Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-08 / 288. szám, szombat

2 UJSZO ­ŰJ TRÁGYAZÁSI MÓDSZEREK 1951 december 8 A trágyázái kérdése nagyon szorosan összefügg a talajról való nézetekkel. A talajról való elavult nézetekbe V. R. Viljamsz akadémikus szovjet tudós hozott forradalmi válto­zást. Viljamsz arra tanít bennünket, hogy úgy tekintsünk a talajra, mint valami különös természeti testre, amelynek meg van a kezdete, fejlődési ideje és kora. Ez a test a környezet hatása alatt keletkezett a természet­ben, vagyis a meleg, a fagy, a szél, a víz, élőszervek, vagyis baktériumok, gombák, zöld növények, rovarok, ál­latok és nagymértékben az ember ha­tása alatt. Az ember hat a legjobban a természetre, mert beavatkozik a ta­laj természetes fejlődésébe, rendes műveléssel és különböző növények termelésével. Ezek a hatások hosszú időn át nagy befolyással voltak a kő­zetek részeire, úgyhogy a mai talaj­fajták egyetlen egy nagy talajképző­dési folyamat fejlődési stádiumait j*­lentik. A talaj lényeges tulajdonsága, amellyel különbözik a többi képződ­ménytől, a termékenység, vagyis az a k'pesség, amellyel életet ad bizonyos mennyiségű zöld növénynek. A nö­vénynek szüksége van a következő főtényezőkre: fény, hő, víz és táp­anyagok. Hogy a növény rendesen fejlődjön, ezekre a tényezőkre állan­dóan szüksége van. A fényt és a hőt a növény a naptól kapja, a vizet és a tápanyagokat pedig a gyökereken ke­• észtül a talajból szívja. A talaj ter­mékenysége tehát képesség, amely lehetővé teszi a növények vízzel és tápanyagokkal' való állandó ellátását. Mennél több vizet és tápanyagot tud adni a talaj a növényeknek, annál ter­mékenyebb. Az embernek meg vannak a lehetőségei arra, hogy ismereteinek és tehetségének felhasználásával has-' son a talaj víz és tápanyagtartalmára, vagy's, hogy hasson a talaj termé­kenységére. Fontos, hogy hangsúlyoz­zuk, hogy a talaj nem holt természeti képződmény, hanem hatalmas meny­nyiségü élő szervezet él benne, mint például a csúszómászók, a kukacok, különböző rovarok, férgek, de főleg talajbaktériumok. Ezek az apró élő szervezetek nagymértékben hatnak ve­gvi úton, de bizonyos mértékben fizi­kailag is a talajra. Táplálékuk kö-" ta. toznak az elhalt gyökerek, levelek, e pusztult állatkák, Istállótrágya, stb Egy hektár föld felszántott réte­gében körülbelül 4—5 mázsa ilyen anyag van. A baktériumok és a rova­rok azokkal az anyagokkal, amelyeket életük folvmán kiküszöbölnek maguk­ból, olyan elemeket szabadítanak fel a földből, amelyekre a növényeknek nagy szükségük van: foszfort, nitro­gént, nátriumot, meszet, stb. Ezenkí­vül vannak olyan baktériumok is. (mint például a pillangósvirágú nö­vények gyökerein élő baktériumok), ar :elyek lekötik a levegőben lévő nit­rogént. A baktériumoknak ugyanolyan elemekre van szükségük, mint a nö­vényeknek. Igy tehát ha nincs elég szerves anyag a talajban, akkor ásvá­nyi anyagokból szerzik táplálékukat, mint például műtrágyából. Ez nagyon fontos körülmény, amely nagy szere­pet játszik az új trágyázási módsze­* rekben. A növények kizárólag csak ásványi anyagokkal táplálkoznak. A napfény segítségével ezeket az ásványi anya­gokat testükben szerves anyagokká változtatják. A növények azonlfen szerves anyagokat nem yéhetnek fel. A: emberek már régóta tudják, hogy az istállótrágya fokozza a termést. Később arra is rájöttek, hogy bizo­nyos ásványi, kémiai anyagok — mű­trágyák szintén fokozzák a termést. Csakhogy tévedésbe estek. Azt akar­ták, hogy kizárólag csak műtrágyával fokozzák a termést. Helyenként abba­hagyták a háziállatok tenyésztését. Megfeledkeztek arról, hogy a növé­nyek fejlődéséhez szükségesek a ta­lajbaktériumok, amelyek a tápanyago­kat készítik számukra. Es éppen az istállótrágya az, amelyben a tápanya­gokon kívül még baktériumok is van­nak A szovjet mezőgazdasági tudo­mány legújabb ismeretei szerint egy­szerre kell szerves trágyát is és a műtrágyát is használni. Igy a bakté­riumok elegendő táplálékban, a növé­nyek pedig elegendő ásványi táp­anyagban részesülnek. Amikor még fennállt az a vélemény, hogy a talaj a kémiai anyagoknak csak holt halmaza, akkor uralkodott még az a nézet is, hogy ezt a halmazt még jobban • kell fokozni különböző müti ágyával. Ezért a műtrágyát fi­nom por formájában készítették, ame­lyet a lehető legarányosabban össze­kevertek a talajjal. Az emberek ekkor azt hitték, hogy a tápanyagoknak az a része, amelyre a növényeknek a trá­gyázás évében nincs szükségük, meg­marad, mint „régi erő" a jövő szá­mára. Csak az oldatokat, amelyek gyorsan feloldódnak, használták „a levelekre". A „széles" trágyázásnál a porszerű műtrágyát arányosan összekeverik a talajjal. Igy aztán a növények főleg fiatal korukban kevés tápanyagot kap­nak. Ha ezt a trágyát sorokban teszik a földbe, akkor oldatuk túlságbsan erős a növény számára és így a táp­anyag oldatból nagyon keveset tudnak felvenni. Igy aztán haszon helyett kárt okoznak. Ezenkívül a poros trá­gyák nem maradnak meg eredeti álla­potukban. Könnyen oldódnak és így a vízzel együtt elpárolognak a földből anélkül, hogy a növénynek bármilyen haszna is lett volna belőlük. Ezek közül a trágyák közül töbhet a talaj­baktériumok használnak fel, főleg ab­ban az esetben, ha nem alkalmaztak a föld trágyázására istállótrágyát is. A legkényesebb helyzet azonban a szuperfoszfáttal van. A szuperfoszfát­ban ugyanis van foszforsav (P2 05), amelyhez a növények nagyon köny­nyen hozzájutnak. Mennél apróbbra van őrölve a trágya, annál gyorsabban és jobabn változik a talajrészek ha­tására nehezen oldható anyaggá, amelyhez a növények is nehezen tud­nak hozzájutni. A foszfornak csak kis százalékát, kb. egyharmadát használ­ják fel a növények. Ezért a szuper­foszfát adagokat fölöslegesen fokozni kezdték és így értékes gyártmányt pazaroltak anélkül, hogy ezt az értékes gyártmányt a növények felhasználták volna. V. R. Viljamsz kifejtette, hogy a talajt nem szabad túlhalmozni trágyá­val. A trágyát a termesztett növények fejlesztésének fokozására kell fordí­tani. A gyakorlatban ez a vélemény beigazolódott. Több műtrágyát sike­rült megtakarítani amellett, hogy a talaj termékenysége nemhogy csök­kent volna, hanem emelkedett. Itt ab ból kell kiindulni, hogy épúgy, mint az ember egész életén keresztül nem élhet egy táplálékkal, a növények is különböző fejlődési korukban más és más tápanyagra szorulnak. Eszerint megkülönböztethetünk három fontos fejlődési időt, vagyis eszerint három fajta trágyázást. 1. Alaptrágyázást, vagyis vetés előt­ti adagot, amelyet a vetés előtt adunk a talajnak. 2. Sorok közötti trágyázást a vetés­nél, 3. Fejtrágyázást a növény fejlődé­sínek Idejében. A vetés előtti alaptrágyázás a nö­vény kifejlett korában való táplálko­zására van szánva, amikor ugyanis a virág és a mag keletkezik. Ezt a trá­gyát a szántóréteg legaljába kell el­juttatni az előlfántós ekével. A trágya ebben a rétegben egészen addig ma­rad, amíg a növény gyökerei el nem érik és el nem használhatják. A növény számára nagyon fontos a­sorok közötti trágyázás a vetés köz­ben. Az az időszak, amelyben a nö­vény kicsírázik a szemből, nagy sze­repet játszik a növény egész életében Hasonló korszak ez, mint az emberné) a szoptatási idő. Ha ebben az idő­szakban nincs biztosítva a rendes táplálék, akkor a hiányosságok az érett korban is megmutatkoznak. A gyenge, rövid gyökereknek szükségük van könnyen hozzáférhető tápanya­gokra, még pedig egészen közel, hogy könnyen felszívhassák. Aránylag kis adag szemcsés szuperfoszfát, körül­belül 50 kilogramm hektáronként 2—4 mázsával fokozza a termést Olyan hatása van tehát, mint 2—3 mázsa szuperfoszfátnak a széles 'trá­gyázásnál. A fejtrágyázás a növény fejlődési idejében hasonló funtos szerepet ját­szik. A fejtrágyázás éppen abban az időben használ, amikor a növénynek a legtöbb tápanyagra van szüksége. Ebben az esetben is a lehető legkö­zelebbre kell juttatni a trágyát a nö­vény gyökereihez. Az új trágyázási módszereknél nemcsak az idő és a trágyázás mély­sége számít, hanem az is, hogy a műtrágya poros állapotban, vagy pe­dig különböző nagyságú szemcsékben van. Elvből szemcsés műtrágyát hasz­nálunk. A szovjet mezőgazdasági tu­domány és a kolhozok gyakorlata be­bizonyította a szemcsés műtrágya elő­nyeit. Ma már osak oldatokat gyárta­nak, a szuperfoszfátot pedig nagyobb­részt szemcsés állapotban hozzák for­galomba, mert így nagyobb hasznos­sággal bír ós egyúttal munkamegta­karítást ls jelent. "A szemcsés (gra­nulált) trágya használata megfelelő arányban a szerves trágyákkal olyan n.agas termés elérését teszi lehetővé, mint például 1515 máz§a cukorrépát hektáronként, 73.57 mázsa rozst hek­táronként, 560 mázsa burgonyát, stb. Ezek az eredmények pedig még nem a végsők. A szovjet kolhoztagok év­ről-évre magasabb termést érnek el a szemcsés trágya használatával. A szemcsés trágyát a Szovjet­unióban nemcsak a gyárakban, ha­nem magukban a kolhozokban és szovhozokban la gyártják. Sőt mi több, ma már a mi szövetkezeti tag­jaink és állami britokaink dolgozói is elkezdték a szemcsés trágya gyár­tását poros sszuperfoszfátból és meg­szárított tyúk-, juh- vagy pedig mar­hatrágyából. Ezt a két anyagot jól összekeverik, bizonyos mennyiségű vizet adnak hozzá As állandó ke­verés útján (gereblyével, vagy pe­dig forgó hordóban) különböző nagy­ságú szemcséket képeznek belőle. A szemcséket a szabadlevegőn meg­szárítják és > átszitálják, úgyhogy nagyobb szemek ne legyenek mint a vetőmagok. A nagyobb szemcsé­ket széttörik és újra átszitálják. A gyakorlatban különböző arány­ban használják á szerves trágyát és a szuperfoszfátot. Rendszerint azonban 5 kanna szerves trágyához 1 kanna szuperfoszfátot adnak. A szemcsék képződésének gyorsasága, a szemcsék nagyságá, hasonlósága és szilárdsága a nedvesítés fokától és egyenlőségétől függ. Ha kevés vizet adunk, akkor a szemcsék na­gyon lassan képződnek, vagy pe­dig egyáltalán nem képződnek. Ha képződnek, akkor nagyon töréke­nyek lesznek. Ha sok vizet adunk, akkor különböző nagyságú szem­csék keletkeznek, amelyek esetleg összeragadhatnak, úgy hogy nehéz lenne őket közönséges vetőgéppel a földbe juttatni. Ha a szemcséket egyenlőtlenül nedvesítjük meg, ak­kor különböző nagyságú szemcsék egyszerre keletkeznek, ami lényege­sen csökkenti használhatóságukat. A tiszta víz helyett nagyon elő­nyös a trágyáié, vagy pedig hamu­lúg használata. Igy ugyanis a szem­csékben több lesz a tápanyag és a szervesanyag. A keverékből akkor lesznek a leghamarább szemcsék, ha körülbelül 60—70 százalék nedves­séget adunk hozzá. A folyadékot azonban csak akkor szabad a ke­verékbe juttatni, amikor a szerves anyagokat a szuperfoszfáttal már jól összekevertük. A gyakorlatban nagyon könnyen megállapítható a nedvesség megfelelő foka. A meg­nedvesített keverékből kezünkbe veszünk egy csomót és összenyom­juk. Ha az fljjak között egy kis nedvesség szivárog ki, akkor a ke­veréknek megadtuk a szükséges nedvességet. Ha azonban a folya­dék folyni kezd a kézen, akkor túl sok vizet adtunk és ebben az eset­ben fontos, hogy megszaporíteuk a keveréket száraz, szerves trágyá­val és műtrágyával. Ha a helyes arányban megnedvesített keveréket összenyomjuk kezünkben, akkor kö­rülbelül olyan szilárd lesz, hogy ha 1 méter magasságból leejtjük a ke­mény földre, akkor szétesik. M agát a szemcsék gyártását úgy végezzük, hogy az összekevert és megnedvesített keveréket tiszta helyen elterítjük körülbelül 4—5 centiméter vastagságban és állan­dóan gereblyézzük. Gereblyézni egészen addig kell, amíg a szem­csék meg nem szilárdulnak. Ha túl­ságosan sokáig fogjuk gereblyézni, akkor felszínükre nedvesség jön és összeragadnak. Ebben az esetben egy kis száraz keverékkel szaportíjuk, amely aztán magába szívja a ned­vességet Ezt a munkát gépesíthetjük is. Erre a céla nagyon jól lehet hasz­nálni régi petróleumos vagy fahor­dókat, amelyeket valamilyen rúdon helyezünk el úgy, hogy lehessen for­gatni őket. A hordó -forgatásának következtében a megnedvesített ke­verék a hordó falain pereg úgy, hogy egy-kettő szemcsékké alakul. Forgatás közben azonban jó egyné­hányszor ellenőrizni kell a folyama­tot. Nagyon jó, ha olyan berende­zést készítünk a hordóra mint a be­tonkeverőn van, amelyen keresztül állandóan figyelni lehet a szemcsék képződését, illetve irányítani lehet a folyamatot A szemcsés trágya készítésére gyakran használnak olyan berende­zést mint a húsőrlő, csakhogy ter­mészetesen nagyban. E szerkezet lyukain keresztül átmegy a keve­rék és a kések feldarabolják. így aztán különböző szélességű és hosz­szúságú hengerek keletkeznek, asszerint, hogy hogyan állítottuk be a gépet. Ezek azonban csak a legegysze rűbb berendezések, lehelt ezeknél sokkal előnyösebb gépekkel is szem­cséket gyártani. Nagyon fontos az, hogy a szem. csék ne legyenek nagyobbak, mint maga a vetőmag. Hogyha apró szem­csékre van szükségünk (a lucerná nál, máknál stb.) akkor is csak ren­desen nedvesítjük meg a keveréket Csakhogy fontos, hogy észrevegyük a azemcsék keletkezésének kezdetét és amikor a szemcsék már elérték a szükséges nagyságot, akkor pár ma. rék száraz anyagot adunk a keverék­hez és tovább folytatjuk a forgatást egészen addig, amíg a szemcsék meg nem szilárdulnak. Ha nagyobb szem cséket akarunk elérni (a búzánál stb.) akkor a hordót tovább kell for­gatni és csak aztán adunk a keve­rékhez szára z anyagot. H a már készen vannak a szem­csék, akkor ki kell szárítani őket. Száraz időjárásban a szabad Sg %laU is száríthatjuk. Nedves tdőiárás tében azonban oajtákban kell szá­rítani, de természetesen olyan paj. tákba, amelyeket könnyen lehet szeL lőztetni. A szemcséket időről időre meir kell forgatni, egészen adldig, amíg annyira meg nem keményed­nek, hogy a kézben ne lehessen őket szétnyomni. Ezután ajánlatos, hogy nagyság szerint osztályozzuk őket. A szemcsék vetésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy nedves időjárás esetén a szemcsés trágyát nem szabad egyszerre vetni a vető­maggal. A szemcsék ugyanis maguk­ba szívják a levegő nedvességát, meg­puhulnak, ráragadnak a vetőmagra és a gépre is, úgy hogy a csévék könnyen betömődhetnek. A vetőgép beállításánál gondolni kell arra, hogy a csorgók annyival nagyobbak legye, nek, mint ahány kilogramm szem­csés trágyát egy.egy sorban el aka­runk vetni. A szemcsés trágya vetése után a vetögépet ki kell tisztítani és a fí»i alkatrészeket be kell zsírozni, A szemcsés trágyát a rendes va. téssel együtt juttatjuk a soroklA (hektáronként 50—100 kg az adag) vagy pedig széles trágyázás alkal­mával a vetés vagy a kultivátorozáa előtt. Ebben az esettjen 200—300 kg trágyát használunk egy hektárra. Ha szélesen trágyázunk, akkor a szemcsék nagyobbak is lehetnetk, kö. rülbelül akkorák mint a borsó. A szemcsés trágyáknak nem sza bad túlságosan sokat érintkezésben lenniök a vetőmaggal, mert esetleg csökkenthetik a magok csiraképes­ségét Ajánlatos tehát, hogy a vető. maggal már csak közvetlenül a vető gépben keverjük össze. Azt is kell tudni, hogy az egyes növények nem egyformán reagálnak a szemcsékre. A legjobb eredményeket a máknál, a kölesnél, a paradicsomnál, a cukorrá, pánál, lucernánál, rozsnál, búzánál, rizsnél és lennél lehet elérni. Arány­lag gyengén reagál a szemcsés trá­gyára a borsó, a pohánka és egyál. talán nem reagál a bab. és a mustár. A gabonaféléknél a szemcsés trá­gya hatása körülbelül ötször vagy nyolcszor akkora, mint a szélesen használt poros szuperfoszfáté. Így például 1 kg foszforsav poros szu­perfoszfát alakjában a tavaszi búza termését (a Szovjetunióban tett ki. sérletek szerint) 2.4 kilogrammaJ fo­kozza, míg szemcsés trágya formá­jában 26 kg-al, vagyis 10.8 szor na gyobb mértékben. S zövetkezeteinkben próbáljuk ld a szemcsés trágyát Győződjünk meg arról, hogy az egyes növények mi­lyen mértékben reagálnak hatására, mégpedig az egyes vetési módszerek­nél, vagyis az alaptrágyázásnál, a sorokbavetésnél vagy pedig a fejtrá. gyázásnál. Kiváló munka ez a Mi­csurin.körök számára is, amelyek nagyobb darab földeken kísérletez nek, úgy hogy könnyen összehason­líthatják az eredményeket és közöl­hetik a szövetkezetek tagjaival. Ing. MACBANKOV VLADIMÍR Fontos figyelmeztetés a lentermelők számára Az 1951 május 15-én kiadott ren­delet, amely szerint a lentermelők az időben beszolgáltatott I.—VIII. minőségi osztályú lenért 100 kg-ként 50 Kčs felülfizetésre jogosultak, már csak december 15-ig van érvény­ben. Abban az esetben, ha a len át­vevő vállalatok nem rendelkeznek elég raktárhelyiséggel és ezért a termelőktől december 15-ig nem tud­ják átvenni a lent, a termelő jelent­se be a len mennyiségét a felvásár­ló vállalatnál, ahol erről igazolványt kap, amely továbbra is biztosítja jo­gosultságát a felül fizetésre. Ha a lentermelő ezt megteszi és a len átvevő vállalattól megkapta a fentemlített igazolást, abban a z esetben 30 nap eltelte után heti 50 fillér raktározási díjra jogosult mé­termázsánként. További 8 nap le­telte után a termelő felveheti a len árának 50 százalékát előlegként a megbecsült súly alapulvételével. A lentermelök használják ki a ko­rai beszolgáltatásról szó'.ó kedvez­ményt, ne felejtsék el, hogy decem­ber 15-ike már közel van és tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom