Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-03 / 232. szám, szerda

u j sm 1951 oMó"ber 3 A brafíslavaí Szfavák Egyetem pedagógiai fakultásának tanévmegnyitó ünnepsége A bratislavai Szlovák Egyetem pedagógiai fakultása hétfőn, 1951 október 1-éa tartott* az 1951/52-es tanulmányi év megnyitó ünnepségét * fakultad dísztermében. Megnyitót mondott Komzalova elvtársnö, a fa­kultás titkárnője, majd dr. Stránai Károly professzor, a fakultás dé­kánja tartott beszédet, behatóan fejtegette az előző tanulmányi év teljesítményeit, az egyei katedrák tanárainak és előadóinak, a fakul­tás hallgatóinak, pártszervezetének, CsISs-csoportjának és szakszerveze­ti osoportjának munkáját. Rámuta­tott a pedagógiai fakultás különle­ges tudományos, pedagógiai és gya­korlati feladataira az ötéves terv­vel kapcsolatban, elsősorban marxis­ta szellemű, újtípusú oktatók neve­lésére a szlovákiai középiskolák szá­mára. Külön foglalkozott a CsISz tevékenységének kiterjesztésével és fokozásával, a marxizmus-leniniz­mus tanulmányába való elmélyedés­sel, melynek az a feladata, hogy megtermékenyítő hatásával a szak­tanulmányok valamennyi ágát át­járja • a fakultás által képzett ta­nítókon keresztül a nevelés gya­korlatába, az iskola munkájába át­áradjon. Dr. Stránai dékán beszé­de után dr. Brychta professzor, a fakultás tanári kara nevében me­legen üdvözölte a kar magyar hall­gatóit, akik a folyó tanévtől kezd­ve a fakultáson valamennyi közép­iskolai tantárgy magyar nyelven való oktatására előkészülhetnek, magyar nyelvű előadásokat hallgat­hatnak. Tetszés fogadta Orvos Juditnak, a pedagógiai tanszék asszisztensének szavait, aki mint a fakultás párt­szervezetének elnöke a következő szavakkal fordult az újonnan beirat­kozott magyar hallgatókhoz: „— Elvtársak, elvtársnők! Nagy örömmel tölt el az a fel­adat, hogy a Szlovák Egyetem peda­gógiai fakultása kommunista párt­szervezetének nevében üdvözölhe­tem a magyar elvtársakat. A Csehszlovákiai Kommunista Párt, élén Gottwald elvtárssal, volt az, amely a nemzetiségi kérdés he­lyes megoldását hazánkban követel­te és kiharcolta. Ez a Párt tette le­hetővé, hogy a főiskolára jöjjetek. De sokat is követel tőletek. A főis­kola a munkásosztály legmagasabb iskolája, mely új értelmiséget nevel, a dolgozókkal oszfcüy- és ideológiai szempontból a legszorosabban ösz­szeforrt értelmiséget. Ennek az ér­telmiségnek a tagjaivá váltok ti. Lehet, hogy kezdetben nehézsé­gekbe is ütköztök, de, elvtársak, van-e olyan akadály, amelytől mi, a szocializmus építői, megijednénk? Biztosan egyöntetűen feleltek erre a kérdésre: nincsen olyan akadály! Tudjuk mindnyájan, hogy a szocia­lizmust nem építhetjük ölhetett kezekkel, hanem harcban épül az. A mi harcunk most az ismeretek megszerzésére Irányul. Főiskolánknak különösen fontos küldetése van: új tani tót nevelni, a felnövő szocialista nemzedék taní­tóját. Ezt a célt csak akkor érhet­jük el, ha rendszeresein tanuljuk a tudományok tudományát, a marxiz­mus-leninizmus tanításait és merí­tünk a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Párjának gazdag tapasz­talataiból. így a világbéke bástyája, a hatalmas Szovjetunó oldalán fel­építjük a szocializmust hazánkban és megvédjük a békét az egész vi­lágon!" Gyurindova elvtársnö, a fakultás hallgatója, két szlovák népdal át­érzett előadását megtoldotta az „Átalmennék én a Tiszán ladikon" eléneklésével. Franyo Král költő, a magyarul is megjelent Eltorlaszolt út című regény szerzője, lelkesitő beszédet intézett a fiatalsághoz. Felszólaltak még a CsISz és a ROH küldöttei, majd egy ifjúmun­kás a voderady-i földmüvesképző központ nevében kérte a további se­gítő munkát ezen intézet számára, melyet a pedagógiai fakultás patro­nál. Végül a bratislavai és a vodera­dy-i úttörők nevében két kedves pionírleányka köszöntötte a fakul­tást a tanév megnyitása alkalmá­ból, s kérték, hogy a fiatal peda­gógusok továbbra is látogassanak el hozzájuk, és legyenek segítségük re. Az ünnepély, melynek műsorán elszavalták még Milán Lajéiak egyik költeményét s előadták Dvo­ráknak egy nemesveretű hegedű­szerzeményét, Gottwald és Sztálin elvtársak szűnni nem akaró élteté­sével az Internacionálé eléneklésé­vel ért véget Ss. MIRŐL ÍRNAK TESTVÉRPÁRTJAINK LAPJAI ? lHumanité Egy nap a moszkvai egyetem építkezésén A anéáítB magasságban lázasan folyt a munka. Szünet nélkül siklottak föl-le a felvonók, szállították a vilá­gos kerámialapokat. Az állványokon burkoló kőművesek dolgoztak: mű­részi berakásokkal díszítették a homr lokzatot. Lepnid Szemjanovics Tjatyenko, a balszárny építési igazgatóságának fő­mérnöke még egyszer végignézte a nyolc-, tizenkét- és tJzenhétemeletes épületek tervrajzait, majd távozná készült. A munkahelyeket szerette volna meglátogatni. M ész foltos kék overállban fiatal vakoló kőműves lépett 8z irodába. — Lepnid Szemjanovics, baj van — kezdtei. — Szabadságot kaptam. — Miért baj ez? —• mosolygott ä f5mérnök. -» Két-három hét múlva szeretném csak kivenni a szabadságomat. Amíg jó idő van, nem akarom félbeszakítani a munkát. — Rendben v»n, — mondja s fő­mérnök. Amikor a fialtál kőműves tá­vozik, Tjatyenko megjegyzi: — MennyiveQ vidámabban menne a munka, ha alvállalataink is így gon­dolkoznának. A főmérnök itt s GlavpromsztroJ­vállalatra gondolt, amely a fűtőbe­rendezéseket szereli, A vezetők csak fogadkoznak, hogy elkészülnek ha­táridőre, a munka azonban nem ha­lad. Lemaradás mutatkozik a vízveze­ték és a gázvezeték szerelésében Is, ami késlelteti az útépítést, az épüle­tek vakolását és a parkett lerakását. A moszkvai egyetem építő) szí­vükön viselik munkájuk sorsiát, s minden áldozatot meghoznak, hogy határidő előtt megbirkóznak a bonyo­lult feladatokkal. Ilyen lángoló lelke­sedésnek kellene égnie mindenkiben, aki a tudomány csodálatos palotá­jának felépítésében közreműködik. Az építők nagy családjába tartozik a Glavpromsztroj is. éppen ezért joggal követelik meg, hogy ez a vállalat is pontosan tartsa magát az ütemtervhez. Tjatyenko főmérnök kilépett az Iro­dából, de alig tett néhány lépést, máris meg kellett állnia. — Ez felháborító, Lepnid Szemjo­novics, — fordult hozzá ingerülten Bodrov brigádvezető. — Nézzen csak oda. Ott fekszik egy egészen új desz­ka. Hiába mondom: „Mit csinálsz? Vedd fel azt a deszkát!" Rám se he­derít, szórja tovább a földet. — Ki ez? — kérdezi megütközve a főmérnök. — A talajnyesö gépészei, aki a mi részlegünknél az útat épí"' Sohasem láttam úgylátszik, új ember: — Beszélni kell majd vele. Hadd szokjék hozzá mindjárt kezdetén a rer dhez. Első hallásra jelentéktelen apróság­nak látszik ez a kérdés, azonban ahol olyan sokféle anyag van, mint enaiél £a óriási építkezésnéj, bizony takaré­koskodni kel! minden téglával, minden szál deszkával. Ez e-z érzés vezette a főmérnökhöz Bodrovot is, a kom­munista brigád vezet őt. Az építkezés területén mindenfelé ilyen feliratok olvashatók: „Ne öntözd dl B habarcsot, —» takar rékoskodj az állam minden kopej­kájával!" — „Minden egyes tégla rabéit Jelent. Rakd óvatosan, ne­hogy eltörjön." — „Te itt gazda vagy, nem pedig vendég. Vigyázz tehát minden egyes szögre!"­A pártszervezet pontosságra, ta­karékosságra és az állam vagyoná­nak kíméletére neveli a dolgozókat. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkoz­nak a komszomol ellenőrző csoport­jainak „Villám"-jal is. Sánta zajtalanul halad a munka, az emberek félszavakkal is megértik egymást. A párkányokat festő lányok hangosak csupán. A lányok munka közben ősi ukrán dalokat dúdolnak. A főmérnök betér az egyik szobába, ahol Popin komszomol éppen befejezi a belső válaszfal rakását. Tizeinkét társával három hónappal ezelőtt vé­gezte el az üzemi iskolát, — Látom, megy a munka. Tanulsz-e a brigádvezetőtől? — Vaszilij Nyikitics Terbtnszkij foglalkozik velünk. Lám, ma is telje­sítettük ebédszünetiag a napi normát. Terbinszkij sztahanovista, az épít­kezés egyik legjobb kőművese. Mint a többi sztahanovista, ő is atyai sze­ret :tte|l és a lelkiismeretes nevelők na| y türelmével oktatja a fiatalokat. Az igaizgatóság joggal büszke nem­esi < a gyors iramban épülő emeletek­re, íanem a gyorsan fejlődő emberekre is. tnymWtMMMWW MI Mt MI tHMM Wt ttHH ^Gyermekkori emlék Apám zord volt és óriás, gyermekszívvel még ági/ hiszem s még sokszor rajta kapom magam, hogy felé ngujtom a kezem. Még most Is lätom, a szemén véres zászlókat lengetett a kora tavasz hüs szele, mikor munkát kért a tömeg. An^ám otthon sírt hangtalan az üres, hideg tűzhely felett és úgy nyögött fel néha-néha, mint megvert, éhes kisgyerek. Csendórszuronyra hullt a napfény, ott álltak az ablak alatt. Csákójukról haragosan hulltak a véres sugarak. j/- ' '""Ss. Oénfis A teherfelvonónál a főmérnök fiatal lányt talál. — Hogy megy a munka? •— kér­dezi. Palina Hrenkina mosolyog, akár csak a „Vörös táblá"-ra kitett képen, amely alatt ez olvasható: „A legjobb segédmunkás-brigád vezetője." A képaláírás szövege most már nem időszerű, mert Poli­nából Időközben mester lett, s most a tizenhetedik emeleten dolgozik. Lepnid Szemjonovlcs nagy figye­lemmel hallgatja Poliriát és büszke új munkasikereire. A vezetők nem­csak a mával törődnek, hanem előre Is néznek, s ezért kísérik nagy figye­lemmel az emberek fejlődését. A tehetséges és murakaszeretó dolgo­zóknak lehertővé teszik, hogy szak­mát tanuljanak, vagy tovább képez­zék magukat. Idén a különböző tan­folyamok elvégzése után 70 munkása bó lett mester, ez idő szerint negy­venen tanulnak a mesteri tanfolya­mokon. Hét hónap alatt kétezer lányt és ifjút képeztek ki Itt a ter­melőmunka megszakítása nélkül, szak­munkássá. Nagimov példáid ácsoknál dolgozott segédmunkásként, — most mesterként az egyik legjobb burkoló­kőimíívier-biigádat vezeti. A munkások és mérnökök számára igazi egyetem az építkezé*. Még Tjatyenko is, az igazgatóság főmér­nöki, — aki bár fiatal, de már igen tapasztalt építésznek számít, — szin­tén állandóan tanul. 0 építette a Nagy Színház dolgozóinak kétemeletes épü­letét és a Vahtangov színházat. De lehet-e egy napon emlegetni ezieket az épületeket a Lenin-hegyen épülő egyetem csak egyik szárnyépületével is? A diákklub például másfélszer akkora, mint a Vahtangov Színház. Estefejé járt már az idő, amikor a főmérnök visszafelé indult, az iroda felé. Eltelt egy nap a sok közül. Ezen a napon annyi téglát falaztak, hogy abból két nyolclakásos házat lehetne épí­teni, annyi földet mozgattak meg, amennyit három sokemeletes épület alapárkolásánál kitermelnek és száz szobában parkettáznak. Az emberek még 5® úgy érzik, hogy nem elég magas a teljesítmény. Ez a természetes kielégítetlenség moz­gósítja a dolgozókat újabb mur.ka­győzelmekre, a fogyatékosságok el­leni harcra, — az építkezés ütemének gyorsítására. A maival aron-ban me­gint egy nappal közelebb jött a nagy­szabású építkezés befejezésének ha­tárideje. I A főépülettömb átadásáig nem egé­130 op Yfuj ntóg i i*' ­<iii t*irt8r» níii A FRANCIA KP LAPJA Delphine Giovanini, Port de Bouc kommunista városi tanácsnoka hosz­szú ideig beteg volt. Tavaly február­ban a Saint Gobain-üzem egyik 140.000 literes savtartálya felrobbant és az égö folyam a község egyik bé­kés utcájára zúdult. Giovanini asz­szony három kislánya áldozatul esett a gyár gondatlanságából származó, szörnyű balesetnek — s ő is súlyosan megsebesült. Mikor már valamelyest felépült, a magyar kormány meghívá­sára Magyaroszágon kezeltethette magát tovább. A cikkben Delphine Giovanini beszél a gondos kezelésről, amelynek következtében hamarosan felépült, majd ezeket mondotta: Ki­mondhatatlanul hálás vagyok a ma­gyar demokráciának és vezetőinek, akik ennyirie törődnek a dolgozók egészségével, az orvosoknak és mind­azoknak, akik ápoltak. Itthon, Fran­ciaországban nem engedhettem volna meg magamnak ilyen gyógykezelést. Nagyon bizakodó vagyok, mióta Magyarországról hazatértem. Ott lát­tam, hogy áz emberek békében akar­nak élni, láttam, hogyan építenek. Láttam az áruházakat, melyek telve vannak áruval — és vásárlókkal Olyan derűs boldogság uralkodik ott a dolgozók között, melyet a mi dol­gozóink nem ismernek. Találkoztam ott pihenő német, angol, osztrák, spa­nyol dolgozókkal és Jobban megértet­tem, milyen szoros kapcsolatok fűzik egymáshoz a világ dolgozóit és meny­nyire közös a békeakaratuk. Az én három kislányom, sajnos, nem fogja látni azt a társadalmat, melyért most még fokozottabb erővel fogok dolgozni. Remélem, hamarosan ismét járhatok aláírásokat gyűjteni és elmondhatom a francia anyáknak az igazságot. A francia asszonyok min­den bizonnyal meg is hallgatnak és egyesült erővel fogjuk védelmezni legdrágább kincsünket: gyermekeink életét NEUESDEUTSCHLAJ^ nu MNrui^iwmu OII toiMuiiuy«vi uvtunvAini BW«tWVl|J® reget németek egymás elleni testvér­harcához. Szociáldemokrata, kereszténypárt*, pártonkívüli munkások! Még van idő, a katasztrófa meg­akadályozására! Emlékezzetek az 1918. utáni évek­re, a szocdem vezetők generálisok­kal kötött paktumára és gondoljatok arra, hogyan végződött ez: romokkal, halottak millióival, vér- és könny­folyammal. Mondjatok nemet és újból nemet erre az őrültségre! Tömörüljetek le­győzhetetlen akcióegységbe az újra­felfegyverzés elleni harcban! Nyújt­satok kezet egymásnak Schumacher és cinkosainak feje felett a békéért vívott küzdelembenl A NEMET SZOCIALISTA EGYSÉGPÁRT LAPJA A lap szierdaí számának címoldalán közli Schumachernak, a nyugatnémet Marshall-szocialisták vezérének és Friessnernek, az egykori nácigenerá­lisnak együttes képét. A fényképfel­vételt a lap az alábbi kommentárral kiséri: Kivel ül Itt fekete és kövér szivar mellett oly meghitt egyetértésben dr. Kurt Schumacher, a Szociáldemokra­ta Párt elnöke? Hans Friessner ez, az egykori fasiszta vezérőrnagy és »balti harcos*, akinek kezén német munkások, német ifjak vére szárad. Ma ugyanez az úr a »Német Kato­nák Szövetségéinek elnöke. Mi mondanivalójuk lehetett egymás teámárat Az összes kérdéseket »tárgyilago­san kielégítő légkörben* tárgyalták, irja a Tag című lap 1951. szeptember 20-í száma: a »Telegraf« című lap Is — egész feleslegesen — megállapí­totta, hogy Schumacher úrnak »nincs ellenvetése.* Mi ellen nincs Bchwm<*ch.er úrnak ellenvetése f Összejövetelük után. kéť nappal Friessner kikürtölte ezt. A »Tag« szeptember 22-i száma így tudósít er­ről: »A Német Katonák Szövetségének elnöke, Friessner generális, a kül­földi sajtó előtt állást foglalt az ál­talános védkötelezettség bevezetése mellett, minthogy véleménye szerint az önkénttes jelentkezések alapján nem mozgósítható elegendő ember.* SchumaChernek nincs ellenvetése a német ifjúság kényszersorozásához — ez a Schumacher—Friessner meg­beszélés eredménye! Maguktól nem jönnek velünk, inkább menjünk biz­tosra — egyezett meg a szocdem­elnök és nácigenerális. Nem elég, hogy a háborús bűnös, Friessner (aki legalább is lakat alá, ha ugyan nem akasztófára való), Nyugat-Németországban megfújhatja a harci kürtöt és milliós hadsereget Követelhet. Mi több: ezt Schumacher­rel egyetértésben teszi. Szociáldemokrata munkások! Amit egy német sem vinne véghez, amit egy becsületes szociáldemokra­ta sem tenne, azt véghezviszi Schu­macher. Egy asztalhoz ül a Friess­ner-féle háborús gonosztevőkkel és MmA**^ Trybuna Ludu LENGYEL TESTVERPÁRTUNK LAPJA. A nép állama gondját viseli a barnuló­ifjúságnak. A közelgő tanévben 6000 főiskolás kap helyet a varsói diákszállókban. Közülük legtöbben, 3500-an a Naru­towicz-téri diákszálló-csoportban lak­nak, amelyet ebben az évben jelen­tós mértékben kiépítenek. Két új tömbben 600 személy számára építe­nek lakószobákat. Uj diákszállókat építettek még a város négy külön­böző helyén. A z új diákszállók lakásai a tanuló­ifjúság szükségleteihez igazodnak. A szobák világosak, napfényesek. Sem­miben sem emlékeztetnek a régi, ko­mor »internátusokra.« A tágas szobák mellett mindenütt mosdók vannak. Mindegyik új épület­tömbben tanulásra külön felszerelt szobák és nagy kultúrtermek várják az ifjúságot. Az új diákszállókban mosodákat, konyhákat és étkezőket is létesítettek. Kívül pázsit környezi a házat. Az udvaron röplabda- és ko­sárlabda-pályák vannak. A nyári szünidőben az ifjúság el­határozta, hogy segítségére lesz Var­só építőinek a diákszállók elkészíté­sében. Az épitkezés meggyorsítására kőműves-, ács-, betonozó- és szállító brigádokat alakítottak. Az ifjúság mindvégig szorgalmasan dolgozott és azáltal, hogy a normákat állandóan túlteljesítették, a főváros építőinek elismerését vívták ki. Egy ifjúsági brigád a betonozó munkálatokban például 396 százalékos normát telje­sített. További diákszállók építését ti megkezdték. Ezek és a jövő tervei biztosítják a mind nagyobb számban továbbtanuló ifjúság elhelyezését, A SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti lapja a Második Békéköl- * csön jegyzésével kapcsolatban töb­bek között ezt a cikket közlit „Megértettük pártunk és kormányunk felhívását" Táviratok Rákosi elvtárshoz ~~ Ezrével érkeznek a táviratok Rá­kosi Mátyáshoz, a Magyar Dölgozőtc Pártja főtitkárához, amelyben a dolgozók megírják, milyen örömmel vesznek részt a Második Békeköl­csön jegyzésében. A dunamenti ma­gasépítők szállítási osztályának ifjú­munkásai büszkén jelentik: „Mi if­júmunkások 88.000 forintot jegyez­tünk. Átlagunk 1460 forint." A diósgyőri-vasgyár II. számú tanmű­hely átképzős dolgozói táviratuk­ban ezt írják: „Megértettük pár­tunk és kormányunk felhívását, hogy Második Békekölcsön jegyzé­sével fejlesszük tovább virágžó or­szágunkat. ötszázforintos fizeté­sünkből átlagos jegyzésünk 850 fo­rint." Az andráshidai állami gazda­ság dolgozói bejelentik: „Átlagosan egyhavi fizetésünket jegyeztük bé­kénk megerősítéséért. Ezzel egybe­kötve felajánlást tettünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére és versenyre hívtuk a megye többi állami gazdaságát az őszi betakarítás és vetési munkák elvégzésére." A bács-kiskunmegyei békebizott­ság tagjai ezt táviratozták: „Partunk és kormányunk felhí­vását a Második Békekölcsön jegy­zésére forró lelkesedéssel fogadtuk ml valamennyien, a bács-kiskunme­gyei békebizottság tagjai. Jelent­jük, hogy 27-én a békebizottság mindéi, tagja jegyzett békekölcsönt, átlagjegyzésünk 1660 forint. ígér­jük, hogy mi, akik közvetlenül Ti­to-Jufoszláviával határos megyében élünk, méginkább növeljük népünk elszánt akaratát a béke harcos meg. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom