Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-08 / 6. szám, kedd

7 1952 január 8 —

— tu sa. A dunaszerdahelyí járás szövetkezetei az ötéves terv negyedik éve fő feladatául tűzték ki a szövetkezeti állattenyésztés megteremtését és az ehhez szükséges férőhelyek biztosítását A dunaszerdahelyí járásban a kisés középföldművesek, az EFSzek tagjai magukévá 'tették a kormány felhívását a közös istállók létesítésére, ami előfeltétele az állatállomány kibővítésének. Nem titok, hogy a dunaszerdahelyí járásban az építkezés nagyon hátra volt és még ma is hát ra van maradva, mert hiszen 1938 óta semmi néven nevezendő építkezés járásunkban nem volt, s így aztán a meglévő épületek nagyrésze is hasznavehetetlen állapotba került. Amikor járásunk dolgozó parasztsága a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett megalakultak a magasabb típusú EPSz-ek és a szövetkezetek tagjai összeadták állataikat a szövet kezeti közös állattenyésztés céljára, akkor óriási nehézségek merültek fel a szükséges férőhelyek, az istállók biztosítása terén. Jóformán azt sem tudtuk, hova helyezzük el a szövetkezetek állatállományát. A szövetkezetek tagjai azonban tisztában voltak azzal, hogy jó és eredményes szövetkezeti gazdálkodás csak úgy lehetséges, ha minél szélesebb alapokra helyezik a közös, szövetkezeti állattenyésztést. Ezt tartva szem előtt, az EFSz-ek nem hátráltak meg a nehézségek előtt, hanem 1950 decemberében, a kormányhatározat megjelenése után hozzáfogtak a szövetkezeti istállók kiépítéséhez. Az építkezéshez szükséges anyagot részben kiutalás által,, nagyrészt azonban a régi, hasznavehetetlen épületek szétbontásával szerezték meg. A járás szövetkezetei az elmúlt 1951-es évben az építkezés terén a következő eredményeket érték el; felépült 132 tehémistáiló 8000 férőhellyel, ii lóistálló 210 férőhellyel, 16 juhakol 3520 férőhellyel, 49 sertéshizlalda 4517 ferőhellyel, és 37 sertéséi anyadisznók számára 641 férőhellyel. Ezenkívül épült 76 kukoricaszárító és 42 magtár. Ez az eredmény azonban még egyáltalán nem kielégítő és mivel szövetkezeti tagjaink tudatában vannak annak, hogy az építkezési anyagokra, az új gyárak építésénél is igen nagy szükség van, úgy oldották meg az épitkezés kérdését, hogy fó'leg a juh és sertésistállók építéséhez préselt szalmafalakat használtali. Ez jól be is vált és már eddigi több juh- és sertésisiállp épült szalmafalakkal. Ez volt az 1951-es év eredménye. Szövetkezeteink az eddigi tapasztalatokat felhasználva, ebben az évben fő feladatul tűzték maguk elé a követelményeknek megfelelő állattenyésztés megteremtését és az ehhez szükséges férőhelyek biztosítását. Ennek érdekében a járási Nemzeti Bizottság javaslatára minden szövetkezetben egy építke. zési felelőst választanak. Ezek a tél folyamán megfelelő iskolázásban részesülnek s feladatuk lesz az építkezési anyag beszerzése, átvétele, nyilvántartása és kiadása és személyesen felelősek mind az építkezési anyagért, mind pedig magáért az épitkezés végrehajtásáért. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a múltban nem egy EFSz-ben megtörtént, hogy a szövetkezet megkapta az építkezéshez szükséges anyagot, azonban mivel azt nem szakember számításai alapján igényelték, kiderült, hogy kevés. így aztán persze nem egy esetben meg történt, hogy emiatt az építkezés s ezáltal a szövetkezet állattenyésztő se is hiányossá vált. További fontos feladat az építési felelősnek a raktárkönyv vezetése, 8 az anyag pontos nyilvántartása. Az is megtörtént már, hogy a szövetkezet például 2—3 hónap pal előbb 30 köbméter deszkát kapott és amikor annak felhasználására került volna a sor, már csak a fele volt meg, dehogy a másik fele hova lett, annak nem igen akadt gaz. dája. Az építkezéseknél járásunkban egyik legnagyobb akadály, hogy nincs elegendő téglánk. Nemcsak új tégla nincs, hanem régi sem, mivel a régi épületek túlnyomó többsége amelyeket szétbontottunk, vályogból volt építve. A járási Nemzeti Bizottság ennek a kérdésnek megoldására is megtette a szükséges intézkedéseket. Olyan határozatot hozott, hogy mindenütt ahol arra megfelelő anyag és hely van, téglaégető ke. mencéket állítsanak fel. Még a tél folyamán hozzáfogunk a szükséges föld és szénpor előkészítéséhez, hogy aztán, ha az idő megengedi, azonnal hozzáfoghassunk a tégla gyártásához, hogy a szükséges építkezéseket megvalósíthassuk. KOVÁCS ÍŐZSEF, • a dunaszerüahelyi JNB építkezési előadója. JHeocíeink iitjömáti A befurakodott kulákok káros tevékenysége, a munka rossz megszervezése és a íaza munkafegyelem az okozója annak, hogy a csicsói EFSz ben nem érték el a tervezett eredményeket Nc-m is lehet jól sertéseket nevelni, ha. a malacokat és a süldő ket együtt nevelik. Minden parasztnak tudnia kell már saját tapasztalatból is, hogy nem fejlődhetnek akkor a malacok, ha a növendéksertésekkel, vagy hízók kai együtt etetik őket, mert az erősebbek mindig elnyomják a vályútól a gyengébbeket. A gyűléseken ugyan felmerült az is, hogy a sertéseket külön kellene etetni, de ez csak szó maradt és nem hajtották végre úgy, hogy a követelményeknek megfelelően bánnának a sertésállom ánnyal. — Jő lesz így addig, míg elké szül a közös hizlalda, — mondogat ták a kulákok, mert hiszen nekik úgyis csak az volt a céljuk, hogy pusztuljon minden, ami a szociális ta építés előnyeit és dolgozó parasztságunk jobb életének elősegítését szolgálná. Ezt a kulákpolitikát az őszi munkáknál is alkalmazták. Ahelyett, hogy a kukoricaszárat betakarították volna — amivel nagy részben pótolhatták volna a szarvasmarhaállomány részére a takarmányt — 35 hektáron leszántották a kukoricaszárat. Pedig tudhatnák, hogy az idejében levágott kukoricaszár felér a takarmányozásra használt árpaszalma értékével. A munka szervezetlensége és a kulákok által indítványozott politika következtében a szövetkezetben — ahogy az éwégi zárszámadásokból kitűnik — nagy hiányosságok mutatkoznak a pénzügyi tervezésben is. Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban megtartott éwégi közgyűlésen felvetődött kérdésekbőd és hozzászólásokból kitűnik, hogy a szövetkezet nem halad a belyes úton Naponta érkeznek a falvakból szerkesztőségünkbe levelek, melye, ken keresztül. a szövetkezet dolgozói beszámolnak a szövetkezetben végzett munkáról és a szövetkezet fejlődéséről, eredményéről, de ugyanakkor nem egy levél érkezik, amelyek rámutatnak az egyes hiányokra és leleplezik a reakció és a kulákság alattomos bomlasztó munkáját. Egy üyen levélben hívta fel szerkesztőségünk figyelmét, Győri Lajos komáromi munkás arra, hogy mi történik a csicsói szövetkezetben és hogy mi az oka annak, hogy a csicsói III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet nem tud fejlődni. Fontosnak tartottuk, hogy utánanézzünk a dolgoknak és tiszta képet nyerjünk a csicsói szövetkezet eddigi munkájáról és hiányosságairól. Osicsó nagy község. A község lakósai kis- és középparasztok, de elég szép számban akadnak kulákok is. Az utóbbi említett káros elemek befurakodása a szövetkezetbe erősen hátráltatja a község becsületes dolgozó kis- és középparasztságát a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kifejlesztésében. Csicsó kis- és középparasztjai akkor követték el a legnagyobb bibát, amikor soraik közé bevették a szövetkezet legnagyobb ellenségét, a kulákokat. Erre ugyan hamarosan rájöttek s egypár ilyen gazombernek már a tavaszon kitették a szűrét, de még mindig maradtak a szövetkezetben olyanok, akik a legádázabb módon, a kis- és középparasztság félrevezetésével akarják a szövetkezetet tönkretenni. Bent vannak azonban a szövetkezetben a volt nyilasvezérek, Décsi és Tárnok is, akik megbújva lázítanak a szövetkezeti gazdálkodás eszméje ellen. Ezenkívül ott vannak még a kulákok szekértolói, akik harifts propagandájukat félre akarják vezetni a kis- és középparasztságot. Eléggé mutatja már a szövetkezet mai helyzete is, hogy a reakció és a kulákság mennyire tönkretette a szövetkezetet. • Ennek a levét isszák most a szövetkezet becsületes dolgozói is, mert hiába igyekeztek egy páran dolgozni a szövetkezet megerősitésén, a kulákok annyira összefogtak, hogy meddő volt a kis- és középparasztság minden erőfeszítése. Itt nyilvánul meg azután az, hogy a szövetkezet tagjai helytelenül a közős gazdálkodást hibáztatják, hogy ezért, meg azért nincs ez vagy az. A kulákság és a reakció pedig jót nevet a markába és már előre örül, hogy sikerül a szövetkezetet felbomlasztani. Kinek köszönhetik a csicsói szövetkezet dolgozói, hogy a munkaegységek után csak 50 koronát tud a szövetkezet jutalmazásul adni? A kulákságnak és szekértolóiknak, mert egyes szövetkezeteinkben, mint például AlsószeIin, Búcson vagy Nádszegen a tagok 76 korona előleget kaptak egy munkaegységre a mult évben, az éwégi elszámolásnál pedig minden tag megkapja az egész évben keresett pénzösszeg 25—30 százalékát készpénzben. De ezekben a szövetkezetekben nem hallgattak a kulákokra és a reakciósokra, hanem" Pártunk irányvonala szerint a szovjet kolhozisták gazdag tapasztalatainak átvételével végezték az öszszes munkákat. Ezek szerint nem a közös gazdálkodást kell okolni, — mint ahogy azt a kulákok hangoztatják, — hogy amíg egyénileg gazdálkodtak, volt minden, hanem a rossz gazdálkodás és a nemtörődömség következményeként állt elő ez a helyzet Csicsón. Ahogy azt a hozzánk beküldött levél írója is megjegyezte, amikor a legsürgősebb volt a munka, éppen csak egypár becsületes ember ment a szövetkezetbe dolgozni. „Ha pedig már körmükre égett a munka — írja Győri Lajos a levél írója — elmentek segíteni a kulákok is, de nem azon voltak, hogy a munkát minél előbb befejezzék, hanem csait a napot lesték, mikor tér nyugvóra. Este pedig öntelten vitték munkakönyvüket a csoportvezetőnek, hogy bejegyezze a ledolgozott napi munkát. Persze a munkaegységeket be is írták, de minden ellenőrzés nélkül. így történt aztán, hogy az év elteltével a tervezett 53.000 munkaegység helyett 70.000 munkaegységet fogyasztottak a munkák elvégzésére". A levél írója foglalkozik a munkacsoportok helyes megszervezésével is. „Ha felosztották volna a munkát annyifelé, ahány munkacsoport van, — írja — akkor nem lett volna, hogy egyesek kiválasztották azt a munkát, amelyik a legkönnyebb és a legtöbbet lehet mellette keresni. Tehát a munkacsoportok teljesen szervezetlenek voltak, s ezért késtek el a munkákkal is. Ha jól megszervezték volna a munkacsoportokat, akkor minden mezei munkát időben elvégezhettek volna s ugyanakkor kifejlődött volna ajl egyes csoportok között, a szocialista munkaverseny is". Hivatkozunk a nádszegi szövetkezetre, ahol a szovjet kolhozparasztküldöttség látogatása után annyira kifejlődött a szocialista munkaverseny, hogy segítségével sikerült leküzdeni a munkaerőhiányt is és ősszel zökkenőmentesen elvégezték a vetést és az őszi termények betakarítását. Ha a osicsói szövetkezet tagjai is magukévá tették volna a szöv et kolhozisták tapasztalatait és nem hallgattak volna á kulákság és a reaireiiS recsegésére, bizonyára máskép állna a szövetkezet. Nem okozna gondot az sem, miből fogják majd a hiányzó húskontingenseket beadni, ha elsajátították volna a szovjet kolhozok sertéshizlaldáiban dolgozók munkamódszereit és nem hanyagolták volna el a sertésállományukat. A szövetkezet vezetősége sem tudta betölteni a hivatását, mert a kulákok és reakciósok hazug politikája megtévesztette a vezetőség egyes tagjait. Maga az elnök, Matus Mátyás is a kulákok befolyása alá került, akik annyira félrevezették, hiogy nem egy esetben a kulákok segítségére sietett. Mindezek következtében az elnököt le akarták váltani, de ő azonban diktátori hangjával annyira megfélemlítette, a szövetkezet dolgozóit, hogy a közgyűlésen újra őt választották meg elnöknek. De ha jobban megnézzük a dolgokat, rájövünk arra, hogy a kulákok szekerét toló elnök gyengesége és nemtörődömsége miatt nem tud a szövetkezet fejlődni. Az elnök gyengesége miatt és a vezetőségi tagok jóvoltából fordult elő az is, hogy a szövetke. zetben aki csak akart, kapott, s ha kezeügyébe került valami, máris hazavitte. Képzeljük csak el, hova jutna egy gyár, ha a munkások mindennap valamilyen alkatrészt elvinnének a gyárból. Lassan az egész gyárat leszerelnék. Tehát azért fest úgy a csicsói szövetkezet is, mert az öntudatos dolgozók kivételével, mindenki esak fejőstehénnek használta a szövetkezetet. Nagyon okosan rávilágított ezekre a dolgokra a gyűlés utáni vitában Fél Miklós. — Nehogy azt gondolják, hogy így majd felbomlik a szövetkezet, — mondotta önérzetes hangon. — Ezt csak hagyjuk meg továbbra is álmodozásnak. A nagyüzemi gazdálkodásban jobb élet vár a kis- és középparasztokra. Néznék csak meg a nádszegi szövetkezet tagjait A múltkor meglátogattuk őket. Olyan boldogan beszélnek a szövetkezetről és annyit, hogy egy hét is kevés volna, míg mindent el tudnának mondani. Hát még amikor a munkák után kapott jutalmazásról beszéltek! Örömmel újságolták, mi mindent vettek karácsonyra családjaiknak. Amikor aztán megkérdeztük tőlük, miért van az, hogy nálunk csak 50 koronát kapunk egy munkaegységre, röviden ra volt a válasz. — „Iíoszszul gp."dá'kodtntok A szövetkezetben mindenki a m£.ga gazdája. S ha a jövőben is így fogtok gazdálkodni, lehet, hogy csak 30 koronát kaptok egy munkaegységre." Nagyor. tetszett nekünk ez az őszinte és igaz felelet, mert bizony a mi szövetkezetünkben az elmúlt év munkáiból kitűnik, hogy nagyon is rosszú! gazdálkodtunk. Igen, így volt ez a csicsói szövetkezetben. Nagyon sokan azt gondolták, hogy a föld akkor is megadja a termést, ha nem gondozzák. De ebben nagyot tévedtek, mert most az éwégi elszámolásnál is láthatják, hogy még a tervezett eredményeket sem érték el. A rossz eredményeK aztán az öntudatos és becsületes dolgozóknak is elveszik a munkakedvét Mert vannak ám jó és becsületes dolgozói is a. szövetkezetnek, akik szivükön viselik a szövetkezet munkáit Ott van Fél Sándor, a kertészet csoportvezetője. Egyedül a kertészetben értek el terven felüli eredményt. Fél Sándor a munkaegységeken kívül prémiumot is Kap, mégpedig a kitervezett 510.000 korona jövedelemnek 5 százalékát. Fél Sándor becsületes munkája meg is hozta az eredményt és csoportjával 800.000 korona jövedelmet hozott ki a kertészetből. így tehát szép pénz üthette volna a markát, amire szüksége is lett volna, hisz 9 tagú családja van, de látta azt, hogy a szövetkezetben minden fillérre szükség van, csak a terven felüli jövedelem 5 százalékát kérte. így kell gondolkozni a szövetkezet minden tagjának. Vagy itt vannak Nagy Imréék, akik állandóan hárman dolgoznak a szövetkezetben. A család legfiatalabb tagja, a 16 éves Károly nem is érzi jól magát másutt, csak a szövetkezet földjein. — Van is pénzük elég, — mondja, Nagy Imrén é, — mert minden hónapban 9.000 koronát hoznak haza. Azonkívül a kenyérgabonánk is biztosítva van. Hogyne volna biztosítva, hiszen már az első félévben annyi gabonát kaptunk a munkaegységünk után, hogy 2 mázsányi feleslegünk is lett, amit mindjárt beadtunk, s ezért ls 600 koronát kaptunk mázsájáért, azonkívül még korpát ls kapunk kedvezményesen. Azt a gabonát pedig, melyet augusztus óta megkerestünk, bennhagyjuk a szövetkezetben és megkapjuk az árát. így jut bőven mindenre. Lehet a szövetkezetben szépen keresni, csak dolgozni kell Persze azoknak sohasem lesz, akik mindig csak mások keserves munkájából éltek, mert nekik a munka nem ízlik. Ha ilyenek nem volnának a szövetkezetben, jobb volna a mi életünk is. Sokan vannak még, akik minden erejükkel a szövetkezet fejlődését igyekeznek elősegíteni. — Nekem már nem volna fontos, hogy dolgozzak, — mondja Vida Lajos, — hisz az asszonnyal együtt megkapjuk a segélyt. De nem szeretek otthon ülni tétlenül akkor, amikor látom, hogy a szövetkezetben gyermekeim boldog jövőjét építik. Bizony Vida Lajos az' ő 87 évével még mindig segédkezik a szövetkezetben s a mult év folyamán 40 munkaegységet dolgozott le. Vagy ott van a fiatal Misák Teréz, alig 15 éves kislány. Kék szemeiből a boldogság sugárzik, amikor a szövetkezetről beszél és boldog, hogy minden hónapban 1100—1500 koronát 'visz haza. Sok becsületes dolgozója van a csicsói szövetkezetnek és ezért bízunk benne, hogy az ötéves terv negyedik évében megjavul a helyzete. Csak az ellenséget, a kulákokat és a reakciót kell leleplezni s a falusi dolgozók szemeláttára rá kell világítani aljas terveikre, hogy még azok is megyonják a beléjük vetett bizalmukat, akik eddig még hittek nekik. Könyörtelenül el kell bánni azokkal, akik a szövetkezet fejlődését hátráltatják s meg kell adni a kegyelemdöfést a fel'i zsarnokainak, hogy hamis propagarbóinkkal soha többé le ne téríth"s.'"?

,i: a falu dolgozóit a boldogabb jövő felé vezető útról.