Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)
1952-01-16 / 13. szám, szerda
1952 január 16 — UJ SI© Teljesült Liba Ferencék évtizedes álma; tavasszal házat építenek H idei; tél volt. Vastag hólepel borította a földet. Egyes helyeken hatalmas hónegyek képződtek, ahol a dühöngő szél összehordta a havat. Az útak csaknem járhatatlanok voltak. Az autóforgalom teljesen szünetelt. Gyalogosan is csak az közlekedett, akinek valami halaszthatatlan dolga volt a városban... Egy ember a kabátgallérjába bújva, oldalára akasztott tarisznyával bandukolt a dunaszerdahelyi országúton. Ki tudja hová? Még jómaga sem tudta, hol fog kikötni A célja ugyan megvolt, de hogy és mikor éri el, azt még az angyalok sem tudták volna megmondani Kora'iajnatban, amikor elindult hazulról, úgy érezte mintha csípős északi szél borotválná az arcát. Később még nagyobb szél kerekedett .és a könnyű havat felkavarva, úgy vágta az ember arcába, akár a sivatag homokját. Az ember teljesen behúzta nyakát, a kabát gallérjába. ^A kopott, rongyos kabáton át teljesen érezte a dühöngő szélvihar hullámait. Meggyorsította léptkit, hogy jobban leküzdhesse a dühöngő hideg szél támadását. Szeretett volna már megpihenni is valahol, de csak ment, ment maga sem tudta hová ... Otthon a család türelmetlenül várta, mikor jön vissza az ember. Az asszom/ is aggódva gondolt arra, mi lelyet a? oka, hogy iluen soká elmarad a férje. Hisz töbször is előfordult már, hogy elindult vállán a tarisznyával, hogy munkát keressen, de ilyen soká még sohasem maradt el. Egy hete már, hogy elment és semmi hír felőle, semmi üzenet tőle. Pedig nagyoi jó 'volna, ha az ember most itthon lenne mert megkapták a felszólítást, hogy egy héten belül űríisék ki a lakást, hagyják el a házat Az asszony szomorúan nézett gyermekeire. A legkisebbre gondolt, aki a bölcsőben édesen aludt. — mit is fog csinálni a csecsemővel, ha ebben az ítéletidőben lakás nélkül maradnak. Vacsora után a gyerekek aludni mentek. Az asszony elővette a kalendáriumot és olvasni kezdte... Kint csak úgy süvített a szél. — Szegrny emberem vájjon hol lehet? — sóhajtott az asszony, minden bekezdésnél olvasás közben. Hiába nézte a betűket, gondolatai máshol jártak. Kapott-e munkát Ferenc, lesz-e lakásuk?... Milyen jó az olgan embereknek, mint Kucseráék, (oda járt mosni az asszony), szép lakásuk van, gyönyöiű bútorral. Az* sem tudják, melyikoen tartózkodjanak a sok helyiség közül. így gondolkozott az asszony, aki mindig szereteti volna gyermekeinek olyan házat, szép bútorokkal, — mint Kucseráéknak van. Hanem is olyan nagyot legalább egy konyhát, padlózott szobával. Amint így a kalendárium fölé hajolva, gondolataiba merülve képzelődött, kutyaugatásra lett • figyelmes. Biztosan a szomszédiól valaki, — gondolta, mert a kutya elhallgatott és csönd lett. Valaki az ajtót zörgette, önkén'elenül is férjért gondolt és örömmel szaladt ajtót nyitni. - C-.akhogy megjöttél, már aludni sem tudtam az aggodalomtól — újságolta az asszony könnyes szemekkel. — Megkaptuk a felszólítást, hogy egy héten belül a lakást ürítsük ki. Valami úr -ön ide lakni és nem tűr maga körül senkit a házban. — Ne félj anyjuk, lesz már lakásunk, lesz munka is. Beálltam kotnnienciós cselédnek. Igaz, hogy közös konyhán kell főznöd, de valahogy csak •n'-glesziink Az "mber közben elbeszélte az aszjzonynak, hogy az á i helyük nagyon messze lesz Dunaszerdahelytől A nyitrai járás egyik falujában, Alsóköröskenyen vedék fe< uradalmi cse'édnek Elmondotta, mennyit gyalogolt, mennyit éhezett » mennyit ket:ett neki kunyerálnia, míg a birtokon felvették úgy, hogy az egész család részére :s legyen laka, Reggel az ember fuvaros után nézett, aki a bútoi t elszállítja, de az utakat annyira befújta a hó, hogy az ilyen útra még a legzsugoribb gazda sem akart vállalkozni. Végül aztán k'apott vgy száukőt két lóval, kocsis nélkül. — Hát ki fagyoskodna ilyen időben — mondotta a gazda. Ott a 'ovak ir.eg a szán, ha akarsz, saját 'elelősségdire elviheted vackaidat. Harfiadnap reggelén azután felpakkolták a szánra a rozoga bútorokat. Az egész szobabútor két ágyból, egy öreg aimá iumból, egy asztalból és két szikből állott s könnyen felfért a szánkót a. így került Liba Ferenc Dunaszerdahelyről, Alsóköröskenyre 15 évvel ezelőtt és m':nt kommenciós cseléd dolgozott a felszabadulásig. Változott a világ — más lett az élet Liba Ferencéknél is A felszabadulás után az alsóköröskényi birtok cselédjei a volt bérlő birtokán megalakították a szövetkeze tet. Az élettel küzdő, sokat szenvedett Liba Ferenc az elsők között lépett a szövetkezetbe, ma pedig egyik legbecsületesebb dolgozója. A szövetkezet megalakulásától kezdve Liba Ferenc a tehenek gondozása* látja el. Féltő szeretettel, nagy odaadással dolgozik, állandóan emeli a tehenek tejhozamát, hogy a városi dolgozók gyermekei több tejhez jussanak. Már kora reggel az istállóoan szorgoskodik. A gondjaira bízott 14 szarvasmarha olyan bánásmódban részesül, hogy ha az állatok beszélni tudnának, bizonyosan minden etetésnél megköszönnék Liba Ferenc jóságát. — Az allatoknak is meg kell adni, ami kijár nekik, a rendes etetést, kellő gondozást, mert csak így érhetünk el jobb eredményeket a tejhozamban — szokta mondogatni. — Nem szabad megfeledkezni a pontos etetésről sem. Reggel és este mindig egyazon időben kell megetetni a teheneket. Ugyanakkor mindennap pontosan kimérve kapják Liba Ferenc tehenei az abrakot, ami napraforgópogácsa, korpa, répaszelet és árpaszecskaszalma keverékből áll. De meg is hálálják a jó bánásmódot, mert bár a 14 közül csak 9 tehenet fej Liba bácsi, — a többi hasas, — mégis naponta 200 liter tejet kifej. A fejés fárasztó munkájától már megszabadult, mert a szövetkezetben villanyfejögéppel végzik a fejést. Bizony a múltban sokat szenvedett egykori gazdasági cseléd, ma a szövetkezet becsületes dolgozója és boldogan élvezi a népi demokratikus rendszerünk nyújtotta előnyöket. Fiával együtt dolgozik a szövetkezetben, ha pedig az asszonynak ideje engedi, szintén elmegy a szövetkezetbe dolgozni. A létfenntartás már nem okoz gondokat, mint a múltban. Minden hónapban 10.000 korona kerül a házhoz, amit előlegül kapnak a szövetkezetben végzetr munkákért. Azonkívül az asszony baromfit nevel, a mult évben is 30 kacsája és 22 libája volt. A disznóólban a 2 mázsán felüli sertés már olyan széles ; hogy alig fér be az ajtón, 4 süldő meg a kifutóban szaladgál, ezekből a jövőre kettőt hizlalnak. Szükség is van erre Liba Ferencéknél, mert egyszerre kilencen ülnek az asztalhoz. A pénzbeli jutalmazáson kivül annyi gabonát kapott a család a szövetkezetben, hogy bőven jut szép, fehér- lágykenyérre. A tej, vaj, túró sem ritkaság Libáéknál, mert naponta 3 liter tejet kapnak a szövetkezetből. Nincs . tehát szükség rá, hogy tehenet tartsanak. Ruhaneműt és lábbelit is beszereztek annyit, amennyiről a régi világban csak álmodozni mertek. — Esténként tervezgetünk az asszonnyal, — mondja az ember. — Az anyagot már be is szereztük, úgyhogy a tavaszon felépítjük kis házunkat. Tehát meg lesz az asszonynak a régi óhaja, házat építenek. — Ezek után már csak a szép bútor hiányzik, ugye? — Ha meglátná elvtárs az én szobabútoromat, melyet tavaly csináltattam, azt mondaná, hogy ilyen még a grófoknak sem volt. Gyönyörű sötét színű, kettes és hármas szekrény, két ágy éjjeli szekrény nyel, álló tükör, divány és egy kis rádióaoztal, rajta 11.000 koronás rádióval. Olyan boldogan mondotta ezeket Liba Ferenc, hogy örömében még lélekzetet sem vett addig, mig végig nem számolta a bútorok számát. Most már az új házacskájuk is meglesz. Amiről a kapitalista világban hosszú évek során át csak álmodoztak, az most a népi demokratikus rendszerben teljesült, az álom valóra válik. Liba Ferenc soha nem felejti el azt az időt, amikor abban a cudar Időben betévedt a birtokon dolgozó cselédek közé, akik azt sem kérdezték, hogy ki s micsoda, hanem segítették abban, hogy munkát és lakást kapjon a birtokon. Ez örökké a szeme előtt lebeg, mert akkor rájött, hogy nekünk dolgozóknak egy a célunk, a békés örömteli élet, a szocializmus megvalósítása hazánkban. A világ összes dolgozóival öszszefogva, legyenek bármilyen nemzetiségűek is, felépítjük a dolgozók békés és boldog hazáját az egész jrilágon. MÉRY FERENC. Új és boldog életükről beszélnek a kístárkányí EFSz tagjai: a tátrai üdülésről és a zárszámadások eredményeiről A kistárkányi EFSz dolgozói most, az évzáró gyűlés előtti napokban, amikor az 1951-es- évet sikeresen lezárták, tudják csak kellőképpen értékelni azt az előnyt, azt a könynyebbséget, amit a szövetkezeti gazdálkodás a földműveseknek biztosít. Ha az 1951-es évet az 1950-essel összehasonlítjuk, óriási fejlődést tudunk felmutatni úgy a termelés, mint a szövetkezeti tagok jólétének emelkedése terén. Az 1950-es évhez mérten 1951-ben a hektárhozam mindennemű terménynél lényegesen emelkedett. Míg például 1950-ben búzából hektáronként 16—17 mázsa átlagos terméshozamot értek el, az 51-es évben ezt a terméshozamot már több mint 2 mázsával túllépték. A többi gabonaféléknél, a rozsnál és az árpánál hektáronként 4 mázsás emelkedést mutathatnak ki. A kistárkányi szövetkezet tagjai előtt a kézzelfogható bizonyítékok alapján teljesen bebizonyosodott Pártunk azon állítása, hogy a szövetkezeti gazdálkodás az egyedüli út a magasabb terméshozam eléréséhez és a falusi dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Ezt az állításukat még a minden hájjal megkent reakció sem tudja kétségbevonni, mert napról napra újabb és újabb bizonyítékai merülnek fel szövetkezeteinkben annak a fokozódó jólétnek, amit í a szövetkezeti gazdálkodás biztosít a földműveseknek. Kisflárkányban már hiába igyekeznek a reakció szövetkezeti gazdálkodás hátrányait bizonyítani, itt már beletörne a bicskája a válalkozásba. Az 1951-es év sikerei a szövetkezet tagságát erös bástyává kovácsolták, nincs rajta rés, melybe a reakció belekapaszkodhatna. Elég volt egy év arra, hogy a kistárkányi dolgozók meggyőződjenek arról, hogy kevesebb munkával is lehet magasabb terméshozamot elérni, magasabb terméshozam elérésével pedig megélhetésük is napról napra javul. Egy év leforgása alatt a kistárkányi dolgozók szorgalmas munkájukkal elérték azt, hogy Szövetkezetüket ma a királyhelmeci járás egyik legjobb szövetkezete néven ismerik. Sokszor azt a kifejezést is hallani lehet, ha Kistárkányról beszélnek, hogy a „második Lelesz". Ezt a kifejezést azért hasz„paraszt" vagy „cseléd" elmenjen üdülni, söt hangos 'szóval hirdették az egyenlőséget. Csakhogy az olyan egyenlőség nem sokat ért, melyhez a szükséges anyagiakat kiszedték a dolgozók zsebeiből. Vájjon a múltban elmehetett volna-e 10 napos tátrai üdülésre Csecsödi Anna? Semmiesetre sem, mert nem igen bírta volna apja zsebe. Ma pedig a szövetkezeti gazdálnálják, mert a királyhelmeci járás- kodás lehetővé tette, hogy a kisszövetkezet legjobb dóiban a leleszi szövetkezet halad mindenben az élen és szorosan mellette jár a kistárkányi. Csak az a különbség közöttük, hogy a leleszi szövetkezet hektárainak a száma ötszöröse a kistárkányi szövetkezetnek. tárkányi gozói 10 napos rekreációra mehettek ä Tátrába A szövetkezet tagjai mind olyan A z üdülésen résztvett szövetkezeemberek, akik a múltban sok szen- « t aS o k névszerint a kővetkezők: vedésnek és megpróbáltatásnak vol- : Csecsődi Anna, Dobos Margit, Datak kitéve. Túlnyomórészben gaz- bii ik Anna, Cifrák Erzsébet, Badasági cselédekből és kisgazdákból biák IIo na és Makiári Etel. Ezek tevődtek össze. Ök voltak a mult- a fiatal szövekezeti tagok odaadó, ban a legkegyetlenebbül kizsákmá- munkájukért részesültek ebben a kinyolva és éppen ők és gyermekeik tüntetésben. Azt lehet mondani, érzik ma legjobban azt az óriási h°gy ök voltak a szövetkezet ielváltozást azt a boldog életet, amit ke. Minden munkából becsületesen a szocialista társadalom a szövet- I kivették a részüké^, de nemcsak, kezeti gazdálkodással részükre biz- h°gy kivették, hanem most is szortosított ' g a' rnasa n dolgoznak a dohánysimítóHogy mehetett volna a múltban ba n- A z üdülésről hazatérve munka a cseléd vagy a kisgazda a Tátrába, i közben elmesélgetik tagtársaiknak vagy bármilyen üdülőhelyre, azt a sok sz éP et é s í ó t' amit aa hogy egész évi szorgalmas munká- üdülés alatt lattak é s tapasztaltak, ja után pár hétig gondtalanul pi- ! A dohánysimítót bizony könnyű henhessen? Melyik kisgazda, vagy gazdasági munkás mert volna üdülésre gondolni ekkor? Pedig a múltban is voltak üdülőhelyek, csak nem azoknak a részére, akik ezt az élvezetet szorgalmas munkájukkal kiérdemelték volna, hanem azoknak az ingyenélő heréknek, akik a dolgozó nép verejtékes munkája után éltek. Övék volt az élet, az üdülés, a szórakozás. A dolgozó népé pedig az örökös munka. Ezek a pénzeszsákok persze egy szóval sem tiltották, hogy az általuk lenézett Miért van még szükség a húsjegyre ? EZÉRT IS!... Sőreg községben bizony több olyan földműves van, akik nem tettek eleget beszolgáltatás: kötelezettségüknek. Ott van például Nagy József 20 hektáros kulák, aki 610 kg sertéshússal maradt adósa az államnak. Ugyanígy Péter Gyula kulák ig szabotálta a közellátást 500 kg hússal. Ugyanez mondható Szókovács József Cinke 19 hektáros kuláki'ól is, aki úton útfélen szabotálja a reája rótt feladatok teljesítését. Az elmúlt évben 266 kg sertéshússal maradt adós. Bata Barna hiánya 220 kg sertéshús, Szókis László hiánya 557 kg marhahús és 500 kg sertéshús, Szójózsef József hiánya pedig 181 kg sertéshús. Itt van még Szó'kovács Szöszke 16 hektáros kulák, aki 240 kg sertéshússal, valamint Mag József, aki 120 kg és Mihály István, aki 315 kg sertéshússal szabotálta a dolgozók közellátását. A legérdekesebb az, hogy ezek közül a híres madarak közül többen vágtak odahaza sertést feketén, de beszolgáltatási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni. Áll ez Bata Barna, valamint Szójózsef József Cinke esetében is. A másik község, amelyben szintén akad szabotáló spekuláns, Hajnácskő. Itt a középparasztok közül is akadi. tak sokan, akik nem tettek eleget feladataiknak. Emellett hűségesen hallgatják a nyugati reakciós rádiót. Talán menedéket keresnek ott? Elsősorban Rabec István 15 hektáros P a" raszt tűnik ki spekulálásaival. Hízó- , ^"egé^Iv^ "át^r^alm^ disznóját, hogy meg ne találják nála, | dolgozott a szövetkezetben, ezért a másnál rejtette el. Ugyanekkor 350 I normakönyvecskéjében szépen megkg sertéshúst már „képtelen" volt ' n° u a ledolgozott munkaegységek beadni. Társa Cikora János is fiának SZám a' Ez a ^galmas ember egész még az idegen embernek is megtalálni, mert tágas ablakain kihallatszik a simítást végző lányok vidám nótája. Hogyne volna jókedvűk, mikor itt van az évzáró gyűlés ideje és jól tudják, hogy a szövetkezet szép jövedelemmel fejezte be a mult évet. A kis szövetkezet dolgozói szorgalmas munkájukkal elérték azt, hogy 572.000 korona jövedelemmel zárták le a mult évet Az állandóan vidám Csecsődi Annának most még jobban csillog a szeme a boldogságtól. De hogy ne csillogna, mikor a ledolgozott munkaegységei után nemcsak, hogy a Z egész évi kenyere biztosítva volt és egész évben nem volt pénzre gondja, hanem az évvégi elszámoláskor még majdnem 10.000 korona üti a markát. Bizony Penckó Lajos, a szövetkezet férfidolgozóinak egyik legjobbika is előre dörzsölgeti a markát. Penckó adta hízódisznóját „megőrzésre". További híres személyiség Hajnácskőn Rabec István zsírosparaszt, aki nemcsak hogy a húsbeszolgáltatási kötelezettségét nem teljesítette, haévben kereken 600 munkaegységet* dolgozott le, mely után felvett 43.607 korona előleget, 70 százalékos fizetés mellett. A kenyere is megvan, mert 11 mázsa kenyérgabonát vitt haza. Ami pedig még ezenfelül járt volna nem nagyobbmennyiségü tejjel és to- a ledolgozott munkaegységek után, jással is adós maradt közellátásunk- szabadáron átadta az állámnak. nak. De nem maradhat ki a társa- ! Most a z, évvég 1 elszámolásnál, mivel I a szövetkezet jól gazdálkodott, a jóságból Kosztig János sem, aki 19451 vedelemből elég szép osztalékot fog ben részesült föld juttatásban. Ebben kapni: a ledolgozott munkaegységei az időben lelkes tagja volt a Párt- j után 2 2' 800 koronát í oS bevágni. , , „ . . , „, „ , ,, Penckó Lajos teljesen meg van elénak, de most mmdenrol megfeledkez- > gedve éy i keresetével, mert ve, kormányunk törvényeivel is szembeszáll. Megfeledkezett arról, ki hozta neki a felszabadulást és nyíltan a reakciósok táborába állott. A felsorolt egyének esetéből bizo- ' nyára tanulnak páran a sőregi és a hajnácskői földművesek közül. Itt az ideje, hogy minden földműves megértse: beosületbeli kötelessége, Jjogy eleget tegyen a reá rótt feladatoknak. KOZLOK LÁSZLÓ, Rimaszécs az több mint 80.000 koronát tesz ki De Penckó nemcsak a keresettel van megelégedve, hanem a szövetkezeti gazdálkodással is. Most már tudja, hogy öregségére biztosítva van a nyugodt élet, mert a szövetkezeti gazdálkodással olyan nagy terméshozamot lehet elérni, amiből még a szövetkezet munkaképtelen tagjainak is jut bőven kenyér. SZARKA ISTVÁN
