Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-26 / 22. szám, szombat

SZOVJET EMBER J KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT A kommunizmus nagy építkezésének kiállításai a Szovjetunióban A Szovjetunióban a. kommunizmus építkezései a nép érdeklődésé­nek központjában állanak. A Szovjetunióban a szövetségi köztársasár gok kiállításokat rendeznek, ahol megismerkedhetnek a látogatók a kommunizmus nagy építkezéseivel. A kiállításokon tökéletes szovjet gé­pek láthatók és jó munkások fényképei, akik ezeket a gépeket kezelik, valamint azon járások és kerületek sematikus térképei, ahol öntöző be­rendezéssel látják el a területet. A Roszj-folyó villanyfényei A kievi területen is nagyszabású munkálatok folynak. amelyeknek célja: villamosítani az összes kol­hozfalvakat. A vi'ilanyerőmüvek építői új eredményekkel fogadjál: az 1952-es évet. A szőke Dnyeper­és a Roszj-folyó egyesülésénél mái­befejezés előtt állnak a hatalmas vízierömü-rendszer első építmé­nyei. A vízierőművek majd olcsó energiát szolgáltatnak a fejlett ga­bonatermelő, cul-orrépatermelő és 'Ilattenyésztö vidékeknek. A Roszj-folyó körzetéhez tartozik a háború előtt épített korszuny-sev­csenkoi vízierömü is. Ezt a vizierö­müvet a fasiszta megszállók teljesen sítöképessége nagyobb a korszuny­rombadöntötték, de azóta helyreál- sevcsenkoi, a busovi, és a dibanyec­lítottuk. Ugyanakkor megépítettük ki erőmüvek teljesítőképességénél. Ukrajna első elektromos mezőgaz­dasági gépállomását is. A gépállo­máshoz tartozó 15 villanytraktort Gyors ütemben épül a bugoszlavi vízierömü is. Ez az öt vízierömü kapcsolatban és villanykombájnt már a korszu- jgsz majd nemcsak egymással, de a ny-sevcsenkoi vízierömü táplálja energiával. Ugyancsak ez a vízierö­mü szolgáltat áramot valamennyi környékbeli kolhoznak, szovhoznak, állattenyésztő telepnek és a kolho­zok és szovhozok segédüzemeinek. A Roszj-folyó felső folyásánál most helyeztük üzembe a sztyebljo­vi új vízierőmüvet, amelynek telje­Dél-Ukrajna és Észak-Krim sztyeppéin Az üj hatalmas építkezések még jobban megszilárdítják sok nemze­tiségű hazánk erejét, megsokszorozzák gazdagságát „a szovjetnép di­csőségére, amely biztosan halad a kommunizmls felé a dicső Bolse­vik Párt és a nagy Sztálin vezetése alatt. Dél-Ukrajna és Észak-Krim ter­mőföldjén évszázadokon keresztül aszályos szelek uralkodtak. Az egyéb­ként jó termőföld nagyfokú vízsze­génységgel küzdött. A természet átalakítását, Dél-Uk­i rajna öntözését és villanyenergia­-zükségletét szolgálja a Dnyeperen épülő, 250 ezer kilowattos teljesít­ményű kahovkai vízierömü. Az óriási méretű építkezés során mintegy 600 millió köbméter földet mozgatnak meg. Két és félmillió köbméter vasbetont építenek be. Gépek segítsége nélkül ilyen hatal­mas méretű munkával megbirkózni lehetetlen volna. A szovjetállam ezért nagymennyiségű új technikai felszereléssel látja el az építkezést. A földmunka 97 százalékát gépek segítségével végzik el. De nem csu­pán a gépek száma, hanem a gépek technikai tökéletessége is a siker zálogát jelenti. A kahovkai vízierömü 3,200.000 hektár földet lát majd el éltető víz­zel. Dél-Ukrajna és Észak-Krim sztyeppéin majd néhány esztendő múlva új gyapotültetvények, szőlők, erdősávok és gyümölcsöskertek je­lennek meg, hirdetve a szovjgtam­berek nagy természetátalakító ere­jét. Ivan Kandalov jurovszki hőerőművel is, amelyhez összesen 650 kilométer hosszúságú magasfeszültségű Vezeték tartozik. A most épülő „elektromos gyürü" a kievi terület 10 nagy közigazga­tási kerületét öleli majd magába. Az erőmű-rendszer első szakasza 150 kolhoz, 10 gép- és traktorállo­más, 6 cukorgyár és más vállalat teljes áramszükségletét fedezi majd. Az új esztendőben természetesen tovább folytatjuk a vízierőművek építését. A Roszj-folyó mentén is kigyul­ladtak már és ragyogóan égnek „Iljics lámpásai" s hírt adnak arról a közeli időről, amikor ennek a vi­déknek mezőgazdaságát is elektro­mos bázisra helyezik. Nyikoláj Zimbalevszkij HMMM M) M>H>WW WfW H»WHM» WH W Épült 1951-ben 1951-ben hatalmas lendülettel folytatták az iskolák építését a Szovjetunióban. Csupán az OSzSz SzK területén. 1860 iskola épült. Iskolánkat, amely Moszkva Jtyu­gatí szélén áll, szintén 1951-ben építették. Ezen a vidéken az utób­bi években teljesen új kerület léte­sült. Kényelmes lakóházakat, gyer­mekek részére különböző intézmé­nyeket, kultúrotthonokat és szép áruházakat láthatunk itt. A gyermekek örömmel sietnek a tágas, napfényes iskolaépületbe. Ke­resztülhaladva a díszes előcsarno­kon és a széles folyosókon, bemen­nek a világos előadótermekbe. Eb­ben az egészséges, derűs környezet­ben könnyebben megy a tanulás. A gyermekek oktatásához nagyban hozzájárul a kitűnően felszerelt szertár Az iskolán kívüli foglalko­zásra külön terem szolgál, könyv­tárat :'s berendeztek, ahol már most, az iskola fennállásának első évé­ben, 10.000 könyv várja az olvasni­vágyó ifjúságot. Agrippina Grisina. Alkotó munka Az idén azt javasoltuk, hogy in­duljon munkaverseny a termelés müveletenkénti önköltségcsökkenté­séért. Javaslatunknak az volt a célja, hogy ezzel emelkedjék a mun­katermelékenysége és így minél több olcsó, elsöosztályú lábbelit tudjunk biztosítani dolgozóinknak. A gyár kollektívája felkarolta kezdeményezésünket és a legutóbbi három hónapban megtakarított bőr felhasználásával 78.000 pár lábbelit állított elő és ez 1,625.000 rubel megtakarítást jelent az államnak. Jelenleg talán már nincs is a Szovjetunióban olyan üzem, ahol ne versenyeznének a termelési müve­letek önköltségcsökkentésért. Nap­nap után kapjuk a leveleket az or­szág minden részéből, amelyekben a szakszervezeti vezetők és a tudo­mány munkásai kérnek bennünket, hogy adjuk át nekik tapasztala­tainkat. Ez is bizonyítja javasla­tunk helyességét. A szovjetember jellemző vonása az, hogy sohasem elégszik meg a már elért eredményekkel. Gyárunk kollektívája azért feladatául tűzte ki, hogy minden műhelyben kizáró­lag kiváló minőségű termékeket állít elő. Marija Levcsenko és Garigorij Muhanov. Jo&M*f»& itiqád i Kahovkában, egy tátongó ablakú omladozó ház lebontásával kezdték meg munkájukat. Hullt az itt-ott megmaradt vakólat, porfelhő szállt, ami elhomályosította látásukat, rá­telepedett a torkukra, tüdejükre. Vá­nya Aszanov kissé kelletlenül mond­ta: — Építeni jöttünk ide, nem pedig rombolni. A kékszemű Szása Matyejcsuk is elégedetlenkedett: — Mennyivel j 0bb a bányában sze­net fejteni! A barnaarcú Ali Efendijev pedig sóvárogva gondolt haza: — Otthon most érik a narancs ... Csak a matrózruhás Grigorij Szir­cov ragadta meg vidáman, a lapátot. — Mi az, csak nem csüggedtek el? Vaszilij Vaszilje>nk 0 komszomolista, az építkezés brigádjának vezetője, hálásan nézett Grigoríjra és eszébe jutott az a beszélgetés, amit pár nap előtt a, munkavezetővel folytatott. _ Nehéz dolgod lesz, Vaszilij, — mondta a munkavezető a brigá­dod a legkülönbözőbb nemzetiségű és természetű emberekből verődött ösz­sze. Ahol földiekből, s ha különösen egy falubeliekből alakul a brigád, ott már eleve meg van az összehangolt­ság. Vaszilij azért nem csüggedt. Visz­szaemlékezett a Nagy Honvédő Há­borúra, amelyben hasonlóan sok nem­zetiségű volt a felderítő százada, még­is milyen nagyszerűen megállták a helyüket. „Ott harcokban született a barátság — gondolta — itt majd munkában acélosodik meg ...« 2. Vaszilij nemcsak a munkában volt együtt brigádjával, hanem munka után is. Vacsora végeztével Ale­kszandr Gumenjuk, a brigád agitá­tora ismertette a legújabb folyóira­tokat, vagy valamelyik könyvről be­szélt. Ali Efendiv, Ványa Aszanov, Viktor Sztrusevszkij hazulról kapott leveleiket olvasták fél, Grigorij Szir­cov fényképgyüjteményét mutogatta nagybüszkén, Sztyepán Kozák pedig legújabb verseit olvasta fel. Vaszilij ezeken az összejöveteleken megtalál­ta a módot arra, hogy észrevétlenül építse, erősits e a barátságot a bri­gád tagjai között. Az eredmény nem maradt él és nemsokára Vaszilij megelégedéssel látta, hogy a bjelorussz Ványa Mo­zseveljnij és a lezg Ali Efendijev mi­lyen megértéssel egészítik ki egy­más munkáját. A moldvai Sztyepán Kozák, meg a mordvin Ványa Asza­nov közös munkával fabrikált új maiteres hordót, a-z orosz Grigorij Szircov pedig az ukrán Alekszandr Matyejcsukkál tálált ki valami újí­tást: hogyan hengeríthetik f étre a legkisebb erővel a legnehezebb köve­ket is. Ahogy nőtt a kahovkai pusztasá­gon az építkezés, úgy erősödött a brigád barátsága. Eleinte még sok nehézség mutatkozott. Nem volt elég szerszám, a süvítő dnyeperi szélben a vad hóförgetegekben- nehezen ment a munka, de a kedvezőtlen időszak­ban is eredményesen dolgoztaJc, s ahogy végeztek az egyik épülettel, már a második alapjait rakták le. És esténként, amikor összegyűltek, boldogwn beszélgettek a munkaered­ményekről és a jövő tervekről. Az egyik folyóiratban egyszer szép nöi arcképet láttak. — Tamara Hamum, a híres szí­nésznő! mondta Ali Efendijev. — Imi kellene, hogy jöjjön él hoz­zánk ... Nagy művésznő! — A mi munkánk is művészet! — szólt közbe az egyik fiú és Vaszilij bólintott. — Hát művészet is volt, amit leg­utóbb csináltatok, amikor hárman — Grigorij Szircov, Ali Efendijev, meg Alekszandr Matyejcsuk — elvégez­tétek a nyolc szerelő munkáját... mondom, művészet volt! Az elismerés még inkább fokozta munkakedvüket és munkájuk minő­ségét. Ványa Mézseveljnij, aki meste­re volt az ácsmunkáknak, megtaní­totta módszerére Sztyepán Kozákot, Ali Efendijev az okos beosztássál dol­gozó Aszanovtól megtanulta a beton, rakást, Szása Matyejcsuk meg Szir­covtól a lakatosmesterséget. A brigád jó munkájának híre kélt, »gyorsszerelök« — így nevezték el a fiatal gárdát, s amikor Mark Ozernijtöl, a híres brigádvezetötől versenykihívás érkezett, vállalták, hogy 1951 szeptember l-re felépítik a kahovkai iskolát. Fel is építették! És azután, amikor levél érkezett Tamara Hanumtól, aki közölte, hogy meghívásukra rövidesen ellátogat radalom előtt Kirgiziában jóformán A Szovjetunió 33-ik egyeteme 1951-ben a szovjetkormány hatá­rozata alapján Frunzeban, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság fő­városában megnyitották a Kirgiz Állami Egyetemet. A Szovjetunió­ban ez a harmincharmadik egye­tem, kirgiz földön — a* első! A szovjethatalom és a párt a kirgiz nép előtt is, mint a Szovjet­unió valamennyi népe előtt, meg­nyitotta a tudomány, a kultúra és a haladás felé vezető ragyogó utat. A Nagy Októberi Szocialista For­hozzájuk, munkaidejük után olyan szabadtéri színpadot építettek, hogy akármelyik városkának díszére vált volna. Ez a színpad volt a komszo­molok ajándéka az építkezés dolgo­zóinak. Mark Ozernijnek, akinek verseny­kihívása még nagyobb teljesítményre serkentette a jóbarátok brigádját, időnként levelet írtak és beszámoltak Falai között 2000 hallgató elért eredményeikről. I munkások, kolhozparasztok, ... .,„, J , ., , j miségiek gyermekei. 32 katedrán a vBngádwnk most bekemuszakot t . , * , , . . ... tudomány 45 doktora es doktor­nem volt írástudó ember. 1951-ben 1630 általános- és középiskolában több, mint 326.000 gyermek tanult, s míg a múltban nem volt egyetlen főiskola sem, most 11 főiskola és 34 technikum működik, amelyeknek körülbelül 14.000 hallgatójuk van. És most itt van büszkeségünk: az egyetem! Öt fakultása van, történelmi, fi­zikai, matematikai, biológiai-talaj­tani, filológiai és földtani-földrajzi. tanul, értei­tort — közölték a legutóbbi levélben — és mindennap háromszoros normát teljesít. A Nagy Októberi Forrada­lom Sif. évfordulójára tett felajánlá­sunkat jóval a kitűzött idö előtt el­végeztük és brigádunk már az 195S­as tervéven dolgozik. Egyénileg is jól vagyunk: Szása Matyejcsuk két ruhát csináltatott és vásárol/t egy harmonikát, Viktor Sztrusevszkij megtanult motorkerékpárt űzetni, Grigorij Szircov beadtta iratait a hidrotechnikai főiskola előkészítő tan­folyamára, de tanulunk mindannyian a dolgozó fiatalok esti iskolájában és a koniszomólunk is szépen megszapo­rodott új tagokkal. Az egyik munkaszüneti napon ki­rándultunk az aszkanyijanovai védett területre, ahol láttuk, milyen csodá­latos átalakítást művelt a víz és az erdő a sztyeppévei... Amikor vissza­tértünk ide, a kiszáradt föld, a ter­méketlen homok birodalmába, arra gondoltunk, hogy nemsokára itt is öntözöcsatornák épülnek, kertek vi­rulnak és dúsan nő majd a gyapot, a rizs, meg a szőlő. Fiatal életünk minden erejét arra szeretnénk fordí­tani, hogy mindez mielőbb megvaló­suljon ...« Egyik esti összejövetelünkön Vá­nya felolvasott egy levelet, az a Vá­nya, aki idejövetelükkor bizalmatlan és kételkedő volt. Vaszilij Vasziljenko itt állt a fiúk mögött, s amíg a levél 'szavai csengtek, szíve megtelt meleg­séggel és tekintetével végigsimogatta brigádja minden tagját, — « jóbará­tok brigádját, jelöltje tart előadást. Laboratóriu­mok, tanszertárak támogatják az oktatást, s 1951-ben csupán ezek felszerelésére 6 milliö rubelt fordí­tottak. Kirgizia népe így gazdagodik tu­dásban. Földjén, ahol a nagyapák még írni, olvasni sem tudtak, a ma fiatalsága főiskolákon, egyeteme­ken tanul. I N B. Dzsangircstnov. Emlékezetes esztendő 1951 emlékezetes esztendő ma­rad számomra: Lídia Korabelnyiko­vával, a „Párizsi Kommün" cipő­gyár brigádvezetőjével, Sztálin­díjat kaptam a nyersanyagtakaré­kosság komplex módszerének ki­dolgozásáért. Ezt a módszert már széles körben alkalmazzák a gyár­ban, ahol mint mühelyfőnök dolgo­zom. Gyárunk a most lepergett esztendőben január és szeptember között, tehát háromnegyed év alatt, megtakarított nyersanyagból 3 mil­lió rubel értékű termékkel adott többet, s ez másfélmillió rubel ter­ven felüli jövedelmet jelentett. A moszkvai Bördíszmügyár első he­lyen áľ a könnyűipari vállalatok versenyében és jó munkánk elis­merése: a Szovjetunió miniszter­tanácsának vörös vándorzászlaja. A módszer, amelyért, a Sztálin­díjat kaptam, elterjedt a Szovjet­unióban más vállalatoknál is. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Örüipk, hogy hozzájárulhatok or­szágom gazdaságának erősítéséhez, a kommunizmus építéséhez. Fjodor Kuznyecev.

Next

/
Oldalképek
Tartalom