Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-06 / 286. szám, csütörtök

» UJSZ

0 1951 december 6 \ Egy kulák, aki nem ér rá vetni Megyeres község kis- és középföldművesei már egyszer keményen lecsaptak a község dolgozóinak ravasz ellenségeire, a zsírosnyakú kulákokra. Kisöpörték a soraikból az osztályellenséget, akik különböző szabotálásokkal, beszolgáltatási kötelezettség nem teljesítésével akarták dolgozó népünk nyugalmát és napról napra emelkedő jólétét tönkretenni. Ezeknek a kulákoknak az eltávolítása után a falu dolgozói elégedetten fogtak a munkához. Azt hitték, hogy most már a falu teljesen megszabadul a gondtól. Csakhogy a megvercsi dolgozóknak a rostálás nem sikerült egészen úgy, ahogyan szerették volna. A rostán valahogyan a konkoly is átcsúszott. Ez a konkoly azután újból megkezdte káros működését. A megyercsi dolgozók megfeledkeztek a kulákok kiközösítésekor Kosztolányi Gézáról. Ez a 33 hektáros kulák a ravaszságban még a póruljárt társait is túlszárnyalta Szép szavakkal, hízelkedésekkel annyira beférkőzött a kisemberek bizalmába, hogy öt továbbra is megtűrték a faluban. Gondolták, hogy talán még lesz belőle rendes ember. Vagy az is lehet, hogy azért hagyták meg, hogy ki ne vesszen a faluból a Kosztolányi-család. Akármilyen formában is történt a dolog, nem volt helyes- a falu dolgozóitól, hogy Kosztolányi Gézát is nem juttatták három puszipajtása sorsára. Vagy talán elfelejtették azt az időt, amikor még Kosztolányi Géza Kosztolányi úr volt,. Pedig eszükbe juthatott volna az az idő, amikor még Kosztolányi ur úgy "álogatott a munkások között, mint a tyúk a szemétben. A falu szegényebbsorsű lakói félnapokig álltak Kosztolányi úr udvarin vagy a báza előtt, hogy vala9 milyen munkát kaphassanak. Kosztolányi űr pedig félrecsipott kalappa' sétálgatott közöttük. Tapogatta a vállukat, karjukat., hogy melyiknek van erősebb iz.rn.ii, csontja Akik aztán resti eraj.i :r;':l fogva alkalmasokrak bizonyultak, Kosztolányi úr azokat állította munkába A gyengébbeket ped'g elzavarta A kiválasztott emberek aztán -.nehetek a kulák földjére dolgozni A fizetést természetesen a kulák szabta meg. Egynéhány kiló bab és egy fazék savanyú káposzta volt a fizetésük a fáradságos munkáért. Ezt kellett volna szem előtt tartani a megyercsi dolgozóknak és a három társának a sorsára juttatni Kosztolányit is. A kulák még az idén is jól iátszotta a „jó kulák" szerepét a terménybeadásnál. Beszolgáltatási kötelezettségének százszázalékban eleget tett. Lehet, hbgy ez is szerepet játszott a keztyüs kézzel való bánásmódban. Lehet, hogy ezért nem mutatták még eddig be az illetékes szervek a jő kulák igazi arcát. Ez a helyzet így tovább nem mehet, kötelességünk, hogy megmutassuk a kulákot álarc nélkül a falu dolgozóinak, hogy lássák meg teljes meztelenségében ezt a pusztulás baeillusait árasztó dögöt. Igen, Kosztolányi Géza teljesített^ beszolgáltatási kötelezettségét, gabonafélékből. Könnyű volt a ravasz kuláknak, mert a helyi nemzeti bizottságot az orránál fogva vezette. ^RSnoszul becsapta őket és rajtuk keresztül az egész dolgozó népet. Kosztolányi Gézának volt annyi esze, hogy amikor a föld mennyiségét kellett bevallania, a 33 hektár helyébe csak 26-ot mondott be. Igy aztán csak 26 hektár után kellett a beszoleráltatási kötelezettsé gét is teljesítenie. A 7 hektáron termett gabonával pedig nyugodtan űzhette a fekete kereskedelmet. Ilyenformában teljesítette is a ga bónabeadási kötelezettségét, de nem teliesítette a tej, tojás és húsbe adást. A kuláknak az istállójában, ahol a múltban 8—10 tehén volt, ma csak egy csontig lesoványodott marha kérődzik. Ezt az egy tehenét szidja a kulák állandóan, hogy miért nem ad annyi tejet, mint ezelőtt a 101 tehene adott. Minden felelősséget a tehenére akar hárítani, mintha a tehén volna annak az oka, hogy ő a marhaállományt kipusztította és most nem tudja a tej beszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni. A kulák a sertésállományát is tervszerűen kiirtotta. Most aztán ha követelik tőle a sertéshús beszolgáltatását, szánalmas arckifejezéssel mutogatja a görcshöz hasonló egyetlenegy malackáját. A kuláknak a Ravaszsága szintén a dolgozó nép húsellátását rövidítette meg. A megyercsi szövetkezeti és egyénileg gazdálkodók szorgalmas munkájuk után azon iparkodnak, hogy az őszi magokat .minél hamarább elvethessék. Ellenkezőleg csinálta ezt Kosztolányi Géza. A kulák a mai napig még egy szem búzát vagy rozsot sem vetett A kulák azzal védekezik, hogy nincs elegendő vetőmagja és ennek beszerzése miatt kell szaladgálnia és ezért nem ér rá vetni. Pedig hiába keresi már az irodaajtók mögött barátait vagy pártfogóit. Ezek már régen eltűntek onnan. A szabotáló kulákoknak csak a szemébe nevetnek és küldik őket vetni. A kulák a gabonabeszolgáltatási kötelezettséget annak ellenére, hogy 33 hektár földje van csak 26 hektár utánteljesítette, mégis ilyen ravasz mó-. don akarja félrevezetni a dolgozói? érdekeit védő egyéneket. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüvesek a földjeik után tudták teljesíteni a beszolgáltatási kötelezettséget és vetőmagjuk is maradt. Pedig a földjükből egy négyzetmétert sem tagadtak le. És hogy lehet az, hogy nem tud vetni az, akinek 33 hektár helyett csak 26 hektár után volt beszolgáltatási kötelezettsége? Hová lett akkor 'a 7 hektáron termett gabona? Vagy elíeketézte a termést a jó madár vagy pedig valahol el van rejtve. Nagyon tanácsos volna, hogy az illetékes hatóságok belenéznének a kulák magtárába. Az semmiesetre sem történhetik meg, hogy a kulák spekulálása miatt a föld üresen maradjon. Gondoskodni kell arról, hogy ha a kulák nem akarja bevetni a földjét, vessék be azok, akiknek az a céljuk, hogy minél többet' termelhessenek a jobb jövő elérésének érdekében. A kulákot pedig le kell leplezni a falu népe előtt, hogy lássák a kígyót, amit a keblükön melengettek, hogy tapossák széjjel a vipera fejét addig, amíg a méregfogát beléjük nem vágja. SZARKA ISTVÁN. Siránkozó kulákok, akik nem teljesítik kukorica beadásukat Sírnak a falusi gazdagok, a kulákok, hogy az előírt kukoricát nem tudják beszolgáltatni. Az ilyen siránkozásokat mi már ismerjük. Az aratás után a gabonaféléket sem tudták beadni, most meg a kukorica beszolgáltatása körül vannak bajok. A kulákoknak fáj a szívük, hogy olyan jó áruval, mint a kukorica, nem feketézhetnek. Akadnak még olyanok is közöttük, akik azt mondják, hogy ök most is a szegény embereket segítik. Nézzük csak meg közelebbről az ő jószívűségüket. A kulákok az egyszerű dolgozókat úgy segítik, hogy valósággal megrabolják őket. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül kérnek 1 métermázsa kukoricáért 2500—3000 Kčs-t s ha valaki ezt a nagylelkűséget nem méltányolja s talán túlborsosnak találja az árat, még azt is hozzáteszik, hogy ha nem tetszik, hát hagyja ott. A kulákoknak kell a háromszoros ár. ök azon olyan anyagokat vásárolnak, melyek könnyen elrejthetők. De a háromszoros ár még nem minden. A kulákok először akkor lopják meg a dolgozókat, amikor nem teljesítik beszolgáltatási, kötelezettségüket és amikor terményeiket ahelyett, hogy a közösség szükségleteire bocsátanák, összehalmozzák. A munkásság és a dolgozó parasztok azonban mind jobban megismerik a kulákban a kérlelhetetlen és legveszedelmesebb ósztályellenséget. Munkásosztályunk gondoskodni fog arról, hogy a kulákok és a spekulánsok ne szabotálhassák a dolgozók rendes közellátását. Ehhez természetesen mindannyiunknak hozzá kell jártílni. Leplezzük le őket époly könyörtelenül, mint ahogy leleplezték a gömörpanyiti Ondrej András kulákot, aki kenyérrel és liszttel etette állatait és emellett — öt sertés hú. sát és szalonnáját rejtegette raktáron. Fel kell jelenteni az ilyen gazembereket épúgy, mint ahogy felje lentették Murányi Bálintot, aki a munkásemberről még a bőrt is lehúzta volna. Azoknak, akik hisznek a kulák siránkozásának, első pillanatra úgy tűnik, hogy „vannak becsületes kulákok is". Ez azonban tévedés. A kulákok és a spekulánsok célja egy, az, hogy a dolgozókat elégedetlenné tegyék s ezzel máris elérték céljukat: meglassítják a szocializmus építését. Mi, dolgozók azonban nem ismerünk kíméletet és lerázzuk testünkről ezeket a vérszívó poloskákat. KOZLOK LÁSZLÓ, Rimaszécs. A kulák „naccsága" mindenre választ kap Vágsellye felöl Galántának halad a személyvonat. A vonat kattogásának hangjába asszonyi beszéd vegyül. Akaratom ellenére is felfigyeltem az érdekes eszmecserére. Mennél tovább, annál hangosabb lett a beszéd és annál érdekesebb. A vitázó felek közül az egyik asszony az udvardi EFSz tagja, a másik pedig egy párkányi kulákasszony. Arról vitatkoztak, jó-e a gépmunka. A kulákasszony nyakra-főre szidalmazta a traktor-munkát. Elmondotta, hogy a traktorok csak feltúrják a földet és többet ártanak, mint használnak. Az udvardi asszony azonban jól megfelelt. Határozottan kijelentette, hogy amióta traktorok dolgoznak a földeken, azóta van jó dolga. Elmondotta, hogy azelőtt alig tudott annyit keresni, amennyi családjának elég lett volna. Ma meg,

c hogy a férje már második éve dolgozik az udvardi EFSz-ben, 5 gyermekével együtt becsületesen megélnek. A kulákasszonynak nem tetszett a beszéd. Győzelemittasan odavágta az udvardi asszony arcába, hogy ő könnyen beszél, mert neki nem volt vagyona, de máskép áll a dolog a „kicsit módosabbaknál", akiknek igenis, volt m* »veszteniök«. A kuláknagysága azonban erre is kapott választ. Az udvardi asszony egész nyugodtan válaszolt: „Igen, maguk sajnálják a vagyont és sajnálják azokat a drága időket, amikor a magamfajta munkásnép reggeltől estig robotolt a maguk zsebeire, hogy gyermekeink éhen ne haljanak. Ha valamelyikünk azelőtt megpróbált a kuláktól rendes bért kérni, csakhamar kirepült az ajtón. Ennek az időnek egyszersmindenfcorra vége. Maguk, nagysága, csak várj^ií a for dulatot, mi meg még fokozottatJb erővel tovább épitjük sajátmagunk és gyermekeink jólétét". KELEMEN PAL, Nagymfgyer. A keletszlovákiai Kohó Kombinát építése paraszt szemmel Az Üj Szó október 13-iki számában a HUKO gigantikus ipari építkezéséről szóló cikkhez én is szeretnék hozzászólni. A HUKO építése úgy ipári, mint mezőgazdasági termelésünk emelésével szinte szalagszerüen összefügg. / Én nyolchektáros középföldmüves vagyok és sokszor szinte látom, hogy ha mezőgazdaságunk teljes mértékben gépesítve lesz, a nehís fizikai munkától földműveseink végleg megszabadulnak. Hogy ennek az időnek az eljövetelét mennél jobban meggyorsítsuk, nekünk földműveseknek is hozzá kell járulnunk a HUKO és más hatalmas építkezések megvalósításához. Itt elsősorban a tartalék munkaerőknek a mezőgazdaságból az iparba való átsorolására gondolok. Vegyünk például egy ipari munkást, aki nap, mint nap minden erejét latbavetve s minden tudását felhasználva teljesíti feladatait, versenyre kel, csakhogy mennél előbb valóra váljanak a szebb életet biztosító ipari építkezések. A másik oldalon pedig nézzünk egy 4—5 hektáros dolgozó parasztot, aki egész éven át földje megmunkálásával foglalkozik. Emellett más munkát nem vállalhat, mert akkor gazdaságát kellene elhanyagolnia. De most gondoljunk arra, hogy a 4—5 hektáros földművesnek van 4—5 gyereke is, akikre nincs szükség a gazdálkodásban és ugyanakkor nem is tudnának ebből a pár hektár földből megélni. Éppen ez az, amire szeretnék rámutatni. Ezen a dolgon kellene valahogy segíteni. Az ilyen 4—5 hektáros, de a többi dolgozó parasztnak is be kellene lépnie a szövetkezetbe, vagy pedig, ahol a szövetkezet még nem működik, ott meg kellene alakítani azt. Csaknem minden faluban vannak még megműveletlen, elhanyagolt földdarabok. Ezen is segíteni kellene. A szövetkezetek útján pedig ezt a kérdést is meg lehet oldani. Kis- és középföldmüveseink között állandó és türelmes felvilágosító munkát kell végezni. Meg kell nekik magyarázni azt, hogy a jelenlegi mezőgazdasági termelés nagyon elmaradt az ipari termelés mögött és hogy a szocialista mezőgazdaság megvalósítása szinte a körmünkre égett. Kis- és középföldmű-veseinknek meg kell érteniök, hogy jobb életük megteremtéséhez elkerülhetetlenül szükséges a szövetkezet. A szövetkezeti út az egyedüli, amelyen többet lehet termelni és amelyből munkaerőket tudunk felszabadítani úgy a Keletszlovákiai Kohó Kombinát, mint más nagy ipari építkezések számára. Hisz nekünk földműveseknek is elsőrangú érdékünk, hogy a HUKO mennél hamarább felépüljön és . hogy ezer és ezer vagonszámra* ontsa gyáraink számára a vasat és az acélt, hogy aztán gyárainktól mi földművesek mennél több traktort, kombájnt, vető-, arató-, és kaszálógépet kapjunk, s ha kell fegyvert is, hogy népünk őrt állhasson békés építőmunkánk felett. BALÁZS GÉZA, Szkáros. A szilárd norma a szövetkezeti gazdálkodás alapja Szövetkezeteinkben ezekben a napokban rakjuk le a jövő gazdasági év alapjait. Most tárgyaljuk meg az új normákat. Emellett felhasználjuk az elmúlt év tapasztalatait, hogy a jövő évi termelési terv valóban reális legyen. Hogy mennyire fontos ennek a munkának körültekintő és pontos megvalósítása, arra a legjobb feleletet az elmúlt évben előfordult hiányosságok adják meg. Az idén sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a normák megállapítására, mint az elmúlt évben. Ez elkerülhetetlenül fontos azért, hogy szövetkezeteink jövőre még erősebbek, még gazdagabbak legyenek. A szilárd norma a szövetkezeti gazdálkodás alapjaMi, a búcsi EFSz vezetősége és tagsága szintén ennek a munKának szenteljük most a legnagyobb figyelmet. A dolgozók beadták normajavaslataikat, amelyeket azután a taggyűlés elé fogunk terjeszteni jóváhagyás végett. A normák megállapításánál még egyszer megtárgyaljuk a földmüvelésügyi megbízotti hivatal által kiadott és a mult évben tagságunk által elfogadott normákat. Ebben a munkában résztvesznek szövetkezetünk legjobb dolgozói és csoportvezetői. Mindenki megteszi megjegyzéseit. Nálunk a főelv az, hogy normáink a jövő évben olyanok legyenek, amelyek a fokozott mennyiségű munka mellett jobb minőségű mimkát is biztosítanak. Annak az ideje már lejárt, hogy évközben változtassuk meg az egyes munkák normáit. Ilyen esetek bizony lényegesen befolyásolnák az egész évi terv teljesítését. A lehető legnagyobb mértékben felhasználjuk az elmúlt évben szerzett tapasztalatainkat és azoknál a normáknál, amelyeket lényegesen túl tudtunk teljesíteni, szilárdítást alkalmazunk. Azokat a normákat megint, amelyeket sehogysem tudtunk teljesíteni, leszállítjuk. Ennek alapján elérjük azt, hogy minden tervezett munkát normák szerint fogunk végezni, ami viszont biztos záloga annak, hogy a tervet teljesíteni tudjuk anélkül, hogy túlságosan sok munkaegységet vegyünk igénybe. örvendetes jelenség nálunk az, hogy azok a szövetkezeti tagok, akik már meggyőződtek a szövetkezeti gazdálkodás roppant előnyeiről, saját maguk szilárdítják normájukat. Ez arról tanúskodik, hogy a tagság tudatában van annak, hogy szövetkezeti gazdálkodásunktól csak akkor várhatunk jobb eredményeket, ha szilárd normák alapján fogunk dolgozni, A normák megállapításijai egyidejűleg a vetésforgó szerint a határrészeket is kijelöljük és az élő és holt. felszerelést is kiosztjuk az egyes csoportoknak. Ilyen előkészületek mellett kezdjük meg a jövő gazdasági évet, melynek kell, hogy az ideinél sokkal jobb és gazdagabb eredményei legyenek, mert az elkerülhetetlenül szükséges életszínvonalunk további emelkedéséhez. SOÔKY LAJOS Bűcs. Rendkívüli korpakiutalás anyadísznók számára A földművelésügyi minisztérium 50 kg korpát, vagy takarmánylisztet utal ki minden egyes nagyhasú disznó számára. Ezt a kiutalást a járási nemzeti bizottságok osztják szét azon tenyésztők között, akik beszolgáltatási és termelési feladataikat rendesen teljesítik. A juttatás azonban minden egyes anyadisznóra csak egyszeri, ami annyit jelent, hogy a tenyésztő egy és ugyanazon disznó második pároztatása alkalmával nem igényelhet korpát. A takarmánykiutalásra szóló javaslatot a helyi nemzeti bizottságok készítik el a párosítási levelek alapján. Sertéstenyésztőinknek tudiúok kell azt, hogy a magdisznók párosítása az őszi időszakban nemcsak, hogy kötelességük, hanem számukra nagy előnyöket is biztosít, minekutána a tavaszi malacokban igen nagy lesz a kereslet. Nem mindegy tehát, hogy most ősszel, vagy pedig tavasszal párosítunk. Azt akarjuk elérni, hogy minden érdeklődő számára tudjunk biztosítani malacot és főleg a vidéki dolgozók számára, akik már tavasszal megakarják venni a malacot, hogy azt télig kihizlalhassák.