Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-01 / 257. szám, csütörtök

1951 november 1 tIJSZO Szabó Vendel traktoros naponta 12 hektáron végzi el a középmélyszántást Szabó Vendel, a nagyabonyi trakto­rosbrigád fiatal traktorosa az őszi munkákból derekasan kiveszi a részét Traktorának karbantartásáról példásan gondoskodik. Nem adja ki kezéből, nehogy valaki hibát ejtsen rajta. Már csaknem három hete naponta 20—22 órát dolgozik váltás nélkül. Kora reg­gel felveszi az üzemanyagot és az­tán vígan száguld gépével. Napi tel­jesítménye 10—12 hektár középmély­szántás. Szabó Vendel magas munkateljesít­ménye fokozott munkaütemre buzdítja a többi traktorost is. Ennek köszön­hető, hogy az őszi munkákat a terve zett időnél jóval előbb be tudják fe jezni. Az őszi vetést, valamint a cu korrépaszedést és elszállítást október 15-re be is fejezték. Jelenleg a burgo­nyaszedés és a mélyszántás van fo lyamatban. A nagyabonyi szövetkezeti tagok az őszi munkák befejezésével akarják méltón megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulóját. (Levelezőnktől.) A szentmiklósi állami irtoVon befejezéshez kötelednek az (MZÍ munkák A szentmiklósi állami birtokon az őszi munkákban a következő eredmé­nyeket értük el: 140 hektáron elvégeztük a közép­szántást. Elvetettünk 46 hektár rozsot, 17 hektár őszi bükkönyt és 115 hektár búzát A búzából 21 hektárt kereszt­sorú vetési módszerrel vetettünk el A cukorrépaszedést 86 hektáron befe­jeztük. A répának az 50 százalékát már el is szállítottuk. 124 hektáron már a mélyszántást is elvégeztük. Ebből a területből 70 hektárt meg is trágyáztunk. Ebbe a földbe a jövő évben cukorrépát vetünk. A napra­forgót elcsépeltük, a len- és a kukori­caszedés most van folyamatban. A szentmiklósi állami birtok határa már szépen zöldéi. Az idejében elve­tett gabonafélék szépen kikeltek. A birtok dolgozói tehát nyugodtan néz­nek a jövőbe, metr a jövő évi jo ter­més alapjait lerakták. SÜTTI JÓZSEF, Perbete. A Nagy Okfóberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére A füssi szövetkezeti tagok vállalják, hogy november 7-ig befejezik az őszi munkákat A füssi szövetkezet a gabonabeszol­gáltatási kötelezettség teljesítésében az első helyre került a nagymegyeri járásban. Az aratás és a cséplés be­fejezése után a szövetkezet tagjai nosy lendülettel láttak az őszi mun­Itánoz Kötelezték magukat, hogy ok­tóber 4-ig az egész dohánymunkát el­végzik. Amit pedíg a fűssi szövetkezeti tagok megígérnek azt teljesítik is. Már szeptember 29-én minden do­hány be volt takarítva. Sőt mi több, a dohányföldeket ma már mind bevetet­ték búzával. A dohánymunkák sikeres elvégzésében nagy érdemet szerzett Gajdosik elvtárs, a dohányipar instruk­tora, aki megmagyarázta a szövetke­zeti tagoknak, hogy miért fontos az, hogy a dohány mennél előbb szárí­tókba kerüljön. A cukorrépaszedést és szállítást 0 fűssi szövetkezeti tagok október 22-én fejezték be. Másnap, vagyis október 23-án már az őszi vetést is elvégez­ték. A mélyszántás teljes ütemben folyik, a jelenlegi teljesítmény 80 szá­zalék. A szövetkezeti tagok kötelezett­séget vállaltak, hogy november 7-ig az összes őszi munkákat befejezik. Ezt a kötelezettségvállalást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­teletére tették és amint az eredmé­nyek mutatják, ezt a kötelezettségvál­lalást be is fogják tartani. Hisz már a kukoricát is betakarították és a ku­koricabeszolgáltatási kötelezettséget is teljesítették. Hátra van még a rétek és a legelők javítása, de a napokban ezt is befejezik. PITONYÁK JÁNOS, Fűss. A nagymegyeri tárásban az EFSz-ek vezetnek az őszi munkákban A nagymegyeri járásban az utóbbi időben meggyorsultak az őszi mun­kák. Alistált, Nagymegyeri és Eke­cset kivéve, mindenütt kielégítő a helyzet. Az alistáli EFSz-ben munka­erőhiány következtében a kukorica és a napraforgó betakarításával maradtak nagyon hátra. A helyi pártszervezet karöltve a tömegszervezetekkel, agit­kettősöket'alakított, amelyek házi agi tációt rendeztek, de ennek ellenére sem kapcsolódott be elég földműves a kukorica és a napraforgó betakarítá­sába. Meg kell jegyezni, hogy a szö vetkezet is hibás, mert nem a legjob­ban szervezte meg a munkát. A nagymegyeri EFSz-ben hasonló a helyzet a kukorica- és a burgonya­szedésben. Ami azonban a vetést ille­ti, ezen a téren a nagymegyeri EFSz már százszázalékos teljesítményt ért el. Ugyancsak befejezés előtt áll a cukorrépa és a takarmányrépa szedése is. Hogy a kukoricaszedésben oly nagy a hátramaradás, annak körülbelül az az oka, hogy a helyi pártszervezet nem fejt ki elég munkásságot az EFSz-ben. Ekecsen most folyik a földek tago­sítása. Ehhez viszonyitvi jól folynak a munkák, de ha a tervet vesszük figyelembe, akkor meg kell állapítani, hogy bizony az ekecsiek is lemarad­tak. A járás többi községeiben, amint már fentebb is említettük, kielégítően folynak az őszi munkák. Járási vi­szonylatban az EFSz-ek a mélyszán­tást 26.2. a középszántást 96.2, a bú­zavetést 57,5, a rozsvetést 98, a bur­gonyaszedést 70, a kukoricaszedést 88.7, a cukorrépaszedést pedig 92 százalékra végezték el. Az egyénileg gazdálkodók nem ér­tek el olyan jó teljesítményt, mint az EFSz-ek. Különösen a mélyszántásban és a vetésben maradtak hátra. Ezzel szemben a burgonya- és a kukorica­betakarításban 100, illetve 98.6 száza­lékos teljesítményt értek el. A járás állami birtokain is megja­vult az őszi munkák helyzete. A kuko­rica- és burgonyabetakarításban azon­ban még továbbra is hiányosságok vannak. Az állami birtokok a rozs és az árpa vetését már százszázalékon felül, a búza vetését pedig 85 száza­lékra teljesítették. A kukoricabetaka­rításban a 9 százalékos teljesítmény azonban nagyon alacsony. Az állami traktorállomás túltelje­síti tervét. Ez a traktorosok közötti politikai munka megjavításának kö­szönhető. A verseny is egyre széle­sebb talajra talál a traktorosok közt. Az éjjeli váltások általában jól foly­nak. Egy tlen hiba az, hogy több traktoros bevonul katonai szolgálatra és még nincs gondoskodva utánpót­lásról. Annak érdekében, hogy az egész járás területén a lehető legrövidebb időn belül be lehessen fejezni az őszi munkákat, a népi közigazgatás és a tömegszervezetek segítségével brigá­dokat szervezünk, melyek egyrészt a7 állami birtokokon, másrészt pedig a hátramaradt alistáli, nagymegyeri és ekecsi EFSz-ben fognak segédkezni. (Krizsán) Az ípolyviskí szövetkezeti tagok meggyőződtek arról, hogy akkor kell a munkát megszorítani, mikor az időjárás engedi Az ipolyvískí szövetkezetben a tagok első és legfontosabb dolga, hogy a munkákat jól megszervezzék és idejében elvégezzék. így volt ez az aratási és cséplési munkáknál is. A járás többi szövetkezeteiben még az aratók vidám énekétől volt hangos a határ, de az ipclyviski szövetkezetben már javában csápel­tek. A jól végzett munkáknak meg is lett az eredménye, mert olyan jó volt a terméshozam, hogy olyan még nem volt soha Ipolyvisken. De az aratási és a cséplési mun­kák sikeres befejezése után sem pi­hentek babéraikon az ipolyvískí szövetkezeti tagok, hanem még na­gyobb lendülettel fogtak hozzá az őszi munkákhoz. — Mielőtt hozzáfogtunk volna az ősziek vetéséhez, — mondja Jakus József, a szövetkezet agronómusa — alaposan megbeszéltük a dolgo­kat, a munkák menetét és igyekez­tünk mindig terv szerint dolgozni. A vetés megkezdése után is esténként megbes? éléseket tartottunk a csoportvezetőkkel a következő napi munkákról. Még a vasárnapot is kihasználtuk, hogy addig, amíg az idő engedi, földbe kerüljön a mag. így azután október 21-én a tervezett időnél két nappal előbb végeztünk az őszi vetéssel. A jól megszervezett és tervszerű­en végzett munkákkal az ipolyvís­kí szövetkezet dolgozói bebizonyí­tották, hogyha esetleges munka­eröhiány is van a szövetkezetben, azt le lehet küzdeni a munka jó megszervezésével és a tagok len­dületes munkájával. Nem is volt hiba semmiben sem. A munkák za­vartalanul folytak mind a vetésnél, mind a répaszedésnél, de ugyan alt kor a kertészetben és szőlőben sem hanyagolták e>l a munkákat. Mielőtt a vetést megkezdték, ala­posan előkészítették a földeket Traktorokkal megszántották, utána lófogatokkal boronálták és henge­relték, hogy a talaj porhanyós le­gyen. Az így elkészített földekbe azután a szovjet tapasztalatok sze­rint agregátokkal vetettek. A her­nyótalpas traktor három 24 soros vetögépet vontatott. A traktorveze­tő Tóth József volt, aki olyan jól kezelte a traktort, hogy a vetés ideje alatt a kisebb hibáktól elte­kintve zavartalanul folytak a mun­kák. A vetögép kezelői Kovács Ist­ván, Csala József és Molnár József szintén igyekeztek állandóim kar­bantartani és figyelni a vetőgépeket, nehogy vetés közben esetleg csődu­gulás forduljon elő, s így annak kö­vetkeztében a munkákat hátráltas­sák. Arról nem is beszélünk, hogy a csoport sohasem nézte azt, hogy letelt-e a nyolc óra és elég a napi munkából, mert tisz­tában vannak azzal, hogy a föld­del akkor kell dolgozni s akkor kell a munkát megszorítani, amikor az időjárás engedi. Éppen az őszi árpa vetésénél ta­pasztalták, hogy milyen nagy előny az, ha igyekeznek a vetéssel. Estére járt már az idő. A nap is elbújt, lassan sötétedni kezdett. A traktor vezetője is már a traktor két szemének segítségével, lámpák­kal tájékozódott a sötétben. — Nem sok van már hátra, — mondogatták egymásnak a vető­gépkezielök. — Ezt a pár fordulót már nem hagyhatjuk holnapra, — egyez­tek meg, mikor a vetőmagot öntöt­ték a gépbe. Ugy is lett, hogy még este befejezték az őszi árpa vetését. Igaz, hogy már későre járt az idő, de azzal nem vesztettek, mert már hazamenet útköaben szemerkélni kezdett az eső. Éppen csak, hogy hazaérkeztek, elbúcsúztak egymás­tól s megeredt az eső s reggelig csurgott. Reggel azután a csoport tagjai boldogan ölelték meg egy­mást és büszkén mondogatták a szövetkezet irodájában: — A legjobbkor tettük a földbe a magot, mert az éjjel már jó esőt kapott. Nem ls telt bele pár nap, és az őszi árpa a jő nedves földben a me­leg hatására már csírázásnak in­dult. Egy hét múlva pedig már olyan szép zöld volt, akár a hagy­ma. Ma meg már olyan, hogy egé­szen ellepi a földjét. Az öszi árpa elvetése után ugyan­csak nagy lendülettel fogtak hozzá a rozs és a búza vetéséhez. Rozs­ból hét hektár, búzából pedig 61 hektár lesz jövőre az aratni való. Vetettek még 5 hektár őszi bük­könyt is. A vetés ideje alatt a korai fa­gyok beálltával veszélyeztetve volt a még le nem szedett paprikatermés. Az asszonyok csoportja a répasze­déssel volt elfoglalva, no meg a vetéssel is siettek, de a paprikát sem akarták hagyni kárbaveszni valamit tenni kell a paprikával, nem hagyhatjuk, hogy a dér megcsípje és kárbavesszen, — mondogatták egymásnak. Tudják azt, hogy a paprika is nagyon szükséges a közélelmezés ben és az is a szövetkezet vagyonát képezi. Tehát nem hagyták meg­fagyni a paprikát, hanem egy szép napon megjelent a paprikaföldeken a szövetkezet apraja nagyja, fiatal­ja és öregje és úgy nekiláttak, hegy egy nap alatt leszedték a még meg­lévő paprikát. Voltak ott még 70— 75 éves öregasszonyok is és fárad­ságot nem ismerve dolgoztak, hogy az Idáig végzett munkák nehogy kárbavesszenek amiatt, hogy a pap­rikát otthagyták volna az időjárás viszontagságainak. A kertészetben még nagyon sok jövedelmet várnak az uborkamag­ból is. — Egy és félhektáron termeltünk uborkát, — mondja Piatrik András csoportvezető, — de abból már többet zölden leszállítottunk s így csak egy bizonyos részét hagytuk beírni belőle. De így is szép össze­get kapunk majd az uborkamagért, mert lesz belőle körülbelül 250 ki­logramm, és ennek kilója 400 koro­na. Elmondta aztán, mi az eljárás míg az uborka száraz mag lesz, Először az uborkát összehordják egy nagy rakásba s egy pár napot hagyják állni, hogy rothadjon meg s a bennük lévő magház nyálka szerű folyadékká változzon. Ezután nagy kádakba rakják a magot a kocsonyaszerü folyadékkal együtt. A kádakban azután élesztővel ve­gyitik, míg az élesztő hatására er­jedésnek indul. Az erjedés követ keztében a mag teljesen elválik a kocsonyaszerű váladéktól. Azután jön a mosása, amit kizárólag fa­edényekben szabad végezni. Mosás után már kész az uborkamag, de addig kell szárítani, míg olyan szá­raz nem lesz mint a csörgő dió. — Sok munkába kerül, az igaz — mondja a kertészet csoportveze­tője, — de a szövetkezeti gazdálko­dás nem olyan mint a régi földes­úri gazdálkodás, hogy csak a ha­szon a fontos és csak abból teme­lünk, ami a legkifizetőbb, hanem amire a szocialista gazdálkodásban szükség van, legyen az bármilyen fajta termény is. A dohánytermelésben is óriási a különbség a múlthoz képest és ah­hoz képest, hogy az egyéni gazdál­kodóknál mennyi volt a hektárho­zam. A szövetkezet termelöcsoport­jának a jó munkája eredményezte, hogy a szövetkezetben olyan jó volt a dohánytermés, hogy a dohányból elérték az 1 millió korona jövedelmet — A dohánytőröl az arra érde­mes leveleket mind leszedtük, — mondja Kádasik István dohányos. — A csoportban mindenki igyek­zett, hogy a dohányszedést idejére elvégezzük, mert a korai fagyok már veszélyeztették a dohányt is. Na meg a szövetkezet tagjai tisz­tában vannak azzal, hogy minden jó termésnek alapja az időben vég­zett munka. S ugyanakkor a reak­ciósoknak és a kulákoknak is bor­sot törünk az orra alá, mert bebi­zonyítjuk, hogy igenis a szövetke­zeti gazdálkodás elönyösebb, hogy sokkai magasabb a terméshozam is. Mig a múltban az egyéni gazdál­kodók alig tudtak elérni 10 hektár­ról 7.500 zsinórt, addig a mi dohá­nyunk 12.800 zsinórt adott 10 hek­tárról. Egy zsinóron 280 darab do­hánylevél van. — A cukorrépa szedését is rekord­idő alatt végeztük el. A tervezett­nél soltkai jobb terméseredményt értek el, 4 hektár földről 12 va­gon cukorrépát szolgáltattak be. A burgonyaszedést is befejezik már a napokban s azután már csak a kukoricaszedés van hát Ugy osztották be a munkákat, hogy addig, amíg jobb idők vannak, vé­geznek a burgonyaszedéssel, csak azután fognak hozzá a kukoricatö­réséhez. Hisz a kukoricának nem árt a fagy sem. no meg a burgo­nyával is job bdolgozni addig, míg száraz az időjárás. A burgonyatá,bláról vidám kaca­gás és énekszó hallatszik, melybe bele-bele vegyül a traktor püffögé­se. Az ügyeskezü buigonyaszedő lányok és asszonyok igyekeznek állandóan a traktor nyomában járni, szinte versenyeznek egymással, mert egyikük sem akar lemaradni a szedésnél. — Ha nem szabadított volna fel bennünket a Szovjetunió dicső had­serege és nem lett volna szövetkezet a falunkban, — mondja az egyik lány, — bizony a burgonya felszedése is nehezebb munka volna, mint igy, hogy a traktor után menő burgonya­szedőgép feldobálja, mi meg csak összeszedjük. Mennyivel jobb így kö­zösen dolgozni. Észre sem vesszük és már is meg telt a zsák burgonyá­val. Tóth Regina és Karvai Mária a két legvidámabb tagja a csoportnak. Alighogy a traktor átrobogott az ő ré­szükön, (tudniillik minden kettősnek megvan egyformán egy bizonyos sza­kasza, amelyen a burgonyát szedik), játszi könnyedséggel szedik a burgo­nyát a zsákokba, s addig míg a trak­tor újra vissza nem ér, vidám nótába csapnak. De megnézhetjük a csoport bármelyik tagját, minden arcról jó­kedv és megelégedettség sugárzik. Vörös Ilona, Bali Jánosné és az alig 15 éves, fiatal, piros-pozsgás Kovács Mária és Tóth Anna Szintén büszkék arra. hogy munkájukkal jövőjüket, a szocializmust építik. — Amikor az újságban elolvastuk Sztálin elvtárs nyilatkozatát, — mond­ja Kovács Etelke, — még nagyobb odaadással fogtunk hozzá a munkákhoz abban a hitben, hogy mi dolgozó asz­szonyok is hozzájárulunk munkánk­kal a világbéke megerősítéséhez. Ebben megerősítik még a többi asszonyok is, Jaku* Margit, Piatrik Mária és még sokan, hogy csakis úgy tudjuk erősíteni a világbékét, ha a világ összes haladószellemű asszonyai összefognak, s így meg tudjuk akadá­lyozni a lelketlen nyugati háborús uszítók tervét. További beszélgetésünk során el­mondják, hogy mennyire segíti őket a munkákban az is, hogy naponta ol­vassák a kommunista sajtót. Ebédután Kovács Etelka hangosan felolvas, s azután megtárgyalják az egyes cikkek jelentőségét. Sokat foglalkoztak Sztá' lin elvtárs nyilatkozatával Is, s büsz­kén mesélik, hogy most már teljesen letört a szarvuk a háborús uszítóknak, no meg a kulákoknak és a hazai reak­ciónak is. Sztálin elvtárs szavai az atombombáról végleges csapást mér­tek azokra, akik nem jó szemmel néz­ték a mi békés építőmunkánkat, s egy újabb háború kirobbantásával akarták tönkretenni milliók boldog életét. Igaz, hogy csak uszítani mernek, mert tudják ők fe, ho^y az uszításukra fele­let a hatalmas béketábor szilárd béke­akarása, melynek az élén a nagy Sztálin vezetésével a népi demokrati­kus országok és a világ összes hala­dószellemű népeinek a nagy barátja, a legyőzhetetlen, hatalmas Szovjet­unió áll. MÉRY FERENC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom