Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-13 / 291. szám, csütörtök

1951 december 13 UJSZÖ 5 Lekéren a helyi nemzeti bizottság e'nökének védnöksége alatt basáskodnak a kulákok A zselízi Járásban lévő Lekér községben a mult év tavaszán alakult meg az Egységes Földműves Szövetkezet. A múltban sokat szenvedett és az intézők kénye-kedvének kiszolgáltatott cselédemberek egy pár kisparaszttal összefogtak, hogy boldogabb életet biztosítsanak maguk és gyermekeik részére. Alig 20 taggal 191 hektáron kezdtek közösen gazdálkodni. Hogy a kezdetleges nehézségeket leküzdhessék, alapos munkabeosztásra és becsületes munkásokra volt szüksége a még kezdő, fiatal Szövetkezetnek. Erös akarattal le is küzdötték a nehézségeket. A szovjet kolhozisták mintájára megindult az egyéni és a munkacsoportok közötti szociális munkaverseny. A munka jő megszervezésével és [a szocialista munkamódszer elmélyítésével olyan szép eredményeket értek el, hogy a szövetkezet valóban jó példát tudott mutatni az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. Ennek meg is lett a hatása, mert mult év őszén megszaporodott a szövetkezeti tagok száma és nagyobb erővel foghattak hozzá az őszi munkálatokhoz. Nem csalódtak az új tagokban sem, mert a munkák sikeres elvégzésében elsők voltak a járásban. A járási versenyzászlót is megszerezték, jutalmul pedig egy nagyon szép kivitelű rádiót kapott a szövetkezet ajándékba. Ahogy a szövetkezet fejlődött, úgy szaporodott a szövetkezeti tagok létszáma. A szövetkezet tagjai boldogan beszélnek a szövetkezeti munkáról és büszkék arra, hogy most már maguknak dolgoznak és nem a tivornyázó földesúr, avagy a parasztságot nyúzó bank szedi le a tejfölt, hanem mindenki a végzett munka után becsületes jutalmazásban részesül. Az őszi munkálatoknál bizonyos hiányok mutatkoztak, mert a szövetkezetbe befurakodott egy pár spekuláns is, akik a kulákok noszogatására a szövetkezetet bomlasztani akarják. Ahogy csak tudják, hátráltatják a szövetkezet fejlődését Ki is használtak minden alkalmat, mert tudták, hogy a szövetkezet fejlődése következtében jóval megszaporodott a szövetkezet állatállománya, s így istállóra volna szüksége a szövetkezetnek. A szövetkezet fejlődését szemmel kísérik a még egyénileg gazdálkodó, kis- és középparasztok, de ugyanúgy figyelik a szövetkezet munkáját a reakciósok és a kancsalszemü kulákok is. Azt ugyan sohasem érik el, hogy a szövetkezetet felbomlaszszák, de a helyi nemzeti bizottság támogatásával annyira elhatalmasodtak Lekér aljas kulákjai, hogy már eléggé megfertőzték a szövetkezetet. Be is furakodott egy pár spekuláns a szövetkezetbe, köztük Straka József méhész, aki nagybölcsen beiratkozott a szövetkezetbe azért, hogy bizonyos előnyökhöz juthasson, de a 60 méhcsaládját nem adta be "a szövetkezetbe. Már hogy ls volna az, ha az a kjpzösségé lenne. Akkor nem lehetne egy „kicsit" sem feketézni a mézzel. A szövetkezet esküdt ellenségei, a kulákok, pedig a szövetkezeten kívül végzik aknamunkájukat. Mivel a szövetkezetbe nem veszik fel őket, az „árván" maradt kulák urak a nemzeti bizottságot szemelték ki aljas munkájuk végbeviteléhez. Ravaszságukkal elcsavarták a helyi nemzeti bizottság elnökének fejét, ami nem is került nagy munkába, mert a régi puszipajtás, a felejthetetlen volt gabonanagykereskedő Eckfeld Sándor könnyen engedett a csábításnak. Az alelnökkel pedig már egész könnyen ment a munka, hisz a 40 holdas ifjú Csuda Lajos — a feketázés speciális mestere — úgy is az ö soraikból való. Már hogy is tudnának ártani — s különösen Eckfeld úr —• Kovács István 66 holdas kulákuraméknak, amikor a múltban, azt lehet mondani, egy tányérból ették a levest. Ním is harcol a kulákok ellen Eckfeld úr, hanem még a talpukat is megnyalná, ha a kulákok úgy kívánnák. Hogy mennyire teljesülnek a kulákok kérései Lekéren a helyi nemzeti bizottság védnöksége alatt azt bizonyítja a következő példa. Kovács István 66 holdas kulákuramnak nem volt ínyére a beszolgáltatás. Azt sem akarta, hogy a kezeit megnyomja az ásó, vagy a kapanyele. Már hogy is fogná a kezébe a kapa nyelét Kovács úr, amikor a múltban még a csizmáit is a cselédek puccolták. Ezért gondolt egyet: jó volna a földterületet kissé lekicsinyitenl. Gondolatait tett követte. Bejelentette a helyi nemzeti bizottságnál, hogy nem bírja a földjeit megművelni. Erről tudomást szerzett az Egységes Földműves Szövetkezet vezetősége' is. Gondolkoztak azon, hogy elvállalják a kulák földjeit, de csak azzal a feltétellel, hogy a földterülethez járó épületeket és az állatállományt is átadja. Igen ám, de a ravasz kulák csak a földektől, meg a kontingensektől akart megszabadulni, nem pedig az állatoktól is, amelyekkel feketézni lehet. „Csak nem gondoljátok, hogy a hízóimat nektek adom" — felelte bölcsen a kulák. Mivel a szövetkezet állatállomány nélkül nem vállalta a kulák földjeinek megművelését, valószínű, hogy a helyi nemzeti bizottság „jószívű" elnöke megsajnálta a „szegény, szenvedő" kulákot mert a helyi nemzeti bizottság úgy határozott, hogy a kulák földjeit szét kell osztani az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok között. Ügy is lett, a kulák megszabadult a kontingenstől, meg a földektől, de megmaradtak neki a feketézésre szánt hízósertések. Tehát a kulákoknak készségesen mindent elintézett a helyi nemzeti bizottság, de ha a szövetkezetnek van szüksége valamire, a fülebotját sem mozgatja a bizottság egyik tagja sem. Történt ugyanis a napokban, hogy a szövetkezet vezetősége kéréssel fordult a helyi nemzeti bizottsághoz. — mivel a szövetkezetnek nincsen helyisége, ahová elhelyezhetné a hasas anyadisznókat — hogy helyiséget utaljon ki a szövetkezet részére. A faluban nem egý kuláknál üresen áll az istálló s azokból kért a szövetkezet vezetőségé, hogy addig is, amíg a szövetkezet felépíti a közös sertésistállót, legyen hova ^ disznókat elhelyezni. Selinger Ferenc tanító házában is volna hely, ahol a nagy pajta és az istálló üresen áll. A szövetkezet kérte is az istállót, de a tanító megfellebbezte, hogy neki arra szüksége van. Igen, a szövetkezet részére nincs hely, de Kelemen József kuláknak gazdasági szerszáma részére odaadták az istállót és a pajtát. Ebben az ügyben sem tett semmi intézkedést a helyi nemzeti bizottság. De hát hogy is törődnének a szövetkezettel a kulákok, amikor ők annak legádázabb ellenségei. Maga Etz elnök, Eckfeld Sándor, aki egyúttal a földműves raktárszövetkezet felvásárlója, sem sokat törődik a szövetkezettel, az alelnök, Csuda La'os pedig több gondot fordít a feketézésre. Eszük ágában sincs, hogy a helyi nemzets bizottság segítségével a szövetkezet ügyes-bajos dolgain segítsenek. Elég gondja van Csuda Lajosnak a feketézéssel, mindig azon töri a fejét hogy az est beálltával minél több hízott libát, tejfelt vihessen az állomásra bűntársaikal együtt. Egyszersmindenkorra véget kell vetni ennek az áldatlan helyzetnek Lekéren. Nem türhetjük, hogy a lekéri helyi nemzeti bizottságnak a kulákok parancsolgassanak. Azt a szarvat, amelyet a kulákok a helyi nemzeti bizottság jóvoltából növesztettek, le kell törni, még mielőtt döfnének vele. M£KY FERENC A szovjet tapasztalatokból tanulva 520 mázsás cukorrépatermést ért el a komáromi gazdasági iskola A komáromi gazdasági iskola hallgatói nagy igyekezettel iparkodnak elsajátítani a fejlett szovjet mezőgazdaság tapasztalatait. Az iskola hallgatóinak túlnyomőrésze a szövetkezetekből került az iskolába. A fiatal szövetkezeti tagok nagy odaadással hallgatják ' az előadókat. Iparkodnak minél többet elsajátítani az értékes tananyagból, hogy ha majd visszakerülnek a szövetkezetekbe, az iskolában tanultakat kellőképpen tudják majd hasznosítani. A hallgatók részére értékes szovjet könyvek állnak rendelkezésre. Állandóan figyelemmel kísérik a szovjet agrobiolőgia legújabb vívmányait. A fiatal hallgatók a legnarvobb figyelemmel hallgatják az e'szavait, különösen akkor, ha egy kolhoz, vagy szovhoz munkájáról, eredményeiről van előadás. Rendkívül nagy figyelemmel hallgatják Kalivoda elvtársat, aki nemcsak előadó az iskolán, hanem az iskolához tartozó birtokon állandó kísérletezést is folytat. Kalivoda elvtárs rendszeresen tanulmányozza a szovjet mezőgazdasági lapokat Igaz, hogy Kalivoda elvtárs nem tud oroszul olvasni, de lánya, Oliva, akinek a szocializmus lehetővé tette az orosz nyelv elsajátítását, készségesen olvassa és fordítja le az újságokban és folyóiratokban megjelent mezőgazdasági vonatkozású cikkeket. Az évtizedek óta gazdálkodással foglalkozó Kalivoda pedig egyes részeket többször. is elolvastat. Látja, hógy még ő, a gazdasági iskola tanára is sok témánál még az egyszerű kolhoztagokkal sem vehetné fel a versenyt. E gyík alkalommal Kalivoda elvtársnak a „Kresztyjanka" cimü szovjet folyóirat került a kezébe. Ez a lap a szovjet kolhozok nőtagjainak a munkájával és életével foglalkozik. összeszedte minden oroszbetü ismeretét, amit csak elsajátított Olíva lányától és kezdte a címeket böngészni. Megakadt a szeme egy cikken, amely Olga Gamazsenkovával a „Május eleseje" nevü kolhoz csoportvezetőnőjével foglalkozott. Kezdett böngészni a cikkben, de azonkívül, hogy ez az asszony valamilyen kiváló eredményt ért el, vajmi keveset értett az egészből. Ez a dolog a mult év decemberében történt A napi munka befejezése után újból előhívta lányát, hogy forditsa le az említett cikket.-A cikk bemutatta Olga Gamazsenkova a „Május eläeje" nevü kolhoz csoportvezető nőjének' azt a nagy szorgalmát, amivel a kolhoz terméshozamának emeléséhez hozzájárult. Bemutatta azt is, hogy Gamazsenková elvtársnő, hogyan ért el a „Május elseje'' nevü kolhoz földjein 700—800 mázsás átlagos terméshozamot cukorrépából. A cikk részletesen megmagyarázta a magas terméshozam elérésének titkát. A cikk átolvasása után Kalivoda elvtársnak az jutott az eszébe, hogy a cikk alapján kipróbálja Gamazsenková termelési módszerét. Az iskolához tartozó birtokon eddig az átlagos cukorrépa terméshozam 240—250 mázsa volt hektáronként. A cikk átolvasása után ez a terméshozam Kalivoda elvtárs szemében nagyon is -alacsonynak tünt. Elhatározta magában, hogy Gamazsenková elvtársnö módszerének alkalmazásával próbálja ezt a terméshozamot felemelni. Az elhatározás után a szovjet cikket még töbször is átolvasta, helyesebben mondva áttanulmányozta. A tanulmányozás közben állandóan jegyzeteket csinált mindaddig, míg csak tiszta képet nem kapott a termelési módszerről. A feljegyzésekből aztán egész tervet készített, melyet a legközelebbi gyűlésen az iskola vezetői és hallgatói elé terjesztett Megmagyarázta, hogy ha a terméshozamot emelni akarják, akkor csakis a Szovjetunió kolhozainak és kolhoztagjainak tapasztalatait kell követnünk. A terv áttanulmányozása után az iskola vezetői és hallgatói helyesnek találták Kalivoda elvtárs indítványát csak azt a nehézséget látták a dologban, hogy a kísérlethez szükséges egy hektár földet a birtok melyik részéből szakítsák ki, mivel a föld máj különböző növények termesztéséhez tervszerűen széjjel volt osztva. Az UJ Szó kritikája nyom

án Perbete dolgozó népe egyhangúlag követelte: kiseprűzni a befurakodott kulákokat álľsaíkból Az Uj Szó november 3-iki számában megjelent „A perbetei szövetkezeti tagok november 7-ig befejezik a búza vetését ls" cimü cikkünkben többek között bíráltuk, hogy Perbetén ugyan államosították Centmajer Imre kulák malmát de vezetőnek továbbra is megmaradt benne fiaival együtt Ugyanígy a 20 hektáros Korbei Miklós is a kommunális üzemek vezetője lett Perbetén. Cikkünk nyomán az ógyallai já> rási Nemzeti Bizottság a perbetei helyi szervezetekkel egyetértésben megindította a vizsgálatot a két jömadár ellen. Az Uj Szó cikkét rendkívüli taggyűlés keretében tárgyalta ä perbetei helyi pártszervezet a helyi Nemzeti Bizottság, az EFSz tagsága, a CslSz, az Asszony Szövetség, a Csemadok és a Földműves Szövetség helyi csoportjai. A falu dolgozó népe egyhangúlag foglalt állást és követelte: a két kulákbandát azonnal el kell távolítani állásaikból, a malomból és a kommunális vállalatból és helyükbe megbízható, becsületes munkásszármazású vezetőket kell tenni. Ennek alapján az ógyallai Nemzeti Bizottság Centmajer Imrét fiaival együtt azonnal elbocsájtotta a malomban betöltött vezető állásaikból, ugyancsak elbocsájtották a kommunális vállalattól idősebb Korbtíl Miklós kulákot, fiát pedig a húsüzemekből dobták ki. Eljárás indult meg a magasabb cséplési dijat szedő cséplőgépkezelő elieu Nemrégiben panasszal fordult az pltotta, hogy Bacsa István panasza Uj Szóhoz Bacsa István bodrogszerdahelyl dolgozó paraszt Azt panaszolta, hogy a királyhelmeci traktorállamás hamis adatok alapján jóval több cséplési dijat számított, mint amennyi a valóságban elcsépelt gabona után járna. Az ügyben az UMEZ, illetve a kassai kerületi Nemzeti Bizottság azonnal vizsgálatot indított és vizsgálat megáilahelytálló. Megállapítást nyert hogy Balla István cséplőgépkezelő, hogy jogtalan keresethez jusson, magasabb cséplési díjat szedett. A kassai kerületi Nemzeti Bizottság Balla István cséplögépkezelő ellen megindította az eljárást, a királyhelmeci traktorállomás pedig Bacsa István cséplési díját a valóságnak megfeleljen újra számolta. Ki alivoda elvtárs ekkor kijelentette, hogy ő a tervét nemcsak egy bizonyos kiscrleti területen akarja alkalmazni, . hanem a tervezett egész cukorrépa területen. Tudta, hogy ha a szovjet módszer átvételével az első évben nem is érik el azt a terméshpzamot, amit a „Május elseje" kolhoz Gamazsenková elvtársnö irányításával elért, de a terméshozam lényegesen magasabb lesz. A jő terméshozam elérésének Gamazsenková elvtársnö szerint egyik lényeges alapja a munkák idejében való elvégzése. Ezt Kalivoda elvtárs is jól megjegyezte. Iparkodott is a 8 hektár cukorrépa elvetésével. Csakhogy az elvetésnél már nem tudták betartani Gamazsenkova elvtársnő előírását. Gamazsenková elvtársnö módszere szerint a főidet vetés előtt iszdptrágy ázással kell előkészíteni. A komáromi gazdasági iskolának erre már nem volt lehetősége, mert mikorra a terv megvalósítására került, a cukorrépa alá már elő volt a talaj készítve. Gamazsenkova elvtársnő szerint a répáknak 15—16 cm-hez kell egymásnak lenniök, vagyis egy hektár földön 103.000 répát termel ki. Kalivoda elvtárs félt attól, hogy a mi éghajlatunk alatt ez a távolság kicsi lesz, azért a vetésnél és egyelésnél úgy csinálta a dolgot, hogy a répa között legalább 20 cm távolsági köz maradjon. Igy Kalivoda elvtárs csak 100.000 darab répát hagyott meg egy hektár földön. Gondoskodott arról is, hogy az egyelés is rendes időben történjék meg. Arról sem feledkezett meg. hogy a répa az egyelés után fej trágyázást kapjon. A fejtrágyázás salétromsóval történt A trágyázás után a cukorrépa hirtelen fejlődésnek Indult Mivel Gamazsenkova módszere azt kívánta, hogy a fejtrágyázást háromszor kell megismételni, az első trágyázás után még kétszer ismételték meg ezt a müveletet A cikkben, amelyből Kalivoda elvtárs a tapasztalatokat merítette, külön hangsúlyozva volt az is, hogy azon kell mindig iparkodni, hogy a munka rendes Időben el legyen végezve. Kalivoda elvtárs, mint az elvetésnél, ugyanúgy a cukorrépa minden munkájánál nagy figyelmet szentélt a pontosságra. Sajátmaga ellenőrizte a munkálatok pontos elvégzését. .. * Az egész évi szorgalmas munkának ősszel a répa kiszedésénél mutatkozott aztán meg az eredménye. Annak ellenére, hogy az egyes munkálatokat nem tudták teljes egészükben betartani, mégis olyan eredményt ért el Kalivoda elvtárs a cukorrépa termelésben, amire nem is mert volna gondolni az első évi próbálkozásnál. A nyolc hektár földről 4160 mázsa répát adtak át a cukorgyárnak. Tehát az átlagos terméshozam hektáronként 520 mázsa volt. Hektáronként 200 mázsával kevesebb, mint Gamazsenková elvtársnőnek a „Május elseje" kolhozban Kalivoda elvtárs ez évi tapasztatai azt bizonyítják, hogy a 200 mázsás különbözet is csak azért volt mert egyes tételeket nem alkalmaztak úgy ahogyan azt Gamazsenková elvtársnő előírta. Pédául Gamazsenkova elvtársnö egy hektár területen 103.000 darab répát termel, Kalivoda elvtárs pedig 100.000-rel megelégedett. Itt már mindjárt megmutatkozott a hiány. Bebizonyult, hogy nem kell a távolságnak 20 cm-esnek lenni, elég a 16 cm-es is. Ez az eredmény, amit a szovjet tapasztalatok átvétele hozott Kalivoda elvtárson keresztül a gazdasági iskola hallgatóinak, a hallgatókat arra buzdítja, hogy még nagyobb igyekezettel tanulmányozzák a szovjet mezőgazdaság vívmányait. A saját szemükkel meggyőződtek arról, hogy ami évtizedeken keresztül lehetetlennek látszott, ma könnyű-, szerrel megvalósítható. Arra sincsen szükségünk, hogy csak lépésben tudjunk haladni, mert ..a Szovjetunió tapasztalatainak átvétele ugrásszerűen segít bennünket a fejlődésben. SZARKA ISTVÁN.