Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-01 / 257. szám, csütörtök

c ÜJSZÖ AZ UJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK 1951 november 196 UJSZO Kamocsán a dolgozó parasztok tömegesen lépn«K be a szöve<kezetDe Sokáig szinte érthetetlen volt, hogy Kamocsán, ahol nincs henyélő gazda és szabotáló kulák, miért idegenkednek annyira a szövetkezeti gazdálkodástól. Most már azonban ismeretes ennek az oka. A kamocsai dolgozó földművesek kézzelfoghatóan meg akartak győződni arról, hogy tulajdonképpen mire képes a szövetkezet hogy érdemes-e oda belépni. És e kézzelfogható bizonyíték nem késett soká. A kamocsai EFSz a közös gazdálkodásban olyan eredményeket ért el, amelyek világosan tanúskodnak arról, hogy nem érdemes egyénileg gazdálkodni, hogy a földművesek számára a szebb életet a közös gazdálkodás biztosítja. A kamocsai dolgozó földművesek végre döntöttek. Az elmúlt napokban tömegesen beléptek az Egységes Földműves Szövetkezetbe. Azelőtt is voltak már olyanok, akik esetleg beléptek volna, de senki sem akart első lenni. Hát most senki nem lesz tényleg az első, de az utolsó sem, inert csaknem az egész falu egyszerre lett szövetkezeti taggá. A jövő gazdasági évben tehát már a falunak 84 százaléka fog közösen gazdálkodni a mintegy 1200 hektár földterületen. Igy van ez a rendjén. A kamocsaiak a helyes útat választották. FABRY JÓZSEF Kamocsa. A köbölkúti traktorálfoirás az őszi muokák meggyorsítására brigádokat szervezett A köbölkúti állami traktorállomás üzemi tanác a elhatározta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának tiszteletére vasárnap önkéntes brigádot szervez, amelybe az irodai személyzetet is bekapcsolja. Nem maradtak ki a brigádból az egyes műhelyek brigádvezetői sem. Farkas András, Vas István, Vas Sándor, Zsemberi László, Gsomor Sándor és Konterman István ugyancsak bebizonyították, hogy kint a földön ls meg tudják fogni a munka végét. A brigád teljesítménye ezen a napon 23 hektár középszántás volt. Ez az eredmény újabb munkalendületre buzdította a traktorállomás dolgozóit. Elhatározták, hogy amíg az őszi munkák tartanak, addig több brigádot szerveznek és az egyes dolgozók szocialista munkaversenyt indítanak egymás között. VALASEK LASZLÖ, Szalka. A malinovói gazdasági iskola dolgozói brígádmunkára jelentkeztek az osztravai bányákba A malinovói gazdasági Iskola alkalmazottai összüzemi gyűlésen foglalkoztak a Szovjet Barátsági Hónap' kérdéseivel. Megtárgyalták továbbá Sztálin elvtárs nyilatkozatát is, amelyet a moszkvai Pravda levelezőjének adott. A gyűlésen résztvevők azon gondolkodtak, hogy kis kollektívjük hogyan járulhatna hozzá a világbéke megerősítéséhez. A felszólalók egymásután jelentkeztek. Ki-ki jobb munkabeosztást, többtermelést, gondosabb gazdálkodást, stb. javasolt. A szép szavaknak azonban nem sok értelme lenne, ha tettek nem követnék őket. De a malinovói gazdasági iskola alkalmazottainál tettekben sincs hiány. Az értekezleten Tománovics Gyula elvtárs a szervezet helyi e'nöke jelentkezett és kötelezte magát, hogy a téli időszakban 4 hónapi brigádra megy az osztravai szénbányába. Szavai nagy visszhangra találtak. Azonnal jelentkeztek Kovács Lajos és Mókus Ferenc az itteni sertéshizlalda rlo'gozói is. Példával járt elöl még Mókus Erzsébet is, aki a következőket mondotta: ..Ha sok gyermekem is van, mégis megyek dolgozni a gazdas*fba. hogv helyettesítsem azokat, akik önként jelentkeztek a szénhánvába." Míkus elvtársnő néldá'át először Bokros Júlia, maid még jóegvnéhány asszony követte. CSERNOVSZKY PAL, Malinovo. Búcson is nagy változást hozott a szövetkezeti gazdálkodás Búcs községben is sok minden megváltozott ez utóbbi időben. Amióta megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet, új élet kezdődött a volt nincstelenek, a kis- és középföldmüvesek számára. A szövetkezeti gazdálkodás jó eredményeket hoz és így a tagok jövedelme is magas. Havonta nem sok híján másfél millió koronát fizetnek ki a munkaegységek után a tagoknak. Ez az első pillanatra soknak tűnik, pedig a magas kereseteknek meg van az alapja. A búcsi szövetkezeti tagok jól gazdálkodtak és még kevesebb munkaegységet használtak el, mint amennyit eredetileg terveztek. Vegyük csak például a szövetkezet kertészetét, ahol azelőtt csak gaz termett, az idén meg már több mint 15 vagón paprikát takarítottak be erről a földről. De van a falunak gyönyörű halastava is. Gyönyörű látvány az, amikor a 4—5 kilós halak vígan fickándoznak a vízben. És emellett természetesen a hala>stónak nagy nemzetgazdasági jelentősége van. Nem messze a halastótól foglal helyet a szövetkezet istállója, tele gyönyörű állatokkal. Nem messze ettől az épülettől pedig folyamatban van a másik istálló építése, hogy legyen hova elhelyezni a szövetkezet egyre szaporodó állatállományát. Nem kev'esbbé nagy hasznot nyújt a szövetkezet villanydohányszárítója is. Itt a szorgalmas munkások egy része a zöld dohányleveleket fűzi spárgára, másik része pedig a már megszáradt leveleket bálázza. Amerre csak nézünk, mindenütt lázas munka folyik Mikor volt ilyen építés a múltban? Soha! Mert a kapitalista rendszerben a munkások kizsákmányolóikra dolgoztak, most pedig salát maguk és gyermekeik szebb jövőjét építik. GAAL LAJOS, Búcs. Brigádmunkában rizst arattunk Október közepén a bodrogszerdahelyi helyi Nemzeti Bizottság elnöke azzal jött haza, hogy a nagykövesdi állami birtok rizsföldjén a nagy munkaerőhiány miatt még jó egynéhány hektár rzs nincs learatva és valahogy segíteni kellene a birtok dolgozóin Jó lenne a párítagok sorából egy brigádot szervezni, hogy aztán így példát mutatva magukkal ragadják a többi dolgozót is. Huszonnyolc elvtárs vállalt kötelezettséget, hogy egy-egy napot ledolgozik a rizsaratásban és hogy azonkívül megszerez legalább két munkaerőt. Az elvtársak kötelezettségvállalásukat betartották, összesen 78-an mentünk ki segíteni a nagykövesdi állami birtokot a rizsaratásban. A brigádosok nagy örömmel láttak munkához és a lelkes munka eredménye az lett, hogy két hektár rizst learattunk. CZIBAK GÉZA, Bodrogszerdahely. A leleszi állami birtokon beferezték a rizs aratását A leleszi állami gazdaságon egyiK legnagyobb munka a rizsaratás volt. Több mint 25 hektár rizsvetésünk volt, amit saját erőnkből képtelenek voltunk learatni. A járási Nemzeti Bizottság segítségével azonban kaptunk brigádsegítség^t. Itt azonban, sajnos rá kell mutatnom valamire. A brigádosok közül sokan nem dolgozni jöttek, hanem egész nyugodtan mondhatom, hogy üdülni. Sokkal több hasznát vettük annak a brigádnak, amelyet házi agitálássai szerveztünk meg a háziasszonyokból Ez a brigád jól dolgozott. No, meg aztán a 21 tagú aratási csoport a mi munkásainkból szintén derekasan kivette a részét a munkából. Nyolc nap alatt learatott 12 hektárt. Bizony az ő munkájuknak köszönhető elsősorban, hogy október 18-án befejeztük a rizsaratást. De meg kell dicsérnünk a nagymihályi állami gazdasági iskola tanítványait is, akik sarlóval két és háromnegyed hektárt arattak le és tet tek rendbe. VARGA FERENC, a leleszi állami birtok dolgozója. Súlyos bunte'ések a tejbeszolgál'atást szabotáló kulákokra A lévai járási ügyészség a helyi Nemzet Bizottságok és pártszervezetek javaslatára büntetőeljárást indított azok ellen, akik nem teljesítették tejbeszotgáltatási kötelezettségüket. Peterke Erzsébetet 10.000 Kés, Sebő Andrást 2000 Kčs, Miadzga Pált 5000 Kčs, Csekei Lajost 5000 Kčs, Sarina Lászlót 8000 Kčs, Korcsek Jánost pedig 10.000 Kčs pénzbüntetésre ítélte el. A felsoroltak mind kulákok, akiknek augusztus végéig 15.208 liter tejet kellett volna beszolgáltatniok, ők azonban ezen a téren is szabotálni akartak. A ^dolgozók gyermekeitől el vontak 11.687 liter tejet és 39.735 zsíregységet. MISKOVICS KALMAN, a bátovcei tejüzemek vezetője. Kőhegyi Mihály ssínes gyapotot termel a nassvadi földeken 1946-ban került Kőhegyi Mihály Naszvadra és a komáromi gyümölcskertészetben kapott állást. 1949-ben, amikor a handlovai bányákban munkaerőhiány mutatkozott és ki volt hirdetve, hogy milyen fontos az ország helyreállítása céljából a bányaipar, Kőhegyi Mihály annak ellenére, hogy a komáromi faiskoláKét megrögzött spekuláns kulákkal találkoztam Nemrég- a surányi cukorgyárban jártam. Több emberrel beszélgettem. Többek közt megismerkedtem Konkola Gyulával, aki cukorrépa termését jött átadni. El kezdtem vele beszélgetni. Mindjárt az EFSz kérdéseire tereltem a szót, amit bizony Konkola uram nem a legszívesebben fogadott. Mennél tovább, annál jobban meggyőződtem arról, hogy mi az oka ennek. Konkola ugyanis megtöltötte a pipáját és elmondta, hogy ö nem szereti az ilyen beszédeket, mert ö „módos ember" és azonkívül a fia is gazdálkodik jő egynéhány hektáron. „Megtetszett" a kulák nyilt beszéde és biztatni kezdtem. Elmondtam neki, hogy az én apámnak is van jó egynéhány hektár földje. Nem is kellett sokat biztatgatni, mert Konkola uram beszédes ember. Elmondta, hogy nemrég az a „csavargó" Balázsovics őt is felkereste és mirdenféle beszédekkel rá akarta venni, hogy még 10 mázsa búzát szolgáltasson be. Konkola uram rászánta magát, hogy megteszi annak a „csavargónak" a kérését, mert hát úgyis több gabonát csépelt ki, mint amennyit bejelentett. Konkola úr aztán elmondta, hogy most már tovább nem szándékszik gazdálkodni, hanem minden földjét szétosztja családja között. Kíváncsi voltam, hogyan képzeli ő ezt el? Felhívtam a figyelmét, hogy neki innen-onnan már öregségi segélyre ls joga van Csakhogy Konkola Gyula nagyot szívott pipájából és kijelentette hogy neki bizony olyan „koldúskenyér" nem kell, megél ö anélkül is mert van őneki elég. Hisz a szövetkezetbe is azért nem megy be mert nem akar a „koldusokkal" egy tálból enni. További beszélgetésünk közben odajött hozzánk Konkola úrnak egyik jó barátja. Rövidesen megtudtam, hogy az illető borkereskedéssel foglalkozik. Mindjárt mondtam hogy én is szeretnék 1—2 liter bort Az illető azonban óvatosságra intett és kijelentette, hogy ő még engem nem is ismer. Erre aztán Konkola barátom bemutatott és megmondta, hogy elóttem beszélhet bátran, mert én is kulákgyerek vagyok. Igy aztán rendbe jöttek a dolgok. Konkola Gyula barátja elmondta, hogy éjszaka menjek a borért, nehogy valami „útonállók" megzavarják a boltot. Természetesen ezekután már tiszta kép állt előttem. Két megrögzött spekuláns kulákkal találkoztam, akik minden módot kihasználnának a dolgozók félrevezetésére. Csakhogy a dolgozók sokkal éberebbek, semhogy tovább hagynák, hogy az ilyen kulák-spekuláns félék garázdálkodjanak felettünk. FÄL KALMAN, Farkasd. Egy gyapot-tő az érés idején. nál. mint vezető kertész jó fizetése veit, mégis önként jelentkezett a bá nyába. A szénbányában szorgalmasan dolgozott, de a közismert bányarobbanáskor 5 is súlyosan megsebesült. Súlyos égési sebeket szenvedett és e miatt hosszabb időre teljesen munkaképtelenné vált. A betegsége alatt kezdte tanulmányozni a Micsurinféle agrobiologiai könyveket. A könyvek tanulmányozása közben, mikor már az égési sebek nem gátolták járásban, többször kiment a mezőre és gondosan kezdte a talajt tanulmányozni. Felgyógyulása után 1950 őszén belépett a naszvadi Szövetkezetbe. Az öszi munkákban mint rendes szövetkezeti tag vett részt. De munkája közben állandóan a talajt is vizsgálta. Az őszi munkák elvégzése után már Kőhegyi Mihálynak is meg voltak a tervei. A talajvizsgálat folyamán arra a meggyőződésre jutott, hogy a naszvadi határ különféle kertészeti célokra nagyon alkalmas. Kőhegyi Mihály elhatározta, hogy a naszvadi Egységes Földműves Szövetkezet keretén belül egy hatalmas kertészetet fog létesíteni. Megmagyarázta a szövetkezet vezetőinek, hogy a naszvadi határ mennyire alkalmas a kertészetre. A szövetkezet vezetősége bele is ment a dologba és elhatározták, hogy az 1951-es évben 110 hektár területen fognak kertészkedni. 1951 tavaszán hozzá is fogtak a kertészethez. Először is kiépítették az öntözőberendezéseket, majd 4.500 darab ablakot szereztek be palánták ki neveléséhez. Most már meg voltak a legfontosabb kellékek a kertészethez. Kőhegyi Mihályt pedig megválasztották a kertészet vezetőjének. Kőhegyi Mihály hozzá is fogott a kertészethez. Megszervezte a kertészeti csoportot. Csupa fiatal fiúkból és lányokból. /I csoportot három részre osztotta és a három csoport között megszervezte a munkaversenyt és többször tartott nekik előadást a micsurini agrobiologiáról. ; A versenyben álló csoportoknak a munkakedvét még az elemi csapások sem vették el. Megfeszített erővel dolgoztak, tudták, hogy szorgalmas munkájuknak meg is lesz az eredménye. Nem is tévedtek, mert a mai napig 4.5 millió korona értékű zöldséget és különféle kertészeti cikket szállítottak a piacra. Kőhegyi Mihály a közönséges kertészet mellett kísérleti növények termesztésével is foglalkozott. A kísérleti területen 78-féle kísérleti növény meghonosításával foglalkozott. Többek között a gyapottermeléssel is kísérletezett. A kísérletezés folyamán rra a meggyőződésre jutott, hogy ezt az értékes növényt, amit eddig i külföldről kellett behozni, nálunk is lehet termelni. A kísérletet 16 különböző gyapotfajta magjával kezdte meg. A kísérletek folyamán bebizonyult, hogy az orosz 1050-es és a bolgár 2-es gyapotfajták kitűnően megteremnek. Ezek a gyapotfajták 50-60 centiméter magasságura nőnek meg és 25—30 gyapotgubó van rajtuk. Az említett gyapotfajtákat érdemes egy kicsit részletesebben is bemutatni. A gyapotmagot ugyanúgy mint a paradicsomot vagy a paprikát melegágyban kell kinevelni palántának. Amikor a gyapotpalánta eléri a 10-~ 15 centiméteres magasságot és már legalább 5 levél van rajta, akkor kell kiültetni. A kiültetés rendesen április vége felé történik, de az időjárást is számításba kell venni. A kiültetendő palántákat barna homokos földbe kell ültetni. A palánták kiültetése úgy történik, mint a többi gyeptéglás növényeké. A palántákat 50—50 cm-es távolságba kell elhelyezni, ügyelni kell arra, hogy a talaj ne legyen trágyátlan és a kiültetendő palánta tövét vízzel megöntözni A fejlődő gyapot gondozására nagy gondot kell fordítani. Szükséges, hogy i háromszor is meg legyen kapálva. A kapálás nincs időhöz kötve, hanem mikor gazosodik a föld, azonnal hozzá kell látni a kitisztitásához. Egy gyapottőről 30—40 ág is szokott kinőni, de rendes körülmények között csak 10—12 ágat szabad meghagyni, hogy ezzel az érést elősegítsük. A gyapot június hónapban a legérdekesebb, mikor kezd virágzani. A gyapot virága rövid életű, de annál váltakozóbb. Hasonló a harangvirághoz, csak kisebb. Első nap a gyapot virága fehér. Második nap már rózsa• szín. A harmadik nap pedig vérvörös szint vesz föl, ezzel be is fejeződött rövid élete. A virág elhullása után almához hasonló gumó kezd nőni a szárakon. Ezek a gumók négy hónapig fej lödnek. Négy hónap után aztán kezdenek a gyapotbogyók szétfesleni. Ez annak a jele, hogy elérkezett az érés ideje. A szétfeslett bogyókból szépen fehérlenek ki a vattaszerű gyapotszálak. A gyapotot az érésben még az őszi dér is elősegíti. Kőhegyi Mihály nem elégedett meg azzal, hogy két gyapotfajtát sikerült meghonosítania, hanem az agrobiológiai könyvek segítségével megpróbált színes gyapotot is kitermelni. Kísérlete sikerült is. Keresztezés által sikerült előállítania a színes gyapotot. A kísérlet után beérett gyapot nem fehér lett, hanem szép barna színű. Az Idei kísérlet folyamán Kőhegyi Mihálynak sikerült bebizonyítania, hogy igenis lehet nálunk is gyapotot termelni, sőt még színeset is. Megállapította azt is, hogy legkevesebb 10 mázsának kell megteremni hektáronként. Kőhegyi Mihály kísérleti kertjéből még egy érdekes fajtájú köles is került ki. Ez a köles semmiben sem különbözik a többi kölesfajtától, csak az az érdekes az egész növényben, hogy a kalászok a kétszeresére nőnek, mint a közönséges köleseké és hüvelykájjnyi vastagságúak lesznek. Aratás után a felszántott tarlókba szokták vetni. A Kőhegyi által kitermelt kölesnek a terméseredménye meglepő volt. A köles hektáronként 100 mázsát is adott. Kőhegyi Mihály az eddigi elért eredményeiért felbecsülhetetlen értékű szakkönyveket kapott. A könyvek segítségével tudását még tovább fejlesztheti. Az ajándék még nagyobb munkakedvre serkentette és elhatározta, hogy a kísérleti növények számát 170-re emeli. Ez a jó kertész arról sem feledkezett meg. hogy az értékes könyvekből szerzett tapasztalatokkal wásokai .=» elősegítsen. Az ő csoportjához tartozó fiatal munkásokból alakított egy Micsurin-kört. Ez a tanulókör napról napra nő, egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik Kőhegyi előadásait és magyarázatait, igyekeznek minél többet elsajátítani a fiatal naszvadi doldolgozók, hogy tudásukkal minél hasznosabb tagjaivá válhassanak szocia lista társadalmunknak. SZARKA ISTVÁN