Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-10 / 264. szám, szombat

# UJSZO 1951 november 10 j A FÜVES VETESFORGO Irta: ING. MACHANKOV VLADIMÍR A Szovjetunió mezőgazdasága a világ legfejlettebb mezőgazdasága. Ez a kolhozi-szovhozi gazdaság: rendnek és a tudomány gyakorlatban való alkalmazásának, valamint a kolhozi termelésben szerzett legjobb tapasztalatok gyakorlatban való alkalmazásának köszönhető. Sokan még nincsenek tudatában annak, 'iogy mit jelent a tudomány vívmányainak a gyakorlatban, a termelésben való érvényesítése. Ezért a füves vetésforgó fogalmát i* helyte lenü! értelmezik és gyakran azt gonvagy here helyett füves keveréket vetnek és azzal az egész dolog megvan oldva. Ez tévedés. A füves vetésforgó sokkal többet jelent. A füves vetésforgó a mezőgazdasági tudomány legjobb ismereteinek az összegezése. Hangsúlyozni kell, hogy ezeknek az ismereteknek és eljárásoknak alkalmasaknak kell lenniök az illetékes EFSz vagy más gazdasági egység számára, mert ami például nagyon beválik Komarom mellett, az egészen biztos nem alkalmas Zsolna körül, vagy Poprádnál és emellett a füves vetésforgót mind a három hedolják, hogy elég, ha a tiszta lucerna I lyen alkalmazzák. A füves vetésforgó a szocialista gazdálkodás egyik módszere Nehéz lenne alkalmazni kisparcellákon, vagy a kapitalista társadalmi rendben, ahol a mezőgazdasági termelés nem folyik terv szerint, csupán egyéni érdekek szerint igazodik. A kapitalista rendszerben nem az az érdek, hogy a talaj termékenysége állandóan fokozódjék, hanem, hogy a haszon mennél nagyobb legyen. A füves vetésforgót csakis tervezett gazdaságban alkalmazhatjuk, ahol nincsenek spekuláns, egyéni érdekek, hanem ahol a termelés a közösség szükségletei szerint igazodik és pontos tervvel van alátámasztva. Az új gazdaság lényeges külőnbsé ge a régitől abban áll, hogy a talaj termékenysége állandóan fokozódik, hogy az egyes terményféléknél a hektáronkénti hozamok felső határát a gyakorlatban egyáltalán nem tudjuk megállapítani. Erről ma már tanúskodnak azok a sikerek, amelyeket a szovjet kolhozokban és szovhozokban értek el, például a hektáronkénti 73.57 mázsa rozs, 73.1 mázsa őszibúza, 560 mázsa burgonya, 1515 mázsa cukorrépa, 2000 mázsa takarmányrépa, stb. Ezeket a sikereket egyes élenjáró mezőgazdasági dolgozók érték el a tudomány vívmányainak a gyakorlatban való alkalmazásával a füves vetésforgós gazdálkodás szerint. Ezek az eredmények azonban még nem végsők. Évről-évre újabb termésrekordokat érnek el a hatalmas táblákon és évről-évre új szakemberek tűnnek fel, akik új rekorderedmények alapjait fektetik le. Ezek az eredmé nvek, amelyeket olyan helyen értek el. ahol a szovjetállam megalakítása előtt a termés tfzsztr alacsonyabb volt, arról tanúskodnak, hogy alaptalan a kapitalista tudománynak a „talaj termékenységének fogyatkozásáról szóló törvénye". Ezt a * „törvényt" úgy állapították meg, hogy a tudományban nem alkalmazták a dialektikus materializmus tudományos világnézetét. A kapitalista tudósok ugyanis egyszerűen elválasztották a figye't dolgot a környezettől és a helytelenül, dialektika nélkül végzett kísérleteik alapján „bebizonyították törvényüket". Ismeretes, hogy a növényi élethez négy alaptényező szükséges: fény, hő, víz és tápanyag. Ha a talajban csak a víztartalmat fogjuk fokozni, akkor elérjük azt a fokot, hogy egyáltalán nem fog teremni semmi, mert a gyökereknek a vízen kívül szükségük van még levegőre is, amit a sok víz a talajból kiszorít. Ha megint csak a tápanyag tartalmat fokoznánk a talajban, (foszfort, nitrogént, nátriumot, stb.), akkor megint csak nullára csökkenne a termés, mert e tápanyagoknak a vízben való oldatuk túlságosan erős lenne, a növények pedig csak gyenge tápanyag oldatokat tudnak felszívni. A növény jobb fejlődésének érdekében tehát egyidejűleg kell fokozni minden élettényezőt, vagyis mindazt, amire a növényi életnek szüksége van. Mivel a fény és a hő a napból érkezik, egyelőre erre a két tényezőre nem tudunk hatni. Ez a körülmény azönban nem okoz túlságos nagy gondokat, mert a növények a nap energiának ma még csak nagyon kis százalékát használják fel. Másfelől azonban nagyon hatásosan tudunk közreműködni a többi élettényezők fokozásánál, vagyis a víz és a tág^ anyagok fokozásánál, amelyeket a növény a talr'ból szív. A talaj különleges természeti test. Messziről sem mondható élettelennek, mint ahogy azt sokáig gondolták az emberek. Éppen ellenkezőleg, a talaj élő test, amelyben rengeteg rovar és szabad szemmel láthatatlan gomba, meg iöldibaktérium él A talajnak megvan a földgömb történetében a maga kezdete és fejlődése, amelybe hathatósan bekapcsolódik az ember is. A talajnak ezenkívül van egy különleges tulajdonsága, — amely megkülönbözteti a többi természeti képződménytől, — a termékenység Ez annyit jelent, hogy a földön zöld növények fejlődhetnek, vagyis, hogy a talaj el tudja látni a növényeket vízzel és tápanyaggal. A talaj termékenysége tehát képesség, amellyel a talaj ellátja a növényeket vízzel és tápanyagokkal. Mennél több tápanyagot és vizet tud a talaj a különféle növények rendelkezésére bocsájtani, annál több és erősebb növény lesz, vagyis a talaj annál termékenyebb. A talaj termékenységének kérdésével nagyon alaposan foglalkozott V. R Viljamsz akadémikus szovjet tudós, akit a füves vetésforgós rendszer megalapítójának mondunk. Minden földműves tudja, hogv a természetben sok különféle tényező és összefüggés van. amelyek befolyásolják a talaj termékenységét és fgy a termés magasságát is. Viljamsz akadémikus éppen ezen összefüggések, törvényszerűségek tanulmányozásának szentelte életét. Tudományos kutatásai alapjául a tudományos világnézetet, a dialektikus materializmust választotta és felhasználta azokat az ismereteket, amelyeket a talaj tanulmányozásában Koszticsev és Dokucsajev orosz tudósok fedeztek fel. Viljamsz akadémikus' rájött arra, hogy a talajra és annak termékenységére hatnak ugyan az éghajlati, kémiai és fizikai tényezők, de hogy a talaj termékenysége mindenekelőtt a baktériumokból, gombákból, zöld növényektől és az ember élettevékenységétől függ. Viljamsz akadémikus felfedezte az egyes tényezők közti viszonyt és törvényszerűséget és kipróbálta őket a termelési gyakorlatban. Ma már a kolhozok és szovhozok tízezrei bizonyítják a gyakorlatban Viljamsz tanításának helyességét. Viljamsz szaval, bogy „nincs rossz ta'aj, csak rossz gazdálkodás" — 'teljes mértékben beváltak. A talaj termékenysége mindenekelőtt összetételétől, vagyis szerkezetétől fü g. A talajnak kell, hogy legyen képessége, amellyel felveszi a vizet és a vízen kívül hosszasan magában ta tja még a levegőt és a tápanyagokat is. A talajnak továbbá gyommentesnek és kártevő rovarmentesnek kell lennie. Nagyon károsak a betegséget terjesztő gombák Is. A mi szántóföldjeink struktura-nélküliek, mert a por- és homokszemek, amelyekből a talaj áll, szabadon vannak elhelyezve benne, vagyis nincsenek húmusszal összeragasztva kisebb szemcsékbe. Ezeket a hantooskákat azonban mindenütt megtaláljuk, ahol réteket vagv legelőket szántunk fel, vagyis az évelő fűfélék után. A ilyen talajról azt mondjuk, hogy szilárd, szemcsés-hahtos strukturáia van, ami a termékenység alapja. Népi nyelven erről, mint „pihent földről" beszélnek. A strukturális talajban az agyag, a por- és a homokszemcsék kis hantocskákba ragadnak össze, amelyeket hatásos humusznak nevezünk. Ezek a hantocskák a mákszem és a borsószem nagysága között mozognak. A hatásos húmusz nagyon komplikált anyag, amelyet a talajban élő baktériumok bocsátanak ki magukból olyan mélységbe, ahová már a levegő nem tud behatolni. Ez az anyag mésszel összekeveredett állapotban a vízben oldhatatlan ragasztót képez. És éppen ez a ragasztó adja a struktúra szilárdságát. Ugyanis az ilyen hantocskák nem úsznak szét a vízben, mint a közönséges szántóföld hantjai, hanem megtartják eredeti alakjukat. A húmusz főleg az évelő fűfélék gyökereiből képződik, amelyeknek az a különlegességük, hogy minden év őszén elhalnak. Az évelő fűfélékből télen keresztül csak a mag marad élve és az úgynevezett szétágazási csomó a gyökérhajtásokkal együtt, amelyekből aztán tavasszal kinő az új fű, hogy aztán ősszel megint elhaljon.. Szántóföldjeinket tehát csakis az évelő herefélék és fűfélék keverékének termelésével változtathatjuk struktúrális földekké. A struktúrális talajban sok tápanyag van felhalmozva, mégpedig holt szerves anyag és húmusz formájában. Ezenkívül az ilyen talaj magábaszívja és megtartja a csapadéknak körülbelül 80 százalékát, vagyis nem szárad ki. Közönséges szántóföldjeink ezzel szemben a csapadéknak csak 30 százalékát tartják meg magukban, vagyis nagyon gyorsan kiszáradnak, mei\t a víz átszívódik a por- és a homokszemcsék között azokra a helyekre, ahol kevés a nedvesség, nyáron például a felszínre. A struktúrális talaj azonban egy bizonyos idő múlva, körülbelül 5—7 év letelte után elveszíti struktúrális mivoltát. Ez a megművelésnek és a talajfelszíni baktériumok tevékenységének a következménye. Ezek ugyanis a húmuszt felbomlasztják. Ezenkívül a talaj felsőrétegének a struktúrája (körülbelül 10 cm mélységben), minden évben tavasztól őszig részben kárt szenved az ugyancsak fc-nt említett okokból kifolyólag. A struktúrát tehát meg kell tartani, vagyis időnként meg kell újítani. Ez pedig úgy' lehetséges, hogyha a föleit nem közönséges ekével, hanem elűhántós ekével szántjuk. Megújitani pedig úgy lehet a struktúrát, ha minden 5—6—7 évben ugyanazon a helyen évelő pillangósvirágú növényeket, vagyis herefélét, vagy réti füveket termelünk. Ez az az alap, amelyen az új vetésforgó rendszer épül, mert a talajstruktúrát, vagyis a talaj termékenységét semmi más nem tudja fokozni. Az egész füves vetésforgós gazdasági rendszer számos egymással öszszefüggő eljárás összegezése a talaj termékenységének állandó fokozására. Ezt az összegezést négy főcsoportra oszthatjuk: . 1. A helyes vetésforgók rendszere. 2. A talaj megművelésének rendszere. 3. A növények trágyázásának rendszere. 4. Az erdők és erdőövezetek, valamint a vízgyűjtők rendszere a mezőgazdasági termelés támogatására. Az alsófányoki tanító a kulákok kisegítésére szervez brigádokat Alsójanyok község földműveseinek i .nagyobb gazdákat, meg van az oka. I túlnyomórésze a cséplés befejezése után aláirta a szövetkezeti gazdálkodás III. típusát, hogy az elkövetkezendő gazdasági évben a földek tagosítása után meg lehessen kezdeni a közös gazdálkodást. Ahhoz, hogy az alsójányoki földművesek erre az elhatározásra jutottak, hozzájárult Farkas Ferenc tanító is meggyőző munkájával. Jónéhányszor kijelentette, hogy neki nem kell semmiféle segítség az agitációs munkában, hagyjanak csak mindent őrá és biztosítja, hogy rövidesen az egész falu népe benn lesz a szövetkezetben. Farkas Ferenc meg is ragadott minden alkalmat a felvilágosító munkára. Különböző ünnepélyeken sokszor könnyhullatás közepette beszélt a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. (Érdemes megemlíteni, hogy annakidején ugyancsak krokodil könynyeket hullatott Erdélynek a „magyar szent koronához" való csatolásáért is.) Nézzük csak közelebbről Farkas Ferenc tevékenységét. Igaz, hogy Farkas Ferenc agitált, csakhogy ha tényleg egyedül hagytuk volna, akkor az alsóján/okiak hűen kitartanának a II. típusú munkamódszer mellett, mert így a nagygazdáknak biztosítva lett volna a munkaerő, és élhettek volna tovább, mint Marci Hevesen. Annak pedig, hogy Farkas Ferenc tanító miért pártolja annyira ezeket a Farkas még a régi tanítótípusok egyike, akik nagyon szívesen veszik, ha egy-egy kis „szeretet csomaggal" ajándékozzák meg. Már' pedig az ilyen szeretet csomagok mindenekelőtt a nagyobb gazdáktól kerültek a tanító úr asztalára. A- III. típusú szövetkezetnek például könyvelőre volt szüksége. Természetes Farkas Ferenc szerint ide is csak kis- vagy középföldműves fia kerülhet. Itt van például Mervai László fia, aki jófelfogású, ügyes gyerek. A Párt már jóval azelőtt javasolta iskolázásra, de a szövetkezet visszatartotta, merthogy könyvelőiskolára fogja küldeni. Csakhogy a fiú különböző okok miatt lemaradt az iskolázásról. A tanító úr azonban elvállalta, hogy ő majd foglalkozik esténként a gyerekkel, így aztán a másfél munkaegységet már előre elszámolta magának. Természetesen mindezt szép formába kell önteni. Farkas Ferenc tehát most munkaerő megtakarításról beszél, vagyis saját maga akarja végezni a könyvelést Is, hogy abba senki bele ne szólhasson. De ez nem elég, Farkas Ferenc másutt is be akarta bizonyítani segíteniakarását. Az iskolásgyermekeket 4 napos brigádra szervezte meg az alsójányoki III. típusú EFSz számára. Ismeretes, hogy a szövetkezetnek "ezidálg nincs -semilyen közös terménye. mert mindenki sajátmaga takarítja be a burgonyát vagy a répát földjéről. És hát kinek olyan sürgős a répaszedés, kinél van munkaerőhiány? Csakis a nagyparasztoknál. A tanító úr tehát az ő kisegítésükre szervezett brigádot Pedig itt van még a jányok! állami gazdaság is, ahol az iskolásgyerekek tényleg nagy segítséget nyújthattak volná. A nagyparasztok azonban előbbrevalók. Nekik nincs elég munkaerejük, mert asšzonyaik nem érnek rá dolgozni. Hogyisne, hisz a csirke, tojás, vaj és tejfel feketézése Bratilavában sokkal jobban fizetődik ki. Vagy ml a helyzet 'a vasárnapi brigádokon? A kis- és középföldművesek megértették kormányunknak az őszi munkák gyors befejezéséről szóló határozatát és teljes számban bekapcsolódtak a brigádmunkába. A jobbmódúak közül azonban senkit sem lehet vasárnaponként a földeken látni. Ajánlatos volna, hogy az Illetékes járási funkcionáriusok kissé jobban szemügyre vegyék Farkas Ferenc esetét és hogy a munkásosztály fiaiban rejlett tehetségeket karolják fel, nem pedig az ilyen harácsoló, régi „falu eszét." Nem tűrhetjük azt, hogy aki a fasiszta megszállás alatt 6 hold földért tudott szépen szónokolni, az most, hogy múltját takargassa, ilyen szép színben mutogassa magát. (Levelezőnktől) IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK , A napraforgó öszi vetése A Szovjetunióban a kalinyinszki állami kutatóállomáson kísérleteztek a napraforgó őszi vetésével. Bebizonyult, hogy az őszi vetéssel gazdag napraforgómagtermést lehet elérni. Az őszi vetést novemberben kell elvégezni, amikor - az időjárás már hűvösebb. A magot széles sorokba kell vetni. Az ősszel elvetett napraforgó április végén kel ki, vagyis 1—2 héttel előbb, mint ha tavasszal vetettük volna. Igy aztán a napraforgómag már augusztus végén, de legkésőbb szeptember elején beérik. Az eddigi kísérletek folyamán nem lehetett észrevenni, hogy a tavaszi fagyok következtében az ősszel vetett napraforgó megfagyott volna. Legalkalmasabb, ha helyi vetőmagot használunk. Az ősszel vetett napraforgó sílózás céljára ls nagyo-j alkalmas. A szovjet tapasztalatok szerint EFSz-eink és állami birtokaink is vessenek ősszel napraforgót, legalább kisebb területen, hogy meggyőződjenek ezen új módszer előnyeiről. Ne feledkezzünk meg az öszirepce ápolásáról Az őszirepce a nagy szárazságok ellenére is szépen fejlődik ott, ahol idejében elvetették és helyesen ápolták. Több helyen azonban a repce nagyon gyengén fejlődik. Ennek oka az. hegy nem iartották be a vetés időpontját agrotechnikai szempontból, másodsorban pedig az, hogy nem tették meg a szükséges nö,ényápo!ási intézkedéseket. Mindenekelőtt a fogasolást hanyagolták el termelőink. A fogasolás ped'g egyik legfontosabb agrotechnikai eljárás amely elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a talaj porhanyóvá váljon és hogy a téli csapadék megmaradjon a földben. Ha tehát állami birtokaink, EFSz-eink és az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseink jó repcetermést akarnak elérni, akkor hozzák be az eddigi hátramaradásukat és a jövőben sokkal nagyobb gondot fordítsanak a repce ápolására. A takarmányrépa elraktározása si'ózással A marharépa télire való elraktározását nálunk vermelés útján szokták megoldani. Pedig ez a módszer nem a legelőnyösebb. Sokkal jobb, ha a marharépát felszeleteljük és a cukorrépa szeletekkel együtt elszllázsoljuk A silók aljára pelyvát hintünk. Körülbelül 15—20 centiméter széles pelyvaréteget kell számítani minden magassági méter répára. Igy például egy 4 méter mély sílógödörbe körülbelül 50 centiméter széles pelyvaréteget teszünk. Utána elhelyezzük a felszeletelt répát vagy a cukorrépaszeleteket. Közben lehet adni még egy-egy réteg pelyvát. Fontos az is, hogy a sílógödör tartalmát közben-közben jól meggyúrjuk, hogy a felesleges levegőrétegeket eltávolítsuk. A pelyva helyett vágott kórót I- lehet alkalmazni. A vágott kóró ugyanis fokozza a sílótakarmány minőségél. Ha a marharépa vagy a cukorrépa szeletek sílózását helyesen végezzük, akkor még május és június 4ľónapokra is teljesen friss takarmányt biztosítunk az állatállomány számára. November 11-töl 18-ig ta

rt \ a „mélyszántás hete" Az őszi mélyszántásnak rendkívüli nagy jelentősége van a magasabb hektáronkénti földhozam elérésében. Mélyszántás következtében ugyanis a talaj porhanyóssá válik, úgyhogy magába tudja szívni az őszi, téli és a tavaszi csapadékot és így bő nedvességtartalék képződik, amelyet aztán a növények szükségleteik szerint felhasználnak. A mélyszántásnak továbbá nagv jelentősége van a gyom elleni harcban is. mert a gyom mélyen bekerül a barázdába, ahol nem képes lélegezni, tehát nem fejlődhet tovább. Az őszi mélyszántással porhanvossá tett földet aztán a téli fagyok még jobban megporhanyósítják, úgyhogy a talaj strukturálissá válik. Főleg a legelők és rétek őszi felszántása fontos ebből a szempontból. Mivel a mélyszántásban a mult évhez viszonyítva az idén hátramaradás mutatkozik mind a szocialista szektorban, mind az egyénileg gazdálkodóknál, a földművelésügyi megbízotti hivatal, együttműködve a népi közigazgatással, november 11-től 18-ig mélyszántás hetet rendez. Nagyon fontos, hogy ebben az akcióban Szlovákia összes kerülete a lehető legtevékenyebben bekapcsolódjék. I