Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-06 / 286. szám, csütörtök

1951 december 6 —^— ü J SZÖ Az USA kormányának újabb durva beavatkozása a Magyar Népköztársaság belügyeibe A Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma december 3-án az aláb­bi jegyzéket adta át az Egyesült Ál­lamok budapesti követségének: 1951 november 19-én középeurópai idő szerint 16 óra 14 perckor egy amerikai katonai szállító repülőgép Gvula térségében megsértette a Ma­gyar Népköztársaság határát és 1 óra 41 percen keresztül magyar terü­let felett repült. A repülőgépet a ma­gyar területen lévő szovjet vadászgé­pek Pápa város mellett leszállásra kénvszerítették. Az amerikai repülő­gép személyzetének tagjai: Hender­son kapitány, Swift* kapitány, Duff repülőgépszerelő és James Albert Elam rádiós, kijelentették, hogy a re­pülőgép a XII amerikai légi hadse­reg 85. csoportjához tartozik. E had­sereg vezérkara Wiesbadenben (Né­metország amerikai megszállási öve­zetében) állomásozik. Az amerikai katonai repülőgépet, amelyet a szovjet parancsnokság a magyar hatóságok rendelkezésére bo­csátott, nyilvánvalóan különleges cé­lokra akarták felhasználni. A repülő­gépben megtalálták a ' Magyar Nép­köztársaság, valamint a Szovjetunió legfontosabb területei, a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztár­A Lengyel Köztársaság R«?rmiinya jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál a diverzáns és kémöandak szervezéséről és pénzeléséről szóló törvény eľen Dr. Staniszlaw Skrzeszewski, a Lengyel Köztársaság külügyminiszte­re, december 1-én jegyzéket nyújtott át az Egyesült Államok varsói ügyvi­vőjének. „A Lengyel Köztársaság kormánya — áll a többi között a jegyzékben — szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok kormányának tudomására hozza a következőket: Truman, az Egyesült Államok el­nöke ez év október 10-én aláírta az úgynevezett „kölcsönös biztonságról szóló 1C51. évi törvényt", amely százmillió dollárt irányoz elő „a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Albániá­ban élő, vagy ez országokból elmene­kült kiválogatott személyek pénzelé­sére avégett, hogy e személyeket vagy az Északatlanti Egyezmény szer­vezetét támogató fegyveres erők ala­kulataiban tömörítsék, vagy pedig más célokra." Országunk felszabadulása óta az Egyesült Államok uralkodó körei nem kíméltek sem pénzt, sem fáradságot, hogy durva módon beavatkozzanak a Lengyel Köztársaság belügyeibe. A lengyel bíróságok előtt lezajlott pe­rek megmutatták, hogy az Egyesült Államok Lengyelországban akkreditált diplomáciai képviselai és követségi beosztottjai kémkedésre, összeesküvé­sekre és felforgató cselekményekre szerveztek különféle fasiszta elemeket és anyagilag is támogatták ezeket.— Az Egyesült Államok varsói nagy­követsége mellett működő, úgyneve­zett tájékoztató hivatal valóságos kémközpont volt és ezért kellett anhak működését beszüntetni. A Egyesült Államok Nyugat-Németország terüle­tén már 1945-ben megkezdte a külön­féle lengyelellenes kém- és felforgató csoportok szervezései. Az Egyesült Államok kormánya többízben megta­gadta a háborús bűnösök kiadását. Mikor a lengyel kormány követelte, hogy adják ki azokat a tábornokokat, akik Varsó rombadöntésének fő irá­nyítói voltak, az Egyesült Államok kormánya hallatlan cinizmussal azt válaszolta, hogy „ezen személyekre az amerikai hatóságoknak szükségük van". A „kölcsönös biztonságról szóló 1951. évi törvény" nemcsak az Egye­sült Államok uralkodó körei lengyel­ellenes politikájának nyilt beismerése, hanem a háborús előkészületek foko­zását is jelenti. Az Egyesült Államok kormánya ezzel a legarcátlanabbul kí­sérli meg a beavatkozást Lengyelor­szág belügyeibe, durva módon meg­sérti a nemzetközi jog legelemibb sza­br'Iyait, valamint az Egyesrlt Nemze­tek Szervezete alapokmányában lefek­tetett elveket. Ez a törvény rávilágít arra. hogy az Egyesült Államok kor­mánya milyen messzire ment az agresszió útján. A' Lengyel Köztársaság kormánya a legélesebben tiltakozik a „kölcsönös biztonságról szóló 1951. évi törvény" ellen és követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul fo­ganatosítson lépéseket az említett tör­vény hatályon kívül helyezésére." A Bolgár Népköztársaság kormánya is tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a „100 millió dolláros törvény" ellen A bolgár kormány közzétette az ENSz közgyűlés elnökéhez intézett emlékiratát azzal kapcsolatban, hogy Truman aláírta „a kölcsönös bizton­ságról szóló 1951. évi törvényt". Eb­ből a törvényből — hangsúlyozza az emlékirat — világosan kiderül, hogy az előirányzott összegek célja az, hogy az USA segítségével a népi de­mokratikus rendszerrel szemben ellen­séges érzelmű személyeket és fegyve­res csoportokat támogassanak és küld­jenek a Bolgár Népköztársaságba gyilkosságok elkövetésére, kémkedés, diverziós felforgató tevékenység ki­fejtésére. Nyilvánvaló, hogy a világ­kózvélemény ezt nem minősítheti másként, mint az USA példátlan agresszív cselekedeteként a béke ellen és a békeszerető országok ellen, köz­tük a békeszerető Bolgár Népköztár­saság és a bolgár nép bél^és alkotó munkája ellen. Bulgária kormánya és egész közvé­leménye — folytatja az emlékirat —• a legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy Truman elnök banditák, kémek és gyilkosok pénzeléséről szóló tör­vényt írt alá. A bolgár kormány szor­galmazza, hogy az ENSz ítélje el ezt a törvényt és követelje hatálytalaní­tását. Ottó Grotewohl nyilatkozata Adenauer párisi tárgyalásainak eredményeiről Hétfőn, december 3 án a szociális biztosításról szóló konferenciáin fel szólalt Ottó Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság kormányel­nöke. Az egyezményekkel kapcsolat, ban, amelyeket Adenauer bonni kan ' cellár Párizsban kötött, Grotewohl kijelentette, hogy ezek az egyezmé­nyek a német nemzet léte elleni összeesküvést, 1 egyenesen az agresz­szív háború elökészitését szolgálják és megakadályozzák Németország egységének felújítását és arra irá­nyúlnak, hogy tartósan -'megőrizzék Németországnak a külföldi hatalmak tói való függőségét. Ez egyezmé­nyek szerint a német népet testvér, háborúba sodorják és a békeszerető nemzetek elleni gonosztevő háborúra kényszerítik. Ottó Grotewohl továbbá hangsú. lyozta, hogy most a kölcsönös meg­értés politikájának következetes meg­valósítása a legfontosabb feladat. »Készen vagyunk, — mondta, — mi épp úgy, mint ezelőtt, hogy meg. teremtsük a kölcsönös megértést. Latbavetjük minden erőnket az össz német választások megvalósításáért, a választásoknak azonban valóban szabad és íüggetlen választásoknak kell ienniök. Ez az álláspont helyes és jogos, összhangban áll a német nép érdekeivel és nem szándékozunk egy lépésnyire sem eltérni tőle. I saság katonai térképeit. Ezenkívül a repülőgépen volt egy tábori haszná­latra alkalmas rádióállomás, hat ej tőernyő és 20 kötegbe göngyölt meleg takaró. A rádióállomás és a takaró kötegek különleges csomagolása arra vall, hogy a repülőgépből való kido­básra voltak elkészítve Az a körülmény, hogy a repülőgép­ben katonai térképeket, ejtőernyőt és más fent felsorolt tárgyakat találtak, amelyekre rendes repülőutaknál sem mi szükség nincsen, azt mutatja, hogy az amerikai repülőgép a Magyar Nép­köztársaság határát előre megfontolt szándékkal sértette meg. A személy­zet tagjainak kijelentése szerint terv be volt véve, hogy a repülőgép Jugo­szláviában időzzön. Ez a tény, vala­mint az, hogy a repülőgépen a fent felsorolt különleges összeválogatott tárgyak voltak, mutatja, hógy a re­pülőgépet Jugoszláv diverzánsoknak magyar területen való ledobására szánták, amint ez már korábban is előfordult. A Magyár Népköztársaság kormá nya már 1951 november 24-íki nyilat kozatában ismertette a tények hosszú sorát az Egyesült Államoknak a Ma gyár Népköztársaság rendjébe való durva beavatkozásáról, a Magyar Népköztársaság területén működő ké­mek. diverzánsok és kártevők ameri kai részről való szervezéséről és tá­mogatásáról. A magyar határnak amerikai ka­tonai szállító repülőgép által bűnös szándékkal elkövetett megsértése újabb tény, a,mely azt tanúsítja, hogy az amerikai hatóságok lábbal tiporva a nemzetközi jog legelemibb szabá­lvait és durván megsértve a Magyar Népköztársaság szuverenitását, tovább folytatják kémügynökségük tagjainak Magyarországra való átdobását. . Magától értetődik, hogy a magyar­országi diverziós és kémtevékenység szervezésén tettenért amerikai ható­ságok ilyen természetű tevékenysége a magyar nép felháborodását váltja ki. A fentiek alapján a Magyar Nép köztársaság kormánya határozott til­takozását fejezi ki az Egyesült Ál­lamok kormányánál a magyar határ­nak az amerikai katonai szállító re­pülőgép által való megsértése ellen amit kémek és diverzánsok magyar területre való átdobásával kapcsola tos bűnös célból követtek el. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya ra­gaszkodik ahhoz, hogy a magyar ha­tárnak az amerikai repülőgép által elkövetett megengedhetetlen és ag­resszív jellegű megsértéséért felelős személyeket szigorúan büntessék meg és hogy megfelelő intézkedéseket lép­tessenek életbe avégett, hogy hasonló esetek a jövőben ne ismétlődhessenek meg. A Magyar Népköztársaság kor­mánya várja az Egyesült Államok kormányának közlését az ezzel kap­csolatban foganatosított intézkedések­ről. Az egyiptomi helyzet December 3-án, hétfőn a brit kato­nák az eddig legvéresebb két inci­denst provokálták ki a szuezi kör­zetben. A Kairóba vezetp országúttól nem messze a brit katonák tüzet nyi­tottak az egyiptomi segédrendőrségre és a lövöldözés csaknem hat órán keresztül tartott. További lövöldözés fejlődött ki nem sokkal aztán magában Szuez városában. Az egyiptomi bel­ügyminisztérium hétfő esti jelentése szerint mindkét összeütközés során a brit katonák 14 egyiptomi polgári személyt és 2 rendőrt f lőttek le. 68 egyiptomi — 13 rendőr és 55 polgári személy — sebesült meg. A brftek oldalán 13 katona és tiszt esett el. Kedden egy újabb összeütközés során Szuezben további 20 egyiptomi rend­őr és polgári személy esett el, illetve sebesült meg. A Szuezi körzet egyiptomi kor­mányzója kijelentette, hogy november 16-ika és 25-ike között a brit katonák 12 egyiptomit lőttek le és 131-et meg­sebesítettek. A brit terror további ál­dozatai 31 egyiptomi katona és rend­őr sebesült és kilenc halott. Hétfőn, a ciprusi Famaguszta kikö­tőből 3 brit hajó indult el további katonai megerősítésekkel, hadianyag­gal és élelmiszerekkel Port-Saidba. Amiről nem beszél Amerika hangja Ez évben az Egyesült Államokat az a borzalmas veszély fenyegette, hogy jó lesz az aratás. A hivata­lok nagy aggodalommal számítot­ták ki, hány dollárba fog kerülni a „felesleges" élelmiszerek megsem­misítése. Ez a veszély azonban úgylátszik elmúlt, mert mint a Manchester Guardian new-yorki tudósítója írja, van miben remény­kedni. „Végül i<s itt van a természet, — írja a Manchester Guardian, — amely kegyes is tud lenni. Égető hőség, homokvihar és ártalmas ro­varok jöhetnek segítségünkr^. Én­nek következtében az aratás ered­menye 15%-kal alacsonyabb lesz a tavalyinál. Ha a megbízhatatlan természet mégis megjavítaná az aratási kilátásokat, az ártalmas ro­varok, a növénybetegségek és a klima remélhetőleg megteszik a magukét. Ez az Egyesült Államok pénzügyminiszterének egyetlen re­ménysége. Az átlagamerikaiban az a be­nyomás alakult ki, hogy a harma­dig világháborút elveszti... azon a területen, amely őzámára telje­sen új, a propaganda és az Eszmék területén. Ezt írja a Combat című francia lap new-yorki kül&síuáo­sítója cikkében. De ebben a mondatban az is benne van, ami a Combat cikkében alapvétőén hamis: ugyanis az amerikai nép nem vesztheti el a Wall-Street háborúját, mert az sem hideg, sem meleg formájában nem az ő háborúja. Négy év óta az amerikaiak egy­re súlyosabb terheket viselnek azért, hogy egy fantasztikus nagy­ságú hadsereget állítsanak talpra, fegyverkészleteket teremtsenek és támogassák szövetségeseiket, akik­ről Amerikában az a benyomás alakult ki, hogy a Szovjetunió „megdolgozta- őket". ^ Ez évben minden amerikai állam­polgár 500 dollárral járul hozzá a hadikészülődéshez, nem számítva az Európának és Ázsiának nyúj­tott közvetlen segélyt. Egyre több amerikai teszi fel a kérdést, váj­jon meddig tudnak még ilyen ősz­szegeket kifizetni és meddig tud­ják folytatni az újrafelfegyverzésre irányuló óriási erőfeszítéseket. Minderről nem beszél Amerika Hangja. Tizenöt hónapi börtönre ítéltek egy haladószelgemű svájci úiságírót A svájci Szövetségi Bíróság Pierre Nicol, haladószellemű újságírót, az aktív békeharcost, 15 havi börtönbün­tetésre ítélte. Pierre Nicol már több, mint 20 éve harcol a svájci dolgozók érdekében. A munkapárt lapjánál a Voix Ouvriére című lapnál, mint szerkesztő dolgo­zott. Cikkeiben mindenkor védelmébe vette a béke ügyét és a Szovjetunió békepolitikáját és mindenkor elítélte az amerikai imperialisták támadó ter­veit. Azzal vádolták meg, hogy cik­keiben veszélyeztette Svájc függet­lenségét. BESZELŐ TETSYEK ANGLIA A „Ministry of Labour Gazette", az angol munkaügyi minisztérium hivata­los lapja néhány adatot közöl, amely szemléltetően mutatja az angol dol­gozó tömegek abszolút elnyomorodá­sá 1. Az ország heti közepes húsfo­gyasztása a háborúelőtti időszakban 42.000 tonna volt. Ez a mennyiség 1949-re 31.000 tonnára, azóta pedig tovább csökkent. Az angolok most személyenkint mindössze heti 10 deka húst kapnak. A hús ára kétszerese az 1941. évi árnak. (1941 az egyik leg­súlyo-abb háborús év volt Angliában.) Mint a Daily Worker jelenti, Osbert Peake, a biztosítási ügyek minisztere kijelentette az alsóházban: a kormány r.em engedélyez családi pótlékot az egygyermekes családoknak. Ugyíin­c.ak visszautasították a többgyerme­kes családok részére folyósított csalá­di pótlék felemelését. SPANYOLORSZÁG „A Mundo Obrero" című Párizsban megjelenő spanyol demokratikus lap jelenti: A madridi Antonio Lopez-utca közepén Jcét és fél méter magas kerí­tést emeltetett a polgármester. Madrid más pontjain is hasonló kerítéseket emeltek, hogy az idegenek ne lássák a nép nyomorát. A kerítések mögött nyomorúságos kis kunyhók hosszú sora van. A lakók nagyrésze munkás, vagy a déli tartományokból az éhség elől idemenekült 'szegényparaszt. A kunyhókban nincs villany, a közegész­ségügyi viszonyok elképesztőek. A la­kók a kunyhók között húzódó sikáto­rokat „Caudillo-sugárútnak" és „Öke­gyelmessége-ntcának" nevezték el. FRANCIAORSZÁG A francia költségvetés adatai sze­r'nt egészségvédelemre csak század­részét fordítják annak az összegnek, amit háborús célokra fordítanak. Éven­ként százezer ember hal meg tüdő­vészben, hatvanötezer rákos megbete­gedésben. Míg a nép egyre inkább elnyomorodik, addig a monopolisták nyereségei nőnek. Míg 1947-ben a leg­nagyobb ipari vállalatok, bankok, közlekedési és kereskedelmi társasá­gok tiszta nyeresége 124 milliárd frank volt, addig 1950-ben a tiszta nyereség már meghaladta a 800 mil­liárd frankot. OLASZORSZÁG Az Olasz Altalános Munkásszövet­ség jelentése szerint Olaszországban egyetlen család sincs a dolgozók ka­tegóriájában, amelynek létminimuma biztosítva lenne. Potenza tartomány­ban az évi cukorfogyasztás mind­össze kilencven grammot ér el szemé­lyenkint. Az olasz statisztikák azt is kimutatják, hogy az utolsó őt' eszten­dőben összesen egy pár lábbeli jutott minden olasz állampolgárra és éven­kint egy pár Ijarisnya. Ehhez még hozzá kell venni a négymillió munka­nélkülit és akkor teljes képei kapunk az olasz dolgozók gazdasági helyze­téről. JUGOSZLÁVIA ť Az utóbbi években húszezer sze­gény- és középparaszt volt kénytelen földjét eladni a kulákoknak. Egy-két kuláknak a faluban több jövedelme van, mint a szegény- és kozépparaszt családoknak együttvéve. A „Za Socia­listicsku Jugoszlaviju"; a jugoszláv hazafiak egyik külföldön megjelenő lapja megírja, hogy a dolgozó pa* rasztok a leggazdagabb vidéken sem kapnak több napszámot a kulákoktól napi tíz-tizenöt dinárnál. Ugyanakkor egy kiló cukor ára ötszáz dinár. Mint ismeretes, a jugoszláv pénzügyminisz­ter nemrégiben jelentette be, hogy a vasúti jegyek árát háromszáz száza­lékkal, a gyógyszerekét hatszáz szá­zalékkal emelték fel. Jelentősen drá­gult a színházak és a mozi is. NYUGAT-NÉMETORSZÁG Egy München melletti táborban 5t­venegyéves korában éhenhalt dr. Grund fiziológus és matematikus. Éjjeliőr volt, majd munka nélkül ma­radt. Ócska katonaruhán kívül nem volt más holmija.

Next

/
Oldalképek
Tartalom