Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-01 / 1. szám, újév

1952, Újév tú SZÖ Dolgozó parasztságunk az új év küszöbén u. 1 jév napján az ember száma­dást csinál, visszatekint az elmúlt esztendőre, de ugyanakkor előre néz az elkövetkezendő esztendőre is. Azelőt, a kapitalista rendszer, a gazdag gyárosok, a bankárok és ' a bányabárók, • a földbirtokosok és j a grófok idején a dolgozó nép szá­mára ennél kétségbeejtőbb, remény­telenebb és szomorúbb eset nem fcolt, mint újév napján visszapillan­tani az elmúlt esztendőre és elibe nézni a jövőnek, az újesztendőnek, az ismeretlen szenvedéseknek és nél­külözéseknek. A gyári munkás at­tól rettegett: az elmúlt évben volt ugyan annyi munkám, hogy csalá­dommal együtt éppen Vogy csak éhen nem haltam, de kl tudja, mit hoz a jövő. A dolgozó paraszt pedig azért látta reménytelennek a hely­zetet, mert a bankban az utolsó ne­gyedévi kamatokat valahogyan csak kinyögte, de hogy miből fogja a kö­vetkező negyedévit megfizetni, er­re semmi kiutat nem látott, mert hiszen eladott már mindent, a ke­nyérnek való lisztet is már a bolt­ból hordják, hitelbe vásárolják. A herék pedig, a dolgozó nép véres verítékén élősködő piócák, a nap­lopó urak siserahada, a szilveszteri duhajkodás fáradalmait pihente, dé­lig aludtak, hevertek, hogy aztán újra folytathassák azt, amit teg­nap és tegnapelőtt az egész eszten­dőben, egész életűkön át csináltnk: éljék a maguk semmittevő, bőség­ben és gazdagságban bővelkedő éle­tüket. Ma, a népi demokráciában, a gott­waldi ötéves terv negyedik évének küszöbén egészen más a helyzet. Or­szágunk dolgozó népe mind az Ipari munkásság, mind a falu népe, a dol­gozó parasztság az elmúlt esztendő­ben olyan utat tett meg, munkája után o'yan eredményeket lát maga mögött, amikre büszkén tekint visat­sza, amik örömmel töltik el, s erőt merít belőlült az elkövetkezendő év feladatainak teljesítésére. Az elmúlt év eredményeiben és a következő év feladatiban dolgozó népünk nem­csak az elvégzett és az elvégzésre váró munkát látja, hanem látja mun­kájának eredményeit is mind az egész ország, mind pedig a saját egyéni szampontjából is, látja, hogy munkájával, annak eredményeivel cmindinkább megközelíti a kitűzött célt: a szocializmus megteremtését és a béke ügyének megőrzését. Azt pedig minden egyes dolgozó tudja, hogy a szocializmus győzelméért és a béke ügyének megőrzéséért vívott harc elválaszthatatlan egymástól, hogy a 'szocializmust építő ötéves tervünk feladatainak teljesítése hat­hatós hozzájárulás a béke megvédé­séhez. Dolgozó népünk tudja: nem valósíthatók meg a szocializmus hatalmas arányú építkezései, ha ugyanakkor nem harcolunk minden erőnkkel a békéért is. Márpedig le­het-e eredményesebben harcolni a békéért, mint teljesíteni az öt­éves terv feladatait, növelni az ország erejét, megvalósítani . az ipar hatalmas alkotásait, emelni a mezőgazdaság termelékenységét és jövedelmezőségét és mind szorosab­bá, elszakíthatatlanná tenni a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Ez volt az elmúlt év eredménye és ez az 1952-es év fel­adata is: a gottwaldi ötéves terv ne­gyedik éve feladatainak teljesítésé­vel harcba a béke megvédéséért. A múlt évben nemcsak a® ipari termelés terén, az új gyárait, a szo­cializmus hatalmas építkezésein ér­tünk el kimagasló eredményeket, hanem igen nagyok voltak azok a változósok is. amelyek a falun vég­bementek s e változások újabb lé­pést jelentettek ahhoz a célhoz, amelyet Gottwald elvtárs tűzött dol­gozó népünk elé a Csehszlovákiai Kommunista Párt K. kongresszu­sán. „A szocializmus építésére meg kell nyernünk a falvak dolgozóit, a kis- és középföldműveseket", mert „ .. .nem lesz nálunk szocializmus a szocialista falu megteremtése nél­kül. Nem tudjuk kiépíteni a szocia­lista falut a munkásosztály, vala­mint a kis-, és középföldművesek szoros szövetsége nélkül". Gottwald elvtárs szavai, a gottu'aldi ötéves terv jharmadik évének faladatai vál­tak valóra, amikor az elmúlt év során a dolgozó parasztok újabb ez­rei léptek rá a szövetkezeti gazdál­kodás útjára s ennek eredménye­képen a mult év szeptember vé­géig az előkészítő bizottságok és EFSz-ek száma Szlovákiában 2125­re emelkedett, amely szövetkezetek a szántóföld több mint 15 százalé­kán folytatnak közös gazdálkodást. E számok világosan bizonyítják a szövetkezeti társas gazdáHtodás egyre nagyobb térhódítását, az ered­mények azt bizonyítják, hogy az új élet gondolata egyre több dolgo­zó parasztot győz meg arról, hogy gondtalan, boldog életét csak a kö­zös munkában, a közös gazdálko­dásban találhatja meg. A szövet­kezetek terméseredményei és a ta­goltnak az ebből származó magas jutalmazása pedig arról tanúskodik, hogy egyrészt dolgozó népünk roha­mosan emelkedő élelmiszersziikség­Ieteit csak a nagyüzemi szövetkezeti termelés tudja kielégíteni, másrészt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás út­jára lépett parasztság jövedelme többszöröse lett az egyéni gazdálko­dásból származó jövedelműek. Már az év közben kifizetett pénzbeli elő­legek, valamint a munkaegységekre járó természetbeni jutalmazások a jól dolgozó szövetkezeti tagoknak olyan jövedelmet biztosítottak, amely a munkájából élő, egyénileg gazdál­kodó számára elérhetetlen. Repka Márton, a nagyfödémesi szövetke­zet tagja, aki azelőtt 9 hektár föl­dön gazdálkodott, két lányával együtt 907 munkaegységet dolgozott le s erre csak előlegben 72.660 koro- j na készpénzt, 90 mázsa gabonát és kukoricát és 30 mázsa krumplit kaptak. Ezenkívül az éwégi elszá­molásnál még ugyancsak jó csomó pénz üti Replta Márton markát. A most folyamatban lévő éwégi elszámolások, a szövetkezetek évi zárszámadásai megmutatják majd, hogy szövetkezeteink az elmúlt év­ben hogyan gazdálkodtak, milyen eredményeket értek el mind a ter­melés, mind pedig a tagok jövedel­mének biztosítása terén. A zárszá­madások tükörképei lesznek az el­múlt év munkájának, a szövetkezet eddigi fejlődésének és nemcsak az eredményeket misttatják meg, ha­nem a hiányosságokat is és azt Is. hogy szövetkezeteinkben érvényesül a szocializmus egyik alapvető' elve, hogy mindenkit a munkája után ré­szesítünk jutalmazásban. Az évi jö- i vedelem szétosztásánál vakarhatják a fejüket azok a szövetkezeti tagok, akik hallgattak az ellenség hangjá­ra s a legnagyobb ,munkák idején J a 8 órás mojikaidő- mellett beszél- : tek. Ezeknek pérsze, hogy kevés lesz a jövedelmük, de most legalább a saját kárukon megtanulhatják és meggyőződhetnek arról, hogy a re­akció suttogásai, híresztelései ha- . zugságok voltak, mert a zárszámadá- j sok, az évi jövedelem szétosztása bizonyítják, hogy a szövetkezetek tagjai úgy és olyan mértékben ré­szesülnek a közös haszonból, aho­gyan egész éven át dolgoztak, gaz­dálkodtak. A hidasi EFSz tagjai a tavaszi és nyári munkák ideje alatt szívesebben ültek a fák hűs árnyé­kában, mint hogy a munka komo­lyabbik végét fogták volna meg, szi­gorúan ragaszkodtak a nyolcórás munkaidőhöz és ennek tulajdonítha­tó, hogy a szövetkezetnek még min­dig a földön van 5 hektár szójabab­ja, ott rothad és pusztul el s ez­által a szövetkezeti tagok jövedel­me legkevesebb 80.000 koronával lesz kevesebb, Ez, majd aztán az alacsony jövedelemrészesedés nem fog tetszeni a szövetkezet tag­jainak, elégedetlenkedni fognak s aij alacsony jövedelemrészesedést, az elégedetlenséget a reakció a saját céljaira, a szövetkezetel 1 enes propa­ganda céljaira igyekszik majd fel­használni s azt akarja majd bebi­zonyítani, hogy a s^jvetkezetről szó­ló híresztelései most aztán alaposan bebizonyultak. Éi ppen ezért, hogy egyrészt az ellenség áskálódásainak elejét ve­gyük, másrészt, hogy a még szövet­kezeten kívül álló egyénileg gazdál­kodó parasztok megismerkedjenek a szövetkezeti gazdálkodás ÓN a szö­vetkezeti élet kérdéseivel, a szövet­kezetek közgyűlósét, zárszámadá­sok ismertetését az EFSz-ek a leg­nagyobb nyilvánosság, az egész fa­lu részvételével és jelenlétében fog­ják megtartani. A zárszámadások el­készítésére és a közgyűlések előké­szítésére tehát a legnagyobb figyel­met kel] fordítani s ezeknek olya­noknak lenniök, hogy azokból ne­csak a szövetkezeti tagok kapjanak tiszta képet az elmúlt év munkáiról, a szövetkezet eredményeiről, hanem a még egyénileg gazdálkodók is a látottak és hallottak alapján meg­győződjenek a szövetkezeti gazdál­kodás előnyeiről. A közgyűlések elő­készítésénél ügyelni kell arra, hogy azokon necsalt a szövetkezet vezető­sége számoljon be az elmúlt év mun­káiról és eredményeiről, a fennálló nehézségekről, hanem szólaljanak fel a szövetkezetek tagjai is és mondják el az egész falu népe előtt: mit hozott számukra a szövetkeze­ti gazdálkodás. A Repka Mártonok, a Tóth Imrék és a többi jól dolgo­zó szövetkezeti tagok mondják el, hogyan éltek azelőtt a kapitalista rendszer, az urak világában, hogyan éltek a felszabadulás után, míg egyénileg gazdálkodtak, és hogyan élnek ma, amióta összefogva, közö­sen gazdálkodnak a nagy tábla szö­vetkezeti földeken. Repka Márton mondja el, hogy ez évi jövedelméből többet vásárolt, mint azelőtt öt év alatt és Puskás Rudolf is, a nád­szegi szövetkezetből az egész falu színe előtt mondja meg, liogy évi jövedelme meghaladja a 100.000.— koronát, s ennyi pénzről dolgozó pa­raszt soha még csak nem is álmod­hatott. A másik dolog, amire ugyancsak nagvon kell ügyelni az EFSz-ek közgyűlésénél, az, hogy a vezető­ség beszámolója, a tagok felszóla­lásai ne legyenek egyoldalúak. Nem kell, hogy mindent rózsaszínűre fes­sünk, hogy elhallgassuk a hibákat, a nehézségeket, mert ezzel aztán a hibákat nemhogy eltávolítanánk, hanem még növelni fogjuk, más­részt pedig az évi elszámolás ered­ményei alapján a szövetkezetbe be­lépő új tagok úgy fogják érezni — s jogosan — hogy a szép szavakkal félrevezették őket, mert hiszen a szövetkezetbe való belépésük után ott egészen más helyzetet találtak, mint amiről a közgyűlésen képet kaptak. Azonban ugyanilyen káros volna, ha az éremnek csak a másik oldalát mutatná meg a közgyűlés, azt hogy csak csupa panasz és si­ránkozás hallatszik és a közgyűlé­sen résztvevők, az egyénileg gazdál­kodók csak azt látják, hogy a szö­vetkezet tagsága tehetetlenül topog az akadályok és nehézségek körül. Ennek sem szabad megtörténnie. A közgyűlés beszámolói ne túlozzák el az eredményeket, de ne takargas­sák el a hiányosságokat sem, hanem őszintén tárják fél: ezek az ered­ményeink, ezek a hiányosságaink és ezek kiküszöbölésére ezt és ezt akarjuk tenni. Az EFS-ek zárszámadásainak elkészítésénél — amit január 15-ig minden szövetkezetben be kell fe­jezni — a legnagyobb gondot kell fordítani a jövedelem helyes szét­osztására, ami nemcsak abból áll, hogy a szövetkezet tagjai az egész éven át végzett munkájuk után a jövedelemből megfelelő mértékben részesedjenek, hanem abból is, hogy a szövetkezet tiszta jövedelmének egy részéből a különböző alapokat kellőképen kiegészítsük. Ugyanis nem egy szövetkezet tagsága között tapasztalni, hogy a jövedelem szét­osztását, az éwégi elszámolást úgy képzelik el, hogy a szövetkezet egész jövedelmét, mint csáki szal­máját, szétosztják a tagok között. Hangsúlyozni sem kell, hogy ez nem így helyes, hogy a zárszámadá­sok készítésénél elsődleges feladat az egyes alapok megfelelő kiegé­szítése, mert hiszen a szövetkezet további fejlődését csak így tudjuk biztosítani. Mezőgazdaságunk, az EFSz-^lt számára az újév kezdetén ez a leg­fontosabb feladat: sikerre vinni a zárszámadásokat és a közgyűlések előkészítésit s az elmúlt év tapasz­talatainak felhasználásával elkészí­teni az ez évi terveket, hogy mező­gazdaságunk minden tekintetben biztosítani tudja a gottwaldi ötéves terv negyedik éve feladatainak tel­jesítését. Feladataink teljesítésében ki­meríthetetlen forrást jelent szá­munkra a Szovjetunió önzetlen se­gítsége, a szovjet kolhozok és kol­hozparasztok gazdag tapasztalatai­nak átvétele, amelyek utat mutat­nak nemcsak a nehézségek és az akadályok leküzdésére, hanem meg­mutatják azt az utat is, amelyen mindnyájunk célját, a szocializmust elérhetjük. A szovjet népnek ez az önzetlen és baráti segítsége a mult évben is, megmutatkozott mikor a Szovjetunió legjobb mezőgazdasági dolgozóit küldötte el hozzánk, hogy tapasztalataik átadásával, tanácsaik­kal segítséglinkre legyenek a szo­cialista mezőgazdaság megteremté­sében. E látogatás óta még alig fél év telt el, de már lépten-nyomon érezzük és tapasztaljuk ennek a lá­togatásnak áldásos eredményeit. Hogy csak egy példát említsünk: a szovjet kolhozparaszt küldöttség út­( mutatásai nyomán már, sok szövet­kezetben és állami birtokon bevezet­ték Malinyinova fejési módszerét. E módszer alkalmazásával a tehe­nek tejhozama ezeken a helyeken több literrel emelkedett. A nagyfö­démesi EFSz-ben Malinyinova mód­szerének bevezetésével '/ 2—1% li­terrel emelkedett a tehenek napi tejhozama. Az érsekújvári EFSz-ben a november 6-tól december 3-ig ter­jedő Időben a tehenek több, mnt 3 litor tejjel adnak többet. Ugyanez a helyzet a tárnoki állami birtokon is. Mezőgazdasági tudósaink kiszá­mították, hogy ha az országben lé­vő minden tehenet Malinyinova mód­szere szerint takarmány óznánk és fejnénk, több millió liter tejjel ter­melnénk többet s annyi lenne a tej­termelésünk, hogy vele jelenlegi tej­szükségle'ünket ki tudnánk elégí­teni. \ Szovjetunió mezőgazdaságá­nak tapasztalatai felbecsülhetetlen segítséget, gazdag forrást jelentenek számunkra. A tapasztalatok átvéte­lével és felhasználásával gazdaggá és boldoggá tesszük országunkat, dolgozó népünket. /Qmiről mostanában beszéljek... A szerződés nem kontingens Sok földműves még mindig helytehnül értelmezi a termelési és beszól­gáltatási feladatok szétirását valamint a szerződések megkötését A szer­ződéiben ezek csuoán kontingenst látnak. Ez azonban nagy tévedés, mert a kis- és középföldműves az állammal kétoldalú szerződést köt, amely biz­tosítja öt abban, hogy a szerződés által megállapított mezőgazdasági ter­mékek beszolgáltatása után fölöslegeivel szabadon rendelkezhet. Ezt min­den kis- és közép !öldművesnek tudnia kell. A szerződéskötés a dolgozó földműveseknek nagyszerű távlatokat nyújt a jövőre. A szerződéskötés a hektáronkénti földhozamok és a "mezőgazdasági állatok hasznossága foko­zásának a hajtómotora. A tervszétirást tehát nem szabad gépiesen végezrii, hanem minden eset­ben figyelembe kell venni az egyes gazdaságok termelési lehetőségeit. \ Igazságos az, hogy a nagyobbaknak többet kell beszoLgáltatniak, mint, a kisebbeknek. A kulákok számára a be szolgáltatási feladatokat ezért úgy állapítják meg, hogy a saját élelmiszerellátáshoz és takarmány, valamint vetőmag szükségletének fedezéséhez szükséges mennyiségen felül mindent beszolgáltasson. A kulákok a szabadpiacon nem árusíthatják terményeiket. A szabadpia­con való árusítás csak a kis- és középföldművesek kiváltsága. Ennek követ­keztében a kulákokkak nem kötünk szerződést, hanem beszól gáltatási fel­adataikat a helyi Nemzeti Bizottság egyszerűen előírja. • 1 Száz ponttal több mint a ruhajegyen Gyakran felmerül a kérdés, hogy annak a földművesnek ruhajegyén, aki rendesen teljesíti feladatait miért van kevesebb pont, mini például a gyári­munkás ruhajegyén Erre a kérdésre az egyik csehországi EFSz elnöke vi­lágosan megfelelt: „Az elmúlt év májusában kezdtük meg a juhtenyésztést. Eleinte csak 40 darab juhunk volt de később ezt a számot 100-ra emeltük ~~Ma már több, mint Z00 juhunk és bárányunk van és az állományt tovább növeljük. A bárányokat nem fogjuh. leöldösni. Minden bárányt megfagyunk, hogy több gyapjút tudjunk termelni. Van már egy szakképzett juhtanyésztőnk, úgy. hogy kilátásaink jók. Hozzáláttunk a legelök megjavításához is és rájöt­tünk arra, hogy a gondosan ápolt juhok gyapjújának minősége fokozódik Eddig több, mint 300 kg gyapjút szolgáltattunk be. Hibát követtünk el azonban akkor, antikor a »V« pontokat az »egyenlősdi« szerint osztottuk szét'a lagok között. Mindegyikünk kapott 220 »V« pontot, aminek több az y ' \ " értéke, mint a közönseges ruhajegyen lévő pontoké.« A szövetkezeti elnök szavai tehát bebizonyították, hogy különösen az EFSz-ek tagjai számára pieg van a lehetőség, hogy még több pontot ér­jenek el, mint bármelyik munkás. Emellett még azt is meg kell említenünk, hogy a >V« pontok értékesebbek, mert tiszta gyapjú anyagokat lehet rájuk kapni. A lentermelök hasonló előnyökben részesülnek. Akik zúgolódnak A kulákok jól tudnak számolni. Ezt a számolgatást azonban saját érde­kükben végzik. Tudják, hogy közellátásunknak hiányzik az, amit ők nem szolgáltatnak be. ök azonban azon a véleményen vannak, hogy mennél rosszabb a helyzet, számukra annál biztosabb a jövő. Aki akarja, adja be helyettük a kontingenst. Most azonban zúgolódnak és kiabálnak, mert az állam nem részesíti őket 'azokban az előnyökben, amikben a kis és középföldműveseket. Az egyik községben például december l-ig három kulák 13.491 liter tejfel maradt adósa az államnak Ez a tejmennyiség elég^ lett volna egy egész nemzeti iskola tanulóinak Ebből a szemszöghői kell tehát nézni a kulákokra. Tud­nunk kell, hogy a kulákok beszolgáltatási kötelezettségeik szabotálásával gyermekeink szájától vonják el a falatot. Hadd zúgolódjanak, — a velük való bánásmód igazságos:

Next

/
Oldalképek
Tartalom