Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-01 / 257. szám, csütörtök

1951 november 1 tIJSZO Szabó Vendel traktoros naponta 12 hektáron végzi el a középmélyszántást Szabó Vendel, a nagyabonyi traktorosbrigád fiatal traktorosa az őszi munkákból derekasan kiveszi a részét Traktorának karbantartásáról példásan gondoskodik. Nem adja ki kezéből, nehogy valaki hibát ejtsen rajta. Már csaknem három hete naponta 20—22 órát dolgozik váltás nélkül. Kora reggel felveszi az üzemanyagot és aztán vígan száguld gépével. Napi teljesítménye 10—12 hektár középmélyszántás. Szabó Vendel magas munkateljesítménye fokozott munkaütemre buzdítja a többi traktorost is. Ennek köszönhető, hogy az őszi munkákat a terve zett időnél jóval előbb be tudják fe jezni. Az őszi vetést, valamint a cu korrépaszedést és elszállítást október 15-re be is fejezték. Jelenleg a burgonyaszedés és a mélyszántás van fo lyamatban. A nagyabonyi szövetkezeti tagok az őszi munkák befejezésével akarják méltón megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulóját. (Levelezőnktől.) A szentmiklósi állami irtoVon befejezéshez kötelednek az (MZÍ munkák A szentmiklósi állami birtokon az őszi munkákban a következő eredményeket értük el: 140 hektáron elvégeztük a középszántást. Elvetettünk 46 hektár rozsot, 17 hektár őszi bükkönyt és 115 hektár búzát A búzából 21 hektárt keresztsorú vetési módszerrel vetettünk el A cukorrépaszedést 86 hektáron befejeztük. A répának az 50 százalékát már el is szállítottuk. 124 hektáron már a mélyszántást is elvégeztük. Ebből a területből 70 hektárt meg is trágyáztunk. Ebbe a földbe a jövő évben cukorrépát vetünk. A napraforgót elcsépeltük, a len- és a kukoricaszedés most van folyamatban. A szentmiklósi állami birtok határa már szépen zöldéi. Az idejében elvetett gabonafélék szépen kikeltek. A birtok dolgozói tehát nyugodtan néznek a jövőbe, metr a jövő évi jo termés alapjait lerakták. SÜTTI JÓZSEF, Perbete. A Nagy Okfóberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére A füssi szövetkezeti tagok vállalják, hogy november 7-ig befejezik az őszi munkákat A füssi szövetkezet a gabonabeszolgáltatási kötelezettség teljesítésében az első helyre került a nagymegyeri járásban. Az aratás és a cséplés befejezése után a szövetkezet tagjai nosy lendülettel láttak az őszi munItánoz Kötelezték magukat, hogy október 4-ig az egész dohánymunkát elvégzik. Amit pedíg a fűssi szövetkezeti tagok megígérnek azt teljesítik is. Már szeptember 29-én minden dohány be volt takarítva. Sőt mi több, a dohányföldeket ma már mind bevetették búzával. A dohánymunkák sikeres elvégzésében nagy érdemet szerzett Gajdosik elvtárs, a dohányipar instruktora, aki megmagyarázta a szövetkezeti tagoknak, hogy miért fontos az, hogy a dohány mennél előbb szárítókba kerüljön. A cukorrépaszedést és szállítást 0 fűssi szövetkezeti tagok október 22-én fejezték be. Másnap, vagyis október 23-án már az őszi vetést is elvégezték. A mélyszántás teljes ütemben folyik, a jelenlegi teljesítmény 80 százalék. A szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy november 7-ig az összes őszi munkákat befejezik. Ezt a kötelezettségvállalást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tették és amint az eredmények mutatják, ezt a kötelezettségvállalást be is fogják tartani. Hisz már a kukoricát is betakarították és a kukoricabeszolgáltatási kötelezettséget is teljesítették. Hátra van még a rétek és a legelők javítása, de a napokban ezt is befejezik. PITONYÁK JÁNOS, Fűss. A nagymegyeri tárásban az EFSz-ek vezetnek az őszi munkákban A nagymegyeri járásban az utóbbi időben meggyorsultak az őszi munkák. Alistált, Nagymegyeri és Ekecset kivéve, mindenütt kielégítő a helyzet. Az alistáli EFSz-ben munkaerőhiány következtében a kukorica és a napraforgó betakarításával maradtak nagyon hátra. A helyi pártszervezet karöltve a tömegszervezetekkel, agitkettősöket'alakított, amelyek házi agi tációt rendeztek, de ennek ellenére sem kapcsolódott be elég földműves a kukorica és a napraforgó betakarításába. Meg kell jegyezni, hogy a szö vetkezet is hibás, mert nem a legjobban szervezte meg a munkát. A nagymegyeri EFSz-ben hasonló a helyzet a kukorica- és a burgonyaszedésben. Ami azonban a vetést illeti, ezen a téren a nagymegyeri EFSz már százszázalékos teljesítményt ért el. Ugyancsak befejezés előtt áll a cukorrépa és a takarmányrépa szedése is. Hogy a kukoricaszedésben oly nagy a hátramaradás, annak körülbelül az az oka, hogy a helyi pártszervezet nem fejt ki elég munkásságot az EFSz-ben. Ekecsen most folyik a földek tagosítása. Ehhez viszonyitvi jól folynak a munkák, de ha a tervet vesszük figyelembe, akkor meg kell állapítani, hogy bizony az ekecsiek is lemaradtak. A járás többi községeiben, amint már fentebb is említettük, kielégítően folynak az őszi munkák. Járási viszonylatban az EFSz-ek a mélyszántást 26.2. a középszántást 96.2, a búzavetést 57,5, a rozsvetést 98, a burgonyaszedést 70, a kukoricaszedést 88.7, a cukorrépaszedést pedig 92 százalékra végezték el. Az egyénileg gazdálkodók nem értek el olyan jó teljesítményt, mint az EFSz-ek. Különösen a mélyszántásban és a vetésben maradtak hátra. Ezzel szemben a burgonya- és a kukoricabetakarításban 100, illetve 98.6 százalékos teljesítményt értek el. A járás állami birtokain is megjavult az őszi munkák helyzete. A kukorica- és burgonyabetakarításban azonban még továbbra is hiányosságok vannak. Az állami birtokok a rozs és az árpa vetését már százszázalékon felül, a búza vetését pedig 85 százalékra teljesítették. A kukoricabetakarításban a 9 százalékos teljesítmény azonban nagyon alacsony. Az állami traktorállomás túlteljesíti tervét. Ez a traktorosok közötti politikai munka megjavításának köszönhető. A verseny is egyre szélesebb talajra talál a traktorosok közt. Az éjjeli váltások általában jól folynak. Egy tlen hiba az, hogy több traktoros bevonul katonai szolgálatra és még nincs gondoskodva utánpótlásról. Annak érdekében, hogy az egész járás területén a lehető legrövidebb időn belül be lehessen fejezni az őszi munkákat, a népi közigazgatás és a tömegszervezetek segítségével brigádokat szervezünk, melyek egyrészt a7 állami birtokokon, másrészt pedig a hátramaradt alistáli, nagymegyeri és ekecsi EFSz-ben fognak segédkezni. (Krizsán) Az ípolyviskí szövetkezeti tagok meggyőződtek arról, hogy akkor kell a munkát megszorítani, mikor az időjárás engedi Az ipolyvískí szövetkezetben a tagok első és legfontosabb dolga, hogy a munkákat jól megszervezzék és idejében elvégezzék. így volt ez az aratási és cséplési munkáknál is. A járás többi szövetkezeteiben még az aratók vidám énekétől volt hangos a határ, de az ipclyviski szövetkezetben már javában csápeltek. A jól végzett munkáknak meg is lett az eredménye, mert olyan jó volt a terméshozam, hogy olyan még nem volt soha Ipolyvisken. De az aratási és a cséplési munkák sikeres befejezése után sem pihentek babéraikon az ipolyvískí szövetkezeti tagok, hanem még nagyobb lendülettel fogtak hozzá az őszi munkákhoz. — Mielőtt hozzáfogtunk volna az ősziek vetéséhez, — mondja Jakus József, a szövetkezet agronómusa — alaposan megbeszéltük a dolgokat, a munkák menetét és igyekeztünk mindig terv szerint dolgozni. A vetés megkezdése után is esténként megbes? éléseket tartottunk a csoportvezetőkkel a következő napi munkákról. Még a vasárnapot is kihasználtuk, hogy addig, amíg az idő engedi, földbe kerüljön a mag. így azután október 21-én a tervezett időnél két nappal előbb végeztünk az őszi vetéssel. A jól megszervezett és tervszerűen végzett munkákkal az ipolyvískí szövetkezet dolgozói bebizonyították, hogyha esetleges munkaeröhiány is van a szövetkezetben, azt le lehet küzdeni a munka jó megszervezésével és a tagok lendületes munkájával. Nem is volt hiba semmiben sem. A munkák zavartalanul folytak mind a vetésnél, mind a répaszedésnél, de ugyan alt kor a kertészetben és szőlőben sem hanyagolták e>l a munkákat. Mielőtt a vetést megkezdték, alaposan előkészítették a földeket Traktorokkal megszántották, utána lófogatokkal boronálták és hengerelték, hogy a talaj porhanyós legyen. Az így elkészített földekbe azután a szovjet tapasztalatok szerint agregátokkal vetettek. A hernyótalpas traktor három 24 soros vetögépet vontatott. A traktorvezető Tóth József volt, aki olyan jól kezelte a traktort, hogy a vetés ideje alatt a kisebb hibáktól eltekintve zavartalanul folytak a munkák. A vetögép kezelői Kovács István, Csala József és Molnár József szintén igyekeztek állandóim karbantartani és figyelni a vetőgépeket, nehogy vetés közben esetleg csődugulás forduljon elő, s így annak következtében a munkákat hátráltassák. Arról nem is beszélünk, hogy a csoport sohasem nézte azt, hogy letelt-e a nyolc óra és elég a napi munkából, mert tisztában vannak azzal, hogy a földdel akkor kell dolgozni s akkor kell a munkát megszorítani, amikor az időjárás engedi. Éppen az őszi árpa vetésénél tapasztalták, hogy milyen nagy előny az, ha igyekeznek a vetéssel. Estére járt már az idő. A nap is elbújt, lassan sötétedni kezdett. A traktor vezetője is már a traktor két szemének segítségével, lámpákkal tájékozódott a sötétben. — Nem sok van már hátra, — mondogatták egymásnak a vetőgépkezielök. — Ezt a pár fordulót már nem hagyhatjuk holnapra, — egyeztek meg, mikor a vetőmagot öntötték a gépbe. Ugy is lett, hogy még este befejezték az őszi árpa vetését. Igaz, hogy már későre járt az idő, de azzal nem vesztettek, mert már hazamenet útköaben szemerkélni kezdett az eső. Éppen csak, hogy hazaérkeztek, elbúcsúztak egymástól s megeredt az eső s reggelig csurgott. Reggel azután a csoport tagjai boldogan ölelték meg egymást és büszkén mondogatták a szövetkezet irodájában: — A legjobbkor tettük a földbe a magot, mert az éjjel már jó esőt kapott. Nem ls telt bele pár nap, és az őszi árpa a jő nedves földben a meleg hatására már csírázásnak indult. Egy hét múlva pedig már olyan szép zöld volt, akár a hagyma. Ma meg már olyan, hogy egészen ellepi a földjét. Az öszi árpa elvetése után ugyancsak nagy lendülettel fogtak hozzá a rozs és a búza vetéséhez. Rozsból hét hektár, búzából pedig 61 hektár lesz jövőre az aratni való. Vetettek még 5 hektár őszi bükkönyt is. A vetés ideje alatt a korai fagyok beálltával veszélyeztetve volt a még le nem szedett paprikatermés. Az asszonyok csoportja a répaszedéssel volt elfoglalva, no meg a vetéssel is siettek, de a paprikát sem akarták hagyni kárbaveszni valamit tenni kell a paprikával, nem hagyhatjuk, hogy a dér megcsípje és kárbavesszen, — mondogatták egymásnak. Tudják azt, hogy a paprika is nagyon szükséges a közélelmezés ben és az is a szövetkezet vagyonát képezi. Tehát nem hagyták megfagyni a paprikát, hanem egy szép napon megjelent a paprikaföldeken a szövetkezet apraja nagyja, fiatalja és öregje és úgy nekiláttak, hegy egy nap alatt leszedték a még meglévő paprikát. Voltak ott még 70— 75 éves öregasszonyok is és fáradságot nem ismerve dolgoztak, hogy az Idáig végzett munkák nehogy kárbavesszenek amiatt, hogy a paprikát otthagyták volna az időjárás viszontagságainak. A kertészetben még nagyon sok jövedelmet várnak az uborkamagból is. — Egy és félhektáron termeltünk uborkát, — mondja Piatrik András csoportvezető, — de abból már többet zölden leszállítottunk s így csak egy bizonyos részét hagytuk beírni belőle. De így is szép összeget kapunk majd az uborkamagért, mert lesz belőle körülbelül 250 kilogramm, és ennek kilója 400 korona. Elmondta aztán, mi az eljárás míg az uborka száraz mag lesz, Először az uborkát összehordják egy nagy rakásba s egy pár napot hagyják állni, hogy rothadjon meg s a bennük lévő magház nyálka szerű folyadékká változzon. Ezután nagy kádakba rakják a magot a kocsonyaszerü folyadékkal együtt. A kádakban azután élesztővel vegyitik, míg az élesztő hatására erjedésnek indul. Az erjedés követ keztében a mag teljesen elválik a kocsonyaszerű váladéktól. Azután jön a mosása, amit kizárólag faedényekben szabad végezni. Mosás után már kész az uborkamag, de addig kell szárítani, míg olyan száraz nem lesz mint a csörgő dió. — Sok munkába kerül, az igaz — mondja a kertészet csoportvezetője, — de a szövetkezeti gazdálkodás nem olyan mint a régi földesúri gazdálkodás, hogy csak a haszon a fontos és csak abból temelünk, ami a legkifizetőbb, hanem amire a szocialista gazdálkodásban szükség van, legyen az bármilyen fajta termény is. A dohánytermelésben is óriási a különbség a múlthoz képest és ahhoz képest, hogy az egyéni gazdálkodóknál mennyi volt a hektárhozam. A szövetkezet termelöcsoportjának a jó munkája eredményezte, hogy a szövetkezetben olyan jó volt a dohánytermés, hogy a dohányból elérték az 1 millió korona jövedelmet — A dohánytőröl az arra érdemes leveleket mind leszedtük, — mondja Kádasik István dohányos. — A csoportban mindenki igyekzett, hogy a dohányszedést idejére elvégezzük, mert a korai fagyok már veszélyeztették a dohányt is. Na meg a szövetkezet tagjai tisztában vannak azzal, hogy minden jó termésnek alapja az időben végzett munka. S ugyanakkor a reakciósoknak és a kulákoknak is borsot törünk az orra alá, mert bebizonyítjuk, hogy igenis a szövetkezeti gazdálkodás elönyösebb, hogy sokkai magasabb a terméshozam is. Mig a múltban az egyéni gazdálkodók alig tudtak elérni 10 hektárról 7.500 zsinórt, addig a mi dohányunk 12.800 zsinórt adott 10 hektárról. Egy zsinóron 280 darab dohánylevél van. — A cukorrépa szedését is rekordidő alatt végeztük el. A tervezettnél soltkai jobb terméseredményt értek el, 4 hektár földről 12 vagon cukorrépát szolgáltattak be. A burgonyaszedést is befejezik már a napokban s azután már csak a kukoricaszedés van hát Ugy osztották be a munkákat, hogy addig, amíg jobb idők vannak, végeznek a burgonyaszedéssel, csak azután fognak hozzá a kukoricatöréséhez. Hisz a kukoricának nem árt a fagy sem. no meg a burgonyával is job bdolgozni addig, míg száraz az időjárás. A burgonyatá,bláról vidám kacagás és énekszó hallatszik, melybe bele-bele vegyül a traktor püffögése. Az ügyeskezü buigonyaszedő lányok és asszonyok igyekeznek állandóan a traktor nyomában járni, szinte versenyeznek egymással, mert egyikük sem akar lemaradni a szedésnél. — Ha nem szabadított volna fel bennünket a Szovjetunió dicső hadserege és nem lett volna szövetkezet a falunkban, — mondja az egyik lány, — bizony a burgonya felszedése is nehezebb munka volna, mint igy, hogy a traktor után menő burgonyaszedőgép feldobálja, mi meg csak összeszedjük. Mennyivel jobb így közösen dolgozni. Észre sem vesszük és már is meg telt a zsák burgonyával. Tóth Regina és Karvai Mária a két legvidámabb tagja a csoportnak. Alighogy a traktor átrobogott az ő részükön, (tudniillik minden kettősnek megvan egyformán egy bizonyos szakasza, amelyen a burgonyát szedik), játszi könnyedséggel szedik a burgonyát a zsákokba, s addig míg a traktor újra vissza nem ér, vidám nótába csapnak. De megnézhetjük a csoport bármelyik tagját, minden arcról jókedv és megelégedettség sugárzik. Vörös Ilona, Bali Jánosné és az alig 15 éves, fiatal, piros-pozsgás Kovács Mária és Tóth Anna Szintén büszkék arra. hogy munkájukkal jövőjüket, a szocializmust építik. — Amikor az újságban elolvastuk Sztálin elvtárs nyilatkozatát, — mondja Kovács Etelke, — még nagyobb odaadással fogtunk hozzá a munkákhoz abban a hitben, hogy mi dolgozó aszszonyok is hozzájárulunk munkánkkal a világbéke megerősítéséhez. Ebben megerősítik még a többi asszonyok is, Jaku* Margit, Piatrik Mária és még sokan, hogy csakis úgy tudjuk erősíteni a világbékét, ha a világ összes haladószellemű asszonyai összefognak, s így meg tudjuk akadályozni a lelketlen nyugati háborús uszítók tervét. További beszélgetésünk során elmondják, hogy mennyire segíti őket a munkákban az is, hogy naponta olvassák a kommunista sajtót. Ebédután Kovács Etelka hangosan felolvas, s azután megtárgyalják az egyes cikkek jelentőségét. Sokat foglalkoztak Sztá' lin elvtárs nyilatkozatával Is, s büszkén mesélik, hogy most már teljesen letört a szarvuk a háborús uszítóknak, no meg a kulákoknak és a hazai reakciónak is. Sztálin elvtárs szavai az atombombáról végleges csapást mértek azokra, akik nem jó szemmel nézték a mi békés építőmunkánkat, s egy újabb háború kirobbantásával akarták tönkretenni milliók boldog életét. Igaz, hogy csak uszítani mernek, mert tudják ők fe, ho^y az uszításukra felelet a hatalmas béketábor szilárd békeakarása, melynek az élén a nagy Sztálin vezetésével a népi demokratikus országok és a világ összes haladószellemű népeinek a nagy barátja, a legyőzhetetlen, hatalmas Szovjetunió áll. MÉRY FERENC.