Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-02 / 258. szám, péntek

Világ proletárjai egyesül'.ietek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 november 2., péntek 2 Kčs IV. évfolyam, 258. szám (Világ békeszerető népei! Ne engedjétek meg a német és japán m ilitar izmus újjáéledését! Harcoljatok a háború megakadályozásáért, a tartós béke biztosításáért! (A Szovjetunió Kommunista (bolse. vik) Pártja Központi Bizottságának jelszavaiból a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordtdója alkalmából.) Kormánynyilatkozat a Nemzetgyűlésben A Nemzetgyűlés tegnapi plenáris ülésén megjelentek: VUiam Siroky, Rudolf Szlánszky, Zdenek Fierllnger és dr. Ján Sevcsik kormányalelnökök, Karol Bacílek, Ján Bilek, dr. Alexej Cseplcska hadseregtábornok, dr. Jaromir Dolanszky, dr. Antonin Gregor, dr. Jaroszlav Havelka, Ludmilla Jankovcová mérnöknö, Jozef Jónás, Jaroszláv Kabes, Gusztáv Kiiment, Ladiszlav Kopriva, František Krajcsir, Alojz Málék, Jozef Nepomucky, dr. Alojz Neumann, Alojz Petr, Václav Pokorný, dr. h. c. Jozef Flojhár, Marek Smida és dr. Emanuel Slechta mérnök miniszterek, a Nemzetgyűlés elnökségének tagjai és valamennyi képviselő. A díszpáholyokban helyet foglaltak a baráti országok diplomáciai testületének tagjai, élükön P. G. Krekoten szovjet ügyvivővel. A díszpáholyokban ezen kívül ott voltak Bohumil Cservicsek, a köztársasági elnöki iroda vezetője, a miniszterhelyettesek, a kormányelnöki hivatal és a többi központi hivatal képviselői, a tömegszervezetek küldöttei. Az erkélyen ott voltak a prágai üzemek legjobb dolgozóinak küldöttségei, köztük a CsKD Sztálingrád, CsKD Szokolovo, Tátra vagongyár, Auto Praga, Motorlet, Neopta, Tesla legjobb élmunkásai, továbbá a közlekedési vállalatok, a Központi Nemzeti Biztosító küldöttei a Károly-egyetem jogi karának diákjai ós mások. Lapunk tegnapi számában közöltük Antonin Zápotocky elvtárs beszédének első részét. Az alábbiakban folytatjuk kormányelnökünknek a Nemzetgyűlésben elmondott beszámolóját: Az átlagos havi bér az Iparban a következő emelkedést mutatja nálunk: A munkabéreknél? 1948-ban 2663 Kön haivonta 1947-ben 3218 „ „ 1948-ban 3611 „ „ 1949-ben 3829 „ „ 1950-ben 4543 „ „ 1951-ben 4903 _ , Ez annyit jelent, hogy 1951 június j 30-ig 1,521.300 járadékélvezőt tüntethetünk fel, tehát több mint egy és fél millió embert, aki nem dolgozva az egész nemzeti járadék számláján élnek. Az első köztársasághoz viszonyítva a járadékot élvezőknek száma majdnem megháromszorozódott. A járadékoknak fedezése a következő, összegeket igényli naponta: 1946-ban 1947-ben 1948-ban 1949-ben 1950-ben 1951-ben 16,5e2.191 Kčs 19.549.315 Kés 27,226.301 Kčs 44,782,730 Kés 63,706.570 Kčs 69,621.910 Kčs 1946-tól kezdve a munkás-bérek 80 százalékkal, 1948-tól pedig 35 százalékkal emelkedtek. Az iparban dolgozó hivatalnokoknál: 1946-ban 4343 Kös havonta 1947-ben 5038 „ „ 1948-ban 5378 „ ,. 1949-ben 5658 „ „ 1950-ben 6259 , „ 1951-ben 6476 m m 1946-től kezdve a hivatalnokok fizetése 49 százalékkal, 1948-tól pedig 20 százalékkal emelkedett. A munkásoknak és a hivatalnokoknak kifizetett bérek és fizetések öszszege (tanoncok nélkül) az iparban a következő volt: 1949-ben 1950-ben 76.224,000.000 Kčs 96.027,000.000 Kčs A kifizetett béreknek és fizetéseknek összege tehát egy év alatt több mint 25 százalékkal növekedett. A termelés azonban az 1950-es évben az 1949-es évhez viszonyítva csak 15.3 százalékkal emelkedett Ez nyilván nem egészséges jelenség. Vessünk most egy pillantást a nyugdíj és szociális járulékokra. A rokkantsági, öregségi, özvegyi és árvasági járulékokat élvezők száma a következő volt: 1937-ben 596.300 1945-ben 543.700 1948-ban 607.400 1947-ben 670.400 1948-ban 794.300 1949-ben 1,030.100 1050-ben 1,181.700 1951-ben 1,286.300 (június 30-ig) A járadékokat élvezőknek ezen szár.-.ában nincsenek beleszámítva a Járadékélvezők az állami és közalkalmazottak sorából, akiknek járadékait eddig az illetékes nyugdíjszám fejtősécfek fizetik a Központi Nemzeti Biztosító számlájára. Ezeknek száma kb. 235.000. A nyugdijasok járadéka napi fedezésének összege ennek következtében 1946-től több mint megnégyszereződött Naponta majdnem 70 millió Kčs-t fizetünk ki. Ezek újra olyan számok, amelyek fölött el kell gondolkozni, és amelyek újra bizonyítják, hogy miért növekedik oly gyors ütemben a fogyasztás és miért kell többet termelni és fokozni a teljesítményeket Mérlegeljék, hogy majdnem egy millió olyan embernek nyujtottunk járadékokat akik azelőtt ilyen járadékot nem élveztek. Könyöradományokra, koldusbotra vagy gyermekeik szerény segítségére szorultak. Fogyasztásuk így természetesen minimális volt. Ez a millió ember nem is gondolhatott arra, hogy húst, tejet vagy a szükségletek egész más sorát megvegye. Jelenlegi szociális intézkedéscinknél igényük van minden fejadagra és ezt teljes mértékben ki is használják. Ez természetesen ellátásunkat terheli. Ezeknek az embereknek nagyrésze be is látja és háláját fejezi ki a szociális járadékokért és hogy megszabadítottuk a koldusbottól, a kéregetéstől. De vannak olyan egyének is, akik felvetik a kérdést, hogy miért nem lehet minden járadékélvezőnek olyan nyugdija, hogy a szabadpiacon is vásárolhasson ? Itt valóban nyíltan ki kell mondani, hogy ilyen csodákat a szocializmus építésénél nem csinálhatunk. Lehetetlen, hogy minden polgárnak, tekintet nélkül arra, vájjon hozzájárul-e munkájával nemzeti jövedelmünk szaporításához, vagy hogy ezt a járadékot munka nélkül elfogyasztja, biztosítani minden szükségletének, kívánságának és követelésének kielégítését A kapitalista társadalom ezt a millió embert egy'szerüen az utcára dobta. Mi mindjárt szocializmusunk felépítésének elején gondoskodtunk róluk. Biztosítottuk igényüket arra, hogy habár szerényen is, de mégis mint emberek megaláztatás és koldulás nélkül élhessenek. Többet egyelőre nem tehetünk. Ezzel a kérdéssel egyúttal összekapcsolódik a nyugdíjak úgynevezett csökkentésének kérdése. Egész sor olyan nyugdíjasunk van, akik idő előtt mentek nyugdíjba. Emellett rr.ég tudnak dolgozni. Mi lehetőséget nyujtunk nekik a munkára. Nem lehet azonban követelni, hogy az, aki dolgozhat és munkájával gyakran annyit keres, mint bármely más alkalmazott, még nem csökkentett nyugdijat is kapjon. Elítéljük a kapitalisták munka nélkül szerzett jövedelmét. A szocializmusban sem helyes bevezetni a munka nélküli jövedelmet azok számára, akik teljes mértékben dolgozhatnának és nem dolgoznak. Senkinek sem csökkentik nyujdíját ha járadéka és keresete nem lépi túl a havi 4000 koronát. Ha azonban a tényleges járadék és a kereset túllépi ezt az összeget akkor helyén van a csökkentés, teljes mértékben igazságos és tévednek mindazok, akik nem értik meg ennek az intézkedésnek jogosultságát és legmagasabb mérvű igazságosságát Még azok a képviselők, és a nemzetgyűlés tagjai, esetleg miniszterek is, akik a nyugdíjcsökkentésnél megtorpannak. Betegsegélyző gondoskodásunk ls nagy fejlődést mutat fel. A betegsegélyzői járulékok fedézésére a következő összegeket forditottuk: 1946-ban 1947-ben 1948-ban 1949-ben 1950-ben 4.419,000.000 Kčs 6.242,000.000 Kčs 7.741,000.000 Kčs 12,275,000.000 Kčs 11,562,000.000 Kčs Az utolsó számhoz hozzá kell tenni a kórházi ápolás kiadásait, amelyet 1950-től az állam térit meg és amely 1950-ben 2,280.000.000 Kčs-t tett ki. A betegsegélyző biztosítás és a kórházi ápolás költségei 1950-ben tehát összesen 13,842,000.000 koronát jelentettek. Figyelemreméltó számokat mutathatunk fel az úgynevezett különleges fürdőgondoskodásnál. A különleges fürdőgondoskodásban a következők részesültek: 1949-ben munkás 47.370 35.4% hivatalnok 44.729 33.4% járadékélvezők és családtagok 40.771 31.2% összesen 132.870 résztvevő 1950-ben munkás 58.062 40.3% hivatalnok 43.826 30.4% járadékélvezők és családtag 42.066 29.3% összesen 143.954 résztvevő 1951-ben jan. 1-től aug. l-ig. munkás 76.066 54.1% hivatalnok 30.873 21.9% járadékélvezők és családtagok 33.698 24 % összesen 140.637 résztvevő ez év hét hónapja folyamán, akik f ü rdögondosk odásban részesültek. Ezek a betegsegélyző számlájára gyógyítják magukat A számokból világosan kitűnik, hogy fokozódik a fürdőkben kezelt munkások száma, amely 1949-ben csak 35.4% volt míg az 1951. év hét hónapja alatt 54.1 %-ra emelkedett. Nincs eléggé megokolva a járadék élvezők és családtagjaik magas százalékaránya. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladata lesz, amelyre a nemzeti biztosítást bízzuk, hogy a betegsegélyző gondoskodás kérdésének megfelelő figyelmet szenteljen és ennek a szükséges intézménynek felhasználását a termelési érdekek szerint irányítsa. A fürdőgondoskodásnak elsősorban különleges előnyt kell jelentenie az alkalmazottaknak. Természetes, hogy a fürdők látogatására, amelyek nemcsak kezelést, hanem ugyanakkor felfrissülést és üdülést is jelentenek, elsősorban ki kellene használni a rendszeres szabadságidőt Azonban a legjobb dologgal is lelkiismeretlen emberek a saját érdekükben visszaélhetnek. Igy ma nálunk is akadnak olyan spekulánsok, akik visszaélnek szociális és egészségügyi intézményeinkkel Először a rendszeres havi szabadságra mennek, azután néhány hétre fürdökezelésre, aztán valamilyen iskolázásra, akár politikai, szak- vagy tcsnevelésire és hasonlóra A léhűtő spekuláns mindig kitalál valamit és így az év lassan munka nélkül telik el. Ne csodálkozzatok azután, hogy állandóan emelkedik az abszencia és az összes felhozott, okok által bizonyitható, a valóságban azonban csak látszólag bizonyított igazolt átlustálkodott napok száma. A dolgozók általános életszínvonala fokozásának jelentős hozzájárulása a családi pótlékok is, amelyeket a rendes béren kívül valamenynyi családos alkalmazottnak kifizetünk. A családV pótlékok nincsenek beleszámítva béreink színvonalába. A családi pótlékok fedezésének öszszege már ma több mint 6 milliárd korona évente. Ezért bátran állíthatjuk, hogy a bér, a fizetés és a járulék, valamint a különféle szociális járadékok szempontjából teljesítettük a mindennapi gondoskodást a dolgozók életszínvonala fokozásával kapcsolatban. A bérek és fizetések napi fedezését szolgáló összeg az iparban nálunk 320 millió korona. A járadékok napi fedezése 70 millió koronát jelent. A betegsegélyzői járulékok napi összege 45 millió korona a családi pótlékok napi összege 20 millió korona. Ha ezeket a kiadásokat fedezni és biztosítani akarjuk, nem feledkezhetünk el a rendes termelékenység kérdéséről. Hasonló a helyzet a kultúrális szükségletek kérdésében is. E téren sem tehetünk magunknak semilyen szemrehányást. Néhány számot mondok iskoláinkról. Először a mi cseh és szlovák nemzeti iskoláink: •fc 1936—37 1950—51 M •a! •3 Ä f 3 Ä O 11.323 33.258 1,294.10.. 12.355 34.441 1,222.500 Tehát kisebb számú diák számára sokkal nagyobb számú iskolánk és osztályunk van most a háború előt ti időhöz viszonyítva. Sokkal nagyobb fejlődést mutatnak fel középiskoláink: S 1936—37 1950—51 o x 1522 2789 S >i 3 m 10.944 441.400 16.255 583.300 A harmadikfokú iskolákon következő a helyzet: > 1936—37 1950—51 i ä % CG 739 870 Š I 124.300 140.200 A cseh országrészekben és Szlovákiában a főiskolákon a helyzet a következő: 1936—37-ben 19.200 diák 1950—51-ben 39.500 diák A esdi országrészekben é» Szlovákiában az óvódákban a helyzet ess: 1936—37-ben 1884 75.500 gyerek 1950—51-ben 5868 256.300 gyerek Ezekhez a számokhoz még csatolni kellene iskolaügyünk és különféle politikai-, szak-, üzemi-, és más iskolánk, a rövid és hosszútartamú tanfolyamok fejlődésének áttekintését továbbá a felépített diák- és tanoncinternátusok számát, hogy áttekintést nyujtsunk arról a nagy fejlődésről, amelynek kultúrtéren tanúi voltunk a mult években. Nem habozok figyelmeztetni arra, hogy ez irányban tett sok Intézkedésünk nemcsak fényűző, hanem sokszor túlméretezett. Éppen vasárnap osztravai látogatásom során felhívták figyelmemet az óvódák és a bölcsődék tervére, ahol az építési és berendezési költségek 30—40 gyermek elhelyezésénél elérik a 6 milliót és tíztagú személyzettel számolnak, ami annyit jelent, hogy 3—4 gyermekre egy alkalmazott jut A hasonló példák azt bizonyitják, hogy sok ügynevezett kultúrmunkásunknak nagyobb szerénységet kellene ajánlani és a gavalléroskodó és fényűző kedvtelések csökkentése fejlődésünk és felépítésünk ezen időszakában bizonyára nagy előnyt jelentenének gazdaságunk és kultúránk fejlődése szempontjából. Dolgozóink egészségügyi és kulturális fejlődéséhez nem kismértékben járul hozzá a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdültetési akciója is. Az üdültetés a következő fejlődést mutatja fel: -S 1945 1946 1947 1948 1949 1950 X I 920 4.782 7.656 11.543 15.798 18.169 H •o ® bX) O ° S C et h •© 4.417 35.606 81.685 130.548 205.592 239.056 A dolgozók üdültetése olyan intézmény, amelyet az első köztársaság úgyszólván nem ismert és nem támogatott Az egységes szakszerve-