Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-01 / 1. szám, újév

U J sni 1952, Üjév A ná

dszegi szövetkezet zárszámadásának eredményeiből 1 Puskás Rudolfnak 91.376 korona, Tóth Alajosnak 90. korona az egész évi készpénzjövedelme — Már csak egy-két nap van hátra szomszéd és megkapjuk az évvégi jutalmazást. Úgy hallottam, hogy Puskás Rudi majdnerrL 20.000 koronát kap az évvégi elszámolásnál — így beszélgetnek a nádszegi szövetkezet dolgozói. A mezei munkákkal már végeztek, tehát jut idő egy kis beszélgetésre is. Megállnak a kiskapuban és boldogan köszöntik egymást, de a beszélgetés tárgya mindig a szövetkezet. Feszült izgalommal várják az újesztendöt, mert ebben az évben megkezdik az ötéves terv negyedik évét, amelyben még jobb és könnyebb élet vár a szövetkezet dolgozóira. A szövetekezet irodájában is lázas munka folyik. Fáradságot nem ismerve éjjeleken át dolgoznak s azon vannak, hogy a lehető legjobban -végezzék a számadást, nehogy a jövedelem szétosztásánál hibák történjenek. A szövetkezet tagjai is meg-meglátogatják az irodát s JŐ TANÁCSOKKAL ÉS KÖZÖS MEGBESZÉLÉSSEL megkönnyítik a könyvelő munkáját. Közben a pénztáros is ott segédkezik. Ceruzával a kezében ül az asztalnál s kérdéseket ad fel az ott lévő tagoknak. Megbeszélik, hogyan volna jobb a jövő évben, mert az évvégi elszámolássál egyidőben dolgozzák ki a jövő évi pénzügyi- ts munkaterveket is. Sok dolga van a pénztárosnak, mert a jövő pénzügyi terv kidolgozása mellett ugyanakkor a félhavi munkák fizetése is folyamatban van. Egymás után jönnek a szövetkezet dolgozói. Örömtől sugárzó arccal veszik át becsületes munkájuk jutalmát. Kálmán Imre előlegként 2000 koronát kapott félhavi munkájáért. Büszkén beszél róla, hogy most a tél beálltával nem kell félni attól, hogy hideg szobában kell ülniök, mert a szövetkezetben kapott jutalmazásból bőven jut mindenre, tüzelőre is. — Bárcsak most. lehetnék húsz éves, — mondja Kálmán Imre. — De így sem cserélnék még a római pápával sem. V-ÍSSszagondőlok fiatál koromra, amikor sokszor még annyi pénzem sem volt, hogy egy pakli dohányt vehettem volna. Most meg minden nap koronás cigarettát szívok s néha-néha még egy kis borocskára is jut. Nem is mondom, hogy ruhában milyen szépen állunk. Vasárnap azt sem tudom, hogy melyik öltönyt vegyem magamra. A múltban olyan rossz bakancsokban jártam, hogy sáros időben úgy nézett ki a lábam, mintha egész nap mezítláb a pocsolyában jártam volna. Most meg úgy van vele az ember, a sok lábbeli közül azt sem tudom, melyiket húzzam a lábamra. így volt ez a múltban, az urak világában. A munkás-, vagy cselédembernek annyi becsülete sem volt, mint a kutyának. Egy elrettentő példát kiragadunk Kálmán Imre életéből, AMIKOR MÉG CSELÉD VOLT POPPER BÉRLŐ BIRTOKÁN Nyolcan ültek asztalhoz az ebédnél. Nyolc éhes várta, hogy korgó gyomrukat megnyugtassák valami étellel. Ez azonban ritkán fordul elő Kólmánéknál, mért többnyire csak sült krumpli volt az ebéd. Az apa beteg volt, így azután a legidősebb fiúra, Imrére hárult a családfő szerepe. Dolgozott is volna szívesen Kálmán Imre állandóan, de a birtokról 1922-ben elbocsátották s így csak alkalmi munkákat végzett. Lakásuk nem volt s ezért megkérték a birtok intézőjét, hogy a birtokon lévő lakásban maradhassanak. Nagy leönyörgésre a birtok kegyelmes ura, a főlcáptalan megengedte, hogy lakbérfizetés ellenében használhassák a lakást. S ami azután jött, ez már teljesen a munásember kizsákmányolása volt. Kevés volt a kereset, mert csak néha dolgozhatott, s ennek a kis keresetnek is a félét, tehát minden hónapban 72 koronát, lakbérre kellett adni. A másik 72 korona maradt a nyolctagú család létfenntartására. Ha pedig panasszal mentek az intézőhöz, hogy nem tudnak megélni, ha a lakásra minden hónapban levonják a kereset felét, az intéző ennyit mondott: „Dögöljetek meg kutyák, menjetek ki a lakásból és nem fogom le a lakbért". Ennyire becsülték a munkásembert a múltban. Azóta már a nádszegi földmunkások is más élethez jutottak. Közös gazdálkodással, összefogva úgy megerősödtek, hogy a járás egyik legjobb szövetkezetévé váltak. A jól végzett munkáért jutalmazásképen soha nem látott örömben volt részük a nyár folyamán, amikor a békeszerető szovjetnép fiai, a szovjet kolhozisták látogatással tisztelték meg Nádszeg dolgozó földműveseit. Ez a látogatás nemcsak baráti látogatás volt, hanem nagy segítséget is nyújtott a nádszegi szövetkezetnek. Nagyon SOKAT TANULTAK A KOLHOZPARASZT KÜLDÖTTSÉG TAGJAIT ÖL a munka jó megszervezéséről és a szocialista munkaverseny fontosságáról. A szovjet kolho zistáktól tanult dolgokat elsajátítva, nagy lendülettel fogtak hozzá az őszi munkák elvégzéséhez s odaadó munkával nagyon rövid idő alatt elvetették UfO hektár búzát, 50 hektár őszi árpát, 50 hektár rozsot, 6 hektár rozsos bükkönyt, úgyhogy október 31-ig százszázalékban végeztek az ősziek vetésével. Tavaszi vetésterületüket pedig teljes egészében a szovjet kolhozok mintájára keresztsorú vetési módszerrel fogják bevetni. A téli időszak alatt megszervezik a munkacsoportokat a jövő évre, mégpedig a szovjet kolhozisták tanítása szerint úgy, hogy minden csoport kap egy bizonyos földtetületet, amelyen dolgozni fog. A tavaszi vetéstervet lehetőleg aszerint készítik, ahogy a munkacsoportok lesznek beosztva. Három termelöcsoport lesz a jövőben s ehhez alkalmazkodva, a répavetést szintén úgy osztják be, hogy minden csoport 15 hektár répát kap, amelyet meg kell művelnie. A munkacsoportok az őszi munkák befejezése után gyümölcsfaültetéssel foglalkoznak. A terv szerint Jfl hektár gyümölcskertészetet létesítenek és 7000 gyümölcsfacsemetét ültetnek el. A nádszegi szövetkezet a szovjet kolhozisták látogatása óta nagyon sokat fejlődött. Amint az évvégi zárszámadásból is kitűnik, a szövetkezetnek a mult évben '21,232.000 korona összjövedelme volt. Ebből a jövedelemből az év végéig az 50 százalékos jutalmazások kifizetésére lf,610.969 korcmát osztottak szét. Több mint lf millió koronát építkezésre' fordítottak, egyéb kiadásokra pedig 2,8Jf9.07If koronát használtak fel. Azonkívül jelentős összeg kellett az állatok beszerzésére és a terven kívüli adaptációs munkákra is. De futotta mindenre, mert gyönyörű termése volt a szövetkezetnek. Különösen a dohánytermés segítette elő a szövetkezet fejlődését, mert csak dohányból 260Jf03 korona volt a tiszta jövedelem. Terményekből 3,872.079 Kčs, állatállományból 3,276.065 korona, a kertészetből pedig 769.398 korona volt a jövedelem. Ez együttvéve 8,577.91^5 koronát tesz ki. Az évvégi elszámolásnál — tekintettel arra, hogy a szövetkezetnek még tökéje nem volt, így a mult évben felmerülő kiadásokat a tiszta jövedelemből kellett fedezni, — ezek szerint nem lehet a szövetkezetnek újabb Jf millió koronát szétosztani. A nyolcmillió korona tiszta jövedelemből ugyan futná, de akkor a jövőben is tőke nélkül maradna a szövetkezet. No, meg a szociális alapokra is gondolni kell s a szövetkezetben az öregebb dolgozók eltartását is biztosítani akarják, így az évvégi elszámolás után az idáig kifizetett összeg 25 százalékát fogják a tagok között kiosztani. Ee is óriási öszszeget tesz ki, mert 1,152.7 >

f3 KORONA KERÜL SZÉTOSZTÁSRA Még így is vannak olyan tagok, akik az évvégi elszámolás után 18, sőt 20 ezer korona készpénzt fognak kapni. Mikor fordult elő a régi világban, hogy a földdel dolgozó paraszt kétszer arathatott egy esztendőben? Soha! Amit az aratás után eladtak a gabonából, éppen, hogy futotta adóra, meg a haszonbérre. De nézzük csak meg a szövetkezet . dolgozóit. Példáid Puskás Rudolfot, az állattenyésztők csoportjából. Az évi munkáért a természetbeni jutalmazáson kívül 73.021 koronát keresett, az évvégi elszámolás után pedig 18.355 korona jutalomban részesül, ez öszszesen 91.376 koronát tesz ki. Vagy Tóth Alajost szintén az állattenyésztő csoportból. Előlegként 72.76^ koronát kapott, ehhez jön az lélszámolás utáni 18.191 korona. Természetes, hogy akik nem dolgozták ennyit s kevesebb volt a munkaeg-rjr ségük, kevesebb jutalmazásban részesülnek. Nagy Sándornak évi keresete 36.533 korona volt, az elszámolás utáni 25 százalék 9.133 korona, ez össszeserí 45.560 koronát tesz ki. Tehát most láthatjuk majd, hogy a szövetkezetben azok a tagok, * AKIK TÖBBET DOLGOZTAK, TÖBB JUTALMAZÁSBAN IS RÉSZESÜLNEK Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy a szövetkezet fejlődése a szövetkezeti tagok munkájától függ. Ha a szövetkezet tagjai a közösség szellemében igazi, odaadó munkával dolgoznak, meg is lesz munkájuk eredménye, rnerf ahogy a nádszegi szövetkezet példája is mutatja, a szövetkezet tagjai az évvégi elszámolásnál olyan szép jutalmazásban részesülnek, amilyenről a múltban még álmodni sem mertek. Az évvégi elszámolás után büszkén mondhatják a nádszegi szövetkezet tagjai: Győzött falunkban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás eszméje s megvalósítjuk falunkban a szocializmust. MÉRY FERENC Kultúrházat állami He építettek a csallóközaranyosi birtok fiatal dolgozói a már a csallóközaranyosi állami birtokon járunk, érdemes egy kicsit körültekinteni a birtok fiatal dolgozói között. Nincsen a birtokon egyetlen fiú vagy leány sem, aki a CsISz-nek tagja ne volna. Ök már csak hír'oöl ismerik azt az elhagyatottságot, melyben az uradalmi cselédek gyermekei éltek a múltban. A cselédek gyermekeinek osztályrésze az örökös munka volt. Hogy gondolhatott volna valamelyik cselédnek a fia vagy lánya a kapitalizmus alatt arra, hogy a rendes napi munka után könyvet vegyen a kezébe, vagy színelöadásra készüljön^ Ma dig az aranyosi állami birtok fiataságának módjában áll a tanulás, a szórakozásra is jut elég idő. Az aranyosi állami birtok CsISzszervezete még csak nagyon rövid mutra tekinthet vissza. Igaz, hogy a szervezet már régebben megalakult, de csak papíron. A CslSzszervezet ezelőtt 5—6 hónappal kezdte meg hivatásának igazi betöltését, amikor Parai Ilona kezébe vette az ifjúsági szervezet vezetését. Parai Ilonkát az ifjúsági szervezet küldte politikai iskolába, hogy hazatérte után az ott tanultak segítségével életrekeltse az ifjúsági szervezetet. Parai Ilonkában nem is csalódtak a fiatal CsISz-tagok, mert hazatérése után azonnal hozzáfogott a szervezéshez. Azokat a CsISz-tagokat, akik munkában is elsők voltak, megtanította a politikai és kultúrmunkára is. Ezek segítségével pár hét alatt a szétzüllöben lévő CsISz-tagokat erős szervezetté kovácsolta. A szervezet tagjai mind gyakrabban és gyakrabban tartottak esténként összejöveteleket, hol a közös ebédlőben, hol pedig a szeszfőzde kazánházában. Az egyik ilyen összejövetelen Parai Honka azzal állt elő, hogy valamilyen úton-módon a szervezetnekx egy kis pénzhez kelle ne jutnia. Rövid vita után elhatározták, hogy egy színdarabot fognak bemutatni, ami ha sikerül, egy kis pénzt tudnak vele szerezni. Parai Ilonka a legaktívabb CsISztagok segítségével meg is szerezte az alkalmas színmüvet, amit aztán a tagoknak betanítottak. Mivelhogy a birtokon kultúrház nem volt, újból csak a kazánházba szorultak. Ott csináltak deszkákból ideiglenes padokat a próbák idejére. A jó felfogású CsISz-tagok hamar belejöttek a színészkedésbe és hamar elérkezett az az idő, hogy a birtok dolgozói előtt bemutassák a darabot. A fiatal CsISz-tagokat az otthon aratott siker felbuzdította és elhatározták, hogy „kultúrbrigád" címen meglátogatják a közelben lévő birtokokat és falvakat, hogy bemutass sák tudásukat. így lett pár hónap alatt az aranyosi birtok CsISz-tagjaiból kultúrbrigád. Az előadások után mind népszerűbbé kezdett válni a kultúresoport a környéken, de a népszerűséggel együtt a CsISz-szervezet pénztára is gyarapodott. így aztán Parai Ilonka az egyik gyűlésen azzal állt a fiatalok elé, hogy építsenek kultúrházat. — Az ám, — válaszolták a CsISztagok — csakhogy azon a pénzen, ami nekünk van, még egy viskót sem tudnánk építeni. — Amire pénz nem telik, azt pótoljuk munkával — válaszolta Ilonka. Tervüket a lelkes fiatalok elmondoták a birtok vezetőségének és kikérték a helyi pártszervezet véleményét is. Természetesen á birtokon nem volt senki sem, aki ne helyeselte volna az indítványt. A birtok vezetősége pedig felajánlotta a legmesszebbmenő támogatását. A fiatal fiúk és lányok látták, hogy az ötlet mindenkinek tetszik, ezért minden késedelem nélkül hozzáfogtak a munkához. A birtok-udvarának a legszebb részét szemelték ki az építkezés színhelyére. Azt a részt, ahol a legmagasabb és legszebb fák vannak. Szorgos fiatal kezek készítették el a fák között az építkezés alapját. Most már volt hely, mégpedig olyan hely, amilyent keresni kellene többet. Csakhogy az építkezéshez anyag is kellene, az anyagbiztosításához pedig pénz szűkséges. Tudták jól, hogy a meglévő kis pénzük még az alap lerakásához szükséges anyagra és annak lerakásárt is kevés lenne, ha az anyagot úgy kellene megvenni és a munkabért is fizetni kellene. Ezen a kényes kérdésen aztán a birtok pártszervezetének segítségével hamar túltették magukat. A pártszervezet a birtok vezetőségével közösen elhatározta, hogy a birtokhoz tartozó régi épületeknek a hasznavehetetlenül álló falait odaadják a fiataloknak, hogy termeljék ki belőlük az anyagot, amire nincs pénzük és a szükséges munkaerőt szerezzék be ott, ahol tudják. Ha az aranyosi birtok CsISz-tagjai nem olvasnának eleget a szovjet Komszqmol egyes csoportjainak életéről és munkájáról, lehet, hogy a dolgon elrágódtak volna még egy darabig, de így könnyen határoztak. Hogy a rendes gazdasági munkában sem legyen semmi lemaradás, a régi falakat vasárnap és esős időben bontották széjjel és az ilyenformán előteremtett anyagot a rendes napi munka elvégzése után szállították rendeltetési helyére. A birtokon dolgozó kőművesek is hozzáláttak szabad idejükben a kultúrház falának felépítéséhez. A kőművesek mellé kisegítő munkás is kellett. Hogy kis pénzecskéjükből ne úgy szervezték meg a rendes napi kelljen a segédmunkásnak fizetni, munkájukat, hogy anélkül, hogy a gazdaság észrevette volna, mindig tudtak a kőművesek mellé egy-két segédmunkaerőt a saját soraikból ingyen biztosítani. A szorgalmas munkának meg is lett az eredménye, mert a hatalmas kultúrházon már a tető is rajta van. Büszkén mutogatják most már munkájuk eredményét és örülnek annak, 'hogy pár hónap múlva már a saját kultúrházukban fognak színdarabokat tanulni. A kultúrházban szépen berendezett könyvtáruk is lesz. Erről a birtok vezetősége fog gondoskodni. Alig várják már azt a pillanatot, amikor a legjobb szovjet írók könyveivel berendezett könyvtár barátságos falai között, tanulással készíthetik elő magukat az élet további szakaszára. SZARKA ISTVÁN.