzük. — Első sorban is új szellemet kel­lett a játékosok között teremtenem. S összehozni a csapatot, hogy ne tizenegy játékos, de tizenegy barát lépjen vasárnaponként a pályára. S aztán minden igyekezetem arra irányult, hogy a csapat kondíció­ját a lehető legmagasabbra emel­je S az előkelő szereplésnek mi volt a titka? — Nincs ebben semmi titok — mondja csendesen Csukás edző. Az új szellem és a jobb kondíció mel­lett az új szisztém is melyet a csa­patjomban meghonosítottam közre­játszott abban, hogy jól szerepel­jünk. S nem szabad elhallgatni azt sem — mondja szerényen — hogy szerencsénk is volt. A konkurens csapatok egymást „ütötték-verték". Mi volt az új rendszer? — Igyekeztem a csapatot hosszú, előrevágott labdákra rászoktatni, hogy minél kevesebb lábon menjen át a labda. Hogy a lehető legrö­videbb úton tudjuk az ellenfél ka­puját megközelíteni. Ennek köszön­hetjük szintén, hogy a csapat nem egy meccsen győzni tudott. A 3 év mulasztását nem lehet fél év alatt pótolni. Losoncnak vannak tehetséges fiataljai, de ezek ma még csak 15 évesek, akikkel majd ko­molyan kell foglalkoznom s akkor ezekből újra lesz utánpótlás. A je­lenlegi játékosállomány sajnos itt nem megfelelő, s hogy felvereked­tünk a negyedik helyre, ez nem je­lenti még azt, hogy ezzel a csapat­tal magasabb osztályban is meg­tudnánk állni. A többi kerületekhez hasonlítva, milyennek látod a besztercebányai kerületet? — adjuk fel a kérdést. — A játéknívót illető — a két él­csapatunktól eltekintve — lényege­sen gyengébb, mint a pozsonyi, zsolnai vagy a nyitrai kerületben. A játékvezetők is túlgyengék itten, ilyen játékvezetők pl. a zsolnai vagy a pozsonyi kerületben nem tudná­nak létezni. S annyi inzultálás, le­tiltás, pályazárlat és a zöld-asztal­nál elért eredmény talán sehol sem született mint itt, a mult évben!? Mi a véleményed a futballspor­tunkról ? — A sportban az a szép, mikor — e'gyén vagy egyesület — maga­sabb cél eléréséért küzdhet. Nálunk jelenleg a köztársaság bajnoksága és a kerületi bajnokságok között nagy az ür s a feljebbjutás szinte lehetetlen. Ha e két bajnokság kö­zött lenne még egy bajnokság, úgy azt hiszem nagyobb lenne a közön­ség körében az érdeklődés, de a já­tékosok ambícióját is jobban tud­ná emelni s ez a változás nagy lö­kést tudna adni futballsportunknak is. — A másik véleményem — mond­ja Csukás edző — az lenne, hogy a 19 éves korhatárt el kellene töröl­ni. Mert szerintem a testiadottság adja meg a mértéket és nem az év. A Szovjetunióban és Magyarországon sincs korhatár! — De hiányt látok abban is, hogy a mai játékosaink nem látnak nem­zetközi meccseket, amiből tanulni lehetne nagynak és kicsinek egy­aránt. Különösen az orosz és ma­gyar futball csapatoktól sokat ta­nulhatnának a mi játékosaink s ez­zel mindjárt nagyban emelkednék a futball-Sportunk nívója is. S végül ez évben milyen feladatot tűztél magad elé ? — A mai játékod-gárdánkat fel keU erősíteni — ha sikert akarunk elér­ni. Bár minden igyekezetem az után­pótlás ,az ifjúság nevelésére fog irányulni. Nyolc játékost nem lehet egykönnyen pótolni, pláne mikor az utánpótlás annyira el lett hanya­golva. Át kell hidalni majd az el­hanyagolt 3—4 évet, hogy újra le­gyen utánpótlás s akkor lehet majd eredményeket is elérni. De minden igyekezetünk kárbavész, ha az épít­kezési üzemek nem fognak több megértést és módot találni arra, hogy a testnevelést komolyan tá­mogassa. Ha ezt megkapjuk, akkor Losonc futballsportjának van jövője, mert közönsége és szurkoló tábora olyan van, amilyen kevés van még ma is Szlovákiának, — fejezte be szavait Csukás Dezső edző. S nekünk még annyi lenne a meg­jegyzésünk, hogy együttes erővel Losoncon a futball-sport terén is lehetne komoly sikereket elérni s ezt a sportágat tényleg széles rétegek­ben elterjeszteni és tömegsporttá fejleszteni. Ehhez azonban az üzem részéről nagyobb megértés, a veze­tők részéről komoly kollektív mun­ka lenne szükséges. Mert Losoncnak régi baja, hogy a vezetők közti ma­rakodás, széthúzás, és sokszor ellen­ségeskedés, megöli a sportot... Kóczián és Farkas Gizi veretlenül nyerték A legjobb magyar és csehszlovák asztaliteniszezök részvételével nagy­szabású nemzetközi férfi és női egyéni asztalitenisz tornát rendez­tek Budapesten. A versenyeket teg­nap nagy érdeklődés mellett fejez­ték be. A férfiak versenyét Kó­czián, a nőkét pedig Farkas Gizi nyerte vereség nélküi. A végleges tabellák a következők: Férfiak: 1. Kóczián 2. Vaňa 3. Tokár 13 13 0 39:7 26 13 11 2 35:11 22 13 10 3 34:15 20 9 196 asztaltenisz csapat van a bra­tislavai kerületben. Mint jelentik, a bratislavai kerületben az elmúlt év­ben hatalmasan megnövekedett az asztslteniszezők száma. A legújabb statisztikai adatok szerint a brati­slavai kerületben 196 csapat van. • Železničiary Zvolen—KOVQ Petr­žalka 2:5 (1:1, 1:3, 0:2). Zólyomban több mint 1.500 néző előtt került sor­ra a barátságos jégkorong mérkőzés. A bratislavai csapat szép küzdelem után megérdemelten győzött. 9 Slavia nyerte a női röplabda tor­nát. Tegnap Prágában fejezték be a női röplabda tornát, amit érdekes küzdelem után a Slavia csapata nyert meg. 4. Sidó 13 9 4 34:16 18 5. Andreadis 13 9 4 30:18 18 6. Gyetvir 13 7 6 23:29 14 7. Tereba 13 6 7 20:27 12 8. Farkas 13 5 8 22:26 10 9. Vyhnanovský 13 5 8 21:28 10 10. Sebők 13 5 8 20:27 10 11. Štípek 13 5 8 20:27 10 12. Csillik 13 3 10 15:31 6 13. Szepesi 13 3 10 15:33- 6 14. Csender 13 0 13 6:39 0 Nők: 1. Farkasová 10 10 0 30:1 20 2. Krejčová 10 8 2 24:9 16 3. Hrušková 10 7 3 23:12 14 4. Jávorné 10 1 3 23:Í5 14 5. Király 10 7 3 21:14 14 6. Sági 10 5 5 19:18 10 7. Almasi 10 3 7 14:21 6 8. György 10 3 7 14:25 6 9. Marosvölgyi 10 3 7 12:25 6 10. Fantus 10 1 9 9:28 2 11. Koltainé 10 1 9 6:28 2 UJ SZO, a Csehszlovákia magyar dolgo­zók napilapja. — Szerkesztőség: Bratisla­va, Jesenského 8—10. Telefon: :I4T—16 és 352—10. Főszerkesztő Lőrincz Gyula. — Kiadóhivatal: Pravda, központi kiadóhi­vatala, Jesenkého 12. Telefón: üzemi elő­fizetés és lapárusítás 274—74. egyéni elő­fizetés 262—77. Az UJ SZÖ megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahiva­talokon is. — Előfizetési díj % évre 120 K£s.. A KÉPESKÖNYV előfizetése egy évre a Népnaptárral együtt 100 Kčs. — Feladó és irányító postahivatal Bratisla­va II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdá­ja, Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom