Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-13 / 291. szám, csütörtök

i — UJ SZ0 Ugylátszik, már a varjak is \ a kulákok ellenségei lettek 1951 december 13 Jámbor Imre munkájával fejezi ki háláját a népi demokrácia iránt Az apácaszakállasi szövetkezet fejlődésével arányosan a falu ravasz kulákjának a nyaka körül is kezdett szorulni a hurok. Kis László százholdas kulák, rémülten ébredt tudatára annak, hogy a szövetkezet fejlődésének következtében ki van téve annak a kellemetlenségnek, hogy nem juthat potyán munkaerőhöz, hogy saját magának kell földjeit megművelni, ha éhen nem akar pusztulni. De a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése sem a kulák ínyére való dolog. Kis László egyre csak azért könyörgött, hogy csökkentsék kontingensét. A könyörgét, és hízelkedés azonban nem használt senmit. Igy aztán a kulák ravaszsághoz folyamodott. „Szétiratom a földjeimet és akko. kisebb lesz a földterület utáni beszolgáltatási köte'ezettség", — gondolta magában. Csak, hogy ki -egyen az a szerencsés aldozat, akire Kis úr ötven hold földet - átruházhat! Kis úr úgy szerette volna, hogy a farkas is jól lakjon és a bárány is megmaradjon. Földjeinek felét átíratta feleségére. A kulák azt hitte, hogy ezzel aztán el is van intézve a dológ. Csakhogy a baj ott kezdődött, hogy ha a földet nem müvelik meg, akkor még ha öt felé ip van szétírva, még sem hoz termést.i A beszolgáltatási kötelezettségnek tehát így sem tudott eleget tenni a kulák, no igazat szólva, ez volt a legkisebb gondja. A kulák és felesége fejüket összedugva forró imákat rebegtek és Várták azt a pillánatot, amikor az ő ígéretbeli megváltójuk is meg fog születni, aki leh'tővé teszi azt, hogy ők megint a falusi dolgozók bőrén élősködjenek. A megváltás pillanatának eljövetelét gondosan egyengették a beszolgáltatási kötelezettség szabotálásával. Hallotta Kis László és felesége is sok esetben azt a jelszót, hogy minden szem gabona, amit az államnak adunk be, az a dolgozó népünk jólétének emelkedését segíti elő és hogy a harmadik világháború borzalmaitól óvja me^ békés dolgozó népünket. Csakhogy Kis Lászlónak más volt a célja, ö azt akarta elérni, hogy az állam mennél kevesebb gabonát kapjon, hogy a dolgozók asztalára minél kisebb darab k nyér jusson. Ezzel akart elégedetlenséget szítani a dolgozók között és igy akarta elérni azt, hogy a dolgozók újból az ő szolgáivá váljanak. A kulákok által Istenftett világot szerette volna még a tízkörmével is visszal<aparni Kis László. Azért, nem tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének sem. Ezért nem dolgozta meg becsületesen földjét sem. Ez az oka annak, hogy adós maradt 34 q búzával, 5.17 q rozzsal, 570 kg marhahússal. 730 kg sertéshússal, 1577 liter tejjel és 2158 darab tojással. Azt hitték, hogy ha ennyi mindent elrabolnak a dolgozók asztaláról, akkor előbbre viszik a kulákügyet. anélkül, hogy valamitől is félniök kellene. Azt hitték, hogy „nem termett, hát miből adjunk" — síránkozással el lesz intézve a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Kis László bizony nem gondolt arra, hogy az ilyen dolgoké.

t könnyen eljárathatják vele a kulák-táncot. Azt gondolta, hogy még ma is úgy táncol a dolgozó nép, ahogy ő furulyázik. Csakhoorv a helyzet megváltozott, a furulya máshoz került Most már a fuiulya a munkásosztály kezében van és az osztályellenségnek, a kuláknak bármilyen nehezére is esik és bármennyire is hullatja tojásnagyságú könnyeit, táncolnia kell a zenére. Kis László a fentemlített beszolgáttabásd kötelezettség szabotálása után nyugodtan várta a következményeket. Igaz ugyan, hogy bűnét érezve úgy meglapult, mint a tetű a var alatt. Eltelt egy-két hét anélkül, .hogy valami is történt volna. „Ugy látszik, hogy ezek nem is vették tudomásul, hogy a rám rótt feladatot nem teljesítettem" — gondolta magában Kis úr. Sőt, mi több, az első siker újabb gaztettek elkövetésére buzdította. Törte a fejét, hogy hogyan folytathatná, tovább szabotálását. Az öszi kapások betakarítása után az apácaszakállasi szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüvesek azt tűzték ki főcéljukul, hogy hogy mennél előbb teljesítsék kukoket és hogy mennél magasabb mérrica beszolgáltatási kötelezettségütdfcben túlhaladják azt. Kis László is mély gondolkodásba esett, csakhogy ő nem azon törte a fejét, hogy hogyan teljesítse feladatát, hanem azon törte a fejét, hogy a kukoricabeszolglltatás alól hogyan tudna kibújni. Törte a fejét, I hogy hová is dughatná el kukoricáját úgy, hc£y a földműves raktár1 szövetkezet tudomást ne szerezzen 1 róla. Kezdte magában a lehetőségeket mérlegelni. „Ha hazaszállítom — okoskodott — otthon megtalálják. 1A sertéseimet leöldöstem és elfeketéztem, tehát azt sem mondhatom, hogy azok részére rejtegetem, va< gyis hogy azért tartom vissza a kukoricát, hogy a sertéshús beszolgáltatási kötelezettségemet teljesíteni tudjam. Marháim nincsenek, amelyekkel takarmány helyébe föletetI hetném a kukoricát. Oh istenem, sementő gondolatot árva kulák fejemgíts meg. Sugalmazzál valamilyen | nek." I A kulák az ilyen fohászok után megkönnyebbülten megtalálta a megoldást. Rájött arra, hogy a régi szabotáló kis- és középföldmílvesek hogyan hagyják abba a régi elavult gazdálkodási módszert és hogyan térnek át a fejlődésnek megfelelő magasabb gazdálkodásra, a szövetkezeti gazdálkodásra. „Ha haladni akarok a korral és nem akarok lemaradni a fejlődésben — morfondírozott a kulák — nekem is el kell dobni a régi szabotáló módszert és meg kell fordítanom a köpönyeget." Kis Lászlónak sé a hozzá hasonló falugyöngyeinek • eddig az volt a szokásuk, hogy termésüket az állatjaikkal feletették, vagy pedig, ahol már a kulák-pestis kipusztította az j állatokat, az volt a cél, hogy a ter| mést eldugdosnák egészen addig, ! amíg csak a gabona meg tiem pené1 szedik, vagy meg nem eszi a zsizsik. Ez a módszer azonban már nagyon ismeretessé vált. Kis Lászlónak is ! fel kellett hagynia a maradi szaboj tálásrt módszerrel és újabbat, eddig még részben ismeretlent kell kezdenie. Nem is lehetne Kis Lászlót igazi kuláknak nevezni, ha ezt az újítást nem tudta volna bevezetni. Apácaszakállason a kukorica betakarításnál sok szem figyelte Kis László munkáját. Mindenki látta, hogy a kulák valahogy nem nagyon iparkodik a kukorica hazahordásával. Többször meg is szólították: „Kis úr! Egy kicsit siethetne jobban a kukorica betakarításával, mert ha ilyen lassan megy, még karácsonykor is lesz kint belőle a földön." Kis úr az intő szavak hallatára titokzatosan kezdett mosolyogni és magabiztosan kijelentette hogy be lesz a kukorica akkora takarítva, mikorra az övék. Kis László bizony be te váltotta szavát. Pár nap múlva azután, hogy a szövetkezeti tagok végeztek a kukoricaszedéssel, már Kis Lászlót sem lehetett látni a kukoricás szekér tetején. Azt is észre lehetett venni, hogy nemcsak hogy a kukoricaszedéssel végzett Kis László hanem már a kukorica szárát is levágta és kévékbe csomózta. Ezek után akadtak olyanok is, akik megjegyezték, hogy mégis csak ügyes ember ez a Kis László, hiszen nemcsak, hogy a kukoricát leszedte, hanem még a kórót is levágta. A kórókévék már csak arra várnak, hogy gondos gazdájuk hazahordja őket. A még hátralévő őszi munkákat, szántást és vetést végző gazdák munka közben arra lettek figyelmesek, hogy a kulák földjét napról napra több varjú látogatja. Talán ezek a varjak akarják a kulák földjét megtrágyázni? Mert hát marhaállománya nincs elegendő a kuláknak ahhoz, hogy földjét rendesen megtrágyázza. A varjúk meg napról napra sűrűbben látogatták a kulák földjét. A varjúcsapatok látogatása már többek előtt gyanússá vált. Akadtak olyanok, akik nem resteltek kimenni a kulák földjére, hogy meggyőződjenek annak az okáról, hogy miért érzik ott olyan jól magukat a varjak. Amikor aztán jobban szemügyre vették a kukoricaszár kévéket, akkor jöttek csalt rá a reitély nyitjára. Akkor tudták meg, hogy a varjak nem azért járnak oda, hogy a földet trágyázzák, hanem azért, mert a kukoricaszár kévék között terített asztal vár rájuk. A vizsgálat folyamán kiderült szere abban áll, hogy a kukoricahogy a kulák új szabotálási módszárát a csövekkel együtt vágta ki és kévékbe kötve kint hagyta a földön. Lehet ugyan az is, hogy erre a cselekedetre csupán csak a jószívűsége vitte rá, mert bizonyára megsajnálta az éhező madarakat és téli eledelükről ilyen formában gondoskodott. Csakhogy a kulák ráfizetett jószívűségére, mert az apácasza.:állasi becsületes dolgozók nem húnyták szemet turpissága fölött és oda juttatták Kis urat, ahová már régen kerülnie kellett volna. (-1—n.) &zeqínii, iz&qémf kuLdk&k... Mennyire tudnak sopánkodni a rossnyó környéki kulákok! Különösen ha a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséről van szó, akkor keseredjek el végképpen. De viszont amikor Rozsnyóra üzérkedni járnak, akkor eszükbe sincs, hogy valami, tói is félnének, hiszen az ily&n utak nem ingyenesek. * Így van ez a pelsöci kulákok ese. tében is. Belukács Bélát többször is felkériük és felszólítottuk, hogy tegyen eleget 2 mázsa kukorica beszól, gáltatási kötelezettségének, ő azon. ban durvasággal válaszolt, majd meg spekulációval. Eljött az elöljáróságra és a kabátját, kezdte ráňtii, hogy hát vegyék h róla a kabátját, mert ö mást nem adhat be. Csaknem köwy. nyeket hullatva panaszolta, hogy neki semmije sem termett, hogy 6 a kontingenst nem tudja teljesíteni. Csakhogy a kulák siránkozásokat ismerjük már jól. Igy aztán Belukács Béláékhoz ta ellátogattunk és egy kicsit körülnéztünk a házatájé. kán. E s ami a legfőbb, nem eredménytelenül. Találtunk nála 37 mázsa kukoricát, 6 mázsa cementét és többféle élelmiszert. Mindezeket az istállópadláson, a szénakazalban, a csűrben, stb., rejtegette. A másik híres madár pedig Tóth Istvásn. Beszolgáltatási kötelezettségének <5 sem tudott eleget tenni, mégis sok összehálmozott élelmiszert és két nagy láda szappant találtunk nála. Ezek hát a kulákok. Ha a beszolgáltatási kötelezettségüket keU teljesíteniük akkor sírnak, mint a kisgyerekek akitől elveseik a tejesüveget, de ha arról vaut szó, hogy az elrejtegetett kukoricát eladják, akkor nem szégyenük magukat egy mázsa kukoricáért 3.000 koronát kérni. Mi, munkások, azonban n&rn engedjük meg, hogy ilyen férgek élősködjenek szocializmus félé haladó hazánkban. KOZLOK LÁSZLÓ Rimaszécs, Már több mint egy hónap telt el azóta, hogy Zápotocký miniszterelnök elvtárs beszédet mondott a nemzetgyűlésben nemzetgazdaságunkról. Zápotocký elvtárs szavai nagy visszhangra, találtak a falusi dolgozók között is. Nemrég például a zólyomi vonatban két földműves beszélgetett. Az egyik körülbelül 55 év körüli, kissé megtörött ember volt, — amint megtudtam a merovoed EFSz tagja — saját nehéz életét hozta kapcsolatba Zápotocký elvtárs beszédével. ŕ Elmondotta, hogy Zápotocký elvtárs szavai megnyugvást keltettek benne. Azelőtt kora reggeltől késő estiig dolgozott és mégis alig tudott megélni. Most pedig az EFSz-ben olyan örömmel dol-, gozik, hogy senki le nem téríthetné a szövetkezeti útról. Felesége i3 bekapcsolódott a szöVetkezeti munkába. A vele szemben ülő földműves az iránt érdeklődött, "hogy vájjon *a többi merovcei szövetkezeti tagok is így beszélnek-e? Erre az volt a válasz, hogy bizony a szövetkezetben akadnak még olyanok, akik kivonják magukat a munkából. Felhozta például az egyik Kovács nevezetű földművest, aki földjének egy részét beadta a szövetkezetbe és két hektárt meghagyott mafeának. Emellett nyugdíjat élvez és csak a két hektár földön dolgozik. Baromfit és állatokat nevel, mégpedig a szövetkezet földjén. Az ilyen Kovács-félék is bizony jobban tennék, ha rendesen bekapcsolódnának a szövetkezeti munkába és nem akarnának még most is más becsületesen dolgozó emberek munkájából élni, Sőt ami a legrosszabb, az ilyen egyének a legkövetelődzőbbek. Ha pédául gumicsizma érkezik az EFSz-be, akkor ők az elsők, akik jogot formálnak a juttatásra Kovács fia pédául dolgozik ugyan a szövetkezetben, csakhogy több kárt okoz, mint haszont, A lovaknak járó abrakot ugyanis hazahordja és a saját tehenüknek adja. Az utasok között hamarosan sor került a nyugdíjasok kérdésére is. Az egyik földműves határozottan kijelentette, hogy teljesen egyetért Zápotocký elvtárssal a nyugdíjasok ügyével kapcsolatban. Hányan vannak a falvakban is olyanok, akik nyugdíjat élveznek, anélkül, hogy á szocialista falu kiépítéséhez bármilyen módon is hozzájárultak volna. Ezzel ellentétben felemlítette Jámbor Imrét, aki a szécsenkei EFSz legidősebb tagja. Jámbor Imre szintén kapja a nyugdíját, de amellett nem feledkezik meg arról, hogy ki tette lehetővé azt, hogy öregségére nyugodtan élhessem Háláját úgy rója le, hogy ahol ""csak tud, ságit a szövetkezeti munkában. Jámbor Imre példát mutat nemcsak a nyugdíjasoknak, hanem még sok fiatal munkaképes embernek is. MAJOR ÄGOSTÓN, Besztercebánya A nagyszarvai szövetkezeti tagok példás kötelezettségvállalásokkal biztosítják az ez évi beszolgáltatások teljesítését December 6-án összeült a nagyszarvai helyi nemzeti bizottság, hogy a Nemzeti Arcvonal szerveinek és az EFSz kiküldötteinek jelenlétében megtárgyalja az 1951. évi beszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének biztosítását. Az EFSz eleget tett beszolgáltatás! kötelezttségének, de azok a földművesek, akik egészen „őszig nem léptek be a szövetkezetbe, bizony nagyon hátramaradtak, főleg a sertéshúsbeszolgáltatásban. Mos£ azonban már minden egyes földműves tagja az EFSz-nek, úgy hogy a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítését is közösen intézik. A nagyobb földművesek kötelesek hiányaikat pótolni, a kisebb földműveseknél pedig agitkettősök fognak járni, hogy meggyőzzék őket arról, hogy ha csak egy mód is van rá, tegyenek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek. Sálka elvtárs, szövetkezeti elnök példát mutatott a többi szövetkezeI tá tagoknak. Annak ellenére, hogy a közös állattenyésztésbe a terven I felül is adott be állatokat, az egyéni szükségletére hizlalt két sertésből az egyiket felajánlotta á közellátásra. Sálka elvtárs példáját Oravecz elvtársnő is követte. Elvállalta, hogy egy sertést ő la bead a közellátásra. A jő példa bizonyára hat a többi kis- és kőzépföldmüvesre is, úgyhogy megvannak az előfeltételek arra, hogy az EFSz a községi tervet nemcsak hogy teljesíti, hanem túl is teljesíti. MIEZERÄK MÄRTOJÍ A deáki állami gazdaság dolgozói teljesítik kötelezettségvállalásukat A deáki állami birtok fejői annak tudatában, hogy nekik példát kell mutatniok a jobb eredmények elérésében, kötelezettséget vállaltak, hogy a tehe-' nek tejhozamát 0.5 literrel fokozzák Malinyinová munkamódszerének bevezetésével. A kötelezettségvállalás aláírása után azonnal munkához láttak, rögtön az első napon 0.2 literrel több tejet adtak a tehenek, mint azelőtt. A fejőket ez az eredmény még nagyobb munkalendületre buzdította, úgy hogy ezután még következetesebben és pontosabban betartották Malinyinova elvtársnő munkamódszerét. Ma, vagyis 13 nap múlva már több, mint egy literrel több tejet adnak a tehenek. Ha figyelembe vesszük az idő rövidségét, ez igazán jó eredmény. A fejőket megelégedés tölti el, mert tudják, hogy így a dolgozók rendelkezésére több tejet tudnak bocsájtani és egyben saját keresetük is növekszik. Vannak azonban a dolgozók között még olyanok Is, akik még nem értik, hogy miért kell állandóan többet és többet termelni. Ezek között a dolgozók között állandó meggyőző tevékenységet folytatunk. Az üzemi munkaiskolákon minden egyes dolgozóval még a legkisebb problémákat is megtárgyaljuk. Közös munkával bizony sikerülni is fog az összes nehéz

J séget leküzdeni. Takács László és Kubik József élmunkások és a gazdaság legjobb fejői mindennap mosolygós arccal jelentik,' hogy milyen mértékben sikerült kötelezettségvállalásukat teljesíteni. Az elért eredményekkel azonban nem elégszenek meg. Még többet akarnak termelni, mert tudják, hogy ez az egyedüli út egész dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. DOLEZSAL VLADO, a deáki állami gazdaság dolgozója. A Magas Tátrában üdülő szövetkezeti tagok levele Ml, a sávólyi HL típusú EFSz tag. jai örömmel gondólunk vissza az elmúlt szép napokra, aimikor még a Magas Tátrában üdültünk. A Tátrád ban annyi kényelemben és gyönyörűségben volt részünk, hogy arról azelőtt még csak álmodni sem mertünk volna. Örömmel beszéljük el tapasz, talatainkat az itthon maradt elvtársainknak. Tátrai üdülésünk alatt a hasznosat a kellemessé' összekötve meglátogattunk egy ottani EFSz.et te, hogy az, ottani tagok tapasztalataiból is tanul hassunk. A látottakról itthon pontosan beszámolunk. Munkánkat még jobban fokozzuk a szövetkezetben, mert tudjuk, hogy így fejezhetjük ld legjobban hálánkat népi demokratikus rendszerünk és Gottwald elvtárs iránt, amiért is számunkra lehetővé tette a Magas Tátrai üdülést NYESTE FERBNCNÉ, SUHAJ ISTVÁNNÉ, a «ávolyai EFSz tagjai.