Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-06 / 5. szám, vasárnap

1952 január 6 UJSZO BUSZKESEGÜNK A NÉPHADSEREG Tovább kei! fejleszteni az agitációs munkát a katonák közt Az agitációs munka Pártunk egyik főfegyvere népi hadseregünk építésében, erős politikai eszköz az egységek harcképességének fokozására. Mérhetetlen az agitátor szavának ereje, aki naponta, minden alkalommal összeköti a Pártot néphadseregünk katonáinak tömegével, türelmesen rp agya rázza a Párt politikájának helyességét és céltudatosan vezeti a katonákat a katonai szolgálat hibátlan teljesítésére, az eskü kötelező szar vainak feltétlen teljesítésére, a katonai rendszabályzat és rendelkezések szigorú betartására. Ml, kommunisták az agitációs munkának azért tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget, mert tudjuk, hogy amint igen szükséges a szocializmus építéséhez hazánkban megnyerni a legszélesebb tömegeket, ugyanúgy szükséges a hadseregben annak építéséhez megnyerni minden katonát, aktív harcossá nevelni, hogy megvalósuljon az erős, politikailag magasan fejlett és harcra kész hadsereg. Lenin és Sztálin, az egész világ dolgozó népének nagy tanítói, szüntelenül figyelmeztették a kommunistákat az agitációs munka jelentőségére, megkövetelték, hogy minden kommunista élő szóval és személyes uéldá. val öntudatositsa a dolgozó nép tömegeit, hogy felébresszék bennük a szeretetet a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történelmi műve a szocializmus iránt. Agitálni, meggyőzni és megnyerni a tömegeket — ez a mi hadseregünk ben is minden kommunistának a feladata. Minden egye

s kommunista, parancsnok és főleg minden politikai munkás tudatában kell, hogy legyen, hogy nem lehet jelentős sikereket elérni a harci és politikai felkészültségben, h

a nem folytatnak a hadseregben agitációs munkát, ha a parancsnok minden egyes parancsa és rendelkezése nem válik a politikai munka kérdésévé, amelyben az agitáció nak ige

n jelentős szerepe jut. Igen jelentős feladat jut ezen a téren a parancsnokok és az agitátorok legszorosabb együttmunkálkodásának. A parancsnok és az agitátorok kapcsolata nem szabad, hogy az agitátorok szemináriumának ügyévé váljon, vagy pedig függjön valamilyen akciót megelőző közös gyűléstől, hanem mindennapos munkává kell válnia. A parancsnoknak állandó nevelő munkát kell végeznie az agitátorokkal együtt, állandóan segítenie kell őket és figyelnie kell politikai fejlődésüket. Egyszóval arra kell törekednie, hogy az agitátor a legközelebbi segítőtársa legyen abban az igyekezetében, hogy katonai és politikai szempontból öntudatos egységet neveljen. A ml hadseregünkben egészben az agitációs munka jelentős emelkedést mutat. Erről tanúskodik egységeink kiképzési sikereinek egész sora, amelyekben nagyon nagy része van a csapat-agitátoroknak. E tagadhatatlan sikerek mellett azonban két lényeges hiány mutatkozott a katonák közt kifejtett agitációs munkában: elsősorban a pártszervezetek mindez ideig keveset foglalkoztak az agitátorok munkájával, nem segítették őket tevékenységükben, másodsorban pedig maguk a kommunisták, ldvéve az agitátorokat ld nevezett kommunistákat, az agitációnak elégtelen figyelmet szenteltek. Most pártszervezeteink feladata, hogy ezeket a hiányokat tudatosítva a legnagyobb komolysággal fogjanak hozzá kiküszöbölésükhöz. Alapelvvé kellene válnia, hogy a harci felkészültségnek, a politikai munkának minden kérdését, amelyek a pártgyűléseken szóba kerülnek, minden hibát, amelyet a pártszervezet feltárt, megtárgyaljanak az agitátorokkal és tanácsokkal lássák el őket, hogyan beszéljenek a fennforgó kérdésekről, vagy hogyan küszöböljék ki azt a bizonyos hibát. A pártszervezetnek állandóan Irányítania kell a kommunistákat arra, hogy személyesen támogessák az agitátorokat. Ha az agitátor a katonákItal valamely kérdésről beszél, a kommunistáit pártkötelessége, hogy a legtevókenycbben résztvegyenek a vitában, hogy segítsenek megvilágosítani a homályos kérdéseket, hogy fo. kozzák az agitátor tekintélyét és komolyságát. A pártszervezeteknek figyelmet kell szentelniök az agitáció eszmei tartalmának is, mert Lenin elvtárs arra tanít minket, hogy csakis a magas eszmei színvonalon álló agitáció meggyőző erejű. Ez azt jelenti, hogy a pártszervezetnek nem szabad az előadásra készülő agitátort segítség nélkül hagynia, hanem kl kell jelölnie egy fejleít elvtársat, aki az agitátornak az előadás előkészítésében segít. Tanulni kell hadseregünkben azokból a jó példákból, amelyekben a pártszervezetek az agitátoroknak fi. gyeimet szentelnek, rendszeresen támogatják a ka

ton

ák tömegei közt kifejtett tevékenységüket. Vájjon nem elég ékesen szóló példa-e az az Iskolai egység, ahol Svika tiszt elv. társ a politikai funkcionárius? Ebben az egységben az agitátarak állandóan segítséget kaptak nemcsak a rendszeresen megtartott havi sze mlnáriumokon, hanem az alakulat! szervezet bizottságától és a részszervezetek bizottságaitól Is. A részszervezetek bizottságai voltak azok, amelyek biztosították a szakasz-agitátorok rendszeres gyűléseit a századparancsnokokkal, amely gyűléseken mindig résztvett a részpártszervezet elnöke és az alakulat! CsISz.csoport elnöke is. A kommunisták azonban ' nem elégedtek meg pusztán ezzel a segítséggel. Paclik tizedes agi tátor elvtárssal például igen gyakran megbeszélést tartott Fojtl szakaszvezető elvtárs, a Párt részszervezetének elnöke, és figyelmeztette azokra a kérdésekre, amelyekről a katonákkal beszélni kellett. így gondoskodott az agitátorokról nemcsak Fojtl szakaszvezető elvtárs, hanem az egység többi részszervezeteinek elnökei is. Érthető tehát, hogy az agitációs munka itt jó színvonalon áll, hogy jelentős segítője lesz a harci és politikai felkészültségnek. Az egységeken belül kifejtett agitációs munka elmélyítéséért folyó harcban azonban nem elegendő, ha csak a szakaszagltátorok fognak agitálni, hanem szükséges, hogy minden egyes kommunista lángoló szavakkal és személyes példával harcoljon az egységek magas harcképességéért. Ezt csalt akkor érik el, ha a pártszervezetek a kommunistákra konkrét agitációs feladatokat bíznak és ellenőrizni fogják, hogy az egyes párttagok hogyan fejtik ki a politikai munkát a katonák tömegei közt. A kommunisták mozgósítása az agitációs munk

a végrehajtásához azt jelenti, hogy kiküszöbölik az agitáció másik legnagyobb hibáját hadseregünkben, azaz azt jelenti, hogy a katonák további ezrei tevékenyen vesznek részt a hadsereg építésében. Ezért áll ma az agitációs munka és eszmei színvonalának fokozása ex első helyek egyikén a politikai mim. k

a terén népi hadseregünkben. Ezért becsületbeli feladata minden kommunistának — véderó'nk minden tagjának arról gondoskodni, hogy az agitátor lángoló harcos szava egyre nagyobb erővel hass

a át katonáinkat, hogy a haza iránti szeretetre gyújtsa őket, hogy erősítse a nyugati imperialisták elleni gyűlöletüket, hogy egész hadseregünket további sikerekbe vezesse a harci és politikai felkészültségben. A sísport jelentősége a katonai kiképzésben A síkiképzés jelentőségét és íou^oäaágát a Nagy Honvédő Háború legyőzhetetlen Vörös Hadserege síesapatainak hatalmas harcászati és hadászati sikerei bebizonyították. Néphadseregünk kiképzése a dicsőséges Szovjet Hadsereg harci tapasztalatait veszi alapul. A szovietharcosok kiképzésének egyik legfontosabb alapja a testnevelés. A testnevelésnek, amely a szocialista ltultúra szerves része, világos társadalompolitikai célja van: a dolgozó nép nagy tömegeinek előkészítése a szocialista munkára és a haza védelmére. A katonai testnevelésnek pedig legfőbb feladata az, hogy minden egyes harcost a harc testi és lelki követelményeinek megfelelően előkészítsen. A testnevelés a katonai kiképzés keretén belül egyesíti a fegyelem és a szabadság gondolatát, ráneveli a harcost arra, hogy az ellenség erejét figyelembevéve, testi és lelki készségeit és képességeit állandóan fejlessze és előkészítse magát a harcra. A győzelmes Vörös Hadsereg korszerű katonai testnevelése egészséges, szívós, rendkívül bátor, minden harci fáradalmat könnyen elbíró, győzni akaró és tudó harcosokat nevel a szovjethazának. A katonai sportok egyik legfontosabb ága a sísport. A sísport nemcsak a harcos nevelésének egyik essköze, hanem a harc fontos tényezője is. Hadseregünk síkiképzésének szükségességét két igen jelentős szempont határozza meg: 1. Az ember egészségére és testére való edző hatása. 2. A sízni tudás nagy harcászati értéke télen, a csapatkötelékek mélyebb hóban való gyors mozgóképessége. l-hez: Sízés közben a test minden része mozgást végez. A tüdő, a szív, a vér- és idegrendszer, az öszszes belső szervek és az emberi test minden izma megtalálja sízés közben a fejlődéshez, edzéshez szükséges tényezőket. De rendkívüli mértékben fejleszti a győzelmes harc megvívásához szükséges lelki és szellemi tulajdonságokat, erényeket is, mint a bátorságot, a gyors helyzetfelismerést, gyors cselekvőképességet, lélekjelenlétet, az önuralmat és a szívós kitartást. A sísport a harcost észrevétlenül és szorakozva viszi át egy megbecsülhetetlen fizikai, szellemi, akarati és értelmi iskolán. A sízőnek sízés közben előre nem látott akadályokkal kell megbirkóznia. Átszeldelt, váltakozó lejtőjű terepen teljes sebességgel lesiklani, fékezni, kerülgetni az akadály,-kat hirtelen megállni ott, ahol kell, a síelőt állandó figyelésre, izmainak állandó fegyelmezésére kényszeríti. Ezeket a feladatokat szellemesen, gyors elhatározással, testének ügyességével, sítudásával oldja meg. 2-höz: A. sísport narcászati értékét bizonyítja, hogy ijníg a hideg és a hó a harci cselekmények egyik legnagyobb akadálya, addig a síkiképzésben részesült és sível fölszerelt alakulatoknak a hó és a hideg felbecsülhetetlen segítőtársa. Egy harci alakulat értéke mozgási lehetőség nélkül erősen csökkenhet alkalmazhatósága tekintetében. A mozgás lehetőségét gátló hótakaró, alacsony hőmérséklet és erős hőingadozások valamint a hosszú éjszakák ellenére is a síkiképzésben részesült I csapa t»»k biztosítják a harcban a sikert. A második világháború harci tapasztalatai számoi, esetben fényesen igazolták a síkiképzés jelentőségét. Ki nem hallott a fehér lepellel borított nős szovjet siosztagokról, me'yek rajtaütésszerűén semmisítettek meg náluknál tízszer nagyobb létszámú ellenséges erőt. Egy közepes sítudással rendelkező harcos óránként, a lejtőt és hágót figyelembe véve, 12—14 km-t tehet meg Síjárörök megfelelő edzéssel napi 60—65 kilométert is könnyen lefutnak. Az 1942—1943. év telén egy szovjet síszázad 860 km-t 27 nap alatt tett meg. A 20-ik szovjet felderítő zászlóalj 10 nap alatt 20 fokon aluli vihaTOS hidegben 600 kilométert tett meg. A sízni tudás télen az egységek mozgáskészségét biztosítja és ezért a téli harc legfőbb mozzanataiban nélkülözhetetlen. Télen a hóviszonyok miatt a terep sok helyen járhatatlanná válhat s ezért az arcvonalban nagyobb hézagok és rések keletkeznek. Ez lehetővé teszi az ellenség megkerülését, bekerítését és meglepetésszerű támadások végrehajtását. E feladatok megoldására siosztagok a legalkalmasabbak. Az ellenség szárnyán vagy a hézagain kersztül a mögöttes területre való jutás téli viszonyok között az ellenség gyors megsemmisítésére ad lehetőséget. • A síosztag az ellenség által meg nem szállt tereprészeket (erdő. befagyott mocsarak, tavak, stb.) felhasználva, észrevétlenül az ellenség fővédelmi vonala mögé tud jutni és lelderiti vagy rajtaütések végrehajtásával pánikot kelt az ellenség soraiban. A nagyobb téli hadműveletek végrehajtásánál döntő jelentőségű a biztosításnak, valamint a szárnyak és a mögöttes területek védelmének megszervezése. Ez csak siegységek alkalmazásával lehetséges. Bizonyos esetekben a fc"' ités, összeköttetés és biztosítás "adatait csak siosztagok képesek végrehajtani. S icsapatok a mozgó harcokban igen fölényesen szerepelnek ott, ahol egyébként más csapat részére a mozgás lehetetlenne vált. A síesapatok mozgékonyságát elősegíti az is, hogy nincsenek úthoz kötve. A síesapatok harci cselekményeiKet a saját csapataiktól távol, gyakran a legbonyolultabb és legváltozatosabb helyzetekben önállóéin hajtják végre. A rajtaütések meglepetésszerű végrehajtása, az ellenség háta mögé való beszivárgás jellemzi a síesapatok hárci cselekményeinek sikeres végrehajtását. Télen behavazott terepen, felderítés az ellenség háta mögött, síesapatok nélkül igen nehéz. Ilyenkor a sifelaerítö egység ereje egy zászlóaljig terjedhet ós önállóan vagy szabadságharcos osztagokkai együttműködve *öbb napon keresztül, pár száz km távolságra képes felderítést végrehajtani. Támadásban a síesapatok kiváóan alkalmazhatók a visszavonuló ellenség üldözésére, saját csapataink átcsoportosításának leplezésére, a saját szárny biztosítására, vagy a -iáját arcvonalunk ' mögötti területre beszivárgott ellenséges felderítő egységek megsemmisítésére. — Üldözésnél a síesapatok mozgékonyságaiknál és úthoz nem kötöttségüknél fogva előretörnek a viszszavonuló ellenség elé, lezárják az utakat és megakadályozzák, hogy az ellenség hátsóbb, védelemre alkalmas tereprészen megkapaszkodhasson Végrehajtanak leshelyről rajtaütéseket az ellenség oldalába, megsemmisítik a visszavonuló ellenséges részeket, elválasztják a gyalogságot a tüzérségtől, a harci kocsiktól, a vonatrészsktől és ezáltal megakadályozzák az ellenség tervszerű ellenállását és harci eszközeinek visszavonulását. Az agitátorok segíts

ég

ére Hogyan dolgozzon az agitátor harci helyzetben Gyakran hallom a kérdést: hogyan lehet a legjobban agitálni f Nehéz válaszolni az ilyen kérdésre. Az agitátor okos, erős szavának a harctéren igen nagy a jelentősége, ha harci tevékenységgel függ össze. Ha a századparancsnok vagy agitátor tettekkel bizonyítja be, hogy okosan ki tudja használni minden fegyverét, hogy mesterien és ügyesen leteríti az ellenfelet, akkor minden egyes harcbahívó szavuk a legélénkebb visszhangra talál. A sikeres harci muinka a sikeres agitáció gerince. Jegyezzétek, gzt meg egyszer s mindenkorra. Egy agitátor, az egyik osztag parancsnoka azt mondta, hogy érzi, mennyir

e tetszenek szavai az embereknek, hogy mennyire fellelkesíti agitációja az embereket. Ennek oka nem az, hogy ez a parancsnok szép szavakat talált, vagy hogy jól beszélt. Beszéde azért tetszik a harco. soknak

) mert látjájc, hogy az osztag j-i lövő, hogy m

e S^mmisítöen lecsap az ellenségre és ezért szeretik a parancsnokukat. Bünteti a katonákat, ha megérdemlik, a legSzigonibb rendszabályokhoz ragaszkodik, és katonái mégis szeretni fogják. »A mi parancsnokunk szigorú, mondják a katonák, « »de hogy tud lőni! és hogy veri a fasisztákat.'« Azért, mert ez az osztag erös sebeket üt az ellenségen, azért mert parancsnokuk tud harcolni, katonái mindem szavának engedelmeskednek és a legnagyobb tekintélye van előttük. Ha valaki ügyetlen, beszélhet a legszebb szavakkal és amennyit akar, tekintélyt soha nem szerez. A Vörös Hadsereg katonája azonban nagyon jól tudta, hogyha a parancsnok az egyik napon bizalmaskodik az aláren. deltjeivel

l azért másnap a vérükkél fizetnek. Ezért azt a nézetet vallom, hogy harci feladataink világos értelmezésével összekapcsolt harci művészet az agitátor főfeladata. Ha a szakaszparancsnok- például képes arra, hogy szakaszát válóban összetartsa, ha különösen szilárddá teszi, ha tettekkel bebizonyította, hogy az ellenségre sú~ lyos csapásokat tud mérni, kezeskedem, hogy amint beszélni kezd, a vő. rös katonák egy emberként mondják: »Szót kell fogadnunk parancsnokunk, nalc mert olyan nagyszerűen parancsnokol.« Az agitátorok feladata a fronton tehát személyes példával nevelni és tanítani az embereket bátorságra és helytállásra, forró bolsevik szavakkal, a kérdések bátor é$ egyszerű megfő, galmazdsával, főleg pedig példás harci munkával. Egyes elvtársak még nem értik meg ezt, ami főleg abban mutatkozik meg, hogy az ilyen agitátoroknak szokása feleslegesen beszélgetni a katonákkal minden előadódó helyzetben. Ez rendszerint annyira megy aztán, hogy néha a parancsosztást is ilyen szóssátyárság kíséri. Ezek az vemberek elfelejtik, hogy a legszigo. riíbb vasfegyelem az alapja és a leg. • szentebb szentsége a hadseregnek. Az agitációnak segíteni kell megszilárdítani ezt a fegyelmet. Az agitátor tl6

l bolseviki szava rendkívül fontos harci soraink felzárkózásához. Tel. jesen helytelen és igein káros lenne azonban minden tekintetben csak az agitációra korlátozódni és figyelmen kivül hagyni a katonai fegyelmet, a rendet, a harci parancsokat. A hadsereg ereje a szigorú és szi. lárd fegyelemben rejlik. A parancsnok parancsa és rendelkezése a kato. / na számára minden esetben törvény, amelyből nem szabad- semmit sem engedni. M. 1. K ALIN Y IN