Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-10 / 264. szám, szombat

1951 november 10 UJSZ0 UJSZO Végeiért a Béke Világtanács ülésezése (Folytatás az 1 oldalról) Mivel e szerződésnek közvetlen eredménye Japán újrafelfegyverzése és az idegen csapatoknak Japán területen való tartózkodásának meghosszabbítása, amint azt az USA és Japán között megkötött biztonsági egyezmény megállapítja, a háborús komoly veszély a Csendes-óceán térségében fokozódik. Ez a szerződés nincs tekintettel a japán nép akaratára és szuverén jogaira, hanem a remilitarizáció súlyos terheit rójja rá és a japán népet elkerülhetetlenül a japán militarizmus felújításához és az ország gazdaságának összeomlásához vezeti. A Béke Világtanács ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a Japánnal kötött békeszerződést, hogy hatásos legyen, — mindenekélőtt a Kínai Népköztársasággal, az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval és NagyBritanniával kell megtárgyalni és e szerződéssel ezeknek az országoknak egyet kell érteniők. Csak ilyen szerződés háríthatná el feltétlenül a háború veszélyét a Csendes-óceán hívja a japán népet, hogy törekvéseit hozza kapcsolatba valamennyi szomszédos nemzeteknek a Távol-Kelet békéjének felújításáért folytatott törekvéseivel. A Béke Világtanács felhívja a béke összes barátait Ázsiában és a Pacific országaiban, beleszámítva a japán népet, hogy a közeljövőben rendezzenek békevédelmi kongresz szust. E kongresszus célja az lesz, hogy elérje a japán probléma békés megoldását és így elhárítsa a világbéke komoly veszélyeztetését. A koreai helyzetről A Béke Világtanácsnak Koreáról szóló határozata ezeket mondja: Valamennyi nemzet nagy reménynyel fogadta a koreai tüzszüneti tár gyalások megkezdését. A tárgyalá sok azonban elhúzódtak azoknak befolyására, akik azt óhajtják, hogy a konfliktus kiterjedjen. Ezzel egy időben még hevesebb harcokat és véres pusztító akciókat folytatnak, Csak a tárgyalásokban való öszinA Béke Világtanács II. üléséről, Bécsben. térségében és eredményezné az idegen katonaság visszavonását, Japán remílitarizálásának megszüntetését és járulná hozzá a japán nép békés fejlődéséhez. Ellenkezőleg, a Fülöp-szigetekre, Ausztráliára, Üj-Zélandra kényszerített katonai egyezmények e nemzettek számára nyomasztó terhet jelentenek és a béke ügyét veszélyeztetik. A Béke Világtanács örömmel üdvözli a japán nép békeharcát és felteség és a közvélemény támogatása vezethet megegyezéshez, amely véget vetne az ellenségeskedésnek és lehetővé tenné a békés megoldást, amely a koreai népnek jogot adna, hogy saját maga döntsön sorsa felett. A Béke Világtanács felhívja a harcoló feleket, hogy a konfliktust oldják meg a lehető leggyorsabban békés tárgyalások útján igazságos és észszerű alapon. A Béke Világtanács felhívja a világ összes nemzeteit, hogy ezt a követelést támogassák. Megnyílt az ENSz hatodik ülésszaka November 6-án a Chaillot-palotában Entezam, az iráni küldöttség vezetője megnyitotta az ENSz-közgyűlés hatodik ülésszakának első plenáris ülését. Auriol, a francia köztársaság elnöke üdvözölve a küldötteket, rámutatott a nemzetközi feszültségre és az új háború fenyegetésével kapcsolatos nyugtalanságra. Feltette ugyan a kérdést, mit kell tenni ezeknek megszüntetése érdekében, azonban kielégítő választ nem adott. Hallgatással elkerülte a nemzetközi helyzet fennálló feszültségének igazi okait. Annak tudatában azonban, milyen erős a francia néptömegek vonzódása a békéhez, Auriol kénytelen volt kijelenteni a következőket: „Mivel el kell hárítani a félelmet és bizalmatlanságot, mert a béke mindenekelőtt mélységes bizalmat követel, miért ne mondanám fennhangon: ha azok a kiváló emberek, akik felé oly sok aggódó tekintet irányul, természetesen nemcsak azért érkeznének ide, erre az ülésszakra, hogy közvetlenül kivegyék részüket az ülésszak munkájából, hanem, hogy egymás között kapcsolatot teremtsenek, szemtölszembe kicseréljék nézeteiket, hogy nézeteltéréseiket a napirenden kívül és nem a nyilvános viták keretében megtárgyalják, hogy igyekezzenek az ENSz elveinek megfelelően csökkenteni a békét megbénító nézeteltéI réseket, ml örömmel fogadnánk őket." Az első ülésen megválasztották a küldöttség felhatalmazását ellenőrző bizottságot, majd az ülésszak elnökévé titkos szavazással Padilla Nervot, Mexikó küldöttségének vezetőjét választották. A hatodik ülésszak első ülése az újonnan választott elnök beszédével ért véget. Az egyiptomi külügyminiszter levele az ENSz főtitkárához Szalah el-Din egyiptomi külügyminiszter levelet intézett az ENSz főtitkárához, s leveléhez mellékelte az 1936. évi angol-egyiptomi szerződés felmondásának másolatát. A külügyminiszter levelében kiemeli: fel akarja hívni az ENSz tagállamainak figyelmét arra a tényre, hogy Nagy-Britannia az egyiptomi nép kifejezett feltétlen akarata és az ENSz alapokmánya ellenére továbbra is fegyveres csapatokat tart Egyiptom területén. — Ez a tény — folytatja levelében a külügyminiszter — folyamatos agressziót jelent, veszélyezteti a békét és a nemzeti biztonságot. — Nagy-Britannia akciója egyre inkább az egyiptomi hadsereg, valamint az egyiptomi polgári lakosság élete és javai ellen irányuló háborús akció és támadások alakját ölti — fejeződik be a levéL Eddigi eredményeinkkel nem elégedünk meg, folytatjuk a pártsajtó terjesztését Az Építkezési Vállalat melléktermékeket gyártó losonci üzemében meggyőződtem arról, hogy ebben az üzemben a pártszervezet irányításával sikeresen továbbfolytatják a pártsajtó előfizetőinek , toborzását. Az üzem egyik dolgozója, Pacek Antal, elmondotta nekem, hogy az akció kezdetén csak körülbelül 30-an fizettek elő a pártsajtóra. Ma már több mint 100-an rendelik meg a pártlapot. Ezzel kapcsolatban Pacek elvtárs a következőket mondotta nekem: „Az elért eredményekkel nem elégszünk meg. A sajtóterjesztést továbbfolytatjuk, arra törekszünk, hogy minden családban ott legyen az Uj Szó vagy a Pravda. Hiszen a sajtó még nagyobb munkaigyekezetre lelkesít minket De a sajtó terjesztése még nem minden. Nyomában ott kell lennie a jó népnevelő munkának. Meg kell kedveltetnünk a munkásokkal az újságot. A kapitalista rendszer alatt nem volt lehetőség arra, hogy a dolgozó művelődhessen. És ezért kell ma a hiányokat pótolni, látókörünket kiszélesíteni." A népnevelő munkában az üzemben jó példával jár elöl Szpurni József, az üzemi pártszervezet elnöke, és Gondek Béla elvtárs. De a párttagok valamennyien résztvesznek a személyes agitációs munkában és szép eredményeket érnek el. Meg kell említenünk Kajblová Magdát és munkatársnőit a festőtanfolyam növendékeit, akik mint pártonkívüliek mind munkahelyükön, mind a sajtó terjesztésében sikeresen, derekasan megállják a helyükét Az üzemben azonban a szép eredmények mellett meg vannak a hibák is. Igy például az üzemben ezideig nem vezették még be a sajtótízpercet. Pedig nagy szükség van erre üzemünkben. Segítségével jó munkát lehetne végezni a dolgozók politikai ismereteinek növelésében. Az üzemben még egy hiba van a sajtőterjesztésben, amelyet feltétlenül ki kell küszöbölni. Meggyőződtem arról, hogy az újság gyakran két-három napig hever az irodában és ilyen késéssel kapják a munkások. Ez annak tulajdonítható, hogy mindezideig nem szervezték meg az újságejosztást megfelelőképpen, és nem is igyekeznek ezt a kérdést rendesen megoldani. Senki sem érzi magát felelősnek azért, ha a munkások késéssel kapják az újságot Ez pedig olyan hiba, amelyet feltétlenül ki kell küszöbölni, meg kell találni annak a módját, hogy a munkások idejében kapják kézhez a lapot és hogy esetleges késés esetén a felelősséget senki se háríthassa el magáról. K. I. A Mária-bánya vájárjai is örömmel fogadták az OKO-vel kapcsolatos párt- és kormányhatározatot Alig pár kilométerre Rozsnyótól új vasércbánya nyílik, ahonnét majd a vasércet fogják szállítani a magaskemencék részére. Még ma csak a kutatás folyik, de már a vascsövek, gépek és mindenféle alkatrészek egymás mellé sorakozva várják a munkát, — mikor megkezdődhet az üzem teljes termelési folyamata. A munkásoknak épp déli szünetjük van. Az étkezdében, ahol az asztal körül lócákon vígan fogyasszák az ebédet, elbeszélgetünk velük a bányáról és a kutatási munkáról. Alig pár éve folyik itt a kutatás, mondja az egyik bányász, de már ezelőtt 400 évvel is folyt itt bányászás ezen a helyen, ahol most mi kutatunk. Az egyik vágatban találtunk egy kis vaskocsit, amivel sok évtizeddel, talán évszázaddal ezelőtt nehéz, küzdelmes munkát végeztek a bányászok. — Elvtárs, — mondja a vájár, — képzeld csak el milyen lehetett a munka 400 évvel ezelőtt, mikor kis vaskocsival kellett kihozni a vasércet. Nem úgy mint ma, mikor villanymotor és különféle gépek segítségével végzik a legtöbb bányában a vasérc felszínre szállítását. Itt vagyunk a bányászok között, de gondolataink a múltba révednek, mikor a kapitalisták roppant kizsákmányolása még szörnyűbbé és nehezebbé tette a bányászok verejtékes munkáát és a falat kenyérért folytatott harcban nem egyszer a munkás fizetett rá, ha esetleg az igazságot kereste. Ilyen esetben azután legtöbbször az következett be, hogy a munkaadó k'adta az útját és a munkás földönfutóvá lett. Népi demokratikus rendszerünk a legnagyobb gondossággal törődik a föld mélyén dolgozó bányászokkal, hogy megkapják a munkájuk után járó becsületes jutalmazást. A Mária-bánya vájárjai egymásközött örömmel és lelkesedéssel beszélnek a CsKP Központi Bizottságának határozatáról, az osztravakarvíni bányában bevezetett intézkedésekről. Ahogy így elbeszélgetünk a munkásokkal, egy 27 év körüli vájár lép be az ajtón és mindjárt bekapcsolódik beszélgetésbe. — En dolgoztam Osztravában is, — mondja Stefan János, — megismertem az osztravai bányászokat és meg is szerettem ott a bányát. Akár Osztraván, akár Rozsnyón mi bányászok mindig becsületesen kivettük részünket a munkából a föld mélyén. A bányaüzem vezetőségétől nagyon sok függőmért a munka jó beosztása és a munka jó megszervezése nagyban emelheti a termelést. Igaz, hogy az osztravai bányák, ahol én dolgoztam, technikai felszerelésben sokszorosan felülmúlják a rozsnyói üzemet, de a rozsnyói üzemben azon kell lenni a technikai felelősöknek, hogy minél több újítási javaslatot és új munkamódszert vezesset ek be, hogy a gépek segítségével tudjunk mi is dolgozni. Igaz, hogy a Mária-bányán még csak kutatások folynak, de azért nagyobb gondoí kfclleni fordítani arra, hogy mi jobb munkát tudjunk végezni. Itt van legelsősorban a , víz kérdése és a mosdók. Ha feljövünk a bányából nem tudjuk még a kezünket sem megmosni. A bányában nem lehet kezet mosni, mert a víz nagyon rossz kimarja az embernek a kezét, de még a karbidlámpákba sem tudjuk használni a vizet, mert egykét hónapi használat után teljesen tönkremennek, ezért a patakhoz kell menni, hogy a kezünket megmoshassuk, ami a munkaidőből kiesést jelent. Ezért az üzem vezetőségének gondoskodnia kell arról, hogy vízcsapokat és fürdőt létesítsenek. A Mária-bái va vájárjai arcán látni a megelégedettséget és a munkához való szeretetüket. Tudják, hogy a szocializmus építésiből ki kell venni részüket, hogy ez a bánya is minél előbb több és több vasércet szállíthasson a kohók részére és ezzel i9 meggyorsíthassuk hazánkban nehéziparunk kiépítését. K. B. Az első csehországi CSEMADOK helyi csoport alakulása elé Karlové Vary és környékének magyar dolgozói lelkesedéssel készülnek az első csehországi CSEMADOK helyicsoport alakuló közgyűlésére. Vasárnap délelőtt 9-kor folyik le majd ez a nagyjelentőségűi esemény a »Národní dum« nagy csarnokában. A Karlové Vary környékén levő gyárak munkásai, a szokolovói magyar bányászok, közüzemek dolgozói már hosszú idő óta szomjaznak a haladó magyar kultúrára, amely megsegíti őket a szocializmus győzelméért folytatott nagyszerű harcukban. Ezek az emberek munkájukkal kivívták a cseh elvtársak megbecsülését, szeretetét és most az alakulás előkészüle-1 teiben élvezik a cseh dolgozók segít, ségét is. De ők maguk ls kitesznek magúkért. Komoly mapi munka után soksok kilométert megtéve jönnek össze, hogy résztvegyenek a próbákon, hogy méltóképpen léphessenek föl az ala. kuló közgyűlésen. Farkas Mária pél. dául az öt kilométerre levő Otovicéről jár be a próbákra és még egyet se mulasztott. Igy jönnek a többiek is. Nem ismernek fáradtságot és akadályt és Kluka meg Kiss elvtársak vezetésével méltóan készülnek a karlové-vary-i magyar dolgozók üne nepére. A Szovjetunió haditengerészetügyi minisztériumának parancsa A Szovjetunió haditengerészetügyi minisztere 1951 november hetedikén a következő napiparancsot adta ki: ^Tengerész és katona, altiszt és tiszt elvtársak! A Szovjetunió haditengerészete ma az egész szovjet néppel együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóját ünnepli. Szovjet hazánk nemzetei Lenin és Sztálin nagy pártja által ihletve és megszervezve új nagy sikereket érnek el a kommunizmus építésében, a szovjet állam hatalmának további növelésében. A Szovjetunió haditengerészete a nagy ünnepet a harci és politikai felkészültségben elért új sikerekkel üdvözli és nagy vezérünk és tanítónk, Sztálin elvtárs utasításait követve éberen őrködik hazánk tengeri határai és állami érdekei felett. Az amerikai-angol háborús gyujtogatók fokozzák ellenséges tevékenységüket a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a Kínai Népköztársaság ellen, folytatják őrült fegyverkezésüket, kibővítik háborús támaszpontjaikat, zsoldos hadseregeket építenek, háborús kalandjaikba hazugsággal akarják az emberiséget sodorni. Ilyen körülmények között a haditengerészet legénysége köteles éberségét és a hajók, valamint csapatok harckész, ségét állandóan fokozni, haditudományát naponta tökéletesíteni, az ösz. szetett harci technikát elsajátítani, a katonai fegyelmet, a szervezettséget, a rendet megszilárdítani, példás harci és politikai felkészültségű katonák sorait kibővíteni. Tengerész és katona, altiszt és tisztes elvtársak! Tiszt, tengernagy és tábornak elv. társak! Üdvözöllek bennetekét és szerencsekivánataimat fejezem ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának ünnepe alkalmából és úij sikereket kívánok harci és politikai felkészültségetek, ben. Éljen hatalmas Szovjet hazánk! Éljen a hős szovjet nép és haditengerészete! Éljen szülő szovjet kormányunk! Éljen Lenin és Sztálin nagy pártja, a szovjet nép harcokban edzett él. csapata, győzelmeink ihletője és szer. vezöje! Dicsőség nagy és bölcs vezérünknek és hadvezérünknek, Sztálin elv. társnak! N. KUZNYECEV altengernagy, a Szovjetunió minisztere^