Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-08 / 288. szám, szombat

SZOVJET EME E A KOMMUNIZMUS ISA G1 ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Békeépítkezés a Volga-parfon (Beszámoló egy Komszomol agitációs gyűlésről) A Volga partvidékén beköszöntött az ösz. A hegyek felett alacsonyan szállnak a súlyos fellegek, dermeszt tő szél süvít, a topolyafák mögött sötéten hömpölyög a Volga és párhuzamosan vele buja, zöld ártér köaepén mellékfolyója, a Volozska. Az ideiglenesen felállított kis irodahelyiségben egymásután szállingóznak a nappali műszak dolgozói. Holnap itt már talajgyalúk és földn.vesögépek dolgoznak, s a kis iroda helyén nemsokára magas töltés omclkedik. n. Esőcseppek peregnek az ablakon Hátával a falnak támaszkodva fáradtan tilt Nyikoláj Aljenyin. Kemény napja volt ma: az egyik exkavátor leállt, elvitték javítani, s a teherautókat, amelyek leddig itt dolgoztak, Aljenyin exkavátorához oszlottak be. 238 köbméter norma mellett ma 680 köbméter földet wnelt ki. Az építkezésnél sokrajta kotrógép dolgozik. Legjobbak az XJZTN típusú modern exkavátorok, amelyek kanala 3 köbméteres Űrtartalmú. Nyolcórai munkával 1054 köbméter földet emelnek ki. Aljenyin öreg, viharvert „Kovrovjecö"-e csak játékszernek tűnik az erös uráli gépek mellett. — Ez is kanál T Ez a félköbméteres T Inkább kávéskanál! — Ahogy azonban Aljenylnt munkában látták, a véleményük mindjárt megváltozott... Csodálkozva nézték, hogyan dolgozik: egy műszakban még majd 100 köbmétert ls kiemel — a kávéskanalával ... Jöqnek egyre-másra az emberek, * viiierőmü alsó zsilipjének építői: • kotrógépészek, a traktorosok, a gépkocsivezetők. Megérkezett a népnevei/l is, Nyikoláj Szjemizorov. komszomol tag. » részleg főmérnöke m. Nyikoláj Szjomizorov a békéről beszél: •— Hat év telt el nagy győzelmünk óta: A szovjetnép a hitlerista Németország és az imperialista Japán szétzúzása után visszatért a békés munkához. Városokat emeltünk a romok helyébe, űtakat, hidakat, gyárakat, üzemeket építettünk újjá, a földeket pedig, amelyeket legázolt, felégetett a fasiszta pusztítás, újra termőkké varázsoltuk. A háborúutáni első ötéves tervet sikerrel teljesítettük, s a háborúelötti színvonalat már nemcsak elértük, de túl is haladtuk. A népnek ebben a nagyszerű győzelmében a mi muinkánk is ott van. Elvtársak, • hol dolgoztatok a háború után ? Egymásután szállnak a büszke feleletek: — A Donyec-medencében építettem újjá egy kohómüvet! — mondja Viktor Dubinszkij, az exkavátor segédgépésze. -»— Kombájnvezető voltam egy kolhozban, — feleli Michail Kulinyin talajdöngölögépász. — Az ivanovszki körzetben tőzeget termeltem! — emlékezik Nyikoláj Aljenyin. Aztán a negyedik, az ötödik mondja: — Szibériában üj bánya feltárásánál dolgoztam ... — Sztálingrádot építettem újjá! ... Igy emlékeznek a múltra, a tegnapra a háborúutáni újjáépítésre. Megint a népnevelő bes/é!: — És most nézzük meg, mi történt ezekben az években a tőkés országokban ? A tömeg, a nép hamar kiábrándult a győzelejn mámorából. Amikor hazatértek,, azt remélték, hogy a győzelem jobb életet teremt majd számukra, de keserűen csalódtak. A háború befejeztével sok nfunkás került az utcára, a hazatért, leszerelt amerikai katonák pedig nem jutottak munkához. A békés termelés nem érdekelte az amerikai tőkéseket. A háborús iparon, a had seregszállításokon óriási vagyonokat kerestek és már ekkor új, minden eddiginél borzalmasabb háború gondolata járt a fejükben ... Nézzünk szét a világban. Amerikaiak uralkodnak Nyugat-Németországban, lakájaikká alacsonyították Francia- és Olaszország, Anglia és több más ország kormányát, véres háborút robbantottak ki Koreában, elrabolták a népi Kínától Taivan láj Szjemizorov azonban tovább beszél: — Munkánkkal szolgáljuk a kultúrát, szolgáljuk a termelést. A kujbisevi tenger vizét szivattyúk szállítják majd csatornákon át a kujbisevi és szaratovi tartományok száraz sztyepéire. Az új erömü 1 millió hektár kopár földet varázsol majd termővé. Ez- az építkezésünk a legnagyobb a világon ... Sok-sok tízmillió köbméter föld és betonmuiikát kell rekordidő alatt elvégezA kujbisevi vizierőmfl építésénél dolgozó lépegetfi exkavátor, amelynek kanala 8—1 köbméter űrtartalmú. szigetet és el akarják fojtani a gyarmati országok szabadságharcait... Uj háború szálait szövik, mialatt a szovjetnép békés építőmunkát végez... Ebben a békés építő munkában veszünk részt mi ls és boldogok vagyunk, hogy a világ leghatalmasabb erőmüvét, a kujbisevi vízierömüvet építhetjük. Minden oldalról helyeslően és büszkén bólogatnak a komoly munkásfejek. rv. Kis szünet után újra megszólal Nyikoláj Szjemizorov: — Közöttünk sok volgavldékJ van, szeretjük ezt • földet, amelyet mi javítottunk meg és teszünk most még termékenyebbé.. . Mert mi volt itt régen? A mult század második felében négy alkalommal is éhínség tizedelte a szamarai vidék lakosságát. Homok és porfelhők sötétítették el a napot, összekunkorodtak a fák levelei, elszáradt minden vetemény, kihullottak a be sem ért gabonaszemek. Aszály és vízhiány sújtotta a földművelőket. Egy-egy élenjáró tudós felvetette a tervet, hogy védekezzenek a Volga áradása és a szárazság ellen, de a cári kormányt nem érdekelte a nép sorsa. Ez az egész hatalmas terület egy ember: Orlov-Davidov gróf tulajdona volt. Amikor 1913-ban egy szamarai mérnök vízierőmü építésének lehetőségéről beszélt, leintette s kinevette ... Most azonban megváltozott minden. Uj világban élünk, amely bátor és erös, fel tudja venni a harcot a természet pusztító erejével izemben is. Olyan nagyszabású berendezés, amilyen a kujbisevi erőmű, nem épülhet a tőkés , országokban. Ilyen csak ott születhetik, ahol a hatalom a nép kezében van. Vízierömüvünk több mint 8 milliárd kilowattóra energiát szolgáltat majd Moszkvának, Kujbisevnek, és Szaratovnak. Felmerül a kérdés: hová megy ez a roppant tömegű villamosenergia? Gondoljatok csak arra elvtársak, hogy a moszkvai egyetem gigantikus épületének például majdnem annyi, energiára lesz szüksége, amennyit a Szovjetunió egyik legnagyobb vízierőmüve, a volhovi erömü termel. Csodálkozó hang szól közbe, Alekr szandr Csurikov gépkocsivezetőé: — Egyetlen egyetem fogyaszt el ennyi villamosenergiát? — Igen, magyarázza a népnevelő, — a szovjet kultúra és tudomány most épülő új fellegvára. Ebben aj óriási épületben több mint 4.000 villanymotor lesz üzemben. Megint a csodálkozás moraja fut ; végig a figyelő embereken, Nyikoj nünk és — el is végezzük! A legmodernebb gépek, a technika csodálatos vívmányai állnak rendelkezésünkre. Amerre nézünk, szerte a szovjethazában mindenütt. nagy építkezések tüzei lobognak: Szálingrád falainál, a Don mentén, Turkménia homoksivatagjain, Ukrajna déli részén, a Krim-félszigeten. Igy dolgozunk mi, ezt építjük: a béke csodálatos új alkotásait. És nézzük meg, ml történik ezalatt Amerikában, Angliában? Mit épttenek itt? Haditengerészeti és repülötámaszpontokát... Ez az imperialista világ, a háborús uszítók „építő" programmja. Most folyik országunkban az aláírásgyűjtés a Béke Világtanács felhi vására. Mi aláírásunkkal is. munkánkkal lf a- béke mellett szavazunk. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése óta békés építkezéseken dolgozunk, de nem félünk a háborútól Ahogy itt körülnézek közöttetek emlékezem az ukrán fiatalokra: Ivan Sumilovo és Fjodor Nyecsipurenko ott menetelt a felszabadított Bécsben, Viktor Dubinszkij tankütegpai^ncsnok tizenkétszer kapott köszönetet a Legfelsőbb Parancsnokságtól és a háborút Berlinben fejezte be. Iraida Fjodorova az iskola padjaiból" ment a harctérre és mesterlövész lett. Necsipurenkoból k}tör a kiáltás: — Aki üj háborút lobbant lángra, maga ég el ennek a háborúnak tüzében ! — Munkánkkal felelünk a háborús uszítóknak! — folytatja a népnevelő. — Építkezésünk valamennyi körzete és részlege sztahanovista békeőrségen áll. Vállaltuk, hogy határidő előtt teljesítjük az építöés berendező munkák egész évi tervét. Munka-győzelmünk új csapás lesz a háborús gyújtogatókra! — Három normát teljesítek egy műszakban, — fogadja meg Nyikoláj Aljenyin — Igy szolgálom a békét. Gafljat Gataultm gépkocsivezető mondja: — Teherautómmal 200 százalékra teljesítem a normát. Aztán a harmadik, a negyedik, a tizedik, a huszadik. V. A gyűlésnek vége. A napi műszak építői pihenőre térnek. De künn, a zárógát széles töltésén tények lobognak az estében, gördü »ek a billenős teherautók, dolgoukifc a talajdöngölő és talajnyesőgépek: munkába állt az éjjeli műszak. A béke nagy müve épül a Volgaparton. A népi küldőit A kubáni Krimszkája falu egyik kis parasztházából indult el Olga Pavljuk, — s ma az AzPvi tenger partján levő Jejszk kerületi központ pártbizottságának titkára és a nép küldötte. Kubán dolgozói már másodszor bízták meg azzal, hogy képviselőjük legyen a Szovjetunió Legfelső Tanácsában, az ország legmagasabb államhatalmi szervében. Hogyan tette meg Olga Pavljuk ezt az utat, mivel érdemelte ki dolgozótársai bizalmát, szeretetét és elismerését? Egyszerű a felelet: munkájával. Először agronómusként dolgozott a kolhozföldeken, azután nagyüzemi gyümölcs- és zöldségtermesztő gazdaságokat vezetett, majd a Nagy Honvédő háború után a jejszki kerületi pártbizottság titkára lett. Nagy és nehéz feladat várt rá. Jejszk is, amint a kubáni vidék sok más városa, súlyos károkat szenvedett a háborúban Amit a nép szorgalma épített: gyárak, kolhozok, iskolák, kórházak, kuHúrotthonok, lakóházak a fasiszta területrablók pusztításai következtében romokban hevertek. Uj életet kellett építeni Olga Pavljuk odaállt a munka első vonalába és ettől kezdve ott volt mindenütt, ahol szükség volt rá. A feladatok, amelyek rá, mint a kerületi pártbizottság titkárára vártak, változatosak és sokfelé ágazák voltak. Itt volt mindenekelőtt a város újjáépítése. — Néhány év alatt számos közigazgatási épület t lakóháztömb létesült. Újjáépítették a villamoserőművet, a vízvezetékh'álózatot, a kórházakat, a színházat, kultúrintézményeket. s a jejszki gépalkatrészeket előállító gyár termelése is állandóan fokozódik. Újjászületett a kerület mezőgazdasága is, a kolhozokban már nemcsak elérték, de felül is muUák a háború előtti vetésterületek nagyságát. A kubániak — akikről Dunajevszkij megragadóan szép aratódalát írta — az elsők között, határidő előtt teljesítették állami gabonabeadási tervüket. Meghonosítottak új növényeket is és a gyapottermelés máris nagyszerű eredményeket hozOtt. Állattenyésztő majorokat létesítettek, amelyekben önműködő itató-berendezésekkel, a legmodernebb juhnyíró készülékekkel és villamos fejőgépekkel dolgoznak. Olga Pavljuk mindenütt ott van, Nyugodt áttekintéssel, világos fejjel minden helyzetben megtalálja és végrehajtja a helyes intézkedést. Akár az ipar, vagy a mezőgazdaság fejlesztéséről. kulturális, akár szociális kérdésekről van szó, Olga Pavljuk mindenhez ért és mindenütt cselekszik. 1946 óta. amikor először választatták meg népi küldötté, vagy ötezer levelet kapott kerületéből. Az egyik' ben azt javasolják, hogy valahol viigyűjtő medencét kellene létesíteni. * másikban egy mezőgazdasági újításra hívják fel a figyelmét, a harmadikban egy volt frontkatona, akit a betegsége ágyhoz láncol, arra kéri. segítse ahhoz, hogy újra dolgozhassék, a negyedikben kulturális kérdést vetnek fel. A nép küldöttének arra is van ideje, hogy minden levélre válaszoljon és minden felvetett kérdést elintézzen. — Amikor ezeket a leveleket olvasom — mondja jejszki otthonában — kimondhatatlan öröm tölt el. mert érzem, hogy a nép hálája, szeretete és bizalma rajtam keresztül Lenin és Sztálin Pártja felé áramlik. £s én büszkén vallom magamat e Párt leányának. A sídi Csemadok-csoport a szovjetbarátságérf A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából a Csemac^pk sidi helyi csoportja szorosan együttműködve a CslSz csoporttal értékes színielőadást rendezett, amelyen a „Mélyszántás" című háromfelvonásos színjátékot adták elő. A kúltfirház néhány hétig el volt foglalva, mert Ide rakták a beadásra szánt gabonatermékeket az elszállítás előtt. A községben egyesek már azt híresztelték, hogy a kultúrházat raktárrá alakították át de mi ennek a suttogó propagandának nem ültünk fel és bebizonyítottuk, hogy a kultúrház továbbra is kultúrház marad. Mindenesetre ezután is bármikor készek vagyunk arra. hogy átengedjük azt az állami vagyon megvédésére, más megfelelő helyiség hiányában. Fáradságot nem Ismerve csaknem három hónapig kitartott a fiatalság, hogy végre hozzájusson ennek az értékes színdarabnak előadásához. A Jól berendezett színpadon szépszámú közönség előtt a darab előadása jól sikerült. A jól végzett kultűrmunkáért a legnagyobb dicsé-1 ret a műkedvelő szereplőket illeti, valamint a Csemadok helyi csoport vezetőségét, akik segítségükre voltak as ifjúságnak. Külön dicséretet érdemel Steid Antal kultúrreferens, aki nagy segítséget nyújtott a színdarab betanulásánál. Ezzel az értékes színielőadással tervünk a füleki járás többi falvait U meglátogatni. A Csemadok és a CslSz helyi csoportok legközelebbi terve községünkben, hogy megszervezik a Szovjetbarátok Szövetségének helyi csoportját. Ez alkalomból agitkettösöket szerveznek úgy a Csemadok, mint a CslSz tagjaiból, akik házról-házra járva meggyőzik a lakosságot a® egyesület fontosságáról, hogy ezzel is bizonyítsák, hogy mennyire szívügyüknek tartják a Szovjetunióval való barátságot. Agitációs munkájuk során beszélnek majd a Szovjetunióban elért nagy sikerekről, a kommunizmus építkezéseiről és a fejlett szovjet kultúráról. BENE JÓZSEF leveléSő, Síd. Mit köszönhetünk a Szovjetuniónak November 25-én Járták a komáromi járásban az agitkettösök a falvakat, hogy tagokat- szerezzenek a Szovjetbarátok Szövetségébe. Előző nap 24-én Kompomban előadás volt az agitkettösök számára, ahol instrukciókat kaptak erre a szervező munkára vonatkozólag. Szeretnék pár azót szólni arról, miért szükséges, hogy tagjai legyünk ennek a szövetségnek. Elég arra gondolni, hogy mit adott a Szovjetunió nekünk és a többi népi dedemokráciák dolgozóinak. A Szovjetunió volt a világ első szocialista állama. A második világháborúban több ország népeit, köztük hazánkat, Csehszlovákiát Ifi felszabadította a fasiszta elnyomás alól. Mindenekelőtt gondoljunk azokra a nagy áldozatokra, amelyeket értünk is Iw/sjtt a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban, Csupán Duklánál, ahol legnagyobb részt hazánkért folyt a harc, több mint 80 ezer szovjetkatona pusztult el. A háború során több millió szovjetember vesztette életét azért, hogy mi szabadon építhessük ma hazánkban a szocializmust. A nagy Szovjetunió segítségét ismertük meg 1947-ben is, Ha akkor nem segített volna ki bennünket a Szovjetunió, a s-ük esztendő következtében hazánk népeit éhínség fenyegette volna. Ma ugyancsak a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy békességben élünk, hogy nem dörögnek az ágyúk és nem röpködnek fejünk felett a halálthozó acélmadarak. A Szovjetunió a béfce hatalmas öre.. Azt hiszem egyetlen ember sem kívánja a háborút, hogy szeretteitől hoszszabb időre vagy esetleg örökre megváljon. MOLNÁR GÉZA munkáslevelező, Gúta