Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-16 / 269. szám, péntek

10 SI J STO 1951 november 16 CKalhlu a s&o&pet podulomhan A szovjet irodalom egyik főtémája: hogyan született meg a falun az új, kommunista élet. Sok szovjet író érzi feladatának, hogy művészettel megirt képekben mutassa be, miként harcolt a szovjet parasztság, a Bolsevik Párt vezetésével, a kollektív gazdaságok megerősítéséért, felvirágzásáért és a falu kulturális színvonalának emeléséért. Szemléletesen ábrázolja a kollektivizálás első éveit a szovjet irodalom két kiváló alkotása: M. Solohov: „Uj barázdát szánt az eke" és P. Panfjorov: „Bruszki"*) című regénye. Mindkét regény milliós példányszámban jelent meg és ma is nagyon népszerű a szbvjet olvasók táborában. Az „Uj barázdát szánt az eke" és a „Bruszki" írói éles szemmel ismerték fel a kolhozélet tápláló forrásait és meggyőző erővel mutatak rá azokra az okokra, amelyek a parasztokat a szocializmus útjára vezették. Helyesen és finom érzékkel tárták fel, hogy milyen nehézségekkel járt azokban az években a kolhozélet megteremtése. A szovjet falu parasztsága kezdetben nem értette meg, hogy milyen jólétet és boldogságot hoz számára a kolhozrendszer. Nem mondott búcsút azonnal az egyéni gazdálkodásnak, a „saját" birtoknak. Ez érthető, mert évszázadokon át nevelték bele a ragaszkodást a magántulajdonhoz. Solohov az „Uj barázdát szánt az eké"-ben igen érdekesen rajzolja meg Kondrát Majdannyikov középparaszt alakját. Belép ugyan a kolhozba, tisztában van a kollektív gazdálkodás előnyeivel is, mégis nehezen tudja legyűrni magában a kisbirtokos érzületét. „Nem egykönnyen illeszkedett bele Kondrát a kolhozba! Sok könnyet és vért ontott, mire elszakította azt a köldökzsinórt, amely a magántulajdonhoz, az ökrökhöz, örökölt parcellájához kötötte..." A Bolsevik Párt és a szovjethatalom türelmesen nevelte az olyan embereket, amilyen Majdannyikov. Segítségükre volt, hogy megszabaduljanak a gondolkozásukat bilincsbe verő csökevényektől és előítéletektől. Aszovjet falu élete a legélesebb osztályharc közepette alakult ki. Az. • „Uj barázdát szánt az eke" és a „Bruszki" reálisan tárja fel ezt a bonyolult harcot. A teljes kollektivizálás éveiben az ellenség már titokban, lopva tevékenykedett. Solohov regényében ilyen álarcos ember Jakov Osztronov. Ez az ügyes és ravasz ellenség befurakodik a szövetkezetbe, lelkes közösségi embernek mutatja magát, de valójában alattomos kártevő, mert mindent elkövet, hogy a fiatal kolhozt szétzüllessze. De kudarcot vallott minden kísérlete, hogy gátat vessen a falu szocialista átépítésének. A dolgozó parasztság elsöpörte útjából a kulákságot és csatlósait, végérvényesen megszilárdította a kultúrát és gazdag életet hozó kolhozrendszert. A Bolsevik Párt volt az a nagy erő, amely ezért az életért harcra lelkesítette a parasztokat: a Párt lendítete őket a falu forradalmi átalakításának útjára. Az „Uj barázdát szánt az eke" egyik hőse, Dávidov, a bolsevik munkás személyesiti meg a szovjet társadalomnak ezt a hatalmas erejét. Davidovot a Párt küldte a faluba, hogy segítse a parasztokat a kolhoz megteremtésében. Az író a bolsevik ember sok értékes tulajdonságát domborítja ki Dávidov alakjában: a szilárd jellemet, az erős akaratot, a kristálytiszta lelkületet, a szocialista emberiességet. Végtelen türelemmel magyarázza a parasztoknak a Párt politikáját Azzal ad fegyvert a kezükbe, hogy világosan megérteti velük a kolhozmozgalom céljait. A parasztok támogatják ezt a falu dolgozóinak Jólétéről gondoskodó politikát. Elindulnak az új, szocialista élet megteremtéséhez vevetö úton. *) Magyarul négy kötetben, az alábbi címekkel jelent meg: „Virágzó élet", „Napfényes mezők", „Megindulnak a traktorok", „Aratás". — A szerk. / X / Irta: A. VOLOZSENYIN A szovjet irodalom a háborúutáni években számos, a kolhozparasztságról szóló érdekes'és jelentős alkotással gazdagodott. Sok író választotta regénye témájául a frontharcosok visszatérését a faluba és alkotó tevékenységük megkezdését. Sz. Babajevszkij vonzóan és sikerülten ábrázolja a leszerelt katona — Szergej Tutarinov — alakját az „Aranycsillag . lovagja'' és „Fény a föld felett" című regényeiben. Tutarinov, miután visszatér kubánmenti szülőfalujába, nyomban bekapcsolódik a kolhozéletbe. A kollektív gazdálkodás újjáteremtésének, további nagyszerű felvirágzásának tevékeny harcosa lesz. Munkájában a Párt állandó segítségére támaszkodik. Valahányszor nehézségbe ütközik, mindig segítségére siet Nyikolaj Kondratyev, a kerületi pártbizottság titkára. A kerületi pártszervezet vezetője irányítja Tutarinov tevékenységét. Az ő ágyában születik meg a több kolhozt ellátó vízierömütelep megépítésének gondolata. Tutarinov lelkesen fogadja a javaslatot. Babajevszkij a kerületi párttitkár alakjában bemutatja az igazi pártvezető típusát, feltárja a pártmunka elveit és módszereit. Kondratyev gondosan tanulmányozza az embereket és figyelmesen meghallgatja a tömegek szavát. Finomérzékü nevelő, egyben megingathatatlan, elveihez hü ember. A Párt segítsége, a kolhozrendszer, az emberek alkotó kezdeményezése és az a lendületes törekvésük, hogy eavre szebbé varázsolják az életet, sok merész újítás kezdeményezését teszi lehetővé Tutarinovnak. Bátran gondolkozó, vasakaratú ember, van érzéke az újhoz. Kezdeményezésére összeállítják a kollektív gazdaság további kiépítésének és új kulturális intézmények létesítésének tervét. Tutarinov nemcsak gondolkodó, hanem gyakorlati ember is. A Pártból, a népből meríti erejét, magával ragadja a tömegeket, munkahöstettekre, a terv mielőbbi teljesítéséért vívott önfeláldozó harcra lelkesíti az embereket. Tutarinov és Konratyev mellett más hősök, a Bolsevik Párt neveltjei. a kolhozfalu egyszerű, élenjáró emberei is helyet kaptak a regényben. Az író bemutatja Viktor Gracsovot és Szemjon Goncsarenko őrmestert, a falu villamosítóit, Tatjana Nvecvetovát, a kolhoz agronómusát, Pjotr Csikilgyint, az öreg Ragulint, a sok egyszerű kolhozparasztot, a regény többi hősét, akikben a szovjetember legszebb vonásai testesül* nek meg. A szovjet falu a színhelye Georgij Gulia abház író .Kaukázusi tavasz" című kisregényének is, amelynek cselekménye Szákenben, az istenhátamögötti kaukázusi faluban játszódik le. Itt is ugyanaz a kép: szocialista életet él a falu. A kisregény hőse a kommunista Keszou Mlrba. Viszszatér falujába és minden vágya, hogy még gazdagabbá, még kulturáltabbá tegye Szákén életét. A magas terméshozamért vívott harcra lelkesíti a kolhozparasztokat. Keszou maga a merész gondolat, a. józan ész, a kimeríthetetlen energia megtestesülése: nem zárkózik be kolhozának szűk érdekkörébe. Amikor természetes foszforitot fedez fel Szákén határában, arra gondol, hogy ez majd nemcsak az ö kolhozának, hanem az egész kerületnek is hasznára válik. Ezzel a gondolattal megy el a körzeti pártbizottságba. Figyelmesen meghallgatják és tervét jóváhagyják. Merész kezdeményezései során összeütközésbe kerül néhány emberrel, akik ellenzik az újat és megpróbálják visszafelé forgatni az élet kerekét. De minden próbálkozásuk hiábavaló. A kolhozparasztok tömege Keszout követi, mert bíznak a bolsevikokban és adoodő hívei a Pártnak. • A tehetséges Galina NyikolaJeva „Az aratás" című regényének főhőse, Vaszilij Bortnyikov szintén frontharcos. Miután hazatér falujába, ö is lendületesen és szenvedélyesen lát a háború alatt legyengült szövetkezeti gazdaság fellendítéséhez. Ez a feladat nehéznek bizonyul, Vaszil'j nagy akadályokba ütközik. Harmonikus együttessé kell tömöritenie az embereket, el kell érnie, hogy mindnyájan érezzék felelősségüket a kolhoz sorsáért. A kerületi párttitkár tanácsát követve sikerül megnyernie a falubelieket, akik hü segítőtársaivá válnak. Bortnyikovnak és Berjozova agronómusnak egy esztendei munkával, a Párt állandó segítségével, sikerült elérni, hogy a szövetkezet életében döntő fordulat állt be. Különböző jellemű embereket sikerült egységes, harmőnikus, az új élet építésének vágyától áthatott családdá egyesíteniök. A kolhoz vezetői erös gabonatermelő és állattenyésztő brigádokat szerveztek. Megtanították a kolhoztagokat, hogy miként gazdálkodjanak helyesen az élenjáró tudomány alapján. És ami még fontosabb: belevonták az embereket a szocialista munkaversenybe, hogy minden dolgozó a legjobb eredményt érte el munkájában. A szövetkezet fellendült. A föld gazdagon jutalmazta a parasztok munkáját. A jő termés jólétet, sőt bőséget hozott a kolhozparasztok házába. Ez még jobban fellelkesítette, üj munkahőstettekre buzdította őket. A következő évben a kolhozparasztok soha nem látott lelkesedéssel és buzgalommal dolgoztak. Még bőségesebb termés lett "az eredmény. Amikor betakarították önfeláldozó munkájuk gyümölcsét, elégedettek voltak azzal, amit végeztek. Mindnyájan egyetlen nagy család tagjának érezték magukat, és a kolhoz érdekeit helyezték előtérbe. „Az aratás" sok hőse éppen kollektív szellemével, a közös ügy iránti odaadásával nyeri el az olvasó rokonszenvét. A kolhozrendszer a szocialista társadalom egyik támaszává tette a kolhozparasztasszonyt is. Napvilágra hozta a benne rejlő képességeket. J. Malcev „Szívvel-lélekkel" című regénye Grunya Vaszilceva kolhozparasztnő történetét mondja el. Az író sikeresen mutatja be hősnője alakjának megrajzolásával a szovjet parasztasszony lendületes, újító tevékenységét, feltárja gazdag lelkivilágát. Grunya élete a Szovjetunió sokmillió parasztasszonyának életét példázza. A háború alatt egyetlen gondolat füti: minél termelékenyebb legyen a kolhozban végzett munkája és ezzel minél jobban segítse elő az ellenség leverését. Harcot indít a gabona magas terméshozamáért. A feladat sikeres megoldásához azonban agrotechnikai ismeretekre van szüksége. A kerületi pártszervezet siet segítségére. Grunya tanfolyamon vesz részt, elsajátítja ezt a fontos tudományt, kísérletezik. Kezdeményezésére kísérleti házat létesítenek a faluban. Tökéletesebb mezőgazdasági módszereket dolgoz ki és a szó szoros értelmében újítóvá fejlődik a gabonatermesztésben. A vezetése alatt dolgozó munkacsoport rendkívüli termést ér el. A regény hősnője még ezzel sem elégszik meg. Szövetkezetében, kerületében, sőt az egész vidéken megindítja a harcot a magas terméshozamért, Grunya a kolhoztermelés nagyszerű szervezőjévé, az új, tökéletesebb mezőgazdasági módszereknek és a földmüvelés magasabb kultúrájának elöharcosává fejlődik. De — éppen emiatt — nézetltérés támad közte és férje között, ami éles összetűzéssé fajul. Rogyion Vaszilcev — miután hazatér a frontról — olyan embernek bizonyul, áki csak az egyéni jólétre törekszik, csak a maga érdekeit tartja szem előtt. Grunya szilárd lélekkel viseli el egyéni bánatát. A kolhoz egész együttesének támogatásából merít erőt. Az egyik kolhozgyülésen egyhangúan elítélik Rogyion viselkedését, aki azután mégis bebizonyítja munkájával, hogy Grunya méltó élettársa. A „Szívvel-lélekkel" cimü regényben az író a szovjetember nagyszerű típusait mutatja be, akiket a közös cél, a közös munka kapcsol össze. Ilyen Froszja is, aki önként vállalja, hogy a frontharcos Ruszanov három gyermekét gondozza. Ilyen Varvara Zsudova éri sokan mások. A szovjetírók híven ábrázolják a szovjetfalu dolgozóit, akik önfeláldozóan építik az üj életet. Meggyőzően mutatnak rá arra a nagy erőre, amely egységbe forrasztja és dicső tettekre lelkesíti az embereket a szocialista haza érdekében. Ez a nagy erő a Kommunista Párt. P. Pavlenko „Boldogság" cimü regényében megragadőan rajzolta meg a bolsevik Voropájevnek, a tömegek vezetőjének alakját. Voropájev — miután leszerel — Krímben telepszik le, hogy élete hátralevő részét ott töltse. Rokkant, tehát azt hiszi, hogy töbé már senkinek sincs rá szüksége. De mikor azok közé az új telepesek közé kerül, akik azért jöttek a Krímbe, hogy ott új életet teremtsenek, valósággal újjászületik. Látja a nehézségeket, felébred benne a harcos szellem. Vájjon félreállhat-e Ő, a kommunista, amikor a közösség sorsáról van szó? A saját bajai háttérbe szorulnak. Voropájev a kolhoztelepesek szervezője és vezetője lesz, Elszántságot, győzelmi akaratot nevél az emberekbe. A nagy Cél nagy energiát szül. Voropájev felébreszti az emberekben ezt az energiát, nagy célokat tüz eléjük és ezzel megfeszített alkató munkára serkenti őket.. Az emberek ebben a minden nehézséget leküzdö, hősi munkában találják meg az örömet és a boldogságot A kolhozparasztsággal foglalkozó szovjet irodalmi müveket íróiknak az a törekvése jellemzi, hogy hitelesen mutassák meg a kommunizmus hatalmas, éltető erejét, amely a föld színét is, az embert is átalakítja. A szovjetiró éles szemmel figyeli a valóságot, észreveszi az új csíráit, megrajzolja a Bolsevik Párt neveltjeinek alakjait, megvilágítja a nép előtt a jövőbe vezető utat. Ezáltal cselekvően résztvesz a tömegek kommunista neeelésének nemes munkájában és hozájárul a szovjetország népgazdaságának és kultúrájának további fellendítéséhez és felvirágoztatásához. /Q legszebb szó Már ismerem a legszebb szót, mely kedvesebb mint a szférák zenéje. Mint dús kupola borul a világra s hol földet ér, ott éltet Ez a béke. Nagy harcokban és kínokban tisztult a népek szép, igaz hite és álma. Mint kristálytiszta tó hulláma csap fel, úgy érleló'dött egyre békevágya. Ügy forrt e vágy, mint alkimisták varázsló, rőt katlanában a nedű s elindította diadalútjára a szocializmust, mely gyó'z mindenütt. Ma már a népek ismerik erejüket, rázzák a tőke láncait. Kína falán is vörös zászló leng már, köszöntve őrhelyén a nagy Sztálint. Sztálin neve a fegyvere a munkáért, s békéért küzdő millióknak. Munkástömeg nem retten ő erővel áll sorfalat, hogy hófehér öröm és izzó szeretet útján érkezzen el közénk a békés holnap. \ Gály Olga. A CSEMADOK kassai kultúrbrígádja a Szövetségi Vasútvonal Csernő-Míchalany részének megnyitásán E hó 4-én dolgozó ifjúságunk és népünk újabb bizonyítékát adta, hogy tudatában van kötelességeinek. A mai napon a békének egy újabb hatalmas vívmánya készült eli amely hazánkat összeköti a béke legerősebb bástyájával, a nagy Szovjetunióval. A Szövetségi Vasútnak Csernőtől Michalanyig terjedő részét adták át a forgalomnak. A duplavágányú vasút jóval a kitűzött határidő előtt készölt el. Eredeti terv szerint december 4-re tervezték az átadást, de a nevéhez méltó gottwaldi ifjúság az akadályokat hősiesen leküzdve november 4-re készült el a munkával. Az átadási ünnepség szép kultúrfellépésekkel kezdődött, amelyen a CSEMADOK kassai kultúrbrigádja is résztvett. Ez a kultúrbrigád egyre jobban Ismeri fel hivatását. Már reggel négy órakor keltek útra, hogy résztvegyenek az ünnepségen és a fiatalság nagyszerű vívmányát, a béketábor újabb győzelmét a felszabadult dolgozó teljes örömével ünnepeljék. A lelkesedés tetőfokát érte el, amikor körülbelül 5000 dolgozó lelkes tapsa között megérkezett Bacílek elvtárs, az állami ellenőrzési miniszter. Bacílek elvtárs megköszönte a fiatalságnak az idő előtt teljesített munkáját, amivel már harmadízben bizonyította be, hogy méltó a gottwaldi ifjúság nevéhez. Amikor Bacílek elvtárs újabb vívmányokra, még szebb győzelmekre hívta fel a fiatalságot a munka terén, a fiatalság szűnni nem akaró hurrázással válaszol: s>Szövetségi Vasútról a Hukóraü* Bacílek elvtárs örömmel és mosolyogva fogadja a lelke's ifjúság ígéretét. Beszéde további során rámutatott, milyen volt a sorsa a kapitalizmus alatt a fiatalságnak, mennyit keHett küzdenie a munkásnak egy darab kenyérért. A fiatalság megértette Bacílek elvtárs szavait és újra kitör a lelkesedés hangja: »Még szebb jövőt, még jobb EFSZ-t akarunk!* — A fiatalság a munka minden terén bebizonyította, hogy méltó követője lesz dicső Pártunknak, élén hazánk legelső dolgozójával, Gottwald elvtárssal és a világbéke legnagyobb vezetőjével, a nagy Sztálinnal, — fejezte be beszédét Bacílek elvtárs. Az egész nagy ünnepség a béke örömünnepe volt. A legjobban a kékinges fiatalok örültek, hogy ily hathatósan hozzájárulhatnak a béke megvédéséhez. Valamennyi fiatalnak egészségtől duzzadó, örömteljes arca a bizon'-'Mka, hogy jól élnek a brigádosok. VAJDA JÓZSEF