Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-17 / 14. szám, csütörtök

Világ proletárjai eg

yesül

jetek l •4'v: i> áJÉi^'lite J A A CSE1 ISZ Ľ0 VÁ KI 1A1 P M ÍGYA R i )0 LGOZÓ K L A PJi A Bratislava, 1952 január 1-7, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 14. szám Visinszkij elvtárs a Szovjetunió kormányának nevében új, nagretentőségíi javaslatokat terjesztett az ENSz efé az új világháború veszélyének elhárítására, valamint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítására Amint már tegnapi számunkban jelentettük, az ENSz-közgyűlés politikai bizottsága ezekben a napokban kezdte meg következő napirendi pontjának, a Szovjetunió küldöttségének „Az új világháború veszélye ellen, valamint a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért teendő intézkedésekről" szóló javaslatának megvizsgálását, melyet tegnapi számunkban már teljes egészében közöltünk. Az e kérdésről szóló vita bevezető beszédében A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere részletesen kifejtette az USA ée szövetségesei lázas fegyverkezésének pusztító következményeit, amelyek nemzetközi feszültséget és az említett országokban a széles néptömegek nyomorát idézik elő. A nemzetközi helyzet növekvő feszültségének fő oka az USA vezette atlanti tömb agresszív politikája Gazdálkodjunk jobban! — A politikai bizottság napirendjén — kezdte beszédét Visinszkij elvtárs — most olyan kérdés szerepel, amelyet a Szovjetunió küldöttségének kezdeményezésére vetettek fel: „Az új világháború veszélyének elhárítására, valamint a béke és a népek közti barátság megszilárdítására irányuló intézkedések" kérdése. Már maga a fogalmazás megmutatja a kérdés kivételes fontosságát a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben. Az egyre jobban és jobban bonyolodó nemzetközi helyzetnek, a nemzetközi helyzet egyre növekvő feszültségének alapvető, fő és legfontosabb oka az USA vezette atlanti tömb és egy sor más ország agresszív politikája. Ezek az országok az USA nyomására kénytelenségből folytatják ezt a politikát, noha ugyanakkor reménykednek abban, hogy ebbó'I a politikából, ennek megvalósításából gazdasági és politikai előnyöket húznak. M

; rámutattunk e helyzet elkerülhetetlen következményeire. Azon országok előtt, amelyek ilyen politikát folytatnak, vagy az ilyen politika befolyási körében vannak, egyre nagyobb és nagyobb nehézségek tornyosulnak. E nehézségek következtében elsősorban és mindenkinél inkább ezen országok lakosságának széles rétegei szenvednek. Mint ismeretes, éppen az említett országok lakosságának vállára nehezedik az adók és a katonai kiadások terhének fő súlya. Ennek oka a fegyverkezési hajszának, a hadsereg növelésének politikája, az új támaszpontok szervezése s a már létezők kibővítése, az atomfegyver gyártásának és felhalmozásának fokozása és így tovább. Mi már érintettük ezeket a kérdéseket és sok ténnyel bizonyítottuk a világ gazdasági helyzetének fokozódó •rosszabbodását, különösen olyan országok gazdasági helyzetének roszszabbodását, mint Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország és még sok más ország. Ebből a szempontból az Amerikai Egyesült Államok sem kivétel. Erről meggyőzően tanúskodik Wilsonnak, az USA úgynevezett „védelmi" mozgósítási hivatala vezetőjének az elmúlt év utolsó negyedéről szóló Truman elnökhöz intézett, nemrégiben közzétett jelentése. Ebből a jelentésből kiderül például, hogy az Amerikai Egyesült Államok haditermelése jelenleg körülbelül a havi kétmilliárd dolláros színvonalon mozog, vagyis háromszor anynyi, mint 1950-ben volt. Gyártanak nehéz- és közepes bombázókat, könnyű és közepes harckocsikat és mindenfajta löveget, lőelemképző készülékeket, radarberendezéseket, különféle típusú irányítható lövedékeket, rakétákat, korszerűsített hadihajókat és természetesen atomenergia-termékeket. Wilson jelentése azonban megállapítja, hogy ez még csak a kezdet. Következésképpen a katonai kiadások további növelését várhatjuk. Ezzel kapcsolatban feltétlenül emlékeztetni kell arra, hogy a mult év, 1951 november végén, vagyis mindössze két hónappal ezelőtt, ugyanez a Wilson azt ígérte, hogy az USA haditermelése a legmagasabb színvonalat 1953-ban éri el, amikoris a haditermelés havi értéke körülbelül négymilliárd dollár lesz. Hyen módon nemcsak most tárul elénk a katonai programm megvalósítását, a fegyvergyártást, a fegyveres erők növelését, a különböző fajta katonai támaszpontoknak, haditengerészeti és légitámaszpontoknak a világ minden részén történő szervezését szolgáló kiadások gigantikus növekedése, hanem a jövőben ezeket a kiadásokat még jobban növelni szándékoznak. Esen a helyen kijelentem, hogy ez a helyzet valamennyi ország létérdekeit érinti. Ez a Szovjetunió érdekeit is érinti, mert az USA vezetőinek nyílt beismeréseiből ismeretes, hogy ezeket a fegyvereket elsősorban a Szovjetunió ellen kovácsolják. Természetesen valamennyi békeszerető országot éraz országban növekszik-e a haditermelés, vagy sem. Wilson jelentéséből megállapítható, hogy az USA-ban nemcsak tovább folyik a fegyverkezési hajsza, hanem egyre fokozódik és üteme egyre eszeveszettebb. Ez a körülmény közvetlen kapcsolatban áll a Szovjetunió által felvetett kérdéssel — az új háború veszélye elleni és a béke, valamint a népek közti barátság megszilárdítását célzó intézkedések kérdésével. Hogyan áll a' helyzet most az USAban az új háború előkészítésére irányuló és az „északatlanti térség védelméről" szóló hamis frázisok leple alatt folyó katonai intézkedésekkel? Ezeknek az intézkedéseknek középpontjában a légihaderő fejlesztése és az atomfegyverkezési hajsza (atomtüzérség, taktikai atomfegyver stb.) áll. Amerikában a repülőgépipar ma majdnem kizárólag haditermeléssel foglalkozik. A legutóbbi évben az USA-ban a repülőgépipar 67 százalékkal bővült. Ezt a hivatalosan közzétett amerikai adatok bizonyítják, holott azokat — mint ismeretes — mindig csökkentett formában közlik. 1951 negyedik negyedében az Egyesült Államok fémfeldolgozó iparának 35 százalékát szintén haditermelésre használták fel. Az ?»52-es év első negyedére tervezett haditermelés acélfogyasztása 600 százalékkal felülmúlja 1950 második negyedének acélfogyasztását és amint sok tényből látható, 1952. végére további növekedést ígér. Ugyanez a helyzet az alumínium és a réz háborús célokra való felhasználásával is. Wilson jelentéséből látható, hogy Idén a katonai programm következtében az amerikai nép még fokozottabban nélkülözi a közszükségleti cikkeket, mint a mult évben, mert 1952. első negyedében a közszükségleti cikkek termelésére kiutalt anyagmennyiség erősen csökken 1951. utolsó negyedének színvonalához képest, fis mindez a haditermelés fokozásádekli, hogy vájjon ebben vagy abban | ért. A fegyverkezés következtében az amerikai monopóliumok profitja 1951-ben a háború előtti hétszeresére emelkedett Meg kell jegyeznem, hogy ez a | helyzet rendkívül előnyös a haditermelés területén dolgozó amerikai monopóliumok számára. Mesés profitokat kapnak. Ezt meg lehet ítélni a következő tényekből: Az amerikai monopóliumok profitja 1951-ben 46.2 milliárd dollárt ért el, vagyis több mint hétszeresére emelkedett a háború előtti 1939-es évi színvonalhoz képest. De emellett növekedett a drágaság, emelkedtek az adók, csökkent a szociális intézkedések programmja, romlott az áruk minősége, ami fájdalmasan érintette a lakosság anyagi helyzetét, csökkentette a nép amúgy is alacsony életszinvonalát. Azt, hogy az amerikai politika uszályában haladó országokban milyen komolyan fokozódott a drágaság, meg lehet ítélni Franciaország esetéből is. Mindenki látja, hogy milyen nehezen viselik el a hihetetlenül esztelen fegyverkezési verseny gazdasági következményeit azok az országok, ahol a katonai intézkedések óriási öszszegeket nyelnek el, ami elősegíti a drágaság növekedését, még hozzá egyre fokozódó növekedését és a lakosság életszínvonalának csökkenését. Erről nálam jobban tud beszélni minden háziasszony, aki kimegy a piacra és ott igen egyszerű, mondhatnám, mindenki számára érthető tényekkel találkozik. E tények annak a politikának közvetlen következményei, amelyet a felsőbb régiókban csinálnak és amely erősen érezteti hatását a lakosság alsóbb rétegei, a nép túlnyomó többsége körében. Az USA munkaügyi minisztériumának legújabb adatai szerint a létfenntartási költségek novemberben 88'6 százalékkal magasabbak voltak a háború előtti színvonalnál és 10.8 százalékkal magasabbak az 1950 júniusi, az amerikaiak koreai fegyveres intervenciójának megkezdése előtti színvonalnál. November végén az USA-ban az élelmiszerek kiskereskedelmi árai 134.5 százalékkal voltak magasab(Folytatás a 2. oldalon.) Hatalmas és felelősségteljes termelési feladatok elé állítja dolgozóinkat az 1952. évre kiszabott államgazdasági tervünk. A szocializmus felépítésének szélesebb kibontakozását szolgálja az a tény, hogy 1952 évben ipari termelésünket 21 százalékkal és mezőgazdasági termelésünket 15 százalékkal kell emelnünk. E magas termelési feladatok teljesítésének feltételei a következők: ipari termelésünkbe új munkaerőket kell beszerveznünk és a munkatermelékenységet gyors iramban kell fokoznunk. Tekintettel arra, hogy az ipari termelésünkben foglalkoztatott dolgozóink száma 6.5 százalékkal emelkedhet az 1051-es létszámmal szemben, viszont a munkatermelékenység 13.7 százalékkal emelkedik, kitűnik ebből, hogy termelési feladataink teljesítésének súlypontja az új munkaerők beszervezése segítségével a munkatermelékenység fokozásán alapszik. Ebből kitűnik az is, hogy a legnagyobb erőfeszítést az 1952-es évben ebben az igen fontos szakaszban kell kifejteni, mert éppen a munkatermelékenység az, ahol az eddig elért eredmények nem mutattak fel megkívánt sikereket. Köztársaságunk elnöke, Gottwald elvtárs a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának mult év februárjában megtartott ülésén már rámutatott arra az egészségte len tünetre, hogy a termelésünk fokozása lemarad a munkabérek és fizetesék emelkedésével szemben, azaz, hogy a munkatermelékenység viszonylagosan nem növekszik, sőt vannak esetek, ahol csökken. Dacára Gottwald elvtárs nyoma tékos figyelmeztetésének nem sikerült ezt az egészségtelen folyamatot megállítani és ipari valamint mezőgazdasági termelésünkben a. munkatermelékenység emelkedése még mindig elmarad a bérek és fizetések emelkedésével szemben. Ha a kifizetett munkabéreknek és fizetéseknek megfelelően nem fokozzuk a termelést és nem készítünk több árut, az természetes, hogy a közellátásunkban nehézségek merülnek fel. Ezek a tények bizonyítják, hogy nem sajátítottuk el mindeddig a szovjet termelésből nyert tapasztalatokat, amelyekből világosan kitűnik, hogy a munkatermelékenység fokozása a szocialista gazdasági termelés emelkedésének alaptörvénye. Nem használjuk fel a Szovjetunió ból nyert tapasztalatok alapján a munkatermelékenység növelésére szolgáló forrásokat, mint például a technikai eljárások tökéletesítését, a termelési rend megszervezésének észszerüsítését, a szakkáderek anyagi helyzetének rendszeres megjavítását, a munkafegyelem megszilárdisát és a szocialista munkaversenyek helyes megszervezését. Az előfeltételek pedig mindezekre megvannak. A szovjet tapasztalatokból kiindulva, kormányunk határozatban utasította az összes főigazgatások vezetőit, a vállalati és üzemi igazgatókat, hogy a munkatermelékenység fokozásának biztosítására ki kell küszöbölni a munka megszervezésében és a termelési technikában felmerült hiányosságokat az új munkamódszerek, a szovjet sztahanovisták és újítók tapasztalatainak felhasználásával és vezető munkásaink értékes tapasztalatainak kölcsönös kicserélésével. E feladatok megvalósítására a Pártnak, az üzemi és tömegszervezeteknek minden erejüket latba kell vetniök, hogy a munkatermelékenység fokozásának kérdése a tömegpolitikai munka főrészét alkossa. A technika tökéletesítésében jelentős sikereket érünk el. Uj, hatalmas gyárakat építünk, modern, tökéletesített berendezésekkel. A nehéz- és gépipari termelés fokozásával fokozzuk egyúttal a többi termelési berendezéseink technikai színvonalát. A Szovjetunió és kiváló munkásai és műszakijai segítségével ez évben is a legfejlettebb módszereket fogjuk alkalmazni termelésünkben, kiszélesítjük és kifejlesztjük a gépesitést és tökéletesítjük a műszaki eljárásokat. Gazdasági szerveink újjászervezésével megteremtettük az előfeltételeket, hogy termelési módszereink színvonalát emeljük és tökéletesítsük. Előfeltételeket teremtettünk arI ra, hogy kiküszöböljük a gép- és építő iparban gyakran előforduló termelési felkészületlenséget és a nyersanyagellátással kapcsolatos hiányosságokat. Hatalmas lépést jelentett ipari termelésünkben, hogy a termelési programmok szakosításával a munkafolyamatok meggyorsultak és lehetővé vált a darabtermelésről tömeg- és szériatermelésre áttérni. A szakkáderek nevelésében is jelentős sikerek mutatkoztak. Munkafeladataink fokozatos növelése megköveteli azonban, hogy a szakkáderek nevelésének állandó figyelmet szenteljünk és dolgozóink kulturális, műszaki és ideológiai tudását folytonosan növeljük. Ezzel a kérdéssel összefügg dolgozóink jutalmazása ia. A helyes bérrendszer nagyban elősegíti a munkatermelékenység fokozását, mert a munkás anyagi érdekeit közvetlenül összeköti az elért munka eredményeivel és munkateljesítményének fokozásával. Ezért a lcormáöyrendelet lényeges változást jelent bérpolitikánkban, főleg abban, hogy a tervezett béralapok a legnagyobb mértékben biztosítják a prémiumrendszer bevezetését és egyúttal biztosítják az átlagjövedelem további növelését azon elv alapján, hogy a munkatermelékenységnek gyorsabban kel! emelkednie, mint az átlagjövedelemnek. A munkatermelékenységnek azért kell gyorsabban emelkednie, mint a béreknek, mert csak így válik lehetővé, hogy új gyárakat építhessünk, hogy termelésünk kibontakozhasson, hogy tökéletesebb gépeket gyárthassunk, hogy a fogyasztási áruk árait leszállíthassuk, hogy magasabb beruházásokat fordítsunk az iskoláztatásra, egészségügyre, szociális és kultúrszükségletekre, hogy új lakásokat, csecsemő- és gyermekotthonokat létesíthessünk és fokozotabban gondoskodhassunk azokról, akik koruknál fogva, vagy betegség miatt már munkaképtelenekké válnak. A munkatermelékenység gyors növelése lehetővé teszi, hogy biztosítsuk közigazgatásaink helyes menetét, hogy országunk véderöképességét növeljük és így biztonságunkat, szabadságunkat és békés építésünket is megvédhessük. A szovjet tapasztalatok ebben ls segítségünkre vannak. Az SzK(b)P Központi Bizottságának plénuma már 1924-ben határozatot fogadott el a „Bérpolitika irányvonalának lefektetéséről", mely kimondja, hogy a munkatermelékenység fokozása meg kell, hogy előzze a bérek emelkedését. Csak ilyen feltételek mellett lehet anyagi alapot biztosítani és megteremteni az eszközöket a béremelkedés biztosítására a termelés kibontakozására, ami megköveteli a pénzalap növelését úgy az elhasznált és elavult berendezések megújítására, mint a növekvő kultúrszükségletek kielégítésére, az ifjú generáció nevelésére és az állam vezetésére és biztosítására". A munkatermelékenység növelésének egyik alapvető feltétele tehát, hogy megteremtsük a helyes munkamegszervezést és ésszerűsítsük a Aiüszaki folyamatokat. A másik feltétel pedig az, hogy állandó gondoskodást kell kifejtem abban az irányban, hogy a munkatermelékenység fokozásának feladatai minden dolgozó előtt érthetők és világosak legyenek, hogy üzemeinkben és a munkahelyeken állandó felvilágosító munkával meggyőzzük dolgozóinkat ennek az életbevágó kérdésnek döntő jelentőségéről. Az üzemi vezetőségeknek, a Párt és tömegszervezeteknek közös feladatáyá válik, hogy dolgozóinkkal egyetemben új munkamódszereket találjanak és ezeket helyesen alkalmazzák a termelésben, hogy üzemeink termelési kapacitását teljes mértékben kihasználják, hogy a termelési munkaidő minden egyes perce eredményes munkát jelentsen, hogy a termelt árút olcsóbban és jobb minőségben állítsuk elő. így érjük csak el, hogy a munkatermelékenység fokozására 'rŕinyúló harcunk döntő tényezővé válik gazdasági életünk fejlődésében és a szocializmus gyors ütemben való felépítésében.