Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-03 / 232. szám, szerda

1951 október 3 UJSZG Ml INK ASLEVELEZOINK ÍRJAK Mit tesznek a bratislavai CD A CD 1 műhelyben mindennap lead a postás 38 darab Pravdát és 8 darab Uj Szót. összehasonlítva ezt az eredményt a mult év szeptemberi sajtófogyasztással, határozottan javulást látunk. Nálunk mái 1950 tavaszán megindult az agitációs munka az üzemi pártszervezet részéről a sajtó terjesztésére. A felvilágosító munka nyomán egyre emelkedett a laprendelők száma és 1951 tavaszáig 22 Pravda és 7 Uj Szó járt üzemünkbe. A Párt határozata alapján a mult hetekben még szélesebb agitációs munka indult, melynek alapján a pártsajtó megrendelőinek száma 46-ra emelkedett. Ezenkívül 3 elvtárs otthoni címére rendelte meg az Uj Szót. Az eddigi aredményeknel természetesen nem állunk meg és azon leszünk, hogy ezek a számok még emelkedjenek. Minden jól megszervezett munka eredménnyel jár 1950 tavaszán úgy kezdtük a sajtóagitációt, hogy felosztottuk a műhelyeket és minden műhelyre két agitációs jutott. Hasonlóan volt az irodánkban. Én például egy elvtársammal odamentem minden dolgozó szaktárshoz az alváz-műhelyben és ismertettük velük a sajtó fontosságát. Megkérdeztük, járat-e valamilyen újságot. Ha nem vásárolt eddig sajtót, akkor javasoltuk, hogy rendelje meg a Pravdát, vagy az Uj Seót. Nem volt nehéz dolgunk és csoportunkból 20 munkás közül 14 megrendelt valamilyen újságot. 5 pedig már haza járatott lapot. A szervezési munka végén 30-on felül volt a sajtómegrendelés. Ez a szám csak akkor változott meg, amiikor valaki más műhelybe ment át, vagy otthon rendelte meg a lapot. A pártsajtó terjesztésének idei akciójánál felújítottuk ezt a munkát. Különösen szép eredményeket ért el Uhrin György elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, aki egymaga 13 Pravda és 4 Uj Szó előfizetőt szerzett. Megkérdeztem tőle, hogyan érte el ezt az eredményt Azt válaszolta, hogy már a munkaköre is olyan, hogy a szaktársakkal gyakran érintkezik. Ezt falhasználja a szervezési munkára Kérdésemre, hogy mit mondott agitálás közben, ezt válaszolta: „Mit? Azt mondtam, hogy nézd, elvtárs* az újság ma igen fontos, sőt nélkülözhetetlen tájékoztató mind bel-, mind külpolitikai, vagy gazdasági, kulturális tekintetben és még a sport teTén is. Mint minden kultúrembernek, neked is illik mindSajtóterjesztés az autóbuszban A ČSAD pompás autóbuszán utaztam a Csalóközben. A Kis-Duna kiaszott medre mellett haladtunk, olyan vidéken, amelyen vonat nem jár. A múltban jóformán el voltak zárva a világtól az itt elterülő kis falvak lakói, ma azonban sűrű autóbuszjárat szünteti meg a helységek elmaradottságát. Igazi áldás itt az autóbusz. Es ki hitte volna, még sajtóterjesztésre is alkalmas. Útközben a kalauznö barátságos hangon agitál, igyekszik eladni a Pravdát, Oj Szót, Prácát. Szomorú arcot vág nagyon, ha valakit nem sikerül meggyőznie, illetőleg nem sikerül eladnia az újságot. Annál boldogabb, ha látja fáradozása eredményét, és az autóbuszra felugró ellenőrnek örömmel meséli, hogy mennyi lapot tudott ma elhelyezni és hogy mit olvasott az újságban. Az ellenőr szigorúan megvizsgált minden jegyet, és miután mindent rendben talált, az ő komoly arca is felderült. Örült ô is az újságcikknek. Biztatta a lelkes kalauznőt a további jó működésre és leszállt az autóbuszról. Az utasok minden megállónál cserélödnek, óriási itt a forgalom. Nagyon hiányozhatott már az autóbuszjárat ezen a vidéken. Ez is bizonyítja. hogy növekednek az igények, növekszik az életszínvonal, mindenfelé villanyhálózat. Közelebb került a falu a városhoz, és egyik legfontosabb összekötő kapocs ehhez a sajtó. HOLCZER LASZLO munkáslevplezö, körzeti műhely, Komárom a pártsaj'tóért 1-műhely dolgozói erről tudni. Ha mi dolgozók nem járatjuk a pártsajtót, akkor kitől várjuk ezt? A kóláknak rosszul esik olvasni az igazat. A még itt élő reakciós urak pedig, egyenesen gyűlölik a pártsajtót, mivel suttogva terjesztett rémhíreiket kézzelfoghatóan megcáfolja." Uhrin elvtárs szavai valóbán igazak és meggyőzőek. Bizonyos, hogy ma már nem élünk szűkös világot, hogy ne tudnánk újságot járatni. A fejlődő ember életében egy napot sem lehet elképzelni újság nélkül. Tükörképet kapunk a termelés menetéről, a gazdasági fejlődésről, a munkaversenyek eredményeiről, stb. Külpolitikai térén az olvasó az újság segítségével párhuzamot vonhat a népi demokráciák fejlődése, és a kapitalista országok válságai, az ott sínylődő dolgozók helyzete között. Ha az ember a sajtót • mindennap figyelemmel kíséri, akkor úgy megtanulja a világot látni, mintha moziban ülne. Az újságolvasó ember nem ad hitelt a rémhíreknek és mqg is tudja cáfolni azokat. A sajtó adja azt a politikai alapot, amely biztosítja azt, hogy az ember hamis útra ne tévedjen. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a napi pártsajtót tanulmányozzuk. Akadály nélkül tehetjük ezt ma, nem úgy, mint az első burzsoá köztársaság idején, amikor a pártsajtót igen nehezen lehetett még kinyomtatni is. Sok elvtárs áldozatkészségének volt köszönhető megjelenése, de gyakran egész oldalak maradtak üresen, mert a burzsoa-kormány cenzúrája kifehérítette a neki nemtetsző igazságot. Volt idő, amikor csak illegálisan jelenhetett meg a pártsajtó és az elvtársak ekkor is alig várták megérkezését. Komoly, irányadó, útmutató volt már akkor is a pártsajtó. A Munkás (Vörös Munkás), mint a proletariátus szócsöve, igen gyakran összeütközésbe került a nagytőkét védő burzsoa-kormánnyal. Ezekből a harcokból győztesen került ki a pártsajtó és ma már nyíltan hirdeti az igazságot fedőlapján ugyan azzal a jelszóval: „Világ proletárjai egyesüljetek." Hiszünk benne, hogy nincs messze már az az idő. amikor ez a jelszó teljes valósággá válik. PATHÖ GYULA munkáslevelező, CD-1 Bratislava. A kommunista lapok a dolgozó emberek segítőtársai Nagy szerepet játszik a dobozó nép között az újság. Segítője és támasza munkája és fejlődése terén. Ml, csehszlovákiai magyar dolgozók, hálásak vagyunk a CsKF-nak, azért, hogy megadta a lehetőséget a pártsajtó magyar nyelven való olvasására és megindította a mi kedves napilapunkat az Uj Szót. Eredményesen keU, hogy végrehajtsuk a CsKP Központi Bizottságának határozatát, hogy a pártsajtó olvasóinak számát legalább 300 ezerre emeljük. Ha pedig ezt teljesíteni akarjuk, akkor minden öntudatos dolgozónak meg kell rendelnie a Pravdát vagy az Uj Szót. Necsak járassa azonban az újságot, hanem olvassa is és terjessze is azt. A kommunista sajtóval harcolunk a békéért és a szocializmusért. A mi járásunkban ennek megfelelően széleskörű sajtóterjesztési kampány folyik. Eddig több mint 800 új előfizetőt szereztünk. Agitkettősök járták a falvakat, hogy meggyőzzék a falu dolgozóit a pártsajtó fontosságáról. Általában sikerrel jártak, bár vannak még nem eléggé öntudatos kisés középgazdák, akik azt hangoztatják, hogy minek az újság, nem olvassa azt senki, hogy ha jó volt az apjuknak újság nélkül, akkor jó lesz nekik is. Ezt még ki kell nevelni a falusi dolgozókhói és még kell velük értetni, milyen fontos a sajtó olvasása. Fel tehát jó munkával a párthatározat mielőbbi teljesítésére. EPERJBSSY OTTO levelező, Király helmec Miért kell olvasnunk és terjesztenünk a munkássajtót? Szeptember 21-ike a nemzetközi forradalmi proletáriátus nagy napja volt mindig. Az idén a szabad, szocialista sajtó ünnepe ez, de a régi demokráciának csúfolt köztársaságban szomorú események dátuma volt. Az egyik ilyen szeptember 21-én éppen sztrájkoltunk. A kizsákmányoló munkaadók azt kérdezték, miért sztrájkolunk, és azt állították, hogy bizonyára nem is tudjuk miért. Mi azonban azt feleltük nekik, hogy munkáért és kenyérért, a proletáriátus hatalmáért, a sajtószabadságért sztrájkolunk. Ez a válasz nem tetszett Benes úrnak és pribékjeinek. Munkanélküliség éhbérért dolgozó munkásság, sajtóelkobzás, ez volt Benes úrék demokráciáját Ma már megvan a szabad szocialista sajtónk, szabadon olvashatjuk és vásárolhatjuk. Valamikor bizony, elvtársak, nem volt a Rudé Právo és a többi munkásújság 6 oldalas, hanem csak 1 oldalas. És nem olvashattuk nyíltan a munkahelyen, vagy nyilvánosan, hanem csak elbújva. gyakran már egyhónapos v»lt az újság, mire kézről-kézre vándorolva eljutott hozzánk. Ez sem számított azonban, annyira becsültük és vártuk az újságot. Kérem ezért dolgozó testvéreimet, hogy olvassák a kommunista sajtót vásárolják és terjesszék büszkén és boldogan, arra gondolva, hogy min-ket, öreg elvtársakat a múltban ugyanezért bebörtönöztek. Gondoljanak arra, mennyit áldoztak és szenvedtek a munkásságért Gottwald, Široký, Steiner Gábor, Major elvtárs, és az a sok többi elvtárs, akik az életüket is áldozták azért, hogy mi ma élvezhessük jogainkat. Kötelessége tehát az öntudatos munkásságnak, hogy a sajtó terjesztését a maga ügyévé tegye. Csak így teljesíthetjük sikerrel az ötéves tervet. Csak így törölhetjük el teljesen a rettenetes múltat, amelyben napirenden volt a proletár vér pocsékolása. Visszaemlékszem a kosuti vérfürdőre, vagy a nagyrregyeri összecsapásra. ahonnan Steiner Gábor elvtársat velem 'és még sok más elvtárssal együtt reggel 2-től délután 4-ig megláncolva hajtottak a bratislavai fogházig. Ott volt Buzgó Vince, Mikolaii Vince, Horváth Mihály, Árvái és még sok más elvtárs. Még most is él az a kapcabetyár Sztanek csendőrfőhadnagy, aki meg akarta velünk etetni a kommunista újságot, és én válaszoltam neki akkor azt, hogy hiába tiltakoznak, mozgalmunk a proletárok vasökle segítségével még erősebb lesz. Nekünk, munkásoknak, tehát kötelességünk a sajtót terjeszteni, mert ez ma már a mi sajtónk, a mi fegyverünk, a mi erőnket mutatja és elhozza az eseményeket családi otthonainkba. Harcra föl tehát, világ dolgozói a dicső koreai és kínai harcosok győzelméért, amelyet Sztálin és Gottwald elvtársak vezetésével kivívunk! FEHÉR KALMAN munkáslevelező Komárom — kikötő. Aiendfet IRTA: CSEHOV ANTAL Csehov, 1904-ben fiatalon 40 éves korában halt meg. 19 éves korában beiratkozott a moszkvai egyetem orvosi karára. 1884-ben megkapta orvosi diplomáját, fa nem. folytatott orvosi gyakorlatot, hanem irodalommal foglalkozott, Színdarabjaival, novelláival órást sikert aratott. Egyegy Cseh°v könyv megjelenése eseményszámba ment. Páratlan realitással tudta érzékeltetni egy-egy alakjában kora társadalmi ellentéteinek fonákságait. Ostorozó gúnnyal tudta kifigurázni azokat az üres, bürokrata típusokat, amelyeket a cárizmus gombamódra termelt ki. Csehov a mult század legnagyobb novellistái közé tartozott világirodalmi viszonylatban. Hátrahagyott jegyzetfüzetében a következő jelképes párbeszédet találták. y>Megkérdezték egyszer az énekes madarat — miért oly rövidek « dalai, talán ne

m bírja szusszal? ... Erre a madár így felelt — nagyon sok dalt tudok, és mind el akarom énekelni.* Ez a kis anekdota teljesen jellemző Csehovra is. Valamennyi írásai megőrizték elevenségüket és ma is érdeklődéssel olvassuk őket. Az itt közölt novellában Csehov szemléltetően kidomborítja a cáriztnus gyökeréig romlott feudalista és kapitalista társadalmi rendjét. Pusztjakov Leo gimnáziumi tanár újév napján felkereste barátját Ledeneov hadnagyot. — Lásd — szólt a szokásos újévi üdvözlet után _ nem is zavarnálak ilyenkor, ha nem volna valamire szükségem. Add ide nekem mára a Szent Sztaniszláv rendjeledet. Ma Szpicskinnél, a kereskedőnél ebédelek. Tudod, ez az ember él-hal a rendjelekért és számba se veszi az olyan embert, kinek valami rendjel nincs a nyakában, vagy a gomblyukában. Aztán meg két lánya van. Kérlek, add hát ide. A hadnagy kissé zúgolódott, de aztán mégis odaadta a rendjelét. Ügy két óra tájt Pusztjakov fiákerbe ült s egy kissé kigombolva bundáját, a rendtjeiben gyönyörködött, mely aranytól és zománctól ékesen, ott ragyogott a mellén. — Mintha ezzel több volna az ember, — gondolta a tanár. — Csekélyke tárgy és milyen hatása van! Mikor Szpicskin házához ért, egészen kigombolta a bundáját, hogy pénzt vegyen ki zsebéből. Ügy tetszett neki, hogy mikor a bérkocsis rendjelét meglátta elképedt. Pusztja'kov megelégedetten lépett be a házba. Az előszobában levetette bundáját és egy pillantást vetett az ebédlőbe. Mintegy tizenöten ültek asztalnál és ebédeltek. Beszélgetés és edénycsörgés zaja hangzott ki a szobából. _ Ki az? Ha, Nikolajevics Leo! Szívesen látjuk! Egy kissé megkésett, de nem baj: mi is csak most ültünk asztalhoz. Pusztjakev az előszobában megigazította a rendjelét, rendbehozta frizuráját, megdörzsölte kezeit és belépett az ebédlőbe. De jaj, mit látott! Az asztalnál, éppen a háziúr lánya mellett ült kollegája, Tremblan úr, a francia nyelv tanára. Ha meglátja rendjelét — el van veszve Első gondolata az volt, hogy letépi a rendjelét, vagy pedig kiszalad szobából. De a rendjel erősen oda volt varrva a kabáthoz, — visszatérni pedig lehetetlen volt. Gyorsan el takarta tehát jobbkezével a rendjelet, meghajtotta magát, bizonytalanul köszöngetett mindenfelé és senkinek sem adva kezet, leült székére, éppen kollegájával, a francia tanárral szemben. — Bizonyosan berúgott Fjodor Gladkov, Sztálin-díjas iró: c/t SLzan£etemkevekv&l Vállvetve küzdünk a jóakaratú emberekkel együtt, akiknek száma már világszerte sok százmillió. Velük együtt útját álljuk az amerikaiangol agresszoroknak és gyarmatosítóknak. Melegen üdvözöljük a koreai népet a* amerikai intervenciósok ellen vívott igazságos és nemes küzdelmükben! Ki az amerikai csapatokkal Koreából és Taivanrói! A Szovjetunió Írói népünk akaratát fejezik ki, amikor minden alkotóerejüket szocialista hazájuk szolgálatának szentelik. A világ leghaladóbb, legmagasztosabb eszméitől fűtött, legoptimistább irodalmának nagyszerű felvirágzása azt bizonyítja, hogy íróink eggyéforrtak a dolgozó néptömegekkel, az új világ — az általános boldogság és jólét világának építőivel. Mi, szovjet írók, az elsők között ítrtuk alá a békefelhívást. Büszke tudattal tölt el bennünket az, hogy becsülettel teljesítettük és teljesítjük a tartós békéért és atomfegyver betiltásáért vívott nemes haro feladatait. fejlő fiatal Irodalmunk szakadatlanul dik, egyre újabb, erőteljes írók tűnnek fel, akik megingadha tatlanul hisznek nemes hivatásukban, akiket bátor harcosokká nevelt a nagy Bolsevik Párt. Van miért harcolniok és tudják, hogyan kell harcolni. Ez az erős, bátor csapat a békét, az emberiség magasztos eszméit juttatja diadalra. Milyen mély mocsárba, milyen hihetetlen szellemi züllötségbe Mllyedt azonban az imperialisták irodalma! A „sárga ördögnek", ennek a rothadt szennyes „istenségnek" lakájai és rabszolgál csak a pusztulásról és a halálról tudnak üvöltözni. Sajnálatraméltó, nyomorúságos fecsegők, akik kétrét görnyednek uraik előtt, és megfeszülnek, hogy kielégítsék azok állati ösztöneit. A pusztulás előérzete, szörnyű üresség, minden reményük teljes meghiúsulása és végül is saját népük átka — ez a kapitalista pokol rabszolga-Íróinak osztályrész®. gondolta Szpicskin, amint zavart arckifejezését meglátta. Pusztjakovnak is hoztak levesestányért. ô balkezébe fogta a kanalat, d

e azután meggondolta, hogy mégsem illő így enni és kijelentette, hogy már túl van az ebéden s most semmit sem óhajt. — Köszönöm, már ebédeltem — hebegte — meglátogattam az előbb nagybátyámat és ő megkért, hogy ebédeljek vele. Pusztjakov lelke kínzó vággyal és álnok hosszú érzésével telt el. A levesnek pompás illata volt, a hal pedig étvágygerjesztőén párolgott az asztalon. A tanár megpróbálta elvenni jobbkezét és a ballal takarni el a rendjelet, de ez nem volt lehetséges. — Még észre találják venni, aztán meg furcsa is volna, ha keresztültenném mellemen a balkezemet... Istenem, mikor Is lesz vége ennek az ebédnek! Majd vendéglőben eszem valamit. Ebéd alatt félénken a francia felé nézet Tremblant úr, szintén zavartan őt nézte és semmit sem evett. Mindketten zavarban voltak és üres tányérjuk fenekére néztek. Észrevette a gazember! — gondolta Pusztjákov, — látom az arcáról, hogy észrevett®. Különben is nagy intrikus ... Holnap be fog árulni a gimnázium igazgatójának. Már a negyedik fogáson is túl voltak, az ötödiken is. Egy idős úr felemelkedett és igy | szólt: — Uraim, Indítványozom, igyunk a jelenlévő hölgyek egészségére! A vendégek nagy zajjal felemelkedtek és felvették poharaikat. Lármás »éljen« kiáltások hangzottak el. A hölgyek mosolyogva koccintgattak. Pusztjákov is felemelkedett és balkezébe fogta a poharat. — Nikolajevics Leo, nyújtsa át ezt a poharat Timoféjevna Naztáziának! — szólt az egyik férfi, poharat nyújtva felé. Pusztjákovnak most a jobbkezét is használnia kellett. A Vörös szalagos rendjel tehát láthatóvá lett. A tanár elsápadt, felemelte fejét és remegve nézett a francia tanárra. Tremblant úr nagy csodálkozással nézett rá. Ravaszul mosolygott, arcáról eltűnt a zavar. — Augusztovics úr, — szólt a házigazda a franciához — nyújtsa ide azt az üveget! Tremblant remegve nyújtotta ki kezét az üvegért és .. .óh, szerencse! Pusztjákov az ő mellén is egy rendjelet pillantott meg, mégpedig nem is Sztalinszláv, hanem Annarendjelet, Tehát a francia is csal! Pusztjákov nevetett örömében és most már fesztelenül ült székén. Nem volt szükség elrejteni a rendjelet. Mindaketten ugyanazt a csalást követték el, egyik sem leplezheti le a másikat. — Haha! — kiáltott Szpicskin. mikor a rendjelet meglátta. — Igen _ mondá Pusztjákov — különös dolog, Augusztovics is ú.iév előtt kapta meg a kitüntetést: csak én és ő kaptuk meg ilyen hamar. Csodálatos! Tremblant mosolyogva bólintott fejével és igazgatta a gallérját, melyen egy harmadosztályú Szent Anna rendjel csillogott. Ebéd után Pusztjákov végigsétált mindegyik szobán és megmutatta a rendjelet a lányoknak is. Nagyon boldog v

0lt, bár szíve mélyén némi fájdalmakat érzett. Ha tudtam volna — gondolta, irigységgel nézve a franciára, ki éppen a rendielet magyarázta a háziúrnak — Szent Vlagyimir rendjelet tettem volna fel! Ez az egy gondolat bántotta: máskülönben boldog volt