Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-16 / 269. szám, péntek

I 1951 november 16 II J Síi Gottwald útjára, Rákosi útjára. És kiderült, hogy ez az út a magyarszlovák testvériségnek az útja is, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátságának és e barátság állandó megjavításának az útja. Amikor Csehszlovákiában győzött a csehszlovák nép és amikor nálunk Magyarországon Is győzött a dolgozó nép, akkor ez a győzelem egyben a lenini-sztálini nemzetiségi politika győzelme volt Siroky elvtárs beszédét Idézem, aki a kulturális szerződés aláírása alkalmából a következőket mondottal A Gottwald elvtárs által vezetett csehszlovák munkásosztály történelmi győzelme után és a Rákosi elvtárs által vezetett munkásosztály győzelme után a fordulat évében sor került a lenini-sztálini nemzetiségi politika elvei' alapján nemcsak a cseh és szlovák nemzetek közötti kapcsolatok rendezésére, hanem a magyar nemzetiségű polgáraink és nemzetiségi kultúrájuk fejlesztésére, hozzájutottak ennek minden előfeltételéhez. Ez világos, ehhez hozzátenni valóm nincs és nem lehet. Mi m?gyar kommunisták egyetértünk a cseh és szlovák kommunistákkal abban, hogy az egyetlen út az egy országban élő népek testvéri összefogására Lenin útja, Sztálin útja. Lenintől és Sztálintól tanultunk mi magyar kommunisták Is, Lenintől- és Sztálintól tanultak oseh és szlovák elvtársaink is. Gottwald elvtárs is, Rákosi elvtárs is Sztálin elvtárs tanítványa. A Szovjetuniónak, legelsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük mai életünket és azt, hogy a barátságnak, az együttműködésnek és más 6zóval—ez ugyanannak az éremnek a másik oldala — a szocializmusnak útjára léphettünk. Elvtársaink. Magyarország földje borítva van szovjet katonasfrokkal, nincs falu Ma^ gyarországon, ahol n« volna szovjetkatonák temetője. Es ezek között a katonasírok között, amelyekből ezer és ezer, tízezer és tízezer van azon a földön, amelyen az ezeréves per, a föld pere eldőlt 1945-ben a magyar dolgozó parasztság javára, a ezovjetkatonák kiontott vére között, és a hold földek között és a között a 3'/

2 millió paraszt között, akik megkapták 1945-ben az úri földet, eltéphetetlen az összefüggés. Ezekben a katonasírokban nyugvó szovjetkatonák vére. a magyar felszabadításért ömlött ki Nekik köszönhető mind a föld, amit a magyar paraszt megkapott, mind a szabadság, amelyet a magyar dolgozók megkaptak, mind a munkás emelkedő életszínvonala, mind a szocializmus építése 5 éves tervünk keretében. És ha mi azt mondjuk: el nem múló hálával viseltetünk a Szovjetunió iránt, akkor elvtársak ezekre a katonasírokra gondolunk és aki ezekre gondol és tudatában van annak, hogy a katoňasírok következménye a magyar paraszt földje lett és hogy a magyar dolgozó szabadon dolgozik saját országában, az megfogja érteni, hogy a hála szava a Szovjetunió iránt, a köszönet érzelme Sztálin iránt, ezek nem üres szavak, a lelkünkben élnek, népünk lelkében és öntudatában, szívében élnek mindörökre. és az is világos, kedves elvtársak, hogy azok, akik megpróbálnak bennünket eltántorítani a Szovjetunió iránti hűségtől, azok a dolgozó népet, a magyar munkást, parasztot, értelmiségit önmaguktól akarják eltántorítani. Az, aki el akar minket választani a Szovjetuniótól, saját hazánktól akar elválasztani bennünket, önön érdekeinktől. Voltak nálunk Is kísérletek kiszakítani országunkat a béketáborból, abból a nagy szövetségből, amelynek élén a Szovjetunió áll és átvinni bennünket az amerikai imperialisták oldalára, de mi megmagyaráztuk népünknek, hogy az amerikai imperialistákkal együtt menni, vagy akárcsak egy jottányit Is engedni a Szovjetunióhoz való hűségünkből, a Szovjetunióval való szolidaritásunk politikájából, ez egyben azt jelenti, hogy a magyar munkás visszaadja a gyárat a tőkéseknek, paraszt a földet a grófnak, vagy a magyar dolgozó nép önként odatartja fejét a csendőrök igájába és kitárja mellét a szuronyok elé. Mi megtanultuk azt, hogy a-z, aki ilyesmit tesz, az nemcsak a nemzetközi munkásszolidaritást árulja el, hanem nemzete érdekeit is. Déli határainkon vicsorítja fogát és csörteti kardját egy ilyen áruló, Tito, aki ép most Párizsban, az ENSz közgyűlésén, teljesítve azt a feladatot, nmit urai, az amerikai Imi perialisták rábíztak, belemart újra a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Magyarországba is. Mi jól megtanultuk ebből az esetből, hogy akí a nacionalizmusnak a lejtőjére csúszik, az nem tud megállani, a népnek árulójává, a dolgozó nép árulójává válik. Ügynöke, kiszolgálója, láncos kutyája lesz népünk ellenségének, az imperialistáknak. Hadd szóljak, elvtársak, néhány szót arról, mit teszünk mi Magyarországon. Kb. azt, amit TI tesztek itt. Nálunk Is van ötéves terv, nálatok ls van. TI építitek a HUKO-t, ml építjük Dunapentelét, országunk Iparának büszkeségét, amelyet ép most, néhány nappal ezelőtt, november 7-én kereszteltünk át a mi nagy felszabadítónk tiszteletére, Sztálin várossá. Mi is "gyanúgy, mint tl Szlovákiában iparosítjuk az országot. Ez azt jelenti, hcjgy soha többé gyarmat nem leszünk, azt jelenti, hogy mindörökre megváltjuk a dolgozó népet a munkanélküliség átkától. Erős ország leszünk, ahogyan azt nálunk mondani szokás, Magyarországot a vas és acél országává tesszük. A mi dolgozó népünk, élén a munkáso&tállyal az 5 éves terv megvalósításáért dolgozik, az iparosítási terv megvalósításáért, tudja, hogy önmagának dolgozik és ez a tudat képesíti arra, hogy munka közben csodákat műveljen. Persze, elvtársak, megmondom őszintén, nem minden fenékig tejfel nálunk sem. És ha valaki azt mondaná nektek, hogy a szocializmus felépítése valami egyszerű dolog, hogy simán megy, az félrevezetne bennünket. Mi, kommunisták Ilyet soha sem mondunk és nem fogunk mondani Vannak nehézségek, de ml azt gondoljuk, hogy a ml munkásosztályunk legény a talpán és olyan fából van faragva, hogy nem tog visszariadni a nehézségektől. A mi építésünk minden napja és minden perce új és új nehézségek leküzdését is jelenti. Nehézségek vannak, de elértük azt, hogy a magyar ipari termelés több mint kétszerese a háborúelőttinek, hogy munkanélküliség nálunk nemcsak, hogy nincs, hanem hiány van mindenféle munkaerőben, elsősorban szakmunkásokban. Bajok vannak minálunk, ezt meg kell mondani őszintén. Bajok vannak a munkafegyelem terén is. Még vannak olyan munkások, akik ňem értik meg, hogy az idő kereke fordult és mást jelent a kapitalizmusnak dolgozni és mást a munkásosztályállamának. Leküzdjük ezeket a nehézségeket is. Én azt hiszem, ebből a rövid pár szóból láthatjuk, hogy azok a kérdések, amelyeknek a megoldásán fáradozunk, lényegében ugyanazok a kérdések, amelyeknek megoldásán munkálkodnak cseh és szlovák elvtársaink, amelynek megoldásához tl is hozzájárultok. Hiszem és tudom ezt. MI, magyar kommunisták azt ta: nácsoljuk nektek füleki dolgozóknak 6s minden szlovákiai ma. gyar dolgozónali, hogy ezt a poi litikát, Szlovákia iparosításának politikáját teljes erővel támogassátok jobb munkával, munkafegyelemmel. Mert feltételezem, hogy ami nálunk van ezen a téren jó és rossz, az kb. talán más arányokban, nálatok is megvan. Támogassátok ezt a szocialista iparosító építőmunkát itt a szlovák dolgozókkal együtt, jó munkával, munkafegyelemmel, legyetek tudatában annak, hogy a szocializmus építése Szlovákiában ugyanúgy érdeke a szlovákiai magyar dolgozóknak, mint a szlovák dolgozóknak és hadd tegyem hozzá, mint a magyarországi dolgozóknak is. A mezőgazdaságban, elvtársaim, elkezdtük a szocializmus építését a falun is. A szántóföld terület 15 százaléka van termelőszövetkezeti kézben. Nem sietünk, nem nógatjuk a mi dolgozó parasztunka*: előre, nem hajtjuk a szocialista fejlődés útján mezőgazdaságunkat előre, nekünk nem sürgős a dolog. Semmiféle kényszert nem akarunk alkalmazni, türelmesek vagyunk és megvárjuk, van időnk megvárni, hogy a mi parasztunk, a magyar dolgozó parasztság maga jöjjön rá a termelőszövetkezeti munka, a nagyüzemi munka, a szocialista termelés előnyeire. Amerikában, de nálunk is a zsíros-parasztok, a kulákok azt mondják, hogy a szocialista építés a falun a mezőgazdaságban az 1945. évi földreformnak visszacsinálását jelenti. Akkor odaadtuk az úri földet a parasztnak és most visszavesszük, — mondják ök. Egy szó ebből nem igaz. Nem is lehetne rátérni a szocializmus építésének útjára a mezőgazdaságban, ha nem számoltuk volna fel a nagybirtokot, ha nem romboltuk volna le Magyarországon — de úgy hogy kő kövön ne maradjon belőle — a gTófi uralmat. A csendőrség feloszlatása azt jelenti, hogy nekünk eszünk ágában sincs a régi csendőrséget visszaállitani, sőt dutyiba juttatjuk őket, ha megleljük őket búvóhelyeiken. Ha a csendőrséget dutyiba tesszük és a grófokat nem engedjük vi3sza kastélyaikba, — márpedig meg lehetnek győződve róla, hogy nem engedjük, hanem még azokat is, akik hírmondónak maradtak — az amerikai és nyugati imperialisták képmutató könyhullatása mellett — kitessékeljük fővárosunkból, hogy ne ronthassák ott a levegőt. Ha ezt tesszük a grófokkal és csendőrökkel, akkor ki az a hülye, aki fel tudja tételezni, hogy a termelőszövetkezetek építése a magyar falukban visszacsinálást jelenti azon ezeréves per eldöntésének, amit) Dózsa György harcainak hagyományaként tettünk 1945-ben. A termelőszövetkezet arra épül, amit 1945-ben csináltunk. A termelőszövetkezeti mozgalom a parasztság önrendelkezésének mozgalma. Mi megvagyunk győződve róla, hogy a magyar dolgozó paraszt, ha lassan is, de rájön arra, hogy mi az érdeke, nem siettetjük, csak neveljük és mutatjuk neki a példát és esiért ha most még csak 15 százaléka is a termelőszövetkezetekbe egyesült paraszti földek aránya a szántjóföldterületből, mi meg vagyunk győződve róla, hogy a példa ereje, a tapasztalat szava megteszi hatását és a termelőszövetkezeti mozgalom, a. szocialista gondolat a mezőgazdaságban is győzni fog. % Még néhány szót, elvtársak, beszámolóként arról, hogyan élnek Magyarországon a ti testvéreitek. Miben jut kifejezésre az, hogy a munkásosztály van hatalmon. Egy pár apró tényt hadd mondjak. A mi kohó- és gépipari miniszterünk, Zsofinec elvtárs, vasöntő, a Lánggyár régi munkása, nem tudom van-e valaki, aki dolgozott valaha Budapesten, ha van, tudja mi a Láng-gyár. Czottner, bánya- és energiaipari miniszter, Weisz Manfrédnál volt olvasztó. Ratkó Anna egészségügyi minszter textilmunkás volt. Külügyminiszterünk, Kis Károly cipőfelsőrészkészítő volt és nem rosszabbul, de úgy gondoljuk jobban intézi a magyar külügyeket, mint az a sok mindenféle gróf és úricsemete Intézte. A honvédelmi miniszter, a szlovákiai dolgozók régi ismerőse, a Szlovákiai Kommunista Párt neveltje, nyomdász volt. Vezérkari főnökünk — Bata — asztalosmunkás volt. Hadseregünk személyzeti főnöke, Szabi István elvtárs altábornagy ugyancsak a ti neveltetek — vasas volt. A tisztikarunknak, hadseregünk tisztikarának nagy része — és' megsúghatom, tekintélyes tisztikarral rendelkezünk, — 70 százaléka ipari munkás volt, A hadsereg, amelyet építünk függetlenségünk védelmére, egy kissé más hadsereg, mint amilyet Horthy épített fel, amelyben a magyar dolgozó embernek katonamundérba bújtatva csak annyi joga volt, hogy kussoljon. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon a munkásosztályé a hatalom, jelenti továbbá, hogy megváltozott Iskoláink képe. Középiskoláinkban, egyetemeinken főiskoláinkon ezelőtt egy-két százalék munkás- és parasztgyermek lézengett mutatóba, most a középiskolákban a diákok 70 százaléka, egyetemeinken 60—65 százaléka munkás- és parasztgyermek. XJj értelmiséget nevelünk a dolgozó nép fiaiból és leányaiból. Száz és százezrek részére nyilt meg — életünkben először az új Magyarországon a kultúrális felemelkedés útja. Megnyílt az út a kultúra befogadása számára és ez azt jelenti, hogy az új kultúra a dolgozó nép kultúrája, amely nálunk megszületőben van. Az új kultúra többek között azt jelenti, hogy felszámoljuk azt a lenéző magatartást, amelyet a magyar sovinizmus nevelt nagyra más népek kultúrája iránt. Az új, szocialista kultúra jeUegzetességei közé tartozik a baráti megértés és tisztelet más népek kultúrája iránt. Én ezt itt most népnevelési miniszteri minőségben is különös nyomatékkal akarom hangsúlyozni, mert ez a lenéző soviniszta viszony kultúrális téren ls, a magyar uralkodó osztályok, szóvivői réifzéröl nem utolsó sorban a szlovák nép kultúrája iránt nyilvánult meg. Ez ma már lehetetlen elvtársak és nincs is többé. A jövő évben, 1952-ben lesz a nagy szlovák hazafinak, a szlovák nemzet egyik legnagyobb ébresztőjének, Kollár János halálának 100 éves évfordulója._ Épp Kollár Jánossal kapcsolatban jelentkezett a magyar sovinizmus részéről az a kultúrális gőg és lenézés, amelyről az elJőbb szólottam. Kollár János, a szlovák nép fia, a szlovák kultúra egyik legnagyobb alakja — annak ellenére, hogy voltak tévedései is — élete munkája során, nem utol só sorban az, hogy a magyar nép 1848-as szabadságharcát nem egészen helyesen ítélte meg. — De Kollár János e tévedések dacára, mint a szlovák nemzeti - kijltúra egyik legnagyobb alakja, megérdemli a mi legteljesebb tiszteletünket. És mi itt most, alig néhány nappal a csehszlovák-magyar kultúrális egyezmény aláírása után, felajánljuk a szlovák kormánynak, a szlovák népnek, hogy a jövő évi Kollár-ünnepsíégeken meghajtjuk a magyar nép tiszteletének és kegyéletének zászlaját Kollár János emléke előtt. Elvtársak, mindebből világos Csehszlovákiának, az új Csehszlovákiának is Magyarországnak, az új Magyarországnak közös a célja, a szocializmus, közösek a barátaink, a szocializmust építő országok és elsősorban nagy tanítónk, a Szovjetunió és közösek ellenségeink, a háborús uszítók, az imperialisták, elsősorban az amerikai imperialisták. Ha közös a cél, ha közös a x barát, ha közös az ellenség, akkor együtt kell, hogy menjünk vállvállvetve egymás kezét fogva életre halálra. Együtt is megyünk elvtársak. Feltételezem ti füleki munkások, losonci magyar munkások, ti szeretitek Magyarországot. Jól teszitek elvtársak, ha szeretitek Magyarországot. De hadd tegyem azt hozzá, ne Magyarországot szeressétek általában, mert két Magyarország van. Illetőleg az egyik már nincs, hála Istennek. A régi és az új, az urak Magyarországa és a nép Magyarországa. És ha szeretitek Magyarországot, ne a régit, ne az urakét szeressétek, hanem az új Magyarországot, a nép országát szeressétek. És mivel dolgozó munkásemberekhez szólok, nem kell bővebben magyaráznom, hogy a szeretet tettekből áll, nem szavakból. Tudjátok-e, hogyan lehet legjobban szeretni ezt az új, ezt a népi, ezt a munkás Magyarországot, milyen tettekkel tudjátok bizonvítani ezt a szereteteket? Megmondom. A szeretet Magyarország Iránt, a tettekben megnyilvánuló szeretet Magyarország iránt azt lelenti számunkra, füleki, losonci, kassai s valamennyi magyar dolgozó számára: itt segíteni Csehszlovákiában. Füleken, vagy Losoncon, vagy bárhol a szotializmus felépítésében. Szeretni Magyarországot azt is jelenti; együtt építeni az új Csehszlovák hazát a cseh és szlovák dolgozókkal együtt. Azt jelenti; védeni Csehszlovákia függetlenségét az imperialista fenevadak ellen együtt a cseh és szlovák dolgozókkal és azt jelenti; katonának lenni Csehszlovákia új népi hadseregében. Elvtársak, összefűz bennünket, magyar s csehszlovák dolgozókat — a végére hagytam, de nem utolsó helyre tartozik, közös érdekünk, a béke megvédése. Aki a sztálini várost építi, aki a HUKOT építi, nem akarhat egyebet, mint békét. Aki gyermekéből munkás létére mérnököt és tábornokot akar nevelni, tudóst és orvost akar nevelni és erre mindre lehetősége van, r,em akarhat mást, mint békét. A mi ifjúságunk nem meghalni, hanem élni akar. A mi lányaink, elvtársak, szeretni akarnak, gyermekeket akarnak szülni és nem háborút. Mi mindent elkövetünk, hogy a béke megmaradjon. Nálunk nem zsírosodik senki a fegyverkezésen. Nálunk és Nálatok ha híre jön annak, hogy talán mégis megszületik a fegyverszünet Koreában, nem esnek a részvények árai a tőzsdérj, mert úgy tudom, hogy sem Prágában, sem Budapesten nincs tőzsde. Békét akarunk, de hogyha egy újjal is hozzánk akarnak nyúlni, készen vagyunk visszaütni. Függetlenségünket, szabadságunkat, épülő szocializmusunkat készek vagyunk megvédeni, ha kell életre-halálra. Ebben a szellemben neveljük népünket, hogy vegye kezébe a béke megvédésének ügyét, ahogyan Sztálin elvtárs tanít bennünket és ti Csehszlovákia népe, mi Magyarország népe mindvégig kitartunk a béke mellett és cselekvő részesei vagyunk a 800 millió emberből álló béketábornak, amely ugyanúgy, mint mi el van szánva a békés építésre, de arra is el vagyunk szánva, hogy ha minket valaki kővel megdob, visszadobjuk mennykővel. Elvtársaim! Ez a mi szerződésünk a kulturális együttműködésre Csehszlovákia es Magyarország között szintén a béke védelmének jegyében született meg. A szerződés, a kulturális együttműködésről szóló egyezmény Is a^ békéi erősíti, és bizonyítja, hogy országaink között, népeink között nincs semmiféle rés Az ellenségek, az imperialisták, ha úgy látják, hogy a legkisebb ellentét is lehetséges a szocializmust építő államok között, akkor csak növelik elszántságukat a támadásra. A kulturális szerződés eltünteti nTég a látszatát is annak, hogy bármiféle ellentét volna köztünk és köztetek, Magyarország és Csehszlovákia között, ezért ez a szerződés a béke megszilárdításának nagy ügyéhez járul hozzá és arra nevel bennünket, hogy legyünk szolidarisak, dolgozzunk együtt, hogy közös úton meneteljünk a közös célok felé Erre az együttműködésre és a népeink közötti szolidaritásra nevel bennünket napról napra a ti Pártotok a CsKP és a mi Pártunk az MDP. Erre a szolidaritásra és együttműködésre nevel bennünket a ti vezéretek, Gottwald elvtárs és a mi vezérünk Rákosi elvtárs. Erre az együttműködésre nevel bennünket napról napra a haladó emberiség nagy vezére, a szeretett Sztálin elvtárs. Nos elvtársak a teendő az, hogy hallgassunk erre a nevelésre, működjünk együtt, fogjunk össze, legyünk még inkább szolidárisak, mint voltunk. A szlovákiai magyar dolgozók feladata, — több mint feladata: kötelessége, ezt a szolidaritást Csehszlovákia, az új Csehszlovákia és Magyarország az új Magyarország között minden erejével elősegíteni. Ez proletár kötelességünk és magyar kötelességünk és csehszlovák állampolgári kötelességünk. Elvtársaid legyetek hű polgárai a Csehszlovák Köztársaságnak, legyetek példamutatók a szocialista építőmunkában, legyetek öntudatos harcosai a cseh és a szlovák munkásosztálynak, melvet a Párt vezet. Éljen a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság baráti együttműködései Éljen a csehszlovák dolgozó nép nagy vezére, Gottwald elvtárs, Éljen a magyar dolgozó nép vezére Rákosi elvtárs! Éljen népeink tanítómestere, a Szovjetunió és annak nagy vezére Sztálin elvtársi w V I