Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-30 / 25. szám, szerda

1952 január 26 U J S 7 Ö Csojbalsan marsall, a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke meghalt Mint már jelentettük, Csojbalsan marsall a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke január 26-án elhunyt. Csojbalsan marsai] 1896 február 8-án született szegény mongol családból. Mint elsőszülött fiúnak kolostorba kellett volna vónulrtia. Ügy volt, hogy egyikévé kellett volna válnia azoknak a fekete lámáknak, akik százezerszámra megtöltötték a kolos­torokat, hogy hű szolgái legyenek a lámái papi uralomnak. Azonban Csoj­balsan elszökött a kolostorból és mint munkás dolgozott Urgában. Itt kezdett iskolába járni, majd el­került a seibériai Irkuckba. Itt ta­lálkozott az orosz forradalmárokkal, a bolsevikokkal, akiket a cári rend-1 szer ideküldött száműzetésbe. A fia­tal Csojbalsan igen korán megértette, hogy miért harcolnak a bolsevikok. Tevékenységük igen mélyen hatott a húszéves ifjú kedélyére, aki felismerte nemzetének szegényes állapotát és ki­zsákmányoltságát. Visszatér Urgába, hogy meg nem alkuvó harcot folytas­son hazájában az orosz bolsevikok mintájára. Suohé Batorral együtt megkezdte a fővárosban a marxista körök szer­vezését. A Nagy Októberi Forrada­lom hatása alatt megkezdték a mon­gol népi forradalmi párt szervezését és ennek tagjai a hegységekben meg­alakították az első partizán egysé­geket és ezek az egységek harcoltak az idegen elnyomók ellen. 1921 már­ciusának elején volt a Párt első kon­gresszusa, amelyen végül is kitűzték a forradalom előkészítésének prog­rammját. A partizánegységekböl alakult meg a néphadsereg, amelyet teljes egészé­ben Suché Bátor szervezett meg ós Csojbalsan ennek a hadseregnek lett a politikai komiszárja. Az ő vezeté­sükkel harcolt a néphadsereg az or­szág felszabadításáért. Az ellenforradalmár erők nem nyu­godtak és 1923 februárjában megöl­ték Suché Bátort. A kormány élére a mongol nép Suché Bátor társát, Csojbalsant nevezte ki. Az ő kezében egyesült a hadsereg és a Párt veze­tése. Már az elkövetkezendő években megkezdte a reakció elleni harcot: az országot népköztársaságnak nyil­vánították és a forradalom minden vívmányát törvénybe iktatták. 1924 augusztusában volt a mongol forradalmi párt történelmi harmadik kongresszusa. Ezen a kongresszuson Csojbalsan kihirdette a feudalizmus elleni offenzíva programmját. A Párt elfogadta a lenini-sztálini tanítás irányvonalát. A Párt IX. kongresszusán, amelyet 1934-ben tartottak, Csojbalsan mar­sall előterjesztette az ország első gazdasági programmját — kitűzte célul az ipar kiépítését a modern módszerek alapján. Hála a mezőgaz. dasági tervhez nyújtott szovjet se­gítségnek, és a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződésnek, a mongol nép Csojbalsan elvtárs vezetésével igen nagy sikereket aratott. A második világháború alatt a mongoi néphadsereg Csojbalsan veze­tésével résztvett a japán kvantun­hadsereg elleni szovjet offenzívában. Sztálin generalisszimusz méltatta Csojbalsan hadseregének hűségét: „A szovjet kormány köszönettel ál­lapítja meg, hogy a mongol forradal­mi népi hadsereg a Vörös Hadsereg oldalán harcolva igen értékes segít­séget nyújtott a japán imperializmus szétzúzásában." Csojbalsan marsall vezetése alatt a mult évi júniusi választások alkal­mával a mongo{ népi forradalmi párt tagságának és pártokívüliek 99.6%­ka aláírta a Béke Világtanács felhí­vását. A Legfelsőbb Szovjet Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának részvéttávirata A Legfelsőbb Szovjet Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a nagy népi churai elnökségének és a Mongol Népköztársaság Miniszter­tanácsának a következő táviratot küldte: A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjet­jének elnöksége és minisztertanácsa mély részvétét nyilvánítja a Mongol Népköztársaság kormányának és népének a Mongol Népköztársaság kormányelnöke, Csojbalsan tábor­nagy halála felett. Csojbalsan elvtárs a szovjet nép hü barátja volt, lelkes védelmezője a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió közötti barátság fejlesz­tésének és megszilárdításának, amely a mongol nép szabadságának és függetlenségének biztosítéka. A Szovjetunió nemzetéi a mongol néppel együtt mélyen gyászolják a mongol nép dicső vezérének, a Népi demokratikus mongol áilam fárad­hatatlan építőjének, Csojbalsan tá­bornagynak halálát. A Szovjetunió Legfelsőbb Szov­jetjének Elnöksége. A Szovjetunió Minisztertanácsa Az SzK(b)P Központi Bizottságának részvéttávirata A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának Közpqrnti Bizott­sága a következő táviratot intézte a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságához: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizott­sága részt vesz az Önök mély fájdalmában, Csojbalszaai marisainak, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetőjének, Szuhe-Bator, a mongol nép hőse harcostársának, a mongol népi állam megalapítójának halála al­kalmából. Csejbalszan elvtárs személyébe n a Mongol Népköztársaság dolgo­zói a mongol nép szabadságának és függetlenségének nagy harcosát és a Mongol Népi Forradalmi Párt sze rvezőjét vesztették el. Az ő vezetése alatt rázta le a mongol nép a hűbérurak és a külföldi gyarmatosítók igáját és lépett a népi demokratiku s állam építésének útjára. A Szovjetunió népei örökké őrizni fogják Csojbalszan elvtársnak, a mongol nép nagy vezérének ragyogó emlékét és meggyőződésük, hogy a mongol nép továbbra is azon az úton fog járni, amelyet Szuhe-Bator és Csojbalszan kijelölt számára. Klement űottwa!d köztársasági elnök részvéttávirata Klement Gottwald Köztársasá­gunk elnöke hétfőn, január 28-án a Mongol Népköztársaság Miniszter­tanácsa elnökének Chorlin Csolbaj­san tábornagy halálának alkalmá­ból a következő részvéttáviratot küldte: „Goncsigiin Bumacende elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi churalja elnökének, Ulan Bátor. Elnök elvtárs, kérem, fogadja az egész csehszlovák nép és a magam személyes részvétnyilvánítást Csoj­balsan tábornagynak, a Mongol Népköztársaság Mnisztertanácsa el­nökének, a mongol nép niagy vezé­rének, a nemzet szabadságáért és boldog, gyönyörű jövőjéért harcoló rettenthetetlen harcosnak, halála al­kalmából. Klement Gottwald a Csehszlovák Köztársaság elnöke * Anton Zápotocký kormányelnök Csojbalsan tábornagy halála alkal­mából részvéttáviratot intézett Szu­rundzsabohoz, a Mongol Népköztár­saság elnökhelyetteséhez, Viliam Široký kormányelnökhelyettes és külügyminiszter pedig Namtajsirin Ihamszuronhoz, a Mongol Népköz­társaság külügyminiszteréhez. A japán dolgozók tüntetnek a kormány háborús politikája ellen A japán parlament már napok óta tárgyalja a költségyetésről szóló tör­vényjavaslatot. Ezt a nép háborús költségvetésnek nevezi. A költségve­tés oroszlánrészét a „rendőrtwtület" létszámának egyharmaddal növelésé­re, a haditengerészeti erők újjáte­remtésére, az amerikai megszálló hadsereg ellátására, a haladó érzelmű személyek ellen irányuló terror foko­zására fordítják. A parlament mun­kásellenes törvényeket készül hozni, amelyek a demokratikus szervezetek ellenőrzését rendszeresítik és tiltják az általános sztrájkot. A Josida-kor­mány ezekkel a törvényekkel még nagyobb cselekvési szabadságot akar magának biztosítani, meg akarja fé­lemlíteni a nemzet árulói és az ame­rikai megszállók ellen küzdő néptö­megeket. A japán népet azonban nem félemlítik meg ezek a fenyegetések. A japán dolgozók január 26-i tö­megtüntetése a Josida-kormány politikája, a háborús költségvetés, a dolgozók létjogaival szemben in­dított új támadás elleni erélyes tiltakozás jegyében folyt le. Déli 12 órára a vasutasok, kikötő­munkások, városi közlekedési alkal­mazottak, építőmunkások, tanítók, művészek, magán- és állami tisztvi­selők ezrei gyűltek össze a Siba­parkban. A tüntetők jelmondatos feliratokat vittek magukkal. „Vesszen a Josida­kormány!", „Harc a békéért, a há­ború ellen!", „Vesszen a háborús költségvetés, amely nyomorba dönt bennünket!" — olvashattuk. A tüntetők gyülekező helyére egy­másután érkeztek a rendörosztagok. Az amerikai és japán rendőrök dü­hösen tekintgettek a vörös zászlók­ra. A dolgozók azonban nyugodtan viselkedtek. Amikor ismeretessé vált, hogy a kormány megtiltotta a felvo­nulást a parlament épületéhez, a tün­tetők húsztagú küldöttséget válasz­tottak és megbízták azzal, hogy adja át a, kormánynak a parkban tartott gyűlés résztvevői által egyöntetűen hozott határozatot. A tüntetők, mi­után a küldöttséget útnak indították, rendezett oszlopokban kezdték el­hagyni a parkot. Hamarosan a vörös lobogók hosz­szú sora tűnt fel Tokió több utcá­ján. A tokiói rádió jelentése szerint a japán kormány bel- és külpolitikája — amit Josida miniszterelnök pro­grammbeszédében fejtett ki — éles bírálatot vont magára a parlament­ben is. Tomabeci, a konzervatív úgyneve­zett Demokrata Néppárt vezetője Jo­sida programmbeszédével kapcsolat­ban január 25-én interpellációt nyúj­tott be a parlament alsóházában. Eb­ből az alkalomból elmondott beszédé­ben elégedetlenségét fejezte ki a San Franciscóban aláírt japán „békeszer­ződés" jellege miatt és elítélte Josi­dának a Kiná\ való kapcsolatok kérdésében kifejtett „titkos diplomá­ciai mesterkedéseit". A befolyásos üzleti köröket képviselő Tomabeci ki­jelentette, hogy Japán szempontjá­ból elengedhetetlen „a béke sürgős helyreállítása és a kereskedelmi kap­csolatok elmélyítése minden olyan ázsiai országgal, amellyel mind föld­rajzi, mind gazdasági vonatkozásban sorsunk összeköt". Tomabeci ezután élesen bírálta a miniszterelnök programmbeszédének azt a részét, amelyben Josida „a biz­tonság megszilárdításáról" szóló fe­csegéssel igyekezett álcázni Japán most folyó remilitarizálását. — Annak ellenére, hogy Josida miniszterelnök szavakban ugyan több ízben állást foglalt Japán újra­felfegyverzésével szemben — mondta Tomabeci — a valóságban országun­kat újra felfegyverzik. Konkrétab­ban beszélek. Az új költségvetésben a „védelemre" előirányzott 66 mil­liárd jen, épúgy, mint a „biztonsági" és más célokra szóló 160 milliárd jen, nyíltan visszatükrözi az új had­sereg létesítésére irányuló szándékot. Még Midzutani, a japán szocialista párt vezetője is élesen bírálta a Jo­sida-kormány politikáját. Midzutani azzal vádolta Josidát, hogy diktátori politikát folytat és elárulja a nemzet érdekeit. Lemondott az egyiptomi kormány A kairói lapok hétfőn közölték a Nahas pasa kormányának lemondá­sáról szóló királyi dekrétumot és Ali Maher pasa miniszterelnökké való ki­nevezését. Ali Maher pasa az új kor­mányt a következőleg állította össze: Miniszterelnök, kü'ügymini- ' -r, hadügy- és tengerészetügyi minisz­ter — Ali Maher pasa, pénzügymi­niszter dr. Zaki Abd el Motaal bej, belügyminiszter Ahmed Mortada el Maragi bej, iskolaügyi miniszter Mo­hamed Abd el Halek Haseuna pasa, iparügyi és élelmezésügyi miniszter Ahmed Ibrahim Abd el Vahab bej, mezőgazdasági miniszter Salib Sami pasa, igazságügyminiszter Mohamed Ali Namazi pasa, közlekedésügyi mi­niszter Hamed Szolimán bej, népjó­léti miniszter Haszan -— eg'zz­-ó.gügyi miniszter dr. Ibrahim Savki bej, a moszlim alapok minisztere el Laban pasa. A sajtó jelentése szerint Ali Ma­her pasa egyiptomi miniszterelnök hivatalbalépésekor Faruk királyhoz intézett levelében kijelentette, hogy Egyiptom nemzeti. törekvéseinek megvalósítását fogja követelni: a brit csapatok távozását a Szuezi csa­torna övezetéből és a Nilus-völgye országainak egyesítését. Kuomintang csapatokat helyeznek el a burma-kínai határokon Ranguni jelentések szerint a Thai­földre naponta kuomintang egységek érkeznek amerikai tisztek vezetésé­vel, hogy csatlakozzanak Kentun­ban (Észak-ífejrma) Li Mi kuomin­tang tábornok bandita csapataihoz. A „Bankok Post" című lap közli Burma hivatalos képviselőinek nyi­latkozatát, amelyben bejelentik, hogy a kuomintang bandita csapatok Kentunban állandó megerősítéseket kapnak, amelyek Thai-földön keresz­tül törnek e körzetbe. Burma kép­viselője kijelentette, hogy 10 ezer kuomintang katona, akik Burmából menekültek el, Kentuni támaszpont­' jukból támadásokat intéznek Junan kínai tartomány határvidékei ellen. Li Mi tábornok Tajvanba, Honkong­ba és Bankokba utazott, hogy csa­patokat toborozzon banditaegységei számára. Elkészült a Lengyel Népköztársaság alkotmánytervezete Vasárnap valamennyi lengyel lap közölte a Lengyel Népköztársaság alkotmánytervezetét, Boleslaw Bie­rut elnök beszédét az alkotmány­előkészítő bizottság január 23-i ülé­sén és az alkotmányelökészítő bi­zottság határozatát a Lengyel Nép­köztársaság alkotmánytervezetének össznépi megvitatásáról. Az alkotmányelökészítő bizottság felhívta a lengyel népet, hogy a leg­tevékenyebb módon vegyen részt az alkotmánytervezet megvitatásában. Ujabb véres összetűzések Tuniszban Szombaton délelőtt kevés új hír ér. kezett Tuniszból Párizsba. A laptudó­sítók szerint a sztrájk az egész országban vál­tozatlanul tart, az üzletek és kávé­házak is zárva vannak, csak a pékek nyitnak ki naponta néhány órára. Tunisz városa ostromállapot képét mutatja, az utcákon fegyveres őrjára­tok, páncélgépkocsik cirkálnak, az arab városrészből gyakran hallatszik lövöldözés. Pénteken és szombaton több véres összetűzés történt. Bab el Kadrában, Tunisz egyik külvárosában, a rendőr­ség fegyverét használta többszáz tün­tető ellen. Heves összecsapás volt a Tunisztól 30 kilométerre lévő Fon­doul.Djedid csendörségének épülete előtt. Kelibiában valóságos csata zaj­lott le. Az áldozatok számáról még nincs hír. A Francé Soir című jobboldali fran­cia lap tudósítója megállapítja, hogy a lakosság nem követi a helytartó fel­szólítását a sztrájk beszüntetésére. Tuniszban a sztrájk teljes, sőt még az európai kereskedők nagy része ]S lehúzta üzletének redőnyéit. A lap rá­mutat, hogy a helytartóság hivatalos közlemé­nyei szerint az incidensek határo­zottan felkelés jellegét öltik. A baloldali Ce Soir kiemeli: a vé­res megtorlás nem félemlíti meg a tu. nisziakat. hanem éppen ellenkezőleg csak kiszélesítik a függetlenségi moz­galmat. A tunisziak két tehervonatot kisiklattak, 15 vagon felborult. A kárt körülbelül 100 millió frankra becsülik. A két vonatkisiklatás megbénította a forgalmat az algíri és a tunisz— kefi vonalon. A tuniszi kikötőkbe és repülőterek­re egymásután érkeznek a katonai és rohamrendőrmegerősítések. A francia gyarmatosítók Marokkóból és Algírból szállítják a katonaságot Tuniszba. Hatalmas rohamrendňrerVťJi; sités érkezett Bizertába és Sfaxba is. Az AFP jelenti, hogy Szalah Fah. rat, a régi Desztur-párt főtitkára és Abd el Kader Tubari, a Nemzeti Arc­vonal képviselője kiáltványt bocsátot­tak ki, amelyben követelik a depor­tált, vagy fagvatartott tunisziak sza­badonboosátását. A kiáltvány tilta­kozik a francia gyarmatosító politika ellen ég követeli, hogy Tunisz népe az ENSz alapokmányában lefektetett elveknek megfelelően szabadon dönt­hessen sorsáról. A tuniszi Demokrati, kus Unió szintén tiltakozik a megtor­ló intézkedések ellen és teljes szoli­daritásáról biztosította a tuniszi nem­zeti mozgalom vezetőit, a letartózta­tott kommunistákat és Uj Desztur­pártiakat. Franciaországban is terjed a tilta­kozó mozgalom a francia kormány tuniszi terrorja ellen. Tiltakozó hatá­rozatot fogadott el a többi között a lyoni ^szakszervezetek szövetsége, a pedagógusok szakszervezete, Gentilly peremváros községtanácsa, a genne­villiers-i munkások, sok nagy marse­illes-i gyár dolgozói stb. A Tuniszba vezényelt katonák csa­ládtagjai Toulonban tüntetést ren­deztek a katonák elutazása előtt a kaszárnyánál • — jelenti az Union Francaise d'Infor. mation. Amerikai kémügynökök a szófiai törvényszék előtt A szófiai ügyészség elkészítette a vádiratot egy terrorista, diverziós és kémcsoport ellen, amelynek tag­jai a görögországi amerikai kém­szolgálat ügynökei. A vádirat rámu­tat, hogy 1951 augusztus 26-ról 27­re virradó éjjel egy Görögországból elindult amerikai katonai repülőgépről bol­gár terület felett ejtőernyővel le­dobtak három banditát. A négy ügynök: Nikola Petkov, Hadzsi Petkov, Mladen Nikolov Mla­denov és Kiril Dimov Petronov, Gö­rögországban különleges kiképzésben részesültek terrorista, diverziós és kémtevékenység kifejtésére. A kiképzés befejezése után .Petro­novot, Hadzsi-Petkovot és MladenO' vot az amerikai kémszolgálat ellát­ta rádióleadó- és felvevő-készülé­kekkel, Bulgária egy részének tér­képeivel, fegyverekkel, pénzzel, zseb­fényképezőgépekkel, jelmagyaráza­tokkal, hamis okmányokkal, hamis útlevelekkel és más dolgokkal. Ezek után felszálltak egy „Douglas" tipu­sú amerikai katonai repülőgépre. Amikor a repülőgép bolgár terü­let fölé érkezett, a három ügynök ejtőernyővel különböző helyeken ugrott le. Hála a bolgár lakosság és a népi hatalom szervei éberségének, az ügy­nököket leleplezték és elfogták. A terrorista diverziós kémcsoport ügynökeinek perét január 28-ra tűz­ték ki a szófiai törvényszéken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom