Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-17 / 270. szám, szombat

1951 november 17 UJSI0 cfltnya- és cseeäLemo&édeľem egy magyar izöoeihtSLeti váróiban Tíz esztendővel ezelőtt a népel­nyomó, Horthy-rendszer parlament­jében dr. Kuszka István „örökös főrendiházi tag", azzal dicsekedett: „az én túrkevei parasztjaim olyan kemény fából vannak faragva, hogy az asszony reggel kimegy ka­pálni, déltájt megszüli a gyerme­két, leteszi egy kupac tövébe, eszik valamit aztán tovább kapál!" Ar­ról természetesen nem beszélt az „örökös főrend úr", hogy abban az időben 17.4 százalék volt a csecse­mőhalandóság és 14.4 százalék a szülés közben meghalt terhes anyák száma, Hogy egyetlen nyáron huszonhét gyermek pusztult el to­rokgyíkban, tizenhárom vörheny­ben, tizenhat tífuszban, négy himlő­ben és 211 bélhurutban. Ma, a népi demokrácia első szö­vetkezeti városában újonnan fel­épített, modernül felszerelt, kényel­mes és otthonias Egészségházban szülnek a parasztasszonyok. Túrke­vén már nemcsak, hogy a földeken vagy a tanyákon nem szabad szülni, hanem még benn a városi lakóhá­zakban sem, minden szülés leveze­tése a városi szülőotthonban törté­nik, dr. Berentei Ernő Kossuth-dí­jas szakorvos felügyelete alatt, az Egészségház kiképzett védőnőjének, szülésznőinek és lelkes egészség­ügyi ápolószemélyzetének közre­működésével. Az elmúlt évben, 1950-ben még 36 úgynevezett „külső szülés" folyt le a tanyákon és 273 benn az Egészségházban. ebben az évben, azaz annak első öt hónapjában már csak a szülőotthonban szültek az anyák, 159 egészséges gyerme­ket. A szülőotthonban tíz napig fek­szik a szülőanya. Az otthon ad ne­ki teljes ellátást, ha netán szüksé­ges, gyógyszert, tiszta ágyneműt vadonatúj csecsemőkelengyét. Mind­ezt díjtalanul. Ha komplikáltabb eset adódik, talpon van az egész Egészségház. Előfordult, hogy egy 1.05 kiló súlyú koraszülött gyer­meket is megmentettek. Húsz na­pig melengették hőpalackok között és táplálták óránként Farkas La­joskát, a ballapusztai állami gazda­ság egyik dolgozójának koraszülött csecsemőjét, akihez amikor már anyjával együtt hazament, még két hónapon keresztül kijártak a védő­nők anyatejet vinni a kicsinek és minden másnap kijárt az orvos figyelni, ellenőrizni a gyermek fej­lődését. Az anyatej-akció a túrkevei Egészségház egyik legsikeresebb intézménye. A tejben bővelkedő fia­tal anyák örömmel és készségesen adják át fölöslegüket a védőnők­nek, akik orvosi előírás szerint a legszigorúbb higiéniai szabályok betartásával űrmértékre beosztott kis palackokba gyűjtik össze az anyatejet és kiosztják a tejszegény anyák gyermekeinek, vagy más mó­don veszélyeztetett csecsemőknek. Veszélyeztetett csecsemőknek te­kintenek és ilyennek tartanak nyil­ván a túrkevei Egészségházban minden koraszülöttet, táplálkozási nehézségekkel küzdő, gyengén fej­lett vagy betegségre hajlamos las­san növő apróságot. Az anyatejet ingyen osztják szét a rászorultak között, de aki átadja az Egészség­háznak, az pénzt kap érte. Egy li­ter anyatejért, ha palackokba gyűj­tik, 15 forintot, ha szoptat a „tej­anya", 20 forintot fizet ki az Egész­ségház. 1950-ben 10.000 forintot fi­zettek ki anyatejért a túrkevei védőnők: az erre a célra létesített állami alapból. Bíró Imréné dolgozó parasztasszony, aki a Szegő-utca 3. szám alatt lakik, első szülése után saját kicsinye táplálása mel­lett, annyi tejet adott az Egészség­háznak, hogy összesen 3.200 forintot kapott érte. Varrógépet, az urának kerékpárt, mindkettőjüknek ruhát, takarókat, gyermekholmit vásárolt a rendkívüli jövedelemből. A pa­lackokba gyűjtött anyatejet a védő­nőnek, Henel Terézia és Nyerges Klára, mindén nap kétszer hordják ki kerékpáron a városba, még a legtávolabbi tanyákra is, pedig ezek 15—18 kilométer távolságra esnek az Egészségháztól. A bélhu­rut, amely valamikor százával szed­te nyaranta áldozatait, a túrkevei csecsemők közül, a szövetkezeti vá­rosban teljesen megszűnt. 1950-ben egyetlen gyermek sem halt meg bélhurutban Túrkevéií. Az Egészségházban a bennfekvés tíz napja alatt, naponta kétszer tart ellenőrző vizsgálatot az orvos. Min­den csecsemőről orvosi kartotéklap készül és az otthonból való eltávo­zás után is valamennyit szüntele­lenül figyelik, ellenőrzik. Minden gyermek BCG oltásban részesül. Hat. éves koráig hetenként orvosi ellenőrző vizsgálatra kerül, ha egészséges, benn a rendelőben, ha beteg, kimegy hozzá az orvos. Amennyiben szükséges, azonnali díjtalan kezelést, ingyen gyógyszert kap. I Az Egészségházban rendszeres tanácsadó-szolgálat működik a ter­hes anyák és csecsemők számára. A terhes anyákat hetenként egy­szer fogadja a város Kossuth-díjas szakorvosa. .Minden rendelésen átlag 20—25 anya jelenik meg. A jelentkezőkről törzslapot nyitnak, rendszeresen mérik súlyukat, vér­nyomásuk magassságát, állandó Wassermann-vizsgálat esetén pro­cainos-penicilin injekciót kapnak, a a terhes anyák ugyancsak díjtalan fogkezelésben részesülnek, még ak­íor is, ha tagjai a Társadalombiz­tosító Intézménynek. Ingyenes röntgenvizsgálattal, a csontrend­szert fejlesztő mesterséges táp­anyagokkal, injekciókúrákkal, D­vitamin drazsék kiosztásával segí­ti a terhes anyákat az Egészségház. Szülés után két héttel kötelező a gyermekágy utáni orvosi vizsgálat. A csecsemő-tanácsadás szolgála­tát dr. Rácz Sándor látja el he­tenként egy napon. E°y-egy rende­lésen 35—40 a jelentkezők száma. A csecsemőket költsé<rmentesen látják el bármilyen gyógyszerrel, vagy tápszerrel, csukamájolaiial, tejporral, stb. A rászorulók vándor­kelengyét kapnak. A kicsinyek gondozására, étkezésére, betegségük esetén ápolásra, környezetük egész­ségügyi felülvizsgálatára és ruhá­zatuk és lakóhelyük tisztaságára rendszeres ellenőrző látogatásokat tesznek az orvosok és védőnők mind a városban, mind a tanyavilágban. A tizenhárom és félezer lakosú Tűrkevén 1950-ben mindössze egy csecsemő halt meg. L. KVITKO: 3Cú /hú zb ä t e s S Huszonkét pufók gyerek Fehér házban szendereg, Fent, az ajtószárny felett Vörös zászlók lengenek, Huszonkét virgonc legény Hangoskodik, gőgicsél, S ameddig a szemük lát, Övék ez nagyvilág. Huszonkét kis fehér párna, Futkározó sugarak, Fehér bölcsök ölé tárva, Benne lágyan ringanak. Kitárul a kapuk szárnya, Betódulnak a mamák, S huszonkét vidám mamácska Táplálja a magzatát. cA ih ab Oxikatex Két hónappal ezelőtt Léván a ré­gi babagyár alapjaiból megalakull 30 munkásnővel a Babatex Nemzeti Vállalat. Ma már ez az üzem 70 mun­kásnővel dolgozik és nagyon szép eredményt tudnak felmutatni munka­teljesítményükkel. Az üzem dolgozó női védnökséget vállaltak a lévai IV típusú Egységes Szövetkezet felett és ezen kötelezettségüknek lelkes brigád­munkával tesznek eleget. Ezideig már a köveikező brigádokkal támogat­ták az EFSz-t: A bolgár kertben zöld séget kapáltak, kétszer résztvettek a Nyúl-völgyben a kukoricakapáláson, a szántói állami birtokon borsószedés­ben dolgoztak. Alsóréten résztvettek a rizsaratásban- és Ó-Léván három­szor szedtek répát. Különösen az utóbbi helyen dicséretet kaptak a gvors, szép és eredményes munkáju­kért. Ezenkívül már kultúrbrigádja Is van ennek a női munkaközösségnek A kultúrbrigád már két ízben sikere­sen szerepelt, még pedig a szövetke­zeti napon és a hadsereg napján. A kultúrbrigádnak jól fejlődő énekkara van. Jövőre nagyobb munkatervet dol­goztak ki, azonban ennek a keresztül­vitele mé^ nehézségekbe ütközik Hogy ezt a tervet megvalósíthassák, az üzem dolgozóit oolitikailag nevel­ni kell. Ennek érdekében már össze­köttetésbe léptek Antal elvtárssal a nyitrai kerületből és ő megígérte, hogy az üzem minden dolgozóját rö­videsen politikai iskolába fogják kül­deni. A további munka tervezésénél azt is megállapították, hogy a munka megszervezése nincs jól megoldva, és ezért új üzemvezetőséget válasz­tottak. Az új vezetőség tagjai Baidik Istvánné, Zavadel Erzsébet, Belovics­né és Raksányiné. Ezek a dolgozók szaktudásukkal és jó munkájukkal nagyben elősegítik az üzem fejlődé­sét. Az üzem a sajtókampányban is résztvesz és eddig a következő ered­ményt érték el. A munkahelyre jár 12 Pravda és 28 U j Szó és á többi dolgozóknak haza jár az újság. Az összeredménv, hogy 70 dolgozó kettő kivételével olvasója és előfizetője a oártsajtónak. Raksányi elvtársnő 28 előfizetőt gyűjtött a Fáklya kultúr­politikai folyóiratra. Reméljük, hogy az új vezetőség se­gítségével a jövőben munkateljesít­ményünkkel, kultúrbrigádunkkal és a mezőgazdasági brigádunkkal még szebb eredményeket fogunk felmutatni. Krausz Sára munkáslevelező, Léva. Fokozzuk a népnevelő munkát a pártonkívüli tömegek között — Rózsi, maga nem szereti a gye­rekeit! — fordult hozzám egy öreg munkás, amikor anyaszabadság után visszatértem a Teslába. Egy kissé meghökkentett ez az ál­lítás és bár nyelvemen volt a válasz, szerettem volna, ha az öreg, akit jó munkájáért tisztelek-becsülök — job­ban kifejtette volna a dolgot. — Miért? — Mert a gyerekek még kicsinyek, maga olt hagyja őket idegenekre és bejön dolgozni. — Nem jól látja a dolgot, elvtárs, — feleltem — lássa, éppen fordítva van. azért jöttem be dolgozni, mert nagyon szeretem a gyermekeimet. Nézze csak, a munkámmal a szocia­lista hazát erősítem és a békét, és ebből is a gyermekeknek lesz haszna, a keresetemmel emelem a család élet­színvonalát, most igazán gondtalanul élünk. Ami pedig a gyerekeket illeti, uzok olyan környezetben vannak és olyan gondozást kapnak a bölcsődé­hen és a napközi otthonban, amit én nem tudnék nyújtani nekik. — Igaz, igaz — bólintott elgondol­kodva az öreg. En folytattam: — Egy anyának nincs forróbb kí­vánsága, mint a béke. Ezért dolgo­sunk, munkánkkal ezért harcolunk. Es ha este egy kicsit fáradt vagyok, megjelennek szemem előtt a koreai anyák és gyermekek, egyszerre elmú­lik a fáradtság és elhatározom, hogy még erősebben kell harcolni a békéért. Fokozni kell a népnevelő munkát a pártonkívüli tömegek között, beszélni­kell az emberekkel és meg kell győz­ni őket »jöjjenek minél többen a ter­melésbe. a gyermekeket bízzátok gyö­nyörű napközi otthonainkra, bölcső­déinkre, ahol szakszerű felügyelet alatt igazi emberekké fejlődnek. Gon­dolkodjunk el Sztálin szavain és fo­kozzuk harcunkat, éppen gyermekeink boldog jövőjéért. HE1MLER ROZS] munkáslevelező, TESLA <iAz. oUt éfteime JŰLIA JEGÓSINA Este a rjázányiak a barakk mel­lett gyűltek össze és régi orosz és forradalmi dalokat énekeltek. Vala­mikor a mi tanítónk is ilyenekre ta­nított bennünket. A kórusnak nem voltam tagja, mert a hangom nem volt jó. De azért szabad időmben se akartam elma­radni a brigádtól. Egyszer azt aján­lottam, hogy tanuljanak be valami­lyen színdarabot. Ötletemnek min­denki örült és hosszú előkészületek után erre is sor került. A darab nem volt valami tökéle­tes mű. A főhőse egy forradalmár volt, aki a zsandárok ellen harcolt, sztrájkra szólította a munkásokat és a végén hősiesen elpusztult. Én a forradalmár feleségét ját­szottam. És, állítólag — jól játszot­tam. Még pedig azért, mert egyálta­lában nem „játszottam" a szerepet. Elfeledkeztem arról, hogy a színpa­don vagyok, szemem előtt forradal­már apámat láttam, amilyennek el­képzeltem őt és így szavaim és köny­nyeim őszinték és valódiak voltak. A végén a közönség velünk énekel­te az Internacionálét. Attól a naptól kezdve, amikor az építkezésnél dolgozni kezdtem, érez­tem: én is hasznos ember vagyok. Később családi okokból újból visz­szatértem Ufába. Amikor elmentem a munkaközvetítő épületébe, láttam. ott egy tröszt helyezkedett el. Lám­lám, mégiscsak igaza volt az agitá­tornak, hogy vége lesz a munkanél­küliségnek. Az épület hirdetőtáblá­jára ezt a felhívást ragasztották ki: „A következő foglalkozási ágakban kerestetnek munkások" .. És hosszú jegyzék következett a szakmákról. Férjemnek is jól ment a sora. Any­nyi munkája volt, hogy alig győzte. Szépen kiöltözködött, új lakást bé­relt, még biciklit is vett. Kijelentet­te, hogy már semmi szükségünk sin­csen arra, hogy én is dolgozzak. Ül­jek csak szépen otthon. Üjból csak háziasszony lettem. De engem nagyon vonzott a munka és a kollektív élet. És hiába beszélt le róla a férjem, mégis válaltam mun­kát. Takarítónő lettem egy étkezdé­ben. Ott egyszer egy felhívást láttam: „Megkezdődött a felvétel a munkás­iskolába. Munkások, munkásnők, menjetek tanulni!" Annyira vágyakoztam tanulni, hogy ezzel a gondolattal aludtam el és ezzel ébredtem. Összeszedtem bátorságomat és el­mentem az éttermi munkások szak­szervezetébe. — Tanulni szeretnék — mondtam az elnöknőnek. — Nagyon kérem, vegyenek fel az esti munkásiskolá­ba. Az elnöknő megkérdezte, milyen képzettségem van és van-e csalá­dom, és amikor mindent elmondtam neki, így szólt: — Nem tudsz te megbirkózni a munkásiskolával. Hiszen majdnem írástudatlan vagy. És gyereked és férjed is van. Hagyd csak te a ta nulást! Kimentem a szobából, a falnak támaszkodtam és halkan sírni kezd­tem. Hirtelen valaki megérintette a vállamat, Vasziljev volt, a Népétkez­tetés vezetője. A vezetőség előtt mindig valami félelmet érezitem, de mert láttam, hogy Visziljev barátként néz rám, őszintén elmondtam neki mindent. Végighallgatott, elkomolyodott és megkért, hogy várjak egy percet. Bement az irodába, hangosan és ha­ragosan beszélni kezdett a szakszer­vezeti elnöknővel. Az ajtó kissé nyitva maradt és mindenit hallot­tam. — A Párt szempontjából nagyon helytelenül jársz el — mondta hara­gosan Vasziljev. — Nem jelent sem­mit, hogy majdnem Írástudatlan. A forradalom mindenki előtt megnyi­totta az útat a tudás felé. Tudod, mit mondott Lenin elvtárs ? Azt mondta hogy minden szakácsnőt meg kell tanítani arra, hogy orszá­got tudjon kormányozni ... Te pe­dig Jegósinát még a munkaiskolára sem akarod engedni! Tovább már nem is hallgattam, annyira elcsodálkoztam Lenin elv­társ mondásán. Később kijött Vasziljev és azt mondta: — Minden rendben van, Jegósina. Elmehetsz a munkásiskolára. Az étkezdében az elvtársak vala­mennyien nagyon örültek elhatáro­zásomnak. A kezemet szorongatták, bátorítottak. Felmentettek az esti munka alól. Megköszöntem Vasziljev elvtársnak baráti gondoskodását, de ö elhárí­totta magától: — Ugyan, Jegósina elvtársnö! Hi szén ezt nem én csináltam. Van egy kormányhatározat, hogy segítsük azokat, akik tanulnak! Fjodor kétkedéssel fogadta terve­mét: — Nem sül ki belőle semmi jó — mondta. — Az első hónapban kirak­nak majd. Nem bírod te a tanulást. Az első időben csakugyan nagyon nehezen ment a tanulás. De Fjodor jóslata nem vált be, mert minden­kinél jobban tanultam. De a tudást nagyon meg kellett szenvednem. Reggel és egész nap a munka, utána Mityával foglalkoz­ni és a háztartást rendbehozni, este pedig előadásokra menni! Nem volt időm a házifeladatok elvégzésére sem. Nagyon figyelmesen hallgat­tam az előadásokat. Az előadó min­den szavát mohón fogtam el és út­közlben hazafelé, gondolatban már meg is csináltam a feladatokat. 1928-ban felvettek jelöltnek a Pártba. Akkor még nem nagyon értettem a politikához de a szívem mégis a bolsevikok közé húzott. Hittem a Pártban és tiszta szívem­ből vonzódtam feléje. A felvételi ^kérvényt három napig írtam, mert azt akartam, érződjék szavaimból, miért is akarok a bolsevikok közé kerülni. Az első ajánlást attól a Vasziljev­töl kaptam, aki az iskolába felvéte­tett. Végre sok küzködés és nehézség után befejeztefrn a tanulást és a bi­zonyítványaimat átküldték a szverd­lovszki fémipari főiskolának. Fjodor nagyon megharagudott és azt mondta: — Hogy gondolod ezt? Azt hi­szed, majd engem is magaddal ci­pelsz az Uraiba? Az én türelmem most már véget ért. Választanod kell a családod és a tanulás között! Nagyon elszomorított, mert lát­tam: családi életem csakugyan fel­bomlik, ha elmegyek. Elutaztam Szverdlovszkba, hogy visszakérjem az irataimat. Elmen­tem a fémipari főiskolára és meg­mondtam: családi okok miatt kény­telen vagyok abbahagyni a tanulást. De a főiskola vezetősége nem akar­ta visszaadni az irataimat. — Csak tanulj! — bíztattak. — Majd később még meg is köszönöd ezt nekünk. De én mégis visszavettem az ira­tokat. Amikor kiléptem az intézet­ből, nagyon szomorú lettem. Vége, vé-re már az álmaimnak! Mentem az utcán. Az egyik épü­leten egy felírást láttam: Uráli Energetikai Technikum ... Bemen­tem, gyorsan megírtam egy kér­vényt és átadtam a titkárnak. Na­gyon sok volt a jelentkező, több, mint ahány hely. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom