Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-01 / 282. szám, szombat

1951 december 1 UJSZ0 Gottwald elvtárs születése napját országszerte bensőségesen ünnepelték a dolgozók Korláton Ünnep A korláta kőbánya dolgozói és a velük szorosan együtt dolgoző Egységes Földműves Szövetkezet tagjai november 23-án összegyűltek a konrádovcel kultúrházban, hogy méltóan megünnepeljék Klement Gottwald elvtársnak, köztársaságunk elnökének, hazánk első dolgozójának születése napját. ' Az ünnepélyen Surlna elvtárs szlovák nyelven Ismertette Klement Gottwald elnök életét és önfeláldozó, megnemalkuvó harcát a Csehszlovák Kommunista Tártért, azért a Pártért, amely mindnyájunknak tanítója, amely vezet benünnket a szebb és jobb jövő felé, a szocializmus felé. A beszéd elhangzása után Guta elvtárs magyar nyelven ismertette az elhangzott beszédet. Énekek és szavalatok következtek, amelyeket a helyi nemzeti iskola növendékei adtak elő és a műsorszámok hasonlóképen Gottwald elvtárs életéről és munkájáról szóltak. Az ünnepélyen résztvevő dolgozók megfogadták, hogy példát vesznek Gottwald elvtárs életéről, megerősítik normájukat, hogy minél előbb felépíthessék Gottwald elvtáis vezetésével a szocializmust és legőszintébb szerenosekívána'aaikat fejezték ki neki, hogy még sok sok boldog évet éljen meg és vezesse Pártunkat a győzelmes úton. MÁRTON ROZÁLIA Korlát A lévai Babatex-üzemben 1951. november 26-án Léván a „Babatex"-üzem bensőségesen ünnepe'te mag Gottwald köztársasági elnök elvtárs születése napját. Az ünnepélyt Nemcsok igazgató nyitotta meg. A Munka dalának eléneklése után Pompos elvtársnő az üzembizottság elnöknője ünnepi beszédében ismertette Gottwald elvtárs életét és munkáját. Ezután az M. ALIGER: ZOJA ; (Tíz évvel ezelőtt, 1941 no- i De füstben, vember 29-én Patriscsevó falu- j Bánatodból ban, végezték ki Zója Kozmo-1 gyemjánszkíját. A fiatal partizánlány hősi életének és halálának példája a mi országunkban is a fiatal fiúk és leányok százezreit lelkesíti a haza áldozatos szeretetére.) lángban és hangzavarban gyűlölet legyen. Zójáról én írni úgy akartam. Ügy akarom, hogy e partizánka Milljó anya leánya legyen. Emlékezzetek a hős Zójára, Fiatok, ha csatába megyen. Zójáról én írni úgy akartam, Hogy azt érezze minden olvasó: Gyújtogatni ő kúszik a fagyban, S térde alatt megroppan a hó. Hogy megy parancsot teljesíteni, A zubbonyában ott a gránát, Es lehet, hogy a német elcsipi, S a vallatások kínja vár rá. Hogy húsa alatt ég a csont, velő. S mondja: Bírom én a szenvedést, Mert Zója állta, Ner.i térdelt le 0, Mert gyűlöletünk nem szó: vas, erő. Ellenségnek büszke megvetés. Ifjú harcos! Te, ki mindenünnen Hősen kiállsz minden rohamot, Könnyezzed meg öt a pergőtűzben, Ügy sajnáld, mint_ szép menyasszonyod.) Hogy te vissza ne lép] s sohasem. Mert Zója némán tűrt és szenvedett Mert Zója büszke pillantása A győzelmünk elé már fényt vetett. Hát lépj! Előre lépj. s ne hátra! Győzelem felé a jeges úton Zója ezt a lépést megtette, Kérdezd meg magadtól szigorúan: Vájjon én előre léptem-e? Szomszéd, rokon, ezt kérdezd magadtól Es ti mind, kik éltek körülem. Küzdöttetek volna jobban, akkor Közel lenne már a győzeleA. Nincsen visszaút! A nagy viharban Légy villám, mely csapkod, forgácsol! Zójáról én írni úgy akartam, ügy akartáfn, mint a hazámról. ^Részlet) óvodás gyerekek műsora következett. A gyerekek Gottwald elvtársat köszöntő versekkel és dalokkal tették emlékezetessé az üzemben dolgozó nők számára ezt a napot. Amikor a műsor befejeződött a kedves kis vendégeket játékokkal ajándékozta meg az üzem munkássága, amelyet ez alkalomból az ő részükre készítettek. Mivel az üzem dolgoző nőinek egyrésze magyar ajkú Krausz Sarolta kultúrreferens elvtársnő magyárul ismertette Gottwald elvtárs életét és harcos múltját. Krausz elvtársnő javaslatára az üzem dolgozó női lelkes hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy Gottwald elvtársnak üdvözlő táviratot küldjenek. Az ünnepély az Internacionálé eléneklésével ért véget. KONC VALÉRIA munkáslevelező, „Babatex" Léva. Pioníravatás Magyarbélen A magyarbéll iskolásgyermekek szüleinek Gottwald elvtárs születése napja alkalmából gyönyörű ünnepélyben volt részük. 32 legjobb tanulóját az iskolának ezen a napon avatták pionírrá szüleik jelenlétében. A szülök meghatottan hallgatták végig a gazdag műsort, amelyet a szlovák és magyar tanítók lelkes munkájukkal készítettek elő Ez alkalommal a kis pionírok felett a helybeli és Csehszlovák Ifjúsági Szövetség vállalt védnökséget. Az ünnepségen képviseltették magukat a helyi politikai és kul túrszervezetek képviselői is. Az ünnepi beszedet Dolán elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt magyarbéli városi szervezetének elnöke mondotta és meleg hangon köszönte meg a tanítóknak és a pionírvezetőknek fáradhatatlan munkáját. SZIGETI JÓZSEF, Magyarbél A perbetel szülők segítik iskolájuk fejlődését B hó 18-án Perbetén szülői értekezletet tartottak az iskolában, amelyre a szülök nagy lelkesedéssel készültek. Ezek a szülői értekezletek azért vontnak összehiva, hogy közösen az igazgatóval és a tanítókkal megtárgyalják a gyermekeik tanulási előmenetelét, közösen megbeszéljék a felmerülő kérdéseket. Nagy*József igazgató-tanító felkér, te a szülőket, hogy legyenek azon, hogy gyermekeik pontosan járjanak iskolába. Kifejezte azt, hogy a szocialista iskola legelsősorban szocialista hazafiasságra neveli a gyermekeket és olyan gyermekeket akar nevelni, akik képességükkel meg tudják majd tartani -és tovább tudják majd fejleszteni szabad társadalmunkat, tehát legelsősorban a szocialista embertípust. Nagyon fontos az Ismeretek tanítása, de ennél sokkal fontosabb hivatása van a pedagógiának a gyermekek helyes fegyelmezése. Hogy az ; ifjúság már itt az iskolában tapasztalja a szabad társadalom intézményeinek előnyét és tudatában legyenek annak, hogy népi demokráciánk iskolája a legbensőségesebben össze van nőve a mai élettel. Azoknak az igényeknek akar eleget tenni, amelyek a szocialista társadalom az ifjúsággal szemben felállít. Tehát a szülőknek is hozzá kell járulni ahhoz, hogy segédkezet nyújtsanak, hogy a tanítók elvégezhessék feladataikat. A beszéd elhangzása után vita következett és Lackó Gyuláné felszólalásában a következő kérdést tette fel. Elmondta, hogy az ő leánya, ahogy hazajön az iskolából mindjárt a tanuláshoz fog és még kéri az édesanyját, hogy segitsen neki a házifeladat elvégzésében, mert neki felelnie kell. Eltelt igy egy hét és a hét utolsó napján saomorúan jött haza a kisleány az iskolából és érdeklődésére hogy miért ilyen kedvetlen, a gyerek sírva felelte, hogy ő mindennap elkészül lelkiismeretesen a feladatával, de a tanító sohasem hívja őt fel. Mindig csak azokat felelteti, akik az első padban ülnek és ez neki nagyon rosszul esik és úgy érzi, mintha ő csak egy Iskolatöltelék lenne. A kisleány tanítója válaszolt erre a felszólalásra és azzal magyarázta ezt a dolgot, hogy ő még csak rövid ideje tanítja az osztályt és ezen rövid pár óra alatt még nem kerülhetett sor minden növendék feleltetésére. A második felszólaló Komár Jánosné volt, aki örömmel beszélte el, hogy öt gyermeke jár iskolába és nagyon meg van elégedve sorsával. Amikor öt gyermeke hazajön az iskolából és hozzáfognak nagy szorgalommal a tanuláshoz, az egyik hangosan olvas oroszul, a másik szlovákul, a harma. dik magyarul a kettő még írásbelit készít, úgy érzi magát mintha ő is még iskolába járna és milyen jó érzés az, hogy egy családban többféle nyelven tanulnak a gyerekek és igy a gyerekek sokoldalúak lesznek. Leszögezte még Komár Jánosné, hogy ő bizony nem segít a gyerekeknek a házifeladataikban, de a gyerekeik ezt nem is engedik. Visszaemlékezik az ő iskolaéletére, amikor csak magyarul tanítottak, tehát ő a magyar iskoláival nem is tudna eegiteni az orosz és szlovák nyelv tanulásában. Amikor a gyerekeiket látja tanulni, akkor látja csak igazán, hogy milyen fejlődést mutat a népi demokratikus államunk és tíz év leforgásával amikor ezek a gyerekek majd elvégzik iskoláikat, milyen fejjtett élet lesz majd. Süti József levelező, Peťbete. dAz &iet éftzLmt JÚLIA JEGÔSINA A szigorlat kezdetén kissé bátortalan voltam. De a vizsgabizottság vezetője, Sahráj professzor, olyan barátságosan és biztatóan nézett rám, hogy erőre kaptam és visszatért a bátorságom. Nem a betanult, tudálékos szavakkal kezdtem beszélni, ha. nem saját, egyszerű szavaimmal bizonyitottam be, hogy az én eljárásommal hegesztett vagonok lényegesebben tartósabbak és olcsóbbak. Azután a professzorok kérdéseket intéztek hozzám. Bátran és részletesen válaszoltam. A bizottság visszavonult tanácskozásra. A kollégáim véleménye szerint kitűnően feleltem. A diplomám is ezt igazolta Igy lettem mérnök a hegesztő-iparban. Izgatottan vártam az órát, amikor önállóan dolgozhatom a szakmámban és továbbfejleszthetem Petrov és Szlávjánov munkáját. És ez az idő is eljött hamarosan. Most már kész mérnők vagyok. Harminchat éves, a fiam most készül az egyetemre, én pedig csak most kerültem ki onnan. Nagyon sokat átéltem má. és mégis most állok az élet küszöbén és mohón vágyakozom a munka, a tudás és a boldogság után. Rólam gyermekkoromban nem gondoskodott senki. Azzal" sem törődtek, hogy tisztességes ember lesz-e belőlem vagy sem. A fiam, Mitya, már napfényben fürdött, őt gondoskodás és szeretet vette körül. Az iskolában már mindenféle tantárgyra oktatták és megtanították szovjetember módjára élni és jól dolgozni. Nyáron mindig a többi úttörővel ment nyaralni, télen pedig színházakba, mozikba vitték. Az ő számukra épült minden gyár, szép ház, a csatorna és minden az országban. De as én álmom U teljesült; kineveztek az Uralmas* fémszerkezetek hegesztőműhelyébe technológusnak. Az első napokban sokat gondoltam Prugyenszkij, az egyik professzorunk szavaira: — Ebben a szakmában a tiszteletreméltó helyet nem könnyű megszerezni. Azt ki kell harcolni! 1939-ben, amikor a gyárhoz kerültem, még csak épülétvázakat és részletmunkákat hege ztettek ott. Mindent öntöttek vagy szegecseltek. Az volt a baj, hogy mi, hegesztők, még ' nem tudtuk

skellő tökélyre emelni munkánkat, nem tudtuk elérni azt a pontosságot, amire szükség volt. De biztosra vettem, hogy makacs, kitartó munkával elérhetem a célomat. Az osztály vezetőjére, Szolovjovra, azt mondták, nagyon száraz ember. De csak az első pillantásra. Aztán meggyőződtem arról, hogy a valóságban bátor, munkáját szerető, kezdeményező, munkatársaihoz figyelmes, szívélyes ember. Munkámat azzal kezdtem, hogy kidolgoztam a hegesztés műszaki folyamatának szabályait. A gyakorlat igazolta kezdeményezésemet. Addig a műhelyünkben csak „hozzávetőlege-en" dolgoztak és ezért hol jól, hol pedig egészen rosszul sikerült a szerkezetek hegesztése. Gondosan mérlegeítem az összes lehetséges változatokat, kiszámítottam és átszámítottam, új technológiai folyamatokat állítottam fel. És a hegesztés megbízhatóbbá vált, már nem a „véletlentől" függött. A hegesztő.nunka te.ülete egyre ^bővült. Szolovjov támogatásával, — aki értett hozz', hogyan kell hadakozni a maradisággal és hajlandó volt kockázatot is vállalni —, már egész kombinált szerkezeteket hegesztettem. Az UraH Gépgyár rövidítése. 1940 ben Szkornyikov főkonstruktőrrel együtt Leningrádba küldtek, hogy tanulmány jzzuk a Néván keresztülvezető, Sckmldt hadnagyról elnevezeti hidat. A híd 1938-ban épült, Okerblom professzor terve alapján. A Szovjetunióban ez volt az első olya i óriáshid, amely teljesen hegesztéssel készült és még csak egy tenyérni szegecselés sincs rajta. Szkornyfko/val meglátogattuk a p.ofesszort, aki lelkesen és érdekfeszítően beszélt. — Azt hiszem — mondotta —, hogy amit eddig csináltunk, már megszokott dologgá vált. Nagyon is lehetséges, hogy eljön az automatikus hegesztés kora is. Negyvenegyben elküldtek Dnyepropetrovszkba, ahol Paton professzor már ezzel a módszerrel dolgozott Érkezésemkor arra kértem, hogy mint munkásnő dolgozhassak nála, mert úgy jobban elsajátíthatom a munkamódszert. Egy alkalommal a hegesztő apparátusnál kék munkaruhába öltözött öreg embert láttam, aki élénken magyarázott: Paton akadémikus volt. Nagyon megörült nekem és kijelentette, hogy én vagyok "az első fecske, akit érdekel az ő felfedezése. De hamarosan mások is jönnek majd tanulni. És megígérte, hogy ellátogat majd az UralmaSba. Negyvenkettőbe!? valóban el is jött és akkor már sok mindent be tudtam neki mutatni. Elérkezett negyvenegy június 22ike, a borzalmas vasárnap. És kiderült, hogy személyes ügyeink, amelyek tegnap még fontosaknak, izgalmasaknak tűntek, mind háttérbe szorultak és mindenki számára a haza védelme lett a legfontosabb. Mitya már reggel elment a katonai bizottsághoz. Ott találtam rá diákok hosszú sorában álldogálva. Mind arra vártak, hogy a frontra irányítsák őket. Fiam. nyugodtan és egyszerűen mondta: — Én, anyám, úgy fogok élni, ahogyan a többiek. De hogyan élsz majd te? (Foldjuk)