Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

10 UJSZO 1951 november 3 cftz élet zené je Az utolsó hetekben Bratislava közönségének lehetősége volt a szovjet filmművészet egy új, nagyszabású alkotását megismerni, „AZ élet zenéje" cimü filmet Ez a film nemcsak a halhatatlan nagy művész. Musszorgszkij, életét és munkáját mutatja be, de emellett hü képét adja az akkori idők politikai és társadalmi életének és megmutatja, milyen óriási jelentősége volt Muszszorgszkijnak a társadalom fejlődésében. Musszorgszkij művészete mély és tendenciózus visszhangja volt a hatvanas és hetvenes évek politikai eseményeinek és művészete harcias volt. Musszorgszkij zenéjével elsősorban a despota földbirtokosok uralma ellen, a nép lealázása és kizsákmányolása ellen harcolt és Csernisevszkij eszméinek teljesüléséért. Másodsorban a reakciós, úgynevezett „művészek" ellen harcolt, akik minden áron megakadályozták és visszaszorították az eredeti orosz népi művészet fejlődését amely művészetnek mély és realisztikus gyökerei voltak. A film rendezése és kiváló színészi teljesítménye olyan rendkívüli, hogy minden néző átérezte és átélte a darabot. A film gazdag tárgykörét szeretném még kiemelni, amelynek megértése végett vissza kell tekintenünk az orosz történelemre, elsősorban a mult század második felére, amikor Musszorgszkij halhatatlan müveit alkotta. Ahogy tudjuk, 1861 február 19-én Alexander orosz cár kiáltványa szerint az orosz nép nagy része — a parasztság felszabadult a jobbágyság járma alól. Azonban ez a felszabadítás csak papíron volt meg, valójában az orosz nép nem szabadult meg a nagybirtokosoktól. A parasztság nem jutott földhöz és ezért gazdaságilag a földesúrhoz volt kötve és élete semmivel sem lett könnyebb a réginél. Ez az aljas csalás, amelyet az uralkodó osztály az orosz népen elkövetett, hatalmas ellenállást keltett, és ennek a mozgalomnak az élén Csernisevszkij állt. A mozgalomnak hatása alá került az egész haladó értelmiség. A fiatal Muszszorgszkij és barátai szintén hívei voltak Cserniszevszkij forradalmi demokratikus álláriíoglalásának és új haladó esztétikájának. Mit mondott Cserniszevszkij esztétikája? Cserniszevszkij abból indult ki, hogy „minden szép, ami élet". Ezzel a tételével utat mutatott a fiatal művészeknek, hogy müveikben az életet ábrázolják, hogy realisták legyenek, hogy harcoljanak azok ellen az erők ellen, amelyek az életet elnyomják és tapossák, a despota cárizmus ellen, amely újabb és újabb szenvedésekbe vetette az orosz parasztságot. Cserniszevszkij elmélete nagy hatással volt Musszorgszkij ra. A filmben a fiatal szerző nem egyszer idézte a nagy forradalmár szavait és müveiben is hü maradt hozzájuk Musszorgszkij imádta a népet Belőle akarta meríteni zenéjének alapját ezért járt a nép közé, figyelte a nép fiait, hallgatta a beszédüket és közelről megismerte nyomorukat és hallatlan erejüket. Irren. a szörnyű nyomor mellett óriási az erejük. Ez az az ellentét amelyről Lenin is beszélt. És ezt akarta kihozni Musszorgszkij zené jében. Kezdetben Musszorgszkij kis operákat szerzett, amelyek régi görög tárgyúak voltak. De amikor közelről látta népe becsapását, nagy szenvedését, amikoi szemtanuja volt annak, hogy az úi ostorával veri a rongyos parasztgyereket nem birt többé zenét írni Hellaszról. Szíve vérzett népéért. Érezte, hogy kötelessége harcolni érte és megmutatni neki az kiutat. Musszorgszkij sokáig keresett tárgyat operája számára. Végre megtalálta. Pus- ' kin Borisz Godunovját választotta az orosz történelemnek ezt a nagy fejezetét. A nép kényszerítve van Bor'szt cárnak megválasztani és amikor Birosz trónra lép, a nép amely oly sokat várt tőle, a legsúlyosabb nyomorba kerül. Később azonban megmutatkozik a nép nagy ereje, mikor a lengyel pánok jelöltje, Dzsedmitrij betör Oroszországba. Érdekes, hogy mielőtt Puskin ezt a hatalmas müvét megírta, Mihaj lovszkoje faluba volt száműzve éí itt alkalma volt figyelni népét és azért lett aztán müve oly realisztikus és megragadó. Musszorgszkij is sokat volt a parasztság között és operájának zenéjét népi motívumokból merítette. A Borisz Godunov új típusú opera volt. Nem volt szerelmi, szentimentális, üres tartalmú, mint amilyet az akkori arisztokrácia és az „imperátori zeneegyesület" tagjai szerettek. Ebben az operában a szenvedő nép volt a főszereplő. Nem hiába választotta Musszorgszkij ezt a témát A megcsalt orosz nép ebben az időben is feneketlen nyomorra volt kárhoztatva és a szerző ebben az operában vissza akarta tükröztetni kora parasztságának szenvedését Meg akarta mutatni népének hatalmas erejét, hogy érezze ezt, ne tűrje tovább, hanem lázadjon fel elnyomói ellen. Ez az opera a realizmusnak újabb győzelme volt. Musszorgszkij azt a célt tűzte maga elé ebben a munkájában, hogy az életet és az igazságot ábrázolja. Az operának roppant hatása és óriási sikere volt a haladó közönségben. Az opera sikerének legjobb bizonyítéka az volt, hogy az egyik reakciós reszketve jelentette ki: „Ez nem opera, ez forradalom." Az opera súlyos csapás volt azokra, akik egekig magasztalták a külföldi üres szentimentális zenét és lenyomták és visszafojtották a fiatal orosz népi művészetet Féltek a népi művészettől, mert a népből fakadt és azért, mert realisztikus volt, igazat mondott és megmutatta az orosz nép határtalan elnyomását. Ez nem tetszett nekik, ettől féltek. Azzá' mentegették álláspontjukat, hogy az orosz zene nem ér semmit az európai zenéhez hasonlítva és az európaiak nevetni fognák rajta. Az orosz zene fejlődését azonban nem lehetett megállítani. Musszorgszkij operájával folytatója lett Glinka és Dargomizsszkij müvének. Mikor Musszorgszkij barátai a bemutatón az opera egyik legdrámaibb részét hallgatták, felszólalt az egyik: „Ettől a sírástól az ember nem szomorú lesz, hanem, vidám nagyon vidám és örülni fog a fiatal orosz művészetnek." Musszorgszkij harca nem fejeződött be Borisz Godunowal. Tovább ment. A történelem következő fejezetéhez fordul, ahhoz az időhöz, amikor I. Péter lép trónra és a nép nyomora még elviselhetetlenebb. Az orosz nagybirtokosok és bojárok gyűlölik Pétert és felbujtották a népet ellene és azátn elárulták őket. Ismét a fellázadt és letaposott népet mutatja A kizsákmányolt emberek nem talának sehol megnyugvást. Misztikusak lesznek, hisznek a túlvilágban és hogy megmeneküljenek a földön levő antikrisztustól amely szerintük nyomoruk okozója élve égetik el magukat. „Ilyen óriási erő lakozik a népben, képesek élve máglyára menni". — mondja Musszorgszkij Sztaszovnak. A film gyönyörűen kihozta a haladó értelmiség összetartását és éles harcát. Sztaszov, Balakirev, Borodin, Rimszlcij-Korzakov, az úgynevezett „hatalmas csoport" tagjai, minden lépésben támogatták Muszorgszkijt. A filmben nagyszerűek a színészi alakítások, főleg Cserkaszov — Sztaszov alakítása, amely több volt mint nagyszerű. Musszorgszkijt úgy jellemezhetjük: Nagy müvész>és népe szabadságának nary harcosa. A legnehezebb időkben vigasz-a népének és erősen hisz népe boldogságában: „Egy művész hisz a jövőben, mert benne él." TURÍ IVAN KRISEN CSANDR: Levél egy Koreában elesett amerikai katonához Krisen Csandr indiai regényíró — a Haladó írók Iindiai Szövetségének tagja — Kenneth Chedric, Koreában elesett nyugatvirginiai származású amerikai közkatonához címezte alábbi levelét: Remélem, aki elolvassa e levelemet odateszi Kenneth Chedric holmija közé, órája, kedvesének fényképe és anyjához intézett utolsó sorai mellé. S amikor honfitársai hazaküldik Chedric holmiját, elolvassák majd e levelet a halott rokonai és barátai, a Kenneth Chedricek ezrei Nyugat-Virginiában, akik számára épp oly borzalmas sorsot tartogatnak, amilyen Kennethé volt. A levél sürgős, mert — noha a holtak nem térnek vissza — az élőket még mindig meg lehet menteni, ha az amerikai nép minden erejét erre összpontosítja őszinte fájdalommal tölt el halálod, Kenneth Chedric. Tábornokod talán nem tudja, mi történik, amikor a harctéren elesik egy katona. Hiszen ti csak egy gombostűt jelentetek neki a térképen. De én tudom mi az, amikor egy 20 éves katona elpusztul a háborúban. A 20 éves Chedrfck-kel sok minden veszett el Koreában: könyvelt és dalok, talán nagy tudományos felfedezések. Ez az amerikai tábornok számára jelentéktelenebb, mint egy gombostű elhullása de minden becsületes embernek komoly veszteség. Földünk nagy és gyönyörű: valamennyien boldogan élhetnénk rajta Hatalmas, termékeny síkságai vannak, búza, kukorica és gyapot terem ezeken. Hegyeiben vadak, fák és ásványok kincsei, a folyók vizében óriási energiatartalékok rejlenek. Az Imperialisták azonban mindezt az emberek ellen akarják felhasználni — ezért kezdték Koreában a háborút, ezért kellett meghalnod, Chedric. A 38. szélességi fok „megvédésére" küldtek benneteket? Lehet, hogy holnap majd a Ráktérítő „megvédésére" küldik el a csapatokat. Mindenki tudja, hogy nem a 38. — hanem a „nagy" imperialista ízélleségi fok megvédéséről van szó Ez a különös szélességi vonal ma Ázsia szívén húzódik át hogy szétválasszon mindent, amit érint. Keresztülhalad a Közép-Keleten és egymással ellenséges népekre akarja osztani. Átmegy Indián és lehasítja belőle Pakisztánt Átvág Burmán, Indoniziin, Indokínán... Nem egyesítő, hanem szétválasztó „szélességi kör" ez, csupán azért, hogy a népeket kizsákmányolhassák. Akarom, hogy valamennyi Chedric jól megértse ezt: a béke sorsa függ attól, hogyan értik. Nagy az amerikai nép, a sokmillió Chedric felelőssége. Meg kell mondaniok az imperialistáknak, a spekulánsoknak és a Wall Street bankárainak, hogy nem akarnak Amerikát csinálni Ázsiából is. Míg e sorokat Írom, az ablakon át Andhera magaslatait és Virar kedves dombjait látom. Belevesznek a monszun felkavarta porflelbőbe. S úgy képzelem, ott nyugszol az egyik domb tetején, holtan, elhagyottan, megdöbbentően egyedül Reád és a többi húszéves Chedricre gondolok. Nyugat-Virginiából, Kansastoól, Ohióból, Texasból, Michiganből... S ltisfiamra gondolok, alti három éves, de ha felnő, elküldhetik-e vájjon öt is a háborúba? Ez nem történhetik meg. Ünnepélyesen fogadom, míg árva holtestedre gondolok: küzdök a békéért! Legyen béke, Ázsiában és mindenütt! KULTÚRHIREK A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBÓL A LADOGA-CSATORNÁN vizitrolibuszok közlekednek, amelyek a csatorna két partján felállított oszlopok között kifeszített vezetékről nyerik a szükséges áramot. A villamoshajót a Hajóközlekedési Tudományos Intézet tervezte. Egy villamos teherhajó egy egész vasúti szerelvény rakományát szállíthatja. Az épülő turkmén főcsatornát is villanyhajókkal látják el, hogy a gőz és motoroshajók füstje ne szennyezze be a gyapotföldek termését. ÍCGY LENIGRADI ARCHÍVUMBAN középkori világtérképet találtak. Az ötszinü, művészi kivitelű térkép úgynevezett Macrobius típusú, vagyis Macrobius római tudós jelöléseit alkalmazza. Eddig hat ilyen térképről tudtak, köztük a legrégibbnek a British Múzeum példánya számított A Leningrádban talált térkép a X. századból származik, s Igy földrajzi é3 történettudományi szempontból rendkívül érdekes. * A DUNAPENTELEI MÚZEUM december 21-én rendezi első kiállítását. Az ásatások és gyűjtőmunka során azonban oly nagy érdeklődés nyilvánult meg a helybeli dolgozók részéről a kutatók munkája iránt hogy külön felajánlásként leletbemutatást rendeztek, az ottani általános iskola helyiségében a Dunapentelén talált gazdag régészeti és történeti anyagból. Dunapentele dolgozói a leletbemutatás alapján jobban megismerhetik helységük történelmét. * ROMÁNIÁBAN a szovjet példa nyomán elhatározták, hogy a jövő évben a legsikerültebb játékfilmek filmszcenáriumainak, illetve forgatókönyveinek gyűjteményéből köny vet adnak ki, hogy az írók megismerjék a forgatókönyvírás technikáját. A tervek szerint a gyűjteményben közlik majd a „Mitrea Kokor útja" és „A júniusi éjszakák" című müvek filmre írt szövegét. * A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN a felszabadulás után rohamos fejlődésnek indult a zeneSZERGEJ MIHALKOV: DCatőíian&ta a szoo jet atomról Ami tőlünk telt megtettük, Erőinket számbavettük. Szívem, ajkam mosolyog — Remekül ment a dolog. Amit kezdtünk, szép siker lett, Pont ott robbant ahol kellett! Nyugodtan kimondhatom: Szovjet atom — jó atom t Kezdjük el csak! Fejet fel csak! Tudni kell csak! Hajahuj! Csüggj a népen! Érdekében Dolgozz, fáradj, és — tanulj! Mikor ezt egy másik ország Újságjai kiszagolták, Lármát csaptak, éktelent: „Titkunk előnyt nem jelent! Lám, az orosz éppúgy tudja Az atomnak mi a nyitja. Hogy merészel ilyet tenni? Truman, Attlee neki semmi?' Füst és pára Sorsa vár a Dicső párra, Hahaha! Achesontól, Morrisontól Jött-e már jó valaha? Sztálin elvtárs maga mondta, Konstatáltuk: hat a bomba, Ily kísérletféle még Lesz hazánkban épp elég. Lesz is bomba, van is bomba, S aki ezt nem érti, bamba. Bizony hogy van, de nem arra Hogy a földet elpusztítsa. Angol, jenki, Tőlünk senki Ne vesszen ki Ukmukfuk! Kiki éljen, Mit se féljen, Nincs helyén, urak, a drukk! Nem, a rontó erőnek mi, Csak mi fogunk gátat vetni, S nem gyásznak, de vigalomnal; Lesz hozója az atom-mag, Míg, ha hallgatnánk ti rátok, Egyedül ti gyártanátok, S az atomerő, a vak, Titeket szolgálna csak; Wallstreet -sztárnak. Bombagyárnak, Halálbárnak, Oho-hó! Am e ferde, Kerge tervbe Beleszólunk, az a jó! Ami tőlünk telt megtettük, Erőinket számbavettiik, Szívem, ajkam mosolyog — Remekül ment a dolog. Amit kezdtünk, szép siker lett, Pont ott robbant, ahol kellett! Nyugodtan kimondhatom: Szovjet atom — jó atom! Kezdjük el csak! Fejet fel csak! Tudni kell csak! Hajahuj! Csüggj a népen! Érdekében j!gozz,' fáradj és — tanulj! Gáspár Endre fordítása művészet. Az 1938 39 es zenei évadban mindössze 27 hangversent rendezett az országban az egyetlen szinr ónikus zenekar. Az 1950—51-es zenei évedban vfeont már 570 szimfonikus zenekari esten vehettek részt a dolgozók. A szimfonikus zenekarok száma — a Rádió és az egyes intézmények szímfónikus zenekarait nem számítva — ezidőszerint 10. Amíg a felszabaduláskor még egyetlen népi zenekart sem lehetett találni Romániában, addig ma már 16 nagy népi zenekar működik a nagyobb városokban és ipari központokban. Az operaház zenekarok száma pedig kettőről négyre növekedett A MOSZKVAI „M O L O D A J A G V A R D I J A" másodszor is kiadta Vas Zoltán „Tizenhat év fegyházban" című könyvét A SZTÁLINI NEMSETISÉG-7 PO LITIKA szellemében a Román Népköztársáságban is minden nép egyforma jogokat élvez. A felszabadulás óta mostanáig összesen 3200 könyv és brosúra jelent meg a román néppel együtt lakó nemzetiségek nyelvén, összesen 18 mUlió példányban 1948-tól 13 nyelven 398 féle tankönyvet adtak ki 3,369.100 példány, számban. * NICOLAE NASTA román költő „Dózsa György balladája" című müvét a Román Népköztársaság irodalmi és zenei életében nagy érdeklődéssel fogadták. A hosszú balladát Constantin Pallade, a nálunk is jólismert román zeneszerző zenésítette meg. Ebben a műben a magyar és román parasztok összefogását és közös harcát énekelték meg.