Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-03 / 2. szám, csütörtök

1D52 január 3 UJSZ0 Két világ gazdasága - egy év tükrében \ 1951 — új nagy gazdasági győ­zelmek éve volt a szabad országok­ban. A Szovjetunióban, és mind­azokban az országokban, amelyek' a Szovjetunió segítségével lerázták magukról a kapitalizmus bilincseit, szabadon és gyorsan fejlődtek to­vább a termelőerők. A dolgozó tö­megek növekvő aktivitása, munka­lendülete és kezdeményező ereje a kommunista pártok vezetésével ezekben az országokban mindenütt megvalósította a békés építést szol­gáló népgazdasági terveket és ezzel biztosította a továbbfejlődést, az újabb győzelmek elérésének előfel­tételeit. Az épUlő kommunizmus hatalmas körvonalai mind világo­sabban bontakoznaik ki a Szovjet­unióban. A szovjetnép hősi munká­val valósítja meg a kommunizmus építkezéseinek gigászi terveit, ame­lyek — mint Rákosi elvtárs mon­dotta — „nemcsak a Szovjetunió felmérhetetlen gazdasági erőit mu­tatják, hanem magabiztosságát és a jövőbe vetett megingathatatlan hitét is". A szovjet népgazdaság nem ismer válságokat, munkanélkü­liséget, ellentmondásokat. Ebben a népgazdaságban teljes mértékben érvényesülnek a szocialista társa­dalmi és gazdasági fejlődés törvé­nyei. Évről évre 'nabb nagy munka­sikeresen keresztül ivei felfelé a szovjet népgazdaság útja a sztálini korszakban. A szovjet acélgyártás ma többet termel, mint Anglia, Franciaor­szág, Belgium és Svédország acél­ipara együttvéve. A szovjet ener­giatermelés több áramot termel, mint Anglia és Franciaország erő­müvei együttesen. A Volga mentén most épülő két nagy vízierömü évi 20 milliárd kilowattórás termelése önmagában több mint Olaszország, Svédország és Svájc — három bő­séges vízierővel rendelkező ország — összes áramtermelése. A szovjet ipar és technika páratlan fejlődése, a munka fokozódó gépesítése alap­ján vált lehetővé ezeknek a nagy alkotásoknak a megvalósítása, ugyanúgy, mint a Szovjetunió egyes területein a szárazság elleni frontá­lis támadás megindítása, a termé­szet átalakítása. Hiszen csak a most épülő hatalmas alkotások 28 millió hektárnyi terület öntözését biztosít­ják, ami az ország összes szántóföld­területének közel az ötszöröse. Mind­ez a szovjetállam és a népgazdaság erejének, a szovjetnép életszínvona­lának további nagyarányú emlését alapoeza meg. A Szovjetunió példáját követve, a Szovjetunió segítségével újabb nagy sikereket ért el. • a héketábor többi országa is Európában és Ázsiában. A Szovjet­unió baráti támogatásával vált le­hetővé, hogy a Kínai Népköztársa­ság újjáépítse iparát, hogy az ipar egyes ágai már hétszeresen halad­ják meg 1951-beo. az 1949. év ter­melését, hogy sikerrel terjesszék ki a földreformot mind szélesebb terü­letekre. A Szovjetunió állandó tá­mogatósával valósítjak meg a népi demokráciák és a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói hosszú­lejáratú gazdasági terveiket. Ma már nem kétséges, hogy a bolgár ötéves terv négy év leforgása alatt, 1952 végére megvalósul. Lengyel­ország, Csehszlovákia, Magyaror­szág néhány év leforgása alatt megtöbbszörözi a szocialista iparo­sítás alapját képező nehézipari ter­melését. A dolgozók munkalendüle­te mindenütt teljesíti, sőt túltelje­síti a felemelt, feszített terveket, így például a román könnyűiparban 111 üzem egy hónappal korábban teljesítette az 1951. évi tervét. Ezek­ben az országokban mindenütt gyors ütemben fejlödnek és szilár­dulnak meg a szocializmus anyagi alapjai, így lehetővé válik a szo­cialista szektor megerősítése a nép­gazdaság minden területén és a dol­gozók életszínvonalának állandó emelése. Uj világot teremtenek lelkes mun­kájukkal a szabad országok dolgo­^i. Ugyanakkor fokozott mérték­ben gyengülnek a régi világ kor­hadt alapjai. 1951 — a tőkés rendszer további gyengülésének, a kapitalizmus álta­lános válsága újabb elmélyülésének az éve volt. Az imperializmus fegy­verkezéssel és új háború kirobban­tásával szeretné elűzni a feje felöl a válság sűrűsödő felhőit, de éppen ez az agresszióra törekvés, a növek­vő fegyverkezés mélyíti el a tőkés világ válságát. Akárhogy kozmetikázzák is a nyilvánosságira hozott statisztikai adatokat, nem tudják kendőzni az egyre súlyosbodó válságtüneteket, amelyek újabb megrázkódtatásokkal fenyegetik a kapitalista gazdasá­got. Nem tudják elkendőzni azt, hogy a hadiiparok emelkedő termelésével párhuzamosan csökken a békeipa­rok termelése. Az^ Egyesült Álla­modban ma már milliárdokra emel­kedett a monopóliumoknak jutta­tott hadimegrendelések havi ösz­szege, ugyanakkor egyes fogyasztá­si cikkeket termelő iparok gyártása katasztrófálisan csökkent, növelve a munkanélküliséget és az áru­hiányt. Nem tud.ák elkendőzni azt, hogy a gazdasági élet növekvő mi­litarizálása inflációt idézett elő a tőkés országokban. Az USA a folyó költségvetési évben 75 milliárd dol­lárt fordít közvetlenül vagy közvet­ve hadikiadásokra. Az atlanti tömb európai államai összesen 11.4 mil­liárd dollárt irányoznak elő egy év hadianyaggyártására. Állami költ­ségvetésük 40—50—70 százalékát fordítják ezek az országok agresz­szlv terveik előkészítésre, improduk­Lív árúk gyártására és ezzel elke­rülhetetlenül további inflációt, sza­kadatlan áremelkedést idéznek elő. Költségvetéseik egyensúlya felborult a fokozott fegyverkezés következté­ben és a hiány folytonosan táplálja a növekvő inflációt. Féktelen dühvel fordul a szabad világ ellen ^z amerikai imperializ­mus, de növekvő agressziójával a kapitalista rendszer válságát mélyí­ti el. Az amerikai finánctőkének kétségkívül sikerült maga alá gyűr­ni a többi tőkés országot — „szö­vetségeseit" — a második világhá­borút követő években. De az ameri­kai finánctöke hatalmának ez a nö­vekedése a kapitalista rendszer egészének gyengülését hozta magá­val. Henri Claude írja „Merre tart az amerikai imperializmus" cimü könyvében: „Szembeállítani az ame­rikai kapitalizmus fejlődését az európai kapitalizmus hanyatlásával, mint ahogyan azt a kapitalizmus megvásárolt védelmezői teszik, nem más, mint szembeállítani a vám­pír egészségét aldozata gyengesé­gével, akinek a vérét szívja." Az amerikai monopóliumok már a má­sodik világháború előtt arra töre­kedtek, hogy szovjetellenes háborút idézzenek fel, amelynek terhét azon­ban lehetőleg a többi kapitalista országra hárítják, a haditermelés profitját pedig maguknak biztosít­ják. Ezt a politikát folytatják ma Is. Az amerikai imperialisták ag­resszív politikája új gazdasági meg­rázkódtatásokra vezetett és rend­kívül kiélezte a kapitalizmus belső ellentmondásait minden tőkés országban — magá­ban az Egyesült Államokban is. Fo­kozódott az alapvető ellentmondás a munka és a töke között. A foko­zódó fegyverkezés a kizsákmányo­lás növekedésével, a munkásosztály növekvő elnyomorodásával járt együtt. A hadiiparok növekvő fog­lalkoztatottságával a békeiparok állandó csökkenő munkáslétszáma áll szemben. Hiába Ömlenek meg­számlálhatatlan milliárdok a hadi­iparokba: a munkanélküliek szá­ma ma is 45 millió körül van a tőkés országokban. Az Egye­sült Államokban sok millió azoknak a száma, akik egyáltalában nem, vagy pedig csökkentett munkaidő­vel dolgoznak.. Japánban 13 millió munkanélkülit, Nyugat-Németor­szágban 3 milliót, Olaszországban 4 milliót tartanak hivatalosan nyil­ván. A drágulási hullám egyre fék­telenebbé válik. A reálbérek az A kínai nép újévi üdvözletei a szovjet népnek Az összkínai (szakszervezeti szö­vetség a Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsának a követ­kező újévi üdvözletet küldte: Az 1952. újév alkalmából a kínai dolgozó nép nevében forrón üdvözöl­jük a Szovjetunió dolgozó népét. A kommunizmus építésénél elért pom­pás sikerek, amelyeket a szovjetnéfp Sztálin elvtárs vezetésével ér el, megerősítik a népek bizalmát a vi­lágbéke megőrzésében. Mao-Ce-tung és a Kommunista Párt kiváló veze­tésével a kínai munkásosztály a szovjet dolgozók értékes tapasztala­taiból merít, sikeres ellenálló moz­galmat fejt ki az amerikai agresszió ellen éis Korea megsegítésében, or­szágos kampányt fejleszt ki a ter­melés fokozására és a termelésben való takarékosságra és ezáltal ha­talmas ütemben építi hazáját, meg­szilárdítja nemzeti védelmét és meg­védelmezi a békét Ázsiában és az egész világon. A kínai és a szovjet dolgozó nép továbbra is megerősíti kölcsönös baráti szövetségét, amely hatalmas biztosítéka annak, hogy az egész világ összes nemzeteinek bé­kéjét megőrizzük. Az egységes baloldali bont sikerei az indiai választásokon Az egységes baloldali front az in­diai választásokon új győzelmet ért el. Az egységes front jelöltjét, Para­meszvaran Nairt beválasztották az indiai parlamentbe. Ellenjelöltje Na­rajan Pillái, a dólindiai Travankor. Kocsin állam volt miniszterelnöke ki­esett Az egységes baloldali front je­löltjét, Ravindrant és a független Nadzsidot, akit a baloldali front tá­mogatott, beválasztották a Travan­kor-Kocsin állam törvényhozó testű, tetébe. Növekedik a munkanélküliség Nyugat-Németországban A bomni munkaügyi minisztérium jelentése szerint Nyugat-Németor­szágban a murjkanélkiiliek száma 1951. decemberének első felében 143^328 fővel növekedett és a nyu­gatnémetországi munkanélküliek összszáma ezel elérte az 1.449,937 személyt. A munkanélküliség legerősebb emelkedését Bajorország rtiutatja, ahol a munkanélküliek száma 43.512 személlyel emelkedett. Az állandóan növekedő munkanél­küliség főoka Nyugat-Németország­ban a munkások nagyszámú elbo­csátása a békés iparnak valameny­nyi ágazataiból, amelyeket a nyu­gat-német kormány az ország gyors újra felfegyverzésének keretében fokozatosan megszüntet. A magyar kormány jegyzékben utasította vissza a jugoszláv kormány hazug állításait a jugoszláv provokációs határsértésekkei kapcsolatban A Magyar Népköztársaság kü­lügyminisztériuma a Mura egyik szigetén elkövetett jugoszláv határ­sértéssel kapcsolatban a következő újabb jegyzéket adta át december 28-án a budaipesti jugoszláv követ­ségnek: „A Magyar Népköztársaság kor­mánya a leghatározottabban vissza­utasítja a jugoszláv követség 1951 december 27-én kelt jegyzékét, amely a Magyar Népköztársaság kormánya 1951 december 20-iki jegyzékében részletesen ismertetett durva jugoszláv határsértést, ame­lyet jugoszláv katonai és poígári személyek a Murának egy magyar területhez tartozó szigetére való be­hatolással követtek el, azzal tetézi, hogy a magyar szerveknek az emlí­tett Mura-sziget őrzése végett ma­gyar területen foganatosított intéz­kedéseit minden alap nélkül „ag­resszív eljárásnak", „bitorló akció­nak", jugoszláv terület megszállá­sának és „kisajátításnak" minősíti. A jugoszláv kormány nyilván pro­vokációs célokból folyamodik azon tények ilyen meghamisításához, amelyek a magyar területet képelő szigetre való behatolásra vezettek. A Magyar Népköztársaság kor­mánya leszögezi, hogy a szóbanfor­gó sziget a trianoni békeszerződés mellékleteit képező, a hivatalos ha­tármegállapító bizottság tagjai — köztük Jugoszlávia képviselője —­által ellenjegyzett térképek tanúsá­ga szerint minden kétséget kizáró­lag a határvonaltól, amely a Mura fö ágának közepén vonul, észak-ke­letre magyar területen fekszik. A budapesti jugoszláv ügyvivőnek 1951 decemberben a magyar külügymi­nisztériumban tett látogatása alkal­mával ezeket a hivatalos térképeket felmutatták és így módjában volt az azokba való betekintés útján er­ről a tényröj meggyőződnie. Mint­hogy az 1947-es párisi békeszerző­dés változtatás nélkül megerősítette a Magyarország és Jugoszlávia kö­zött 1920-ban kijelölt határokat, nem férhet kétség ahhoz, hogy a fentemlített térképeken feltüntetett határvonal ma is változatlanul ér­vényes. Fentiek alapján a Magyar Nép­köztársaság kormánya ismételten leszögezi, hogy a Mura említett szi­getére való behatoláj jugoszláv részről előre megfontolt, durva ha­társértés volt és újból a leghatáro­zottabban felszóllítja a jugoszláv kormányt, gondoskodjék arról, hogy a jugoszláv határőrségi szervek a jövőben a magyar területein lévő szi­getre való behatolástól tartózkodja­nak. A Magyar Népköztársaság kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövetett szándékos határsér­tést a jugoszláv kormány vizsgál­tassa ki és amnak elkövetőit része­sítse példás büntetésben". Hz amerikai intervenciósok állati gaztettei a fogolytáborokban A Sin-Hua ügynökség külön tudó­sítója az amerikai hadifoglyok tanú­vallomásaira hivatkozva beszámolt azokról az áilatias gooosztettekről, amelyeket az amerikai intervenciósok ég liszinmaniata szolgáik a néphad. sereg foglyul ejtett katonái ellen kö­vetnek el a puszani gyűjtötáborok­ban. Zoller, az amerikai hadsereg foglyul ejtett katonája ezt mondotta: „Egy. szer láttam, amint egy amerikai tiszt az egyik puszani táborban a dél-koreai katonai rendőrségnek pa­rancsot adott, hogy vetkőztessék le a foglyok egy csoportját. A meztelen foglyokat azután egy szöges drótka­litkába zárták el, amelyet teherautó­ra helyeztek. Az autót nagy sebes­séggel elindították és a kalitka szö­ges drótja a foglyok húsába vájódott. A súlyosan sebesült foglyokat azután egy piszkos sátorba dobták. Néhá­nyan közülük megvakultak, mások­nak kezük-lábuk eltört, azonban aemilyen orvosi segítségben nem ré­szesülték." Cornief katona elmondotta, hogy egy puszani gyűjtőtáborban saját szemével, látta, amint „egy amerikai őrnagy és a dél-koreai rendőrség hat tagja kihallgatták * koreai néphad­sereg egy elfogott katonáját. Kény­szerítették, hogy árulja el egységének fekvését, a néphadsereg katonája azonban erre nem volt hajlandó. Hogy beszédre kényszerítsék, villamos ára­mot vezettek testébe. A katona teste megmerevedett és arca elkékült. Amikor az áramot kikapcsolták, foly­tatták kihallgatását. A néphadsereg katonája továbbra is megtagadta a választ. EiTe grumibotokkal addig verték, míg eszméletét nem vesztette. Egész arca egy vér volt." Vanderkool, a második amerikai hadosztály 38. ezredének katonája el­mondotta, hogy a puszani fogolytá­borokat 10—15 méter magas erős falak övezik és a falak tetején vil­lanyárammal telített szöges drót van. A táborokban külön helyiségek vannak, ahol a foglyokat kínozzák. A foglyok piszokban, nyílt sátrak­ban alszanak. Jóllehet nagyon hideg van, nem kapnak meleg ruhát, rosz­szúl táplálják őket és különféle nehéz munkákat kell végezniök. Egyesült Államokban már 1949-ben 28 százalékkal alacsonyabbak vol­tak, mint 1944-ben és az elmúlt két évben erősen meggyorsult az áremelkedés folyamata. Ugyanakkor az átlagos profit 22 százalékkal emelkedett az idén és a 326 leggaz­dagabb amerikai család évi jövedel­me pontosan annyi, mint 2,123.432 amerikai kisember jövedelme. A fokozodó fegyverkezés növelte az ellentéteket az egyes imperia­lista csoportok között. Annál is in­kább, mert az amerikai monopóliu­mok ma már, nemcsak a vadászte­rület újrafelosztására, hanem lehe­tőleg korlátlan uralomra töreked­nek. Egyre élesedő harc folyik az imperialista csoportok között a nyersanyagokért, az áru- és tőkebe­fektetési piacokért. Minden tőkés ország erősen érzi Amerika fokozott versenyét és növekvő súlyát a tőkés világpiacon. A német és a japán imperializmus feltámasztása nyomán ismét jelentkező német és japán verseny erősödése újabb zűrzavarok forrása lett, a Schuman-terv meg­valósítása Anglia érdekeit keresz­tezi. A maroknyi kizsákmányoló imperialista állam és a gyarmatok szabadságira törekvő népei között fokozódó ellenmondás pedig nem­csak a kapitalista piac további szű­külését jelenti, hanem megmutatja az imperialisták hátországának gyengülését is. Lenin és Sztálin azt tanítja, hogy a két rendszer békés együttlétezése — lehetséges. A szocializmus erői magabiztosan néznek a két rend­szer békés versenye elé, hiszen egy pillanatig sem vitás, hogy ez a ver­| seny a szocializmus mérhetetlen fölényét bizonyitja a kapitalista rendszer fe­lett, armak a rendszernek a fölé­nyét, amelyben a termelőerők sza­badon fejlődhetnek. 1929 és 1949 kö­zött az Egyesült Államok ipari ter­melése a másfélszeresére emelkedett, ugyanakkor a Szovjetunió ipari ter­melése közel megkilencszerezödött. 1951-ben a Szovjetunió ipari terme­lése a kétszerese volt a háború előt­tinek, bár a Szovjetunió népgazda­ságának óriási károkat okozott a fa­siszta orvtámadás. Az USA iparát nem pusztította a háború, de terme­lése ma is jóval alcsonyabb, mint volt 1943-ban. Az imperialisták fél­nek a békés versenytől. Megakadá­lyozzák a békés gazdasági együtt­működést a két világ országai kö­zött. Megkülönböztető kereskedelmi politikát folytatnak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben. Ujabb és újabb provokációval, nö­vekvő agresszióval teszik lehetetlen­né a normális gaziasági kapcsolta­tok kifejlődését, ami ugyancsak sú­lyos károkat okoz a nyugateurópai országoknak. Az imperializmus fél a két rend­szer békés együttlétezésétől, de a tőkés országok dolgozói látják, hogy a szabad országok ügye — az egész emberiség ügye. Mind világosabbá válik előttük: melyik az az út, amely jólétet és békés életet biztosit a dolgozó millióknak. Hiszen a szo­cialista rendszer — mint Sztálin elv­társ mondotta: — már puszta létével szemléltetően bizonyltja a ka­pitalizmus rothadását, megingatja annak alapjait". Az elmúlt év eseményei ismételten bebizonyították, hogy nem „Ameri­ka százada" van születőben, hanem a kommunizmus százada. Az imperia­lizmus mind mélyebben szüllyed a válság mocsarába — bár dühödten és egyre reménytelenebbül küzd azért, hogy átkos életét meghosszab­bítsa. De túl a kapitalizmus mocsa­rán már új élet virul, az emberiség boldog jövőbe sarjad. Ott, ahol mi és a felszabadult népek mind — a Szov­jetunióval az élen '— páratlan lelke­sedéssel, növekvő és legyőzhetetlen erőnk biztos' tüdatában építjük és erősítjük a dolgozók szabad hazáját, szüntelenül erősítjük a béke hatal­mas táborát. «...

Next

/
Oldalképek
Tartalom