Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-31 / 26. szám, csütörtök

A C SE HSZLO IAI MAGYAR DO

LGOZŐK LAPJ A V. évfolyam, 26. szám Vilá

g proletárjai egyesüljetek! 2 Kčs Bratislava, 1952 január 31, csütörtök c/l mai számban: { J a j i A Szovjetunió békés félépítésének 1951. évi győzelmes mérlege. 1 (2. old.) j A szovjet kormány jegyzéke az USA, Nagybritannia, Franciaország ée Törökország kormányaihoz. (3. old.) j Jelentés a kormány és a Megbízottak Testületének legutóbbi filésőröL (4. old.) j A ruhajegyek kiadása a földművesek számára. (6. old.) Az EFSz-ek termelési tervének kidolgozása. (7. old.) | Tanulságok a komáromi traktorállomásról Ismerjük iel idejében a hibákat, figyeljünk iel rájuk és küszöböljük ki a hiányokat Nemrégiben a komáromi traktor állomáson nagy sikert értek el: a karbantartók úgynevezett csomórendszerrel kezdtek dolgozni, ami lényegesen meggyorsítja a gépek javítását. Az új, termelékenyebb munkamódszer szerinti munka első napja nagy esemény volt a gépállomás minden dolgozója számára, mert ezzel fejezték be a jó ügyért folytatott harcukat győzelmesen. A legfigyelemreméltóbb és leginkább tanulságos az egész dologban az, hogy a dolgozók, élükön a kommunistákkal, ezt a harcot Krajcsik, a pártszervezet elnöke ellen vívták. Az, akinek legtöbbet kellett volna segítenie és keresztül vinnie az új javítási módszert, minden erejével arra törekedett, hogy megakadályozza bevezetését, ami azonban nem történt véletlenül, sem szándékosság nélküL Hogy is történt?... Néhány kívüli kommunista és pártonhosszú idő óta figyelte Krajcsikot és munkáját, és haragjuk a pártszervezet elnökével szemben napról napra fokozódott, mert Krajcsik nem úgy dolgozott és nem is úgy cselekedett, mint egy igazi kommunista pártmunkás. 1951 tavaszán a sajtó dicsérte a komáromi traktorállomást, hogy idejében megjavította a gépeket. Amikor azonban a traktorok kifutottak a mezőre, a gépek leálltak munka közben, mert hanyagul javították meg őket, éppen csak úgy, hogy a járási Nemzeti Bizottság ellenőrző szervének szemét bekössék. A gépjavító központ vezetője Krajcsik volt. Az egész gépállomást nagy izgalomban tartotta Besenyei újító esete. Krajcsil-nak újítási javaslatot nyújtott át, amelyet az elutasított, de nemsokára ugyanazt jelentéktelen változtatással Krajcsik maga kezdte megvalósítani. Az újítást magáénak adta ki és magas jutalmat kapott érte. Besenyei e csalás elleni tiltakozásul otthagyta az állomást. Nem sokkal rá az állomást elhagyta Fusik, az egyik legjobb karbantartó, javító, aki távozáskor ezt rrondta: Amíg itt Krajcsik uralkodik, addig itt nem lehet dolgozni. Az ember elszokik a munkától. Rájöttek arra is, hogy Krajcsik ezer meg ezer túlórát írt be, amelyeket sohasem dolgoztak le, de sikerült neki a dolgot kimagyarázni. Mégis csak megrvolt a pártszervezet elnökének tekintélye, azonban az ilyen esetek az állomás többi kommunistáinak figyelmeztetésül szolgáltak. A kommunista öntudatos és fegyelmezett munkájával tűnik ki. Olya' ember az, aki gondoskodik kezükkel és azt mondták, úgy marad minden, mint eddig. Akkor a pártszervezet tagjainak egy része, élükön Kozár elvtárssal, a pártbizottság tagjával és Ácsai elvtárssal, a politikai megbízottal, valamint az új munkásigazgatőval együtt feltárták a hibákat a pártszervezet munkájában és kényszerítették Krajcsikot, hogy a Párt Irányvonala ezerint dolgozzon és ne az ő önző egyéni érdekei szerint. Az elvtársak sokáig vitatták az állomáson uralkodó helyzetet és bc zéltek azokkal az elvtársakkal, akik elítélték Krajcsik módszereit. Azonban a helyes pártvonalat keresztülvinni mégis nehéz volt. Ekkor értették meg, milyen nagy hibákat követtek el előbb, amikor nem bírálták Krajcsik tevékenységét és megállapították, hogy emiatt sikerült Krajcsiknak oly sokáig visszaélni a Pártban viselt funkciójával. Krajcsilaiak sikerült a következő: megbénítani a pártszervezet politikai életét, szétverni a kommunisták kollektívjét, eltörölni a pártszervezet befolyását a pártonkivüliekre és megfosztani a Pártot tekintélyétől. A tizennyolc embert számláló üzemi pártszervezet mintha nem is létezett volna. Krajcsik egy kis csoporttal vette magát körül, akik őt dicsérték a járási pártszervezeten, a járási Nemzeti Bizottságon, terjesztették egyenlősdi elméletét, amellyel megfertőzte a gyűléseket: kis munkáért magas béreket írt azoknak, akik tetszettek neki. Krajcsik vezetése alatt a Párt gyűlései elvesztették értelmüket. A pártbizottság előkészítése nélkül hívta össze azokat, a politikai kérmindenről, gyűlöli a maradit és az ,• désekröl elterelte a figyelmüket és ellenségest és maga körül megteremti az alkotó munka örömteli eletét. Krajcsik enne'' ellenkezőjét csinálta, csak magára gondolt, olyan dolgokat csinált, amelyek megzavarták a kollektívot és a többiek ügyeiben közömbös maradt, ö teremtette meg az állomáson a protekciós légkört. az emberek nem dolgoztak örömmé és lassan nem törődtek semmivel. Ez az egészségtelen helyzet akkor csúcsosodott ki, amikor Kravduch ifjúmunkás elkezdte terjeszteni az új, ú. n. csomós javítási módszert. Krajcsik ekkor élesen fellépett a fiatal elvtárs ellen, elítélte haladó módszereit és megakadályozta bevezetésüket. A javítók legyintettek terméketlen bérkérdésekre fordította. Krajcsik uralkodása alatt egész évben csak 11 taggyűlés és 9 bizottsági ülés volt. A pártonkívüliek szemében tönkretette a pártszervezetet, mert a Párt nevében ígérgetett, de soha semmit nem teljesített, a Párt nevével hetvenkedett, de semmit sem produkált. Egy brigádot a nyári munkák alatt saját gondjaira vállalt, azonban ez a brigád utolsó maradt, mert Krajcsik a lustákat részesítette előnyben és szétrombolta a traktoristák lelkesedését. Kozár, Ácsai és a többi elvtársak csak most értették meg, mekkora hibát követtek el, amikor a pártbizottságban elnézőek voltak Krajcsik túlkapásai iránt, elnézték azt, hogy megsértik a pártbizottság határozatait. A járási pártbizottság neki adott igazat és nem vizsgálta meg mélyebben az állomáson uralkodó helyzetet Ezért volt nehezebb a Párt helyes vonaláért folyó "harc. Elöször harci kollektivumot kellett megteremteni, ki kellett küszöbölni a Párt gyűléseinek lebecsülését magliknál a kommunistáknál, a passzivitásból harci aktivitásba kellett őket vezetni. Meg kellett teremteni a pártooikivüliekkel az összeköttetést, fel kellet újítani a pártszervezet befolyását. Tekintélyt kellett szerezni a Pártnak, ami nem volt könnyű, mert Krajcsik tökéletesen végezte romboló munkáját. A pártszervezet és a pártonkívüliek most egysikban harcolnak, kiterjedt a bírálat és az önbírálat, aimi elöl azonban Krajcsik megszökött azzal, hogy beteg. E harcban a pártszervezet megerősödött, élénk politikai életet kezdett és ismét megszerezte a traktorállomás dolgozói előtt elvesztett tekintélyét. Az elvtársak sokat tanultak: a Pártban külön csoportok alakítása, a pártfegyelem megbontása, a pártonkívüliekhez való fölényes viszony, a haladó szovjet munkamódszerek elutasítása mindig olyan ember tulajdonságai, aki idegen a Pártnak és ezért nem is tartozik a Pártba. (Oborszky, Rudé Právo) ôzift dolgozom, ezért karcol ak ! Amikor beléptem, köszöntésemre senkisem felelt. Nem is csoda, nem is hallhatták. A komáromi hajógyár nagy csarnokában, a 207-esben nagy zaj van. A hatalmas hajótestek körül emberek százai sürögnek, forognak. Fejük felett állandóan jönnekmennek a daruk, nehéz terheikkel. Acéllemezeket, vázakat cipelnek, hogy a szakemberek avatott kezében személyhajók alkatrészeivé váljanak. Személyhajók készülnek itt a kommunizmus nagy építkezéseire. Köröskörül kovácsok, hegesztők, segédmunkások, mesterek és műszakiak jönnek, mennek, egyforma szerelőruhákban, a többiek az állványokon dolgoznak. Aki belép, az első pillanatban látja, hogy valami lelkes nagy izgalom füti a dolgozókat. De néhány percnyi szemlélődés után meglátja, hogy ez a látszólagos zűrzavar, alaposan meg van szervezve, közös akarat irányítja z idő legyőzésére. Egy fital férfihez lépek: széltől, esőtől cserzett arca érdeklődést árul el, de ugyanakkor a szeméből felém villan a kérdés: „mit keresel itten? Nekünk minden perc drága!" Ferenczi Károlyt keresem — mon dom kissé zavartan, de máris szavamba vágnak, itt dolgozik, de most nincs jelen mondják elutasítóan és velem semmit sem törődve dolgoznak tovább. Nem zaklattam őket, és türelmesen vártam. Néhány perc múlva alacsony termetű férfi lépett hozzám. — Tessék, én vagyok! — mondja minden további nélkül, de a szeme állandóan ott kalandozik a munkahelyen, amely nyüzsög mint a hangyaboly. Ferenci elvtárs, aki itt egy egész csapatot vezet, elmondja, hogyan van megszervezve a munka, hogyan szaporítják a munka ütemét, hogyan harcolnak az időért a Volga —Don-csatorna hullámaira készülő személyhajó építésénél. — Március 20-ig készen leszünk, de nagy munka áll előttünk, és ezt a nagy munkát csak úgy tudjuk elvégezni, ha minden nap tökéletesen tudjuk feladatainkat. — A reggeli röprvűlésen Schlár elvtárs, mesterünk megmagyarázza napi feladatainkat, megtárgyaljuk a külpolitikai helyzetet és szétoszlunk munkahelyeinkre. A gépek segítenek, de az is megtörténik, hogy a daru foglalt, várni nincsen idő. Ilyenkor kezdődik a harc a percekért. Az anyagot is magunk hordjuk, hogy a szerelésnél nyugodtan dolgozhassanak. A mi csap-tunkban 10—15 ember dolgozik. Fiatalok és idősebbek, szlovákok, csehek és magyarok harcolnak a közös célért. Befejezni a hajókat! Akadályt nem ismerünk, az összetartás segít bennünket. Ferenczi Károly, a csapatvezető 23 éves. 1948-ban ő is azok között a munkások között volt, akik résztvettek az űj hajógyár alapjainak lerakásán. Később lett csapatvezető. Munkájával nyerte el ezt a megbízatást. Nemrég nősült, rövidesen boldog apa lesz. — Igen, azért dolgozom ilyen lelkesen, mert látom, hogy a mi harcunknak meg van az eredménye. A mi rendszerünk gondoskodik a dolgozó emberről. — Szép az élet és úgy kell dolgoznunk, mint ahogyan a szorgalmas gazdák dolgoznak sajátunkon — magunknak! Szocialista hazánkban harcolunk a béke frontján és március 20-án átnyujtjuk hálánk és szeretetünk zálogát — a Szovjetunió dolgozóinak: A két szemé'vh^i'ót! Feraneez Antal Komárom — Hajógyár A régi jó munkások ne pihenjenek babérjaikon, hanem segítsék a fiatalokat a tanyi lengyárban A hazai nyersanyag nagy kincs. Feldolgozására a legnagyobb gondot kell fordítani, hogy a lehető leggazdaságosabban pótoljuk a külföldi nyersanyagokat. Ezt mondotta Beke Vince, a tanyi Trepa lenfeldolgozó gyár vezetője. Lássuk csak, hogy a tanyi üzem hogyan segiti elő azt a célt, hogy textilüzemeink minél több és minél jobb nyersanyagot kapjanak. Csak 84 százalékra teljesítették tervüket a mult éfvben, adósai maradtak népidemokratikus hazánknak és ez a tény kell, hogy gondolkodásra késztessen bennünket. Mi volt az oka annak, hogy a tanyi lengyár nem teljesítette kötelességét. Az, hogy a mult év első felében elhanyagolták a munkát, nem törődtek a gépi berendezés jókarbantartásával és még kevesebbet a munkások politikai nevelésével. Az üzemben rosszul dolgozott a Párt és a Szakszervezet. Nem gondoskodtak a munkaverseny kifejlesztéséről, nem törődtek az új munkamódszerekkel, Korabelnyiková módszere még nem jutott el a tanyi lengyár dolgozóinak tömegéhez. Pedig vannak az üzemben fejlett dolgozók. Régi jó munkások kötelessége lett volna az, hogy taj pasztalataikat átadják a többieknek, I a fiataloknak, a mezőgazdaságból j jött munkásoknak, de ez nem történt meg. Itt van például Sári Gizella esete! Hat esztendeje dolgozik az üzemben, munkájával az élen halad. Szakember, tudja mit kell tennie. Bugázó gépnél dolgozik és ha a gépén valami hiba van, ö maga kijavítja, ért hozzá. Kulccsal a kezében sürög-forog a gép körül. Eddig minden rendben volna. Amikor azonban megkérdeztük Sári Gizellától, hogy mi történik akkor, ha a mellette levő gép elromlik és az ott dolgozó, gyakorlatlan munkás nem tudja azonnal megjavítani a kisebb hibát, vájjon segít-e neki, megdöbbentő választ kaptunk. — Már bolond lennék segíteni, hogy ő is annyit keressen, mint én! Sári Gizella, az üzemtanács tagja! A munkások kultúrfelelősnek is megválasztották. Vájjon helyesen képviseli-e a munkásosztály érdekeit? Ha így gondolkodik, akkor nem. Mert tudnia kellene, hogy nem rajta áll a tanyi lengyár tervteljesítése, hanem még sok más társán is. akiknek jó teljesítményétől függ a 100 százalék. ö azonban nyilván csak saját magával törődik. Pedig neki könnyebb a munkája, mint azoknak, akik csak egy-két hónapja dolgoznak az üzemben. És megfeledkezik arról, hogy amikor az üzembe került, neki is megmutatta valaki, hogyan dolgozzon, hogy jól keressen és teljesítményével segítse az egész üzemet, erősítse a hazát és a békét. Mert a tanyi lengyár csak akkor lesz a béke harcának erős bástyája, ha minden munkás legalább olyan jó munkás lesz, mint Sári Gizella. Ahhogy azonban az kell, hogy Sári Gizella ne pihenjen régi dicsőségének babérjain, hanem tapasztalatait adja át minden dolgozó társának. A régi jő munkások vegyenek példát A szovjet sztahanovistáktól, akiknek első a haza építése. Ennek érdekében teljesítenek 200—300 százalékokat, újítanak, javítanak a munkameneten és munkamódszereiket nemcsak a gyárban dolgozó társaiknak, de az ország minden munkásának átadják, sőt azonnal felkínálják nekünk is, a népidemokratikus országok dolgozóinak. Ez a példa lebegjen a Sári Gizellák előtt és jusson eszükbe, hogy a tanyi lengyár munkájától függ más üzemek tervteljesítése is, például a holicsi és kézsmárki üzemek munkája. Ahhoz, hogy ezek az üzemek sikerrel tudjanak dolgozni, kell, hogy a tanyi munkásság túllépje tervét. És hisszük, hogy ez az ötéves terv negyedik évében igy is lesz! Kell, hogy a Pártszervezet és a Szakszervezet végre megkezdje a politikai felvilágosító népnevelő mun kát, a munkások értsék meg végre, miért harcolnak, miért kell, hogy teljesítsék tervüket. Kelemen Béla.