Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-28 / 302. szám, péntek

1951 december 28 KÜLPOLITIKAI SZEMLE UJSZ0 Az NDK kormánya december 22­iki rendkívüli ülésén törvényt ha­gyott jóvá a Német Demokratikus Köztársaság nemzetgazdaságának fejlesztéséről az 1952. évben. Ottó Grotewohl, az NDK kormányelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy az 1952. évre szóló nemzetgazdasági teVvnek nagy jelentőségű van az NDK lakossága életszínvonalának további emelésében és a Németor­szág békés egyesítéséért folytatott harcban. * » A kinai békenépbizottság leg­utóbbi jelentéire szerint a kínai nép már 3062 harci repülőgép megvá­sárlására szükséges összeget ado­mányozott a Koreában harcoló népi önkénteseknek. Ezzel a kinai nép eredetileg vállalt kötelezettségét 13 százalékkal teljesítette túl. Sénua lakossága hálás lelkesedéssel fogadta a szovjet éSelmiszeriialőt A TASzSz hírügynökség jelenté­se szerint Giuseppe di Vittorio, az olasz össz-szakszervezeti szövetség főtitkára táviratot küldött a szov­jet szakszervezetek Központi Taná­csának, melyben kifejezi az olasz dolgozók háláját azért a segítségért, amelyben a szovjet dolgozók az árvízsujtotta lakosságot részesítet­ték. Genua lakossága és az összes olasz tartományokból érkezett kül­döttségek nagy lelkesedéssel fogad­; ták a Tiinirjazev szovjet hajó kapi­I tányát és legénységét és a szovjet ' küldöttséget, akik december 23-án érkeztek Genuába a nagymennyisé­gű élelmiszert szállító hajón. December 23-án este a genuai Herceg-i palota körül és a szomszédos tereken nagy tömeg gyűlt össze. Az olasz dolgozók nagy lelkesedés­sel fogadták a szovjet küldöttek be­szédét és kifejezték az olasz nép mély háláját a szovjetnép nagylel­kű segítségéért. Az olasz dolgozók ezt a szovjet segítséget a barátság és a béke üzenetének tartják. + Tarvisi olasz határmenti állomás­ra számos élelmiszert szállító vas­úti vagon futott be, amelyek Ma­gyarországról érkeztek az árvíz­sú;'totta olasz lakosság segélyezé­sére. Az Avanti cimü lap' jelenti, hogy a rendőrség letépdeste a va­gonok feliratait, amelyeken ez ál­lott — „A magyar dolgozók aján­déka az árvizsújtotta olasz lakos­ságnak." A demokratikus szervezetek tilta­kozására a rendírhivatalok kijelen­tették, hogv a vagonok feliratait Rómából érkezett parancsra távolí­tották \el. Churchill és Eden Eisenhowerrel tárgyaltak Churchill az európai hadsereg halotti levelét írta alá, még mielőtt az megszületett volna Az elmúlt hét legjelentősebb ese­ménye Visinszkij elvtárs két hatal­mas leleplező beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezetének politikai bizottságában a hírhedt „100 millió dolláros" amerikai kémtörvényröl. Jelentős diplomáciai sikernek szá­mít már maga az is, hogy ezt a kérdést a politikai bizottság vitatja meg. Ismeretes, hogy az amerikaiak és legszolgálatkészebb csatlósaik mindent elkövettek az ügy elsül­lyesztésére. Azon igyekeztek, hogy — ha már nem kerülhetik ki a kér­dés tárgyalását — a közgyűlés elé utalják az ügyet, ahol nincs lehető­ség a részletes, beható vizsgálatra. A szovjet ENSz-küldöttség harcos, önfeláldozó munkája, a szovjet kor­mány cselekvő békepolitikájának és bizonyítékainak rendkívüli ereje, a megcáfolhatatlan bizonyítékok sora kényszeritette az amerikai imperia­listákat, hogy hozzájáruljanak e szégyenletes törvény tárgyalásához a politikai bizottságban. Az ameri­kai politikának ez a veresége elvá­laszthatatlan része az egész ENSz légkör alakulásának, amelyről Vi­sinszkij elvtárs így beszélt: „Az amerikai monopóliumok kiejtik ke­zükből azokat az eszközöket, ame­lyekkel egész sor országra nyomást gyakoroltak, ezek az országok ugyanis kezdik felismerni az ameri­kai erőszak elviselhetetlen jármát és ilyen, vagy olyan formában ere­jükhöz mérten tiltr.kozni és harcolni kezdenek ez ellen a járom ellen. Mindaz, ami ezen az ülésszakon tör­tént, arról tanúskodik, hogy mély­ségesen igaz az egyik kapitalista lapnak ez a megállapítása »mely szerint az Amerikai Egyesült Államok tekintélye katasztrofálisan ha­nyatlik az egész világ szemében". Visinszkij elvtárs első beszéde után, Mansfield amerikai küldött, — aki mellesleg közvetlenül résztvett en­nek a törvénynek az előkészítésé­ben — beismerte, hogy az említett törvény 100 millió dollárt irányoz elő a Szovjetunióból és a népi de­mokratikus államokból megszökött fasiszták és árulók kémtevékenysé­gének pénzelésére. Ezt a beismerést Mansfield göbbelsi stílusú, vad és durva szovjetellenes koholmányokba csomagolta. Mansfield beszéde a harmadik kirívó példája volt az amerikai diplomácia hazugsághad­járatának. Gross, az USA egy má­sik megbízottja, néhány héttel ez­előtt „teljes egészében tévesnek" nevezte a kémtörvényt leleplező szovjet javaslatot. Röviddel utóbb — mint. ismeretes — földre kény­szerítettek magyar terület felett egy amerikai katonai repülőgépet, amelyet diverzánsok szállítására készítettek elő az amerikaiak. Né­hány nappal később kiderült, hogy Romániában két ejtőernyős diver­zánst tartóztattak le Gross úr erre szűkítette kissé a hazugság mére­teit és a népi demokráciákról most már nem téve említést, azt. mondot­ta, hogy az amerikai bandita-tör­vény nem irányul a Szovjetunió el­len. Nem telt bele három nap — s a szovjet hírszolgálat nyilvánosságra hozta, hogy a Szovjetunió területén két kémet tartóztattak le és végez­tek" ki. Ezeket az amerikaiak nyu­gatnémetországi „menekült-táborok­ban" szervezték be, s amerikai re­pülőgépről dobtak le a Szovjetunió területe felett. Ezekután Visinszkij elvtárs első beszédére Mansfield már csak mindenféle v „érveléstől" mentes, vad átkozódással válaszol­hatott. Ez a viselkedés — mondotta Visinszkij elvtárs második beszédé­ben — nem indokolt. Az ENSz-ben történt eseményekből „az atlanti tömb urainak le kellene vonniok a tanulságot... és eszerint kellene viselkedniök a politikai bizottság­ban. A világ eseményei meg fogják tanítani ezeket az urakat, hogy jobban "és figyelmesebben vegyék Szemügyre azt, ami körülöttük történik és le fogják lohasztani azok gőgjét, akik az egész vilá­gon uralkodó nemzetnek tekintik magultat." A nemzetközi erőviszonyok változá. sának ilyen éles elemzese után Vi­sinszkij elvtárs megsemmisítő gúny­nyal zúzta szét az amerikai kül­dött „szabadságról" szóló üres „ér­velését" „ ... az a szabadság, ame­lyet itt az amerikai kongresszus tagja egekig magasztalt... a dollár szabadsága, az éhenhalás szabadsá­ga, a munkanélküliség szabadsága. Azok beszélnek itt nekünk „sza­badságról" és „demokratikus jogok­ról", akiknek országában az Al Ca­pone- és Pendergast-féle banditák uralkodnak. Ezt pedig senki sem tagadhatja le. Önök legalábbis szé­gyelhetnék magukat azért, hogy az igazi szabadság és igazi demokrá­cia mintaképének szerepében tet­szelegnek". A Szovjetunió és a népi demokráciák népének egységes aka­ratát tolmácsolta Visinszkij elvtárs, amikor keményen leszögezte: „A mi területeink nem Anglia és Fran­ciaország^ területei, amelyek felett lehet repülni, söt. .. szárazföldi 'és légi atomtámaszpontokkal is lehet rendelkezni és ahol úgy lehet visel­kedni, mint odahaza .. Visinszkij elvtárs két rendkívüli jelentőségű beszéde az amerikai imperializmus gaztetteinek megcá­folhatatlan és történelmi mélységű leleplezése, egyben újabb tanúsága annak, hogy a Szovjetunió kormá­nya, a szovjet ENSz-küldöttség fá­radhatatlanul védelmezi a népi de­mokratikus országok békéjét, sza­badságát, függetlenségét az ameri­kai kém- és di\ erziós tervekkel szemben. Ezen a héten egyébként az ENSz­ben az amerikai diplomácia egy jel­lemző részletkérdésben ismét kimu­tatta a foga fehérét. Szovjet-Bjelo­russzia megbízottjával szemben a monarcho-fasiszta Görögországot választották a Biztonság 5 Tanács tagjává. Már 1945 óta íratlan ineg. egyezés áll fenn a nagyhatalmak között, amely szerint a Biztonsági Tanács nem állandó tagjait megfelelő arányban egy­egy földrajzi körzetből választ­ják. Igy például e megegyezés részeként az ENSz megalakulása óta egy szláv államot is bevettek a nem ál­landó tagok sorába. Ezt az íratlan megegyezést az imperialisták már tavaly megszegték, amikor provo­katív módon értelmezve a megálla­podást, a titóista Jugoszláviát csem­pészték be a Biztonsági Tanácsba. Most egyenesen a monarchofasiszta Görögországot nevezték ki „szláv államnak", s azt juttatták helyhez a tanácsban. Méltó pártfogók — méltó pártfogoltak! Ugyan kit tá­mogasson a 100 millió dolláros kémtörvény Amerikája, ha nem a monarchofasiszta Görögországot, ahol a makronizoszi. trikeri és ev­stratioszi haláltáborról még a mun­kásáruló görög „Machi" cimü lap is megállapítja, hogy „Hitler, Mus­solini és Franco táborainak mintá­jára épült". Ugyan kit támogasson Mansfield úr Amerikája, ha nem a monarchofasiszta Görögországot, ahol az athéni Averof-börtön a leg­szörnyűbb kínzások színhelye — akár a hitleri megszállás idején. Kit támogasson, ha nem a mon­archofasiszta Görögországot, amely­nek börtöneiben százezer számra sínylődnek a hazafiak, amely a nép nyomora közepette is tízmilliárd drahmát irányzott elő új börtönök építésére. Kit segítene, ha nem azt a monarchofasiszta Görögországot, amelynek területéről indítja „utolsó útjukra" kémeit és diverzánsait a népi demokráciák felé. Meg kell jegyeznünk, hogy még ebben a kérdésben is megmutatko­zott az erőviszonyoknak az az elto­lódása, amelyről Visinszkij elvtárs is beszélt. Az amerikai szavazógép ezúttal is — enyhén szólva — nyi­korgott. Több mint egy tucatszor kellett szavazásra bocsátaniok az amerikaiaknak a kérdést, míg vég­re elérték a megfelelő szavazat­többséget. Az ázsiai országok kormányai ez­úttal is sorozatosan a monarcho­fasiszta Görögország ellen sza­vaztak. Ennél is kínosabb volt azonban, hogy •— bár a szavazás forma sze­rint titkos volt — nyilvánosságra került: egészen a legutóbbi szava­zásokig az angolok is a görögök be­bocsátása ellen adták le szavazatu­kat. Az angol sajtó az elkeseredett Glasgowban ünnepi gyűlést ren­deztek Wiliam Gallacher 70. szüle­tése napjának tiszteletére. W. Gal­lacher egyike Nagy-Britannia Kom­munista Pártja megalakítóinak és a párt végrehajtó bizottságának el­nöke. Az ünnepi gyűlésen, amelyen több, mint 3000 ember vett részt Nagy-Britannia összes részeiből, felolvasták többek között a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának W. Gallacher elvtárs 70. születése nap­ja alkalmából küldött üdvözlő táv­iratát. + A „Le Drapeau Rouge" című lap jelentése szerint Belgiumban de­cember 20-ig több, mint 259 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Az utóbbi két hónap alatt a munka­nélküliek száma 68 ezer fővel emel­kedett. * Amint az amerikai sajtó jelenti, az 1951-es évben az amerikai mo­nopóliumok több, mint 60 milliárd­nyi dollár nyereséget zsebeltek be (az adók leszámítása nélkül), tehát majdnem másfélszer többet, mint az 1950. évben. Az amerikai mono­polistáknak óriási nyereségeit a lá­zas fegyverkezés és a koreai hábo­rúba szállított fegyverek és fel­szerelések teszik lehetővé. • A „Cio News" cimü hetilap cik­ket közöl a gyermekek kizsákmá­nyolásáról az USA-ban és megálla­pítja, hogy hivatalos adatok szerint több, mint 300 ezer tíz- és tizenöt év közötti amerikai gyermek mun­káját törvényellenesen használják fel az élelmiszeriparban." < amerikai támadások ellenére mély- J ségesen hallgatott. Csak a Daily Express írta meg, hogy „Churchill fogadta az átutazó Venizelosz gö­rög miniszterelnökhelyettest és el­magyarázta neki: mi az oka Anglia viselkedésének a Biztonsági Tanács tagságával kapcsolatban lezajló sza­vazás ügyében." Teljesen világos: ez az ok kapcsolatban van Chur­chill januáir elején esedékes wa. shingtoni utazásával. Kétségtelen, hogy Churchill pénzért megy Wa­shingtonba, s utazása előtt a legkü­lönbözőbb módokon igyekszik erősí­teni helyzetét az alkuban, hogy mi­nél számottevőbb összeget kaphas­son a fegyverkezési terhek miatt' válságba zuhant Anglia számára. Az elmúlt héten a görög ügyben tanúsított magatartás mellett más jelenségek is mutatták ezt. Ilyen A múlt hét elején Párizsban ösz­szejöttek Churchill britt miniszter­elnök és Eden brit külügyminiszter Pleven francia miniszterelnökkel, Sohuhman külügyminiszterrel, Eisen hower tábornokkal és Montgomery tábornaggyal. A nyugati sajtó hírmagyarázatai arról tanúskodnak, hogy a támadó imperialisták táborában lévő ellen­téteket ez a látogatás nem enyhítet­te. A párizsi sajtó jelentése szerint a tárgyalások magvát elsősorban a britek részvételének kérdése képez­te a támadó úgynevezett európai hadseregben. Ezenkívül megtárgyal­ták Németország újrafelfegyverzé­sének kérdését és a britek állás­pontját, az Úgynevezett Schuhman­tervvel szemben, valamint a közel­és távolkeleti helyzetet, ahol mind a brit, mind a francia imperialisták­nak egyre súlyosabb nehézségeik vannak a gyarmati nemzetek nem­zeti felszabadító harca fokozódásá­nak következtében. A l'Humanité című francia lap Churchill párizsi látogatását Churchill Trumanna.1 folytatandó tanácskozásai előjáté­kának és főpróbájának nevezte. Amint ismeretes, erre a Churchiü­Truman találkozásra január elején Washingtoniban fog sor kerülni. ! volt Churchill kijelentése az angol alsóházban arról, hogy a „munkás­párti lázadó Bevannak igaza volt", amikor tűrhetetlennek mondotta az Angliára nehezedő fegyverkezési terheket. A fennálló és élesedő an­gol-amerikai ellentétek mellett ez­zel a politikai manőverrel is ma­gyarázható az a „szilárdság", ame­lyet Churchill és Eden ezen a héten lefolytatott párizsi tárgyalásaik során tanúsítottak. Az amerikaiak megbízásából Pleven francia mi­niszterelnök és Sehuman külügymi­niszter arra igyekeztek rávenni Churchillt, hogy változtassa meg a római atlanti tanácskozás idején elfoglalt álláspontját és csatlakoz­zék az amerikaiak által támogatott „Pleven-tervhez" s annak szerves részéhez: az „európai hadsereghez". Az angol félhivatalos Reuter-iroda Churchillnek Párizsba érkezése előtt a „New-York Times" azt írta, hogy Washington és Párizs azt kí­vánják, hogy a brit kormány vilá­gosan jelentse ki, hogy támogatni fogja az európai egyesülést és első­sorban az európai hadsereget, azaz, hogy a brit kormány feltétlenül al­kalmazkodjék a támadó szervezet amerikai elképzeléséhez. A tanácskozás után kiadott hiva­talos jelentésből, valamint a fran­cia sajtó híreiből is kitűnik, hogy az amerikai kormányköröknek ez az óhaja nem teljesül és hogy Churchill továbbra . is igényt tá­maszt arra, hogy egyenrangú fél legyen az USA támadó terveiben. A l'Humanité a párizsi tanácskozá­sok befejezése után ezt írta: „Világos, hogy Nagy-Britannia ki. tart elutasító álláspontja mellett az „Európai hadseregben" való rész­vétel tekintetében". A Churchill és Eisenhower között lefolyt megbeszélések nem oldották meg ezeket a nehézségeket. Ügy­szólván az egész francia burzsoá sajtó így vélekedik. A Combat című lap ezt írja: „Churchill aláírta az európai hadsereg halotti levelét, amely még születése előtt meghalt". szövetsége, a tuniszi földművesek, iparosok, kereskedők, stb., szövet­ségei. A sztrájkban az ország városi és vidéki lakosságának összes rétegei résztvettek és főleg Tunisz városá­ban került hatalmas tüntetésekre sor. A gyarmati hivatalok elnyomó intézkedései ellenére az összes üz­letek zárva maradtai; és az iparo­sok is beszüntették a. munkát. | azt írta, hogy ezeken a tárgyaláso­kon Churchillék „csak igen lazán fogalmazták meg" az „európai had­sereggel" való együttműködést. Mint mindig, ezúttal sem feled­kezhetünk meg természetesen arról, hogy a fennálló nézeteltérésekkel szemben a különböző érdekű hábo­rús uszítókat végső fokon összekap­csolja' a szabad népek elleni támadó háború kirobbantásának vágya. To­vábbra is a tömegek szívós béke­jiarca az egyetlen erő, amely meg­akadályozhatja a háborút. Ennek az erőnek a növekedésével a háború szervezőinek meg kell majd érte­niök, hogy — mint Visinszkij elv­társ mondotta: „A világ esemé­nyei . .. nem az ö terveik szerint alakulnak, hanem a társadalmi vi­szonyok belső fejlődési törvényei szerint". Koreai hadijelentés A koreai Népi Demokratikus Köz. társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti december 26­án, hogy a koreai néphadsereg egy­ségei szoros együttműködésben a kinai népi önkéntes csapatokkal vé­delmi harcokat folytatnak az ed­digi vonalakon és az amerikai-brit beavatkozóknak és a liszinmani csa­patoknak továbbra is súlyos veszte­ségeket okoznak. Tunisz dolgozóinak hatalmas tiltakozása a francia gyarmati elnyomás ellen A párizsi sajtó jelentése szerint december 21-én egész Tuniszban há­romnapos általános nemzeti tilta­kozó sztrájkot tartottak a francia gyarmati elnyomás ellen. A hazafias sztrájkot az összes ! demokratikus és nemzeti szerveze­tek támogatták, közöttük Tunisz Kommunista Pártja, más politikai pártok, a tuniszi össz-szakszervezeti szövetség, a tuniszi munkások

Next

/
Oldalképek
Tartalom