Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)
1952-01-13 / 11. szám, vasárnap
1952 január 13 — OJ SZU Miért nem akarja megtárgyalni az USA-küldöttség az ENSz politikai bizottságában Korea függetlenségének kérdését? * Visinszkij elvtárs beszéde a politikai bizottságban Az olasz nép egységéért a háborús politika ellen Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén Az ENSz politikai bizottságának napirendjén ötödik napirendi pontként Korea függetlenségének kérdése szerepel. E kérdés napirendre tűzését az Egyesült Államok küldöttsége, javasolta. A politikai bizottság január 9-i ülésén azonban, midőn a bizottság rátért erre a napirendi pontra, Gross, az USA küldötte azt javasolta, hogy „napolják el" a kérdés megtárgyalását. Egyedüli érv, amelyet az USA küldötte javaslatának támogatására fel tudott hozni, az volt, hogy jelenleg fegyverszüneti tárgyalások folynak Koreában és hogy Korea függetlenségének megvitatása ezeket a tárgyalásokat megzavarhatja. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője felszólalt az USA küldöttének javaslata ellen. „Azt javasolják nekünk — mondotta —, hogy napoljuk el Korea függetlenségének megvitatását. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi körülmények között, a jelenlegi politikai viszonyok között alkalmatlannak tartják „Korea függetlensége" kérdésének megvitatását. Gross úr azzal indokolta javaslatát, hogy ez a kérdés összefügg a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokkal. Ez azonban teljesen megengedhetetlen és elfogadhatatlan érv. Vájjon nem világos-e, hogy a fegyverszüneti kérdés — mellyel mindig kizárólagosan katonai kérdésként, kizárólag katonai szempontból kerülünk szembe — semmiképpen nem hozható összefüggésbe olyan teljesen politikai kérdéssel, mint egyik vagy másik állam függetlenségének kérdése? A küldöttségek, kezdve Marshallnak, az USA akkori külügyminiszterének a közgyűlésben elhangzott felszólalásával, — ha emlékezetem nem hagy cserben — azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a legfőbb kérdés Korea függetlenségének biztosítása és még a harcok, még a koreai agresszív háború is állítólag azért folyik, hogy segítsék Koreát függetlenségének megszerzésében vagy helyreállításában. És íme, most, midőn magának az Egyesült Államoknak a kezdeményezésére napirendünkre , tűztük ezt a kérdést, midőn rátértünk az •úgynevezett „Korea, függetlensége" kérdésének megvitatására, ezt a kérdést el akarj i k napolni. Megismétlem: semmiféle kapcsolatot sem látok a koreai tárgyalások és Kotea függetlenségének itteni megvitatása között, egy momentum kivételével, de ez az egy valóban tigyelmet érdemel, amennyiben azt bizonyítja, hogy Korea függetlenségét az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei intervenciós csapatainak Korea területén való tartózkodása veszélyezteti. Annál fontosabb most számunkra, hogy a politikai bizottságban megvitassuk Korea függetlenségének kérdését, mert ez a függetlenség valójában veszélyben forog. Az a véleményem, hogy ha Gross úr, az itt előadottakon kívül nem talál egyéb indokot, akkor ezzel megmutatta, hogy indokai teljesen tarthatatlanok. Szilárd és komoly meggyőződésünk, hogy Korea függetlenségének kérdését nem szabad elridázni. hogy meg kell itt vitatni a jelentést, amelyet a kérdéssel foglalkozó különleges bizottság előterjesztett, méghozzá abban a rendben, amint azt már megszabták. Ugy véljük, hogy ezt a kérdést nem szabad halogatni." * Lengyelország és Csehszlovákia képviselője határozottan támogatta a Szovjetunió álláspontját. Chile küldötte, — mint ismeretes — rendszerint szó nélkül teljesíti amerikai urainak parancsát. Ezúttal azonban kétségét fejezte ki az USA küldöttének javaslatával kapcsolatban. Vájjon ,a nagykiterjedésű koreai kérdésben nincs egyéb probléma a fegyverszünet megkötésén kívül ? Vájjon nem létezik-e Korea újjáépítésének kérdése? Vájjon megoldották-e már Korea egyesítésének és függetlensége megadásának kérdését ? Hogyan akadályozhatná — kérdezte a chilei küldött — a Koreában folyó katonai és technikai jellegű tárgyalásokat az, hogy itt a közgyűlésben olyan politikai problémát vitatnak meg, mint Korea függetlenségének kérdése ? Ezután az angol-amerikai tömbnek az USA előtt -eginkább meghunyászkodó küldöttei szólaltak lel. Támogatták az amerikai küldöttség javaslatát, de nem válaszoltak sem a Szovjetunió küldöttségének, sem pedig Chile képviselőjének kérdéseire. Visinszkij elvtáns újból felszólalt és megmutatta, melyek az igazi Okok, amelyek miatt az USA küldöttsége vonakodik megtárgyalni Korea függetlenségének kérdését. — Az USA nyilvánvalóan azt akarja — mondotta —, hogy ezt a kéraést „fékezzék le", azaz eleinte határidő megjelölése ^élkül napolják el, majd — minthogy határidőt r.em tűztek ki — ne kezdjék meg ennek a napirendi pontnak tárgyalását. Nagyon furcsa helyzet keletkezik — mondotta Visinszkij elv' társ. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetét, — mint ismeretes — azért alkották meg, hogy a béke eszköze legyen. A béke fenntartásáért a főfelelősség a Biztonsági Tanácsra hárul. Midőn erről a kérdésről vitatkoztak velünk, azt mondották nekünk, hogy a béke fenntartásáért a főfelelősség a közgyűlésre is hárul. Miért nem akarják '.ehát akkor megtárgyalni Korea függetlenségének kérdését, amelynek annyira közvetlen köze van a béke biztosításához ? — Önök azt mondják, hogy a Biztonsági Tanács nem tud megbirkózni a béke fenntartásának feladataival, tehát olyan helyzetet kell teremteni, hogy a közgyűlés se maradjon tétlen a békét fenyegető veszély láttán. Az alapokmány megsértésével a közgyűlésre ruház ták a Biztonsági Tanács hatáskörét. Most azonban, amikor arról beszélünk, hogy bár nem katonai, de politikai tekintetben a béke biztosításának kérdésével kell foglalkoznunk, hogy meg kell vitatni a koreai kérdést, önök azt mondják: ,.Nem, amíg Koreában háború folyik, nem foglalkozunk ezzel". Az USA küldöttsége javaslatának benyújtásakor nem a koreai hadműveletek megszüntetését szolgáló tárgyalások esetleges megzavarása miatt érzett aggodalomból indul ki, hanem abból a törekvésből, hogy elhűzia ezeket a tárgyalásokat, akadályozza az egész koreai probléma békés megoldását. Az USA küldöttségét az az aggodalom is vezérelte, hogy ha Korea függetlenségének kérdését- felvetik és egészségesen, becsületesen, objektíven megbírálják, akkor Az USA-nak a koreai kérdéssel kapcsolatos egész állásfoglalása porbaomHk, lelepleződik és isrnét feltárul az a tény, hogy az Egyesült Államok éppen azért kezdett háborút, hogy Koreát megfossza függetlenségétől. Ezért húzódozik az USA attól, hogy a politikai bizottságban megvitassák Korea függetlenségének kérdését. Az USA küldöttségének javaslatát szavazásra tették fel és az amerikai-angol tömb országainak szavazataival elfogadták. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elfogadta az össznémet választási törvény tervezetét A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szerdán ülést tartott, amelyen megvitatta a kormánybizottság által kidolgozott össznémet választási törvényt. Az ülésen megjelentek a szovjet ellenőrző bizottság vezetői, a baráti államok diplomáciai képviselői, nyugatnémetországi és nyugatberlini vendégek, köztük Dr. Joseph Wirth volt birodalmi kancellár. A napirend első pontja Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozata volt. Grotewohl elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a német nép felismerte a létét fenyegető veszélyt és felismerte azt is, hogy az amerikai monopóltöke zsoldjában álló Adenauer politikája Nyugat-Németországnak a támadó Atlanti-tömbbe való beépítéséhez és ezzel a német nemzet új katasztrófájához vezet. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya — mondotta továbbá Grotewohl elvtárs, — a külpolitikáját meghatározó alapelvekhez hűen, rendületlenül megmarad eddigi álláspontján, hogy a potsdami egyezményben foglalt jogérvényes nemzetközi megállapodásokat feltétlenül be keU tartani. A német nép elég éret ahhoz, hogy maga döntsön a szabad össznémet választások kérdésében és e választásokat saját kívánságának és hagyományainak megfelelően hajtsa végre. Ezért elutasítjuk az ENSz határozatát és köszönetet mondunk a Szovjetunió, Ukrajna, Bielorusszla, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőinek, akik szembehelyezkedtek a német nép jogfosztását célzó tervvel és támogatták népülik harcát az egységért, a békéért és a nemzeti önrendelkezési jogért. Grotewohl elvtárs a továbbiakban kitért a Schumann-tervre és hangsúlyozta: A bonni parlament tagjainak tudniok kell, hogyha igent mondanak a Schumann-tervre, akarva-akaratlanul igent mondanak a keretszerződésre, igent mondanak a harmadik világháborút előkészítő tervekre. Felhívjuk a bonni parlament tagjait, ébredjenek a helyzet egész súlyosságának tudatára és utasítsák el a Sehumann-terv ratifikálását. Ilyen alapvető kérdésben az" egész német népet illeti a döntés joga. Az össznémet tanácskozáson Adenauer 14 pontját is hajlandók vagyunk a legnagyobb lelkiismeretességgel felülvizsgálni és megtárgyalni — mondotta Grotewohl elvtárs. Grotewohl elvtárs ezután öt pontból álló javaslatot terjesztett a kormány nevében a népi kamara elé. A javaslat pontjai a következők: 1. A népi kamara hagyja jóvá a Német Demokratikus Köztársaság kormánybizottsága által kidolgozott össznémet nemzetgyűlési választási törvény tervezetét. 2. A törvénytervezet a Német Demokratikus Köztársaság hozzájárulása a végleges választási törvény létrehozásához. 8. A Német Demokratikus Köztársaság kormánybizottsága által kidolgozott választási törvénytervezetet állásfoglalás céljából a bonni parlament elnöksége és a német nép elé kell terjeszteni, hogy nyilt és szabad eszmecsere fejlődhessen ki a törvénytervezetről. 4. Az egész Németország számára érvényes Választási törvény gyors kidolgozására össznémet bizottságot kell alakítani. A bizottságban a szövetségi köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság i't-öt képviselője foglal helyet. Togliatti elvtárs, Olasz Kommunista Párt főtitkára a Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén beszédet mondott. Kijelentette, hogy az árvíz pusztítása az utóbbi hónapok legfontosabb eseménye Olaszországban. Az árvíz súlyos csapást mért a lakosság jelentékeny tömegére és óriási kárt okozott az ország gazdaságának. Az árvíz körülményei teljes világossággal feltárták, hogy Olaszország évtizedeken keresztül háborús készülődésekre és imperialista kalandokra pazarolta javait. A kommunisták kötelessége, — mutatott rá Togliatti elvtárs, — hogy feltárják ezt a helyzetet és megvilágítsák a kormány politikájának tarthatatlanságát. „A kérdés ez: vagy megváltozik ez az irányzat és fordulat áll be az ország társadalmi és gazdasági politikájának általános irányában, vagy a jelenlegi irányzat következményei kíméletlen csapást mérnek mindenre és mindenkire", — mondotta Togliatti elvtárs. Beszéde további részében Togliatti elvtárs rámutatott arra, hogy a kormány az utóbbi hetekben egymásután vállalt kötelezettségeket, amelyek lemondást jelentenek Olaszország nemzeti szuverénltásáról. Korlátozni akarják a dolgozók sztrájkjogát és szentesíteni Igyekeznek az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatok különleges jogait. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy az olasz kormánynak akarata ellenére meg kell majd győződnie arról, hogy az emberek egyre kevésbbé hisznek azoknak az érveknek, amelyeket ennek a politikának igazolására felhoz. A kormány ezért az utóbbi időben igyekszik új álarcot ölteni magára és „európai föderalizmus", „Európa egységének" megteremtéséről beszél. Ez a politika a német militaristák részvételével fegyveres erők tömbjét akarja megteremteni a Szovjetunió ellen. A továbbiakban Togliatti elvtárs az amerikai imperialisták európai politikájáról szólott, majd rámutatott: „Európában és Európán kívül hatalmas népi erők vannak, amelyek valóban a kölcsönös megértésért, a különféle társadalmi berendezésű országok békés együttlétezéséért küzdenek a béke fenntartása érdekében. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az erők meghiúsíthatják az imperialista tábor bűnös mesterkedéseit." Az olaszországi helyzettel foglalkozva Togliatti elvtárs arról beszélt, hogy a kormányon lévő pártok egyre kevésbbé támaszkodhatnak a lakosság tömegeire. Az uralkodó pártok Iránti bizalmatlanság, a fejvesztettség és a bizonytalanság a lakosság soraiban egyre világosabban látható. Az árak emelkednek, a munkabér kevés és nem emelkedhetik, az országra zúdult elemi csapás következményei parancsolóan követelik a gazdasági politika irányának megváltoztatását. Ezek a tények felnyitják az emberek szemét. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy ez a kiábrándulás új, fasiszta kalandok veszélyét rejti magában, mert a lakosság tájékozatlan részét a monarchista és fasiszta pártok felé sodorhatja. Togliatti elvtárs befejezésül azokkal a kommunista és szocialista javaslatokkal foglalkozott, amelyek a belpolitikai feszültség enyhülésére irányulnak. Kijelentette, hogy a legfontosabb javaslat ebben az irányban egy békekormány megalakítása, vagyis olyan kormányé, amely megtagadja az északatlanti szövetség politikáját és a népek közötti barátság politikáját fogja folytatni. Togliatti elvtárs ismertette azokat a pontokat, amelyeket a Kommunista Párt a politikai enyhülés érdekében az olasz nép elé terjeszt . Ezek a pontok követelik a rendkívüli katonai hitelek felhasználásának elhalasztását mindaddig, amíg nem tesznek intézkedéseket az elemi csapások által okozott károk helyrehozására. Követelik a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, a Kínai Népköztársaság iránti ellenségeskedés és megkülönböztetés felszámolását és a minden "éppel való együttműködés politikájára való áttérést, az állampolgárok közötti megkülönböztetések megszüntetését. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy ezeknek a követeléseknek az elfogadása megnyithatja az útat az enyhülés, az ország helyzetének határozott javulása és az olasz nép anyagi és erkölcsi életkörülményeinek megjavítása felé. Churchill és Truman tanácskozásai lényegében kudarccal végződtek Churchill tárgyalásokat folytatott Washingtonban Trumannal és a Fehér Ház által közzétett nyilatkozatából megállapítható, hogy sok kérdést vizsgáltak meg. A hivatalos nyilatkozat azonban nem tartalmaz többet annak megállapításánál, hogy a tárgyaló felek ,,jobban megértették egymás gondolatait és céljait." Az amerikai sajtó kommentálja a tanácskozást, de kénytelen beismerni, hogy Churchill és Truman tárgyalásai lényegében kudarccal végződtek és egyetlen fontos kérdésben sem vezettek az amerikai és angol kormány által kívánt eredményekre. A tanácskozások megkezdése előtt az amerikai sajtó azt írta: a megbeszélések fő célja az, hogy kidolgozzák az USA és Anglia „általános cselekvési irányát" a Szovjetunióval kapcsolatban, a Távol-Kelet, Ázsia, a Közel- és Közép-Kelet kérdéseiben „megtárgyalják a kölcsönös gyanú felszámolását és a kölcsönös megértés elérését az európai hadsereg kérdésében", Anglia politikájának megváltozását a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban, egészen az angolkínai diplomáciai viszony megszakításáig, az USA és Anglia ellentéteinek kiküszöbölését, az iráni, egyiptomi és más közép- és közel-keleti és ázsiai problémákat. A tanácskozások befejezése után az derült ki az amerikai sajtó jelentéseiből, hogy csaknem valamennyi kérdésben eredménytelenül végződtek a tárgyalások. 5. A bizottság a választási törvényre vonatkozó valamennyi javaslat áttanulmányozása és feldolgozása után terjesszen újabb tárgyalás céljáltól közös össznémet nemzetgyűlési választási törvénytervezetet a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája és a Német Szövetségi Köztársaság parlamentje elé. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája részletes vita után egyhangúlag megszavazta Grotewohl elvtársnak a kormány nevében tett javaslatát. Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke január 10-én külön futárral juttatta el Bonnba az össznémet választási törvénytervezetet. A kísérő levélben hangsúlyozza, hogy a Népi Kamara határozatához az egész német nép foglaljon állást és támogassa az össznémet választások gyors előkészítését. Kéri végül, hogy a Népi Kamara törvénytervezetét terjesszék a szövetségi gyűlés elé. «