Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-13 / 291. szám, csütörtök

1951 december 13. UJSZO SZOVJET EMBER —SZOVJET ELET ^JHiévt a U a tn a k békát a šzonpet em betek? A Szovjetunióban eddig közel 97 millió ember irta alá a Béke VI­lágtanács felhívását, amely követeli, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Az ívek aláírása még tart és ezzel kapcsolatban a szovjetemberek békeakarata újból hatalmas erővel nyilatkozik meg. Ezt tükrözik vissza a "következő kis írások, a legkülönbözőbb munkate­rületeken dolgozó szovjetemberek békevallomásai. m A béke ügye diadalmaskodik! Ukrajna népe talán a legtöbbet szenvedett a fasiszta hordák pusz­tításaitól, de nézzük meg most Uk­rajna városait és falvait, az újjá­épített bányákat, a híres Donyec­medencét, a gyárakat, a szovhozo­kat és kolhozokat! Mindenütt a há­ború után végzett munka gyümöl­cse mosolyog ránk. A pusztítás és az építés szembeállásával élő fele­letet kapunk, hogy mi a háború és mit jelent a béke. A szovjetembert eltölti az a bol­dog tudat, hogy öröm a hazáért és a békéért élni és dolgozni. Ha­talmas hazánkban a Kárpátoktól a Csendes Óceánig mindenütt a kommunizmus páratlan béke-épít­kezésel folynak. De nézzük meg ugyanakkor, mit építenek az imperialisták? Hadi re­pülőtereket, katonai támaszponto­kat, flotta-bázisokat, dolgoznak a fegyvergyárak és ontják a hadi­anyagot Koreába hogy állati ke­gyetlenséggel megsemmisítsék a bé­kés városokat, az ártatlan embere­ket. A Szovjtunióban a háborús pro­paganda bün és törvény védi a bé­két. Az USA-ban a washingtoni uralkodó körök közreműködésével folyik a nyílt háborús uszítás. De hiába,, a világ jóakaratú emberei erősebbek és meghiúsítják a véres terveket A béke ügye diadalmas­kodik! Praszkovja Angella, a Sztaro-Besovi „Zsdánov"­gépállomás traktor-brigádvezetője Az új háború felidézőire Hitler sorsa vár Húsz esztendeje dolgozom a szi­bériai Anzsero-Szudzsenszk bánya­városban. Az elmúlt két évtized minden mozzanatából jól emlékszem, hogyan épült és terjeszkedett a város és hogyan fejlődött a bánya­telep. Amikor idekerültem, mindent emberi erő végzett, ma már vala­mennyi bányában gépesítetten fo­lyik a termelés. Nagy gondot fordí­tanak a szakképzettségre is, a bá­nyaitechnikumot végzett fiatalok annyi tudással kezdik munkájukat, amennyit régen csak évek tapasz­talataival szerezhettünk. Mi, szibériai bányászok az egész szovjetnéppel együtt a békéért dol­gozunk, mert tudjuk, hogy a szén amelyet termelünk a békés ipar szükségleteit szolgálja. A másik ol­dalon, az imperialisták táborában viszont megint azon mesterkednek, hogy háborút robbantsanak ki. Nem ijedünk meg az imperialis­ták fenyegetéseitől, mert tudjuk, hogy az új világháború felidézőire Hit­ler sorsa vár. Mi nem azért dolgozunk, tanulunk, hogy a háború elpusztítsa mindazt, amit építettünk. Mi nem könyörgünk a békéért, hanem követeljük a bé­két! V. .Termakov érdemes bányász, az anzseroszudzsenszkoi IX.-15. akna vájárja. A művész a békeharcban Sohasem lehet elfelejteni azt a bar­bár pusztítást, amit a fasiszták hábo­rúja zúdított az emberiségre. A mi hazánk is mérhetetlenül sokat szenve­dett, sokezer szovjet város és falu pusztult el, óriási kulturális értékek, csodálatos művészi alkotások semmi­sültek meg. Láttam romokban heverni Künben a Csajkovszkij-múzeumot és a borzalmas pusztítások láttán meg­tanultam gyűlölni a háborút az em­beriség szörnyű ostorát és megtanul­tam harcolni a békéért. Zeneszerző vagyok és vallom: a művész nem elégedhetik meg annyi­val, hogy aláírja a békeívet, hanem egész művészetét a békeharc szolgá­latába kell állítania. „A győzelem útja" című szimfóniámban a szovjet­népnek a fasizmus sötét erői felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelmét öntöttem zenei formába. „Moszkva—Peking" című dalom a világ két legnagyobb népe, a szovjet és a kínai nép barátságáról szól. Több más kompozíciómnak is a békeharc a témája, most készülő operámban pe­dig a szovjetnép békés alkotómunká­ját írom meg. A zenén keresztül igyekszem megmutatni, hogyan halad népünk a szocializmus felépítése út­ján Lenin és Sztálin nagy Pártjának vezetésével a kommunizmus napsuga­,as csúcsai felé. Vano Muradell, Sztálin-díjas zeneszerző, az OSzSzSzK érdemes, művésze. Dús gyapotmezők a mocsár helyén Ahol ml dolgozunk, a tadzsikisztáni „Sztalabad" szovhoz néhány évvel ez­előtt még elhagyatott mocsaras terü­let volt. Keményen és kitartó munká­val kellett termővé alakítani ezt a tei ületet, de tudtuk, hogy miért dol­gozunk, tudtuk, hogy hazánknak mi­nél több gyapotra van szüksége. És három év múlva olyan gyapotunk ter­mett, amilyent még nem láttak Tád­zsikisztán mezői. Körülöttünk is kivirágzott az élet: szép lakótelep épült, malmot, mosó­dát, fürdőt, hűtőházat építettek, be­vezették a villanyt Szovhozunk szépen gazdagodik, csupán a terven felüli nyereségből 1,300.000 rubelt írtak a javunkra, amit dolgozóink kulturális és szociális szükségleteire fordítunk. Már elkészült egy 500 férőhelyes két­emeletes munkásklubunk és rövidesen 150 dolgozónk költözik családjával új lakásba A békéért végzett munkánk így hoz nekünk szép és boldog életet. A jövőben még jobban akarunk dol­gozni, mert tudjuk, hogy a jobb mun­ka is erősíti a békeharcot A Juscsenko agronómus, a Szocialista Munka hőse. A tudomány a békéért Béke! Leheti szebb, nemesebb cél­kitűzés az ember számára, mint a bé­k'ért dolgozni? A szovjet tudósok, akiknek megvan az alkotómunkához minden előfeltételük, híven szolgál­ják népüket. Bjelorusszia tudósai Is a békés alkotómunka problémáin, nép­gazdaságunk különféle feladatainak megoldásán dolgoznak. Am nem min­denütt ez a helyzet. Példa erre, hogy míg a szovjet tudomány új felfedezé­seivel és eredményeivel az emberiség ( haladását szolgálja, az óceántúli reak­: ciós tudósok laboratóriumaiban a tö­| meges emberirtás eszközeinek meg­1 teremtésén munkálkodnak, ök ebben látják „tudományos" feladataikat. Nézzük meg, mit jelent a tudomány a béke építése terén! Az élenjáró szovjet tudomány lehetőségeket teremt a szovjetföld mérhetetlen kincseinek feltárására és minél gazdaságosabb kihasználására. Megvalósulnak a természetátalakítás nagyszabású tervel a volgai, a dnye­peri, a kőzépázsiai hatalmas építke­zések, az óriási védő-erdő övezet­telepítések, termőfölddé változnak a sivár sivatagok, az aszályos sztyep­pék, a járhatatlan mocsarak. Igy dolgoznak a béke tudósai, de ahhoz, hogy továbbra is így dolgoz­hassanak, tudományukat fejleszthes­sék, békére van szükségünk Bjelo­russzia tudósai ezért írták alá egy emberként a Béke Világtanács felhí­vását. Aláírásunk és munkánk erős csapás a háborús gyújtogatókra és új bizonyíték a Szovjetunió békepolitiká­ja mellett. Ivan Luplnovlcs, a Bjelorusz Tudományos Akadémia alelnöke. Dolgozunk a békéért, mert tudjuk, mit jelent a háború Minden jószándéku ember szívében őrzi Sztálin elvtársnak, a béke nagy zászlóvivőjének, bölcs szavait: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitar­tanak mellette." A szovjetnép mindenütt óriási lel­kesedéssel írja alá a Béke Világtanács határozatát és boldogan csatlakoztak az aláírók hatalmas tömegéhez, a most folyó egyik legnagyobb építke­zés, a hajózható Volga—Don-csatorna dolgozói is. A békés munka legkor­szerűbb gépeivel dolgozunk s hogy új­ból kifejezzük rendíthetetlen békeaka­r tunkat, ml: kotrógépkezelők, trak­tor- és gépkocsivezetők, betonozok és armatúraszerelők békeműszakot vál­laltunk, hogy új munkagyőzelmekkel erősítsük aláírásunkat. A sztyeppéken, ahol most a Volga— Doni-csatorna épül a Nagy Honvédő Háborúban a szovjethadsereg had­osztályai harcoltak a fasiszta betola­kodók ellen. Gépünk 17 főnyi kezelő személyzetének minden tagja részt­vett a fasiszták elleni harcokban. Megismertük a háborút, tudjuk, mit jelent a béke. És' éppen ezért dolgo­zunk olyan odaadással, mert Ismer­jük a béke értékét Is. Megtartjuk és megvédjük mindazt, amiért apánk, testvérünk a vérét ontotta, megvéd­jük mindazt, amit munkáskezeinkkel teremtettünk. Dolgozni, építeni, alkot­ni akarunk továbbra Isi A. Uszkov, a Volga—Don csatornaépítés dolgozója, a nagy lépkedő wkavj&to* CÁ tfAtf,£d^Z£J A lublini öntöde és gépgyár két vezető sztahanovistája: Tonya Zsan­darova és Ólja Agafonova a szocia­lista, mun kaAjers eny új formáját kez­deményezte. A két fiatal esztergá­lyozná felhívással fordult a gyár dol. gozóihoz, hogy végezzenek minden egyes műveletnél kiváló minőségű munkát. Látszatra ez mindennapi esemény, válójában azonban nagy jelentőségű versenyformáról vem szó: a két eszter­gályost a szocialista termelés egyik nagyszerű törvényszerűségét fedezte fel. Azzal kezdődött, hogy a két ba­rátnő: Zsandarova és Agafonova an­nakidején bekapcsolódott a zBure­vesztnyikc-gyár sztahan 0vistái által elindított új verseny mozgalomba, A mozgalom célja: csökkenteni a gyár­tási költségeket. Megkapták ja sze. mélyes elszámolási lapokat, amelye, ken két rovatot látták: az egyik ro­vatban az időt, a másikba a feViasz­nált anyagot kell beírni. Az elszámo­lási lapok segítségével tehát az ön­költségcsökkentés két forrását: az idő. és anyagtakarékosságot lehet megállapítani. Zsandarova és Agafonova egymást váltják a munkában. Még a komszo. mol-szervezetben kötöttek egymással barátságot. Váltáskor nemcsak a gé­pet adják át egymásnak, de közlik egymássál új tapasztalataikat is. Munkaidő után együtt mennek el a műszáki tanfolyamra és különféle előadásokra. Egy alkalommal Tonya gondter­helt arccal vizsgálgatott egy hibá san kovácsolt munkadarabot. — B a a kovácsműhely mindig hi­bátlan munkadarabot készítene, ak­kor sokkal kevesebb időre lentié szűk­ségünk q, megmunkálásra — mon­dotta. — Sok percet takaríthatnánk meg, több csavart gyárthatnánk. Ez csökkentené az önköltséget. Tudod mit: követeljük a kovácsoktól, hogy csak hibátlan munkadarabokat szál­lítsanak nekünk. — Helyes — hagyta rá Ólja, rövid gondolkodás után azonban így foly­tatta: — De mond csak Tonya, 'meg. győződtünk mi nyár róla, hogy a mi csavarjaink mindig jók? Először for. dúljunk azokhoz, akik utánunk esz­tergályozzák a csavarokat és kérdez, zük meg, milyennek látják a mi munkánkat. Ez volt a felfedezés első lépcsőfoka. Könnyű megállapítani az előző mun­kahely hibáit, de arra már nem na­gyon gondolunk, hogy az utánunk következő müveleteknél,, hogyan vé. lekednek a mi munkánkról. Ólja gon dolata az önkritikából fakadt. Tonya örömmel jogadta Ólja ja­vaslatát. S íme a két barátnő, akit mindenki csak dicsért, átment Volko­vához és Berjozkinához. — Tőlünk hozzátok kerülnek a csa­varok. Mondjátok meg, hibátlan mun­kát végzünk-e mindig? — kérdezte Olga. -— Csavarjaitok természetesen jók, de... Szóval nem mindig iközponto­sak*. Ha akárcsak millméternyi pon­tatlanság van, sok fölösleges munkát kell végeznünk, mondotta Volkova. Szó szót követett s Tonya és Ólja sok tapasztalattal gazdagodva kö­szönt el Volkovától és Berjo?kinátóL — Képzeld csak el — kezdte Tonya homlokát ráncolva — még a mi mun­kánkban is fordul elő hiba. S ez így van minden műveletnél. Mennyi érté­kes idő megy veszendőbe, a hibák ja­vítgatása miatt. Pedig a kárbavesíett idő felhasználásával növelni lehetne a mennyiséget s ez csökkentené az önköltséget. — Vájjon csak ennek az elveszett időnek az értéke terheli-e az önkölt­séget? — vetette közbe Ólja. — Ve­gyük például az augusztusi eredményt. Műhelyünk augusžtusban az órákban kifejezett normát 4.3%-kal túlteljesí­tette. de ugyanakkor 8.5 százalékkal kevesebbet termeltünk a tervelőirány' zatnál. A normát túlteljesítettük, de ugyanakkor nem teljesítettük a terv­feladatokat. Mit jelent ez? — Azt, hogy a munkaidő felhaszná­lása tekintetében túlteljesítettük a nor­mát. azonban sok selejtet gyártottunk. A selejt miatt nem tudtuk teljesíteni a tervet. Itt kell tehát csökkenteni az önköltséget — állapította meg Tonya. S a két egyszerű szovjet lány, akit Lenin és Sztálin pártja nevelt és for­mált öntudatos szakmunkásokká, meg­értette: a gyártmányok 'minőségének javítása és az önköltségcsökkentés két olyan tényező, amely nem szerepelhet egymás mellett, egymástól elkülönít­ve. A kettő a legszorosabb kapcsolat ban van egymássalA kapitalista tár*, sadalomban az a közmondás járja: olcsó húsnak híg a leve. A szocialista termelésben az önköltség csökkentése mellett a-termelés minőségének emelé­sére törekednek a dolgozók. Zsandarova és Agafonova >kis ki­egészítésit végzett a versenypontok között. Az elszámolási lapokon még egy rovatot nyitottak s most már az árú olcsóbbításának nem két, hanem három forrását tüntetik fel a nkiigazí­tott€ elszámolási lapok: az időmegta­karításon és az anyagmegtakaritáson kívül ott szerepel már valamennyi gyártási művelet kiváló minőségű el­végzésének követelménye is. A két sztahanovista esztergályosod mozgalma futótűzként terjed nemcsak a gyárban, hanem az egész ország­ban. Mialatt az imperialisták halál­gyáraiban a rombolás őrületével töl­tik a bombákat. Tonyo és Ólja ez a két szerény szovjet lány, újabb értékes felfedezést ajándékozott a béke ügyé­nek. Mezőgazdasági kiállítások a Szovjetunióban A Szovjetunióban minden évben ősszel kerületi és járási mezőgazda­sági kiállításokat rendeznek. Ezek a kiállítások a kolhozok, állami traktor­állomások és szovhozok sikereinek szemléi, az élenjáró mezőgazdaság! munkások sikereinek szemléltetői és meggyőző propaganda eszközei. Ezek iránt a kiállítások iránt mindig nagy érdeklődés van. Az elmúlt évben a Szovjetun'óban 2235 kiállítást ren­deztek, amelyeket több mint 10 millió ember látogatott meg. Ebben az évben még több kiállítást rendeznek, amelyek közül már többet megnyitottak. Ezeken a kiállításokon sokkal nagyob mértékben mutatják be az egyes mezőgazdasági ágazatok fej­lődését, mint 1950-ben. Az odesszai kerületben a kiállításon van gabona, bor, gyapot, burgonya, répa, többféle alma, körte, dtrom és minden más, amit a Fekete-tenger melletti termé­keny vi^ék nytyj. A mezőgazdaság gépesítésének és villamosításának pavilonjában a szí­nes diagrammok számai ragadják meg a figyelmet; a traktorállomások száma háromszorosára növekedett új állomásokat rendeztek be véderdő­sávok létesítésére és a motoros kom­bájnok százait gyártották. És mindezt a háború utáni, ötéves te/vben. Csak az elmúlt évben a nevelő farmok szá­zait gépesítették. A farmokon beve­zették az etetés, a fejés és a takar­mányelőkészítés villamos gépekkel való végzését. A kolhozok a legjobb fejősteheneket, tenyész-lovakat és egyéb tenyészá!latokat vitték a kiállí­tásra. Rögtön az első nap több mint 50.000 ember látogatta meg a kiállí­tást. Hasonló mezőgazdasági kiállításo­kat nyitottak meg a Szovjetunió más kerületeiben és járásaiban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom