Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-08 / 288. szám, szombat

1951 december 8 UJ SZG A csilízradványi szövetkezet tagjai jól végezték dolgukat: befejezték az őszi munkákat, felkészültek a téli időszakra és most már nyugodtan néznek az évvégi elszámolás elé Kukoricával megrakott szekerek Zörejétől és vidám beíSSlgetéstől hango3 az utca Csilizradványon. Annyi a szekér, hogy az ember az első pillantásra azt gondolja, hogy a földműves raktárszövetkezetbe szállítják a kukoricát. De ha megnézzük az udvarokat, könnyen rájövünk, hogy a szövetkezeti tagok nem a raktárszövetkezetbe, hanem a saját padlásukra hordják a kukoricát. A jól végzett évi munkának meg lett az eredménye. A szövetkezet tagjai aszerint, mennyit dolgoztak a szövetkezetben, a kukoricából is megkapták természetbeni jutalmazásukat. Az utca olyan népes, mintha hetivásár volna. A szekerek után mennek a szövetkezet tagjai és egymást kisegítve ürítik ki a szekereket. A házak előtt a kiskapuban kíváncsi szemek nézik a boldog szövetkezeti tagokat. • Az egyik ház előtt álló ember már nem bírja szó nélkül. Azt a nagy szekér kukoricát mind a szövetkezetben kaptad, szomazéd? — Ott bizony, János, pedig csak május óta dolgozom a szövetkezetben. Azt a kukoricát, amit a szekéren látsz, hat hónap alatt kerestem Több mint 700 kg, — feleli büszkén Idősebb Szabó László, aki 6 hold földdel lépett a szövetkezetbe. A szekerek tovább mennek és a még egyénileg gazdálkodó kisparaszt gondolkozik. Bizonyára arra gondol, hogy mégis csak más a közös szövetkezeti gazdálkodás, mint így egyénileg küzködni. Nem is kell azon sokat gondolkozni, mennyivel elönyösebb a szövetkezeti gazdálkodás, ahol kevesebb munkával sokkal többet lehet termelni, Bebizonyította ezt a csilizradványi Egységes Földműves Szövetkezet is. Csak egy pillanatra tekintsünk vissza a radványi szövetkezet múltjára és munkájára. A mult évben kezdtek közösen gazdálkodni s a kis- és középparasztokból megalakult a szövetkezet. Kulákot egyet sem találunk a szövetkezetben. Világos tehát, hogy a kis- és középparasztok a kulákok nélkül is megélnek s a szövetkezetben a munka is sokkal jobban halad, ha nincsenek ott a munka hátramozdítói, a naplopó kulákok. A szövetkefet megalakulása óta a reakciósok és a kulákok beszédének főtárgya a szövetkezet volt „Mit akarnak ezek, hisz nincsen gazdasági berendezésük sem! Ezek akarnak gazdálkodni 6 disznóval meg 10 tehénnel? Hát mivel fogjak szántani, hiszen nincsenek lovaik sem!" mondigatták a kulákok meg a reakciósok. Abból semmi sem lesz, hogy Radványon szövetkezet legyen — többnyire ezzel tettek pontot beszélgetésük végére. De nem tettek pontot a szövetkezet tagjai! Az a kis csoport kisés középparaszt a szovjet ko'hozisták mintájára összefogott és jó munkaszervezéssel, traktorod segítségével leküzdötték a nehézségeket. Nem vált valóra a reakciósok fecsegése, mert a mult őszön a gabonát 100 százalékban elvetették és az idén rég nem látott termésük volt A szövetkezet napról napra jobban fejlődött. A tagok becsületesen és odaadóan dolgoztak, szívükön viselték a szövetkezet ügyes-bajos dolgait. Bezzeg görbén áU a szájuk ma már a reakciósoknak. Nagyot csalódtak, amikor azt mondották, hogy hat disznóval meg tíz tehénnel nem lehet gazdálkodni. A szövetkezet tagjai bebizonyították hogy lehet és ma már 106 gyönyörű sertés van a hizlaldában és a szarvasmarha állomány is megnövekedett 130-ra. Alakulás óta a szövetkezet taglétszáma is megkétszereződött. A kis és középparasztok látták, hogy a szövetkezet milyen szépen működik és hogy a szövetkezetben csak jobb élet várhat rájuk is s ezért az aratási és cséplési munkák után egymásután léptek be a szövetkezetbe A megerősödött szövetkezet annak ellenére, hogy sok nehézséggel küzdött, jó munkamegszervezéssel és a tagok odaadó munkájának segítségével időben elvégezte az őszi termények betakarítását is. Az őszi vetések már szépen zöldelnek. A jö vő évre 102 hektár búza 30 hektár rozs és 3 hektár bükköny termése segíti a szövetkezetet a fejlődésben. A kukorica betakarítását is észszerűen megoldották, hisz takarékoskodni kellett a munkaerővel. A kukorica kőrőját a töréssel egyidőben, mind egy szálig levágták és kévékbe kötötték. A kukoricát kint a földeken fosztották meg és azonnal a szárítókba szállították. A kőrót a kukoricával együtt vágták le és utána fosztották ki a kukoricát. Ezáltal nagyon jó téli takarmányhoz is jutottak, mert a kukoricalevél a kórón maradt. A földeken csak aranyi kukoricát hagytak, amennyit a tagoknak a munkaegység után szétosztottak. Mivel a kukorica betakarítása alatt még nem tudták, mennyi fog jutni a munkaegységek után, azért a földön hagyták addig, míg a részt ki nem számolták. Ezzel a megoldással is nagyon sok munkaerőt takarítottak meg, mert nem kellett a kukorica szétosztással kettős munkát végezni.. Amikor aztán el^tt az osztás napja, a szekerek a határból mindjárt a mázsához szállították a kukoricát s így egy csapásra két legyet ütöttek, mert végeztek az osztással is és a kukorica hazaszállításával is. Az ilyen jó munkamegszervezéssel tehát könnyen (tudtak végezni az 50 hektár kukorica szedéssel. A kukoricában 45 hektár közönséges és 5 hektár heterőzist termeltek. Nem győznek csodálkozni a szövetkezet tagjai, olyan szép volt a kukoricatermésük. Hát még az egyénileg gazdálkodók! Szájtátva hallgatták azt, hogy a szovjet agrobiológiai tudomány bevezetésével 56 mázsás hektáronkénti hozamot érték el a heterózis kukoricában. Közönséges kukoricából is tűrhető volt a termés, úgyhogy a kontingensüket is több mint 100 százalékra beszállították, azonkívül a szövetkezet hízósertései részére is biztosítva van a takarmány. Kontingens fejében 500 mázsát szállítottak be közönséges kukoricából és 250 mázsát a heterózis kukoricából. Szarvasmarha állományuk részére is biztosítva van a téli takarmány. A szénán és a kukoricakőron kívül még finom abrak is van. Finom szójapelyva takarmányrépa és takarmányliszt keveréket etetnek a fejőstehenekkel. Azonkívül a 22 vagón répatermésből egész télen futja az abrakoláshoz. Fiatal, izmos fiúk dolgoznak a tehénistállóban. Jól bánnak az állatokkal, csak egy a baj, hogy a teheneket keveset tisztítják. De anna is megvan az oka. Amint Szabó István, az egyik tehénetetö elmesélte, ketten 36 szarvasmarhát gondoznak és az etetéshez egy nagy sízekér répát kézihajtású répavágón kell felvágniok. Ezek szerint bizony nem jut sok idejük arra, hogy a teheneket minden nap a követelményeknek megfelelően ápolhassák. Pedig könnyen meg' lehetne oldani a dolgot, mert van. a szövetkezetnek egy nagyon jő stabil gépe, amihez csak egy motorba tású répavágóra volna szfikség s ez nagyban megkönnyítené az etetők munkáját is. Hogy idáig még nem tudtak beszerezni motorhajtású répavágót ügy látszik valahogy ebben is a reakció keze működik. A szövetkezet vezetősége már több ízben rendelt gépet a a járást is megkérte, hogy segítsenek répavágót beszerezni, de idáig még semmi intézkedés nem történt. Nagyon sok és felesleges munkaerő vész kárba a miatt, hogy a tehéngondozóknak kézzel kell felvágniok egy szekér répát. Ezen a bajon segíteni lehet és segíteni ia kell ós az elletékes helyen utáXa kell nézni, hogyha szövetkezet minél előbb géphajtásos répavágót kapjon. Az őszi munkálatok befejezése után a szövetkezet készül a téli időszakra. Az évvégi elszámoláshoz a leltározás folyamatban van. A szö vetkezet vagyonát gazdasági szerszámait az állatokat mind leltárba foglalják, hogy tiszta képet nyerjenek a szövetkezet fejlődésérőL és vagyoni helyzetéről. Az éwégi elszámolásnál nem lesznek hiányaik, mert a munkákra kitervezett. munkaeöységekl<el tervszerűen és gazdaságosan bánnak Megalakítják a téli időszakra a munkacsoportokat is. A női munkacsoportokon kívül — akiknek egésiz január 15-ig a dohányszárítőban biztosítva van a munka — három munkacsoportot terveznek. Az egyik csoport erdőmunkát végez majd az év folyamán, a másik trágyahordáshoz van beosztva, a harmadik pedig a nád vágását fogja végezni. A szövetkezetnek nagykiterjedésű nádasa is van, azért kell a nád kivágásához is egy munkacsoportot alakítani. A szövetkezet jő példája sok egyéni gazdálkodót fog gondolkodóba ejteni a szövetkezet éwégi elszámolásánál is, amikor látni fogják, hogy a szövetkezet tagjai nem dolgoztak hiába, mert az egész évi jól végzett munka után meg is lesz a jutalom. A kulákok is kezdenek már „alkalmazkodni" a szövetkezethez. Szépen beszélnek a szövetkezetről s van olyan is, aki be is szeretne lépni a szövetkezetbe. De vigyázzunk mert a' kulák mind hamis. Hogy menynyire hamis, arra példa Kovács Ferenc kulák esete is. Ha valakivel a szövetkezetről beszél, a legnyájasabb dicsérő és elismerő szavakkal beszél a szövetkezet jö eredményeiről. — Le a kalappal a szövetkezet előtt, — szokta mondogatni Kovács Ferenc. De miért? Talán Kovács úr is jutalomban részesült a szövetkezetben ? Nem tagja a szövetkezetnek, tehát semmi sem fűzhette össze a szövetkezettel. De bizonyos szálak talán mégis fűzték a szövetkezethez. Kovács szépen kieszelte a dolgot Dolgozni nem nagyon szeretett, de a tehenei részére a szövetkezet abrakjából szívesen el-elhordott egyegy kosárral. A kulák tehenei bizonyára nem jöttek rá, hogy miért kell nekik este 10 vagy 11 órakor vacsorázni egy idő óta. Egy szép napon aztán tisztázódott minden. E nap estéjén is, mint mindig, elindult a kosárral Kovács szomszéd, hogy megrakja abrakkal. Valaki bizonyosan megzavarta munka közben, mert kosarát a tett helyén hagyva elszaladt. S most kitűnt az, hogy mennyire félénk a kulák, mert attól a két kisfiútól, akik verebészni jártak a szövetkezet pajtájába úgy megijedt, hogy ijedtében a kosarat is otthagyta. A gyerekek gondoltak egyet fogták a kosarat és elvitték a szövetkezet elnökéhez. Rácz Béla és Szalai Ernő alig 6 éves gyerekek nagyon okosan jártak el, mert így sikerült a szövetkezet ellenségét és kártevőjét leleplezni. Most már láthatjuk, hogy miért volt „Le a kalappal a szövetkezet előtt" Kovács Ferencnek. S ez a példa is azt bizonyítja, hogy a kulák a legnagyobb ellensége a szövetkezetnek s ha befurakodhatik a szövetkezetbe, akkor a szövetkezeten belül végzi bomlasztó munkáját ha pedig kívül marad, mindenféle ravaszságot elkövet, hogy a szövetkezetet megkárosítsa. MÉKY FERENC. • \ l^Culákfurpisságok üi'lkéyi Amióta a kulákok kiskirály tekintélye lecsökkent és amióta népi demokratikus államunk kezdi őket a megérdemelt módon kezelni, azóta a kulákok még az istentől is elrugaszkodtak. Mivel hiába volt minden könyörgésük az egek urához, hogy hozza vi°sza a itrégi jó« réndszert, ezé't újabban Truman úrhoz fohászkodnak, miközben ?>Amerika Hangja« szívderítő adásait hallgatják a rádióban. Miatyánk Truman, ki vagy Amerikában, jöjjön el a te országod azonképpen itt Európában is. Legyen meg< a te és a mi akaratunk, miképen azelőtt volt, hogy ne törje fel kezünket a kasza, kapa. hanem álljon a mi ajtónk előtt a munkanélküli nép, mely néhány fazék lefölözött aludttejért elvégezné helyettünk a munka nehezebbjét. De szabadíts meg minket a beszolgáltatástól és add meg nekünk a mindennapi feketézést, mert tiéd a dicsőség és a hatalom mindörökké. Amen. , Nem tudjuk biztosan, hogy ezek az ájtatosan elrebegett fohászok eljutottak-e Trumanhoz, de annyi'szent, hogy a vil kei nemzeti bizottság és pártszervezet fülét megcsapták. Ennek eredményeképpen a losonci földműves raktárszövetkezettől kiküldött felvásárló szervek és a helyi nemzeti bizottság elnöke, Dancs elvtárs elmentek Brahna György 20 hektáros kulákhoz látogatóba. Mivel a kulák a kukorica, búza és húsbeszolgáltatással hátralékban volt, szétnéztek a portán. Brahna Györgynél lakik egy fedél alatt bátyja, Brahna János is, akitől még két évvel ezelőtt elkobozta az állam 60 hektáros birtokát, mert spekulációt folytatott vele. A szívélyes látogatás során találtak 20 mázsa kukoricát és 5 drb' hízót is, de sem az egyik, sem a másik Brahna nem akarta a talált dolgokat sajátjának elismerni. A végén mégis azt sütötték ki hogy a talált dolgok Brahna János tulajdona, aüTnek viszont egy kapavágás földje sincs, de felében sem kapált. Szóval akinek 20 hektár földje van, annak nem volt kukoricája és hízója, akinek meg nem volt földje, annak volt kukoricája is, meg hízója is. Persze annak, akinek földje nincs, beszolgáltatása sincs. Tiszta kép. A végén, nehogy a két kulák a gazdátlan kukoricán és hízókon hajbakapjon, hál inkább beszállították az egészet a földműves raktárszövetkezet raktáraiba. Ugyanakkor egyéb kuláktitkok is napfényre kerültek. A szénapajtában a széna alá volt rejtve 1 drb. elsőrangú 1100-as cséplőgép, 1 drb. elevátor és 2 drb. nagy nyersolajmoior cséplőgéphajtáshoz. Ezek a gépek azonban nem Brahna György tulajdonát képezték, hanem az államosított Brahna János és dr. Dima birtokaiból kerültek ide. A gépek már két éve pihentek a széna alatt, várva a kulákok által hőn óhajtott Truman-féle feltámadást, vagyis a háborút. Pedig a mult nyáron nagy szükség lett volna a két hajtómotorra, mert falunkban két hétig állott egy cséplőgép hajtóerő híjján. A cséplőgépről már régebben tudtuk, hogy ott van elrejtve és jelentettük is már egy évvel ezelőtt a losonci gépállomásnak, azonban az ottani vezetőség »etfeledkezett« róla. Ezután szomszédjánál Krecskó Pálnál néztek szét, akinek szintén van mit aprítani a tejbe, mert szintén 20 hektáron gazdálkodik. Itt is előkerüli 20 mázsa kukorica, meg miegymás, amit rögtön el is szállítottak, mert itt sem volt a beadás teljesítve. Ez anynyira felizgatta Pali bácsit, hogy az ólból kiengedte az összes disznóit, mintegy tíz darabot, — bár ezt nem is kérték tőle, — hogy nézzék meg, azért nem adott be a mult héten csak két sovány görcs malacot, mert a disznók még nem híztak meg. Oh de a végzet! Inkább ne engedte volna őket ki, mert bár a disznók mind kiszaladtak az ólakból, annak ellenére időnként gyanús röfögések hangzottak onnan. A felvásárlók Dancs elvtárssal benéztek hát minden fülkébe, de disznót sehol sem láttak, amire babonás félelem szállta meg őket, arra gondolván, hogy itt kísértet gyanánt valami régen felfüstölt hízó ijesztgeti őket. Am mégis erőt vettek félelmükön és a 15 méter hosszú ól másik oldalán befurakodtak egy szűk szoroson át, ahol egy rejtett fülkére bukkantak. Ide csak egy deszka befeszltése és felszögezése útján lehetett az állatot betenni és etetni. Mikor a felvásárlók a deszka résein benéztek, mindjárt elmúlt babonás félelmük, mert egy jól kihízott, evilágából való 180 kg-os disznót láttak. Természetesen ez a disznó a többi nyilvántartottakon felül volt. A felvásárlók, nehogy majd valaki megint megijedjen a láthatatlan hízó röfögésétől. ezt is beszállították. Egy-két órai látogatás alatt ennyi huncutság sült ki a két ájtatos kulákra. Hát még az, amit ezelőtt művelhettek és amiről nem tudunk. Ajánlatos lesz más kulákok portáin is gyakori látogatásokat tenni az illetékes szerveknek, nehogy azt mondják majd. hogy őfelettük már mindenki elnéz. Igazuk is van, mert nem >eh kell nézni felettük, hanem »be« kell nézni hozzájuk. KOVÁCS IMRE, Vilke Uj módszerek bevezetésével jó eredményeket értek el a sertéstenyésztésben Beszámolok a gondjaimra bízott sertésállományról. Arról, hogyan etetem őket és milyen eredményeket sikerült elérnem a sertéstenyésztésben. Márciusban kaptam egy apaállatot, ezt zöld eleséggel etetem. A zöld eleség után pár perc alatt felfal még 4 kg zabsrótot, ezenkívül naponta 1—2 kg burgonyát is megeszik. Jó minőségű állat ez. Amikor például az egyik anyadisznót a görgetés 10-12ik órájában párosítottam vele, az eredmény 17 kismalac lett. Az anyadisznókat etetés után mindig kifutóba engedem, hogy ott turkálhassalak, keresgélhesse/lek. Az egyik anyától felneveltem 7 kant. A kiskanok 8 hetes korukban 18 kg-os súlyt értek el. Ezt a súlyt úgy sikerült elérni, hogy naponta 1.5 kg zab és árpasrótot, burgonyát és zöld takarmányt adtam nekik. Télen száraz herével pótolom takarmányozásukat. Ezeket az állatokaV tenyésztésre hagyom, ma már 50—60 kg-osak. Egy másik anya 11 kismalacot malacozott még szeptemberben. Ma már 16 kg-osak. Ugy tervezzük, hogy ezeket a hizlaldába adjuk. A sertések abrakját mindig melegvízzel keverem meg és így elérem azt, hogy az állatok igen jó étvággyal mind egy szemig elfogyasztják a takarmányt. Ugyancsak én gondoskodom több 2—3 hónapos hasas anyáról, amelyeket zöld eleséggel etetek. Ezenkívül őket is mindig kiengedem a kifutóba. • Többször kísérleteztem azzal, hogy a malacokat két anya közösen nevelje. E kísérleteim nagyon jól beváltak. Az eg^ik anya például maglókoszton is nagyon kövér volt és így a malacozás után nem volt elég teje ahhoz, hogy 12 malacot felneveljen. A malacok egy részét átvittük egy másik előhasú anyához, amely a magáéival együtt el tudta látni ezeket a malacokat is tejjel. Természetesen valamit tennem kJlett, hogy az anya ne, idegenkedjen az új kismalacoktól. Bekentem hát őket valamilyen szagositóval, hogy egyforma szaguk legyen. Egy másik anyánál hasonló volt a helyzet. Ez ugyan a majacozás után bizonyos ideig még bírta szoptatni a malacokat, de kövérsége miatt elég hamar elapadt. A bajon könnyen tudtam segíteni, mert a malacokat egyszerűen két-három hét után más anyához tettem át. A tanulság ebből az, hogy amely anya elhízik maglókoszton, nem alkalmas tenyésztésre. CSÓKA JA Dvúr Krovie' LNDS, ice: