Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-16 / 269. szám, péntek

1951 november 16 A pártískolázásí év kezdete A rimaszombati Vendéglátóüzem és a Gazdasági Szállitóüzem dolgozói megkezdték a pártiskolázás harmadik évét. A megnyitást ünnepélyesen végezték és egybekapcsolták a Szovjet Barátság Hónapjának kezdetével. A kiküldött instruktor nagyon világosan és pontosan rámutatott a pártiskolázás jelentőségére, különösen arra, hogy az iskolázáson keresztül új tömegeket vonnak be a Párt munkájába. Természetesen az üzemek legjobb dolgozóit, akik már eddig is igyekeztek a Párt vonalát követni, hívták meg az Iskolázásra, Ezeknek most alkalmuk nyílik, hogy a marxista-leninista tanok megismeréséve] és elsajátításával harcos munkásai legyenek Pártunknak. Igy a pártiskolázáa valóban „új harcosok sorakozója" lesz. Réthi oktató-elvtárs, aki magyarul szólt az új tanítványokhoz, helyesen méltatta a Pártiskolázás Éve jelentőségét. Minden szavából látszott, hogy nagy ismerője a dialektikus materializmusnak, és szavai nagy lelkesedéssel töltöttek el bennünket. Igen, mi is ilyen öntudatos elvtársak akarunk lenni. Amikor beszéde során a Szovjet Barátság Hónapját méltatta, mindenki lelkesen tapsolt és helyeselt. Ebben a tekintetben minden dicsérő szó kevés, minden jelző elhalványul, de minden lelkesedés őszinte, mert nem lehet kifejezni szavakkal azt a hálát és szeretetet, amit a Szovjetunió iránt érzünk. A legdrágábbat köszönthetjük a Szovjetuniónak, életünket, szabadságunkat és emberi jogaink visszaszerzését, ami örök hálára kötelez minket a Szovjetunió Iránt de ezenkívül odaköt bennünket szeretetünk ahhoz a néphez, amely Lenint és Sztálint adta nekünk és folyton segítőkezet i nyújt, hogy népi demokráciánk bátran haladjon a szocializmus j felé és tanulva a szovjet tapasztalatokból könnyebben építhesse azt hazánkban. Mint egy édesanya, aki Járni tanuló gyermekét támogatja és vezeti, ügy áll mellettünk a Szovjetunió gazdag tapasztalataival, sztahanovista módszereivel, új egyszerűsített munkafolyamatokkal és segít bennünket, hogy mérföldes léptekkel haladjunk hazánkban a szocializmus felépítése terén. Az ünnepségen nyoma sem volt közömbösségnek, látiszott, hogy mindenlü odafigyel Réthi elvtárs szavaira, melyek mindannyiunk szívében visszhangra találtak. Az elvtársak fegyelmezett viselkedése, lelkesedése követendő példa a pártiskola új hallgatóinak és ilyenkor nyer mély értelmet a Kommunista Kiáltvány örökbecsű kezdete: „Mi kommunisták különösvágású emberek vagyunk" — ez a különösség abban nyilvánul meg, hogy minden kommunista életnyilvánulásaiban és minden téren a maximumot adja: legpontosabb, legszorgalmasabb legszerényebb, mert tudja, hogy nem az egyéni sikerek, hanem a kollektív munka az, amely méltóvá tesz valamennyiünket a párttagságra vagy pártjelöltségre. Igy készültünk a pártiskolázás új évére, és kötelezzük magunkat, hogy a Szovjet Barátság Hónapjában látogatni fogunk minden szovjet filmelöad^st, minden i gyekezetünkkel azon leszünk, hogy megismerjük a szovjet ii dalmat, alkalomadtán pedig eljárunk az orosz nyelvtanfolyamra, igyekszünk az orosz nyelvet elsajátítani, hogy ezekután ne csak baráti, de testvéri viszonyba kerüljünk a Szovjetunióval, hogy mi is megvalósíthassuk azokat a terveket, amelyek a földkerekség egyhatodán már valósággá váltak: a nyugodt, békés szocializmust. KLEIN DEZSÖNÉ. Rimaszombat • IIJSZ0 — i Milliomos magyar termelőszövetkezetek Javítsak meggyőző munkánkat a tömegszervezetekben Egy pár szót kell szólnom a pártszervezetünk vezetősége ülésének vitájáról. Meg kell említenem Záhradnyik elvtárs EFSz-tag felszólalását Bánt bennünket, hogy tagjainkat és tömegszerveinket nem tudjuk kellően politikailag meggyőzni. Lemaradásunk oka csupán ez. Mennyire előbbre volnánk, ha meggyőző munkánk politikai és ideológiai téren kielégítőbb lenne. A CSEMADOK községünkben mint tömegszervezet dolgozik és igazán szép eredményeket ér el. de csak kultűrtéren. Segítettek ugyan az EFSz-nek az aratási és cséplési munkálatokban, de az őszi munkák elvégzésében nem. Hasonlóképpen a többi tömegszervezetek sem. Hiba van a járási pártszervezetnél is, amely nem végez ezen a téren eredményes munkát. Továbbá felvetődött az a kérdés, hogy Kugyelka Gyula népiskolai tanító múltját a Párt vizsgálja ki. hogy a Pártba való belépését lehetővé tegye. Itteni működésével segit az EFSz-nek brigádokat szervezni és mint előadó résztvesz az EFSz gyűlésein. Hornyák Mihály, a helyi pártszervezet titkára válaszolt Záhradnyík elvtársnak, hogy ezt az ügyet tisztázni fogják, mivel két év óta Pártunkba csak kivételes esetben vettek fel párttagot, hivatalnokot és értelmiségit pedig egyáltalában nem. Mindenekelőtt ki fogjuk vizsgálni azt. hogy 1948 februárja előtt miért nem volt Pártban, és hogy milyen viszonya volt akkor a Párthoz. Mindez éberségi szempontból fontos, nehogy Pártunkba befészkeljék magukat olyan egyének, amilyeneket már ezelőtt kizártunk, mert a Párton belül felforgató tevékenységet folytattak Kugyelka tanító a munkájával mindenesetre bebizonyíthatja azt, hogy érdemes a párttagságra. KÁRÁSZ ZOLTÁN, munkáslevelező, Nagypaka. Üdvözölték a régi harcost A mult napokban zajlott le az üzemi tanács választás a füleki Kovosmaltban. A választás a kővetkezőképpen történt. Először a tizesbizalmiak jöttek össze megbeszélésre. Utána mühelyértkezleten a munkások legjobbjait jelölték. Elérkezett a választás napja, összüzemi gyűlés volt, ahol meg kellett választani az új üzemi tanács tagjait. A gyűlés levezetésével az elvtársak engem bíztak meg, mivel előrehaladott koromnál fogva már több választáson vettem részt. Igaz, hogy sok választáson résztvettem már, de ehhez hasonlót még nem láttam. A gyűlés kezdetén, amikor megmondtam az elvtársaknak, hogy Pártunk kezünkbe adta sorsunk irányítását és urak nélkül építshethetjük boldog jövőnket, valamenynjM jelentévé vihaíoean tapsoit. Igen, mi magunk Irányítjuk életünket és tudjuk, hogy még harcok is várnak ránk. Harcok a reakcióval szemben, amely mindenféle kísérlettel igyekszik minket munkánkban akadályozni, de ennek a reakciónak minden acsarkodása ellenére is pusztulnia kell. Amikor megkérdeztem a jelenlévőktől, hogy kit akarnak elnöknek, valamennyi torokból mint egy szó tört fel a hang: Nagy elvtársat. Viharos tapssal üdvözölték a választottat, akit mindenki ismer. Természetesen mindenki tiszteli Nagy elvtársat, az öreg harcost, a kipróbált kommunistát. Nekünk kommunistáknak sokat kell még dolgoznunk, hogy jő kádereket neveljünk fel, de nem sajnáljuk a fáradságot, mert a jövő már a miénk és gyermekeinké, van egy Migy családunk, a muíikásoszMagyarországon ma már száznál is több olyan „milliomos termelőszövetkezet" van, amelynek tiszta vagyona egyenként meghaladja az egymillió forintot. Még többszörös milliomos is tucatjával akad, s az 1951es gazdasági évben elért eredmények összegezésekor, az esztendő végén, bizonyára megszületnek az első tízmilliós szövetkezeti vagyonok. Kísérjük végig az egyik magyar termelőszövetkezetet fejlődése útján, megalakulásától egészen addig, amig tiszta vagyona elérte az egymillió forintot. De, hogy a fejlődés méreteit, i végbement változást kellőképpen ér zékelhessük, előbb nézzük meg, mekkora vagyonuk volt a mostani milliomosoknak akkor, amikor a társasgazdálkodás útjára léptek. „Üres tarisznyák szövetsége'' Makó kis mezövároska a magyar Alföld délkeleti csücskében, a Maros és a Tisza torkolatánál. Az ország felszabadítását közvetlenül nyomon követő földreform előtt a városka birtokviszonyai túlságosan egyenlőtlenek voltak. A megművelhető földte rület 90 százalékán nagybirtokosok és nagybérlők gazdálkodtak, s a lakosság túlnyomó többsége cselédsorban sínylődött, vagy alkalmi napszámosmunkával kereste kenyerét. Az 1945. évi földreform megszabadította a magyar parasztságot a földesúri kizsákmányolástól. A földnélküli szegényparasztok túlnyomó része földet kapott, s a maga ura, gazdája lett. A volt napszámosok, uradalmi cselédek elindultak, a felemelkedés útján. Ám fejlődésüknek határt szabott az a körülmény, hogy területileg kicsiny földbirtokaikon nem folytathattak belterjes gazdálkodást. A több darabban lévő, keskeny parcellákon igásjószággal és két kezükkel dolgozó parasztok nem tudtak lépést tartani a géppel művelt táblás mezőgazdasági nagyüzemekkel, a szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. Érezték ezt a makóiak ls és egyikük, Lengyel István, 4 holdas kisparaszt, azzal a felhívással fordult társaihoz, alakítsanak termelőszövetkezetet. Nagyobb darab földön könynyebben, belterjesebben gazdálkodhatnak, közös erővel és gépi segítséggel megszabadulhatnak a munka nehezétől, tervszerűen termelhetnek, többre vihetik. Hívó szavát tizenegyen követték a makói kisparasztok közül és 1949 február 14-én 12 taggal, 45 kat. hold földterületettel megalakult a makói Üttörő-termelöszövetkezet. Kivétel nélkül valamennyien még a régi gazdáktól bérelt cselédlakásokban laktak. A rajtuk való ruhán, néhány kéziszerszámon és családonként kéthárom aprójószágon kívül semmiféle vagyonuk nem volt. A környékbeli módos nagygazdák, amikor meghallották a szövetkezet megalakításának hírét, így csúfolták őket: „Szövetkezetek az üres tarisznyák... ezekből nem lesz tele magtár!" 45 hold 55 darabban Lengyel Istvánék azzal kezdték, hogy elhatározták: Ipari növényeket fognak termelni. Jól tudták, hogy ez, azon a vidéken, ahol mindenki az ősidőktől fogva szokásos külterjes gazdálkodást űzött — 100—150 százalékkal nagyobb jövedelmet biztosít nekik. Az Üttörő-szővetkezet tagjai ennek alapján készítették el első vetéstervüket. A 45 kat. hold kiterjedésű földterület 55 darabban hevert szanaszét egy kb. hat kilométeres sugarú körben. Lengyelék szépen beosztot-. ták, hogy az egymáshoz legközelebb esö földdarabkákon azonos növényt termelnek, ezáltal csökkentik a folytonos jövés-menést az egyes parcellák között. Hitelbe vásároltak két pár lovat és két szekeret, ezek segítségével végezték el a tavaszi talajmunkákat. A megyeszékhelyen felkeresték az ipari növényeket termeltető állami vállalat kirendeltségét és szerződést kötöttek dohány, bab, borsó, cukorrépa, naprafargó és ricinus termesztésére. A szerződés értelmében megkapták a szükséges vetőmagot és bizonyos összegű készpénz előleget. Az üres tarisznyával szövetkezetet alapító makói kisparasztok biztosan kezdtek állni. Építkezés A talajmunkák és a vetések befejezése után a szövetkezei tagjai észrevették, hogy a vetések gondozása, a növényápolás, nem köti le minden munkaidejüket. A pepecselő munkákat, gyomirtást, kapálást, stb., rábízták hát az asszonyokra, meg egyéb munkabíró családtagokra, ök maguk pedig hozzáfogtak építkezni. Ismét a hitelhez folyamodtak. Tég. lát, faanyagot, mindent, ami szükséges volt, hitelbe vásároltak s mire eljött a nyár, egy nagy dohányszárltó pajtát, két hatalmas kukoricagőrét, csűröket, istállókat és egy hizlalót építettek. Állattenyésztés, bérhizlalás Azután a földmüvelésügyi minisztérium állattenyésztési kirendeltségének felajánlották, hogy bérhizlalást vállalnak. Tenyésztörzset is kértek — és kaptak, — azzal a feltétellel, hogy azt egy évig gondozzák és amennyit a törzs ez idő alatt szaporodik, az a sajátjuk marad. Valahányszor az Űttörő-csoport tagjai egy-egy új vállalkozásba fogtak, kölcsönkértek, vagy hitelbe vásároltak, a környékbeli gazdák gúnyos fejcsőválások között mondogatták: „Már megint adósságot csináltok? A végén majd úgy elmerültök benne, hogy a bőrötöket is elárverezik ..." Lengyel Istvánék ilyenkor csak mosolyogtak. És a termésbetakaritás után rögtön, másnap nekifogtak a tarlók hasznosításának. Feltárcsáztak, megmunkáltak minden parcellát és másodvetés, takarmányféle került minden darab földbe. Intenzív gazdálkodás, konyhakertészet Az első számvetés meglepő eredményeket hozott. Először kiderült, hogy a szerződéses növénytermelés 96.000 forint tiszta jövedelmet jelentett a csoportnak. Cukorrépa termésük holdanként több, mint 230 métermázsa lett. Ricinusból, napraforgóból, a hüvelyesekből 25—30 százalékkal több termett, mint a kimutatott országos átlag. (Igaz, nem is sajnálták, ha kellett, hatszor is megkapálni a veteményeket). A csoport földjel közül négy kis parcella, összesen mintegy nyolc és fél hold, közel esett a Maros folyó egyik holtágához. Ezen a területen az asszonyok öntözéses konyhakertészetet rendeztek be. Paprikát, tököt, karfiolt és paradicsomot termeltek. Egyedül ez a nyolc és fél hold 130.000 forint tiszta jövedelmet hozott a csoportnak. A szarvasmarha törzstenyészet 28 tehénből és egy bikából állott,, a sertés-törzstenyészet 34 anyadisznóból és 4 kanból. A két

( törzstenyészet szaporulata 18 borjú, 77 malac volt. A fejési idő alatt a törzstenyészet tehenei átlagosan napi 25 liter tejet tály, amely biztosítja, hogy békésen hajthatjuk nyugovóra mindennap fejünket. Nem félünk a háborús uszítók osaholásáitől, mert tagjai vagyunk a Sztálin elvtárs vezette hatalmas béketábornak, amely felé reménnyel tekint a világ egész dolgozó népe. Nem félünk a belső reakciótól sem, mert Pártunk Gottwald elvtárssal az élén éber és őrködik, leleplezi az árulókat, a spekulánsokat, szabotáiókat, rémhírterjesztöket és Idejében lesújt rájuk, hogy ne zavarják hazánkban a szocializmus gyors felépítését. ALBERT JÓZSEF muakáslevelöző, Fülek I adtak. A takarmányozás egy fillérbe sem került, bőségesen gondoskodott rója a másodvetés. Két tucat marhát hizlalásra vállalt a csoport és csupán ezen 29.000 forintot keresett. Az állattenyésztésből származó jövedelem meghaladta a 74.000 forintot. Ho'danként 6500iorinl öveáe'em Több, mint 300.000 forint volt tehát a makói Űttörö-termelöszövetkezet első évi jövedelme. Amikor minden adósságukat kifizették, még mindig maradt 260.000 forintjuk. Az évvégi osztozáskor kb. 5.000— 5.000 forint készpénz jövedelem jutott egy-egy családra, az évközben bőségesen kiszolgáltatott terményrészesedésen felül. A gúnyolódők, az tires tarisznyát emlegetők, szégyenkezve hallgattak el. A mérleg ez volt: 200.000 forint készpénz, egy sereg gazdasági épület és felszerelés, számottevő jószágállomány, ez a vagyon. Teher, kötelezettség semmi. A tagok az év folyamán végzett munkájuk munkaegységek alapján kiszámított jövedelemrészesedést kaptak és többet kerestek, mint bármikor azelőtt, mint bármelyik egyénileg gazdálkodó 8—10 holdas középparaszt. Ez az eredmény természetesen nem maradhatott hatás nélkül. Megnőtt a csoport becsülete, s ha még akadtak is rosszmájúak és Irigyek, akik azt hangoztatták, hogy a szövetkezeti csoportnak talán bizony „szerencséje" volt, egyre többen vágtak vissza az igazsággal: „Nem szerencséjük, hanem eszük ..." lovább gyarapodik a szövetkezet Közben folyton építkeztek. Takarmány-silókat, új istállókat, gépszíneket építettek. Berendezték tehenészetüket, amelyet elláttak korszerű tejgazdasági gépekkel. Baromfitelepet létesítettek fajbaromfiak nevelésére. Egyiküknek eszébe jutott a méhészet, a másik azt Javasolta, hogy kísérletképpen építsenek gomba-pincét. Mindkét ötlet bevált. A szlvős és leleményes makói kisparasztok szövetkezete, híven nevéhez és elméhez, valóban úttörő kezdeményezésekbe fogott, S erőfeszítéseiket, próbálkozásaikat siker koronázta. A második gazdasági év végén átlagban 7—8.000 forint jövedelemrészesedés jutott egy családra, ami pedig a tiszta vagyont illeti, 1950 december 31-én már csak 53.000 forint hiányzott a kerek egymillióhoz, nem számítva a földterület pénzben kifejezett értékét. Másfélmillió az „üres tarisznyákéban Az idei, 1951-es év bő termést hozott a magyar parasztságnak. A makói Üttörő-termelöszövetkezet is tovább gazdagodott s vagyona ma már meghaladja a másfél millió forintot. Körülbelül 8 és félezer forintra rúg az az összeg, ami egy-egy családnak jövedelemrészesedés címén jut majd ebben az esztendőben. És minden család 25.000 forintot mondhat magáénak a közös milliós vagyonból, holott három évvel ezelőtt minden fellelhető ingóságuk összesen sem ért családonként 300 forintnál többet. — Pedig ez még nem minden, — mondja Lengyel István, a mult és jelen különbségeiről beszélve. — Miénk a föld, a jószág, a termés és a haszon, a jövedelem, a réginél sokkal jobb élet és sokkal több megbecsülés. Ezt mind látni lehet. Miénk a szabadság, a jog és a hatalom. Ezt mind érezni lehet. De miénk a jövő is...