Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-05 / 285. szám, szerda

ül SZÖ 1951 december 5 ÜJSZ0 ­Alkotmány ünnepére Ezidén december 5-én a Szovjet­unió népei, a népi demokráciák fel­szabadult nemzetei és a kapitalista világ felszabadulásra váró dolgozói 15. évfordulóját ünneplik a Szovjet­unió alaptörvénye, a Sztálini Alkot­mány elfogadásának. Amint Sztálin elvtárs az alkotmány­tervezet tárgyalásakor a szovjetek VIII. rendkívüli kongresszusán tar­tott referátumában kiemelte, a Szovjet­unió alkotmánya „olyan okmány lesz, mely arról tanúskodik, hogy ami a Szovjetunióban megvalósult, épp úgy megvalósítható más országokban is." Ez a jövőbelátó megállapítás azóta valósággá vált, a népi demokráciák társadalmi, gazdasági és állami rend­jének formálása, az után a nagy példa után indult és halad, amely az 1936­os Szovjetalkotmányban testesül meg. A mi 1948 május 9-iki Alkotmányun­kat is a Sztálini Alkotmány szelleme járja át. Lényege szerint mi a szovjetalkot­mány? Acélváz, melyet a proletariátus har­cai közben és győzelmeinek eredmé­nyeként öntöttek, edzettek és magas­baemeltek és 1936-ban a szovjetek VIII. rendkívüli kongresszusán Sztá­lin elvtárs bölcs vezetésével elfogad­tak. A szovjetalkotmány rögzíti a szocialista szovjetállam gazdasági fundamentumát, társadalmi rendjét, szövetségi államszervezetét, legmaga­sabb államhatalmi szervét: a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsát, a kormány-' za r élén álló minisztertanácsot, az államigazgatás szovjetszerveit — mindazokat az újtípusú szerveket, amelyek a Szovjetunióban megvalósí­tották a szocializmus épületének elké­szültét, áttörhetetlen gátat emeltek a szennyes fasiszta áradatnak, szétzúz­ták a Föld szégyenét, a kapitalista imperializmus nemzette hitleri agresz­sziót s ma lankadatlan lendülettel munkálják a kommunizmus építését Az alkotmány szabályozza a bírósá­gok és ügyészségek működését. A szovjet polgárok ga/.dasági és politi­kai jogait, kötelességeit és szabadsá­gát, boldog életlehetőségeiket úgy állapítja meg, hogy ezzel a polgári alkotmányokban szereplő s a kapita­lizmus érdekei szerint megfogalma­zott emberi jogok helyébe a dolgozók emberi jogait, tehát újértelmü és új tartalmú emberi jogokat foglal tör­vénybe. Igy jogot ad arra, hogy min­den szovjetpolgár biztosított munkát kapjon megfelelő díjazással, hogy a meghatározott napi munkaórák után pihenés jusson neki és évenként ki­ji.ró fizetéses szabadsága alatt üdülő­házakban és szanatóriumokban üdül­hessen. Az alkotmány a szovjet pol­gároknak aggkorukra és munkaképte­lenség esetére anyag! ellátást bizto­sít, betegség esetén pedig ingyenes orvosi segélyt, és kezelést gyógy­fürdőkben. Az oktatás Ingyenessége és a díjtalan szakmai képzés megva­lósítja a szovjetpolgár jogát művelő­désre. A Szovjetunióban a nő egyen­jogú a férfival gazdasági, állami, tár­sadalmi. kulturális és politikai téren Bármilyen nemzet vagy faj hozzá­tartozói is a szovjetpolgárok, teljesen egyenjogúak, s felsőbbrendűségnek, gyűlöletnek, vagy lenézésnek hirdetőit a tö. vény szigora sújtja. Törvény biz­tosítja a Szovjetunió polgárai számá­ra a szólásszabadságot, továbbá a sajtó, a gyülekezés, felvonulások és tüntetések rendezésének szabadságát, valamint egyesületek, tömegszerveze­tek megteremtését, kulturális, techni­kai és tudományos társaságok alapítá­sát. És végül minden 18 évnél idő­sebb szovjetpolgár — az elmebetege­Irta: SAS ANDOR ket és a büntetéssel sújtottakat kivé­ve, — mindennemű megszorító felté­tel nélkül, tehát tekintet nélkül a múltban folytatott tevékenységére, szavazati joggal élhet a dolgozók küldötteinek választásán s minden 23 ;vnél idősebb szovjetpolgár megvá­'asztható, vagyis passzív választó­joggal bír E jogoknak őréül az alkot­mány a népi bíráskodást rendeli. IVIiben különbözik gyökeresen a Szovjetunió alkotmánya a 18. és 19. század polgári alkotmányaitól? Az i tóbbiak a hűbéri monarchiák abszo­lutizmusához képest haladást jelentet­tek, de hogv mennyire haladt el ő fe­lettük is az idő, kitűnik akkor, ha ala­posabban szemügyre vesszük meg­fogalmazásukat, ha szavaikat össze­hasonlítjuk az akkori burzsoá társa­dalmi vlósággal és a szovjet társada­lom mai valóságával. A Sztálini Alkotmány az ember va­lóságos, minden elnyomatástól és ki­zsákmányolástól való felszabadításá­nak okmánya. Az első olyan alkotmány az embe­riség történetében, melyet 1. nem az uralkodó kisebbség, al­kotott meg a dolgozó nép többségé­nek hozzájárulása nélkül, az utóbbi­nak gazdasági és hatalmi eszközökkel való fékentartására, hanem a dolgozók összessége vitatott meg és a maga törej<véseit mozdította elő vele, 2. megszünteti azt az állapotot, hogy a termelő és a munkaeszközök felett egyes kizsákmányolók és osz­tályok, mint magántulajdonnal ren­delkezzenek, felhasználják őket a dol­gozók kizsákmányolására, az alkot­mány tehát a szocializmust törvényesíti 3. amit a Sztálini Alkotmány tar­talmaz, az már megvalósult, tehát nem követelményeket, nem jövőbeli lehetőségeket foglal össze, 4. olyan gazdasági és politikai, bol­dogulási és művelődési jogokat bizto­sít minden szovjetpolgárnak, amilye­neket eddig sehol nem foglaltak tör­vénybe s olyan egyenesen és egyér­telmű módon teszi ezt, amely nem is­mer utólag becsúsztatott feltételeket, kibúvókat. A Sztálini Alkotmány a kapita­lista országok elnyomottjai számára a kiküzdendő nagy célok felmutatását jelenti. A Szovjetunió népei számára pedig megvonja az emberiség felsza­badításának arcvonalán kivívott győ­zelmeiknek mérlegét. Ezeknek a győ­zelmeknek eredmény , hogy a Szov­jetunió a munkások és parasztok ál­lama, benne minden hatalom a dolgo­zóké, gazdasági alapja a termelő és • unkaeszközök szocialista tulajdona. Nincsenek kizsákmányoló osztályok, amelyek a nemzetek között torzsalko­dásokat szítanak, nem elnyomott pro­letariátus, hanem felszabadult, új munkásosztály dolgozik az ipari üze­mekben, a kollektív termelés és a ha­ladó agrotechnika jelentőségét értő parasztság műveli a földet és a mun­kások és a parasztok államának tö­rekvéseivel összeforrt új, haladó ér­te'miség végzi a technika fejlesztésé­nek, az irodalom és a tudományok művelésének munkáját. A Sztálini Alkotmány erkölcsi se­gítség és felbecsülhetetlen támogatás mindazoknak, akik bárhol a fasiszta barbárság ellen folytatnak harcot. • A polgári alkotmányok olvasóju­kat többé-kevésbbé a trójai falóra em­lékeztetik, mely a görög monda sze­rint hadicsel eszköze volt, ugyan­így a burzsoá államokban a polgári alkotmányokat a proletariátust meg­tévesztő, teliát társadalmi, szociális hadicselnek szánták. Tudjuk, hogy Trója ostroma 10 évig tartott, az ost­romló görögök — tengerparti város elfoglalásáról volt szó — látszólag visszavonultak, hajóra szátltak. de nem vitorláztak haza, hanem a part közelében, egy sziget mögött elrejtőz­tek. Trója alatt visszahagytak egy ha­talmas faalkotmányt, fából mesterien faragott lovat s a naiv trójaiak azt hitték, hogy valami fogadalmi aján­dék, mely védeni fogja őket, bevitték falaik közé, a következő éjszakán a falóban elrejtőzött görög katonák elő­jöttek, jelt adtak a part közelében lap­pangó főhad visszatérésére és egy ókori Bertalanéjszaka megpecsételte Trója sorsát. A polgári alkotmányok falovai is külsőleg formásán vannak megácsol­va, vonzóan kidolgozott és kisimított a felületük, az alkotmányozó gyűlé­sek és egyéb törvényhozó testületek elfogadják őket, a trójai falóra emlé keztető új rendet törvénybe iktatják. Nagy számú megtévesztett szabad élet megindulását várja. Következik azonban a csalódás: gátlás nélkül ak­cióba lépnek az alkotmány falova kö­rül a reakció karhatalmi és erőszak­szervei. A jóhiszemű tömegeket az a sors éri, amilyen Trója népének jutott, amilyent Párizs forradalmi proletá­riátusának 1848 februárjában aratott győzelme után 1848 júniusában a francia Haynau, a véreskezű Cavaig­nac tábornok készített. Trója lakóit csak kardélre hányták, Cavaignac sor­tűzzel dolgozott. * Az ókori Rómának a formális jog, a kodifikálás iránt volt érzéke és 12 táblás törvényét, mely a római pol­gár alapjogait biztosította, a hagyo­mány szerint ércbe vésték, de ezek a törvények említés nélkül hagyták a rabszolgák sorsát s a bennük biztosí­tott jogok az uralkodó osztály jogai voltak. Ugyanezt lehet elmondani minden későbbi alkotmányról, még a polgári köztársaságok alkotmánytör­vényeiről is. A Sztálini Alkotmány azonban azt foglalja törvényes formá­ba. aminek megállapítását az elnyo­mott osztálvok beláthatatlan idők óta követelték, de követelésük teljesítését elérni nem tudták. A Sztálini Alkotmány rendelkezé­seit nem kell érctáblába vésni, ércnél maradandóbbá teszi ezeket az a tény, hogy politikai alapjuk a földesúri és a kapitalista uralom megdöntésével s a proletáriátus diktatúrájának kivívá­sával teremtődött meg, amint az második cikkelyében olvasható. Sztálin elvtárs említett előadói re­ferátumában beszél arról a jogos büszkeségről, mely a Szovjetunió munkásosztályát, parasztságát és dol­gozó értelmiségét eltölti, ha vissza­tekint küzdelmeire, melyeknek gyü­mölcse a szocializmus megvalósítása a Szovjetunióban és a megvalósulás­nak törvény formájában való öntése az 1936. alkotmányban. A Szovjetunió mint újtípusú szocia­lista állam a legszabadságosabb és leghaladottabb elveket testesiti meg. A'legteremtése és fejlődése, nemzetei­nek élete és alkotásai azt a nagy tör­ténelmi tanulságot szolgáltatják, hogy ott, ahol súlyos volt az elnyomás, ott érdeklődtek a legszívósabb felszaba­dító energiák. Ezzel szemben ott, ahol — mint az úgynevezett fejlett kapita­lizmus országaiban — csillapító en­gedményeket tettek az elnyomottak­nak, ezzel elködösítették a megvalósí­tandó szocialista végcélt, letompítot­ták — és ez a megalkuvó vezetők bű­ne, — a dolgozó tömegek harci kész­séget. DZSAMBUL: sfáliHi /Qlk olmávuj Dalom, te száll j fel a falvak fölé, halljátok, puszták, Dzsambult, a dalost. Sok törvényt ismertem, mióta élek, sok hát görnyedt meg törvények miatt, sok szemből hullt könny törvények miatt, s a homlokokon .mély ráncok vonullak. Törvénye Allahnak meg Ablái kánnak, és törvénye a véres Miklós cárnak, törvény, mely elhurcolta gyermekünket, törvény, mely semmiért halállal büntet, mely lányaink árulta, mint a barmot, a falvainkat elszegényített e, a gazdagokat megkövérltette, s igájukat a nép nyakára tette. Ilyen törvény ol 'tt kedvire jár a jogtalanság, éhinség, halál. Dalom., te szállj fel a falvak fülé halljátok puszták, Dzsambult a dalost. Ma kicsi lábnyom — holnap széles út, kis forrásvize a tengerbe fut, kemény ércből lesz hajlékony acél, a név lesz bölcsebb, ha a bölcs beszél. Boldog életből gyermekek születnek kik mindenkinél boldogabbak lesznek s o dal, mely velvk együtt születik, a kolhoz szépségével megtelik. Csendülj fel, lant, a kolhozok felett, halljátok, puszták, Dzsambul énekét! Hallgasd, Kasziek, Kaszkelen, Karakon, a nagy szovjet törvényről szól dalom. Törvény, amelyből boldogság fakad, mely termővé tesz puszta tájakat, törvény, melytől dalos szivünk kigyúl, törvény, melytől az ifjúság virul, törvény, mely a vadon természetét a dolgos néppel hódítattja meg. Törvény, mely szabad hősöknek mutat, nagy tetteik felé merész utat, törvény, amely népünknek ünnepére dicsőséget hoz művésznőnk fejérc. Törvény, mely szerint a falvak fia fölmegy a város iskoláiba. Törvény, mely minket egyenlő jogon testvér-népek koszorújába fon. Dalra, dalosok, dagadjon dalotok árja, dalt zengve a Sztálini Alkotmányra, a népgyűlésbe is dalok vigyék hírül nagy népek testvéri frigyét, zengjétek virágzó hazánkról a dalt, zengjétek a munkát, harcot, diadalt, s kit szivünkben zártak az embermilliók, Sztálint — a gondos apát, a bölcset, a jót. Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása. LAHUTI: cA S&áJini cMkúhnáiup Sztálin ajándékot küldött a népnek: mint fény világít, mint a tüz melenget, az arcok büszkeség lázában égnek, szivek falán a jégkércg felenged. Az Alkotmány az új világ kohója, acélkapoccsal forraszt egybe minket, az ó-világ mérgétől ez megóvja s bombáitól megvédi népeinket. Az Alkotmányra gondolunk, Sztálinra, s megállunk, mint egyetlen sziklakő; megszűnt a népünk küszködése, kínja, — sziklán a boldogság virága nő. A testvérnépek új törvénye mint a mesék madara száll hazám felett, levillan fényben fürdő tájainkra, zeng sosem hallott, drága éneket. Felnéz reá a szélesmellű kolhoz, selymes vetését büszkén lengeti, — vízduzzasztók sörénye és a kormos gyárak kéménye integet néni. Csodás madár! Eget-földet betöltő dalod a népem nyílt szivét elönti: megpendíti halk hangszerét a költő s a nagy Sztálint e kis dallal köszönti. Képes Géza fordítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom