Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-26 / 22. szám, szombat

/ 1952 január 26 U J S 7 Ö u i sm Tfőctyyan kezdi e tu szakmát tanulni 1943-ban kerültem be a füleki gyárba. Azóta alkalmam volt alapo­san megismerni az üzemet. Az üzem a miénk, nem úgy, mint azelőtt, amikor a kapitalistáknak dolgoz­tunk. Belépésem után a fülkészítő­ben dolgoztam és Berendi György volt a mesterem. A fúrógéphez ke­rültem, szerettem ott dolgozni és csupa jő elvtárssal voltam együtt, olyanokkal, mint Perencsei István, Balázs Pál, akik mind Pártunk hü tagjai. Három évig dolgoztam ebben a műhelyben, de sajnos egészségi ál­lapotom miatt ott kellett hagynom megszokott munkahelyemet. Innen raktárba kerültem és 1949-ig ott dolgoztam. Egy szép napon kijelöl­tek engem akkordozónak és tanfo­lyamra küldtek. Ez a beosztás se­hogy se tetszett nekem, mert hisz én kézimunkához voltam szokva és éppen ezért mindig visszavágytam a műhelybe. Egyszer csak elhatároztam magam és bementem az igazgatóhoz. El­mondtam neki azt, amit éreztem. — Mi az, nem akarsz tanulni? — kérdezte tőlem csodálkozva az igaz­gató. Én erre ezt feleltem: — Szeretnék tanulni, de valami mást, nem papírral dolgozni. Az igazgató elvtárs elnevette ma­gát. — Majd beszélünk róla, — mon­dotta. Néhány nap múlva elmenteni Hro­nec elvtárshoz, mert hozzá küldött az igazgató és neki is elmondtam, hogy mit akarok. Megkérdezte tő­lem az igazgató elvtárs: — Hát hová szeretnél menni? — — Csak oda — feleltem neki —, ahol annyi évig dolgoztam, a flilké­szitöbe, ahonnan a raktárba kerül­tem. Oda nem kerülhettem vissza, mert teljes volt a létszám. — Tudod mit — folytatta Hronec elvtárs — a villanyszerelő műhelybe kellene két lány, aki megtanulná a villanymotor tekercselését. Először hallani sem akartam er­ről, de aztán meggondoltam magam. Tényleg jó volna ezt megtanulni, ez hasznos szakmát jelentene. így beleegyeztem, elmentem oda, megmondtam a mesternek, hogy ezentúl a tekercselőknél fogok dol­gozni, a mester jóváhagyta és be­osztott a munkához. Eleinte szokatlan volt nekem a környezet, talán azért, mert egye­düli nő voltam a műhelyben, no meg azért is, mert nem törődtek velem úgy, mint kellett volna. Na­gyon elkeseredtem, hogy nem akad egy sem a munkatársak között, aki maga mellé venne és tanítana. Há­rom hónapig ment ez így. Bizony a fizetésem is nagyon kevés volt. Va­lószínűleg ugy szerepeltem, mint inas. Csakhamar változás történt a mű­helyben. Kiváló szakmunkás jött kö­zénk, Zupko Gyula elvtárs, aki ezt mondotta nekem: — No, Marika, meg akarja-e ta­nulni a tekercselést, mert ha igen, kezem alá veszem. — Most már rajz után kezdtem dolgozni, ami könnyebbséget jelentett. Örültem, hogy akadt olyan ember, aki a se­gítségemre sietett. Megkezdtem az első motor te­kercselését és szépen haladtam vele. Zupko elvtárs bíztatott: Ne féljen Marika, fog az menni tovább! Jól eső volt ez a bíztatás. Kíváncsian vártam, sikerül-e a munkám. Alig tudtam kivárni a végét. Készen lett. Eljött a próba ideje. Bekapcsoltuk az áramot és az én motorom olyan szépen kezdett működni, hogy én azt hittem, kibújok a bőrömből örö­mömben. Nem is tudjátok elképzelni, milyen érzésem volt, hogy én ilyes­mit csinálhatok. Büszkeséget is érez­tem, de nem mutattam. Kinek is kö­szönhetem azt, hogy ilyen boldog vagyok? Pártunknak, Zupka elv­társnak, aki komolyan tanított és bíztatott folyton, fog menni a mim­ka,, csak figyeljek. Megkezdtem a második motor te­kercselését. Ez is sikerült. Utána a harmadikat... Már a hetediknél tartok és olyan örömmel csinálom, hogy még álmomban is csak a mo­torjaimra gondolok. Alig várom, hogy kivirradjon és mellettük le­hessek. Szorgalmam eredménye meg is mutatkozott. Keresetem emelke­dett, már 17 és fél korona az óra­díjam és még ennél is több lesz. Elvtársnők, most hozzátok sze­retnék szólni néhány szót. Tanulja­tok ti is szakmát, most jó alkalma­tok van rá, nem úgy, mint azelőtt, amikor a fiúk is nehezen lehettek szakmunkások. Ti fiatalok, vegyé­tek komolyan a dolgot, lássátok, én 26 éves koromban kezdtem új szak­mát tanulni, amit olyan örömmel csinálok, mint ahogy már fentebb le is írtam. A legszívesebben éjjelt­nappalt eltöltenék a motorjaim mel­lett. Szeretném, ha sokan követné­tek, hogy ezzel mi, füleki és kör­nyékbeli nők megmutatnánk azt, hogyan kell harcolni a tartós békért. Molnár Mária, a füleki Kovosmalt villanyszerelő­műhely dolgozója LÁNYI SAROLTA (Békehate Hozzászólás a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség évzáró közgyűléseihez Országszerte folynak a Zsivena­Csehszlovákiai Nőszövetség évzáró közgyűlései. Ezeken a gyűléseken a helyi szer­vezetek beszámolnak egész évi mű­ködésükről s őnkritikallag megvi­tatják hibáikat. A gyűlésen a régi vezetőség átadja helyét az újon­nan megválasztott vezetőségnek. Az évzáró közgyűléseknek ehhez a napirendi pontjához szeretnék hozzászólni. Az új vezetőség vá­lasztásánál a legfontosabb szem­pont, amiből ki kell indulni az, hogy az új vezetőségben megfelelő számban legyenek munkásnők és az Egységes Földműves Szövetkezetek dolgozói. Lenin elvtárs a „Nagy Kezdeményezés" című brosúrájá­ban a következőket mondja: „Két­ségtelen, hogy a munkásnők és parasztnők között sokkal több a szervezőtehetség, mint ahogy tud­tuk, sokkal többen vannak, akik értenek ahhoz, hogy valamilyen gyakorlati dolgot munkások és más dolgozók bevonásával megszervez­zenek anélkül, hogy frázist frázisra halmoznának, kapkodnának, civa­kodnának, tervekről, rendszerekről, stb., fecsegnének ..." A Zsivena-Csehszlovákiai Nöszö­vetségnek is keresztül kell vinni ezt a változást a vezetőségben. így új optimista, öntudatos és egészsé­ges légkör fog kialakulni a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség tagjai között és ez természetesen érezhető lesz a feladatok elvégzésében is. A munkásnők és a szövetkezeti aktív dolgozók azok, akik becsüle­tes és öntudatos munkájukkal a legnagyobb mértékben hozzájárul­nak hazánk szocialista építéséhez, akik kétkezük munkájával termel­nek, munkateljesítményüket állan­dóan emelik és megingathatatlan harcosai a békének. Tudatosítani kell mindenkiben azt a tényt, hogy a, népi demokratikus államforma éppen azt jelenti, hogy a munkás­osztály vette kezébe a hatalmat, azaz országunk irányítását, tehát ennek meg kell nyilvánulnia minden tömegszervezetben, mindenütt, ahol a tömegeket mozgósítani akarjuk a szocialista építésre és a békeharc­ra. Nem szabad előfordulnia olyan esetnek, mint ami az érsekújvári Zsivena-Csehszlovákiai Nőszövetség évzáró közgyűlésén toriént. Az új vezetőség megválasztása után fel­állt az Elektrosvit egyik munkás­nője és azt a kérdést intézte a gyű­léshez, hogy a határozatban foglalt feladatok elvégzésére hogyan moz­gósítsa munkatársait, amikor Ér­sekújvár legjelentékenyebb üzemé­ből, ahol majdnem százszázalékban nők dolgoznak, egy sincs a vezetés­ben. Természetes, hogy a felszólalás után igyekeztek a hibát jóvátenni, azonban ez az eset legyen példa arra, hogyan nem szabad a vezető­séget megválasztani. Ersekújvárott vannak még más üzemek is, van Egységes Földműves Szövetkezet és a felolvasott jelentésből kitűnt, hogy a szervezet tagjai nem száz­százalékban aktívak, hogy a felada­tokat az asszonyok egy kis csoport­ja végzi, s meg vagyumt róla győ­ződve, hogy éppen ezen a vonalon hoz egészséges változást, ha a mun­kásnők is részesei lesznek többi asszonytársaik megszervezésében. Ezek a munkásnők olyan példát mutatnának azoknak az asszonyok­nak, akik még kívül állnak, hogy ennek hatására mindig többen és többen válnának aktív dolgozókká. Sztálin elvtárs 1925 március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmából mondott beszédében így szólt: „A dolgozó nő. — nemcsak tar­talék. A dolgozó nők — ha helyes a munkásosztály politikája, — a mun­kásosztály valóságos hadseregévé válhatnak, a munkásosztály had­seregévé kell lenniök. amely hadba­száll a burzsoáziával. A dolgozó nők tartalékából kell kikovácsolni a munkás és parasztnők hadseregét, amely vállvetve harcol a proletáriá­tus hatalmas hadával." A Zsivena Csehszlovákiai Nőszö­vetség érsekújvári helyi csoportjá­nak évzáró közgyűléséhez niég a következő megjegyzésünk volna. Érsekújvár magyarajkú lakosainak arányszámához viszonyítva, nagyon kevés magyarajkú asszony vett részt a. közgyűlésen. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a ma­gyarajkú asszonyoknak is aktivitás­ba keil lépniök és be kell kapcso­lódniok az épltőmunkába és a béke­harcba. At kell törnlök azt a falat, amely előttük áll''' és ez csak úgy történhetik meg, ha belépnek a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség tagjai közé éa annak munkájában résztvesznek. Ma, amikor minden alapfeltétel meg van ahhoz, hogy a magyarajkú dolgozok gazdasági, politikai és kulturális téren fejlőd­jenek, sőt behozzák az elmulasztot­takat, teljesen helytelen, hogy tá­volmaradnak a társadalmi munká­tól, hivatkozva a mult hibáira, hogy nincsen magyar előadó, nem hang­zik el magyar sző. Ha megfelelő számú magyar asszony van a Zsi­vena-Csehszlovákiai Nőszövetség helyi szervezetei között, akkor min­denütt magyar nyelven is elmond­ják a legfontosabb programmpon­tokat. Azonban, hogy ez biztosítva legyen és színvonala is olyan le­gyen, mint a szlováknyelvü pro­grammpontoké, ehhez éppen a ma­gyarajkú asszonyok aktivitására van szükség. Dél-Szlovákia számta­lan helyén a legnagyobb egyetértés­ben és nagyszámmal kapcsolódtak be a magyarajkú asszonyok a Zsi­vena -Csehszlovákiai Nőszövetség építómunkájába, ahol valóban test­véri egyetértésben és nemes szocia­lista versenyben dolgoznak, építe­nek, harcolnak a szebb és jobb jö­vőért. Büszkén mondhatjuk, hogy magyar nemzetiségű asszonyaink gyönyörű eredményeket mutatnak fel a Zsivena Csehszlovákiai Nő­szövetség feladatainak elvégzésé­ben, közösen szlovák asszonytár­saikkal. Turi Mária. Amit teszek, vagy elmulasztok, amit fülembe rossz hír harsog, ami bátorít, ami búsít, álmomban a szívemre kúszik, Kezemben fegyvert érzek, testemen acélvértet és lángelmét agyamban, ezernyi el nem hangzott, csodálatos szavam van 1 és ha kimondom, nincs hiába. Szavam ölremegy a halállal a hősen vérző Koreában s utomkorbácsom űzi ki hóhérait... A vér, a gyász s jaj csitul a Csendes-óceánon — kimondhatatlan jó ez álom! — Az óhaj mindent belezsúfolt boldog békébe bugyoláltan, ami a múltban szomorú volt... Tgy láttam. Ilyennek kívántam. Biztató szókra ébredek: ki alszik még, ébredjen fel, talpra! Védd a békédet, ember! Szeresd és védd az életet. Neked mondom s magamnak is. Intő szó nem lehet hamis. Aki neked mást tanácsol, vesztedre vágj-, vért harácsol, bajkeverő bűnös, beteg. Mint magzat az anyaölben a béke úgy fejlődik, érik, de csak ha jól óvják, védik. Védelmezzük egyre többen, óvjuk mindig harcrakészen, segéljük őt tűzön-vészen. Áldott anya — új világunk — gondozzuk munkával, tettel, áldozatos szeretettel. S akkor — amit úgy kívánunk megszüli majd földünk ékét: édes gyermekét — a békét. fllllll(II!!lllilllllllllllllllllllMIIIIIII!llllllllll!IIIIIIIIMIIIIlllllllllllllHllliM!ir-'lilllllll A harmóniai politikai iskola hallgatói beváltják igéretűket A muzslai Egységes Földműves Szövetkezet január 6-án tartatta első összejövetelét, közös vacsorát adott tagjainak és vendégeinek. Gyönyörűség volt nézni a hosszú asztaloknál ülő asszonyok és fér­fiakat. Voltak ott szlovákok, magya­rok a földtelenektől kezdve a közép­parasztokig, mindenki jó hangulat­ban volt és testvéri egyetértésben. Az arcokon megértés és nyugalom tükröződött. Vacsora közben és va­csora után kultúrműsorral szórakoz­tatták a vendégeket, ének és színpa­di jelenetek váltották egymást és a bratislavai Csemadok titkára, Pathó Károly elvtárs, nagyon értékea elő adást tartott. Meggyőzően fejtegette, hogy mit és miért kell tanulnunk, hogyan kell dolgoznunk és megvilá­gította a nemzetközi helyzetet. Be­szélt a Csemadok jelentőségéről is. Vacsora után tánc következett. Az összejövetel hangulata azt mutattja. hogy a tél folyamán minden faluban szükség lenne hasonló szórakozásra és szükség volna arra, hogy olyan előadók, mint Pathó Károly, jöjjenek közénk, akkor népünk hamarabb lép­ne a haladás útjára és az osztályharc is hamarabb érne el eredményt. Én bízom abban, hogy az 1952 év: kö­zös munka után egész falunk népét megnyerjük a szocializmus ügyének ós velünk együtt a szocializmus épí­tői lesznek. Szilva Mária, Muzsla. • Mi, a somorjai járás asszonyai, há lás köszönetet mondunk Pártunknak és kormányunknak, hogy lehetővé tették számunkra a tanulást. Mi, akik résztvettünk a Zsivena Csehszlovák Nőszövetség harmóniai magyarnyel­vű politikai iskoláján, és megtanul­tuk, mi az igazi szocialista hazafias­ság és hogyan kapcsolódhatunk be mi, asszonyok, a szocializmus építé­sébe, tovább fogjuk adni azt, amit tanultunk, többi nőtestvéreinknek. Az iskolában testvéri szeretetTe találtunk és mindennel elláttak ben­nünket. Ezúton kérjük többi asszony­társainkat, hogy a februárban induló újabb politikai iskolába jelentkezze. nek. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ott voltunk és Ti, asszonytársaink, ti is örömmel fogjátok hallgatni az ottani szép előadásokat és egész más emberek lesztek, ha onnan ki­kerültök. Szeretettel Kaczír Gizella, Somorja. í R Ô S JÁMO Magyar mesejáték bemutatója szlovák színpadon Sztanyiszlavszkijnak, a nagy orosz rendezőnek szállóigévé vált mondá­sát: gyermekek számára úgy kell játszani, mint felnőtteknek, csak jobban — kiegészíthetjük azzal, hogy gyermekek számára írni is úgy kell és nem félkézzel,-féltehetséggel, ha­nem egész szívvel és lélekkel. A gyermek csapongó képzeletét meg­fogni és helyes irányba terelve meg. nevelni: ez a gyermekirodalom egyik főtörvénye. Gáli József, akinek „Erős János" című mesejátékát vasárnap délután szlovákul mutatta be a Nemzeti Szin­ház ifjúsági színjátszó együttese a Navá scénában, kitűnő színpadi ösz­tönnel alkalmazza és vegyíti a ma­gyar népmese elemeit nevelő célzatú mai mondanivalóval. Meglepő az a készség, mellyel mai életüíik egyik legfontosabb kérdéséhez nyul: ahhoz a harchoz, amelyet a fény erői foly­tatnak a sötétség ellen, amelyet a békés építés világa vív az erőszakos hódító hatalmak ellen. Erdőország dolgos nép e a Boldog­ság Várának, boldog jövőjének épí­tésén fárad. Az erdő lakói, a medve, a tapsifüles nyúl, a mókus, a sün, a fák és virágok örülnek az emberrel a napsütötte munkás életnek. Ezt a boldog világot akarják megsemmisí. teni a Jégbirodalom ravasz és fondor­latos urai. Az egész föld felszínét hó­val és jéggel akarják elborítani és hogy gyilkos tervük sikerüljön, a Fagyminiszter tanácsára Erdőország legbátrabb munkását, Erős Jánost tőrbecsalják, meleg emberi szívét jégszívre cserélik ki, hogy éjszaka, amikor a nap alszik, lelopják az ég­ről a napot és mélyen a föld alá ássák. Am gonoszságuk és minden ár mányuk megtörik János ellenállásán, Erdőszépe, a mátkája, a saját szívét adja neki, hogy János a nép tői pott csodakarddal ismét felvehesse a harcot. És János megküzd a mese hétfejű sárkányával, elpusztítja a Jégbirodalom zsarnokait és győztesen visszatér népe közé. hogy velük foly­tathassa a békés építés munkáját A mes e gyönyörű tanulsága, a jó­nak győznie kell a rossz felett, a hűségnek az ármány felett. Erős Já­nos nem hetvenkedő mesehős, hanem dolgozó bátor ember, aki azért bátor, mert hazája és népe aoreát félti. És Erős János azért győz, mert a nép segíti, az kovácsolja neki a oeoda­kardot, a fegyvert, amellyel le­győzi hazája ellenségeit A szinház nagy szeretettel készült e magyar mesejáték előadására. Az államdíjas Vychckiil szép színpadké­peket tervezte és a színészek törek­vése is dicséretes, hogy a mese han­gulata mellet kellően éreztessék a magyar szerző időszerű oktató mon­danivalóját. De szerencsésebb megol­dás lenne ezt a tíz képes játékot a Nemzeti Szinház nagy színpadán be­mutatni, ahol a forgószínpad igénybevétele gyorsítaná a já­téktempót és nem fáraszta­ná ki annyira a nézőket. Hiányoljuk azt is, hogy szlovák előadás a mese hétfejű sárkányáról — bizonyára technikai okokból — háromfejűt csí­néi és ezzel sokat elvesz a mese cél­zatából. Gáli József meséjé sárkányá­nak hét feje ugyanis a gonosz erő alávalóságainak megtestesítői és va­lahányat lecsap a hős a sárkány tes­téről, a gonosz erő egy-egy megnyil­vánulása felett győzedelmeskedik. De még igy is, ebben a kissé megcsonkí­tott formájában, nagy örömmel fo­gadjuk szlovák színpadon ezt a szép mesejátékot, amely szlovák köntös­be öltöztetve, ízes fordításban nemes gondolatokat tolmácsol, a gyerme­kek százait és százait neveli haza­szeretetre és a bátorság nemeá érzé. sét kelti lelkükben. Egri Viktor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom