Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-17 / 270. szám, szombat

OJ sin 1951 november 17 c/tlois. tyiváSjeU. A Faluszínház november 9-én mutatta be a Jírásek-centennárium alkaL m .lb .'l magyar nyelven Alois Jírásek „Az apa" című drámáját a bratislavai Nová Scénában, a Szlovák Nemzeti Színház kamaraszínpadán. A bemuta­tót a következő előadás vezette be: Goikij, a nagy orosz proletár­költő, a szocialista realizmus atyja, a színdarabírással foglalkozik egyik ta­nulmányában és ebben azt írja, hogy a kommunisták kulturális tevékeny­sége, — ideértve a drámaírást is •— harcot jelent az emberért és e harc a végből folyik, hogy felszabadítson mindazoktól az „aljas tulajdonságok­tól, szokásoktól és előítéletektől" — ezek a nagy Gorkij tulajdon szavai,— amelyekkel az elkorcsosult kapitaliz­mus fertőzte és fertőzi az embert. A kapitalizmus szülte telhetetlen kap­zsiságot, elvakult gyűlölködést és nyárspolgári korlátoltságot megbé­lyegző jelenetek sorozata fog a mai 'estén, Itt a színpadon, szemünk előtt leperegni. Falusi környezetben játszó, komor hangulatú, de számunkra nagyon ta­nulságos darabot mutat be a Falu­színház színészgárdája. A darab szerzője az utolsó 100 esztendő cseh irodaimának egyik leg­termékenyebb és legnagyobb hatású alkotó munkása: Alois Jírásek. A mostani 1951-es évre esik Alois Jírá­sek születésének századik évforduló­ja, ünneplik ezt nemcsak hazájában, hanem a Szovjetunióban és a népi demokráciákban is. A prágai Jírásek­ünnepségfken nemrég a Magyar író­szövetség képviseletében nem kisebb személyiség jelent meg, mint Illés Béla, a regényíró, a budapesti Jírá­sek-ünnepélyre pedig . Csehszlovák írószövetség Andrej Plávkát, a jeles szlovák költőt küldte ki. A csehszlo­vákiai nrgyar dolgozók Jírásek iránti tiszteletének, művei iránti megérté­sének kifejezésére ad alkalmat a mai este, melyen a kiváló cseh író egyik drámai alkotása, „Az apa" kerül bemu­tatóra. A színműfrás Jírásek írói tevékeny­ségének csupán egyik, bár fontos, de nem fő jelentőségű szakasza. Számos színdarabot írt, legnagyobb hatást azonban, mint regényíró történeti re­gényekkel ért el. Gottwald elnökünk 1948 novemberében fogadta Nejedlý elvtárs iskolaügy! minisztert, aki mint irodalomtöri nész több alapvető jelentőségű tanulmányt írt Jírásek műveiről és életéről. Elnökünk utalt arra, hegy a fasiszta megszállás alatt tilos volt Jíráseket kiadni, ezért je­lenleg hiány mutatkozik Jlrásek-mű­vekben. pedig arra van szükség, hogy a nép Jíráseket még többet olvassa, mint azelőtt, hogv hatása még széle­sebb néprétegekbe behatoljon. G twald elvtárs Jírásek alkotásait, mint a gazdasági építéssel párhuza­mosan folyó kulturális építés nagyon értékes támogatóit becsüli, mivel Jírá­sek történeti regényeivel haladó ha­gyományokat ápol: a cseh parasztság XV. századbeli dicsőséges huszita forradalmát és harcait s a cseh nem­zeti megújhodásnak a XVIII. század végére és a XIX. század elejére eső korszakát emeli ki. Jírásek ezekkel a műveivé ellensúlyozta annak a lakáj­történetírásnak hatását, amely a cseh állami önállóságot letörő reakció ál­tal teremtett temetői csendet, a gaz­dasági. politikai és kulturális meg­kötözöttséget állította oda zavartalan nyugalmú és históriai magaslatot je­lentő korszak gyanánt. Jírásek tehát a nemzeti hagyomá­nyok, a kulturális örökség annyira fontos átértékelésében és éló gyü mőlcsöztetésében a népnevelők, a ta­nítók és az ifjúság számára felbecsül­hetetlen, egyedülálló segítség. Ez a kiváló költő, mint ember vég­telenül rokonszenves jelenség, ö ben­ne vo'.taképepn két lény lakott. Egy tudós történész, aki bámulatos histó­riai tájékozottságra tett szert s a dolgozók és a felszabadulásért harco­lók oldaláról hatolt be a társadalmi fejlődés megértésébe, és ezt a fárad­hatatlan adatgyűjtőt kiegészítette a művész, aki szemlé'etessé és vonzó­vá tudta tenni az olvasó tízezrei szá­mára a tudós felismeréseit. És mind­ezeken túl e^y harmadik életet is élt Jfrísek: Litomvšeulben 13 éven át. Prágában 20 évig működött mint középiskolai tanár. Ezzel kapcsolat­ban Jírásek re idézhetjük és vonatkoz­tathatjuk József ' Attilának szavait: 6 egész nemzetét tanította, de nem közéniskolá., fokon, vagyis nem a reakció és a burzsoá-nacionalizmus ideológiája szerint. Termékenységben és áradó elbeszélő adományban Jírá­sek Jókaira, a parasztság mozgalmai és forradalmai iránti érdeklődésével pedig Eötvös Józsefre emlékeztet. A huszita mozgalom, mely mélysége sen vonzotta Jírásek alkotó képzele­tét, a hűbérrendszer ellen forduló paraszt- és részben polgári-népiplebe­jus forradalom volt a XV. században Akkor vallási ideológiával lehetett csak megmozdítani a tömegeket poli­tikai és gazdasági harcra. A huszita forradalom 1419-ben tört ki, Csehor­szág és Magyarország akkori közös uralkodója, Luxemburgi Zsigmond, a magyar hűbérurak segítségével ke­resztes hadjáratot vezet a husziták ellen, sikertelenül, és a harc átterjed Szlovenszkóra, közben a magyar pa­rasztság rokonszenvvel fogadja é£ magáévá teszi a huszita tanokat. Hu­szita papok készítík a XV. sz. derekán az első magyarnyelvű bibliafordítást. A husziták propagandája szítja fel az 1437-es erdélyi parasztlázadást, a leg­erősebb parasztmozgalmat Dózsa fel­kelése előtt. 1434-ben Csehországban Zsigmondnak sikerült letörni a radi­kális huszita parasztságot, a táboritá­kat, azáltal, hogy egyezségre lépett az áruló huszita nagypolgársággal Az eltiport táboriták mozgalma azon ban tovább élt és küzdött az akkori Magyarország hegyvidékén egészen a XV. század hatvanas éveiig. A ma­gyarországi huszita küzdelmeknek vannak kűtonböző szakaszai és veze­tői. Más vezér volt Blasko, a huszita közember, aki 1430-ban cseh és ma­gyar katonákkal bevette Trnavát és a Mátyusföldig nyomult előre és más volt Giskra, akit a magyar főurak be­fogadnak maguk közé, aki condottie­re-típus volt és utóbb a husziták el­lenfeleinek oldalán is szolgálatot vál­lalt. A Magyarországon harcoló hu­sziták története szoros kapcsolatban állt Hunyadi Jánossal és Korvin Má­tyással. Mindketten szerepelnek Jírá­sek Bratstvo című 3 kötetes regényé­ben (1899—1909), mely Zsizska és Holy Prokop Magyarországba benyo­mult katonaságának, a táboriták meg­maradt egységeinek történetéve! és sorsával foglalkozik. A huszitizmus keletkezését a magyar diákok által is sűrűn felkeresett XV. századbeli Prá­gában a Mezi proudy (1887—1892) a huszita parasztkatonaság nagyszerű teljesítményei Zsizska vezetése alatt a „Proti všem" című regény mutatja be. Köztársaság! elnökünk, Gottwald elvtárs, miért figyelmeztette a mosta­ni centennárium előkészületeinek megindítójaként a cseh értelmiség vezető ténvezőit már 1948 őszén arra. hogy Jírásek műveit nagy példány­számban és olcsó áron el kell jut­tatni a dolgozó nép kezébe. Azért tette ezt, mivel e kiváló cseh iró, amint mondottuk, regényeiben azokat a haladó nemzeti hagyományokat idézi fel, amelyek ma is éltetően idő­szerűek és frissek és a népi demokrá­cia építő igyekezetét még öntudato­sabbá, még gyökeresebbé, még acélo­sabbá teszik. A magyar dolgozóknak tőbb okuk van rá, hogy bekapcsolódjanak a Jírá­sek-centennárium ünneplőinek táborá­ba. A huszita kulturális és szociális örökség, amelyet Jírásek, művészeté­nek eszközeivel, és a történelmi igaz­ságnak megfelelően kiemelt, a magyar társadalmi és művelődési fejlődésben, mint haladó <-rő igen jelentékeny sze­repet játszott az újkor küszöbén. Er­ről a tényről soviniszta beállítottságú polgári történetírás, vagy hallgatott, vagy hamis képet festett. Jíráseket csodálkozás és elégedettség fogná el, ha a felszabadulás óta megjelent ma­gyarnyelvű marxista történelmi mun­kákban olvashatna a huszita mozgal­mak áthullámzásáról a XV. század magyar társadalmában. Ezekben a munkákban nemcsak "Giskra és Hu­nyadi János, nemcsak Podjebrád György és Korvin Mátyás kapcsola­tairól van szó, hanem az akkori ma­gyarországi alsópapság radikalizálódá­sáról Husz tanainak hatása alatt és a magyar parasztság pozitív viszonyu­lásáról a huszita forradalom táborita szárnyához és a cseh parasztkatona­sághoz. Mindezeken túl a Jírásek­centennárium újabb alkalom a testvé­ri együttműködés és a kulturális köl­csönösség dokumentálására a magyar és csehszlovák népi demokrácia kő zött. A feudalizmus és a kapitalizmus századokon át rá tudott kényszeríteni népeket, hogy közös politikai fedél alatt, ugyanazon állam házában élje­nek, de az együttélés folyamán a né­pek dolgozói mégse közeledjenek egymáshoz, hanem a szoros térbeli közelség ellenére maradjanak egy­mástól idegenek, sőt. egyik a másik­nak szolgaságban tartására is fel­használható legyen. Épp erre figyel­meztet bennünket a Jírásek ápolta huszita hagyomány, mint olyan kor szak öröksége, amelyben a magyar és a csehszlovák parasztság és a ha­ladó értelmiség között népi kapcso­lat állott fenn. A népi demokráciák korának kel­lett .eljönnie, hogy eloszlassa azt a mesterséges ködöt, amellyel a hűbéri és a tőkés uralkodó osztályok annyi évszázadon át egymás közvetlen szomszédságában élő nép'tek látását elhomályosították, a népi demokrá­ciák tették lehetővé, hogy e népek végre elfogulatlanul egymás szemébe nézhetnek, kezet foghatnak testvéri együttélésre és vállvetve végzendő, azonos célú munkára. De térjünk vissza a most előadandó darabhoz, Jíráseknek „Az apa" című darabjához. Van ebben hatalmas drá­mai feszültség és ezt kívánjuk, szíve­sen látjuk a színpadon, mert hiszen valóságos életünk tele van a régi rossz elleni küzdelem, az új embert kiformáló munka és a társadalom­építő feladatok teüesftésének feszült­ségével. A darab meséíe falusi Romeo és Júlia történetnek indul. Két egy­mással súrlódó parasztcsaláddal, Ko­peckyékkel és Gvivisékkel Ismerke­dünk meg s egy Gyivisek-fiú, Ján és egy Kopecky-leány, Anna a család! torzsalkodások ellenére Is közelednek egymáshoz, megszeretik egymást. Ko­moly vonzalomról van szó. A fiatalok házasságát azonban lehetetlenné teszi Gyivisek Ján apja, ez a telhetetlen szerző ösztöntől feszített parasztem­ber, váltóuzsorás és lelketlen aoa. Fia választottjának szüleit anyagilag tönkreteszi, házukat elárverezteti és ennek az elvadult apának rossz pél­dájára. kisebbik" fia késsel támad a leány öccsére és az összecsapás a tá­madóra nézve halálos kimenetelű. Shakespeare darabjában a fiatalok há­zasságának ellenzője Júlia apja, Jírá­sek darabjában pedig a falusi Ro­meo-é. Shakespeare-nél a két család ellenségeskedését elvadító gyilkosság a drámai cselekvény kiinduló pontja, míg Jírásek drámájában a gyilkosság később bekövetkező szerencsétlen eset. Jírásek drámájának végén mindenki boldogtalan, Ján búcsút vesz Annától és pannak megv, Kopeckyék nyomo­rognak. Gyivisek pedig, aki gyerme­keinek boldogságát tönkretette egye­dül marad, minden tőrtetése értelmet­lenné válik számára. A két ellenséges család kőzött a kapitalizmus tépett fel áthidalhatatlan szakadékot. Hallunk arról, hogy az egyik oldaíon iparvállalatba fektetett tőke elvesztése okozott anyagi rom­lást, a másik oldalon pedig a paraszt­embert kiforgatja emberségéből, elva­dítja a kezében levő váltó behajtásá­nak lehetősége és az így okozható rombolás. A paraszti individualizmus és a tőkés pénzsóvárság által megfer­tőzött falu életének kilátástalan fel­dultságát semilyen csillapító, meg­nyugtató akkord nem enyhíti a darab végén. A kulák erőszakoskodás, a szeny­nyes kulák ösztönök ősi hagyománya kísért fel Az apában, megsokszorozva a pénzgazdaság kapzsiságot és önzést felburjánoztató hatásával. Eszünkbe jut Ady költeménye a ré­gi falvakról, amelyeket „volt erdők és ó-nádasok" kísérteties kSdbozótja vesz körül, a bozótban ragadozó va­dak tanyáznak, fény, lámpaláng sehol sem világít és a kapitalizmus új hí­nárja tesz használhatatlanná körös­körül minden kivezető útat. Ml azonban tudjuk, hogy van kive­zető út: ez pedig a kulák mentalitás kiküszöbölése a falvakból és a szo­cialista munka öntudatára ébredt fa­lusi dolgozók versengése nem egymás ellen és egymás megrontására, hanem az együttes társadalmi munka, a szö­vetkezeti termelés áldásos eredmé­nyeinek fokozására. Dr. SAS ANDO/t. Felvirágzik az igazi népi művészet a szocializmus világában Életszínvonalunk fokozott emelke­désével együtt jár dolgozó népünk kultúrszínvona'iának emelkedése is. Ma már a dolgozó ember mindennap olvas újságot vagy könyvet, rádiót hallgat, s ha lehetősége nyílik rá, mo­ziba vagy színházba megy. Mindezt az teszi lehetővé, hogy mindenki munkája után meg tud élni és kere­setéből jut kulturális szükségletének kielégítésére is. Mennél többet tanul a dolgozó nép, annál jobban megérti a fejlődés menetét, annál szaksze­rűbben tudja építeni a szocializmust és ezzel védi a békét is. A dolgozó a biztos jövőt látja maga előtt, ennek öröme tetteiben is megnyilvánul. Ilyen őrömből fakadó tevékenység a napjainkban lefolyó népi kultúrver­seny is, amelyet a CSEMADOK kez­deményezett. Sok községben rendezik meg ezeket a kultúrversenyeket és sok népi tehetség tör magának utat, élve az adott lehetőségekkel. A nyitrai kerületben Oroszkán és Csatán rendeztek ilyen kultúrver­senyt. Oroszkán a napi nehéz munka után bekapcsolódtak a kultíjrmunkába a cukorgyár dolgozói, minden este tánc- és énekpróbákat tartottak. Csa­tán egy tizenhét éves lány tanította be szakszerűen a népi táncokat. Lel­kiismeretesen tanult és gyakorolt mindenki. Mikor a bemutatóra sor ke­rült, lázas izgalomban léptek a szín­padra, attól félve, hogy nem nyerik meg a közönség tetszését, de a műsor nagyszerűen sikerült. A közönség meglátta a különbséget az álkultúra és az igazi népi kultúra között. Fe­szült figveiemmel követték az egyes táncokat s hatalmas tapsviharral jutal­mazták a szereplők igyekezetét. Csa­tán különösen szépen táncoltak. A dolgozó nép fiai valóban szebben táncolnak, mint a letűnt kor kifestett dámái, természetesebben mozogtak, mint az urak elkényeztetett csemetéi. Oroszkán a „Szökik a menyasz­szony" című egyfelvonásos színmű előadása ragadta meg legjobban a fi­gyelmet, valamint a régen feledésbe ment eredeti oroszkai „tapsikolós" tánc és a „kanásztánc" is. De szépen szerepeltek a népdalénekesek is. A legnagyobb sikert a kanásztánc aratta. A szereplők eredeti hosszúruhás oroszkai népviseletben táncoltak, ami a táncok hatását még jobban fokozta. A „Szökik a mennyasszony" előadása olyan természetesen hatott, mint a napi élet folyása. A szereplők egy­szerű s bátor fellépésükkel bebizo­nyították, hogy népünknek van osz­tályöntudata, bátor s nem megalkuvó. Bebizonyult, hogy a munkás is jól tud mozogni a színpadon, beszédének hangsúlya természetes és fesztelenül jelenik meg a nézők előtt. A jzokása! pedig szépek és értékesek, nyugodtan mondhatjuk, hogy művésziesek. A volt uralkodó rendszerek évszá­zadokon át elnyomták a népi kultúra fejlődését, mert féltek attól, hogy ez segíti a dolgozó nép öntudatra ébre­dését. A mi kultúránk és művészetünk ezért csak a felszabadulás után vi­rágozhatott ki. A CSEMADOK orosz­kai helyi csoportja Ipolypásztón is előadta műsorát. Ipolypásztó község­ben a lakosságnak kilencven százalé­ka tagja az EFSz-nek. A CSEMADOK helyi csoportja azonban csak most tar­totta ott alakuló gyűlését. Ezt a gyű­lést mentek megnézni az oroszkaiak. Százötven taggal alakult meg a helyi csoport és hetvenen most két nap alatt jelentkeztek. A pásztói előadá­son a helyi csoport is fellépett gazdag n' f táncműsorral és népi énekekkel. A termet a falu lakossága zsúfolásig megtöltötte és az elhangzott beszéde­ket, valamint a gyűlés után keidődő kultúrműsort nagy lelkesedéssel hall­gatta végig. Ez természetes Is, mikor a nép a félig feledésbe ment táncait látta előadni. A megalakult hely! csa­port szocialista kultúrát fog adni a pásztói dolgozóknak és megvilágítja előttük a jobb élethez vezető utat. Mint minden községben, úgy Itt ls, a helyi csoport az igazi szocialista népi kultúra fegyverével megerősíti a köz­ség lakosságát, hogy vele tartósan biztosítsa a békét s a dolgozó nép hatalmát. Bagota István. HM tMHWH»MW WH » MI HII MM »I Mt M II H Vigyázz Sötét éjben bozót zizzen, álnok kígyó hangja szisszen. Simán beszél hazug nyelve, ölni akar gyilkos terve. Éles Jegyver a kezében, vedd el t öle melegében. Külföld kéme, vigyázz rája! Ne sajnáld öt, tiporj rája! Süttö Imre, Ligetfalu, KULTŰRHIREK A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBÓL A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG megalakulásának 2. évfordulóján Pieok elvtárs kiosz­totta az állami dijakat a legkiválóbb tudósok, írók és művészek közt. Dijat kapott többek között Martin Andersen Nexö, Anna Seghers, Bert­hold Brecht. A K3NAI NÉP nagy ünnepségek keretében emlékezett meg Lu Szin a nagy kínai népi iró halálának 15. évfordulójáról. A pekingi állami könyvtárban kiállítást rendeztek mü. veiből. Lu Szin egykori lakóházát múzeummá alakították át, szülővá­rosában pedig színházat neveitek el róla. A Lu Színről szóló cikkek meg. említik, hogy ö volt a régi és az új kinai irodalom legjobb ismerője, aki a klasszikus orosz és szovjet irodai­mat is sokat tanulmányozta. Az albán zeneszerzők és festőmű­vészek alkotó munkájukat az Albán Munkapárt megalakulása tizedik év­^rdulójának tiszteletére ajánlják fel. Konsztantin Tráko zeneszerző leg­újabb szerzeménye »A pártnak — Envernek* cimü kantáta. A többi albán zeneszerző is ennek az évfor­dulónak szellemében dolgozik. Ned­zsmedin Zájmi festőművész két képen dolgozik, az egyik a Nemzeti Felsza. baditó Háború hős kommunistáit áb­rázolja. AvduXla Emini Enver Hodzsa uj arcképét festi. Több albán festő, művész a párt tízéves harcaiból ki­ragadott eseményt örökíti meg. November 7-én nyílt meg a jász­berényi Jász Múzeum állandó kiállí­tás. Ez a kiállítás a hely. a város és vidéke történetét szemlélteti, kezdve a történelem előtti kor régészeti anyagával, a város történeti anya­gán keresztül a legutóbbi időkig. Igen értékes iparművészeti é* ötvös­tárgyak is szerepelnek a kiállításon* A mult század nagy magyar művész­nőjének, Dérynének ruháiból, haszná. lati tárgyaiból ls szép gyűjteményt mutatnak be. Erkel Ferenc 1867-ben Irta Dó­zsa Györgyről, szóló zenedrámáját. Színrehozatalának gondolata a fel­szabadulás óta foglalkoztatja a bu­dapesti Állami Operaház vezetőit Farkas Ferenc zeneszerző a ma­gyar rádió megbízásából kivonatol­ta az alig ismert operát. A zenei betanítást Polgár Tibor végzi, a főszerepeket Osváth Júlia, Jámbor László és Szabó Miklós éneklik. Be­mutatására már a legközelebbi idő­ben sor kerül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom