Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-01 / 282. szám, szombat

v SZOVJET EMBER A K O MMZJN1ZMU S NAGY GYŐZELMÉÉRT rI3útujagápeStií% ískala — Milyen utat tesz meg: a ma­gasfeszültségű áram az áramfejlesz­tőtől az ellenőrzőig ? — kérdezi a tanító Csernyikov hallgatótól. Anatolij Csernyikov ránéz a rajz­ra és teljes biztonsággal vezeti mu­tatóujját a zöld, piros és sárga vo­nalakon. — Kitűnő! — mondja a tanító — Megértette a magasfelszültségi.' áram útját és most mondja meg, mit tud a villanymotorról? Csernyikov tovább felel a kérdé­sekre ... Anatolij Csernyikov egészen fia­tal bányász. A bányában 1939-ben kezdett dolgozni. A háború megsza­kította munkáját, mert a frontra kellett mennie. A háború után le­szerelt a Vörös Hadseregből. Ami­kor azonban visszament a bányába, nem ismert rá. Ott, ahol azelőtt a szénréteget kis fejtőgépek réselték alá, most kombájnok dolgoznak, a földalatti vasutakon pedig villany­mozdonyok járnak. Anatolij Csernyikov tovább foly­tatta munkáját, mint villanyszerelő, de az volt a vágya, hogy szénkom­bájn-kezelő legyen. Amikor Chan­zsenkovban egy gépesítő iskolát ren­deztek, az elsők között volt, akik kérték felvételüket... A Donyec-medence valamennyi bá­nyáinál a technikai tanfolyamok és iskolák százai vannak, ahol a bá­nyászok fejlesztik képzettségüket és különféle összetett feladatokat ol­danak meg anélkül, hogy a termelés­ben munkájukat megszakítanák. Az új technika, amely a Szovjetunió széniparában mindenütt be van ve­zetve, minden gép kezeléséhez ma­gasan képzett kezelőt követel. A szénipari minisztérium elhatároz­ta, hogy a Donyec-medence számá­ra egy külön bányagépészeti-isko­lát rendeztet be, ahol az új kádere­ket képezik ki. « Ezt az iskolát mindazok látogat­hatják, akik az új gépek kezelését el akarják sajátítani. A hallgatók­ról az állam gondoskodik. Ösztön­díjat kapnak, jól berendezett interná­tusokban laknak, ahol jól berende­zett ebédlő, könyvtár áll rendelkezé­sükre. A „Sozvjetszkugol"-tröszt gépesí­tő iskolájában Chanszenkovban 50 ember tanul. Valamennyinek közép­iskolai végzettsége van és eddig bá­nyában dolgoztak. A hallgatók leg­többje bányászcsaládból származik. A kombájnvezetök csoportjában tanul Ivan Sugajev, a csisztjakovszki revír 19-es számú aknájának laka­tosa. Fiatal bányász, alig 23 éves. Ugyanebben az aknában dolgozott apia Trofin Sugajev. Az Októberi Forradalomig Trofin Sugajev csá­kánnyal fejtette a szénréteget és meggörnyedve húzta ki szánkán a szenet. Naponta 12—14 órát dolgo­zott kevés fizetésért. Iván folytatta apja foglalkozását — bányász lett. De ő már nem is­meri a szánkát. Amikor megszüle­tett, a Donbaszban már szalagasz. tal volt bevezetve. Neki már nem kell a szónréteget csákánnyal fejte­ni. Az iskola elvégzése után szán­kombájnt fog vezetni, amely nem­csak aláréseli a szénréteget, de fel is rakja a szalagasztalra a szenet A tanfolyamon fiatal bányászokat láthatunk, akik nemrégen jöttek c kolhozfalvakből a bányába és elha­tározták, hogy a bányász szakmá­nak szentelik egész életüket. Ezek között van Nikolaj Nikolájenko, aki alig 3 éve jött a Donbaszba a kursz­ki kerületből, Petr Gnyetyenko, a szumszki kerület kolhozistája, Ni­koláj Olejnyjkov, volt kolhozista és még sokan mások. Eddig már dol­goztak bányában könnyebb munkála­toknál és most összetettebb szakmát tanulnak. A gépesítök iskolájában tapasz­talt tanítótestület működik. Sztye­cenko mérnök a tanfolyamon elek­trotechnikát, Bjeluszov technikus bányász szakmát, Tverezvyj mérnök a rakodógépek kezelését, az iskola igazgatója, Charin a szénkombáj­nokról ad elő. llllllMálftllllllllllIIIIIIlltlIllllllitlIIIlllllttfllllllllillllllllillllllllltllllllTllilf||fTiifitlttl Az iskolának jól felszerelt labora­tóriuma van. Itt mindenféle anyag és apró modellek találhatók, amire a bányász szakmában szükség van. Vannak villanyfúrók, íúrókalapácsok, az iskola udvarán külön garázsban van a „Donbasz" szénkombájn, vil­lanymozdony és az UNP—l-es jel­zésű rakodógép. A laboratóriumokban a hallgatók a modellek szerint tanulnak. Szát­szedik és összerakják a különféle gépeket. A hallgatók nem szorítkoznak csu­pán a laboratóriumi tanításra és elő­adásokra. Szabad idejükben referá­tumokat dolgoznak ki különféle kér­désekről leendő foglalkozásokkal kapcsolatban. Nikoláj Bojarise jö­vendö kombájngépész például leírta, hogy a kombájn alkatrészei hogyan do'gornak kölcsönösen össze. A ta­nítók naaryrabecsiillék munkáját. Többen a hallgatók közül is kidol­goztak hasonló referátumokat. A hallgatók egyidejűleg tanulmá­nyoznák a Donbasz legjobb szerve­zőinek, mint például Vaszilij Kucse­ra, Nyedvig és mások tapaszta'atait akik ma^as teljesítményeket írtek el a színkomb' jnolt kih3?ználS= :'nál fs a rr.koiógípek tökéletes k ;h~.~z­iál's*n51. Ezek a tapasztalptok le­övé teszik, hogy a ha'lgntók mé»? tgbban do\<T07-anak a termo''írben és könnyebberi megoldhassák a kompli­kált feladatokat. A. Jarnial. Őrizzük a Szovjetunió iránti hűségünket Harmincnégy évvel ezelőtt az orosz föld megrendült. Lerázta magáról a cári zsarnokság bilin­cseit és az orosz proletáriátus új életet teremtett meg a föld egy­hatodán. Győzött a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom és első gyümölcse, a béke azóta milliók visszautasitfaatatlan követelésévé vált. Százmilliós tömegeket rázott fel álmaiból Lenin és Sztálin nagy eszméje, A Vörös Hadsereg a második vi­lágháborúban felszabadította ha­zánkat a fasiszta uralom alól és megadta dolgozó népünknek a le­hetőséget, hogy felépítse államát, mint népi demokráciát, amely megteremti a szocializmushoz ve­zető utat. Csehszlovákia városai­ba,i és falvaiban az építőmunka hatalmas lendületet vett. Dolgo­zóink ezrei nagyjelentőségű köte. lezettségvállál&sail:l:al bebizonyí­tották őszinte hála&íz tüket a Szovjetunió nipe ós a na,gy Sztá­lin iránt. Népünk a szovjet néppel és a világ béketáborával a közelmúlt­ban ünnepelte a Nagy OJ.tólcri Szocialista Forradalom. SJ,-ik év­fordulóját, amellyel hazánkban kezdetet vett- a Csehsz 1ovák-Szov­jet Barátsági Héwpja. Ebben a K&-iipba n d Igozó r.épibik a Szov­jetunió felé fordul és szivében a hála érzetével megköszöni a fel­szabadulásért hozott sok véráldo­zatot, azt a ihatalmas anyagi és kulturális segítséget, amily el a mai napig minket elhalmozott. Megkezdődnek az orosz nyelv népi tanfolyamai, hogy megismerked­jünk nagy szomszédunk és bará­tunk nyelvével és könnyebben át­vehessük a szovjet dolgozók mun­katapasztalatait és megismerhes­sük kultúrájút. Sorozatos előadá. sokban tárjuk fel dolgozóinknak a szovjet nép nagy kommunista építkezéseit, munkamódszereit. A kolhozokban elért nagy termelési eredményekről, a micsurini-liszen­kói agrobiológia csodáiról tiszta képet nyer parasztságunk; hogy milyen módszerrel alakítja át a tudomány a természetet az ember szolgálatára. A Barátsági Hónap alJcalmából megkezdődött a szov­jet könyvhét is, amely propagálja a szocialista irodalom müveit. A szovjet nép, a szovjet élet meg­ismerésével kimélyítjük kapcsola. tainkat a bék e támaszával és erő­sítjük a világ béketáborát. Éljen a csehszlovák és szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Sljcn példaképünk, a hős Szovjet, unió! Vojtech Gizella, a munkásszerkesztő tan­folyam hallgatója. A Szovje'b=5ráíság Hónapja November elején üzemünk mun ; kássága összejött, hogy megbeszílje a tennivalókat az egész hónapra, t Csehszlovák-szovjet bardtsig kimé­lyítése céljából. Mindenekelőtt agit­kettősöket szerveztünk, akik propa­gálják ennek a szövetségnek céljá' ás szükségességét. Dolgozóink megértették ezt és 95 százalékban beiratkoztak a Csehszlo­vák Szovjetbarátok Szövetségébe. Ezzel akarják leróni hálájukat azért a sok segítségért, amelyet már idáig a Szovjetunió nekünk nyújtott. Reggel és délben egy-két felvilá­gosító cikket olvasunk fel dolgozóink­nak, hogy jobban megértsék a Ba­rátsági Hónap jelentőségét. A veze­tőség kezdeményezésére üzemünkber megkezdődött az orosz nyelvtanfol­lyam, amelyen dolgozóinknak egy rí&Ľe örömmel vesz* rí ~zt és a tanu­lásban mindenütt elég jó előmene­telt tr.nusítanak. A Br.rátságí Hónap tiszteletére dolgozóink felajánlották, hogy a ter­vet előbb fejezik be, mivel a, hónap ideje alatt és továbbra is igyekez­ni fognak minél többet és jobban dolgozni. Juricsek István munkáslevelező Szene. Ta^szerzés a Szov^étbatátok Szövetségébe Léván Láván a SĽUB tagjai 1951 no­vember 18. és 25-én, amikor a Szovjetbarátok Szövetségében a2 agitkettősök toborozták a tagokat 127 új tagot szereztek. Mivel a meghatározott körzetben voltak házak, ahol a lakosok nem voltak otthon, a SĽUB tagjai kö­telezettséget vállaltak, hogy a kö vetkező vasárnap, tehát 1951. decem­ber 2-án még csinálnak egy akciót és elérik a 150 tagot. Ez a szervezés megmutatta nekünk és Léva város közvéleményének hogy aki szivén viseli a Szovjetunió­val való barátságot, az nem isméi fáradságot, ha a Szovjetbai átok Szövetsége számára kell dolgoznia Azok a szervezetek, amelyek még a tagszerzésben hátramaradtak igyekeztek a SĽUB tagjaihoz hason­lóan sikeres meggyőző módszerre! elérni, hogy Léva város lakosságs a magyar nemzetiségűek is, lépje­nek be a Szovjetbarátok Szövetsé­gébe. a SLUB Járási bizottsága, Léva. j2j ellfo'liú hé i — a b&Ies eszeli tudamanyok jelöltje t! • gyerm : Sz gyermekeinek ör^nieli életét mutatja. A háború után .rit Sztálingrád legszebb utcája, a Béke-utca. Minden háznak van p té^es udvara, ahcl mind a kisebb, mind a nagyobb gyermekek i vr.n cl .jzr.dj hely játékra, szórakozásra. Mindez a szfí'llni gon­t'Jfcrl'zi - Issza, amely ugyanúgy törődik a jövő generáció, a ekek szükségleteivel, mint a felnőttek munkájával és kényelmével. A harmincas évek közepén járó fia­tal burját férfi lép az előadói emel­vényre,. Széles vállára jólszabott ru­ha simul. Homlokára hulló hollófeke­te haját hátrasimítja és csendesen, nyugodt hangon beszélni kezd... Az ulan-udai Burját-Mongol Kul­túrintézet nagy tanácstermében va­gyunk, ahol a köztársaság történé­szei és nyelvészei, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának irkutszki intézetének vendégei gyűltek össze, hogy megvitassák a Burját-Mongol Autonom Szovjet Szocialista Köztár­saság Története című mű első köteté­nek lektori példányát, amelyen tudó­sak csoportja, élén Alekszej Oklad­nyikovval, a történelemtudományok Sztálin-díja p doktorával, két és fél évig dolgozott. Az emelvényen a fiatal előadó le­nyűgöző biztonsággal mozog hatal­mas történelmi anyag labirintusában. Elismerő értékelései és bíráló meg­jegyzései pontosan találók, meggyőzök és minden szempontot felölelnek. Amikor vége előadásának, őszinte el­ismeréssel fogadja a könyv mélyen­szántó, átfogó elemzését. Az egyik vendég, aki most először jár Ulan­L'ieben, megkérdezte szomszédjától: — Ki volt ez az előaaó? — Pjotr Hadalov, a Burját-Mongol Kultúrintézet igazgatója, a bölaSésze­ti tudományok jelöltje .. Valamikor — zsellérfiú volt... Azelőtt zsellérfiú volt Pjotor Hada­lov és fejlődése, életútja úgy tükrözi vissza azokat a hatalmas kulturális változásokat, amelyek az egész bur­ját-mongol nép életében végbemen­tek, mint ahogy egyetlen csepp víz­ben benne van a tenger. Pjotr Hada­lov hazája a cári Oroszország egyil: legelmaradottabb vidéke volt. Az írni­olvasni tudók száma a lakosság 9 százalékát sem érte eL A Nagy Októ­bert Szocialista Forradalomnak kellett eljönnie, hogy itt is megváltozzék minden. A szovjet kormány fennállá­sa első éveitől kezdve az ország te­rületén lakó minden nép számára megnyitotta az utat a tanulás, a tu­dás felé, lehetőséget nyújtott arra, hogy megteremtsék és kiépítsék a for­.májában nemzeti, tartalmában szo­cialista kultúrát„ amely a jobb, a bol­dogabb élet felé vezet. A kis Bajtok­Vtarojban is, ahol Pjotr lakott, hét­osztályos iskola nyílt és a fiúban fel­lobbant a tanulási vágy. Eszes, szor­galmas tanulónak bizonyult, s ami­kor elvégezte a hétoszjtályos iskolát, | a Kjahta-i pedagógiai intézetbe került, ! azután pedig Moszkvába utazott. A fiatal kommunista, pártszervezetének ajánlására, elvégezte a pártföiskolát, és letette a moszkvai egyetem bölcsé­szeti fakultásának vizsgáit is, majd pedig a moszkvai Társadalomtudo­mányi Akadémiát végezte el és siker­rel védte meg a »bölcsészeti tudomá­nyok kandidátusai- cím elnyerésére készített disszertációját, amely ezt a témakört dolgozta fel. »Hogyan fej­lesztette tovább l. V. Sztálin a nem­zetiségi kérdésre vonatkozó marxi tanítást«. A fiatal burját tudós saját és népe életének példáján győződött meg a lenini-sztálini nemzetiségi politika helyességéről, ezt írta meg értekezé­sében, amely a Társadalomtudományi Akadémia egyik legkomolyabb értékű disszertációja. Pjotr Hadalov most újabb érteke­zésen dolgozik, legközelebbi célja és feladata a doktori cím megszerzése. Boldog és megelégedett ember. — Nemrégen — mondotta — szülő­falumban jártam; előadást tartottam a nemzetközi helyzetről. S zerge j bár tyám, nem sokkal a háború kitörése előtt végezte el az irkutszl egyetemet, az ottani középiskola igazgatója, Mi­hail, a másik bátyám a kolhozban dolgozik és együtt lakik szüleimmel, akiknek derűs, nyugodt öregség ju­tott. osztályrészükül. Tágas házuk van, gyümölcsöskertjük, kis majorság há­rom tehénnel, juhokkal, sertésekkel, baromfival. Ki hinné el, hogy vala­mikor földhözragadt, éhező, szegény zsellérek voltak? /

Next

/
Oldalképek
Tartalom