Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-28 / 302. szám, péntek

UJS20 1951 december 28 T. SZIDIBEKOV: c/t JLetiini (Jžtti^ ,-Qgy falu fénybe ölfözölt Késő ősszel megtelepedett a félnomád törzs a napsütötte hegy lábánál. Itt rendezte be téli szállását. A törzs tagjai felállították jurtáikat és csak néhányan építettek maguknak kisablakú vályogviskót. A jurták, a sátrak, amelyeket kifakult nemezrongyokkal borítottak be, könnyed, kékesszürke füstöt eregettek a hideg ég felé. A gyermekek nem mozdultak el a tűzhely mellől, az állatok nagyokat bőgtek, mert fáztak, testüket beborította a vastag zúzmara. Tehetetlenül egymáshoz dörgölődtek. A jeges szél vadul verte a sátrak falát, mintha csak a hegyekben koborlő törzsek nyugtalan életéről dalolna. Ez volt az az időszak, amikor a kemény nomádéletben kifáradt kirgizek éppen megkezdték a maguk új életének felépítését, elindultak Lenin útján. Már a hajnali szürkület előtt vad vágtában száguldottak a lovasok, éles árkokat vájva a hóban. Törzsről törzsre vágtáztak, hajszolták lovukat. De nem kerültek ki egyetlen törzset, egyetlen magános pásztort sem, aki valahol a sziklás tisztáson legeltette juhait, Szomorú hírt hoztak: — Emberek! Lenin, az atyánk meghalt... Mindenfelöl összegyűltek a lovasok. A törzsek tagjai báránybundájukba húzták fejüket, kétrét hajtották ostorukat és szomorúan hallgattak. A világ elsötétedett. Mintha sötét felhők borították volna el a napot. Az emberek szemükbe húzták a sapkát, tekintetük a földet kereste, úgy ültek lovukon, mintha harcba indulnának. A tájat borító hó is ünnepélyesen szomorúnak látszott. — Ó, világ! — suttogta halkan egy öreg és előredőlt nyergében. A bölcs számára még eze.- esztendő is kevés ezen a földön. Miért mentél el oly korán tőlünk, Atyánk. Hiszen látodj hogy rendezetlen az életünk és tudod, hogy a kirgizek ezer éve vártak Téged. Hallod! Segítőnk ezer esztendeje vártunk és most, amikor megértettünk Téged, most méssz el tőlünk, barátunk, oltalmunk, te, aki megvédtél bennünket a szelektől! .. Amikor az preg elhallgatott egy másik, hasonlóan vén lovas, lépett elő, szemöldökére húzta elnyűtt sapkáját, felemelte ostorát, — ezzel is jelezve, hogy csendet kér — és aztán gyenge, öreges hangon megszólalt: — A hegy mellett mindig hegyek állnak! Ha a vezérünk be is húnyta szemét, az ügye tovább él. Atyánk, Leninünk fénye mindig velünk lesz. Azt mondtam: — hegy mellett mindig hegyek állnak. Most Lenin tanítványai vezessenek bennünket a nomád életből a népek gyönyörű, sžovjet életébe. * Évek multak. Felismerhetetlenül megváltozott a hegyi törzsek képe. Ahol azelőtt rongyokból készített nyomorúságos sátortábor állt, most zöldelö topolyafák díszítik a tanyákat, a falvakat, az árnyas kertek -gazdagon jutalmazzák gyümölcsükkel az embereket. A széles utcákon hatalmas traktorok zúgnak, tevenagyságú kombájnok járnak. Üj élet! Üj szokások! Üj emberek! A nagy Kulanak-tanya ott állt a bővizű, mindig zúgó Narin folyó partján. A folyó a Tian-Sán hegyről zúdul alá. Viharosan zúg az árja, de megíékez'k a gátak és a folyó vize megbékélten folyik az új mederben, a, csatornában, — vidáman és zajosan. Járnak a turbinák. Elérkezett a nap, amikor a komszomol-csoportok bekiáltanak minden egyes ház ajtaján: — Készüljetek az ünnepre!... Ma megvilágítják házaitokat Iljics lámpái! A komszomolisták eljutottak a falu szélén álló fehér házba is, melynek két ablaka délre néz. A hetvenesztendős Aim örömmel fogadta az ifjúságot. És amikor Isza komszomolista megkérdezi, hallotta-e a nénike az újságot. Aim felemeli kiszáradt kezét és rámutat az éppen felszerelt villamosvezetékre: — Hogyne hallottam volna ... Tudom, hogy ma kigyullad házunkban Lenin lámpása. Üljetek le kedveseim. Fogadjátok ezen a gyönyörű napon öreganyátok kezéből az ételt. Leveszi a fazék fedőjét és színültig megtölti a bögréket zsuuráttal. savanyú tejjel. Aim keze reszket. És abban a pillanatban, amikor az egyik komszomolista felé nyújtja a bögrét, — kigyullad a fény. Természetesen valamennyi házban kigyulladt ebben a pillanatban a villany, de az öregasszonynak úgy tűnt fel, hogy ez a megdöbbentő jelenség csupán az ő házát látogatta meg. És Aim néni, aki eddig soha hasonlót nem látott, kiejtette kezéből a bögrét. Bocsássuk ezt meg neki, amint később ő is megbocsátott önmagának, észre sem vette, hogy összetört a bögre és a zsuurát szétfolyt a padlón! A megdöbbent Aim nem tudta levenni szemét a lámpa fényéről és csak két vagy talán három perc múlva szólalt meg suttogó hangon: / — Ha ilyen fényes,' hát égjen örökké... Pontosan így történt. Tizfenkét évvel ezelőtt a Tian-Sán hegyei között és nem tettem hozzá egyetlen irói képzeletszülte gondolatot sem. A fény, mint valamilyen szárnyas hírhozó elrepült egy sereg tiánsáni tanyába és végleg megtelepedett a hegyekben. Ragyog a fény Atbasban, az Ak Dzsar-kolhozban, él a világosság Issatk-Kulban, csillog Darkánbán, szétszórja aranysugarait Csetbajszorunban, Ak-Szuban, az egész nagy Csujvölgyben. Sansziban, Sokulukfcan és sok száz más kolhcz tanyában. De nem csak Iljics lámpáiról kell szólnom. Emlékezem a két év előtti őszre, amikor a „Kairm"-kolhoz cséplőgépei mellett töméntelen számban álltak a kazlak. Eszembe jut az öreg Szidik, amint tenyerével ernyőt vont a szeme fölé és úgy vizsgáltá a végeláthatatlan tájat. — Haj — haj — haj! íme, így alakult. Amikor még nagyobb kövekekkel „Moio-Tas"-sal csépeltünk egy egész esztendő is kevés lett voina az ilyen dús termés kicséplésére! Igy beszélt Szidik, mert a kolhoznak már villamostelepe volt, hatalmas elektromos cséplőgép végeite >el az ember helyett a fárasztó munkát és a kazlak egymás után kezdtek eltünedezni. Az öreg Szidik jól emlékezett még a múltra, s ezért tűnt fel előtte hihetetlennek, őszintén szólva, mesésnek a jelen. Az utas messziről láthatja Szárút és Darkánt. A kék Isszik-Kul tó partján terülnek el. A Vorosilovkolhoz a tengerszíne felett 1700 méterre fekszik. Ötszáznégy gazdaság tartozik a kolhozhoz, amelyet a kommunista Aszaneli Tolukbájev, a Honvédő Háború hős katonája vezet. Ez az ember már világot járt, sokat látott, ezért lekicsinylően szemléli a nem nagy erejű villanytelepet. Vájjon elláthat-e egy ilyen kis telep egy nagy kolhozgazdaságot?! Aszaneli és a kolhoz vezetősége elhatározta, hogy turbinát építtet a Zsunka folyón, hogy így megkétszereződjék a villanytelep ereje. A mult ősszel jártam a kolhozban, láttam a teljesen villamosított cséplést. Megnéztem a kolhoz kovácsmühelyét, az emeletes hengermalmot, a juhok gepesitett fürdőjét, a fűrésztelepet és az ugyancsak gépesített sílózot. A kolhozélet minden lényeges munkáját már a villamosgépek látják el. A Forradalom évfordulójára pedig felépült egy új ház: a kolhoz rádióerősítő telepe. — Ó, Artaman! Micsoda hangok ezek, honnan jönnek? — kérdezte az egyik pásztor, amikor először hallotta az ismeretlen hangokat. Csodálattal nézte a hangszórót és azon törte a fejét, hogy Przsevalszkból, vagy Frunzéből jön-e a zene? Artamanov állatorvos megmagyarázta neki, hogy a. hangok egyenesen Moszkvából jönnek, hogy Csájkovszky szimfóniáját hallja. — Ki ez a te Csáikovszkid ? — Egy nagy orosz zeneszerző... Rövid szünet után Lenszkij áriája hangzott fel. A pásztor mozdulatlanul előredűlve figyelt, csak az ajka és a szemöldöke járt. A hangverseny véget ért, a pásztor felállt, rámnézett és mosolygott: — Lenin atyánk fénye, — áldassék érte a neve! áldassék a villamosság! áldassék a „villamosének"! . y Egyszerre elakadt a hangja. Nyilván valami más jutott az eszébe. Nem Lenszkij áriája, hanem az, hogy milyen viharosan, sírt, üvöltött a szél a hegyekben, hogyan zúdult be a jurták rongyteteje alá, miként 'ázta a sátor falát. Gyengéden megragadta az állatorvos vállát és csendesen megszólalt: — Köszönet Artaman, rachNagy, örökzöld erdők között egy falu fénybe öltözött. Bús mécseken már nem mer&ng hallgatagon az esti csetnd. öreg anyók-ák tört szemén már nem bolyong a gyertyafény. A petrolámpa üvege már nem örök-fény ürege. ' ) Nem többé, nem, mert új erö, új fény forrása tört elö. Aram szálad a huzalon, mint multat seprő fuvalom. Izzólámpa fénye lobban s nyomán az árnyék összeroppan. Fény ragyog minden ablakon, a villany mindent fénybe von. Tiszta, tejfehér ragyogás simogatja a kis szobát. Könyv is kerül az asztalra, indul a ietü diadalra. Hát a rádió, mily csodás, zsong belőle a nagyvilág. Árad belőle nótaszó, hallgatni este, ó be jó! Szebb lett az élet, szebb bizony, fény szivárog az ablakon. És csorog, foly egyre tovább a törpe kis falvakon át. Tátraáljától a Csallóközig a jövöt huzalok szövik. Hirdetik a nép hatalmát, a dolgozók igaz uralmát. A testet öltött szebb világot: békét és a szabadságot. Dénes György. Beszámoló tanulmányutakról és tagtoborzásokról A Csemadok fegyverneki helyi szervezete november 18-án sikeres 41 résztvevővel az oroszkai cukorgyárba tanulmányi kirándulást ren dezett, amelyen főleg az Ifjúsági Kultúrcsoport tagjai vettek részt. Ez a látogatás nagyon hasznos és tanlságos volt számunkra. Tapasztalataink kil^ivitéséhez Karvas elvtárs járult hozzá szakszerű felvilágosítással. valamint az üzem dolgozóinak magyarázata egyes munkafolyamatokról. A második tanulmányutat december 19-én a tőrei szövetkezetbe tettük 70 dolgozó részvételével. E csoportban voltak szlovák és magyar szövetkezeti tagok, valamint magángazdák is, akik nagy érdeklődéssel jöttek megtekinteni a tőrei mat... Add át a mi rachmátunkat példás szövetkezetet. Sztálinnak. Rachmat a szovjet életnek, raehmat Sztálinnak. Fordította: Rajna Béla. Miután Furinda elvtársnak halaszthatatlan ügyben el kellett utaznia, a szövetkezet részéről Füri bőitek a (he ma dúh ta q tú ho rzdsáľúl Jó munkával a békéért A Csemadok udvardi helyi csoportja 1951. december 8-án megtartotta tagtoborzó gyűlését, amelyen Szabó Lajos tanító kultúrtárs a jelenlevők nagy tetszésére meggyőzően ismertette a Csemadok jelentőségét. Többször hangsúlyozta, hogy a Csemadok taglétszámának növelésével a béketábort erősítik, azt a béketábort, amelyet a világ dolgozóinak nagy és bölcs tanítója Sztálin elvtárs, a legnagyobb békeharcos vezet. Szabó kultúrtárs továbbá hangsúlyozta, hogy a Csemadok-nak aktív részt kell venmie az építőmunkában, amely hazánkban a szocializmus mielőbbi megvalósítását szolgálja. Hogy a hallgatóság mennyire megértette és magáévá tette a Csemadok tagtoborzásának fontosságát bizonyítja az akció óriási sikere. A gyűlés után 25 agitkettös jelentkezett, hogy résztvegyen a tagtoborzás felvilágosító munkájában. Egyszersmind meg kell azt is állapítani, hogy az udvardi helyi Németi Bizottság is bebizonyította, mennyire értékeli Bacilek elvtárs nyilatkozatát a Csemadok-ról. A helyi Nemzeti Bizottság ugyanis 25 dolgozót szemelt ki agitációs munkára a tagtoborzási akció sikeres végrehajtásához. Igy lett a 25 agitkettősböl 25 agithármas. A felvilágosító munkának azonnal megmutatkoztak a sikerei. 145 új tagot szereztek a Csemadok-nak, továbbá 45 új előfizetőt az Üj Sző-nak, 26-ot a Pravdának, 15 tagot az EFSznek, 70 tagot a Szovjet Barátok Szövetségének. Ezenkívül szétosztottak 750 tagsági igazolványt azoknak, akik még 1949-ben jelentkeztek a Szovjet Barátok Szövetségébe. Itt, ennél a felvilágosító munkánál, mutatkozott meg az összefogás óriási jelentősége. Éppen ezért a CsemaĽO'k udvardi helyi csoportja megfogadta, hogy ezután még szorosabban fog együttműködni az összes többi tömegszervezetekkel. Elhatározta, hogy a helyi Nemzeti Bizottság munkáját oly módon fogja elősegíteni, hogy Csemadok-tagokból felelősöket szervet, akik a mezőgazdasági munkákat fogják ellenőrizni az egyénileg gazdálkodóknál. Meglátogatják az olyanokat, akik nem végezték el idejekorán a mezei munkát és meggyőzik őket arrfói, hogy milyen káros dolgozó népünkre, ha a földek nincsenek idejekorán megművelve. Ha azonban a földjüket idejében és jól megművelik, akkor ők is nagyban hozzájárulnak ahhoz a nagy munkához, amely a béke megőrzéséért folyik hazánkban. Ezt a megalkuvás nélküli, szakadatlan békeharcot hazánk legjobb élmunkása, szeretett vezérünk és tanítónk Gottwald elvtárs vezeti, és ebből a békeharc\ bői nekünk magyar dolgozóknak aktivan kell kivenni részünket. Kutrucz Rudolf István munkacsoport vezető és Szkacsan István kultúrtárs adtak kimerítő és hasznos felvilágosító magyarázatokat. A szövetkezet korszerűen épített új munkáslakásai kellemesen leptek meg mindanynyiunkat.^Brovábbá megtekintettük a tőreiek gazdasági épületeit, berendezéseit az állatállománnyal együtt. Az állatállomány jókarban artása és elhelyezése a tervszerű gazdálkodás szép példáját tárta elénk. Nőtagjaink figyelmét azonban főleg a korszerűen berendezett szülészeti otthon, a dohányszárító és az új baromfifarm kötötte le. A nálunk alakulóban lévő EFSztagjai nagy érdeklődést tapúsítotóak, amidőn a tőrei tagok elmondták, hogyan, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök, amíg megalakították szövetkezetüket. Többen részletek felől érdeklődtek és a tőrei tagok a feltett kérdésekre nyílt és bátor válaszokat/ adtak. A látogatás után kultúrcsoportunk majdnem kétórás kultúrprogrammot adott elő a. közel 120 főnyi tőrei dolgozók előtt. Műsorunkban mozgalmi- és népdalok, népitáncok, szavalatok és vidám jelenetek kerültek sorra. Az előadás mindvégig nagy érdeklődés mellett folyt és lelkes hangulatban ért véget.^ Tagtoborzásunk december 15-én este 6 órakor népgyüléssel vette kezdetét. A gyűlést Berecz Gyula, helyi Csemadok elnök nyitotta meg, utána az ifjúság a munka dalát énekelte el, azután Ozsváth Árpád talnító kultúrtárs, a járási vezetőség nevében értékes beszédet tartott a tagtoborzással kapcsolatban. Beszédében kiemelte a szocialista kultúra egyre szélesebb körben való terjesztésének fontosságát. Hangsúlyozta továbbá, hogy csakis a szocialista kultúra hozhatja meg népünknek a jólétet és biztosíthatj'a számunkra a szabadságot. Beszéde végén hálás szavakkal emlékezett meg a felszabadítónkról, a hatalmas Szovjetunióról, amely korlátlan lehetőségeket biztosít fejlődésünknek. A gyűlés után agitkettősöket jelöltünk ki, akik 16-án és 17-én meglátogatták a község lakosait. Az agitkettősök eddig 45 új tagot szereztek a Csemadok-nak, továbbá a sajtó számára egyelőre 26 új előfizetőt. ígérjük, hogy további felvilágosító munkával ezt az eredményt a közeli napokban nrvelni fogjuk. Berecz Gyula, Harmann István. « Szluka Lászlóné, Szabó L