Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-11 / 265. szám, vasárnap

1951 november 16 UJSZG valósításának meglassítását okoz­hatja és ez a legkatasztrőfálisabb esemény, amely az USA-ban előfor­dulhat. Edward Rubin, a „Selected Ameri­can Shares Incorporated" nagy be­ruházási társulat elnöke a bankárok los-angelesi értekezletén kijelentette: „Ha elérik a békét, nehezen képzel­hető el* mi fogja pótolni a védelem programmját, amely gazdaságunk támasza." Ez az oka annak, hogy a Szovjet uniónak a koreai tüzszünetre be nyújtott javaslata miért okozott ko­moly nyugtalanságot az USA uralko­dó köreiben. Wilson, az USA úgynevezett vé­delmi mozgósítása hivatalának veze­tője, hogy az amerikai közvélemény­re megfelelő nyomást gyakoroljon, ez év július 9-iki rádióbeszédében a koreai fegyverszünetre adott javas­latunkat manővernek minősítette, amelyet állítólag azért tettünk, hogy „az USA ébersége meggyöngüljön és hogy meghiúsuljon az ország vé­delmi programmjának megvalósítá­sa", ez más szavakkal az amerikai agresszív tervek megvalósításának háborús programmját jelenti. Wilson e mellett kifejezésre juttatta meg­győződését, hogy a kongresszus, amint mondotta, nem tér ilyen ve­szedelmes útra. A béke útja Wilson úr számára veszélyes út. Mindezek a tények talán x elegen­dőek, hogy meggyőződjünk az ameri­kai külpolitika valóban agresszív irányzatáról, arról, hogy e politika célja nem a béke támogatása, hanem az új világháború előidézése, tekintet nélkül arra, hogy ezt az emberiség­nek milyen új vérözönnel és szenve­désekkel kell megfizetnie! A Szovjetunió politikája békepolitika A Szovjetunió külpolitikája a béke politikája. (Hosszantartó taps). A Szovjetunió fáradhatatlanul harcol az új háború veszélye ellen, a béké­ért, az országok közötti baráti kap­csolatok megszilárdításáért, a szoros nemzetközi együttműködésért, amely a nemzetek függetlenségének és az állam szuverénitásának kölcsönös tiszteletbentartásán alapul. •Amikor mintegy 20 évvel ezelőtt felújították a Szovjetunió és az USA közötti diplomáciai kapcsolatokat, Sztálin ezt óriási jelentőségű aktus­nak nevezte: „Politikailag óriási je­lentőségű azért, — mondotta J. V. Sztálin, — mert fokozza a kilátáso­kat a béke megőrzésére, gazdasági­lag azért, mert kiküszöböli a mellé­kes elemeket és lehetővé teszi or­szágainknak, hogy tárgyi alapon meg tárgyalják a bennünket érintő kér­déseket és végül utat nyit a kölcsö­nös együttműködéshez." A szovjet nép vezérének ezekben a szavaiban a szovjet külpolitika' leg­fontosabb alapelvei jutnak kifejezés­re, annak a politikának alapelvei, amelyet kormányunk az összes or­szágokkal folytat A Szovjetunió ren­dületlenül betartja ezeket az alapel­veket, amelyek a szovjetállam min­den lépését, minden irányzatát meg­határozzák a nemzetközi ügyekben. A Szovjetunió békepolitikájának megvalósításánál étz összes forráso­kat nem fegyveres erőinek fokozásá­ra és nem a lázas fegyverkezésre, nem a hadiipar fejlesztésére és kato­nai támaszpontok létesítésére idegen országokban használja fel, hanem a polgári ipar minden téren való fej­lesztésére és az egész nemzetgazda­ság további felvirágoztatására. Az újjáépítésben és a háborúutá­ni gazdaság fejlesztésében elért si­kerek a Szovjetuniónak lehetővé te­szik, hogy a Vqlga, Don, Dnyepper és Amu Darja folyók komplex felhasz­nálásának óriási méretű feladatai megvalósítására térjen át energeti­kai, mezőgazdasági, közlekedési és a nemzetgazdaság más szükségletei céljaira. Mindenki előtt ismertek a nagy építkezések, amelyeket a Szov­jetunió már megkezdett, — a kujbi­sevi, sztálingrádi és más vízierőmű­vek építése, a Turkmén-főcsatorna, a délukrajnai és más csatornák épí­tése. Az új villanyerőmüvek évente 22 milliárd kilowatt olcsó villanyára­mot adnak, ami, amint azt L. P. Be­rija, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese beszédében mon­dotta, megfelel Olaszország évi vil­lanytermelésének. Az új öntözőrend­szerek több mint 25 millió hektárnyi földet látnak el vízzel, ami néhány európai állam területének felel meg. E nagy építkezések célja országunk békés gazdaságának további felvirá­goztatása, a Szovjetunió lakosai jólé­tének további fokozása. Az említett nagy építkezések megvalósítására a Szovjetunió a rubelek milliárdjait fordítja. A Szovjetunióban az egész nép az építőmunkának szenteli ere­jét, minden erőfeszítését a nemzet­gazdaság további fejlesztésére irá­nyítja és újabb és újabb sikereket ér el a kultúra, a technika, a tudo­mány és művészet további kifejlesz­tésében. A Szovjetunió a többi országokkal fennálló külpolitikai kapcsolataiban a baráti együttműködés mellett fog­lal állást, mindenféle diszkrimináció, valamint minden mesterséges aka­dály ellen van, amely megakadályoz­za a szovjetnép szabad kapcsolatait más nemzetekkel és a nemzetek ba­rátsága mellett van. A közgyűlés tevékenységének évei alatt a Szovjetunió minden lépésé­vel a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására szolgáló intézkedé­sek elfogadását szorgalmazza. Elég figyelmeztetni arra, hogy 1946-ba/a Szovjetunió már előterjesztette 1 a fegyverkezés általános csökkentésé­re és az atomenergiának katonai cé­lokra való felhasználására és felhasz­nálása eltiltására irányuló javasla­tait. Az angol-amíerikai tömbnek e javaslatokkal szemben foglalt ellen­állása ellenére a közgyűlés a Szov­jetuniónak ezen javaslatait elvileg mégis elfogadta. A többi éveken át azonban ez a tömb minden téren megakadályozta e határozatok vég­rehajtását. De a további üléseken, 1947—1950-ig a Szovjetunió az atom­fegyverek eltiltását követelte, azon­ban mindig az Északatlanti-tömb el­lenállásába ütközött. A Szovjetunió ismételten hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy szigorú nemzetközi ellenőrzést Vezessenek be, amely az atomfegyverek eltiltásáról és az atomenergiának kizárólag polgári célokra való használatáról szóló ha­tározatoknak teljes pontossággal és lelkiismeretességgel való teljesítését ellenőrizze. Az agresszív Északatlan­ti-tömb azonban itt is állandóan meghiúsítja a Szovjetunió nemzetkö­zi ellenőrzéséről szóló javaslatait és saját javaslatokat terjeszt elő a nem­zetközi ellenőrzésre, amelynek sem­mi köze sincs az igazi nemzetközi ellenőrzéshez. Olyan szervről van szó, amely nem nemzetközi, hanem amerikai, amely arra irányul, hogy törvényesítse az atomfegyverek gyártását és nem azért van, hogy ellenőrizze az atomfegyverek gyártá­sának eltiltásáról szóló rendelkezések teljesítését, amint azt a Szovjetunió javasolja, amint azt az emberek milliói követelik, amint azt az ösz­szes békeszerető nemzetek követelik. Ilyen tények megvilágításában mindenki előtt kell, hogy nyilvánvaló legyen, mit ér a Szovjetunióban vég­zett atomfegyver vizsgálatokról szó­ló hírverés, amelyet az USA és né­hány más ország folytat, amelyek az Atlanti-tömb tagjai. Különösen han­gosak e hírek terjesztésében az USA kormányköreinek különböző ténye­zői, akik nem leplezik terveiket, hogy az atombombát a Szovjetunió ellen alkalmazzák. Ezek kiabálnak az egész közül a legjobban és rágal­mazó állításokat terjesztenek, hogy a Szovjetunió állítólag az atomfegy­verek eltiltásáról szóló határozatok megvalósításának nemzetközi ellen­őrzése ellen van, míg az Egyesült Államok állítólag ezt az ellenőrzést akarják. A valóságban a helyzet ép­pen ellenkező. Éppen a Szovjetunió volt az, amely állandóan követelte és most is követeli a nemzetközi el­lenőrzés bevezetését afelett, hogy az összes államok kivétel nélkül betart­sák az atomfegyverek gyártásának és használatának tilalmát, míg az Egyesült Államok az Ilyen ellenőrzés megállapításával mindig szembehe­lyezkedtek és most is szembehelyez­kednek. Az USA uralkodó körei, amelyek az atomfegyverek hívei, amelyek az atomfegyverek védelme­zői, nem akarják az atomfegyverek feltétlen eltiltását, sem pedig az iga­zi és hatásos nemzetközi ellenőrzést Mit akarnak valóban? Azt akarják, amit J. V. Sztálin a moszkvai Prav­da tudósítójának az atomfegyverről nyilatkozva mondott, hogy törvénye­sítsék a háborús gyujtogatók jogát arra, hogy az atomfegyverrel a békés lakosok tízezreit és százezreit ki­pusztítsák. Az egész világ népe támogatja a szovjet békejavaslalokat A közgyűlés IV. és V. ülésén a Szovjetunió javaslatot terjesztett elő az USA, Anglia, Kína, Franciaország és a Szovjetunió között kötendő bé kétszilárditó egyezmény megkötésé­re. Több mint félmilliárd ember az egész világon lelkesen támogatja ezt a javaslatot és most sürgősen kö­vetelik ennek a javaslatnak a meg valósítását, amely nagy reményt nyújt az új háború veszélyének eltá volítására, a béke megszilárdítására. Most különösen energikus igyeke zetre van szükség, hogy a világ ki­kerüljön ebből a veszélyes helyzet­ből, amelybe az új világháború kez­deményezőinek aljas cselszövései ta­szították. .. A támadó atlanti tömb vezető té­nyezői szemtől-szemben azzal a hely­zettel, amelyet kialakítottak a nem­zetközi kapcsolatokban, kénytelenek voltak föllépni a háború veszélyét csökkentő és minden nemzet bizton­ságát szilárdító tervükkel. Enneik a tervnek van szentelve az USA, Franciaország és Anglia úgynevezeti hármas kiáltványa, amelyről már megemlékeztem, Truman úr tegnapi rádióbeszéde, valamint Acheson úr­nak erről a helyről mondott mai be­széde. Ezt a három beszédet meg­előző minden barnumi reklám ellené­re egész biztosan ki lehet jelenteni hogy a hegy egeret szült (nevetés a teremben), mivel olyan nyomorúsá­gosan és nyilvánvalóan hamisak az atlantj/táborból eredő javaslatok. Tulajdonképpen mit ajánlanak nekünk az új háború elkerülésének és a béke megszilárdításának leg­radikálisabb eszközéül? Azt javasol ják nekünk, — ha elolvassuk Truman úr beszédét, — hogy foglalkozzunk a fegyveres erők és a fegyverzet ösz­szeírásával, a klasszikus fegyverek és az atomenergia új egységesített bizottságának vezetése alatt. Elfeled, keznek azonban arról, hogy a nem­zeteknek nincs szükségük fegyver­összeírásra, fegyverinventúrára, a gyártott atombombák összeírására és regisztrálására, ahogy ezt m 0st ne­künk Truman úr, Acheson és a hár­mas kiáltvány javasolja, — amelyek a béke megszilárdítása legújabb tervének állítanak oda. A nemzetek­nek szükségük van a fegyverzet és a fegyveres erők igazi, tényleges és lényeges csökkentésére, az atombom. bák gyártásának feltétlen tilalmára és e tilalom szigorú, igazán nemzet­közi ellenőrzésére. Ezt azonban nem akarják engedélyezni az atlanti tömb tényezői, élükön az USA-val. 1948-ban azt javasolták nekünk, hogy foglalkozzunk a fegyveres erők­ről és fegyverzetükről szóló informá­ciók gyűjtésével. Most azt javasolják, hogy foglalkozzunk minden fegyveres erő és felszerelés összeírásával és az összeírás alatti ellenőrzéssel. Azt ja­vasolják, hogy az összeírás alapján határozzuk meg, hogy minden ország­nak a jövőben milyen fegyverzetének, milyen fegyveres erőinek kell lennie. Emellett azonban, ami az olyan fegy­vert, mint atombombát illeti, újra hi­vatkoznak az Acheson-Baruch-Lilient­kal-féle dicső tervre, amely teljes tarthatatlanságát már nem egyszer leleplezték azok, akik ténylegesen szorgalmazzák az atomfegyver betil­tását és a betiltás teljesítése fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés meg­alakítását. Sem Truman, sem Ache^ son, sém az úgynevezett hármas ki­áltvány még az újját se akarja moz­dítani, hogy betiltsák az atombombák gyártását. Sőt, mi több, az amerikai elnök és külügyminisztere, továbbra is azt állítják, hogy ami az atomener­gia felhasználásának ellenőrzését il­leti, a legmegfelelőbb terv Acheson, Baruch és Lilienthal terve, amely nyilvánvaló kigúnyolása a nemzetközi ellenőrzésnek és eszköze az atom­fegyver gyártása törvényesítésének Kijelentik, hogy ettől nem tágítanak, elfeledkezve arról, hogy ez a Szovjet­unióval való viszonyban teljesen il­letlen kifejezés. Azt hiszem mondani sem kell, hogy minden ilyen „terv" és minden ha­sonló fajtájú javaslat, aminő a hár­mas kiáltványban foglalt javaslat és az USA képviselőjétől itt védelmezett javaslatok, amelyeket mint „békeja­vaslatokat", mint a béke szilárdítását, az új háború veszélyének kiküszöbö­lésére irányuló javaslatokat' terjesz­tettek elő, nem mások, mint közön­séges spekulációk az emberek tudat­lanságára, vagy együgyüségére, aki­ket félelem tölt el jövőjük és gyerme­keik jövője miatt. Ezeknek a javasla­toknak a szerzői a szokott szemtelen­séggel hirdették tegnap és ma is, hogy azt akarják, hogy a Szovjetunió ezeket a javaslatokat elfogadja és ezt a „vasfüggönyről" és hasonló sület­lenségekről szóló rágalmazó kohol­mányokkal fűszerezték. Milyen értéke van ezeknek a javas­latoknak, amelyek az új háború ve­szélye eltávolítására, a nemzetek biz­tonsága biztosítására irányuló tény­leges igyekezet rendkívül fontos és nagyjelentőségű ügyét a fegyverkezés állítólagos csökkentéséről szóló üres szófecsérléssel akarják helyettesíteni? Mire lehet becsülni mindazokat az öt­leteket, amelyeket az úgynevezett hár­mas kiáltvány tartalma;;, amikor a „fegvverkezés csökkentéséről" szóló javaslatok-szerzői benyújtva ezeket a javaslatokat kijelentik, hogy míg Ko­reában folyik a háború és míg a fő polit/lkai kérdések, amelyek a nemze­teket elválasztják, — idézem az USA elnöke tegnapi beszédének idevonat­kozó részét, — nincsenek megoldva, addig a fegyverkezés csökkentésének kérdésében tényleges előrehaladás le­hetetlen. Ez a jellemző megjegyzés teljes mértékben leleplezi az Amerikai Egyesült Altamok-vezett j három ha­talom úgynevezett „bőke"-offenzivá­jának igazi céljait, amelyeknek semmi közük a béke megszilárdítása ügyé­hez és amelyeknek világos célja ma­nőverezni. a békéről szóló szavakkal, zsonglőr-mutatványokat végezni, hogy eltompítsák a nép éberségét. Ha tény­legesen a béke megszilárdítása volna a cél, akkor minden őszinte terv a fegyverzet és a fegyveres erők csök­kentésére abból az; őszinte igyekezet­Bői indulna ki, hogy feltétlenül be kell fejezni a koreai háborút és ehhez meg kellene tenni a kellő lépéseket. Az Egyesült Államok azonban nem akarnak a koreai háború befejezése kérdésében semilyen lépéseket sem tenni, mert ezt nem kívánják az USA milliárdosai és milliomosai, akik szé­dületes módon gazdagodnak ebből a háborúból, a háborús hisztériából és a fegyverkezési versenyből. Acheson úr feljogosultnak érezte magát megismételni" az utálatos rá­galmat az emberi jogok megsértéséről a világ jelentős körzetében, — ahogy kifejezte magát — és eközben Ma­gyarországra és Csehszlovákiára gon­dolt. Ezzel a kérdéssel nem fogunk külön foglalkozni, mert az Acheson táborából terjesztett rágalmazó ko­holmányokat erről az ügyről már nem egyszer megcáfoltuk. Maga. Acheson úr, az emberi jognk megsér­téséről beszél más országokban. Nos, én is meg szeretném mondani, hogy ma olvastam a tegnap* francia újsá­gokban arról a felháborító gaztettről, amelyet a napokban Floridában kö­vettek el, ahol két négert, — Sámuel Shepherdet és Walter Irwint, akiket az amerikai bíróság azzal vádolt, hogy állítólag erőszakot követtek el egy fehér nőn, — az amerikai leg­felső bíróság felmentette a vád alól és szabadlábra helyezte őket. mivel e szerencsétlen négerek ügyének bíró­sági tárgyalása során sokszor meg­szegték a törvényeket. Amikor azon­ban az amerikai bíróság felmentette őket, a floridai Eus.tis ' város sherifje mindenki szeme láttára agyonlőtte a négereket és egy harmadikat pedig a sherif szeme előtt egy rendőr lőtt le. A »raszisták« ugyanakkor felgyúj­tottak Epustis városában néhány há­zat, ahol ez a tragédia lejátszódott. I Ez az amerikai népben olyan fel­' háborodást keltett, hogy Walter Reu­ter, az Autóipar munkás szakszerve­zeti szövetségének elnöke, — amint ezt a sajtó írja — kénytelen volt az ipari szakszervezetek szövetségének (CIO) kongresszusán New Yorkban a következőket mondani: »Tucijuk, hogy sok állatában a bíróságok két főmér­téket használnak — egyet a négerek, egyet pedig a fehérek számára.« — E z nem valami egyedülálló esemény, — ez eléggé szokásos jelenség, amely illusztrálja az amerikai emberi jogo­kat, az amerikai életformát, amelyet mi olyan határozottan elutasítunk. Hogy biztosítva legyen a béke és a nemzetek biztonsága Beszéltünk arról, hogy milyen in­tézkedéseket kell tennünk, hogy ki­küszöböljük az új háború veszélyét, hogy biztosítva legyen a béke és a nemzetek biztonsága. Azonnal be kell fejezni a koreai népre rákényszerített háborút, Koreá­ban és a Csendes-óceán más körzetei­ben meg kell valósítani a békét. Azonnal lépéseket kell tenni az új világháború előkészületei ellen, ame­lyeket néhány országban, különösen az USA-ban, Nagy Britanniában és Franciaországban, valamint a támadó Atlanti tömbbe besorolt más orszá­gokban »s tesznek, pedig ebben a tömbben való részvétel nem egyez- \ tethető össze az Egyesült Nemzetek Szervezetében való tagsággal. Azonnal be kell tiltani az atom fegyver gyártását és e tilalom meg­tartására szigorú nemzetközi ellenőr­zést kell létesíteni azzal a céllal, hogy az atomenergiát és a gyártott atom bombákat egyedül és kizárólag csak polgári célokra fordítsák. Le kell számolni a lázas fegyver­kezéssel, félbe kell hagyni ai katonai 'bázisok építését idegen területeken és idegen területekről vissza kell hívni a külföldi katonaságot. Alinden ál­lamnak azonnal intézkedéseket kell foganatosítania a fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére, hogy a há­borús célokra fordított tételeket a nép szükségleteire, anyagi helyzetének javítására, jólétének biztosítására for­díthassák. Szükséges, hogy az USA, Nagy­Britannia, Franciaország, Kína és s Szovjetunió egyesítsék igyekezetüket, pgymás között megkössék a béke­egyezményt és felhívják az összes békeszerető nemzeteket, hogy csatla­kozzanak hozzájuk. Ilyen intézkedések íilááshatják az USA, Anglia és né; hány más ország hatalmon lévő körei­nek támadó terveit és megszüntethe­tik az új háború fenyegető veszélyét. (Taps.) A szovjet kormány megbízásából a Szovjetunió küldöttsége javaslatokat terjeszt elő. amelyek mély meggyőző­dése szerint nagyjelentőségű, eszkö­zévé válhatnak azon cél elérésének, amelv felé a világ minden részében élő és dolgozó milliók vágyai fordul­nak. A szovjet küldöttség meg van győződve, hogy a békeharc a. béka teljes győzelmével fejeződik be, »A béke — ahogy ezt J. V. Sztálin a szovjet kormány elnöke mondotta — megmarad és tartós lesz, ha a né­pek kezükbe veszik a béke megőrzé­sének ügyét és mindvégig kitartanak mellette«. (Taps). A közgyűlésnek meg kell hallgatnia a népek hangját és ebben a nagy és nemes műben teljesítenie kell köteles­ségét. A Szovjetunió küldöttségének javaslata A szovjet küldöttség a Szovjetunió kormányának megbízásából a béké­nek és a népek biztonságának meg­erősítésére, valamint a háború fenye­gető veszélyének elhárítására a kö­vetkező javaslatokat terjesztette a közgyűlés elé: * „Az új világháború fenyegetése ellen a béke és a népek közti barátság megerősítésére irányuló intézkedések­ről. N 1. A közgyűlés az ENSz-tagsággal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja az agresszív Atlanti-tömbben való részvételt, úgyszintén egyes államok — elsősorban az USA — áitaí száraz­földi, haditengerészeti és légi támasz­pontok létesítését idegen területeken. 2. A közgyűlés elengedhetetlennek ismeri el, hogy: a) a koreai hadműveletekben részt­vevő országok haladéktalanul szün­tessék meg a hadműveleteket, kösse­nek fegyverszünetet és tíz napos ha­táridőn bt-liil vonják el csapataikat a 38-ig szélességi körtől. b) Minden külföldi fegyveres erőt, — beleértve a külföldi önkéntes egy­ségeket is, — három hónapos határ­időn belül vonjanak ki Koreából. 3. A közgyűlés felhívja minden ál­lam kormányát, — mind az ENSz tagállamainak, mind az ENSz-hez ez­tdfi Szerint nem tartozó államoknak kormányát. — hogy vílágértekezleten tárgyalják meg a fegyveres erők és a fegyverzetek lényeges csökkentéséről szóló kérdést, úgyszintén az alom­fegyver eltiltásáról, valamint e tila­lom teljesítése fölötti nemzetközi el­lenőrzéssel kapcsolatos gyakorlati in­tézkedésekről szóló kérdést. Az emlí­tett világértekezfet összehívását * legrövidebb időn belül, legkésőbb 1952 június elsejéig javasolja. 4. A közgyűlés felhívja az Amerikai (Folytatás a 4. i oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom