Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-03 / 2. szám, csütörtök

DJSZ0 1952 'január 3 számadása Uj feladatok az 5 éves terv 4-ik évének kezdetén a nevelés terén Ha visszatekintünk az 5 éves terv elmúlt 3 évére, örömmel kell megállapítanunk, hogy az idő nem téit el eredménytelenül. Ez a, megállapítás természetesen elsősorban az ipari és . gazdasági szektor munkájára vonat, kőzik. Most az a kérdés merül fel, vájjon, mi a szocialista nevelésre és tanításra hivatott népnevelök és tanítók ugyanilyen munkát végeztünk.e ? Nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy Sykora elvtárs vezetése mellett iskolapolitikánk rohamos fejlődést mutat, mert ö volt az, aki a szovjet pedagógusok tapasztalatait érvényesítve, egész nevelési rendszerünket helyes útra irányította. Ennek dacára nem mondhatjuk el, hogy ugyanolyan jó munkát végeztünk, mint az ipari munkások. Vájjon mi lehet a fogyatékosság oka? Először: A Novomesky-rendszer rányomta bélyegét az egész tanítóság jpiunkájára is. A népnevelők is későn ébredtek rá arra, hogy valami nem megy rendjén. Csak később jöttek rá, hogy iskolapolitikánkban hiányzott az igazi forradalmi lendület és előretörés. Ez az új forradalmi lendület és előretörés megkívánta volna, hogy a reakciós irányt azonnal feltartóztassák és helyes mederbe tereljék. Másodszor: Nem lett volna szabad engedni, hogy a burzsoa-nacionalista és soviniszta irányzat tért hódítson sorainkban. Harmadszor: A tanítók politikai átképzését korábban kellett volna megkezdeni, hogy a politikailag átnevelt tanítók idejekorán elkezdhessék népnevelői munkájukat. Negyedszer: Tanítóink a szovjet pedagógusok nevét és munkáit csak 1949 óta kezdték behatóbban megismerni és tapasztalataikát átültetni á • mi nevelői munkánkba. Ötödször: A tanítóság munkáját nagyban gátolták a hiányos és tar. talmi és ideológ-aí szempontból meg nem felelő tankönyvek. Míg a népi demokratikus Magyarországon a kormány első feladata az volt, hogy a tanítók és tanulók kezébe jó könyv kerüljön, addig nálunk még 1949-ben is csak a régi tankönyveket kellett átértékelni magának a tanítónak és így a tanítási idő nagy része diktá'iással telt el. Mielőtt megkezdenénk új munkánkat a karácsonyi szünet után, mindnyá junknak a nagymegyeri járás tanítóinak jelszavát kell elfogadnunk, „új lendülettel az 5 éves terv 4-ik évébe"! Mi egy új társadalmi rend alapját rakjuk le, ezer és ezer gyermek tudásáért vagyunk felelősek, tehát nem könnyelműsködhetünk, hanem lelkiismereteseknek kell lennünk munkánkban, mert olyan lesz társadalmunk, amilyennek" mi neveljük azt. Tanításunkat nem külsőleg kell szocializálni, hogy feletteseink szemét bekössük, hanem belső tartalmában és nevelői értékében. / Elsősorban magának a tanítónak Jcell elegendő politikai és szaktudással rendelkeznie, hogy tanítói tekintélyét megtarthassa és tanítása eredményes legyen. Különösen nekünk, magyar tanítóknak kell azt a jelszót érvényesíteni, tanulj, hogy taníthass! Az iskolai alkalmazottak szakszervezeti bizottságának választmánya egyik határozatát valósítja meg akkor, amikor megvalósítja a tanítóság politikai iskolázását, hogy világosan lássa a megelőző társadalmi rend módszereit és eszközeit, de ugyanakkor világossan lássa maga előtt azt az utat, amelyen jelenleg haladnia kell. Kell, hogy a tanító világos érvekkel tudja meggyőzni neveltjeit és teljes valójában tudja szembeállítani a múlt hiányait a jelen vívmányaival. Mit kell tennünk, hogy tanításunk értékes és eredményes legyen, hogy társadalmunknak becsületes, talpraesett, okos, bátor és edzett, munkára és harcra kész embereket neveljünk? A régi módszerekkel vagy semmit, vagy csak keveset tudnánk elérni,'a jelenlegi újabb, de még ki nem forrott módszereinkkel már megkönnyíthet. j ük a célt, azonban csak csiga lassúsággal haladhatunk előre. Az 1952. évben forradalmi lendülettel keli a Gergely Sándor „Vitézek és kosok" című drámájának előadása Komáromban szovjet pedagógusok tapasztalatait megvalósítani, akik már 30 év pedagógiai tapasztalatát nyújtják át nekünk kész formákban és igazságokban. Nekünk, pedagógusoknak meg kell javítanunk munkamódszereinket, tanítani és oktatni kell egymást, el kell lesni az ügyesebb tanítók munkamódszereit, felszínre kell hozni az egyes úttörő tanítók eredményeit, hogy azokból mindnyájan tanulhassunk. Merészen neki kell vágni az újabb kísérleteknek és a bevált módszereket a tanítóság széles tömegei előtt gyakorlatilag és elméletileg ismertetni kell. Nekünk, magyar tanítóknak égető problémánk a gyors kádernevelés, mivel az áttelepítés alkalmával sok értékes magyar tanító elhagyta hazánk területét és így a magyar Iskolák megnyitásakor kevés számú végzett tanítóval kezdhettük meg a működést. Sok magyar szülő kívánságát tolmácsolom, amikor arra kérem fiatal .tanítóinkat, hogy továbbképzésükre nagy súlyt helyezzenek, hogy tanítói tekintélyüket megszerezhessék. Makarenko, a kiváló szovjet pedegógus nem írt külön értekezést a tanító egyéniségének szerepéről, de tgész pedagógiai, elmélete, egész egyéni élete és működése felülmúlhatatlan példája annak, milyennek kell lennie a pedagógusnak. Makarenko nem egyszer hangsúlyozta, hogy a szovjet pedagógusnak jut a legtiszteletreméltóbb feladat: Káderek nevelése az élet minden területén. Ahhoz, hogy ez a felelösségterhes feladat eredményesen megoldható legyen, minden pedagógusnak el kell sajátítania a pedagógia mesterségét, művészetét. A tekintély megszerzése a pedagógus legfontosabb feladata, mert tekintély nélkül nem tudja sikeresen megoldani az újszellemü nevelést, A tekintély megszerzése érdekében azonban, semmiképen sem szabad valamely mesterkélt eljáráshoz nyúlnia. A gyermekek magas követelményeket támasztanak azzal az emberrel szemben, akit tekintélynek ismernek el, akit szeretnek. Ugyanakkor a gyerekek nagyon jól megfigyelik, hogy a tanító öszinte-e velük szemben, vagy sem. ' Sztálin elvtárs a tanítók kongresszusához küldött üdvözletében ezt írja: „Országunk dolgozói új életet épitenek a szocializmus alapján. A néptanítók, hadoszlop országunk dolgozóinak nagy hadseregében, ennek egyik legszükségesebb részét alkotják. A tanító hivatása nemcsak tiszteletreméltó, hanem' igen felelősségteljes is. A szovjet tanító hivatása a felnövekvő nemzedék oktatása, képzése és nevelése. Szocialista hazánk jövője attól függ, hogyan neveljük ezt a nemzedéket. Az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, az ifjúságnak kell majd leváltani bennünket, öregeket, nekik kell majd zászlóinkat a végleges győzelemre vinni." Krupszkája a következőkben jellemzi az igazi tanító mintaképét: „A szovjet tanítónak mindenekelőtt hazafinak kell lennie, akit a munka láza hevít, mert aki maga nem ég, nem tud mást sem lángragyújtani. A szovjet tanító az emberi lélek mérnöke és szobr&fiza. Legyen mestere szakmájának, rendelkezzen elegendő műveltséggel, legyen a tanulók és szülök segítője és barátja. A tanítónak életvidámnak kell lennie, de amellett erélyesnek és jókedvűnek. Az unalmas, életúnt embereket még puskalövésnyi távolságra sem szabad a gyermekekhez közel engedni. Az olyan tanító, aki valóban müveit, aki teljes odaadással végzi munkáját, élénk, jókedvű, erélyes és életvidám eszménykép." i Nyíltan meg kell mosdanunk, hogy ettől még messze vagyunk, de minden lehetőségünk megvan a.rra, hogy ilyenekké váljunk. Ez egyedül rajtunk múlik. Teteky Miklós, December 29-én pontosan hét órakor este vált széjjel a függöny a zsúfolt kultúrház színpadán és a komáromi dolgozóknak olyan művészi élményben volt részük, amely figyelmüket az előadás első percétől az utolsóig teljesen lekötötte. Jellemző, hogy a „Vitézek és hősök" előadása végén nem volt taps, nem is lehetett azt a megrendülést tapsban kifejezni, amit ez az izgalmas dráma keltett a komáromi dolgozókban. A több mint három óra hosszat tartó előadás egész időtartama alatt olyan áhítatos csönd uralkodott, mint egy templomban. Mindez persze nemcsak a kiváló drámának köszönhető, hanem a CSEMADOK komáromi kultúregyüttesének is, amely a művészet ragyogó és meggyőző eszközeivel tudta tolmácsolni a szerző hiteles mondanivalóját. Ritkán lát az ember olyan drámát, amely a munkásosztály drámai harcát olyan elevenen és megrázóan tárja elénk, mint Gergeäy „Vitézek és hösök" című drámája. A dráma cselekményében a néző egyetlen rést, egyetlen hézagot nem fedezhet fel. A legkisebb mozzanat is, amely ebben a djrámában van, szerves és elválaszthatatlan része annak a szokadatlan osztályharcnak, melyet a munkásosztály a Párt irányítása mellett folytat kizsákmányolói ellen. Természetesen ahhoz, hogy megértsük az osztályharc jelentőségét, fel kell tárnunk mindkét fél jellemző tulajdonságait, a harc módszereit, mindazokat az eszközöket, amelyekkel az ellenfél és a diadalmas munkásosztály harcol. Gergely mindezt hiánytalanul feltárja, szemléltetően mutatja be, amikor a hatalmon levő kizsákmányolók a legkíméletlenebb kegyetlenséggel lépnek fel a forradalmárok, a munkásosztály hősei ellen, ugyanakkor ezeknek a hősöknek nincs egyebük, mint sziklaszilárd meggyőződésük, mint hősiességük, melyen nem fog a rozsda és az idő fénnyel, ragyogással vonja be később a munkásosztály e legyőzhetetlen fegyverét. Gergély drámájának az a legnagyobb értéke, hogy szemléltetően bemutatja a szocialista hazafiasságnak azt a magvát, amellyel a szovjetemberek diadalra vitték igaz ügyünket a honvédő háborúban és diadalra viszik továbbra- is a békéért való megalkuvás nélküli harcunkban. A dráma cselekménye a Horthy-érában játszódik le és arról szól, hogy Eszterág Pál, akit az 1919. évi Kommün harcaiban való részvételéért halálra ítélnek, megszökik, de évek múlva (visszatér, hogy folytassa harcát a munkásosztályért ott, ahol abbahagyta ... Eszterágot elfogják, természetes, hogy nevét titkolja, mert ez biztos halált jelentene és a hóhérok legválogatottabb kínzásai sem tudják őt szólásra birni... Erre á Horthy-hóhérok a lapokban közzéteszik a fényképét és felszólítják a lapok olvasóit, hogy aki /smeri az ismeretlent, az jelentkezzék a rendörségen. Esztérág elvtársat a saját elvakult sógora ismeri fel, egy korlátolt polgár, aki a kapitalizmus neveltje... és gyáva, zavaros aljasságában jelentkezik a rendőrségen és elárulja a nevét. A Horthy-hóhéroknak azonban ez nem elegendő, szeretnének még egy pár tanút és itt most felvonul a tanúk egész sora, Eszterág iskolatársai, típusai a kapitalista társadalomnak. De a kopók minden törekvése meddő marad, a sógoron kívül nem ismeri fel senki, mert nem js akarják felismerni. Ekkora tiszteletet vált ki belőlük Eszterág hősi magatartása. Természetesen, amíg a kopók dolgoznak, a munkásmozgalom sem marad tétlen. Az elvtársak párhuzamosan a rendőrség nyomozásával folytatják a harcot Eszterág megmentéséért és eltüntetnek minden nyomot, amely megkönnyítené a hóhérok munkáját. A párbaj odáig fejlődik, hogy a hóhérok kénytelenek szembesíteni anyját a fiával. Az anyja azonban, akit a Párt ellátott utasításokkai, szembesítésekor megtagadja a fiát. Nem könnyű feladat ilyen drámát színpadra vinni. Az alakítómüvészeknek komoly felkészültségre, tudásra van szükségülj, hogy művészi légkört teremtsenek a színpadon és hitelessé tegyék a néző előtt mindazt, ami a színpadon történik. Nos, nyugodt lelkiismerettel állithatjuk, hogy a komáromi kultúregyüttesnek ez teljes mértékben sikerült. Komárom dolgozói ezen a kultúrestén oly élménnyel távoztak az előadás után, amely gazdagabbá tette életüket és mindenesetre közelebb hozta valamennyi nézőt a munkásosztály célkitűzéseinek megértéséhez. E kiváló kultúregyüttesből elsősorban ki kell emelnünk Czibulkk Gabi asszonyt, aki az anyát alakította, a dráma legnehezebb szerepét. A színmű drámai feszültsége az ö vállán nyugszik. E nehéz szerepével ragyogóan birkózott meg ez a törékeny asszony. Tétova mozdulatai, szenvedélytől reszkető hanglejtése, amelyekkel a gyermekét féltő anyát áb| rázolta, a szocialista színművészet reális eszközei voltak. Csakis olyan ' valaki képes ilyen alakítást nyújtani, aki elég öntudatos ahhoz, hogy megértse a fiát és 'pártját egyformán szerető anya lelkiállapotát, aki élete utolsó lehelletéig harcol fia, az evtárs életéért. Az ö alakításából nem lehet kiemelni, hogy melyik jelenete volt a legjobb, mert szerepét mindvégig töretlenül hozta ki. I A dráma másik kiemelkedő alakítója természetesen a forradalmár Eszterág megtestesítője, Czibulka József volt. Az életben egyébként a Gabi férje és a komáromi hajógyár munkása. Arra, hogy Czibulka hajómunkás, okvetlenül utalnunk kellett, mert elképzelhetetlen, hogy bárki más így ki tudta volna hozni szerepét, mint ő. A harmadik képben például Eszterágnak, a forradalmárnak egyetlen szava feincs, más dolga nincs, mint ott áll a színpadon és a tanúk sora felvonul előtte. Egy színész számára ez rendkívül nehéz helyzetet teremt. Mégis ez a hajógyári munkás, ahogy ott megjeleífl a színpadon hatalmasan, némán, agyonkínzottan, többet mondott minden szavalatnál. Tisztán megjelenésével, rideg, elszánt, fegyelmei zett, megközelíthetetlen viselkedésével, a leláncolt, kizsákmányolt harcos munkásosztályt képviselte, amely céltudatosan előretör a hatalomért éa ebből egy fikarcnyit sem enged, j Ragyogó alakítás volt, méltó az anya Alakításához. ! Egészséges, tiszta derű áradt Füi löp' Marika játékából, aki a cseléd: lánykát alakította helyes felfogással. Emberi méltóságát nagyszerűen domborította ki abban a jelenetben, ' amikor mély erkölcsi felháborodás! sal síkraszáll az anyáért és megvetéssel sújtja Kovácsékat, a kapitalista^ társadalom e rothadt képviselőit. | Darabos Mihály az első katona ; szerepében dícséretreméltóan érzékel! tette az öntudatlan dolgozót, aki azonban egészséges ösztönével osztá, lyához, az elnyomottakhoz húz. Olyan ő, mint mélyen a föld alatt lévő szénréteg, amely, ha kibányászszák, fényt és meleget ad az emberi> ségnek. Weiner Aladár mint haladó újságíró és Turics János mint öszszekötő, lelkiismeretesen és kielégítő módon játszották szerepüket. Továbbá Jobbágy Ferenc, a pincér és Lovász Lajos, az újságos-gyerek alakításával szintén hozzájárultak az előadás sikeréhez. Valamennyi fenti szereplő a színműben a haladás ügyét szolgálja, ezért választottuk el azoktól a szereplőktől, akik a régi világot képviselik. A számontartás így könnyebb, ezért ehhez a módszerhez folyamodtunk. Az utóbbiaknak alakítása ép oly értékes, mint a fentieké, mert hiteles játékuk segített leleplezni a „vitézek" rothadtságát és gyávasággal párosult aljasságát. E téren nagy szolgálatot tett Király Dezső, aki Kovácsot, a MÁV-felügyelöt alakította, ezt a tétovázó bitangot, aki tisztességes, sőt titokban haladó embernek tartja magát, de nem resteli saját sógorát is odadobni a hóhéroknak csak azért, hogy megszerezze gyáva szolgálataiért a vitézi érmet. Király nagyszerű jellemábrázolásról, alapos részletességgel tudta játékával feltárni ennek a polgárnak szennyes életét, gondolkozásmódját, aki a legsúlyosabb bűnt követi el és környezetével mégis el akarja hitetni, hogy ártatlan. Ennek a figurának ellentéte a rendőrtanácsos, akit Szép Lajos és az őrnagy-hadbiró, akit Csik János vitt színpadra. Ezek már nem tétovázók, ezek már nem is vágynak arra, hogy valaki tisztességesnek tartsa őket. Ezek azért kapják uraiktól a fizetést, h-jgy gazok, kíméletlenek és kegyetlenek legyenek és ők ezt a fizetést meg is akarják érdemelni. Ezek a figurák Kovácscsal együtt az árulók rétegéhez tartoznak, a kapitalizmus uszályhordozói, támaszai és oinkosai is egyben. Király, Csik és Szép ragyogó játékukkal meg tudták teremteni azt a légkört, melyet a hanyatló kapitalizmus áraszt magából és meggyőző játékukkal meg tudták gyülöltetni a nézőkkel a kapitalizmus e férges alakjait. A felvonuló tanúk között jelentős színészi teljesítményt nyújtott Veleba Antal, a tanár szerepében. A pedáns tanárt játszotta, aki nevelő és nem nevel, aki beszél és nem mond semmit, akinek merev magatartása úgy árasztja körülbelül a bátorságot, mint egy petróleumlámpa a fényt, amely átszűrődik a piszkos lámpaüvegen. Angyal Ferenc jól játszotta a ripacs-színészt, míg Löwinger kissé eltúlozta az ügynököt. Jól fogta fel szerepét, de kevesebb kalapforgatásal többet hozott, volna ki az ügynök magatartásából. Meg kell még említenünk Kadlicsek Istvánt, aki Affra Nagy Mihályt, a vitézi szék e kiváló „monoklis vitézét" játszotta. Nála jobban egy hivatásos jó színész sem tudta volna ezt a raccsoló, degenerált figurát színpadra vinni. Banga Rózsa Kovács „nagyságos asszonyt", a feltörekvő úrinőt ugyancsak ügyesen, ötletesen és színesen játszotta. Egyébként minden szereplő eleget tett feladatának és hozzájárult ahhoz a sikerhez, amelyet a CSEMADOK kultúregyüttese elért a komáromi dolgozók széles körében. A „Vitézek és hősök" kiváló, művészi előadásához ég döntő sikeréhez komoly segítséget nyújtott Strelka Imre szlovák színművész, a bratislavai Nova Scéna (Uj Színpad) tagja, aki egy vita alkalmával védnökséget vállalt* a CSEMADOK színjátszó csoportja felett. A komáromi előadást ő készítette elő és a komáromi CSEMADOK-tagok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak segítségéről. A helyi szervezet vezetői hangsúlyozták, hogy a nívós előadás határozottan Strelka elvtársnak köszönhető. A kultúregyüttes tagjai ugyanis rájöttek arra, hogy a CSEMADOK nívós kultúrelőadásai nemcsak tisztán a magyar dolgozók ügye, hanem a szlovák dolgozók ügye is, ezért mindent elkövettek, hogy tudásuk legjavát nyújtsák a komáromi dolgozóknak. Strelka elvtárs hasonló elismeréssel beszélt a CSEMADOK komáromi kultúregyütteséröl. Többek között ezeket mondotta: — Meg vagyok győződve, hogy a komáromi kultúrtársaknak módjában lesz példát adni a többi magyar községeknek, hogyan kell ápolni a szocialista magyar kultúrát a szlovák dolgozókkal együttműködve és ez-, zel párhuzamosán hogyan kell építeni közösen szocialista hazánkat. — Az előadásról annyit mondhatok, hogy a kultúregyüttes művészi teljesítményével meg vagyok elégedve és véleményem szerint ezzel az előadással bátran felléphetnek a bratislavai Űj Színpadon. Továbbá azt ajánlom a komáromi magyar kultúrtársaknak, hogy ne pihenjenek babéraikon, hanem dolgozzanak és képezzék magukat tovább, használják fel művelődésükre mindazokat a lehetőségeket, amelyeket népi demokráciánk nyújt minden dolgozójának, nemzetiségre való tekintet nélkül. Fontosnak tartom továbbá azt is, hogy a CSEMADOK és a többi tömegszervezet között szorosabb kapcsolat épüljön ki. Közös munkával, egymást támogatva a tömegszervezetek sokkal eredményesebben ápolhatják a szocialista" kultúrát. Ez pedig nagyon fóntos. Illene, hogy az a város, amely azt a kitüntető feladatot kapta, hogy május elsejéra két hajót készítsen a Szovjetunónak, kultúrtéren is kiemelkedő, értékes munkát végezzen. Szabó Béla..