Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-16 / 269. szám, péntek

• u J sm 1951 november 16 „Eletre-halálra a szlovák paraszttal, a szlovák munkással, a szlovák értelmiséggel!" Révai József magyar népművelésügyi miniszternek a füleki Kovosmaltban mondott beszéde A füleki Kovosmaltban már a reggeli órákba-n nagy sürgés-forgás, ünnepi izgalom észlelhető. Az üzem udvarában szorgos munkáskezek léce. ket, deszkákat cipelnek és ügyes mozdulatokkal ácsolják a szónoki emelvényt. Asszonyok, lányok, a népi demokráciák zászlóival díszítik fel az üzem ablakait A füleki dombok tő. vében épült Kovosmalt ezen a napon valóságos aranyfényben úszik. Benn az üzemben valamennyi élmunkás ott van a munkahelyén és zavartalanul végzi mnliáját. Révai elvtárs látogatása hatványozott munkateljesítmény, re ösztönzi ókét, senki sem akar lemaradni, mindenki el akarja végezni hiánytalanul napi teljesítményét, hogy aztán annál lelkesebben ünnepelhessen. E ragyogó őszi napon a füleki munkásság magatartása büszke és öntudatos. Valamennyien érzik, hogy ez a nevezetes nap a megalkuvás nélküli békeharc egyik állomása. Valamennyien érzik, hogy a kemény és elszánt osztályharc, amit folytat, tak az úri demokráciában elnyomóik ellen

t most hozza meg gyümölcsét. A füleki munkásokat nehezen lehet ezen a napon szóra bírni, mert mindé, gyik alaposan el van foglalva napi teljesítménye légzésével. Kosec And. rás, aki a bádogosmühelyben 2J,0%ra teljesíti a normát, gyakran az óráját figyeli. Munkája percekre van beosztva és ezen a napon egyetlen percet sem akar hiábavalóan elherdálni. Kosec SS esztendős, If5 óta párt tag és mint Pártunk neveltje, öntudtitos munkásként teljes hévvel kap. osolódott be a szocialista\ munkaversenybe. Mint szlovák munkás,— mondja, yvagy örömmel tölt él Révai elvtárs népnevelési miniszter látogatása. Azért örülök, mert látom, hogy Pár. tünk és népi demokráciánk vezetése mellett milyen 'óriási eredményeket értünk el a békeharc frontján. Az úri demokráciában elképzelhetetlen volt, hogy egy Horthy.miniszter meglátogasson bennünket, éppen bennünket, füleki munkásokat, akik kiváltunk az osztályharcban. Ellenkezőleg, a kapitalista világban mindent elkövettek, hogy egymás ellen uszítsák a különböző nemzetiségű dolgozókat. Most azonban a népeink közötti kultúrszerződés aláírása és Révai elvtárs látogatása élő bizonyítéka annak, hogy a mi népi demokráciánk és a Magyar Népköztársaság egyazon úton haladnak és egyetlen céljuk a szocializmus építése. Mi füleki munkások, szlovákok és magyarok azzal a szeretettel és tisztelettel fogadjuk Révai minisz* terelvtársat, aminőt egy olyan békeharcos megérdemel, aki segített nekünk harcolni az elnyomók ellen és most segít bennünket szocialista hazánk felépítésében. Svoren János élmunkás, aki 170— 175%-ra teljesíti normáját, ma 56 éves, régi megbízható harcos, s pontosan ismeri azokat az elszánt harcokat, amelyeket a füleki munkásság folytatott Hulitáék ellen, a következőket mondja: — Amikor tegnap arról értesültem, hogy Révai elvtárs kitüntet bennünket látogatásával, az első gondolatom az volt, hogy ez a látogatás szorosan hozzátartozik szocialista építőmunkánk eredményeihez, sikereihez. Szívből sajnálom, hogy Pártunk régi harcOsa, Steiner elvtárs, aki velünk egy teljes hónapig tanyázott a Vörös-kőn az 1936-os sztrájknál, most nincs velünk és nem élvezheti ennek a napnak ünnepi jelentőségét. Halló József elvtárs 43 éves élmunkás 170-180%-ra teljes\ti normáját. Sztálin születésnapjára még külön 20%-ot vállalt magára. 1933 óta itt dolgozik az üzemben. Aktívan résztvett az 1936-os összüzemi sztrájkban. Kapott is olyan ütéseket a gumibotos Hulita-csendpröktől, hogy hetekig hordta telten nyomukat. — Ezek az ütések — mondja — ma arra jók, hogy még jobb munkára serkentsenek. Ezek a bitangok nem fognak többé ütni Erről gondoskodunk mi munkások, és gondoskodik erről a nagy Szovjetunió. Mai örömöm az egész üzem dolgozóinak az öröme, hogy vendégül láthatjuk Révai elvtársat hazánkban, ahol ma a szocializmust építjük, ahol munkánkkal a tartós békét szolgáljuk. Biztos vagyok benne, hogy Révai elvtárs látogatása még jobb, még fegyelmezettebb munkára fog bennünket serkenteni. Nagy József, öntödei élmunkás, aki társával, Bupia Pistával 135%.ra tel. jesíti munkáját, Sztálin születésnapjára ugyancsak 20%-os normaemelést vállalt. — Ezt a kötelezettséget — jelenti ki — Sztálin és Gottwald születésnapjának tiszteletére vállaltuk. Minden nehézség ellenére felszabadult életünk szép' és Révai elvtárs látogatása ezt a szépséget különösen kiemeli. Révai elvtárs biztos hírt hoz nekünk a magyar dolgozók törekvéseiről, épitömunkájáról, és ugyanakkor elviszi nékik a mi üdvözletünket és a mi sikereinkről ugyancsak hírt ad nekik. Szép ez így, hogy Révai elvtárs a magyar népnevelési miniszter fogja ezt az üzenetváltásunkat közvetíteni. Én ifjúkoromtól kezdve harcoltam az elnyomók ellen minden erőmmel éí meggyőződésemmel. Ma viszont minden törekvésem odairányul, hogy harcoljak szocialista hazánkért, a tartós békéért. Még szeretném, ha megírnád, örvendenénk, ha a szovjet élmunkások ellátogatnának hozzánk üzemeinkbe. Révai József elvtárs beszéde Fiileki munkások, elvtársaim! Első szavam a köszönet szava a csehszlovák kormány felé azért, hogy lehetővé tette számomra, hogy a csehszlovák és a magyar kulturális együttműködésről szóló szerződés eláirása alkalmából eljöhessek ide Losoncra, Fülekre, hogy szólhassak a füleki munkásokhoz és rajtatok keresztül Szlovákia minden magyar dolgozójához. Üdvözletet hoztam elvtársaim, átadom ezt az üdvözletet. Üdvözletet hoztam a mi nagy pártunktól, a Magyar Dolgozók Pártjától, üdvözletet hoztam a forradalmi magyar munkásosztálytól, — ezt az üdvözletet most átadom. Szól ez az üdvözlet a füleki munkásoknak, de nemcsak nektek, hanem a füleki munkásokon keresztül szól Szlovákia valamennyi magyar dolgozójának. Az a tény, hogy a kulturális szerződés aláírása alkalmából itt beszélek hozzátok Füleken, kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar " Népköztársaság viszonyában komoly változások történtek a baráti együttműködésnek, a vállvetett közös harcnak jegyében. Ezt a változást a szlovákiai magyar dolgozók érzik már régóta és még inkább fogják érezni ezután. De nemcsak nektek hoztam üdvözletet elvtársak és rajtatok keresztül nemcsak a szlovákiai dolgozóknak hoztam forró testvéri üdvözletet. Forró kommunista munkásüdvözletet hoztam a szlovák dolgozóknak is itt Füleken és egész Szlovákiában. A magyar dolgozó nép baráti jobbját nyújtja a szlovák dolgozóknak, munkásoknak, dolgozó parasztoknak, értelmiségieknek egyaránt. Legyenek meggyőződve a szlovák dolgozók, hogy az a Magyarország, amelynek nevében én most szólok itt, nem ugyanaz a Magyarország, amely évszázadokon át annyi bajt és keserűséget okozott a szlovák nemzetnek. Ez egy új Magyarország. És ez a Magyarország azzal a régi vei végleg és visszavonhafcatlawul leszámolt. Végleg és visszavonhatatlanul kitettük a szűrét vagy még rosszabbat csináltunk velük, — azoknak az uralkodó osztályoknak, grófoknak, nagybirtokosoknak, bankároknak, gyárosoknak, akik hordozói voltak a nemzeti elnyomásnak, a nagy magyar sovinizmusnak, — elbántunk velük. Nem bántuk meg, hogy elbántunk velük. Amikor Itt népünk nevében a füleki dolgozókhoz szólok, első szavam a sovinizmus ellen irányul, a magyar sovinizmus ellen elsősorban. A sovinizmus azt jelenti, hogy a dolgozó a másnemzetbeli dolgozót nem testvérének tekinti, nem harcos társának, hanem ellenségnek. A magyar sovinizmus azt jelenti, hogy a magyar munkás, a magyar dolgozó paraszt a magyar burzsoáziát, a magyar kulákot közelebb érzi magához, mint a szlovák dolgozó parasztot, a szlovák munkást, a szlovák értelmiséget. Az a tanácsom elvtársak, hogyha itt soraitokban, a lelketekben, szívetekben gondolkozástokban vannak még maradványai ennek a sovinizmusnak, tépjétek ki a lelketekből, szívetekből és agyatokból és ebradáljátok ki soraitokból azokat, akik így vagy amúgy azt prédikálják a szlovákiai magyar dolgozóknak, hogy a kulák, csak azért, mert magyar kulák, hogy a reakciós csak azért, mert a nemzetisége magyar, közelebb áll hozzátok, magyar munkásokhoz, mint a szlovák munkás, a szlovák paraszt. Mi azt tanácsoljuk nektek elvtársaink, nem együtt a magyar reakciósokkal, de ellenük együtt életre-halálra a szlovák paraszttal, a szlovák munkással, a szlovák érteimisé gível. A második tanácsom, — ha megengeditek, ezzel kapcsolatban a sovinizmus kérdésében, legjobb, ha minden nép elsősorban a saját portája előtt seper. Ez azt jelenti, hogy a magyar dolgozók kötelessége elsősorban a saját sovinisztáit, a saját körükben meglevő soviniszta gondolkozás maradványai ellen felvenni a harcot és a küzdelmet. A szlovák dolgozók között is nyilván meglevő sovinizmus elleni küzdelmet rábízni a szlovák elvtársakra. Ez komoly megoldás, amely gyümölcsözik és egyedül vezet eredményre. Ki-ki vegye fel a harcot a maga ellenségei ellen. És grre is áll a magyar közmondás: »A más szemében némely ember könnyebben veszi észre a szálkát, mint a sajátjában a gerendát." Ne engedjétek elvtársak azt, — ez a mi tanácsunk, — hogy elcsábítsanak Benneteket múltbeli nézeteltérések, bajok, igazságtalanságok miatt az apró-cseprő sérelmi politikának az útjára. Ne tűrjétek azt, hogy ezeket a volt, vagy talán még itt-ott meglévő sérelmeket felfújja szunnyogból elefánttá bárki. Ne felejtsétek el, hogy a mult felszámolásához türelem kell és nem megy minden egyszerre. Türelem kell hozzá és még valami, ami talán ennél is fontosabb: közös harc és közös munka szlovák testvéreitekkel. Amikor ezekről a kérdésekről szlovák kommunisták és magyar kommunisták beszélnek egymással, mindig azzal kezdik: felejtsük el a multat. Hát van a mi multunkban olyan is, — talán azuttal kezdjük ezzel — amit nem szabad elfelejteni. Itt gondolom Nagy István elvtárs üdvözlő szavait. Szavaiból megismertem rögtön, hogy az 1919-es magyar kommün harcosa. Ezt el kell felejteni? Nem! Nagy István a mi magyar proletárdiktatúránk harcosa és a szlovákiai forradalmi munkásmozgalomnak, a Csehszlovák Kommunista Párt soraiban küzdve a csehszlovákiai népek felszabadításáért, a szocializmus diadaláért itt ebben az országban folytatta azt, amit mint a mi proletárdiktatúránk harcosa megkezdett. Csak ellentétek vannak a közös múltban, amiről meg kell felejtkezni? A hagyomány nem olyan-e, amire büszkék kell hogy legyünk és itt folytatnunk kell? De azt hiszem ilyen hagyomány van. Már jártam itt Füleken és Losoncon, persze «nem ilyen gyűlésen beszéltem, 1928—-29ben (az ember öregszik, kihagy az emlékezete, szóval itt jártam a 20-as évek végén), nem mint miniszter és nem is üdvözölt senki az állomáson, titokban jöttem ide annak a pártnak a megbízottjaként, amely nem volt akkor kormányzópárt Magyarországon, hanem üldözött párt, földalatti párt volt és azért jöttem ide, hogy csehszlovák elvtársaim segítségét kérjem, hogy megszervezhessük itt Füleken a mi salgótarjáni illegális pártértekezletünket. A bányászelvtársak talán 15—20-an feketén illegálisan jöttek át a határon, hogy megnyerjük ehhez a munkához a szlovák elvtársak segítségét. Az értekezlet első része háromnapos volt. Itt Füleken kezdődött. A második részét át kellett tennünk Losoncra, az öregebbek talán emlékeznek dr. Herz orvosra, a csehszlovák parlament szenátorára. Az ő lakásán tartották ezt az illegális bányászértekezletet. Kérdem, ez a hagyomány, amikor a ,esehszíovák kommunisták segítettek harcolni a magyar kommunistáknak a Horthy rémuralom ellen, ez olyasmi, amit ápolni keil, ezt a hagyományt folytatni akarjuk, ezt tanítani kell. Schönhercz Zoltán, magyar ellenállási mozgalom hőse, a magyar KP mártírja, a Hitler elleni harc hősi halottja, akit 1942-ben Horthy pribékjei kivégeztek, Sehönherc Zoltán túlnyomóan a tl neveltettek, elvtársaim. A szlovákiai forradalmi munkásmozgalom neveltje, a CsKP neveltje é» a szlovákiai elvtársak Schönheroe Zoltánból jó magyar hazafit Reveitek. Olyan hagyomány ez, amiről szabad megfeledkeznünk ? Azt hiszem nem. És ha mi Schönhercz Zoltánnak, ennek a nagy magyar hazafinak a7. emlékét ápoljuk, aki életét és vérét áldozta a magyar szabadságért, akkor mindig köszönettel és hálával gondolunk arra a Pártra, a CsKP-ra, amely ilyen hazafit nevelt a szlovákiai munkásmozgalom harcosából, a szlovákiai ifjúmunkásmozgalom egyik harcosából, Schönhercz Zoltánból. Amikor a szlovák—magyar együttműködésről, testvériségről, közös munkáról és közös harcról szólunk, amikor arról beszélünk, hogy vannak a mi multunkban olyan hagyományok is, amelyeket nem kell elfelejteni, akkor helytelen nem felidézni Steiner Gábort, — valószínűleg emlékeztek rá, a magyar vépviselőre Szlovákiából, akit Hitler pribékjei eltettek láb alól. Košikot a szlovákiai dolgozók küldték a prágai parlamentbe és emlékezzünk Major Istvánra, aki a Népi Demokratikus Magyarországon Csehszlovákia követe. Én azt javaslom nemcsak a saját nevemben, hanem a MDP nevében, azt tanácsolom nektek Rákosi elvtárs nevében, hogy ezt a hagyományt, a szlovák—magyar összefogásnak és testvériségnek hagyományát, a szlovák kommunisták és magyar kommunisták vállvetett és közös harcának hagyományát folytassátok. Hogy emlékeztessek ezen a gyűlésen arra is, hogy 1938-ban, amikor fekete felhők tornyosultak Csehszlovákia ege fölött, amikor a Csehszlovák Köztársaság fennállásának legsúlyosabb állami válságában jutott és Münchenben Hitler és az angol-francia imperialisták már köszörülték a kést, amellyel darabokat akartak kivágni a csehszlovák állam testéből és Budapesten horthyék már fenték a fogukat arra a koncra, amelyet Hitler vetett oda nekik, akkor 1938-ban volt egy Párt Magyarországon, igaz, elnyomott, igaz, földalatti párt, kicsi párt, a mi Pártunk, á Magyar KP, amely az ár ellen úszott és azt tanácsolta a magyar népnek is és a szlovákiai magyar dolgozóknak is, hogy ne hallgassanak a csábítóknak szavára, a Jarosok és Eszterházyak szavára, hanem fogjanak össze Prágában és Bratislavában, fogjanak össze a cseh és szlovák dolgozó néppel. Mi magyar kommunisták mondtuk: Álljatok helyt együtt és vállvetve, ha kell fegyverrel Csehszlovákia népének, függetlenségének megvédésére a német hordákkal szemben. Az események, elvtársaim, bebizonyították, hogy nekünk lett igazunk és sok mindent elkerülhettünk volna, hogyha a magyar nép a ml szavunkra hallgat. 25 éven keresztül a magyar m, grófok, püspökök, gyárosok, bankárok, generálisok és minden rangú és rendű jogforgjatóik azt hirdették, hogy a magyar nép sebeire egyetlen ír van, egyetlen orvosság, ez mindent gyógyít: harc a Trianon ellen. Nincs okom, elvtársak, hogy erről a hazugságTól, erről a maszlagról, amellyel egy negyedszázadon át tömték népünket, ne beszéljek itt teljes nyíltsággal. Horthyék levitézlett magyar uralkodó-osztályainak népbutításából ez volt az egyik legnagyobb maszlag. Azért prédikálták, hogy Trianon az oka mindennek, hogy elvonják a magyar dolgozók figyelmét izzó bajukról, hogy • .•-megmételyezzék a magyar dolgozók öntuda- / tát s hogy Így engedelmes szolgákká változtassák őket, olyanokká, akik zokszó nélkül tűrik a magyar csendőröknek és rendőröknek, a magyar uraknak igáját. Sovinizmus kifelé ez mindig csendőr- és rendőruralmat j® lent befelé. Trianon ellen uszítottak azért, hogy a gróíok megtarthassák Magyaror* szágon az ezer holdjaikat, hogy a munkások kedvét elvegyék a harctól, a harctól az emberi életért. Hogy a parasztokat, úgy mint századokon át, megfoszthassák jogaiktól a földhöz. Trianon ellen uszítottak, s az eredmény az lett, hogy belevltték az országot, a magyar népet a mi történelmünknek Iegbűn5-( sebb és legvégzetesebb katasztrófájába, a Szovjetunió elleni háborúba. Trianon ellen uszítottak s az eredmény az lett, hogy nyakunkra hozták a történelem legborzalmasabb elnyomóit, Hit!'' fasisztáit. Az eredmény száz és százezer fiatal magy.rnak elpusztulása veit a Donnál és Voronyezsnél. Ebből mi nem kérünk még egyszer, ebből elegünk volt. Mindent Jkövettünk éj ezután sem fogjuk ölbe tett kézzel tűrni, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon a magyar néppel. A felszab dúlás után, elvtársaim, a ti helyzetetek, valljuk be, rffm voU a legrózsásab.^. Mi harcoltunk, felléptünk ennek a helyzetnek triégjá vitásáért. Hogyan léptünk fel, "RÖgyan harcoltunk a ti helyzetetek '•megjavításáért?- - Harcoltunk elsősorban értetek, a szlovákiai magyarság •egyenjogúságáért azzal, hoorv a legélesebb harcot vívtuk Magyarországon a mi belső reakciónk megsemmisítésére. Tudjátok mivel segítettünk Benneteket legjobban? Hogy lakat alá tettük Mindszenthyt és kitettük a szűrét a Nagy Ferenceknek, akik az imperialistákkal szövetkezve újra a magyar urak igáját akarták rárakni a magyar nép nyakára és akik, miután a német imperialistáknak már nem lehetett eladni az országot, készültek azt eladni az amerikai imperialistáknak. Ne feledjétek ezt a tanulságot, a magyar, a cseh és a szlovák nép történelmének közös tanulságát és drága áron megtanult tapasztalatát, hogy a sovinizmus és a hazaárulás jól megfér egymással. Mi azzal segítettünk rajtatok, hogy harcoltunk ezek ellen a soviniszták ellen, .harcoltunk a magyar reakció ellen és végérvényesen leszámoltunk a Nagy Ferencekkel. Mindszenthyekkel és Gröszökkel és mindazokkal, akik soviniszta mezben árulták a magyar hazát az imperialistáknak. Es mint 1938-ban úgy 1945 után is nekünk lett igazunk. 1948-ban Magyarországon és Csehszlovákiában is fordult a kocka. Győzött a dolgozó nép, a csehszlovák munkásosztály itt, és győzött a magyar munkásosztály Magyaror» szágon. Ráléptünk mi is, csehszlovák testvéreink is a szoclal izmus építésének útjára és kiderült, hogy a szocializmus építésének az útja egyben a népek barátságának útja is, a régi ellentétek megszűntetésének útja is. Ráléptünk, elvtársak, a szocializmus építésének .útjára,